Főutca

Nem sokkal utánam Craig is megérkezik de a kinézetében nincs sok köszönet. Viszont nála vannak a könyveim, koszosak és porosak ugyan de legalább vannak. Késő lehet már, nem érdekel már látom magam előtt ahogy anyám a fejét fogja és körbe-körbe járkál a házban míg haza nem érek. Volt már hogy csak úgy eltűntem órákra de ilyen hosszú időre szerintem  még sosem mentem. Kettőnkön kívül senki sincs itt, remek ha még itt is rám támad valami az lesz a szép. Aztán tüzetesebben megnézem Craig-et. Közelebb hajolok hozzá hogy megnézzem a sebet az arcán, iszonyú érzés hogy én voltam bajban és ő itta meg a levét annak hogy nem tudtam magamra vigyázni. Végigsimítok az arcán lévő vágáson aztán igyekszem valami bűnbánót erőltetni az arcomra. Nem örülök neki hogy miattam sérült meg.
-Sajnálom. Motyogom a sebeire utalva én nem akartam senkinek problémát okozni. Utána látom meg hogy sántít is. A hogylétem felől érdeklődik.
-Én jól vagyok. De rólad nem mondhatjuk el ugyanezt jobban tetted volna ha hagysz ahol vagyok. Utálom hogy megsérültél miattam. Mondom fejcsóválva fojtott hangon. Aztán elveszem tőle a könyveket és nagyot sóhajtok. Körül nézek itt tényleg nincs egy teremtett lélek sem.
-Amúgy kössz hogy...megmentetted a könyveket és szóval...engem is. Mondom ki nehezen köszöngetni se szoktam, nem az erősségem.

*Craig kissé meglepett arckifejezést ölt a lány közeledésére. Amint felnéz, és kiigazítja haját az arcából, s közben az érintés eredményeképp kissé felszisszen. Végül lassan felegyenesedik, és megdörzsöli a szemeit. Nem tudja teljes testsúlyát ráhelyezni mindkét lábába így kissé féloldalasan álldogál most a sötét utcán, sejtelmes madárijesztő ebnyomását keltve távolról.*
- Az az igazság, hogy én kértem hogy maradj kint.. úgy hogy azt hiszem én tartozom bocsánatkéréssel.. még az a szerencse hogy időben odaértem.. bár biztosan te is meg tudtad volna oldani.. csak elheveskedtem a dolgot.. mert hirtelen eléggé úgy tűnt, hogy rosszul áll a szénád..
- Tuti, hogy ha kicsit később jövök ki te is padlóra küldted volna őket. *Mondja Craig bátorítóan mindenfajta gúny nélkül teljes őszinteséggel, annak ellenére hogy maga sincs erről meggyőződve, na de mindegy is próbál kedves lenni, kicsit oldania feszültséget, hisz látszik a másikon is, hogy ideges, és különben is nem tűnik annak az anyámasszony katonájának aki ne tudna esetleg elbánni rosszakaróival. A lány további mondandóját pár perces csend követi Craig nem szól semmit csak lassan egy az út szélén álló padhoz biceg, és leül. Hogy a lány követi e nem tudni.. minden esetre eléggé fája lába így inkább jobbnak látja leülni, és miután sóhajt egyet szólal csak meg ismét.*
- Hát ami azt illeti.. én is utálnám magam ha neked bajod esett volna.. arról nem is beszélve, hogy én kértem kísérj el.. na de tényleg túl vagyunk rajta te jól vagy ez a lényeg. *Craig érzi a lány hangjában a feszültséget, és hogy az utolsó pár szó igen nehezére esik. Épp ezért a fiú szinte tudomást sem vesz róla. Csupán egy halvány pillantással nyugtázza, hogy vette az üzenetet. Nem kell kimondania a másiknak, ha nem szeretné. Craig teljesen megérti, és nem veszi magára.. vagy hálátlanságnak. Újabb kis csend következik, majd Craig előhúzza a pálcáját, és végigméri a kezében.*
- Hát most egy időre aztán tényleg ki varázsoltam magam.. nem is emlékszem mikor használtam ennyi támadó meg stratégiai ártást.. egyszerre.. kicsit szédülök is tőle.. *Magyarázza... majd felnéz az utca közepén álldogáló lányra.*
- Nem ülsz le esetleg..? *S mutat félszegen maga mellé, majd így folytatja.*
- Bár elég késő.. van talán menned is kell.. úgy értem nem baj ha menned kell.. amúgy is érthető ha nem akarsz még több zűrbe keveredni a társaságomban.. *Viszi le a hangsúlyt Craig, és lenéz tornacipője kopott orrára.*

