[Chikara Tetsuya]

pinkie swear? knife swear. that's better

ում է ուղղված Chikara Tetsuya

ամսաթիվ 2006. február 4. szombat

զգուշացում բովանդակության վերաբերյալ

alkohol, mild káromkodás, népírtás említése

Jobbnak látom nem lehajolni az üdítő dobozáért, hogy megnézzem, mi van ráírva. Mind a 152 centim meg kell kapaszkodjon Tetsuban, mielőtt seggre huppanok, bár akkor legalább már nem kéne lehajolnom érte, hogy megnézzem, mi van ráírva. Különben se szép dolog szemetelni, ilyet még a Zsebkosz-közben se csinálnak az emberek. Kihalászom a pálcám, miközben továbbra is ölelem Tetsut, és csak óvatosan botorkálok odébb, hogy a varázslatot el tudjam végezni. A pálcám az üdítős dobozra szegezem, azt hiszem, de ahogy lendítem azt egy klasszikus vingardiumleviószára, azt egyenesen sikerül lehajítanom a mélybe. Nem is igazán fogom fel, hogy a meglepően díszes, lila markolatú varázspálca épp repülőutat tesz meg a kilátóból egyenesen le, a mélybe, ahonnan aztán majd keresgélhetem. Látványosan megvonom a vállam, már el is felejtettem, hogy az üdítő dobozát akartam elolvasni, és visszatérek a spontán öleléshez, ami vélhetően egyszer történik majd meg életünkben, aztán soha többet.

- Sok rokonom van, Tetsu, és sokat beszélnek. - rengeteg teljesen felesleges, legfeljebb érdekes dolgot lehet így összeszedni. Például ilyen információkat, hogy mi is történik akkor, amikor az ember részeg.

- Csak egy egészen pár pohárkát. De most mit kell itt izélni? - a másik persze finomabb volt. Az, amiből hoztam Tetsunak is, és amiből a sajátomat ügyesen feldöntöttem, és még csak el se tudtam olvasni, mi van a dobozán. Mindegy, most nincs kedvem olvasni, meg Tetsuból is vagy hármat látok legalább. Nem emlékszem arra, hogy egy gurkó eltalált volna, szóval csak nem lehet agyrázkódásom.

- Lehet, hogy mi voltunk azok, Tetsu. Sok fura muksó jár a Wandba. - és nem kevesen keresnek még furább dolgokat ott a különböző ügyleteikhez. Kissé szorosabban markolnak rá az ujjaim Tetsu talárjára, hiszen még ebből a távolságból is elfog indokolatlanul a düh, ahogyan szüleim boltjára gondolok. Kiharcoltam, hogy ne csináljanak belőlem ingyen munkást, de ha rajtuk múlik, soha nem lesz belőlem senki, életem végéig számolhatom az aprót a boltban. Ezt a nyarat még kihúzom valahogy, hátha Karine nénikémnél kapok megint munkát, de biztosan nem fogom ezt csinálni, és megszökök, amint lehet. Szerintem senki se várta még raktam kívül ennyire, hogy nagykorú legyen.

- Hidd el, ki tudnék találni valamit. De valóban, nem vagy spicli. A spicliket nem szeressük. Biztonságban vagy, Tetsu. - kivéve, ha olyan spiclik, akik arról köpnek, ha rajtaütést terveznek a Minisztériumnál a portkékákra. Valahogy mindig épp akkor tűnik el az összes illegál cucc minden üzletből, nahát!

- Úgy bizony! - ráncolom össze az orrom vigyorogva, majd miután elengedem azt Tetsuval együtt. Megteszek egy lépést hátra, sikerül nem rálépnem a dobozra, és hátradőlök a korlátnak. Akkor lenne csak jobb, ha hintázni is lehetne rajta. Utálom, hogy már túl nagy vagyok a hintákhoz.

- Ugye nem gondoltad, hogy tolmácsolásból szedtem össze a seprűm árát? Komolyan azt hittem, senki se fogja benyelni, de aztán senki se kételkedett. - csak Scrimgeour kérdezte meg, hogy vajon be tudom-e ajánlani ilyen melóra, de szerintem ő is elhitte, hogy ismerek ilyen munkát. Épp nem jutott eszembe jobb, mert azt talán senki se hinné, hogy biciklifutárkodásból megvan a seprű. Nem mindenki született privilégiumokkal.

