+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Joe B. Rock
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Joe B. Rock  (Megtekintve 1196 alkalommal)

Joe B. Rock
Eltávozott karakter
*****


V. - A kalandor.

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2015. 10. 19. - 20:29:48 »
+2

JOE BART ROCK


"Futó ellenségnek aranyhidat kell verni!"




         Alapok

jelszó || "Csak a baj, meg a szégyen..."
így ejtsd a nevemet ||Dzsó Bárt Rokk
nem || férfi
születési hely, idő || Glenfinnan(Skócia); 1983. 03. 23.
horoszkóp ||Kos
kor || 15
vér || arany
évfolyam || V.


         A múlt

Vadásztunk egy vámpírra:
  
1997. december vége.
    
        Apám a karosszékében ülve csendben figyelte a kandalló pattogó varázstüzét és elmélkedve a lángokra meredt. Eközben anyám az asztal felett görnyedve egy védőbűbájokról szóló könyvet olvasgatott. A bátyám a másik fotelben pálcáját lóbálta a rádió felett és próbálta behangolni a varázsrádiót, a titkos csatornára. Én az ablaknál állva figyeltem, amint az állatok a hóvihar elől keresnek menedéket az istállóban. Itt voltak az Ünnepek, de nem volt ünnepi hangulat. Senki nem tudott ünnepelni. A tétlenség és a tény, hogy nem tudunk miben segíteni kikészítette apámat és a bátyámat, no meg engem is, hiszen az iskolában manapság rá járt a rút arra, aki a Jó mágiát követte... Kingsley - akivel apám még fiatal korában együtt dolgozott az Auror parancsnokságon, mint átoktörő - megmondta neki, hogy majd értesíti, ha kell segítség, de addig inkább maradjon otthon és vigyázzon a családjára.
   Órák teltek el némán. Csak a rádió sercegése, a birkák bégetése és a hóvihar törte meg a csendet. Egyszer csak hirtelen nagy nyikorgással kitárult a régi hátsó ajtó. Apám kivételével mind felpattantunk és pálcánkat előreszegezve meredten bámultunk az ajtóban álló alakra. Az ajtóban lévő alak egy magas, hórihorgas, ázott kinézettű és vihart vert ruházatú egyén volt.  Lassan ahogy kirajzolódott az alakja mindannyian leeresztettük a pálcánkat és, ha ünnepies hangulattal nem is, de boldogan köszöntöttük a jövevényt.
- Nagyapa! – Kiáltottam úgy, mintha ezer éve nem láttam volna őt. – Azt hittük már eltévedtél ebben a hóviharban vagy, ami rosszabb elkaptak a Halálpofák.  – Feleltem és megszorítottam a kezét, majd segítettem levenni a kabátját.
- Jó végre látni unokám. – Köszönt vissza az öreg Fred. – Oh, Eve, Jimmy. Jó látni titeket. – Mondta, majd megpuszilta anyámat és kezet rázott a bátyámmal.
- Üdv itthon Nagy Öreg. – Vetette oda apám neki a karosszékből.
- Szervusz, fiam. – Felelte a nagyapám. A hangjában érezni lehetett valami furcsa hidegséget. Még a bátyám mesélte, hogy apa és az öreg nem jönnek ki jól egymással. Szeretik egymást, de valami nincs rendben közöttük…
- Jaj, de faragatlan vagyok. Gyere beljebb Fred és ülj le a tűzhöz. – Invitálta beljebb anyám és varázsolt egy karosszéket a kandallóhoz. Kérsz egy kis teát? – Kérdezte vidáman. Már amennyire vidám lehet ilyen időkben az ember.
- Köszönöm Eve, de nem. Nem maradhatok sokáig, csak egy üzenetet jöttem átadni. – Felelte és oda fordult apámhoz, aki erre levette a tekintetét a tűzről és az apja szemébe nézett. – Kingsley üzeni, hogy kapott egy hírt, miszerint Erdélyben eltűnt az Oven család, amely a Kárpát-medence keleti részének a varázserővel bíró tulipánjait vizsgálta. Valahol a déli határ környékén tűnhettek el Havasalföld közelében. A hozzátartozók Fekete mágiát sejtettek a háttérben és aggódva keresnek valakit, aki képes lenne kideríteni az ügy hátterét.  – Ada át az üzenetet az öreg. – Kingsley így arra kér, hogy nézz utána a történteknek.– Fejezetbe végül.
   Apám nem hitt a fülének. Végig gondolta még egyszer az üzenetet, majd lassan felállva a könyves polchoz lépett és kikeresett egy térképet, majd egy erdélyi bestiáriumot.
- Jimmy. – Fordult oda a bátyámhoz. – Ezeket tanulmányozd át. Holnap indulunk. - Adta ki a feladatot.
    Nagyapám arcára közben ravasz mosoly ült ki. Majd egy bólintással nyugtázta a látottakat és elköszönt: - Akkor hát sok sikert nektek. Ne feledd, Erdély tele van vadakkal vigyázz, merre mész. – Mondta sötéten és kilépett azon az ajtón, amin néhány perce érkezett, majd egy halk pukkanással eltűnt a hóviharban.
    Én értetlenül álltam az események előtt. Apám viszont lerohant a pincébe és máris készülődni kezdett. Jimmy a könyvet lapozgatta, anyám pedig az útravalót csomagolta. Ekkor döbbentem rá a felismerésre. Engem ki hagytak a mókából. Gyorsan leszaladtam hát apám után, aki éppen érdekes tárgyakat pakolt egy hátizsákba. Karók, kampók, ezüst kötél…
- Apa én is menni szeretnék. Tudom, még csak negyedéves vagyok. Viszont jó vagyok a kábításban és bestiákat is ismerem. – Próbáltam minél jobban érvelni.
- Én mindenben támogatlak. És én is szeretném, ha ilyen időkben inkább együtt lenne a család, úgyhogy már eldöntöttem, hogy mind megyünk. – Hangzott a számomra legmegdöbbentőbb felelet. – Kapj fel egy táskát és segíts pakolni.
- És anya mit fog szólni? – Kérdeztem miközben neki láttam a pakolásnak.
- Már rég megbeszéltük, ha így adódik a dolog, akkor, a veszély ellenére is, de mind megyünk. A lényeg, hogy együtt legyünk és vigyázzunk egymásra. – Felelte apám.
***

