Philip Clapp
[Topiktulaj]
panda *-*
Hozzászólások: 22
Jutalmak: +21
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Ház: -
Évfolyam: Első
Családi állapot: Egyedülálló
Kedvenc tanár: Az Élet
Legjobb barát: Pete
Kviddics poszt: Őrző
Nem elérhető
|
|
« Dátum: 2011. 06. 20. - 20:30:15 » |
+2
|
Minden a nevetésről szól. Arról, amit senki mással nem oszthatsz meg olyan tisztán. Ami nélkül nem könnyebbül meg a lelked, nem guríthatod le a köveket a szívedről, hogy nyugodtan besétálj a Pokolba. Néha ostobának tartasz minket. Pedig csak irigyelsz. Irigyled a mosolyt az arcunkról, és a csillogást a szemünkből, amit soha, de soha nem fogsz megérteni bármennyire is szeretnéd... Két alak üldögélt a tó tündöklő felszínével szemben, nézték az arany huzalokat, ahogyan szikrákat szórnak a tetején, és ahogyan rákacsintanak a söröz doboz fémlapjára. Két kis szék egymás mellett, és harsogó nevetés, mely megzavarta a madarak nyugalmát a közelben. Barátok voltak, testvérek, akik tudták egymásról, hogy mikor van szüksége a másiknak levegőre. Hogy a másik mikor mit választana, ha lenne rá lehetősége. És talán együtt mennek majd a Pokolba... de már egyikük sem fél tőle. Egyikük sem fél, mert tudják, hogy adtak valamit a másiknak, amit sosem veszítenek el. Néha mindenre gondolnak, amire a másiknak nem. Néha megbuknak, és néha elégnek a fájdalomban, de megtanultak bátrak lenni ahhoz, hogy elfogadják egymás hibáit. És talán együtt mennek a Pokolba... de már egyikük sem fél tőle. Csillognak, mint a lemenő Nap a tó felszínén, csillognak, mint a a sörös dobozra rákacsintó fényszál. A pénz elveszik az életben. A szerelmek elszöknek. A barátok megmaradnak. A Pokolban várlak, majd ott találkozunk. Mert már egyáltalán nem félünk tőle.
|