- Azt figyeltem Karine néninek, hogy ki kummant neki a tárgyalásokon. Remélem, idén is mehetek, de most nem fogom elszórni a pénzt hülyeségekre. - ruhát vettem eleget tavaly, hogy ebben a tanévben először ne legyen nevetséges a jóval nagyobb talárokban és normális cipőm legyen. Már júniusban meg fogom nyitni a saját számlámat és mindent rá fogok tenni úgy, hogy csak annyit költök belőle, amennyit feltétlenül muszáj. Ismét én leszek Fogáhozveriagarast-Hera, de ezt az áldozatot meg kell hoznom a jövőmért.

- Éreztem a meccseken is a levegőben, ha nem arra a kapura céloztak, mint amire tényleg lőni akartak. Azért tudtam olyan jól reagálni, Tetsu. Persze attól még ugyanúgy ki kell védenem a gólt. - tisztában vagyok azzal, hogy ez csalás, de soha nem is hallottam olyanról, aki hasonlót tudna, és ez nem egy olyan dolog, amit ki-be tudok kapcsolni. Nem tudom, hogy csinálom, csak csinálom és kész.

- Azért szeretlek, Tetsu, mert te azért nem szoktál így kummantani. - pedig a kastélyban nem sok ilyen van. Igazából annyira nem szoktam ezt figyelni, meglehetősen fárasztó lenne folyamatosan azt kuksolni, ki mikor és miben állított valótlant, meg aztán mint azt már tudjuk, a vamzereket nem szereti senki. Tetsu a maga egyszerű módján ugyan, de legalább tényleg mindig őszinte, még akkor is, amikor épp lüke. Azt is elhiszem, hogy őszintén meg akarná tanulni a nyelvet, ha tudná, hogy álljon neki. És miért is? Miért is ne?

- Tudom már, Tetsu! - megint közelebb lépek hozzá, mint aki nem bír ma magával. Megfogom a karjait, arcomon levakarhatatlan vigyor, és már el is felejtettem az iménti vallomásom. Úgyis rég volt.

- Megtanítok neked pár szót örményül. - higgye csak el, nagyon jó lesz!

- Ez egyszerű lesz, így mondják, hogy jó reggelt. De tükörfordításban inkább azt jelenti, hogy jó fényt, a fény pedig mindig jó, úgyhogy sima köszönésként is használjuk. Csak ismételd utánam, Tetsu: Բարի լույս! - a szavak könnyedén pörögnek le a nyelvemről, ha már én nem rakosgatom azt fura helyekre, mondjuk mások kávéjába.

Kiejtés fonetikusan: bari luys vagy pari luys (dialektustól függően)

   

                   

          Save water, drink beer        

   

to Heranoush Fletcher, a.k.a little sis

TW: káromkodás,alkoholfogyasztás, agresszió

A buddhizmusnak az a lényege, hogy az életben mindennek lehet örülni, meg a béke. Vagy az nem a buddhizmus, hanem valamelyik másik izmus? Nem az impresszionizmus, az biztos, faszom, hát nem értek én ezekhez! Nekem az a feladatom, hogy ne izmus legyek, hanem izmos, és ezt tudom is teljesíteni, bár kevesebb erő is meg tudná tartani az enyhén sakálrészeg Herát, aki igazából kurvára ötletem sincs, hogy így a mozgás szintjén mit akar művelni, azt leszámítva, hogy ezzel biztos közelebb visz néhány évvel a saját temetésemhez.
Figyelem, hogy mit mókol, nehogy nekem kiugorjon a kezem közül, valami baja essen, aztán még Vivien is az én fejemet tekerje hátra, amiért nem vigyáztam rá. Valamit a pálcájával baszódik, az fix, nem is nagyon értem, hogy mit, szóval csak pislogok, mint hipogriff a szatyros halra, mert kénytelen vagyok vele ezt a furcsa szirtakit, amit szerencsére senki sem lát, különben már körbe lennénk röhögve, mert egész érdekesen festhetünk itt összekapaszkodva, mint a pánik és a vizsgaidőszak.

