Ahová régen a roxforti birtokról induló rejtett járat vezetett, most tágas, boltozatos, rosszul megvilágított tér nyílik az érkező elé. A felületeken azok a tárgyak kaptak helyet, melyekért nem jelentkeztek tulajdonosaik az ostrom után - a kiégett, olvashatatlan kötetek között lyukas üstök, törött pennák és koszos, foltos talárok sorakoznak. A legkülönösebb mégis egy mély, padlóba süllyesztett medence lehet, melynek 'vize' baljóslatúan fodrozódik. Az eklektikus borzalom egyetlen közös nevezője, hogy már semmire nem használható - de remekül elvonja a figyelmet róla, hogy ahol régen a járat bejárata lehetett, most mintha egy folyosó nyílna, de közelebb érve hozzá sem látni, hová vezet: ha elindulsz rajta, ugyanott fogsz kilépni belőle, ahol beléptél.
A ráadás egy kis megfázás a nyirkos, visszhangzó falaktól, illetve a tükröződő felületeken rád néző arcoktól.
