Regan Ballester

REGAN AILIS BALLESTER

   Alapok
jelszó ▲ "Csak a baj, meg a szégyen..."
így ejtsd a nevemet ▲ Regán Ájlisz Báleszter
nem ▲ nő
születési hely, idő ▲ 1969. május 30. Limerick, Írország
horoszkóp ▲ ikrek
kor ▲ 29 éves
vér ▲ félvér
munkahely ▲ Holyhead Harpies QC. (hajtó poszton játszik)

   A múlt
Bárcsak ébren lennél.
Bár megismernél.
Földre dobom a zöld köpenyt, és tudom, hogy nem akarnál így látni. Kviddicstalárban vagyok, csizmában, a hajamban falevelek és némi fű. Poros és öreg vagyok, akár az országút, és amint itt ülök az ágyadnál, te gyermeknek tűnsz. Hányszor nevettél azon, hogy én leszek az, a legkisebbed, aki majd támogat, míg békén araszolsz a sírba! Senki nem tudja, hogy itt vagyok. Senki nem tudja, hogy már régen megbocsátottam. Hiszen sosem fogsz megkövetni, sosem fogod beismerni, hogy hibáztál. Én is hibáztam. Ilyenek vagyunk.
Nem illek a Mungó vakító, fertőtlenítő szertől patyolat merevségébe. Mint holmi vakondtúrás, úgy borulok önmagamba a rozoga széken, de már letettem arról, hogy a kirakós egy darabjaként igyekezzek besimulni.

Bár őszinte lehettem volna veled.
De úgy szerettél!
Úgy szerettél, és én ezen nem akartam foltot ejteni. Nem hitted, hogy tökéletes vagyok – de valamiképp mégis az voltam. Tökéletes ajándék az élettől, egy vetélés után, amiben elvesztetted a fiad. A fiút, akivel megtört volna a Ballesterek morbid öröklési játéka. Én voltam az újrakezdés, anyának gyógyulás a depresszióból, és hiába szeretted Unát és Maeve-t is, mindig tudtad, mindig tudtuk, hogy én más vagyok. Nem nehezedett rám annyi kötelesség, az lehettem, aki akartam. És én rá akartam szolgálni a rajongásodra. Nem éreztem kínosnak, vagy kellemetlennek, sokkal inkább büszke voltam a korán őszülő, meleg mosolyú, szikár férfira, aki az „én apukám”.

Bár őszinte lehettem volna veled.
De ez még magammal sem mindig sikerült.
Akaratos voltam, és a nővéreim mögött pontosan tudtam, hogyan bújjak el. Te mégis mindig jóhiszeműen mellém álltál. Büszke is voltál talán titokban a szálak kis mozgatójára. Una és Maeve gyakran ki is zártak a privát játékaikból, hát mindig feltaláltam magam. Fára másztam és leugrottam, olyan magasról, hogy biztosan mindenki felhördüljön, aki látja. Teátrális és figyelemsóvár voltam, vagyok. S bár szerettem a nővéreimet, irigy is voltam rájuk a csillogó eredményeikért, amelyekkel nem vehettem fel a versenyt. Talán ezért is lepett meg téged és anyát, mikor a Hugrabugba osztott a Süveg.
Hónapokig ágáltam magamban a döntés ellen. Nálunk, Ballestereknél a sárga-fekete sál nem szokás. Nehéz kamaszévekbe került, mire megláttam melletted édesanyám csendes, elfogódottság nélküli szeretetét, és rájöttem, talán félig mégis O’Fearghail vagyok.
Ilyen nehéz út volt minden rossz jegyről beszámolni is, bár volt indokom. Hetedik nyaram virágjának szirmait tépkedtem, mikor egy este hazaértél a patikából, és olyan fáradt voltál, hogy a szék mellé ültél. Anya megosztotta veled a gyanúját, miszerint az olvasási nehézségeim, lassú tempóm nem lustaságból erednek. Diszlexia. Egy hétévesnek ez aligha jelent valamit. Ám egy olyan családban, ahol gyógynövénytermesztők, tudósok, csillagászok lépkedtek egyre magasabbra, a puszta felvetés is sértő volt. El is hessegetted anyát és az ő képzelgéseit. Emlékszem a mozdulatra, amivel megsimítottad az asztalra fektetett karját. Minden rendben van, ne aggodalmaskodj. A gyerek okos, van benne spiritusz, csak utál a fenekére ülni. Majd megtanulja a Roxfortban.