Már egészen jól tudok ritmust adni a kállai kettősnek, amikor is a hugicám pálcája lebaszódik a büdös picsába, nekem pedig nincs lehetőségem még elkapni sem, mert akkor ugye el kellene engednem a lányt, most meg már ki is kellene vetődnöm a picsába, ami nem lenne egy szép mutatvány. Ismerem a cirkuszt, innen is tudom, hogy se artista nem akarok lenni, se bohóc, egyelőre az állatidomárhoz hasonlítok legjobban.
-Jaj, hogy verjem bele-sóhajtok, ahogy a pálca felé pillantok-na majd összeszedem később, legalább addig sincs meg a lehetősége, hogy eltörjön vagy valami.
Azon kívül, hogy részeg, mint három másik, egyébként baszott megható ez az egész ölelgetősdi, főleg azért, mert már ismerem annyira Herát, hogy tudjam, rühell érintkezni, maximum Vivienhez hajlandó hozzányúlni. Kihasználom a momentumot és alaposan megölelgetem, végül is megérdemel egy jó kis testvéri szottyongatást.
-Párat? Az néha még nekem is elég, pedig már tapasztalt a májam-ingatom a fejemet, de abban teljesen igaza van, hogy mást már hiába izélek, nem lehet kivonni belőle az elkoholt, azzal a szituval kell dolgozni, amibe belekeveredtem.

-Apám igazából elég fura muksó, szóval beleillik a sztoriba, azért majd megkérdezem ismer-e még örményt, találkozik az mindennel, amivel csak lehet, egyszer csirkefejű nyulat is látott, aztán meg nyúlfejű csirkét.-vonom meg a vállam, tényleg beszélnem kell az öregemmel, bár lehet, hogy ha rentábilis örményül beszélő és beszámítható formát keresek, inkább Ishidához kéne fordulnom. Csak már annyiszor rángattam meg különböző indokokból Ishida yukatájának ujját, hogy nem csodálnám, ha kicsit már ki lenne velem a fasza. Megpróbálni meg lehet, végül is Herán is készséggel segített, amikor a szülei nem akarták visszaengedni a suliba és ott mennydörgött a fél családra, hogy egy ígéretes fiatal elmétől nem lehet elvenni a tanuláshoz való jogot. Megalkotni nem bírnék a fejemben egy ilyen mondatot, faszi meg csak odadörögte. Egyszer úgy fogok beszélni, mint Ishida sensei, csak mondjuk olyan vehemenciával, mint anyám.

-Kössz, te is tudod, hogy nem vagyok kamugép-mosolyodom el, mert igazából ziher, hogy valamit ki tudna találni, de örülök, hogy nem teszi. Na meg remélem, hogy már vagyunk olyan szintek a Nővel, hogy megdumáljuk a dolgokat, ha para van. Vagy fasz tudja, januárban már sikerült egyszer, ha nem is volt túl egyszerű.
Aztán elenged, én meg figyelem, hogy mi a terv, mielőtt megint kimászna nekem rám hozni a szívrohamot, de mázlimra megáll a korlátnál, ott jó lesz neki is, meg nekem is.
-Nyilva, nem gondoltam, de azt se gondoltam, hogy cseszegtetnem kéne vele, hogy honnan van a pénz és mit csinálsz, amíg nem kerülsz veszélybe vagy esik bajod-vállalom be az álláspontom, mert szimplán csak nem akartam kellemetlen szituba hozni, vagy arra kényszeríteni, hogy kamuznia kelljen. Ha viszont azt gondoltam volna, hogy nem csak shady a sztori…hát inkább a spórolt pénzem adtam volna neki, mint hogy hagyjam, hogy bármi faszságot csináljon, annak ellenére, hogy ő is okosabb nálam. Fasza érzés amúgy, hogy az ötödéves mardis lányhálóban több az össz IQ, mint abban a hombár fejemben, de ez van, ezt kell szeretni.

-Ahhaaa-értem meg hirtelen a módszert, amivel olyan baszott jól ki tudta találni, hogy hol és mi fog történni, de ezekszerint nyilván csak azért, mert trükközni próbáltunk, szóval miattunk is meg tudta tenni, meg a képessége miatt is.
-Ki hát! De figyu, ez szerintem csak annyira család, mint a lábam. Mármint, ha elbassza a gurkó ezzel se nagyon lesz semmi, ami előny, de nem dönti el a meccset, ez nálad is így van, szóval…ez csak egy plusz, amitől kibaszott jó őrző vagy, vágesz?
Számomra ez aztán tényleg nem a világ legnagyobb dolga, de örülök, hogy elmondta, valahogy jól esik, ha azok az emberek, akik fontosak nekem, éreztetik velem, hogy bíznak bennem.
-Csak azért? Na szépen vagyunk-mosolyodom el, pedig értékelem ám ezt az egészet, végül is nem véletlenül állunk közel egymáshoz a kis méregzsákkal.
-Ezzel a fejjel nem lehet hazudni, mert minden kiül rá-mutatok az arcomra, amin aztán tényleg minden kínom válogatás nélkül látszani szokott. Erre szokták mondani, hogy szép arcom van, kár, hogy eltakarja az az ocsmány pofám.

