Dakota Bourgh pennájából

Ahogy az ember végigsétál a sorok között, tömérdek érzés járja át… És hirtelen már vissza is csöppent a gondtalan kisgyermekkorba, az emlékek áradatába. Igen, mindenki, még a legfeketébb lelkű ember sem tudott gyermekként ellenállni a csodás és édes és díszes csokoládéknak, cukorkáknak, nyalókáknak. Még, ha most már be sem vallaná azt…
De betérve a Mézesfalás pasztell kis környezetébe, ugyanúgy, mint gyermekként, legszívesebben mindent megkóstolna, megízlelne, majd pedig megvenne. És nem kell ide varázslat, ármány vagy bűbáj… ebben van a helyiség minden varázsa.

[Ötödév + Tetsu]

The Official Post-Exam Grudge Session and Afterparty Roast

ում է ուղղված Ötödév + Tetsu

ամսաթիվ 2006. június 10. szombat*
becsült dátum, RBF vizsgák után, nyári szünet előtt

զգուշացում բովանդակության վերաբերյալ

alvilág említése, káromkodás

Az elmúlt hetek alapján majdnem teljesen jogosan állíthatnák, hogy Heranoush Fletcher a hangulatingadozásairól híres. Hiába bíztam a Tetsu szerint is mélyen barázdált agyamban, és hiába készültem erre a két hétre nem csak a vizsgákat közvetlenül megelőző két hét alatt, hanem gyakorlatilag az első tanulmányi napunktól kezdve (rémlik is, a süveg a Hollóhátat is kiemelte nekem, de az meg tele van weirdokkal, akar a fene közéjük tartozni), az utolsó napokban úgy éreztem magam, mint aki semmit se tanult.

Kizárólag Viv határozott irányítása miatt nem mentek rá az éjszakáim is a tanulásra. Az első cukorral és kávéval felturbózott éjszakám után Viv megígértette velem, hogy néha félreteszem a leckét, és engedem pihenni nem csak a testem, hanem az elmém is. Legalább amíg kviddics volt, addig volt, ami elterelte a figyelmem, azonban az utolsó meccsem is április elsején volt. A döntőre már csak szurkolni mentem ki Tetsunak, és azt is csak a feléig, mert olyan beteg voltam, hogy nem bírtam ki. Kár, pedig állítólag tömegverekedés is volt.

Ahogyan elkopott a bajnokság győzelme miatt érzett mámor, úgy vált újra társammá az a sok ideg, amivel a vizsgák kecsegtettek. Ismeretlen érzés volt, hiszen minden tanév végén vannak vizsgáink, nem vagyok hozzászokva a vizsgadrukkhoz. Eleget tettem persze annak, amit Viviennek ígértem; nem volt több kávé, és nem volt több éjszakai édesség. Minden este, amikor az óra pontosan hetet mutatott, becsuktam a könyveimet ott, ahol tartottam, hogy kicsit mással is foglalkozzak, valamivel, ami örömet ad, vagy csak hagyjam, hogy Viv azt csináljon a bőrömmel, amit akar. Mert addig jó, amíg nem én nyúlok hozzá…

- Szerintetek kapok plusz pontot a mágiatöri vizsgára, ha koboldul idéztem Urg, a Tisztátlan beszédének egy részletét? - jó lenne, mert most már nem vagyok biztos abban, hogy helyesen adtam meg az egyik évszámot. Dühösen veszem magamhoz a csokoládés-karamellás shake-et, amire meghívtak a Mézesfalásban, lévén szokás szerint egy vasam sincs. Valami újítás a jenkiknek, mert eddig biztosan nem voltak itt ilyenek. Jól csinálják, én is beújítottam volna, hogy le tudjam húzni a külföldieket.

- Szerintem nem tetszettem annak a vizsgabiztosnak, aki a számmisztikát felügyelte. Asszem, felismert, lehet, hogy apám lehúzta már a Wandban. - rémlik, hogy járt már apámék boltjában, mondjuk már eleve megvan a véleményem mindenkiről, aki képes nála vásárolni, és nem azért, mert meg van szorulva és nem telik jobbra.

- De annak muszáj jól sikerülnie. Ha meghúz, én óvást fogok emelni ellene. Éreztem, hogy valamit sunyít. - egy pillanatra hozzáérek az orromhoz, ahogy ezt kimondom. Aki érti, érti, aki nem, az… Mondjuk ez két fő, Viv, és újonnan Tetsu is, aki volt olyan jófej, hogy nem árult be még a saját kapitányának sem, hogy sumákolok én eleget a meccseken, meg kicsit előnyben vagyok. De olyan ez, hogy másnak meg hosszabbak a karjai, mint nekem, vagy jobb az erőnlétük. Nem gondolom ezt nagyobb csalásnak annál, hogy van, akinek jobb, és van, akinek gyengébb seprűje van.

