+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  A 97/98-as tanév
| | |-+  Egyéb helyszínek
| | | |-+  Egyéb helyszínek
| | | | |-+  Grosiean-kúria (Moderátorok: Richard Grosiean, Mitch Grosiean, Bianca Grosiean, Nolita Grosiean)
| | | | | |-+  Bálterem
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Bálterem  (Megtekintve 5048 alkalommal)

Nadine Moreau
Eltávozott karakter
*****


~ cяαzч вєαsт ~ VI.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2011. 09. 29. - 13:24:25 »
0

    
Egy csók mindig erényes;
egy szó, mely a csókról beszél,
mindig szemérmetlen.
________________________________________



music 3.
Loverboy, it’s just an illusion to me, any boy,
I'd show you what you would feel, a pretty boy with a nasty trait,
a funny boy with an ugly face, love is just a superficial reaction.


   Épp életem egyik legmeghatározóbb éjszakájára készülök, ami végleg átlendít azon a bizonyos határon, ami után, máshogy fogok nézni a világra, és a férfiakra. És pont neki engedem, és még megkérdezi, hogy bízom-e benne? (Jó, ő nem tudhatja, de erősen gondolkozom, hogy talán közölnöm kéne majd vele. De mégis mikor)?
   - Bízom benned. - mondom meglepő komoly hangon, ezért gyorsan felvillantok egy csábos mosoly, ami nem tudom mennyire sikerült szexinek, és nem zavart idiótának.
   Richardot annyira nem is érdekelte a válasz, de az ő válasza eléggé zavarba ejtő volt, ugyanakkor izgató. Szívem dobogása minden perccel megsokszorozódott, lassan az infarktus szélén álltam, de egyáltalán nem bántam!! Sőt... egyre jobban vágytam Richard érintésére, csókjára. Szinte alig észlelem a külvilágot csak az alsónemű ébreszt fel, ahogy csattan puha bőrömön.
   A bókra szívesen válaszolnék valamit, de nem tudok semmit, ugyanakkor Richi már vonszol is tovább, és remélem oda, ahova gondolom. Valamennyire mindig is vonzott a pompa, az elegancia, de sosem volt mérvadó számomra. De egy ilyen kastélyban, Franciaországban, a Grosiean-birtokon melyik lánynak nem fordulna meg a fejében, hogy "hűűűhaa, ebben az álomházban fogok szeretkezni Richard Grosieannal...!"? Neeem, nem mintha ezt gondolnám, neeeem, de még ha így is lenne, akkor sem kötném Richard orrára. Sose szabad lovat adni a férfiak alá, megteszik maguk, nem kell még a mi támogatásunk. Sőt, nem is kell ló, majd mi alájuk fekszünk...
   Útközben beszélgetésbe elegyedünk, vagyis csak pár mondatot váltunk. A vicces felszólaláson szélesen elmosolyodtam, és nevetve Mitchet figyeltem, de csak pár pillanatig, amíg el nem tűntünk a szemük elől. Utána ismét Richardra emeltem a tekintetemet. Más srác már régen meghúzott volna abban a kis helyiségben, de ő még arra is figyelt végig, hogy a bókok mellett, amikkel elhalmozott, szórakoztasson. Le se tagadhatta volna, hogy úri családban nevelkedett, és ez nagyon tetszik. Mármint, hogy ilyen illemtudó, és lehengerlő, nem mindegyik pasi képes ilyet produkálni - plusz: elképesztően jóképű is. Egy főnyeremény a srác, és még egy suliba is járunk. Bevallom egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha ebből komolyabb is lehetne a végén, de általában, akikkel ilyen "egyéjszakás kalandom" volt, azok már elkönyveltem egy utcalánynak, akit mindenki megkaphat, így sose szoktak nagyon erőlködni, hogy udvariaskodjanak, csak párszor kijelentik, hogy "hö, jó a melled"... Valószínű, hogy Richard se lát bennem többet, mint egy "ma esti lányt", és lehet ma nem csak én leszek az egyetlen, ki tudja. De azért valahol az én hibám is. Rendben, hogy nem is akarnak megismerni, de én meg könnyen tűzbe jövök, és én sem törekszem arra, hogy olyan partnereket válasszak, akik hozzám valóak. Igazából Richard sem annyira hozzám való, ha belegondolok, de a köztünk lévő vibrációból akár több mindent is el tudnék képzelni, mint egyetlen éjszaka. Csak ez rajta is múlik.
   Szinte úgy érzem, mintha egy labirintusban bolyonganánk, és egyre jobban kételkedtem abban, hogy könnyedén ki fogok találni innen, már pedig ki kell, mert a szüleim valószínű, hogy még most is engem keresnek. Na, abban biztos lehetek, hogy idáig el nem jutnak! Azt sem tudom már, milyen termeken mentünk át, olyan sokféle volt. Megmerem kockáztatni, hogy már ugyanazon az emeleten sem vagyunk. Ha hisztis lennék, most kinyögném, hogy "ott vagyunk már?", de mivel nem vagyok aaaz, neeeeem! - ezért türelmesen végigvárom, míg odaérünk.
   - Ha itt laknék biztos, hogy mindennap más szobában aludnék. - mondom poénkodva. Bele se merek gondolni, hány csaj mondhatta már ezt neki...
   A szoba, ahol végül megtelepedtünk fenséges volt, de nem akartam túl "csórónak" tűnni, így csak szelíden szemlélgettem a pompázatos lakosztályt. A hangjelzésekre működő berendezésekre mindig is irigy voltam, mugli szülők lévén nem engedhettem meg magamnak ezt a luxust. Miután ismét rám figyel, kissé megremegek, mert egyre közelebb kerültünk ahhoz, hogy a piros bugyim a sarokba kössön ki...
   Körbenézek, és huncutul elmosolyodok.
   - Elmegy. - ingatom a fejemet ide-oda, mintha csak egy átlagos tiniszobát mutatott volna be, aztán szexibb hangra váltok. - Alkalomhoz tökéletes. - azzal közelebb lépek, és belecsókolok az ajkakba. A mézédes, hűvös, vágykeltő, puha ajkakba.
Naplózva