1998. január eleje.

Mivel még kiskorú voltam, így rajtam volt a nyom jel. Nem volt mit tenni, olyan eszközöket kellett keresnünk az utazásra, amelyet nem tudott a minisztérium lenyomozni. Így került sor a seprűn való utazásra. Csak én és apám mentünk seprűvel. A zord idő és a hosszú út miatt a bátyám és anyám hopponálva érkeztek meg a kijelölt helyre.  A gazdaságunkat addig a másik nagyapám vezette el, akit anyám hívott meg addig, amíg vissza nem érünk a küldetésről.
     Ami a hopponálást illeti, az rendben lett volna, ha apáék hopponálnak, de mivel én nem mentem vissza az iskolába ezért feltűnt a távollétem és könnyedén a nyomomra akadtak volna. Már csak az hiányzott volna, hogy halálpofák (halálfalók) legyenek a hátsó fertályunkban miközben mi épp vérfarkasok, vámpírok vagy adja, Merlin sárkányokkal viaskodunk. Apropó itt akarom megjegyezni, hogy mindig is szerettem volna egy sárkányon lovagolni. Ami késik, nem múlik…
***

1988. január 5. Brassó.

   Amint megérkeztünk Erdélybe Brassó felé vettük az irányt. Hallván, hogy az Oven családot ott látták utoljára.
   Brassóban egy mugli fogadóban szálltunk meg. Kipihentük az út fáradalmait és másnap neki kezdtünk a keresésnek. Mivel a szokásos informálódó eszközöket nem használhattuk, nehogy felhívjuk magunkra a figyelmet ezért csendben kellett kutatnunk. Apám kereső bűbájokkal, bátyám elhalt növényekkel, én pedig halott állatok tanulmányozásával kezdtem a nyomozást. Közben pedig anyám a várost járta, hátha észrevesz valami rendelleneset.  
    Napokig vizsgálódtunk. Apám kereső bűbájai vakvágányra futottak. Bátyám semmi rendelleneset nem talált a növényeken. Én viszont felfedeztem, hogy rendkívül sok az elhullott és kivéreztetett állat. Először azt hittem, hogy vérszívó denevérek, de ahhoz túlságosan is sok a tetem. Nem csak én találtam furcsaságokat. Anyám a várost járva észrevette, hogy kevés az ember az utcákon és így körülnézett a forgalmasabb helyeken is. Elment a kórházba, bárokba és éttermekbe.
    Amikor elment a kórházba észrevette, hogy rengeteg vérhiányos, ájult illetve falfehér ember fekszik a kórtermekben.
- Vámpírok! – Közölte anyám a hírt, amikor hazaért.
- Ez biztos? – Kérdezte apám és a bátyám kórusban.
- Igen! – Vágtam rá azonnal. – Már én is akartam mondani, hogy valamilyen vérszípák bestiával lesz dolgunk, de nem tudtam pontosan, milyennel, de így már biztos, hogy vámpír. Kezdetben állatok vérével próbáltak túlélni, de nem volt elég, úgyhogy rátértek a zsírosabb étrendre… - Tettem hozzá kissé gonoszan.
- Akkor már csak be kell cserkésznünk egyet és jöhet, követhetjük a fészekhez. – Mondta apám és nekilátott a felkészüléshez.