Persze hogy teljesen irreális, hogy az eddigi teljesítményem után K-nál rosszabb jegyet szerezzek bármiből, az eddig se nyugtatott meg, most se fog.

- Szerintem az SVK gyakorlat gatya. Mi a choratsats ookhti poots volt az az akadálypálya? Tuti lepontoztak ott is, mert kitértem az egyik rontás elől, és nem pedig blokkoltam. - de miért kellett volna blokkolnom, ha el is ugorhatok? Mérgesen kezdem magamba lapátolni az egyik süteményt, és észre se veszem, hogy közben nem is a magamét, hanem Hazelét veszem a kezembe. Nyilván jól bele is harapok. Legalább az étvágyam visszajött, mert az elmúlt hetekben csak azért ettem, mert Viv szemmel tartott, és akkor is alig. Ami talán egy fokkal jobb, mint a hirtelen cukorsokk. De ma ez se számít, és bőséggel válogattam a Mézesfalás pultjánál mindenből, ami megtetszett. Majd megadom a meghívást, amikor újra lesz pénzem, bár most azért igyekszem nem elbaszni az egészet ruhákra és egyéb csecsebecsékre, hogy meg tudjak pattanni a Zsebkoszból.

- Mondd csak, Tetsu, RAVASZ-on is ugyanazok a felügyelők vannak? Aurore, rúnákból te a másik csoportban voltál, neked hogy ment a fordítás? A miénk könnyebb volt, mint gondoltam, és még titkosítani se kellett a visszafordításban, feleslegesen tanultam meg. - bár semmilyen tudás nem felesleges, mégis zavar, hogy mennyit készültem erre, ennek ellenére egyetlen feladatban sem kellett használnom azt.

- Azt viszont eldöntöttem, hogy jövőre leadok egy csomó tárgyat, és csak azokat tartom meg, amik a felvételimhez fognak kelleni, mint a számmisztika. Azon továbbra is ülhettek majd mellettem. - tekintek jelentőségteljesen Ajaxre és Imogenre. Természetesen nincs olyan óra, ahol nem Vivien az elsődleges választásom, mint padtárs, de a számmisztikáról tudom, hogy őt nem mozgatja meg.

- Leadom a lényeket is, amúgy se vagyok túl ügyes benne, meg a jóslástan se válik hasznomra. Az SVK-n, a bájitaltanon és a mugliismereten gondolkozom, hogy kell-e nekem. Meg az alkímián. Akik voltak mediatikán, milyen a prof? Állítólag kirúgták a Roxfortból, amikor ide járt, nem tudom, hogy így jól tud-e tanítani. Tényleg, Tetsu, te jársz hozzá. - jövőre már mi is felvehetjük Romanov professzor óráját, de nem annyira meggyőző, hogy képes volt kirúgatni magát, pedig ez a Roxfort, itt még az amerikai halálfalókat is megtűrik egyetlen szó nélkül. Vajon mit tett a prof, hogy kiérdemelte? Bár az alkímia nagyon hasznos, de nem látom, hogy tudományos pályát választanék magamnak, abból így önmagában nincs pénz. Anyám is mire ment vele, meg a családalapítással ugye. Amikor majd világuralmat gyakorlok a varázsalvilág felett, akkor úgy sem ezek fognak számítani. Szükségem van viszont arra, hogy ne maradjak olyan ostoba, mint apám, és hogy elvégezhessem a Godricon a kinézett szakot.

[Ő]

☾ ✧ ୨୧ ✦

People say I'm indecisive (I am... I'm not!)
If one day I hate it, then the next I'll probably like it
Do I feel like being alone, or with all of my friends?
. . . . . . . f*ck, I don't know if I should stay or if I should go...

név

Ötödév & Chikara

dátum2006. június 10.

helyszínMézesfalás

figyelmeztetések

• shaming
• enyhe káromkodás
• mentális zavar

holdnaptár

telihold
telihold holnap

Ahogy a kávénak csúfolt édes lötty nagy nehezen a garatodon túljutva zubog lefelé, már érzed is, hogy a gyomrod elégedetlenkedő bukfencvetéssel várja az újabb adag büntetést. A gyomortartalmad akárcsak a kitörő vulkán lávája pezseg és már nagyon szeretne napvilágot látni, és mégis, ennek ellenére is leküzdesz egy újabb kortyot ugyanazzal a kellemes, megtévesztően kedveskés álmosolyoddal, mint eddig. Mert nem tudja senki, nem tudhatja senki.