Mikor megérintem az arcát felszisszen elég csúnya a sebe és őszintén szólva a lábán lévő vágás sem látszik a legártatlanabbnak. Aztán újra beszélni kezd én figyelmesen hallgatom aztán bólintok.
-Elképzelhető hogy megtudtam volna oldani. Igazából vonzom az illyesféle perverz és kötekedő alakokat fogalmam sincs miért de az ilyenforma embereknek mindig felkeltem az érdeklődését. Mondom fintorogva, utálom hogy a rossz arcú emberek tapadnak rám. Aztán Craig elindul egy közelebbi pad felé eléggé biceg némán követem. Elmondja hogy neki sem lett volna jó ha megsérültem volna, hálisten jól vagyok. Aztán a varázslásról kezd beszélni elhiszem hogy szédül tőle hiszen láthatóan minden erejét beleadta hogy megleckéztesse szt a két rohadékot.
--Nagyon jól csináltad, azok az idióták azt se tudták hova kapjanak. Mondom elismerően aztán Craig megkérdezi nem akarok-e véletlenül leülni. Én teljesen el is felejtkeztem az ülés problémájáról de bólintok és leülök mellé. A könyveimet szépen magam mellé pakolom. Aztán azt mondja hogyha mennem kell akkor menjek csak de én igazából még mindig nem sietek sehova és kis családom társaságára sem vágyom különösebben.
-Tudod, lehet hogy iszonyú hülyén hangzik de... sokkal szívesebben ülök itt veled minthogy hazamenjek. Egyébként meg nélküled is képes vagyok elég nagy bajba keveredni szóval ha nem zavar szívesen maradok veled még egy kicsit. Mondom miközben belebámulok a semmibe, jó sötét van és tényleg semmi kedvem haza hoppanálni, ha nem zavarom Craig-et inkább  üldögélek vele.

*Az Ausztrál csak bámul maga elé, miközben hallgatja a másikat. Kissé furcsán hangzanak az elismerő szavak a lány szájából, így a fiú kissé oldalra is fordítja a fejét, és vet rá egy pillantást. Majd felegyenesedik, és nyög egyet amint a lábát próbálja kényelmesebb helyzetbe hozni, végül nem sikerül, úgy hogy egy sóhaj kíséretében marad minden az eredetiben. A lány még maradna, ez kissé megnyugtatja a fiút. Legalább is abban a tekintetben, hogy ezek szerint talán kissé már megnyugodott a történtek miatt, bár ki tudja lehet ez semmiség volt, és tényleg nap mint nap kerül ilyen helyzetekbe. Csendben bólogat a kócos ausztrál a lány szavaira. Tehát neki sem fűlik a fog a hazatéréshez. Ami azt illeti ezzel Craig sincs másképpen. Nem véletlenül van ilyen távol az otthoniaktól.*
- Akkor ha jól sejtem. *Kezdi Craig a lány felé fordulva.*
- Az a két nő korábbról a rokonaid..? Csak nem az Anyukád, és a testvéred.? *Kérdezi a fiú kíváncsian, s közben a zsebében kezd turkálni a korábban b szerzett fekete doboz után. Rátalál, majd lassan előveszi, s miközben beszélgetnek forgatni kezdi a kezében, mintha nem tudná hogyan nyílik. Közben persze a másikra is figyel.*
- Már csak abból gondolom, mert nem tűnt úgy hogy éppen nagyon jóban vagytok.. márpedig ha szívesebben maradsz egy ilyen zűrös alakkal mint én eléggé nagy bajok lehetnek otthon.. *Magyarázza a srác furcsa akcentusával, végül megunja a dobozzal való matatást, és felpillant az égre egészen hátradőlve a padon.*
- Bár én sem jövök ki felhőtlenül a rokonsággal.. ne de ez ma már szinte mindennapos dolog azt hiszem..
- Egyébként elárulod, hogy mivel foglalkozol..? *Kérdezi Craig gyanútlanul, hisz nincsen tisztában pontosan a másik korával. Bár a tankönyvek árulkodók lehetnének.. de a korábbi események forgatagában Craig valahogy ezt kifelejti a gondoltaiból.. Végül hirtelen kap észbe...*
- Ja basszus.. mennyi eszem van.. biztosan suliba jársz.. meg is feledkeztem a könyveidről.. *Végül zavarában jobbnak látja, ha inkább elhallgat.*