1988. január 25. Brassó.

    Lassan egy hete, hogy rájöttünk a titokzatos eltűnés mögött álló lények mivoltára. Úgy döntöttünk, hogy a megfigyelést a potenciális vérzsák központnál kezdjük. Azaz a kórháznál. Mindig ketten voltunk őrségben. Egyikünk különböző százfű-léfőzettekkel épült be, mindig más alakban, addig a másikunk kiábrándító bűbájokkal fedezte magát. Nem telt el három nap, mígnem lett egy potenciális gyanúsítottunk. Az illető egy magas, barna bőrű, szakállas férfi volt orvosi köpenybe bújvas, vagyis valószínűleg vámpír volt.
   Egy hajnalon, amikor a páciensünk végzett az aznapi vérszopó munkájával és elindult haza, mi ott voltunk és követtük őt. Apám és én seprűn lovagoltunk az égben, míg a bátyámék a földön követték. Jó pár kilométert tettünk meg. Egy óra settenkedés után elértünk egy kísérteties kastélyt. Hasonló volt, mint a szellemszállás, csak sokkal régebbi volt az építmény. A bátyámék már pár kilométerrel arrébb lemaradtak, így mi követtük a vámpírt a levegőből és kifigyeltük, hogy honnan és hogyan megy be az épületbe.
    A vámpír mit sem sejtve, hogy követik óvatlanul besétált a fészkébe. Megjegyeztük a kastély helyét és visszarepültünk anyámékhoz.
- Meg van fészek. – Felelte apám.
- Elég nagy kolónia lehet bent. Ha ennyi a vérhiányos ember a környéken. – Tettem hozzá.
- Szerintem még csak növendékekkel vannak tele, a vámpíroknál ez az időszak az ellés ideje. – Tette hozzá a bátyám.
- Gondoljátok, hogy élnek még Ovenék? – Kérdezte anyám.
- Ha nem is élnek már biztos, hogy itt vannak. –Felelte apám. – Ennyi fióka kihordásához mágus vérre volt szükségük. Ha idejében érkeztünk, még életben lehetnek. – Tette hozzá.
     Mind a négyen egyetértéssel nyugtáztuk a történteket és neki láttunk a felkészülésnek.
- A terv a következő: Drágám és Jimmy, Ti elölről mentek be a főbejáraton valami ürüggyel, hogy szállást kérnétek éjszakára. A friss vér reményében biztosan beengednek. Legyetek résen, mert gyorsan rátok vetik magukat, amint bezárult az ajtó. – Taglalta apám a tervet és a kezükbe nyomott egy-egy fekete követ. – Tessék Perui instant sötétségpor. Amint becsukódik, az ajtó dobjátok el és vonuljatok a szoba két átellenes pontjára, majd sorozzátok őket olyan átokkal, amilyet csak tudtok. – Mondta majd felém fordult. – Joe, Te a kastély tetején fogsz várni és figyeled a bejáratot, hogy ne lepjék meg őket hátulról. Ha bármi történik, először lőj egy jelző bűbájt és utána a Protego gyakori használata mellet kábítsd őket, ahogy tudod. Továbbá tartsd a frontot, amíg valamelyikünk meg nem érkezik.  – Fejezte be a mondandóját apám.
- És Te hol leszel? – Kérdezte Jimmy.
- Én fiam, majd parádés belépővel berobbantva az ablakot berepülök a terembe és fentről támadom őket. – Felelte apám. – Alkonyat előtt indulunk. Épp csak ébredezni fognak. Ha korábban megyünk, nem engednének be minket… Addig pihenjetek és készüljetek. - Tette hozzá.
***
  Elérkezett az idő. Mindenki felszerelkezett és neki vágtunk a feladatnak. Apám és én felültünk seprűnkre.
- Mindenki tudja mi a dolga? – Kérdezte apám.
- Igen. – Hangzott kórusban a válasz.
- Akkor hát indulás. – Kiadta a parancsot és elindultunk.
    Némán, mint az árnyék követtük anyámékat a birtok bejáratáig. Majd, amikor láttam, hogy közelednek az épület felé én is elindultam a kijelölt helyemre. Felrepültem észrevétlenül a kastély legmagasabb pontjára és csendben fürkésztem a terepet.  A csendet csak a bátyámék által megmozgatott kopogtató és a halk ajtó nyikorgás zaja törte meg.
    Néhány mondat foszlányt hallottam csak és egy ajtócsukódást.
- Eddig jó. – Suttogtam magamban és szememmel a bejáratot pásztáztam.