Természetesen ezt a kis ünneplést is telihold előtti napra kell tenni, pont úgy mint a Yule Bált is, Te pedig nem teheted meg, hogy nem jössz el - túl feltűnő lenne, túl gyanús, túl... etikátlan. Ezért jó szokásodhoz híven nyelsz, kicsit visszafogottabb aurával ácsorogsz Hera mellett, mint a megszokott. A gyengeség már önmagában egy elfogadhatatlan tulajdonság, de annak kimutatása már teljes mértékben kizárt - hiába vagy fáradt, nyűgös, erőtlen, mégis újra fel kell öltened a mean girl/jégkirálynő/méhkirálynő maszkját, hogy kiálld a próbákat, hogy ne kelts gyanút senkiben. Bár más ígyis többen tudják vérfarkas mivoltod, és nem is magad miatt titkolod. Vagy ki tudja. Talán tudat alatt mégis észrevétlen tagadás útján próbálsz megszabadulni lényed levakarhatatlan mocskától, ám sajnos el kell keserítselek - van, amitől lehetetlenség megszabadulni. Nem tudod eldobni Önmagad, nem tudod csak a rosszat megtagadni, hazugság lenne az egész. A mocskod, az Ő mocska már szerves részed, sosem szabadulhatsz meg tőle. Jobb, ha elfogadod, jobb, ha a kebledre ölelve ringatod álomra a szörnyet, ami vagy. Csaló ábránd, igéző délibáb csupán, hogy egyszer lehetsz jobb, lehetsz más.

Most sem vagy igazán... nos nem önmagad, hanem elemedben talán - ezen gondolatok elvisznek Téged a beszélgetés fonaltól, így késve esik le Hera kérdése, melyre csak a szemeid forgatod. Ha őszinték akarunk lenni ugye - egymással szabad - akkor már Hera vizsgadrukkja igencsak az agyadra ment. Elképesztően fárasztó volt Rá is figyelned, miközben saját magadat is rá kellett venned a tanulásra, közben pedig szerettél volna minél több időt Chikarával tölteni, ameddig van rá lehetőséged ugyebár. Az önző valódat elképesztően frusztrálta, hogy most barátnak kellett lenned mindennél előbb, közben meg ki figyelt oda a Te szükségleteidre? Mintha hagytad volna, hogy babusgassanak ugyebár. Magad sem tudod mit akarsz, mit vársz el másoktól, akkor Ők honnan is tudhatnák ezt Vivien?

Igazságtalan vagy.

Egy újabb korty, egy újabb elfojtott grimasz és az alantas hányinger érzete, mely a bőrös alatt csótányok módjára motoszkál. Az arcodon ülő hamis mosoly legalább annyira gyomorforgatóan édes, mint a kávéd. Megkevergeted a szívószáladdal a sűrű, világosbarnás löttyöt, majd Chikara felé nyújtod, mintha csak egy igazán kegyes és önzetlenül adakozó lennél és vele is megosztani kívánnád ez a csodás ízélményt, holott a valóságban csak reménykedsz abban, hogy nagy kortyokkal segít nyomorodon és kevesebb folyékony kínt kell legyűrnöd a torkodon.

- Miért kell még mindig a lehangoló vizsgákról beszélnünk, amikor már vége van? - teszed fel halkan igazából csak úgy magadnak a költői kérdést egy kis lemondó sóhaj kíséretében. Természetesen amint nincs mivel lefoglalnod azt a nagy lepcses szád, azonnal kicsúsznak olyan dolgok rajta, amiket jobb lett volna bent tartani, ugye? De ha valami nem úgy történik, ahogyan azt a nagyságos Morgi Vivien óhajtja, akkor az egész világ megb*szhatja. Tudomást sem kívánsz venni a téged kritizáló gondolatfoszlányokról, ezért is nyúlsz a kávédért, igaz? Bár már csak a rengeteg édesség látványa, a tömény illatuk is émelygést váltanak ki belőled, nem kell ahhoz azt a szirupot iszogasd. Mindezt azért, hogy a kellemetlenségek eltereljék a figyelmedet... de nem jön be a számításod, mert egy még kellemetlenebb téma felé sodródik gondolataid folyója. Ma reggeli rosszulléted miatt egy arckép - sápadt, meggyötört, reménytelen - kúszik a lelki szemeid elé, a szavak, a szavai akárcsak szúk a korhadó fában rágják, kaparásszák agyad mélyebb rétegeit. De veled nem történhet meg ugyanaz, igaz?

