+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Egyéb
| | | |-+  Lilium Leddicius
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Lilium Leddicius  (Megtekintve 111 alkalommal)

Lilium Leddicius
Boszorkány
*****


Dilibigyó

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 04. 22. - 16:43:46 »
+2

LILIUM LEDDICIUS


A vér is vízzé válhat
       Alapok

jelszó || Ahova Elliot bácsi befér, oda be is megy…
így ejtsd a nevemet || Liliüm Leddíciusz
nem ||nőstényördög
születési hely, idő || Plymouth; 1977. november 26.
horoszkóp ||nyilas
kor || 25
vér || arany
munkahely || itt is-ott is
 


         A múlt

Ne áruld el a vért!
Mert a vér kötelez. Benned csorog az őseid vére, melyet megszentségteleníteni bűn.


Lassan magamhoz térek az elkábítás után. Valami tárgyalóteremben egy székhez vagyok erős bőrszíjjal kötözve, a fejemben tombolnak a hangok, és egyfolytában durozsolnak valamit a fülembe. Túl hangos. A fejem túl hangosan sípol. És a hangok… Elnyomják a körülöttem álló alakok hangjait, és megint nem hallok semmit. Torz hangok, melyek mindenhogyan visszhangzanak, pedig nem kéne. Zihálok. Az orrom alá nyomnak egy fiolát, amit akartalanul belélegzek. Hörrgök. Némaság. Elültek a hangok. Már csak a jobb fülemben duruzsolnak. A fejem önkéntelenül arra billentem a matracon. Így nézek fel az előttem magasodó varázslókra, de a szemem képtelen megállapodni rajtuk. Mindenfelé vándorol a tekintetem, mások számára láthatatlan alakok után kutatva.
A jobb kezem hirtelen erősen kapargatni kezd a székem baloldali karfáját. Közben kuncogás tör fel belőlem, majd mosolyogva végig nézek az embereken. Heten vannak, a legtöbben a Minisztériumból vannak. Aurorok, protektorok, és mindenféle fontos személyek, akik engem akarnak elbírálni. Közöttük áll egy köpcös, hordó hasú, őszszakállas idős férfi, orvosi köpönyegben. Rajta megállapodik a tekintetem.
- Maga a Télapó? – kérdezem hirtelen fesztelenül – Ilyen szép kerek pocakkal nem dicsekedhet mindenki – mondom barátságosan. Az orvos egy pillanatra megrendül a kérdésemtől. Nem értem mi baja van vele, hiszen ő is tudja, mekkora a pocakja. Szerintem egészen aranyosan néz ki. Fel mosolygok rá. Megköszörüli a torkát, majd zavartan megsimogatja a hordó hasát. Mellesleg még mellkasik érő, ősz szakálla is van. Tuti ő a Mikulás.  A többi mágus is zavartan mered rám, majd az egyik goromba alak megszólal.
- Haladjunk a kivizsgálással, nem érünk rá egész nap! – harsogja.
- Nos kedvesem, lehetek önnek akár a Mikulás is, de jelenleg nem áll módomban semmilyen szép ajándékkal szolgálni – mosolyog rám barátságosan a pszicho-medimágus. – Anthony Beckett vagyok…
- Szerintem meg önt küldik ki a muglikhoz, hogy legyen a gyerekeik előtt a Télapó – szakítom félbe és kikerekedett szemekkel vizslatom.
- Nos, annak szólít, leányom, akinek akar – mosolyog rám. - Azért van itt ez a bizottság, hogy elbíráljuk az ön különösen egyedi esetét – folytatja a magyarázást, közben pedig kinyitja a vaskos aktámat. Én pedig megrángatom a testem, de szinte moccanni sem tudok.  A fejem hirtelen összevissza kapkodom, mintha valakiket vagy valamiket látnék.
- Sziasztok, sziasztok! – köszöngetek a semmibe, mire a közönségem hatra hőköl. Természetesen ők nem látnak semmit. A Télapó krákog és megmutatja az aktám a többieknek. Sokáig tárgyalnak és állnak felette. Én pedig közben hangosan kuncogok valami viccesen.  Aztán a nevetésem elhal.olyan jó lenne őket megkínozni. felnyitni a koponyájukat és megnézni mi van bennük. úgy leönteném őket egy fincsi méreggel. aaahhhh….
A fejem a kissé kemény széktámlának ütöm, majd egyre erősebben csinálom. A Mikulás rohan felém sietve, majd elővesz egy furcsa színű bájitalos fiolát és a nyitott számba löttyint belőle pár cseppet. A folyadék lecsordogál a torkomon. A hangok pedig elnémulnak, és ismét visszaszorul a zörömbölés a jobb fülembe.
- Hihetetlen, hogy képes volt úgy eltűnni a szemünk elől, hogy elvégezte a Mandragórát is – suttogta valaki felháborodva. Közben rájuk vigyorogtam.
- Kedvesem, most sajnálom, hogy ezt kell tennem önnel, ennyi ember előtt, de nagyon fontos döntést kell meghozniuk a Minisztérium tagjainak – pillant mellém. Követem a tekintetét. Egy merengő van benne. A szemem kikerekedik és nyöszörögni kezdek.
- Ne, ne, ne… - könyörgöm. Néhány tag a teremben szinte megsajnál. Közben valamelyik varázsló a minisztériumból előveszi göcsörtös pálcáját, és szinte kicibálja az emlékeimet a merengőbe.