Megtanultam, kemény leckék árán. A tények makacsak, és nem várják meg, míg valaki más szól a helyükben. A tanáraim sokszor nem igazán tudtak mit kezdeni velem, a lassú tempóval, azzal, hogy tizenhárom évesen is kevertem a hasonló betűket, felháborító rendszerességgel. A házi dolgozataimat jobb esetben E-re írtam, és bár a gyakorlati órákon brillíroztam irigylésre méltó memóriám miatt, ez nem mindenkinek felelt meg. Te minden leveledben igyekeztél, győzködtél, hogy nem csalódtál bennem, és sosem fogsz, de a nővéreim már tudományos publikációikkal vágtak ösvényt, míg én még mindig csak a „b” és „d” betűkkel hadakoztam. Szégyelltem magam. Voltak, akik hülyének bélyegeztek, holdkórosnak, mások szívesen segítettek. Minden akkor változott meg, amikor felfigyeltem egy tehetségre, ami nem tanulható. Harmadévesként már én voltam Kis Bors, a Hugrabug hajtósorának megtévesztően gyors játékosa.
De ha azt kérdezném, miként reagáltál erre, emlékeznél?
Emlékeznél, apa?
Mert nekem úgy rémlik, így hűtöttél le: „Regan, tudod jól, szeretlek és támogatlak. Örülünk édesanyáddal annak is, hogy találtál magadnak egy hobbit, de ahhoz, hogy a bizonyítványod az eszedet és a származásodat tükrözze, nem szabad hagynod, hogy az edzések időt és energiát raboljanak el tőled. Még sokra viheted, ezt ne feledd!”
Elhatároztam, hogy kilépek a csapatból. A kedvedben akartam járni, és valahol éreztem, tudtam, élesen és vitathatatlanul, hogy igazad van. Ám két nappal később, a hétfői edzés alkalmával ismét a levegőben voltam. Majd holnap beszélek a csapattal, és közlöm a távozásom!
Ez a holnap sosem jött el.

Bár őszinte lehettem volna veled.
De jobb kegyelmet kérni, mint engedélyt.
Alszol, és horkolsz, beleremeg szinte az egész szoba. Védtelen vagy, apró, szívszorító. Az én bátor, hős apukám! Az apukám, aki elől korán megtanultam elfedni mindazt, amit nem kellett látnia ahhoz, hogy ne menjen el idő előtt szívrohamban.
A társaim szerették Regant, a kviddicsjátékost, és így a jószívűek még kedvesebbek, a gáncsvetők pedig még cudarabbak lettek. Az RBF vizsgáimra hangos olvasók állhatatos egész seregével készültem, akik segítettek a szöveg sarokpontjaival memorizálni. Az edzéseken ujjongásban mártóztam meg, mert végre tudtam, merre kell mennem, ám mindeközben szívemet egészen bekormozta a bűntudat, mert veled ezt nem oszthattam meg.
Anya tudta. Szavak nélkül is tudta, mikor a mosásban lábszárvédőt talált. Tudta, mi a véleményed, és falazott is nekem, ám ez számomra csak hatodévben vált világossá. Una publikált és új, egzotikus növényeket kutatott Peruban. Maeve az ég jeleit fürkészte Dublinban. Én pedig karácsony este, egy bögre fűszeres tej mellett anyával a nappaliban összekucorodva elmeséltem, milyen sokszor csaptalak be téged, és milyen sokszor volt sikerem. Azon az éjszakán kettőnk kapcsolata megtelt hálával, örömmel. Fellélegeztem. Míg tőled valamiként egyre távolodtam.