Mialatt beszélek Craig bólogat ami azt jelenti hogy talán - de csak talán- nem unja magát halálra a társaságomban ami jót jelent. Mondjuk az emberek általában nem unják magukat mellettem mert elég balhés lány vagyok. Aztán rákérdez anyáékra nem örülök neki lehet hogy megbolondultam de azon gondolkodom hogy elmondom neki az egész históriát persze nem az unalmas családi életemről hanem arról a bizonyos Shayla által terjesztett pletykáról.
-Hát...igen ráhibáztál. Mondom miközben ő elővesz egy fekete dobozkát elgondolkodom rajta vajon mi lehet benne egy ideig babrál vele. Közben azt is kitalálja hogy nem vagyok velük jóban ez 10 pont mert valóban nem valami fényes a viszonyom velük de mondjam hogy anyám másodrendűnek tekint a nővérem pedig gyűlöl?
-Ezt is eltaláltad igazából a legtöbb időmet nem otthon töltöm mert...igazából a családban én vagyok a feketebárány és...nem hiszem hogy érdekel de a nővérem fűnek-fának azt terjeszti hogy én vagyok a legnagyobb r*banc akit csak a hátán hordott a föld. Tehát a népszerűségem története itt véget is ért.  Az a bajom hogy időnként rám törnek ilyen aprócska őszinteségi rohamot és egy csomó fölösleges problémát zúdítok a beszélgetőtársam fejére. Aztán megkérdezi mivel foglalkozom majd hirtelen rájön hogy tanulok. Mosolygok rá nem nagyon szoktam mosolyogni szóval ez valami különleges eset lehet.
-Roxfortos vagyok különben meg a hülyeség egyáltalán nem egyenértékű a feledékenységgel. Nyugtatom meg, sokszor én is szétszórt vagyok egy kicsit ami nem nagy baj, szerintem legalábbis nem.

*Craig nem unatkozik egy cseppet sem, az unalom egyetlen jelét sem mutatja. Pedig nem lát bele a másik fejébe, így arról sincs fogalma, hogy a lány gondolatai is erre járnak. Az arcán inkább fáradtság és gondterheltség tükröződik az utcalámpák halvány fényében. Úgy fest Craig jól tippelt, mondjuk nem volt túlzottan nehéz. Már csak azért sem, mert ő maga is tudja milyen az, ha az ember rossz kapcsolatot ápol a szüleivel. Annál is inkább volt ez fontos pontja Craig-nek, mert ő a maga részéről minden lázadása ellenére feltétlenül szerette a szüleit minden konfliktus ellenére, de valahogy még sem jött össze a dolog.. Kissé el is kalandozik az Ausztrál, és csak a lány szavaira eszmél fel. Jó oka volt erre, hisz a lány nyelve jócskán megered, és olyasmiket árul el amire Craig nem is számított. Ennél jóval zárkózottabbnak ítélte volna elsőre a lányt, nem hogy ilyesmiket osszon meg vele. De minden ellenére Craig kissé örül is a dolognak.. na nem a lány bajának persze, hanem annak hogy ilyen komoly dolgokról esik szó.. valamiért ez jól esik a srácnak talán maga sem tudja miért.. Noha persze az is meglehet, hogy a lány gyakran beszél erről a sérelméről..
Ki tudja.. Craig meg ugyan nem fog rákérdezni, hiszen nem akar tolakodó lenni, és különben is.. a lány tudja mit mond el, és mit nem..
Craig érdeklődve fordul a másik felé, és miközben megdörzsöli a szemét érinti véletlenül a sebét is, így ismét sziszeg, majd így szólal meg.*
- Remélem nem veszed tolakodásnak.. de azt hiszem sejtem milyen cipőben jársz.. *Köszörüli meg kissé a torkát, miközben ismét a dobozzal kezd játszani.*
- Nekem is van két nővérem.. na meg egy bátyám is.. *Nyomja meg a "Báty" szót furcsán leereszkedően. Ezzel sejtetve kissé, hogy neki pedig vele vannak gondja. Ami azt illeti nem is kevés, de ő maga nem kezdi részletezni a dolgokat. Sokkal inkább kíváncsian kérdez, remélve hogy nem feszélyezi a másikat, és nem tűnik tolakodónak.*
- Egyébként.. *Nyel egy nagyot, és szünetet tart.*
- Ezeknek a pletykáknak van valami alapja..? *Kérdezi igazából rendkívül félénken, de paradox módon mégis határozottan. Félénk a kérdés hiszen ilyet feltételezni valakiről nem szép, azonban határozott hiszen a rosszindulat legkisebb jele sem érezhető. Csupán az őszinte kíváncsiság, ami furcsa mód a legmeghatározóbb Craig személyiségében. Ez az eredendő természetes őszinteség, és az egyszerű egyenes hozzáállás. Ezek jelemzik a fiút, és erre már talán a másik is rájött. Craig azonban akár kap választ akár nem kissé elgondolkodik, és feltekintve az égre, mint a hulló csillagot szemlélő kisfiú kezd bele mondandójába.*
- Bár ha jobban belegondolok.. a nővéred egyszerűen irigy lehet.. bár nem vagyok család szakértő vagy ilyesmi.. de ahogy elnéztem a tüzet a szemében, meg azt a rátarti megvetést.. igaz csak percekre láttam..  de már én is láttam hasonlót.. *Céloz itt a testvérére, de nem fejti ki.*
- Na meg.. *Folytatja továbbra is az égre nézve.*
- Valahol meg is tudom érteni.. te sokkal helyesebb vagy mint ő.. *Mondja ezt Craig teljesen rezzenéstelen hanggal, mintha csak valami egészen egyszerű dologról beszélne. A bók természetessége adhat különös tónust az egész gondolatnak. Talán az a furcsa az egészben, hogy ez nem is bók. Egyszerű megállapítás, mellyel kapcsolatban egy percig sem merülhet fel.. hogy a gondolat gazdája nem így vélekedik. Craig-nek nem volt céljai.. egyszerűen kimondta, mert így látja, és így gondolja.  Aztán csend, és Craig csak az eget bámulja a lány mosolyát azonban sikerül elkapnia, mely csakugyan különösen hat rá. Jól látszik a szemében a sötét ellenére is, hogy értékeli, mintha pontosan tudná, milyen ritka pillanatnak szemtanúja éppen igyekszik becsben is tartani a másik mosolyát, még ha az nem is tud róla. Craig lassan előredől kissé megpiszkálja az orrá, és a kezében lévő dobozra néz. Aztán a lányra aztán ismét a dobozra, majd sóhajt. Mintha kérdezne is valamit de inkább nem szól semmit.*