Újra a birtokukon vagyunk. Ódon kastély, melynek falai között megannyi elfeledett mugli lelte halálát. Fekete tornyok, sötét ablakok. Kiszáradt fák. Minden itt kezdődött.
Minden a legidősebb bátyámmal kezdődött. Öt évvel volt nálam öregebb, de elsőszülött fiúként apám figyelmét élvezhette. Egészen addig a bizonyos napig, míg meg nem vakult. Apám pedig úgy dobta el magától, mintha csak egy mindenízű drazsé csomagolása lett volna. Nem volt tökéletes. Tökéletlen gyermeknek nincs helye a Leddicius családban. Mert meggyalázza a vért. Onnantól fogva megszűnt létezni. Utána születtünk meg mi. Én és az ikerbátyám, Adam.
Apám szeme fénye volt, akit minden szeretetében részesítette. Először szokatta hozzá a testét a mérgekhez, először vitte le a pincébe, amikor embereket kínzott, először ölhetett. A bátyám még apámnál is félelmetesebb volt. Az volt a baj, hogy ketten születtünk egyszerre. Ám a bátyámat ez nem akadályozta meg, hogy a célpontja lettem minden tekintetben. Mint gyerek. Mint lány. Folyton elkapott és akkor bevitt az apám pincéjébe. Hiába voltunk egy idősek, ő erősebb nálam. A bátyám szeretett mérgeket keverni, és azokat mind rajtam tesztelte. Ügyesen csinálta, mert nem engedte, hogy meghalljak. A családom elképesztően zseniális a mérgezésben, és azok gyógyításában. Elvégre, amikor magukon kísérleteztek, nem akartak beledögleni.
Na, szóval, a bátyámnak én lettem a hobbija. és élvezted. nagyon élvezted. Nyolc évesen lett belőle elegem. te is tudod, hogy ez nem igaz. teljesen izgalomba jöttél olyankor. Nevettem. Olyan jóízűen kacagtam, amikor az egyik mérget a bátyám pofájára öntöttem. az volt életed első legszebb pillanata. a füstölgő hús illata. A bátyám ekkor esett ki apám kegyeiből. és te rájöttél, hogy mindez jó. nagyon is jó. Apám érdeklődését mér akkor felkeltettem, és ezentúl engem is abban a kegyben részesített, mint a bátyámat. Azt mondta a muglik gusztustalan férgek. Elhittem neki, mert foglalkozott velem. Azt mondta ki kellene írtani mind egy szálig őket. Elhittem neki. Azt mondta, az aranyvérűeknek kéne irányítani a világot. Olyan szép képzelgéseim lettek e felől. Csak aranyvérűek élnének. Az maga lett volna a kiteljesedett varázslóutópia. Elkezdtem gyűlölni és megvetni mindent, amit a vérem megkövetelt. Úgy bizony, Lilum, a véred az, ami téged kiemel és különlegessé tesz. Az a vér, amire oly büszkék vagyunk mi, Leddiciusok. Szolgálnod kell a véred, és neked is tisztábbá kell tenned ezt az undorító mugliktól hemzsegő világot.  Sokat mesélt Voldemortról. Azt mondta, hogy súlyos veszteség az eltűnése, de ő hisz benne, hogy egyszer még véget ér, és akkor egy fantasztikus új világ jön el.
Amikor 11 éves lettem a bátyám végleg kiesett apám kegyeiből. Kvibli lett. Az én varázseröm már hamar megmutatkozott, de a szerencsétlen bátyám elárult minket. Férfi létére nem volt képes ezt megtenni a családjáért. Akkor láttam életemben először igazi gyilkosságot. Az apám teljesen magán kívül volt. Egyre csak azt szajkózta, hogy sosem volt még ilyen nagy szégyen ebben a családban. Végül apám megölte. Igen, megölte. Ott voltam és láttam én is. Akkor láttam először azt a zöld villanást. De nem utoljára. És a bátyám teste fölött mosolyogtam. Apám megkért, hogy segítsek felboncolni. Biztos lehet benne valami érdekes. Ám amikor ott álltam a teste felett, annyit jegyeztem csak meg:
- Apa az ő vére nincs is aranyból.
Anyám labilis volt és egy kurva. Mindenki tudta róla, hogy éjszaka Pubokból Pubokba jár Soho negyedében. Gusztustalannak tartottam őt, és undorodtam tőle. A bátyám halála után felkötötte magát. Apám azt mondta, milyen szánalmas mugli módszerrel halt meg.
A Roxfortba természetesen a Mardekárba kerültem. Rakott is volna máshová a Süveg! Akkor apám valószínűleg engem is megölt volna. Bár Madekáros voltam,  kifejezetten szerettem a többi ház tagjaival is beszélgetni. Amint ez apám fülébe jutott, várt a téliszünetig. Kettősség alakult ki bennem, mert szerettem a többi diákot is. Barátságos voltam és bohókás. Összezavarodtam amikor sárvérűekkel és félvérűekkel találkoztam. Kedvesek voltak ők is. Sok ellenségem lett így a Mardekárból. Én pedig gyűlöltem magam ezért. Elárultam a vérem. Apa meg fog büntetni. Apa meg fog ölni. úristen, nem akarom, hogy megöljön.