És egyre tovább. Voltak fiúk, de semmi komoly, így ebben legalább az igazat írhattam. Voltak vizsgák, egyre komolyabbak. Jegyzeteltem a tóparton. Szavakat ízlelgettem, amelyek igazán nem is voltak az enyémek. Ízre párásak, mint az igazságot elfedő függöny, és keserűek, mint a beismerés.
A pályán vakmerő voltam, és tudtam, mivel vonjam be a közönséget a játékba. Komédiás voltam, és igazán élveztem, hogy semmi közöm néhány órára a betűkhöz. Megdöbbentő manőverek. Hihetetlen húzások. Ez voltam én. És ezen felül a lányod, az imádott kislányod, aki csupán három K-ra volt érdemes a Rendes Bűbájos Fokozat vizsgáján, ez pedig tagadhatatlanul silány eredmény a nővéreim kiváló bizonyítványai mögött. Megálltad, nem tetted szóvá, de a téma kerülése nem enyhítette a tények súlyát, amely mindkettőnk vállát földig húzta. Nem együtt cipeltük, mert az „együtt” zárját mindig a „megértés” és az „őszinteség” apró kulcsai nyitják. A beleegyezésed nélkül mentem el hetedévben a Holyhead Harpies szokásos, márciusi válogatására. Nem érdekelt az sem, hogy tudtam, először úgyis hónapokig a kispad vendégszeretetét fogom élvezni minden mérkőzésen, ha beválogatnak. És beadtam a jelentkezésem a veszélyes lény gondozói képzésre is. Készültem a RAVASZ-okra, barátaim továbbra is a segítségemre voltak. Memorizáltam. Átpörgettem. Szinte elfonnyadtam a könyvtárban, mint egy mostohán megnyesett szobanövény. Mindenki jól járhatott volna, ha bírom az iramot, nem igaz?

Áprilisban beválasztottak tartalékosnak. Júniusban felvettek a Mandragórába. Büszke voltál, én pedig örültem és őrlődtem, ragyogtam és rettegtem. Nem voltam elég bátor ahhoz, hogy a két lehetőség közül egyet válasszak. Nem voltam griffendéles. Fülledt volt a nyár, feszített az edzésterv, Rá, Akit Nem Nevezünk Nevén pedig már csak a paranoiások gondoltak. Az 1980-as évek vége megtelt merész vállalkozásokkal, ennél fogva magam is azt gondoltam, elbírok mindennel. Még a megfelelési kényszer fagyos tekintetével is, amit mindig a hátamban éreztem. Talán tévedtem.

Bár őszinte lehettem volna veled.
De szégyelltem magam.
Újonc voltam és időzsonglőr. Bár meccsen nem játszhattam még tartalékosként, ki akartam venni a részem. Meg akartam nyerni a csapatnak minden támogatót, a legzsírosabb csekket, a lankadatlanul tapsoló tenyereket. Kemény játszmákba kezdtem, óvatlanul és éretlenül. Olyanokba, amelyekbe kár volt belesodródni. Már nem tudnám megmondani, melyikük volt az apja, de augusztusra megállt számomra az idő, és egy csendesen fejlődő élet felfoghatatlan intenzitással figyelmet követelt magának. Januárig sikerült eltitkolnom mindenféle nevetséges kifogással. Gwenog kivett az edzésekről, és ellenvetést nem ismerve magához költöztetett, egészen áprilisig. Szükségem is volt a nálam idősebb és erősebb nő támogatására, mert elvetetni nem akartam, de gyáva voltam a családom elé állni. Eléd állni. A Mandragórát Gwenog befolyása miatt megpróbálhattam afféle magánúton elvégezni, a Jones-család egyik birtokának árnyas ligetei közül. Mindeközben haza minduntalan Olaszországból írtam, ahol is egy új, erősen mérgező kiméra faj felkutatásában vettem részt. Idegileg jószerivel megtörtem a nyomás alatt.