Most is azonnal megjelenik a fejemen a félig értetlen, félig meglepett kifejezés, hogy mire készül, de végül is mit árthat egy örmény nyelvóra, nem? Legalább kicsit kulturálisabb leszek.
-Jó…oké, nyomjuk-bólogatok és kíváncsi vagyok, hogy mivel indít, mert én azt sem nagyon tudom, hogy ezt a nyelvet eszik vagy isszák.
-Szóval nektek jó a fény, nekem meg bántsa a szemem-bólogatok lelkesen, egyébként el kell ismerjem, hogy ez egy tök szép kifejezés, majd elsütöm Vivnek, amikor fényeskedik nekem-Բարի լույս.
Utánaismétlem néhányszor, persze nem tökéletesen, de igyekszem megtenni a tőlem telhetőt, aztán eszembe jut valami.
-Hugi, figyu, azt…hogy mondják, hogy „szeretlek”? Mármint azon a szerelmes módon.

[Chikara Tetsuya]

pinkie swear? knife swear. that's better

ում է ուղղված Chikara Tetsuya

ամսաթիվ 2006. február 4. szombat

զգուշացում բովանդակության վերաբերյալ

alkohol, mild káromkodás, népírtás említése

Megvonom a vállam a megjegyzésére. Nem esik jól azon gondolkozni, hogy mi történt a pálcámmal az imént.  Meg gondolkozni úgy egyáltalán Fura érzés, nem vagyok ehhez hozzászokva.

Sőt, igazából egy percen belül teljesen el is felejtem az egész fiaskót.

- Nem tudom, Tecccu. De csak egy pár volt, tényleg. - nyomom meg a hangsúlyos cét olyan erővel, hogy Tetsu biztosan tudja, hogy még mindig hozzá beszélek, és nem pedig az alattunk tátongó mélységbe. Vajon az ő nevét rá tudták már írni eldobható, mugli kávéspohárra? Az enyémet még sosem sikerült, pedig nekem egészen könnyű nevem van. Örmény betűkkel még könnyebb, azt legalább úgy írják, ahogy mondják, nem úgy, mint az angoloknál.

- Jó, hát ismerjük el, hogy nem ő a Teszlek Süveg első választása a Hollóhátba. - mármint Jenkins. Jenkins paprikás vízéről van szó.

- De azt azért nem hiszem, hogy olyat itatna velünk, amitől komoly bajunk lehetne. Gondolom, fontos neki is, hogy győzzünk, csak nem mérgezné meg a csapatot. - tényleg tök jó lenne győzni végre. Tudom, hogy nincs sok esélyünk, miután októberben a Griffendél felmosta velünk a padlót, de már számoltam a pontokat, és ha nagyon megverjük a Hugrabugot, akkor még van esélyünk. Jó nyerni, és jó érzés ilyen hétköznapi dolgokon aggódni, mint hogy miénk lesz-e a kupa vagy sem. Sokkal kellemesebb, mint pár hónapja azon, hogy decemberben ki akarnak íratni a hülye szüleim.

- Az jó lenne, Tetsu. - motyogom neki. Persze még simán lehet, hogy talán tényleg az anyám volt az, aki lehúzta az apját. Persze lehet, hogy ez épp nem ő volt, bár anyám sokat tölt a Worn Wandban, ahol meg sok fura muksó megfordul, akiknek a legkülönbözőbb dolgok kellenek. Megszoktam gyerekként, én magam segítettem a pénzváltásban is, mert a Gringottsnál jóval méltányosabban csináltuk meg ugyanazt. De minél tovább haladok a korral, annál biztosabb vagyok abban, hogy azért többet szeretnék az élettől, mint lyukas falú üstöket és pénzváltásból a zsebembe csusszanó knútokat.

Elengedve őt, a korlátnak dőlve számolok be neki arról, hogy nagyon is kiszagolok én minden kamut, ezzel a turcsi orrommal, itt, még ha hihetetlennek is hangzik az egész. Azért az arcomra fagy a nevetésem, amikor azzal szembesít, hogy átlátott rajtam, márpedig ha Tetsunak sikerült, akkor másoknak is. Ennyire nyilvánvaló volt, hogy nem tolmácsolásból kerestem a pénzt? Pedig a hülyébb Travers már rég elhúzott a Roxfortból, azóta valahogy abbahagyták azokat a pletykákat, hogy anyámék kiárusítanak.