Otthon az apám brutálisan megfenyített. Akkor tört el bennem minden. A világom és önmagam kettőssége. És a hangok attól kezdve minden nap velem voltak. Ha beszélgettem is valakivel egy másik házból, utána később bántottam. Gyerekes módszerekkel, de megkínoztam. Látni akartam a vérüket. Látni akartam, hogy arany-e a vérük. Közben barátkozni is szerettem volna. Annyi mindent szerettem volna. De úgy nem lehettem senkinek sem a barátja, ha utána megvertem, vagy valami még rosszabbat tettem vele. A Mardekárosok voltak az egyetlenek, akiket nem bántottam. Ők befogadtak így. Azt mondták, hogy biztos így épülök be közéjük. Apám otthoni agymosása végül elérte a hatását. Nem álltam szóba többé más keverékekkel vagy sárvérűekkel. De belül tudtam, hogy barátokat szeretnék. hogy utána eljátszogass velük.
A másik nyakatekert törést az okozta, amikor apám elhatározta, hogy vele együtt fogok titokban muglikra vadászni. Akkor közölte velem, hogy menjek mugliismeret órára, és abból is le kell tennem a RAVASZT. Szerettem azt az órát, és közben egyre jobban tombolt bennem az az elemi ösztön, hogy a tudásomat felhasználva eredjek gyanútlan muglik nyomába, hogy apám kísérleti alakait gazdagítsam. És élveztem. Az újságok továbbra sem foglalkoztak túlzottan a hajléktalanok eltűnésével. Akkor bennem tombolt az erőszak, és az, hogy megnézzem, milyen trutyi a vérük. Ám Ahány kísérleten vettem részt, annyiszor vert mellbe a valóság. Mindenkinek… Még a varázslóknak és a boszorkányoknak is ugyan olyan a vére. Nincs sárból, nincs aranyból… De mégis őrjöngő élvezettel néztem végig a halálukat apám pincéjében. Tetszett a szenvedés, de gyűlöltem. mert annyira jó az illatuk. a halottak illata. a halottak színe.
A RAVASZ letétele után jelentkeztem a Mandragóra általános nekromágus szakára. Halálfalói kilétem titokban maradt a felvételiztető bizottság előtt is. Így szerencsémre felvettek oda, ahova mindig is menni szerettem volna.
Apámmal az elsők között voltunk, akik elsőként üdvözölték Voldemortot, a visszatérése után. Nem tétováztam, amikor beléptem a Halálfalók közzé. Apám tudása miatt kiemelt figyelmet kaptunk tőle, apám pedig végre nem csak útszáli hajléktalanokkal kísérletezhetett, hanem olyanokon, akiken akart. Kínoztam embereket, de nem én akartam. A hangok mondták a fejemben, hogy ezt akarom tenni és nekem ez jó érzés. Én nem tudom mi a jó érzés. De akkor jónak tűnt. Azt mondták a hangok, hogy szeretem csinálni, így szerettem is. De azok a hangok érzései, nem az enyémek. Lassan a hangok töltötték ki a testemet, és megszűntem emberként létezni. Hagytam, hadd tegye a testem amit ők akarnak.
A háború alatt kaptam idegösszeomlást. A hangok azt akarták, gyerekeket öljek. Ott áltam velük szemben néztek rám rettegő, könnyes szemekkel, a hangok egyre csak suttogták, hogy tegyem meg, mert mindig is ölni akartam. Kínoztam? Igen. Gyötörtem ártatlanokat? Igen. A testem és az elmém beteg része élvezte? Igen. De én nem. Az nem én vagyok, nem én. De ölni sosem öltem. Nem, nem tettem semmit azokkal a gyerekekkel. Az apám volt. Ő mészárolta le őket. Azokat a másodéveseket. Nem árultam el sosem a véremet, Mindent úgy szerettem és tettem, ahogy apa mondta. Hű voltam hozzá. Tiszteltem családom múltját. Megszakítottam minden kapcsolatom a más vérűekkel. De akkor, ott, hirtelen a hangok is elnémultak. Nem rágták a fülemet. Tisztán hallottam mindent. Felemeltem a pálcámat és apám röhögő alakjára szegeztem.
- Adava kedavra!
Az volt ez első gyilkosságom. És az utolsó is. Néma csend volt bennem. És én teljesen összeomlottam. Mert elárultam mindent, amit nem akartam. Tudtam már, hogy apám tanítása rossz. De mégis. Rettenetesen szégyelltem magam.
A háború után teljesen felszívódtam. Titkoltam a nevemet. Némi mágikus húzással tudtam manipulálni az egyetemi oktatók emlékezetét, hogy a családnevem nem Leddicius, hanem Levian. Nem hazudtoltam meg a származásomat sem, mert üknagyanyámat hívták így.  Elvégeztem az utolsó évet is a mesterképzésen, és most itt vagyok. Leszíjazva, mert egy erős roham következtében, melyet a záróvizsga után kaptam.