De egyben szilárd voltam, s ez tartott meg a földön is: a kisfiúnak normális élet jár. Egyszerűen elidegeníthetetlen joga ez minden hevesen verő apró szívnek. Így, miután több gyógyító is azt a hírt közölte velem, hogy minden valószínűség szerint a gyermek varázsló szülők leszármazottjaként varázstalannak, tehát kviblinek születik majd, döntöttem az örökbeadás mellett. Ismertem a torokszorító érzést, mikor mások háttérbe szorítanak, kigúnyolnak – mikor silány utánzata vagy csak a tökéletesnek. Tudtam, milyen majdnem-gyereknek lenni, és neki nem ilyen sorsot szántam. Tehát mugli házaspárt kerestem, szigorúan mugli intézményen keresztül.
A kisfiú április 5-én jött világra. Hat órával később már John és Angela Hellyer-Jones zárták karjaikba, és úgy éreztem, ők a legjobbak, akiket találhattunk. Igazán nekik adtam. Fotót nem kértem. Még a nevét sem akartam tudni. „Az önök fia.” Írtam újra és újra, ők pedig hálás könnyekkel itatott levélpapírok egész sora után belenyugodtak.
Nem múlt el nap úgy, hogy ne gondoltam volna rá. A fiúra, akire te annak idején annyira vágytál. A fiúra, akit elengedtem. Magányos döntés volt, de egyszerű és tiszta. S ami még ennél is fontosabb: helyes.

Bár átlépnék önmagamon.
Bár bocsánatot kérnél, te, aki sosem tetted!
Most már tudod. A szoba csendjében elgondolt szavak csak a tieid, kezdj velük, amit akarsz! Mélyen, édesen alszol. Fájdalmas kitörésbe torkollott, mikor már anyát sem ismerted meg.
Kilenc éve már, apa. Kilenc éve, hogy összegyűröd a Próféta számait, ha a Hárpiákat látod a tartalomjegyzékben. Kilenc éve, hogy minden rokonomnak megtiltod a párbeszédet velem, bármely formáról is legyen szó. Kilenc éve végre őszintén eléd álltam. Bejelentettem, hogy sosem leszek az, akire vágysz. Sosem végzem el a Mandragórát, mert heti nyolc edzéssel ez aligha kivitelezhető. Sőt, már abba is hagytam. Gwenog megtartott a csapatban az ominózus eset után, és ezzel új életet lehelt abba az összeroskadt hegedűtokba, ami voltam. Ezért pedig nem ócska szavakat, hanem teljes összpontosítást várt cserébe. Nem csalódott bennem. Én új családra leltem a Hárpiák közt, kibontakozhattam; és a fenébe is, valamit jól csinálhatok, ha még mindig én vezetem a Karvaj-alakzatot.
Kilenc éve felborítottad az asztalt és elküldtél a k*rva anyámba. Arcon ütöttél. Becsaptál, ordítottad felém. Kétszínű vipera, ilyen lányom nekem nincs többé! Anya közénk állt, és mikor zokogva elviharzottam, az ablakon át még éppen láttam, amint az ebédlőbe felhúzott, míves csillár az asztal közepére zuhan. Véget ért egy korszak. A tökélete gyermekbe vetett makacs remény és a bűntudat korszaka volt, ha minden igaz. Megszámlálhatatlan, hányszor akartam sikoltva térdre borulni, és igen, kierőszakolni belőled, hogy bánd meg, amit mondtál, amit tettél! Micsoda pofon volt az, az apától, akinek azelőtt alig volt hozzám rossz szava is. De aznap szégyenné váltam számodra, és az örökbeadásról még csak el sem kezdtem vallani. Érd be ennyivel, vén barom! Átkoztalak gondolatban, és gyűlöltem – a helyzetet, téged, magamat.