Úgy   látszik Craig-nek is vannak problémái ha jól szűröm le akkor a bátyjával, nekem nincs bátyám pedig örültem volna egy olyan fiútestvérnek aki szeret és védelmez de hát istenem nekem ez jutott. Aztán amint az egyébként szót kiejti már azonnal tudom hogy megfogja kérdezni igaz-e a pletyka vagy csak Shayla gyűlöl jobban az átlagnál. Látom hogy nem akar tolakodó lenni úgyhogy mikor felteszi  a kérdést őszintén válaszolok neki furcsa de egyáltalán nem érzem magam kellemetlenül pedig ebben az esetben ez lenne a normális reakció. Én meg a normális reakciók elég távol állunk egymástól. Mosolygok, keserű a mosolyom mindig az lesz ha Shay-ra gondolok hiszen én nem vétettem neki.
-Nem, nem igaz. De az emberek a legtöbb dolgot elhiszik tehát ezt is.
A hangom továbbra is keserű már nem érzek gyűlöletet a nővérem iránt sem az anyám iránt akinek a szemében szinte nem is létezem az egyetlen amit érzek az színtiszta megvetés. Aztán Craig arról beszél hogy a nővérem bizonyára féltékeny, bólintok így igaz. Nem tudom mire végül is neki mindene megvan én pedig háttérbe szorultam, többnyire.A következő mondata jól esik, jó ilyen megállapítást hallani. Általában inkább beszólogatnak nekem vagy fogdosnak esetleg félnek tőlem de senki sem szokott így beszélni rólam. Ez megnyugtató. Aztán rám néz olyan egy kicsit mintha kérdezni akarna valamit de végül semmit sem mond.
-És te mivel foglalkozol? Kérdezem mert kezdem úgy érezni hogy megint túl sokat beszéltünk róla holott Craig-ről azon kívül hogy ugyebár ausztrál az ég világon semmit sem tudok. Miközben kérdezem egymásra pakolom a lábaimat és az eget bámulom, határozottan nyugodt vagyok.