A merengőből visszatérve a minisztérium tagjai újabb tanácskozásba kezdenek. Végül a goromba, idősebb tag felém fordul és kihirdeti a döntést.
- Lilum Leddicius, a Minisztérium úgy dönt, hogy felment az Azkabanba szállítás alól, a labilis és kiszámíthatatlan mentális állapota miatt úgy határozunk, rendszeres kezelésben kell részesülnie Szent Mungóban. Az orvosa Anthony Beckett lesz, aki remélhetőleg fejleszteni fog egy bájitalt a skizofréniára. A tárgyalás ezennel véget ért!
Lazulnak a szíjak a testemen. Végre elkezdődhet az életem.



        Jellem

Lilium gátlástalan és szókimondó. Nincsennek benne a társadalmilag felállított normák, szinte nem is tudja őket érzékelni. Tapintatlanul tesz fel mások számára kellemetlen kérdéseket. De persze ezt minden rossz érzés és szégyenérzet nélkül. Sokan félreértik, de egyáltalán nem gonosz szándékból ilyen. Egyszerűen nincsennek meg benne a gátak. Ebből adódóan szinte lehetetlen megsérteni, bárki bármit mond róla, ugyan úgy fogadja.
Bohókás és bolondos, mindig talál valami szórakoztatót, amivel leköti a figyelmét. Betegségéből adódóan néha random, önkontroll teljes hiánya nélkül felnevet és nevetgél kissé talán túl hangosan, mások előtt is. Egyszóval dilis, de szerethetően dili. A feje sokszor billen oldalra, mintha hallgatna folyamatosan valamit, ami csak az ő fülében szól. Tökéletesen szeszélyes és kiszítathatatlan személyiség. Egyik percben bohókás, a másik pillanatban teljesen magába roskadva mered maga elé úgy, hogy teljesen elzáródik számára a külvilág. Ezekben a napokban képtelen bárkivel is kommunikálni, a saját fellegvilágába él, ami mások számára elérhetetlen. Ám vannak olyan pillanatai is, amikor nem ajánlatos a közelében lenni. Akkor teljesen elveszíti az önkontrollt, és szabályosan a maga örömére gyötör és bánt másokat. Egyszóval előtör belőle minden, akivé az apja akarta tenni.
Néha a többik számára érthetetlen, láthatatlan dolgokat vesz észre. Sötét alakok, torz képzetek. Van, hogy integet nekik, de előfordul hogy teljes roham jön rá. Olyankor pedig már nem segíti rajta az Elmenyugtató Kotyvalék, és egyenes út vezet Szent Mungó legfelső emeletére.
Precíz és kitartó, valamint imád brutális halálesetek után nyomozni. Az érdeklődése rohamosan változik az iránt, hogy mit tart izgalmasnak és érdekesnek. Megszállottá válik, ha valami vagy valaki után nyomoz. Kimért és precíz, nagyon számító olyankor. Szinte becserkészi az áldozatát. Régi, bele kódolt ösztön ez.  Ha pedig nyugisok a napjai azt lustálkodással és a hirtelen fellángoló hobbijaival és szenvedélyeivel tölti.
Összefoglalva: ártatlan, de mégsem; kedves és kegyetlen; normális és őrült egyszerre.