- Mert mi van, ha veszélybe kerülök, hmm? Mit fogsz tenni? - kérdezem, testsúlyom háttal a korlátnak vetve. Tetsu ugyan már felnőtt varázsló, még ha gyerekesen is viselkedik, de nem hiszem, hogy tudna bármit is kezdeni Karine nénikém tárgyalópartnereivel. Hangsúlyomból nem érződik szemrehányás, inkább érdeklődés. Lehet, hogy egy icipicit felszállt a fejembe Jenkins paprikás vize, de azt még én is belátom reálisan, hogy Tetsu nem tud majd mit csinálni, ha idén nyáron tényleg bajba keveredek, főleg nem onnan, Koreából.

De persze nem lesz gond, mert annyira se leszek veszélybe, mint amikor még terepen dolgoztam. Szó szerint csak ülök egy széken és hallgatom a felnőtteket, meg jelzéseket adok, ha úgy érzem, valaki át akarja baszni a nénikémet. Annyira meg egyik se hülye, hogy merényletet kövessenek el ellenem, pláne, hogy ezek csak muglik, nem tudják, miért ülök ott a nénikém mellett.

- Azért én inkább nem mondom meg O’Harának, hogy azért vagyok olyan jó, amilyen, mert kicsit jobbak az ösztöneim. Na meg mikor beszélnék vele, ha állandóan Jenkins szájában van? Tuti csinálták az öltözőben is. - elfintorodom az egészre, azok ketten se veszik észre, milyen gusztustalanok a sok hormonukkal. Mondjuk nem vagyok elfogult, ugyanilyen undinak tartom Tetsut meg Vivet is, bár ők legalább moderálják magukat, ha mellettük vagyok. De komolyan, mi a jó abban, hogy a nyelved hozzáér egy másik emberéhez? Láthatóan kiráz a hideg a gondolattól. Szinte mindenki az évfolyamból csak erről beszél, vagy éppen csinálja is, én meg azon szorongok, hogy én nem akarok ilyet csinálni, pedig ez lenne a normális. Érzem, hogy valami baj van velem, épp csak nem tudom szavakba tölteni, hogy mi.

- Jól figyelj, Tetsu, mert csak egyszer mondom el. Ես սիրում եմ քեզ։ - összefonom a karjaimat, ahogyan beszélek. Az előbb még nagyon vidámnak éreztem magam, saját anyanyelvem szavai azonban üresen gördülnek le nyelvemről. Épp csak az érthetőség kedvéért mondom lassan, de kevésbé dallamosan, mint ahogyan általában megszólalok. Mondjuk hogy Viv fogja-e értékelni, azt nem tudom, Viv nem annyira motivált a nyelvtanulásban, szerintem nem érdekli, én meg nem szeretek olyan dolgokat erőltetni rá, amiket nem szeretne.

- Tetsu… Én azt hiszem, engem nem érdekelnek a fiúk. Meg a lányok se. Idegennek érzem magam a korosztályomban, tuti nem stimmel velem valami. - görcsösen kapaszkodok a saját karjaimba, ahogyan az alkohol mámorító boldogsága átcsap a depresszív őszinteségbe, pedig ha nem is vagyok mindig őszinte, depressziós pláne nem vagyok.

Kiejtés fonetikusan: Yes sirum yem k’ez

   

                   

          Save water, drink beer        

   

to Heranoush Fletcher, a.k.a little sis

TW: káromkodás,alkoholfogyasztás, agresszió

A részegség egy olyan társasjáték, amit kénytelen vagy magaddal játszani, de igazából fogalmad nincs a játékszabályokról, azt se tudod megállapítani, melyik bábuval vagy, de ha szerencséd van, még így is nyersz, ha nem, akkor meg hánysz. Szerintem Hugica keményebb csaj annál, hogy okádjon, akkor viszont holnap reggel nagyon ocsortány geciszar módon fogja érezni magát, amit kurvára nem irigylek tőle, de hát egyszer mindenkinek meg kell tanulnia, hogy hol vannak a határok.
Kivéve nekem, aki általában igyekszem kitolni a határokat, ha piálásról van szó, végül is Gemma a legjobb barátom -aki megjegyzem, valami titánium májjal rendelkezhet- szóval hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy alkoholizálni bizonyos helyzetekben nem lehet vagy szabad, hanem egyenesen kell. Amit viszont nekem kell, azt Herának biztosan nem kellene próbálgatnia.