    Hirtelen egy hangos puffanásra lettem figyelmes az ablakokat elborította a fekete köd és pár pillanat múlva hangos csatazaj hallatszott lentről. A kastély körül minden tiszta volt. Láttam, ahogy apám is körbenéz, és csak aztán repül be a kijelölt helyére. Újabb hangos zaj, majd még egy pálca csatazaja.
    Türelmetlenül szemléltem a terepet, de sehol nem láttam egyetlen alakot se, aki a kastély felé közelítene. Míg nem egyszer csak azon kaptam magam, hogy valaki hátulról elkapja a lábam és leránt a tetőről. Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy a pálcámmal végrehajtsak egy párnázó bűbájt és a köves udvar helyett egy láthatatlan párnára érkeztem. Majd felpattantam és kilőttem egy jelző bűbájt.
    A jelzés után rögtön célba vettem a vámpírt és az összes tanult átokkal megsoroztam, ami csak eszembejutott. Sajnos, minden átkom célt tévesztett. Így hát taktikát váltottam.
- Invito seprű. – Kiáltottam és a felém repülő seprűre ugorva egy magasságba emelkedtem a vámpírral, aki megpróbált rám ugrani. – Stupor. – Kiáltottam és a vámpír 180 fokos fordulatot véve az ellenkező irányba belecsapódott a földbe. – Ennek annyi. – Gondoltam magamban.
    A ház körül továbbra is csend volt így úgy döntöttem, hogy besegítek a többieknek. Lendületet vettem és megkerestem azt a rést, ahol apám betörte az üveget, majd berepültem rajta én is.
    A teremet törött bútorok, mozdulatlan testek és omladozó falak díszítették. Apa terem egyik végéből, míg anyáék a másikból vették össztűz alá a fedezékbe bújó vámpírokat.
- Reducto. –Kiáltottam az emeletről, ahogy tudtam és hatalmas robbanás következtében, a lövés jó szögének hála kirobbantottam őket a rókalyukból.
    Mindenki döbbenten kereste lövés forrását. Anyám sikítva pattant fel a helyéről és nyomban egy átkot küldött felém. Legalábbis én ezt hittem, közben, csak a mögöttem lévő vámpírra lőtt. Még hozzá halálos pontossággal.
    Úgy tűnt minden vámpír meghalt és vége a harcnak. Ám egyszer csak a semmiből egy átok repült át a termen egyenesen anyám felé, aki tág pupillákkal holtan rogyott össze. Az átok forrása nem volt más, mint Adam Oven. Aki sikerrel nyugtázva a támadását nevetett egyet és elmenekült a hátsó ajtón.
    A bátyám és én döbbenten néztünk anyám tetemére, amikor hirtelen apánk hangja ütötte meg a fülünket.
- Maradjatok itt. Én utána megyek. – Kiabálta az ajtóból és kirohant a sötétségbe.
    Lerohantam az emeletről. A bútorokat félretaszítva futottam át a termen anyám holttestéig. Amikor odaértem rögtön térdre borultam és a vállát megfogva elkezdtem őt rázni. Amikor hirtelen az én vállamra is egy idegen erő nehezedett.
- Hagyd abba öcskös. Vége. Elment. – Rángatott Jimmy zokogva. – Vigyük őt ki és rakjunk máglyát, amíg apa megérkezik. – Tette hozzá és ölébe vette anyánkat, majd elindult az ajtó felé.
- Honnan tudod, hogy túléli és nem öl meg minket az, aki ezt tette anyával?! – Kérdeztem zokogva.
- Nem tudom, hogy túléli- e, de az biztos, hogy vagy ő tér vissza vagy senki sem. – Felelte halkan és kiment a teremből. Letöröltem a könnyeimet és szipogva követtem őt kifelé.
***
   Fél óra múlva megérkezett apánk is. A ruhája szakadt volt és véres. A bal karján egy hatalmas seb éktelenkedett. Amint megláttam odafutottam hozzá és átkaroltam őt.
- Mi történt? – Kérdeztem apámat, remélve, hogy az illető megfizetett a tettéért.
- A halálfalók és a vámpírok irányításuk alá vették. Nem tudtam észhez téríteni. – Felelte csendesen.
    Odasétáltunk a máglyához, majd elláttuk apa sebeit és csendben néztük, ahogy a halotti máglyán anyánk teste és lelke az égbe szál.
 - Ideje hazamennünk fiaim.