         Apróságok

mindig || boncolás, csend a fejben, bohóckodás, ismerkedés, lustálkodás, hobbik megunásig, a fűnyíró berregése, random lopkodás, éneklés, zene, alternatív rock, Pampucot trükkökre tanítani
soha ||Szent Mungó, hangok a fejében, irányíthatatlan rosszindulat, felesleges ricsaj, prostinak hiszik
hobbi(t) || minden, amit érdekes: hangyafarmtól kezdve minden őrültség, amit csak ki lehet próbálni
merengő || legjobb: családja halála; legrosszabb: amikor halálfaló lett
mumus || Az apja
Edevis tükre || meggyógyul a betegségből
 százfűlé-főzet || gyógyszer és kórház szagú, fakózöld színű és hányás ízű (nyamnyam)
Amortentia || : frissen nyírt fű, és hullaszag
 titkok || Soho vöröslámpás negyedében a Red Lion Pubban pultoslány. Néha énekesként fel is lép. Meg talán elcsen egy-két dolgot.
azt beszélik, hogy... || prostituált, és a szakhoz tartozó pszichológiai vizsgán úgy tudott csak átmenni, hogy lefeküdt a férfi vizsgabiztossal


        A család

apa || Livius Leddicius; 55 (meghalt); aranyvérű; félelemmel vegyes gyűlölet
anya || Arria Clodian; 35 (meghalt); aranyvérű; undorodott tőle
 testvérek || Adam Leddicius; 11 (meghalt); gyűlölte; Cain Leddicius: 30 nem ismeri, kitagadott elsőszülött
gyermekek || nincs
állatok ||Pampuc, a patkány
Családtörténet ||

Az első Leddicius akkor vetődött erre a vidékre, amikor a Római Birodalom bekebelezte a Brit szigeteket is. Már akkor sem voltak épelméjűek, ugyanis a Leddicius család birtokában lévő feljegyzések alapján kifejezetten imádták a kínzásokat és a muglikon való kísérletezést. Különböző mérgeken is kísérleteztek rajtuk, egyszóval minden elképzelhető módon nagyon degeneráltan és betegen viselkedtek a varázstalanokkal. Természetesen mindezt titokban, hogy a legkevesebb feltűnést keltsék, így sunyi módon olyanokra vadásztak a kezdetektől fogva, akik a társadalom kirekesztettjei voltak és teljesen kiszorultak a perifériából. Minden fő büszke volt a származásra, és a különlegesnek vallott Leddicius vérre. Ezért is lett az a jelmondatuk, ami. Nem rendelkeznek terebélyes, szerteágazó családfával. Mindig biztosra mentek abban, hogy fiú utód szülessen, lehetőleg egy, hogy még véletlenül se lehessenek oldalágak. Ha netalántán becsúszott egy lány, ugyan úgy nevelték, mintha fiú lenne, de mindenképpen törekedtek az örökösre, aki tovább viszi a „naaaagy és neveeees Leddicius nevet”. Általában az oldalági terjeszkedést azzal akadályozták meg, hogy a lány és fiúgyermekeiket egymáshoz adták. Elég gyakorivá vált a beltenyészet, ami sajnos a genetikai betegségek táptalajává vált.  A fantasztikus beállítottságuk miatt nem is volt kérdés, hogy teljes odaadással álljanak Voldemort mellé. A nevükhöz egyébként igen színes mérgező bájital repertoár kapcsolódik, amikkel igazán hasznos halálfalók voltak. A sötétségben való sunnyogás a család védjegyévé vált, így szinte tökéletesen tudnak lopakodni és nem túl csodás tetteket végrehajtani az éjszaka leple alatt. A család őszintén retteg a kihalástól, ami nem is csoda.  A 40-es évek végén kifejezetten sok lány született, és nagyon későn jött a világra a fiú utód, ezért kísérletezni kezdtek egy olyan bájitallal, ami megnöveli a fiúgyermekek születését. A bájital messze nem tökéletes, és számos mellékhatása is van. Lilum apjának a két bátyja például steril lett.