Képtelenség.

Gyorsan el is hessegeted ezeket a csúfságokat és inkább ismét a beszélgetésre próbálsz meg figyelni - nem azért, mert érdekelne, hanem mert... még ez is jobb annál.

- Szerintem az SVK gyakorlati vizsga elég... könnyű volt. Még csak meg sem izzasztott, pedig az írásbeli után kicsit többet vártam volna. Be kell, hogy valljam, némiképp csalódott vagyok - birizgálod a szívószálad, miközben elgondolkodva teszed ezt a megjegyzést. Mondjuk az is való igaz, hogy magántanár mellett igazán szégyenteljes lett volna, ha nem veszed könnyedén legalább az SVK elméleti és gyakorlati részét is. A többi tárgyról már nem szívesen ejtenél szót, hiszen a felénél rezeg a léc, hogy átmész-e, Mágiatörténelemből meg igazból csak az a kérdés, hogy mennyire nagyon buksz meg. A tanulás sajnos kifejezett ellenséged, mert sok tárgyról azt gondolod, hogy számodra teljességgel felesleges és számodra érthetetlen a tény, hogy mégis lenyomják ezeket a torkodon.

Mert nyelni kell, ez az élet rendje.

Herához hasonlóan Te is tervezel megszabadulni a hasztalan óráidtól, így erre némiképp megelégedve biccentesz. Nem akarsz még egy mostanihoz hasonló év végét megélni, Hera már a mostani produkciójával is a türelmed törékeny jegén táncolt.

Még veszed a nagyobb levegőt ahhoz, hogy valamit hozzáfűzz ehhez, ám váratlanul kopogtat az epével vegyült gyomorsav torkod bejáratában, így megelőzvén bárminemű balesetet inkább észrevétlen odébb sétálsz - mintha csak a hatalmas választékra csodálkoznál rá, döntésképtelenül, mit is vegyél magadhoz, közben pedig láthatatlanul küzdesz a rosszulléttel.

Kib*szottul kár volt eljönni... ugye?

✧ ୨୧ ☾

   

                   

          Finals week or my final week?        

   

Veszedelmes ötödév

TW: káromkodás, Chikaraságok

Én a magam részéről úgy indultam neki a vizsgáknak, hogy isten kezébe helyezem magam, és nagyon remélem, hogy nem most lesz kedve tapsolni. Hogy melyik istenébe?
 Édes kurva mindegy az nekem, csak valamelyik abban segítsen, hogy ne legyen egy komplett szégyenmenet az egész RAVASZ, ahogy van. Amikor rájöttem, hogy nem vagyok vallásos és ez biztosan nem véletlen, akkor a tanári kar kollektív jóindulatában akartam bízni, mert az már jött be életem során, de hát mégsem gondolhattam azt, hogyha elég ideig hunyorgok kétségbeesve McGalagonyra, akkor majd fölém áll és elmondja, hogy mit kellene csinálnom, másrészt meg rájöttem, hogy nem is ő fog vizsgáztatni. Ez talán mindkettőnket megrázott-pedig ő valószínűleg tudta, én meg nem is sejtettem- mert összenéztünk még a nagy momentum előtt, és akkor szép lassan befogadtam a testembe-lelkembe, hogy ezt nem vele közösen fogjuk megoldani.

Na én a Rúnaismeretnél jöttem rá arra, hogy ezek ki akarnak velünk baszni. Körbenéztem, hogy kik kerültek a közvetlen látóterembe-szemtengelyferdülés esetére-, de hát ezek olyan hülyéket raktak körém, akik még ha jót súgnának, sem merném leírni, mert egyszerűen nem hinném el nekik tapasztalati alapon. Szóvak ki voltam segítve, mint Hiroshima Nagasakival, közben meg egy kicsit úgy voltam vele, hogy ha így kell legyen, hogy meghúznak, mint a körúti kurvát szokás, hát legalább itt maradok még rontani a levegőt, meg kavarni az állóvízet. Elnézem Vivient, aki vagy örülne, ha itt enne a fene még egy kicsit, vagy úgy tarkón csapna, hogy eleredne bele az orrom vére. Na mindegy, megérné, ha attól kicsit jobban örülne, mondjuk nem kell asztromókusnak lennem, hogy ki bírjam találni, hogy most nagyon kevés dolognak tud örülni.