Nézem az arcát, ahogy leesik -pun intended-, hogy a pálca az úgy döntött, hogy megszökik, de nem is tragédia, ha nem most lengeti, mint kentaur a faszát, főleg azért, mert úgy mondja tizenkét darab c-vel a nevem, hogy tudtommal egyetlen egy sincsen benne.
-Figyelj, engem nem feszít, csak nem szeretném, ha rosszul lennél-állok bele a védelmező báty lazább verziójának szerepébe, mert végül is még mindig jobb, ha itt részeg velem, mintha azoknak a nyomorult kis pöcshuzatoknak kezei között lenne, akikkel ezelőtt mutatkozott, mert csúnya baleset lenne az egyiket a másik seggébe hajtogatni.
A megjegyzésén mosolygok, mert hát…valóban. Gemma nem hülye, ezt azért kijelentem, de hát a szorgalomtól legalább olyan messze van, mint én magam, egyikünk se lenne alkalmas magolós Hollóhátasnak, pedig biztos jól állna nekünk a kék is, de már ragaszkodom a piroshoz, és ő is fixen éli a zöldet.
-Ja, hát nem attól tartok, hogy ő mérgez meg, mert olyat tényleg nem csinálna-még akkor se, ha amúgy az alkohol technikailag méreg, mi meg mégis vedeljük, mint a vizet. Jut eszembe víz!-Nem kérsz, amúgy vizet? Nem vagy szomjas?
Lapogatom még kicsit a hátát, úgyis ritkán érintkezem vele, vagy amúgy bárkivel ilyen szinten. Most, hogy Viviennel kialakultunk, mint a Fuji-hegy, jöttem rá arra, hogy amúgy nem vagyok egy tapogatózós típus, kivéve bizonyos embereket. A barátaimhoz és a tulajdon rendkívül jóillatú csajomhoz, azért szívesen érek hozzá, de másokkal kerülöm a dolgot. Hera meg nagyrészt mindenkivel kerüli, szóval a lelkem mélyén most egészen megbecsülve érzem magam.
-Na majd jelentkezem, hogyha van eredmény-bólintok az örmény levelezésével kapcsolatba, bár közben eszembe jut, hogy amúgy az örményeken -mert aztán kurva sokat láttam, mondhatom- szerintem nem is látszik feltétlenül, hogy örmények, szóval kicsit nehezebb lehet random találni belőlük valami ráérő darabot. Csak nem mehet oda apám minden simlis faszihoz, hogy "Jónapot! Maga nem örmény véletlenül egy kicsit?”.
Na nem para, ha a hobbigödény faterom nem is, majd Ishida-sensei csak összeszed Herának valami tisztességes levelezőtársat, bár gondolom, a tisztesség vagy annak hiánya nála nem annyira szempont, mint Ishidánál.

Látom, hogy azon azért megdöbben, hogy nem vettem be a kis dumáját a fordítás melójával kapcsolatban, ami nem azért van, mert olyan kurva okos vagyok, hogy nem igaz, hanem azért, mert ismerem. Mosolyogva forgatom a szemem a tényen, hogy ettől ennyire maga alá esik.
-Nem tudom feltűnt-e hugi, de nem csak a pályán picsázom el az ellenfelet-nézek rá sokatmondóan, végül is voltak már balhéim a meccseken kívül is, például, mikor anno az a faszcibáló gecincér ott basztatta Vivient, én meg szimpatikusan kitörtem a karját, hogy ne emelgesse.
-Szóval csak szólsz, ha baj van, és az egyik kezem a Mungó, a másik a ravatal, okés?
És akkor a lábamról még nem is mondtam semmit, mert a végén eljutnék a feltámadásig, az meg senkinek se lenne jó. Nyilván vágom, hogy tud magára vigyázni, valamiért csak olyan lányokkal veszem körbe magam, akik hasonlóan veszélyesek, mint jómagam, szóval, ha bárki belekötne, nem is biztos, hogy miattam kellene a legjobban aggódnia.