Arria Clodian családja sem olyan szerteágazó, igazából az ő családjának eredete homályba vész, nincsenek a kezdeti időkről adatok. Ők szó szerint az őrültek házának szülöttei, akik szorgalmasan örökítenek tovább egy csodálatos betegséget: a skizofréniát. De persze még ehhez néha egyes tagok bezsebeltek más mentális betegséget is. Mindenki bolond a Clodian ágban, így szinte nem meglepő, hogy a számuk gyarapodás helyett egyre csak fogyatkozott a korai elhalálozások és a rendkívül sok öngyilkosság miatt. Arria Clodain halálával pedig teljesen kihaltak.



        Külsőségek

magasság || 170 cm
testalkat || „nádszálisasszony”, de a látszat csal
szemszín || kék
hajszín || szőke, már-már fehér
kinézet ||
feltűnő egyéniség, a furcsa ruhái miatt, amik általában nagyon bohémak, és nagyon bők rá. Szeret összekombinálni mindenféle színkavalkádot, és mindenféle lógós, értelmetlen göncöt felkap magára. Szereti a sportcipőket, és a különböző kiegészítőket, így sokszor van a kezén karperec, fonott vagy csomózott karkötő, a lábáról pedig elmaradhatatlan az ezüst bokalánc. Egyedi és furcsa haja van, ami első ránézésre összevissza nyírbáltnak tűnik. Egyébként a válláig ér, néha két oldalról egy-egy tincset be szokott fonni, de van, hogy fokozatosra vágja. Meg amikor elgurul a gyógyszere tényleg szanaszét nyírja a fejét. Arca bájos, és kislányos, a mimikája pedig ezer féle.


        Tudás és karrier
pálca típusa || Vöröstölgy, 12 hüvelyk, sárkányszívizomhúr mag
végzettség || Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola; Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotály: általános nekromágus, felderítő-nekromágus
RAVASZ
SVK: V
Bájitaltan: V
Bűbájtan: K
Rúnaismeret: K
Alkímia: V
Mugliismeret: K


foglalkozás || felderítő nekromágus
iskola || kijárta
szak || -
varázslói ismeretek ||

Nagy kedvence volt mindig is a Bájitaltan és az SVK, így ezekből szerteágazó az tudása. Amúgy is korán megismerte a bájital rejtelmeit a családja miatt. A beteg kísérletek az apjától sem álltak távol így kárára, de mély ismeretei vannak alkímiából is. Az apja miatt kénytelen volt fevenni a mugliismeret órákat, így abból is figyelemre méltó a tudása. Nagyon megszerette a mugli konyhát és a zenéjüket. Átváltozástanból és repüléstanból mindig is kifejezetten béna volt.

        Egyéb

avialany || AURORA (Aurora Aksnes)
 

Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 04. 22. - 17:08:31 »
+1

Kedves Lilium!

Már az első pár mondattól kezdve érdekes személyiségnek tűntél, de ahogy
haladt előre a történet, annál több új vonást csepegtettél. Te a tipikus esete
vagy annak, amit egy elcseszett szülő tehet a gyerekével, még is egyértelmű,
több van benned, mint amit az apád akart beléd látni. Így hát remélem, még
sok újdonságot olvashatunk rólad és tőled.
A fogalmazás remek, egy-két helyesírási hibát leszámítva mindent rendben
találtam. Élvezet volt olvasni a soraidat. Úgy gondolom, mindezek után
tökéletesen meg fogod állni a helyed játéktéren is!
Így hát nem is kérdéses, az előtörténetet:



Gratulálok! Az eligazító-pm hamarosan érkezik.

Üdv,
Elliot

Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2019. 04. 23. - 14:03:14
Az oldal 0.044 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.