Hogyan fajulhatott mindez idáig? Kilenc év. Öt évnyi küzdelem az alzheimerrel, ami mindig egy ugrással előrébb járt. Ma is Sophie-nak szólítottál, mikor beléptem, és kedvesen érdeklődtél a férjem meg a gyerekek felől, én pedig lezseren reagáltam, mintha meg sem hökkennék azon, hogy a bátyád egyetlen lányával keversz össze.
Csak ülök itt. A Nagy Csatára gondolok, és az azt megelőző bujkálásra Amerikában, egészen pontosan Chicagóban. Szégyen, gyalázat, de te nem fogadtál be a vidéki házba, amelyet erős bűbájok és kötések védtek. Nem engedtél védelem alá. Hagytál állni, ülni, térdelni a küszöbön, míg anya odabent zokogott. A Nagy Csatára sem azért tértem vissza, mert te bőszen informáltál engem, hanem mert Percy, Una első fia, halált megvetően, kódolva táviratozott Londonból. Nem is rossz egy tizenöt évestől, aki két hónappal azelőtt még a Roxfort falai közt állt ki megannyi kínzást. És az ő bátorsága észhez térített engem is, a lapos kő alatt elolvadni akaró parazitát. Itt az ideje, mondtam felocsúdva, a Halál arcába röhögni, ha egy kamaszfiú is megteszi ezt! Sosem fogom megbánni, hogy aznap hazatértem.
Most azonban csupán két rád szegeződő, fáradt szem és ezernyi parázsló gondolat vagyok.
Ülök a széken. Te pedig ébredezel. Mikor magadhoz térsz, én már ismét a folyosón leszek, de most, ebben a percben megbocsátó csókot nyomok a borostás, megszikkadt arcra, és emlékezem.

   Jellem
A szűk család legkisebbje. Mit is takar ez pontosan? Regan apja rajongó szeretetének napsugarai közt cseperedett, amelyek korán megvilágították az utat más emberek szívéhez is. Mára megtanulta bejárni ezeket az ösvényeket. Manipulatív és elbűvölő gyerekből hasonló kamasz vált, és még hasonlóbb felnőtt. S mivel két nővére annak idején eltakarta őt, zsigeri késztetéssé vált számára az, hogy keresse a feltűnést, hogy szerepeljen, elkápráztassa és lehetőleg ámulatba ejtse közönségét. A publikum mérete változott csupán – egykor a nappaliba vagy a kertbe bezsúfolódott család, ma már kiáltozástól és tapstól visszhangzó aréna, stadion. Nevezhetnénk ezt akár fejlődésnek is.
Makacs és társaságkedvelő. Nem hiába. Regan felett sosem lógott az a bizonyos damoklészi kard: mi lesz, ha nem adja be a derekát? Alapvető esetektől eltekintve addig duzzoghatott a szobájában, addig játszhatta, hogy nem megy haza estére, ameddig csak akarta. Apja mindig utána ment, és szelíden letörte a kamaszos szarvakat. Senki mással szemben nem lengette volna meg a fehér zászlót, és ma is ritkán adja alább. Nem köt kompromisszumot, mert az „én megteszem, ha te is megteszed azt”-elve sosem tetszett neki. Nincs is rá szüksége, mert a társasági élete e nélkül is pörög. Regan mindig ott van, mindennek a közepében, szervez, tervez, végrehajt. Lehűthetetlen. És a rivaldafény körén túl megtanulta értékelni a csendet, a magányt. Önmaga szépségéért, semmi másért.
Gyakran másra keni a hibáit és nehezen bocsát meg. A legkisebb gyerekek sajátos vermébe ő is beleesett, és olyan kényelmes volt, hogy mára alig akar kimászni belőle. Mikor rossz fát tett a tűzre, a szülei jóhiszeműen a nővéreit szidták meg, s így Regan megúszott – nos, nem mindent, de elég sok pörölést. Ma is hajlamos arra, hogy először mások szemébe nézzen, hátha megleli benne a szálkát, amit az ő gerendájából kihúztak.
Önfeledt és szeretetteljes. Biztos lehetsz abban, hogy minden találkozásotok alkalmával meglep majd valami kis aprósággal, ami éppen csak a kezébe akadt, de te jutottál eszébe róla. Hiteles és kapcsolatorientált. Órákig képes hallgatni téged, jó társalgó. Szereti a babusgatást, és ő maga is szívesen „babusgat” másokat. Megnyerő és kitartó, ám ez utóbbi gyakran jelenti azt, hogy önmagát is átlépve köti az ebet a karóhoz. Felszínes szemlélődő számára egocentrikusnak, szeszélyesnek, elkényeztetettnek tűnhet, és tudod mit? Sokszor az is. De mindig tudja, hogyan engeszteljen ki, mert őszintén akar szeretni téged. Túl sokat veszített már.

Erősség ▲ Kommunikatív, állhatatos, lelkes.
Gyengeség ▲ Elbagatellizál, haragtartó, hiú.

