szavak közt az idő

Szavak, csodálatos szavak,
Békítenek, lázítanak.
Eldöntenek egy életet.
Följárnak, mint a kísértetek.
Szárnyalnak, mint a gondolat.
Görnyedve hordnak gondokat.

Világokat jelentenek.
Meghaltál, ha már nincsenek.
Dalolnak és dadognak ők.
Gügyögnek, mint a szeretők.
Ölnek és feltámasztanak.
Szavak, csodálatos szavak.

Csak. Csak szép a szemed. Csak aranyos, hogy festékes néha a fejed, a kezed.
Csak szexi a büszke tartásod. Csak mert tudom, hogy érdekellek. Csak mert tudom, hogy kellesz.
Csak mert... Csak.

Nem akartalak bántani.

"Tudom, hogy szeretsz titokban."

Gondoltam írok. Úgyse küldöm el.
De nem is tudod, milyen szépen csillog a szemed.

berúgtam és egy telefonfülkénél fel akartalak hívni.
Aztán rájöttem, hogy túl varázslós vagy a telefonáláshoz.

Ma majdnem meghaltam egy terepgyakon.
Gondoltam szólok. Bár úgyse hiányoznék. Szóval mindegy is.

Láttam kék orhideát,
te jutottál eszembe róla. Meg az, hogy most mit festhetsz.

Csak hallani akarom a hangod.
Csak érezni szeretném a tested.
Csak szeretni szeretnélek téged.

Nem vagyok aranyvérű. Egy senki vagyok. Nem vagyok aranyvérű. Egy senki vagyok. Nem vagyok aranyvérű. Egy senki vagyok. Nem vagyok aranyvérű. Egy senki vagyok. Nem vagyok aranyvérű. Egy senki vagyok.
A két legnehezebb mondat. És mégsem tudom neked elmondani.

Narek, este engedj be, van valami amit rég nem láttál.

Milyen a börtön? Legalább van fűtés, és nem fázol, ugye apa? Most hideg telek vannak idekinnt. Rég nem beszéltünk. Talán meglátogatlak, ha majd nem szégyellek a szemedbe nézni. nem akarom, hogy lásd milyen haszontalan vagyok.

Narek.
Nincs Vegasba ruhám.
Kinőttem.
Vegyél nekem ruhát. vagy adj kölcsön. Te úgy is úszol bennük.

Esett a hó.
Arra gonodltam, most milyen szépen le tudnád festeni a fákat.

Nálad maradt az alsó gatyám. Ne dobd ki, köszi.