-Nem is kell neki elmesélni, úgyse bírna vele mit kezdeni-legyintek a dologra, aztán egy kicsit csatlakozom a fintorgáshoz, pedig én aztán tényleg marhára örülök, hogy Gemma boldog. És, ha történetesen O’Hara szájában és fasza környékén találja meg ezt a kurva nagy boldogságot, hát én ugyan nem sajnálom tőle, csak ne kelljen elképzelnem.
-Nem akarom tudni, mit csinálnak az öltözőben-rázom meg a fejem-,gondoljuk azt, hogy öltöznek.
Majd valamikor ezt is megdumáljuk, mert hát mi Gemmával mindent megdumálunk és híresen nem vagyunk szégyenlősek, de azért…nem tudom mennyire akarok mélyen lenni az O’Harás dolgaiban. Már képletesen. Fizikailag semennyire mélyen nem szeretnék lenni senkiben, kivéve egyetlen veszedelmes szőkét, de ez még nem Herára tartozik, mert a végén tényleg leokádna.
-Ես սիրում եմ քեզ։, köszi-ismétlem a lehető legszebben utána a mondatot, közben azért érzem a hangján, hogy valami változik, a részegség következő mezején járunk?
Nem számítok arra, amit mond, mármint…én ezt sejtettem, csak az a nem mindegy, hogy éppen nekem mondja, aki talán nem a legfaszább segítség az ilyen dolgokban, de igyekszem összeszedni magam és legalább egy kicsit hasznosnak tűnni. Szóval ez frusztrálja.
-Hmm-nyerek magamnak még fél percet kigondolni, hogy mi a szart kéne ezzel kapcsolatban mondanom, mert hát ez nem könnyű téma.
-Hogyne stimmelne?!-kitárom a karjaimat, hogy szemléltessem, amit magyarázni akarok- Vegyük azt, hogy ez az egész egy skála. Itt errefele-lengetem meg az egyik karomat- azok az emberek vannak, akik érdeklődnek valaki iránt lelkileg is, meg testileg is. A mindenféle szexualitásokat most nem veszem ide, mert még holnap hajnalig is azt fogom magyarázni, hogy ki buzi, ki látens, meg ilyenek. -ezután a másik karom állok neki lengetni, na most kezd érdekes lenni-erre, meg azok vannak, akik nem érdeklődnek. Ebből van olyan, hogy egyáltalán, de olyan is van, hogy lelkileg mondjuk igen, és testileg nem, vagy fordítva, bár azok szerintem csak hazudós köcsögök. Na ezen a skálán te bármilyen pontra helyezkedsz, az tök rendben van.
Ezután leengedem mindkét karom és próbálok kurvára megnyugtató lenni, mert igazából valahol tökre értem, hogy miben van. A szexualitás kicsit olyan, mint a láb, nem kell mindenkinek. Vagy…, nem ez szar hasonlat, ezt nem mondom.
-Ezt úgy hívják, hogy aszexualitás és full normális dolog, de vágesz, hogy azt érzed, kimaradsz valamiből, mert mindenki bagzik körülötted, mint a macska-magyarázom és bár olyan kurva közelről nem élem át a problémáját, és valahogy kibaszott röhejes lenne ahhoz, hasonlítani, mikor tolószékben ülve látsz másokat futni, mert nem olyan, de azért a magam módján fel tuom fogni.
-Amúgy…tök megértem, ha nem velem akarod ezt megdumálni, de mennyire nem érdekelnek? Úgy sem, hogy valakinek csak kellemes a közelében lenni, vagy jó vele dumálni, esetleg így….azt gondolod, hogy jól néz ki vagy szimpatikus ember?
Végül is…ki a faszomra mondta Hera utoljára, hogy szimpatikus ember?!

[Chikara Tetsuya]

pinkie swear? knife swear. that's better

ում է ուղղված Chikara Tetsuya

ամսաթիվ 2006. február 4. szombat

զգուշացում բովանդակության վերաբերյալ

alkohol, mild káromkodás, szexualitás

Megrázom a fejem, hogy nem vagyok szomjas, de nem tudom, ezt miért mondom. Amint elutasítom a vizet, hirtelen megbánom, és tényleg jól jönne egy kis víz. Hülyének érezném viszont, ha most ezután vizet kérnék Tetsutól. Kibírom meg szívós vagyok, ennyi nem fog ledönteni egy Fletchert.

Láttam már Tetsut verekedni, ebben egészen biztos vagyok, meg abban is, hogy elegánsabb lenne a pálcáját használnia az ökle meg a lába helyett, bár aláírom, az kevésbé kielégítő. Évente egyszer-kétszer nálam is megesik, hogy legszívesebben megcibálnék valakit, bár jó nagy fasznak kell lenni hozzá, hogy valaki ennyire fel tudjon húzni. De mit jelent, hogy az egyik keze a Mungo, a másik meg a ravatal? Azokat is megette a sárkány? Fura, hogy ezek a kezei pedig egész normálisnak néznek ki. Döbbenetes, hol tart ma már a medimágia. Gondolom, a lábát is megcsinálhatták volna ilyen hiperrealisztikusra, de mégis csak menőbb, ha félig robotnak néz ki.