*Furcsa választás elé kerül a kócos srác. Melyik történetét mesélje, hiszen ami az előéletét illeti érdekesen ágazik ketté. Mesélje mindkettőt, vagy hagyatkozzon csak a varázslóságra. Igazából fura de szívesen elmesélne a lánynak mindent. Annál is inkább zavartnak érzi a helyzetet hiszen tulajdonképpen mióta otthagyta választott életét a kudarcok végett, és visszatért a korábbihoz, mely szervesen kapcsolódik a varázsvilághoz igazából senkinek sem mesélt semmiről.. Na de mégis kezdjen most egy komolyabb történetbe..?? Nem tudja eldönteni. Hiszen végül is a lány is őszinte volt, de ő már talán tucatszor mesélt ilyesmikről. Neki ez lenne az első.. őszintén szólva nem az a fajta aki szeretni kiadni magát.. Ráadásul nincs is annyi ideje itt Angliában, hogy maradéktalanul megbízhasson bárkiben. Na persze ő nem az a fajta aki bizalom hiányában esetleg ne volna képes megvédeni magát a hátsó szándékoktól, de akkor is..
Craig most határozottan habozik, azt nem érezni, hogy ne akarna beszélni a dolgokról inkább úgy jöhet le hogy nem tudja hogy is kezdjen hozzá.. Az újabb kis csönd után fakó kérdés érkezik vissza szőke lányhoz.*
- Biztosan érdekel téged.. ez..? *Majd csendben várja a választ. mely ha igenlő csak akkor kezd bele a következő történetbe. Tulajdonképpen elüthette volna azzal is a dolgot, hogy igazából semmivel sem foglalkozik, mivel még csak most jött Angliába, de az őszintén szólva nem lenn hű önmagához.. így fel sem merül. Tehát ha a lány továbbra is kíváncsi.*
- Hát igazából nem is nagyon tudnám ezt megmondani neked.. mármint, hogy mivel foglalkozom... *Gondolkodik el, miközben a haját kiigazítja az arcából.*
- Inkább azt tudom, csak hogy mivel foglalkoztam... *Tart itt újra szünetet.*
- én nem itt csináltam a sulit még Otthon jártam a Macquarie-re nem tudom hallottál e róla. Itt úgy tudom nem nagyon ismeritek, legalább is eddig alig találkoztam olyannal aki hallott volna róla. *Magyarázza enyhén gesztikulálva hol a lányra hol pedig maga elé tekintve.*
- Aztán mikor azt befejeztem elvégeztem egy egy éves alaptanfolyamot az ottani minisztériumnál az öregem kérésére. *Kezd belejönni Craig a beszédbe, és így az akcentusa is furcsán egyre jobban érvényesül*
- Azt szerette volna ha Auror leszek tudod ott Ausztráliában ez kicsit mást jelent mint itt, szóval úgy értem ott elég sokféle sötét varázsló van meg minden.. na de ez most nem lényeg.. *Hallgat el kissé, mert itt jön a történet érdekesebb része a választóvonal, melyet nem igazán mer Craig egyelőre átlépni. Végül aztán úgy dönt lesz ami lesz alapon folytatja.*
- De aztán az egy év után nem folytattam tanfolyamot, mert nem érdekelt a dolog annyira.. pontosabban ez így nem igaz.. ha varázsló akartam volna maradni, ha akartam volna a varázsvilágban maradni nagyon is jó lett volna szerettem is jól is ment.. igazából sosem volt gondom a varázslással, egyszerűen nem szerettem annyira.. vagyis mást jobban szerettem.. *Sóhajt eléggé gondterhelten a srác..*
- Viszont ezt nem tudom hogy magyarázzam, mert lehet eléggé nem fogod érteni.. szóval.. én sosem akartam a varázs világ része lenni engem a mugli dolgok sokkal jobban vonzottak mindig is. Most ez lehet furcsán hangzik de tudnod kell hogy nálunk Ausztráliában egész más minden ott az aranyvérű családok sem szigetelődnek el teljesen, sőt az iskola elvégzése után minden varázsló választási lehetőséget kap, hogy varázsló vagy mugli életet akar élni..
- Persze az aranyvérű családoknál íratlan szabály, hogy szinte senki sem akarja a mugli életet választani.. a testvéreim is egyértelműen az varázslóságot választották *Kis levegővételnyi szünet következik.*
- Én viszont nem akartam, és ebbe a szüleim elég nehezen törődtek bele.. tekintve hogy szerintük én voltam a legérdemesebb rá a testvéreim közül.. hogy ezt az utat csináljam.. többek között a konfliktusom a bátyámmal is ebből adódik.. de szerintem ezt már ki tudod kalkulálni..
- Szóval ezért én nem is folytattam a tanfolyamot, hanem inkább a zenekart vittem tovább amit a mugli barátaimmal kezdtem még az iskola alatt.. Persze ne értsd félre Ausztráliában sem vegyül a varázs és a mugli világ az alap titkok ott is megvannak, egyszerűen csak nincs teljes elszigetelődés ott teljesen természetes, hogy a legsötétebb varázsló betol egy Hamburgert Burger King-ben... *Veszi ki magát elég humorosan a magyarázat.*
- Természetesen ha baj van mindenki takarít maga után, és törölgeti az emlékeket.. nekem is az egyik legjobb barátom sokáig egy mugli.. srác volt.. Na de nem is ez a fontos, hanem hogy tovább vittem a zenekart és a szüleim legnagyobb bánatára nagyon nagyon bejött.. *Dörzsöli meg Craig a szemét miközben egyre jobban elkomorodik..*
- Nem tudom mennyire vagy ott a mugli dolgokban de a The Vines eléggé ismert így világszerte..  de még mielőtt azt hinnéd, hogy valami trükk van a dologban nem volt semmi varázslat.. már a zenét leszámítva mert az az igazi varázslat szerintem.. *Beszél olyan elánnal, és vágyakozással a srác ami talán kissé meg is rémítheti a másikat.*
- Szóval nagyon jól ment a dolog.. apám gyakorlatilag ki is tagadott.. de a sikerek közt ez engem akkor nem nagy érdekelt.. viszont körülbelül egy fél éve ha ismered a zenekart tudod.. kiraktak .. én meg eléggé.. szóval..
- Mindegy is a lényeg hogy elhatároztam, hogy életem kudarca után megpróbálom újra a varázslóságot.. nahh körülbelül itt tartok most kb fél éve vagyok Angliában.. pár jelentéktelen hülyeséget leszámítva.. el is érkeztünk a történettel.. máig amikor is beléd botlottam a szó szoros értelmében. *Horgasztja le fejét rendkívül enerváltan Craig mintha kimerült volna asok beszédtől, és a fájó régi emlékektől..*
- Kb ennyi.. *Tesz pontot a mondandójára, és eléggé letargikus hallgatásba burkolózik percekre.*