   Apróságok
mindig ▲
ír zene & jó ír whisky (külön nem ugyanaz)
edzés után hosszan zuhanyozni
idegen nyelvek elsajátítása
egyedül olvasni
utazni, leginkább titokzatos helyekre
meccsen megsérülni és folytatni a játékot, mert az kellőképp drámai
túrázni az erdőben, hegynek fel, völgyben le
értelmetlen és haszontalan infókat megjegyezni a saját szórakoztatására
soha ▲
feketekávé
tötymörgés
gyöngysorok
ha a gyomra társaságban korog
másnaposan edzésre menni
támogatókra vadászni a páholyokban
szélsőséges eszmék
családi összejövetelek
hobbik ▲ A feszített edzéstervek mellett alig van ideje hobbikra, ám ha teheti, szívesen kirándul, általában egyedül, mert a partnerei nem sokszor bírják a tempóját. Kevesen tudják, de az édesanyjával néha azzal töltik a szombatokat, hogy a Ballester-birtok hatalmas kertjét beültetik.
merengő ▲ A legjobb emléke kimagaslóan az, amikor Gwenog Jones a válogatás után személyesen vitte el neki az örömhírt tartalmazó borítékot, legrosszabb emléket azonban aligha tudna választani a két esélyes közül. Talán mégis egy orrhossznyival nyer az, amikor apja, meghallva, hogy lánya otthagyta az akadémiát és beállt a „repkedő idióták” közé, felborítja az asztalt és kiviharzik. Attól fogva nem ismerte el többé Regant lányaként.
mumus ▲ Az apját látja holtan, és érzi a szívében, hogy a dolgok kettejük közt sosem rendeződhetnek már el.
Edevis tükre ▲ Önmagát látja a családja körében, amint az ölelő karok körbezárják.
százfűlé-főzet▲ Kanárisárga, lágy és homogén folyadék, ami váratlan időközönként szikrázik, pukkan. Ízre nehezen meghatározható, illatra az orvosilag használt, szúrós betadine-ra emlékeztet.
Amortentia ▲ Friss kenyér és citromfű illata.
titkok ▲ Tizenegy évvel ezelőtt életet adott egy kisfiúnak, akiről lemondott a prominens és melegszívű mugli Hellyer-Jones házaspár számára. Erről az eseményről – még önmagát is meglepve – mélyen hallgatott, csupán a kapitánya, Gwenog Jones tud a történtekről, aki annak idején a segítségére sietett.
azt beszélik, hogy… ▲ Nem aggályoskodik, ha a testét kell bevetnie egy zsíros támogatói csekk vagy szerződés érdekében. Ítéld meg magad!

   A család
apa ▲ Redmond Ballester, 72 éves, félvér – A rajongástól a kitagadtatáson át, egészen a szüntelen visszavágyódásig, amit az alzheimer jelei kísérnek.
anya ▲ Ailis O’Fearghail, 66 éves, félvér – Az évek viharát túlélő mély, adni kész szeretet.
testvérek ▲
Una Ballester, 37 éves, félvér – Feleség, öt gyermek anyja, testvér a cukorízű évek alatt és idegen az elszakadástól.
Maeve McDermott, 33 éves, félvér – Szintén férjnél, és annak idején Regant választotta a lánya mellé, mint keresztanyát. Az ominózus nap óta azonban nem engedi húgát a kislány közelébe.
gyermekek ▲ Egy mugli házaspár első gyermeke, akit Regan sosem vallott sajátjának. Nem lenne fair azokkal szemben, akik a kisfiú valódi szülei, nem igaz? A vér itt vajmi keveset számít.
állatok ▲ Aechmea fasciata, 11.3-as verzió (ha a növények már kipipálva, jöhetnek az állatok)