- Hát például kirakhat a csapatból, Tetsu, mert nem akarja, hogy családolással… csodálással… szóval csalással vádoljanak minket. - kissé összeakad a nyelvem a számban. Fura, ilyet is lehet? Nem jellemző, angolul nem, azért a koboldban még előfordul. De nehéz is gyorsan kimondani ötször egymás után azt, hogy „drn't-grok relly-zhar nedr-vak yo-krath krrntrkrrtul zkzkzktnkrr, 'll dro t myzklf”, de még egyszer is. Az tudvalevő, hogy Connornak minden a kviddics, azt pedig igen becsülöm, hogy a csajozás se vette el a fókuszt tőle, mert pontosan tudta, hogy mekkora potenciált veszít azáltal, ha az energiáit ilyen felesleges dolgokra pazarolja. Aztán persze megjelent Jenkins és ezt is jól el kellett kúrnia. Legalább a cikeszt kapta volna el, de nem baj, majd én dolgozom kettőnk helyett is, hogy megnyerjük a kupát. Mármint tényleg jó lenne nyerni, még akkor is, ha azért akarok játszani, mert élvezem nagyon a játékot és a repülést.

Azt már kevésbé, amikor inkább a hálókörletünkbe megyek izzadtan-koszosan átöltözni, mert nem akarok tippelni, hogy melyik zuhanyzóban csinálták már.

Visszadőlök a korlátnak, hogy végignézhessem Tetsu szemléltetését. Fura, máskor én szoktam neki mindenféle leckéket adni, de nem is megy neki ez olyan rosszul. Tarthatna többet is. Mindkét kezemmel kapaszkodom hátul a korlátban, valahogy viccesen forog alattam a világ, és forog vele mind az öt Tetsu is, ahogyan skálákról számol be nekem. Pedig nagyon is érdekelne, hogy ki buzi, ki látens, meg ilyenek. Mármint ezt így honnan tudják magukról? Egyszer csak felkelnek és realizálják? Én honnan tudom, hogy melyik vagyok? Mert leginkább egyiknek se érzem magam, közben az évfolyamomban már mindenki arra vár, hogy mikor dughatja meg végre a másikat. De akkor ezek szerint, abból, amit Tetsu mond, én egy tök más halmazba tartozhatok?

- Valahogy így, Tetsu. Mindenki csinálja, vagy csinálná. Hallottam egy sztorit, hogy az egyik harmadéves hollóhátas srác átváltoztatástanon az asztal alatt verte a farkát. - én meg mindjárt végzek az ötödévvel, de semmi. Nem úgy semmi, hogy nem volt soha senkim, hanem undorodok is attól a gondolattól, hogy ilyen helyzetbe keveredjek. Tippre így McGali is undorodott a sráctól. Sajnálom, hogy nem voltam ott, szeretem, amikor McGalagony kemény megrovással jutalmaz másokat.

- Tudod, a szomszédban egy bordélyház van, amikor kicsi lány voltam, ők csinálták a hajam. Azt mondták, mire ilyen idős leszek, már meg leszek bolondulva a srácokért, meg azok is tőlem, mert ú ez a kislány milyen szép lesz, a Madame meg ne lássa, mert nem engedi majd el. Azt hiszem, egy icipicit lehet, hogy hozzátettek ahhoz, hogy ne akarjak csinosabban öltözködni. Pedig tetszenek nekem a hercegnő ruhák is, de nem akarom, hogy kicsit is igazuk legyen. Fura kettősség ez. - talán Tetsu emlékszik, hogy tavaly Barcelonában hisztériát csaptam abból, hogy nem akartam két részes fürdőruhát felvenni. Szeretnék pedig jól kinézni, és jól érezni magam a bőrömben, de nem tudnak nem eszembe jutni azok a figurák, akik a Szirénbe járnak.

- Kellemes a te közeledben lenni, meg Vivienében. Többnyire az évfolyamoméban is, de mi köze ennek bármihez, Tetsu? Mindannyian szimpatikus és szép emberek vagytok. De nem akarok csókolózni se veled, se meg mondjuk Ajax-szel vagy Viviennel. - ízlelgetem magamban az aszexualitás szót, nem tudtam, hogy neve van. Talán ha eleget gondolok rá, holnap majd még emlékszem is rá. Ellököm magam a korláttól, a lendülettől pedig ha Tetsu nem kap el, akkor pofára fogok esni. Hirtelen hidegnek érzem az időt. Fura, mert ott a magasban kevésbé fáztam.

- Tetsu… azt hiszem, út közben elhagytam a pálcám.