-Őszintén, Hera? Én angolul se tudom idézni, szóval…biztos nagyon el fogják magukat dobni tőle.
Nem vagyok meglepve, hogy ilyeneket tud, végtelen büszkeségem jeléül kap is egy ilyen habosistenharagját, bár félő, hogy halálja zabálja magát mindenféle szir-szarral, ha nem figyelünk rá. Fura ez az ötödéves bagázs, meg kell hagyni. Itt van halálmadár kislány-rendesen kirázkódik tőle a hideg minden alkalommal, mikor rám néz-, a fekete slenderman, Hazel, aki tök flúg, de a maga kedves módján, na meg a kiscsaládom két becses tagja. Vivien, aki nagyon erőteljesen dolgozik rajta, hogy ne látsszon az arcán, hogy úgy érzi magát, mint majom a köszörűkövön, meg a kedves húgom, akiről végre valahára lehullott a vizsgadrukk, mint levél a fáról, és ennek biztosan állíthatom, hogy mindannyian nagyon örülünk. A sunyítós kommentjére csak a nemlétező bajszom alatt -hogy is néznék ki vele, te jó ég-, mert ő már csak tudja. A szívem egyetlen szőke ciklonjától már meg sem kérdezem, hogy mit érez a vizsgákkal kapcsolatban, mert még a végén visszakézből bele találna hányni a számba, így is bőven elege lehet  az egészből.

-Nekem az SVK lement, olyan, amilyen, azt le van baszva. A Koreai Nemzeti Válogatott úgysem azt fogja sasolni, hogy mit műveltem az iskolában, hát kurvára nem is tudnak angolul! -mondjuk mi meg nem nagyon tudunk koreaiul, ami azt jelenti, hogy minden fölös energiám a fordítóbűbájok fenntartására fog elmenni, míg meg nem tanulom ezt az elbaszott kis nyelvüket. Gyengéden megérintem Vivien derekát, éppen csak egy pillanatra, hogy jelezzem, itt vagyok és figyelek rá, ha már minden kurva esemény, ami csak történhet, teliholdkor van. Mintha az élet diszkriminálná a vérfarkasokat, felháborító nagy geciség!
Segítek is neki megszabadulni néhány nagy korty kávétól, és amint a nyelvemet éri a folyadék, rájövök, hogy ez olyan édes, hogy másodperceken belül elővesz a cukorbetegség, nem csoda, hogy nem bírja meginni!
-Ha nagyon nem érzed, add ide és szerzek valami fogyaszthatóbbat, ha megmondod, mit kívánsz-súgom neki a pult felé biccentve, ahol szerencsére tudtam szerezni csípős fahéjas gumicukrot, ami most erre az édes löttyre egyébként kifejezetten retekmód kurvaszar, de országomat és lovamat a szerelemért, a vércukorszintemről nem is beszélve.

-Én annyira zavarba jöttem Átváltoztatástanon, hogy gondatlanságból hóddá változtattam magam, szerintem átmentem, mert ilyet ritkán látnak, kicsit kirágtam nekik a széket is, hogy legyen produkció. De hogy ezek ugyanazok a fejek-e, akik az SVK-n voltak? Én már arra se emlékszem, hogy ott voltam-e!-vallom be töredelmesen, hogy én nem tanulni járok ebbe az intézményba, hanem jól elszórakoztatni magam.
Viv csalódottságán csak mosolygok, de közben kendőzni is nehéz lenne, hogy milyen büszkeséggel pillantok rá, mert én aztán tudom, hogy milyen intelligens is valójában, csak hát tanulni nem nagyon szeret, de hát estemben bagoly mondaná a rézfaszú kartársnak, hogy rozsdás a hegye, ugyebár.
-Romanov? Nagy arc, nem veri tükörbe a brét, hogy ő mekkora szaktekintély és elég érdekes órákat tart, az, hogy kibaszták meg csak grátisz, én bírom, mert…-magyaráznám, de látom, hogy Vivien kezdi egyre nyomorultabbul érezni magát, és tudom, hogy nem kell lepedőbe rázogatnom attól, hogy teliholdkor nincs a legjobban, mégis úgy érzem, hogy rá kell csekkolnom-…bocs!
Kérek egy pohár hidegvizet, odalépek hozzá és megsimogatom a vállát.
-Hoztam vizet, ha más nem szorongasd, jó hideg-pislogok rá az összes idegesítően nyálas szeretetemmel a tekintetemben-  szólj, ha már nem bírod vagy ki akarsz menni levegőzni. Meleg van itt, meg ilyen édes szag.
Na tessék, vissza a bálra, amikor szintén úgy panaszkodtam a melegre -megjegyzem, miatta-, mint valami köszvényes vénasszony. Bah! Na, mit csináljon az ember, ha a legjobbat szeretné annak, akit igazán szeret, de önhibáján kívül havonta egyszer megbundásodik?!