  Családtörténet ▲ Édesanyám ír, apám tősgyökeres angol. Ám a történetünk sokkal korábban kezdődik gyógynövénytermesztők, kereskedők és csillagászok egész sorával, akik közt elvétve akadtak gyógyítók, tanárok, aurorok, de a varrónőkre és a pincérekre már senki nem emlékezik. A Ballester család tehetős, bár a vagyont inkább jó üzletekből, patikák üzemeltetéséből és befektetésből szerezték a felmenőim – az öröklésről senki nem merte beismerni, hogy sokkal kényelmesebb. (Ráadásul emberöltők óta terjed egy vicces hagyomány a családom azon felében, ami sokakat öngyilkosságba segített. Az apák és anyák haláluk előtt titokban sorra megváltoztatták végakarataikat, kizárva a fiaikat, hogy azok találják fel a szerencséjüket. Álljanak két lábbal a földön! Legyenek életre valóak! Mindent a lányaikra és egyéb rokonokra hagyományoztak.) Élt is ez a kimondatlan szabály a Ballesterek közt az örökösök bosszúságára, míg apámnál valami félrecsúszott, és a nagyapámat a kerti tóban találták. Ismeretlen tettes agyonverte egy ananásszal. A gyógyító szerint még évtizedekig élt volna, kitűnő egészségben. De nem kapott esélyt erre, s így a nővéreimmel bőségben – fiútestvér nélkül – nőttünk fel.
Anyám oldaláról a helyzet kevésbé zord. Az O’Fearghail ág régre nyúlik vissza, Farrellek, O’Farrellek, Frawley-k hajtásai tarkítják. Variációk egy témára. Nagyszüleim nyilvánosságtól elvonulva élnek, nagyanyám varázstankönyveket lektorál, nagyapám pedig igyekszik kibővíteni a „Legendás állatok és megfigyelésük” hasábjait. Afféle szórakozott vizsgálódó, áttörés nélkül, de vidáman. Valahogy ez az egész limericki vonalra igaz.
A patika gondolata és a teher megöröklése az én korosztályomat és a nálam is fiatalabbakat aligha vonzza, de mindig van egy jóravaló gyermek, unokatestvér, esetleg unatkozó, özvegy nagybácsi, aki a fejét behajtja a Ballester-patikalánc kalodájába, és onnan ki sem húzza többet.

   Külsőségek
magasság ▲ 164 cm
testalkat ▲ Középmagas és sportos.
szemszín ▲ zöldeskék
hajszín ▲ szőkésbarna
kinézet ▲ „Valószínűleg láttál már valahol, mire először személyesen találkozunk. Ha a Hárpiákkal interjú készül, mindig valahová a kép közepére ékelődöm, mert a többiek magasabbak nálam. Kicsi a bors, de erős és ha kell, elkéri Gwenog terelőütőjét!
Sokan mondják, hogy első pillantásra fehér bőrömmel, sűrű, rakoncátlan frizurámmal és a tankönyvi előreharapásommal, meglehetősen bájos, védtelen nőnek látszom. Nyaranta az erős napfénytől kiszeplősödik az arcom, és a hajamba tizennyolc éves korom tájékán kezdtek ezüstös szálak vegyülni. Az arcom lényegében alig változik, anyám még mindig azt a kislányt látja bennem, akinek a fejére négy évesen sapkát húzott. A ruházkodást viszont már korán a magam kezébe vettem, ezért otthonosan mozgok az elegáns pasztellek és titokzatos lilák, mohás zöldek, kékek, kanárisárgák és vörösek közt. Íme, az a pár év, amikor egy nő még bármit felvehet, mert mindene a helyén van és minden jól is áll a gondtalan mosolyához. (Még akkor is, ha maga a ruhadarab egy égbekiáltó hiba.)”

   Tudás és karrier
pálca típusa ▲ 10,5 hüvelykes rugalmas almafa sárkány szívizomhúrral bélelve
végzettség ▲ Egy félév után elhagyta a veszélyes lény gondozói szakot, és később sem diplomázott le.
RBF
Asztronómia: E
Átváltoztatástan: V
Bájitaltan: K
Bűbájtan : V
Gyógynövénytan: K
Mágiatörténet: H
Jóslástan: V
Legendás Lények Gondozása: K
Sötét Varázslatok Kivédése: V

RAVASZ
Bájitaltan: K
Gyógynövénytan: K
Jóslástan: V

foglalkozás ▲ Holyhead Harpies QC. (hajtó poszton játszik)

   Egyéb
  avialany ▲ Brie Larson