Craig láthatóan hezitál valamin de nem tudom mi lehet az. Elképzelhető hogy nem akarja nekem elmondani. Aztán megkérdezi tényleg kíváncsi vagyok-e rá.
-Persze hogy érdekel, ha nem érdekelne nem kérdeztem volna meg. Mondom miközben hátradőlök a padon. Aztán Craig belekezd gesztikulál én pedig bólogatok, az iskolájáról még nem hallottam legalábbis nem igazán emlékszem erre a névre.Választás ez is érdekes de határozottan más lehetne ha lenne választásom de nincs. Nekem azt kell tennem amit anyám mond és úgy viselkedni mint egy kifinomult aranyvérű lány. Nem is gondoltam volna hogy Craig-et vonzották a mugli dolgok, engem nem vonzanak pontosabban nem vonzhatnak. Én nem foglalkozom a varázstalanokkal tulajdonképpen levegőnek nézem őket mert semmi dolgom velük. Zenekar ez határozottan érdekes ettől eszembe jut hogy egészen 14 éves koromig énekórákra jártam és tanárom azt mondta nagyon szép szoprán hangom volt illetve van csak már egyáltalán nem éneklek emberek előtt. Sohasem gondolkodtam azon hogy kamatoztassam a hangomat nem is hiszem hogy nagyon lehetőségem lesz rá életem során. A hamburgeres hasonlaton viszont akaratlanul is nevetek, vicces lenne ha nálunk egy sötét varázslóval futnánk össze a Mcdonalds-ban. A The Vines-ra valahonnan emlékszem de nem túl tiszta különben is én állítólag pont olyan lánynak nézek ki aki muglit még csak fényképen sem látott, persze láttam. Miután mindent elmondott elhallgat látom rajta hogy elkomorodott.
-Köszönöm hogy elmondtad nekem. Vlamiért hirtelen apám jut eszembe talán mert imádott este sétálni a szemeben könnyek gyűlnek elfordulok és letörlöm őket. Remélem Craig nem vette észre nem szeretem ha látják hogy sírok. A fiúra pillantok majd újra az égre.

*Craig hátát a pad támlájának vetve beszél csak beszél. Egyszer pedig szinte akaratlanul is a története végére ér. A szőke lány pedig bár túlzott kíváncsiságot nem villant fel közbevágásokkal, hálás közönségnek mondható. Ezért a srác szívesen mesél, egészen míg a mondókája végére nem ér. A köszönöm-re nem igazán érkezik válasza fiú felől hiszen ekkorra már átjárja az az érzés, ami meghatározza az elkövetkező néhány percet. Craig valamiért komoly bűntudatot érez. Kissé bánja már, hogy ilyen sokat mesélt. Maga sem tudja egészen, hogy miért érzi rosszul magát, de mintha valami szörnyűséget csinált volna. Ez az arcára is egészen kiül keveredve a régi emlékekkel mondhatni igen savanyú ábrázattal tekint maga elé. A köszönöm pedig csak újabb szöget ütött a saját keserűsége faragta koporsóba. Isten ments nem várt más reakciót pontosan ezt várta, és ez így is van jól. Saját magának szól ez az érzés. A bűntudat, hogy talán ok, és minden nélkül adta ki magát ennyire valakinek akit alig néhány órája ismer, még annak ellenére is hogy a lány tulajdonképpen nagyon is szimpatikus Craig-nek és minden más.. Na de hamar elterelődnek a fiú gondolatai, és szerencsére sikerül felül emelkednie magán elég gyorsan. A lány kissé elfordítja a fejét Craig ugyan csak fél szemmel látja a dolgot, szándékosan nem néz arra, hiszen a másik nem véletlenül fordult el nem akar tolakodónak kéretlenül kíváncsinak tűnni az Ausztrál. Pontosan érzi, hogy mi lehet a helyzet ő nem az a fajta akinek látnia kell a másikat ahhoz, hogy tudja szomorú. A közeg hangulata tökéletesen elég. És talán tévesen, de arra is ráérzett kissé, hogy a lány sem az a fajta aki a kitörő vigasztalást kedveli, amire Craig egyébként is alkalmatlan, meg különben is hogy jönne ő ahhoz.. Craig később viszonozz a lány pillantását a lehető legtisztább szemekkel néz vissza ezen az egyre hűvösödő már már éjszakába forduló estén.*
- Nem akartalak elszomorítani.. *Mondja a srác halkan közben pedig sokadjára babrál a dobozzal a kezében, de közben most a másikra néz.*