         Jellem

        Alapvetően szókimondó ember vagyok. Jöhet, bárki mindig a szemébe vágom azt, amit gondolok. Na jó azért néha eltudom folyatni a dühöm, de nem olyan vagyok, akit könnyen szabályozni lehet. Forr a vérem. És kész vagyok a csínytevésekre. Amit nem tűrök el; az értelmetlen erődemonstráció a gyengébbek felett. Ezért is gyakran úgymond már „bérletes vendég” vagyok a különböző büntető munkákon. A szerencse, az, hogy a legtöbb ilyen munka Hagridnál van és így az állatokkal tudok lenni, akik létfontosságúak a számomra.
    Anyám halála megmutatta, hogy milyen rövid is az élet és így minden pillanatot hasznosan és hatékonyan próbálok tölteni.
    Az álmodozás is a véremben van, olya annyira, hogy néha teljesen megfeledkezem magamról. Az a jó, hogy ezeknek az ábrándozásoknak a nagy részét aztán meg is valósítom. És itt visszaértünk a csínytevésekhez, na meg büntető munkákhoz.


Erősség || Bátor. Vakmerő. Tanulékony.
Gyengeség || Szeretem használni más dolgait engedély nélkül. Forrófejű vagyok. Szeretem a mézsört.


         Apróságok

mindig ||
varázsló sakk,
kviddics,
párbaj,
varázslények,
repülés
soha ||
sötét varázslatok,
rágó,
gyümölcsleves,
idióta vámpír sztorik,
fapapucs
hobbik || varázslények megfigyelése, sötét varázslatok kivédése
merengő || Anyámat megölte egy varázsló.  Az első sikeres kábító átok.
mumus || Vámpírok
Edevis tükre ||  saját sárkány
százfűlé-főzet ||  zöld színű és fonnyadt áfonya ízű
Amortentia || ló szag, almás pite
titkok || Másodikban a karácsonyi szünetben, a családi összejövetelen megittam egy üveg mézsört és elloptam a nagyapámtól egy szivart, melyet még mindig őrzök.
azt beszélik, hogy... || Vérfarkasok vannak felmenőim között, csak mert kicsit korábban szőrösödtem, mint a társaim és izmosabb vagyok…



         A család

apa || William Rock; 53; aranyvér,  mérsékelt
anya || Eve Griffin; 48; aranyvér,  elhunyt
testvérek ||  Jimmy Rock; 25, aranyvér, jó
nagyszülő(k) || Fred Rock; 70, aranyvér, kiváló
állatok || Bárányok, sólymok, kutyák, lovak, Crup-ok, Plimpy és egyéb varázslények

Családtörténet ||
        A családom részben angol és ír varázsló felmenőkkel rendelkezik. De akad közöttük, egy Erdélyből származó felmenő is a 17. századból. Nagyapám szerint ő volt a legzsiványabb varázsló a történelemben, de, ha szólította a szükség mindig kész volt harcolni.
    Mint már említettem a családfám elég régre nyúlik vissza. Viszont a ranglétrán sosem voltunk a legmagasabb pozíciókban.
A családban mindig születtek furcsa varázslók és boszorkák. Valahogy ezek az emberek 180 fokos fordulatot vettek az értelem skáláján és mindig olyan tetteket hajtottak végre, amelyek őrültek és gyakran veszélyes mutatványok voltak, de a család szíve és lelke ezen apró kicsapongások ellenére minden generációban a helyén volt. Nem vagyunk gonoszak, csak szeretjük élvezni az életet.
    A családban az aranyvér ellenére a múlt század elején született egy kvibli felmenőm. Igaz, neki nem vagyok az egyenes ági leszármazottja – hiszen neki nem lettek utódai - , de nagyra becsülöm őt, hogy a varázsvilágban elboldogult varázserő nélkül.
    A családom és én a legutóbbi háborúban a határon túl szolgáltuk a Jó mágiát. Apámmal, anyámmal és a bátyámmal, a Voldemort oldalára állt erdélyi vámpír fészket számoltuk fel.
    Jelenleg Észak-Skóciában tengetjük a mindennapjainkat a közélettől visszahúzódva a birtokainkon. És várjuk, hogy újra szólítson minket a kötelesség vagy egy barát egy pofa sörre.
        A családom szimbóluma egy zöld-fehér csíkos pajzs alapon fekvő vörös szikla.
 



