look the future in the eyes
it's me
me
me
me
Akárhány világban ébredünk, mindig lesz egy pillanat, amikor ugyanazt a csöndet halljuk. Álljunk hát egy kolostor romjainál, vagy két utcazaj között, a mozdulatlan légpárnák alatt.
Én mindig előbb hallom, míg te ugyanazt mindig picit később. A perc, ami engem megállít, a te válladra hullik. Te mindig ott állsz. Én alacsonyan szelem a levegőt az erdő, a fekete vizű tó, vagy épp a koszos utcák fölött.
Mindegy, hol ébredünk fel, az útjaink mindig összerezzennek egy pillanatra.
Két emlék vagyunk, amik ugyanabba az álomba tévedtek.