Nagyot nyelek, tulajdonképpen a könnyeimet nyelem, hálisten nem sírtam el magam az olyan méltóságomon aluli lenne különben sem szoktam emberek előtt sírni. Craig azt mondja nem akart elszonmorítani közben a kis dobozkával bámul. Vajon mi van benne? Olyan az ábrázata mintha bűntudata lenne, fogalmam sincs miért de úgy hogy jobb ha nem kérdezem meg tőle az ilyen dolgokra sokszor jobb nem rákérdezni.Mélyen a szemebe néz én pedig vissza rá, érzem hogy megint sírnom kell de tudom hogy nem fogok. Sőt halványan Craig-re mosolygok.
-Nem, nem miattad csak...mindegy, hosszú.
Eszembe jutott hogy elmondom neki az egész dolgot az apámról és mindenről de már érzem hogy elbőgném magam ha most erről kéne beszélnem, majd később,talán akkor már képes leszek elmondani. Hátradőlök a padon mert eddig előrehajolva ültem. Későre jár és tudom hogy haza kéne mennem de nem akarok, és ha nem muszáj nem is fogok.

- Értem.. *Mondja Craig, és tovább üldögélnek. Legalább is, ha valami katasztrofális nem következik be. Márpedig erre látható jel nem mutatkozik, így újabb csendes percek következnek. Az már most ismeretségük korai szakaszában, (már ha lesz valaha ezen kívül másik szakasza is..) megmutatkozott, hogy egyikük sem az a szószátyár fajta. Ez valamelyest imponál Craig-nek. Hogy a másik mit gondol erről arról, nem igen tud semmit, de nyilván ha zavarná a csend már megtörte volna. Persze az is lehet, hogy csupán a kisebbik rosszat választja azzal, hogy itt van és nem megy haza.. bár ki tudja.. Hosszúra nyúlik a némaság, mivel Craig nem igen szólal meg. Egyre komolyabb fájdalmai vannak, de nem a szerzett sérülések miatt. Be kellene vennie a gyógyszert, amit a fekete dobozban kapott. Itt lenne az ideje, de valamiért mégis habozik kissé megrázkódik, mintha fázna. Gyorsan meg is töri a csendet.*
- Te nem fázol..? *Kérdezi halkan remegő hanggal mert őt már jócskán rázza a hideg. Lassan eljön az ideje, hogy nem halogathatja tovább a gyógyszert..*

[XX Eric]

XX Eric

-Sosem voltál ez a romantikus ember… De te is hiányoztál!- mosolyodtam el s mikor láttam rémült arcát kijelentésemre még jobban elkapott a vigyorgás. Nem akartam, hogy komolyabban gondolja, így rögtön vágtam is a választ.
Mikor elengedte derekamat én is elvettem fejemet válláról, s kissé kérdőn néztem rá. Mikor kinyitotta az ablakot megcsapta arcomat a lágy szellő s az a jellegzetes eső utáni illat. Imádtam. Ahogy felverte a víz a földet s annak illata kavargott a levegőben, az kövekről ugyanígy lemosta a port s sarat, s ugyanilyen kellemet szinte már-már émelyítő illatot kölcsönözve neki.
-Őőő, nem akarunk…- s folytattam volna, hogy maradni, ha ő nem kapta volna el kezemet s már szinte rántott is ki a szobából. Nem ellenkeztem, mert fölösleges lett volna, így ujjaimat gyorsan övébe fontam s mikor kiértünk a lakásból megálltam egy percre. Lepillantottam kezünkre s elmosolyodtam.
-Hogy keveredtél vissza?- kérdeztem zöld szemeit rá akasztva kezünkről s erősen szorítottam ujjaimmal, mintha attól féltem volna, hogy egy szellő elfújja. De muszáj volt elengednem egy pillanatra kezét, hogy összehúzzam pulóverem a cipzárt s ekkor az utca közepéről hangos nevetést hallottam, s csak egy sóhaj hagyta el a torkomat. Még babráltam egy kicsit a fekete fémmel, mikro a nevető lány csoport már ott is volt körülöttünk. Ők voltak azok, akiket sosem tartottam a barátaimnak, csak ha nem akartam egyedül lenni tökéletes társaságnak bizonyult.
-Helló Gaby!- vigyorgott az egyik szőke, aki ránk nézett s mikor megakadt szeme Ericen még szélesebben vigyorgott.
-Hé Szépfiú. Nem tartasz velünk?- kérdezte s már nyúlt is Eric kezéért, hogy elráncigálja magával.
-Naomi…légy szíves!- köszörültem meg a torkomat s a másik két lány, aki mögötte volt csak bocsánatkérően néztek rám. Nyeltem egy nagyot de Naomi nem hagyta abba kacéran pillogott életem szerelmére. Fusztráló volt jelenléte s mintha én ott sem lettem volna csak Eric-el foglalkozott szinte beállva közénk.
-Na…megyünk még egy kört, szívesen vennénk a  társaságod!- mosolygott, fehér fogait néha-néha kivillantva. Majd egy pillanatra felém fordult de nem nézett rám.
-Gaby úgy sem bánja…Igazam van Gabs?- s meg sem várta a válaszomat elkapta Eric csuklóját, s hozzá simulva kezdte el rángatni az utca másik vége felé.
Tágra nyílt szemekkel néztem a szőke hajú lányra. Igaz sosem meséltem az én szerelmi életemről, ahogy ő tette és ennek meg is volt az oka. De pontosan tudtam, hogy az én barátom olyan amilyen tökéletesen megfelelne ennek a Naomi-nak. Zöld szemeim elkezdtek sötétedni s még nem voltam ideges csak vártam, hogy mit lép Eric. Nem akartam rá erőszakolni magamat természetnek vettem volna azt is ha nem az én társaságomat választja…csak csalódtam volna, s természetes lett volna számomra akkor az is, hogy nem keresem többé.