         Külsőségek

magasság || 180 cm
testalkat || izmos
szemszín || barna
hajszín || fekete
kinézet || Olykor ápolatlan, de stílusos és megnyerő külső.



         A tudás

varázslói ismeretek || Az RBF vizsgáim előtt állok. Kedvenc tárgyaim a SVK és a Legendás Lények Gondozása.
felvett tantárgyak || a legendás lények gondozása, repüléstan, rúnaismeret
pálca típusa || 10 hüvelyk, mahagóni, Főnixtoll
RBF || Majd az idén kiderül.
         Egyéb

avialany||  Kit Harrington
Naplózva

Louise Lott
Eltávozott karakter
*****


♦ VII. Hollóhát ♦ Prefektus ♦ "Cinkemadár"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2015. 10. 21. - 19:36:12 »
+1

Üdvözöllek az oldalon Joe,

Az előtörténeted egyelőre még nem fogadhatom el. Van néhány dolog, amit szeretném, ha kijavítanál, hogy aztán roboghassunk is tovább a beosztásodig.

Kezdjük a grammatikával:
1. Nagyon, nagyon sok a helyesírási hibád! Nem is csak a vesszőhibákról beszélek, hanem arról, hogy gyakran lehagyod a szavak végét. Kérlek, szokj rá arra, hogy wordben írsz, és hogy mielőtt beküldenéd végig mész rajta a helyesírás ellenőrzővel. Nem nagy fáradtság, de sokat javít az olvasás élményén.
2. Néha se eleje, se vége a mondatodnak. Erre is figyelj, kérlek. Például: „Ez a minden második generációnak köszönhető.”
3. Az „arany-vér”, az igazából aranyvér, vagy még inkább aranyvérű.
4. Kitt Harrington, pedig Kit Harington. Hááát
Most pedig jöhet a tartalom:
5. Az „Így ejtsd a nevemet”-nél kérlek a második neved is írd ki.
6. Apukád mivel foglalkozik, hogy ilyen megbízásokat kapott magától Kingsleytől? Rendtag volt? Auror esetleg? Ezt légy szíves fejtsd ki, ugyanis erre épül a sztori, mégis úgy éreztem teljesen vaktában tapogatózok.
Itt megtalálhatod az oldalon fellelhető Minisztériumi foglalkozásokat, hogyha esetleg ihlet kéne.
7. A mumusodnak egy kézzel megfogható dolognak kell lennie. Mint például Neville-nek Piton, vagy ilyesmi. Ha a magánytól fél a karaktered, esetleg lehet önmaga, vagy ilyesmi.

Összességében tetszettek a szolid elgondolásaid a vámpírokról, és azért is piros pont, hogy bár Joe nagyon akarta, egyik átka sem talált célba. A tartalommal nem volt sok kivetni valóm, de tényleg! Viszont a fentebb említett dolgokra figyelj oda légy szíves! Hamar rá lehet szokni a helyesírás ellenőrzőre, tényleg nem egy nagy kunszt, viszont sokkal szebb lesz utána a munkád. A tartalmi hibák sem olyan vészesek, de azért nagyon szeretném, ha vetnél rájuk még egy pillantást.


Ha kijavítottad ezeket, vagy bármilyen kérdésed van, írj nyugodtan!
Louise
Naplózva


Louise Lott
Eltávozott karakter
*****


♦ VII. Hollóhát ♦ Prefektus ♦ "Cinkemadár"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2015. 10. 21. - 21:17:43 »
+3

Hello újra Joe,

Nagyon szépen köszönöm, hogy javítottál! Igazán lelkes és jó indulatú karaktert alkottál, aminek én kifejezetten örülök. Remélem a jó szokásod a realitások terén megtartod, mert az úgy sokkal izgalmasabb.
A házad nem is kérdéses, hogy a




Gratulálok!
Az eligazító PM hamarosan érkezik!

Louise
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 09. 04. - 12:01:03
Az oldal 0.165 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.