[Gabriella.]

forGabriella.

withlove.

Kirángattam szegényt a szobából, s egy széles, elégedett mosoly ragadt arcomra. Büszekség töltötte el lelkemet, hogy egy ilyen szép lánnyal sétálok kéz a kézben. Feszesen kihúztam magam, összegomboltam zürkés zakóm középső gombját,  cipőfűzőmet pedig - bekötés helyett - hanyagul a zoknim mellé dugtam, hátha nem jön ki onnan és nem kell sokat törődnöm vele. Ez egyike volt rossz szokásiamnak, de nem volt mit tenni, feketeöves lusta vagyok. Ez van...
Odakinnt még jobb levegő volt, mint amire számítottam. Hihetetlenül jólesett, ahogy a lágy szél lengette ruhámat, s bejárta egész testemet.
Az eső miatt mindenki behúzódott valahova, s most újra éledezni kezdett az utca népe. Mindenütt diákok, elvétve egy-egy tanár és helyi lakos. Furcsa volt ismerős arcokat látni, de ez egyáltalán nem zavart. Gaby mellett semmi nem zavart.
Még mindig fogtuk egymás kezét, s szorosan tartottam, magamhoz közel.
Ekkor hirtelen megszólalt egy női hang, valahol a hátunk mögött.
Gabriellának mondott valamit, de folyamatosan engem bámult. Hirtelen arra gondoltam, hogy bele se néztem a tükörbe indulás előtt, lehet valami szokatlan van rajtam...
- Naomi... légyszíves! - hangzott mellőlem.
Nem igazán hallottam miről beszéltek, a zúgó szél elvitte a szavait. Rám mosolygott folyamatosan, miközben Gabyhoz beszélt. Akkor annyira jelentéktelennek tűnt, hogy rajta kívül más nők is élnek a Földön, hogy azt képtelen lennék kifejteni. Lényeg az, hogy egyáltalán nem fogtam fel, hogy az a lány esetleg a társaságomra vágyik.
Pedig arra vágyott, s Gaby próbálta volna lerázni, de a Naomi néven emlegetett ifjú hölgy nem tágított.
- Tulajdonképpen, most nem igazán vágynék a társaságotokra, bocsi! Szeretnénk kicsit... kettesben lenni, ha érted mire gondolok. - próbáltam a legközönségesebb maradni - Majd egyszer, ígérem.
Ezzel elintézettnek vettem az ügyet, átöleltem kedvesem, s elindultunk a társaságtól ellengező irányba. Még visszaköszöntem, majd eltűntünk a szemük elől.
- Csak nem a barőtnőid? - kérdeztem mosolyogva Gaby-t.
Igazából őszintén reméltem, hogy nem azok. Valahogy szerettem volna tudni, hogy távollétem alatt sem kereste ilyen buta libák társaságát...
- Menjünk az erdő felé. - ajánlottam - Meddig érsz rám?
Reméltem persze, hogy semmi dolga nincs és estig tudunk beszélgetni, de hirtelen eszembe jutott, hogy ő még iskolás. Hirtelen rossz érzés fogott el. Miből fog állni kettőnk kapcsolata? Hétvégenként találkozgatunk, együtt vagyunk néhány órát... és azután? Mit fogok kezdeni az életemmel?
Miközben ezek a kérdések forogtak a fejemben, magam fölé nézve öles fákat láttam. Elértük az erdőt...

Annyira  jó itt ülni legalábbis számomra egy kis nyugalom. Be kell ismernem ez a nap nem volt épp eseménytelennek nevezhető. Őrülten agyalok mit mondok ha hazaérek az lenne a legjobb ha haza sem mennék én olyan szívesen kóricálnék még Craig-el. Összehúzom a magamon a dzsekimet  nem mutatom de majd megfagyok ami pillanatnyilag nem valami kellemes én igazán szeretem a hideget kiváltképp akkor ha jól felvagyok öltözve.Jelen esetemre ez nem illik rá. Craig hirtelen megszólal, fázik, ő is. Bólintok.-Nincs valami meleg. Aztán ránézek, kicsit olyan mintha fájdalmai lennének csak úgy megkérdezem.-Jól vagy Craig? Kicsit összehúzom a szemem és úgy vizslatom pár másodpercig aztán újra elfordítom a fejem.