Richard Grosiean
[Topiktulaj]
*****


| a rebellis | VIII. |

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2011. 10. 17. - 10:45:33 »
0

Mintha mindenütt, ahol érintettem,
 átlüktetett volna a szíve a bőrén.
Imbolygott körülöttünk a tér,
hiszen nem mi imbolyogtunk benne.
Mozdulatlanul, egymás szorításába nyűgözve álltunk.
Szelídítgette a két gyöngéd ajkával a szájam,
kényeztessem én is az enyémmel az övét..
________________________________________

- Az nem lenne túl illendő, azt hiszem. - felelem mosolyogva a lány ámulásán. – Gyerekkoromban megpróbáltam. Egy hét után viszont ráuntam, mert a legtöbb szoba sötét, és egyhangú, csak kevés van, ami egy gyermek számára élvezhető, vagy egyáltalán érdekes. – vonok vállat, talán túl könnyedén. Nem akarok úgy tűnni, mint aki nem becsüli ősei örökségét, s ez nincs is így, ám az évek során könnyen megunhatóak a dolgok.
   Elmegy?
   Mi az, hogy elmegy?!
   Na várj csak, Nadine Moreau…!
   Halk morgás szakad fel torkomból, kissé talán állati hang, ám vakító mosolyom mellett nincs az az épeszű ember, aki állathangnak ítélné. Eléggé beindított, sőt! Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen lány ilyesmit hoz ki belőlem. Nyilvánvalóan egy egyéjszakás kalandnak néztünk elébe, vagy ha nem, akkor sem lesz túl komoly a dolog. Mindegy. Mindenesetre nem találni minden fán ilyen csajt, az már biztos!
   Ajkai lágyan simulnak enyéimhez, mintha csak arra teremtették volna, hogy megtalálja tökéletes helyét… pont az enyéim között. Annyira összeillőnek éreztem őket, hogy egy pillanatra meg is feledkeztem magamról, és nem adtam bele apait anyait, ám aztán, mikor végre magamhoz tértem…!
   Ujjaim hajába túrtak, fittyet hányva frizurájára, jelen pillanatban aligha érdekelhetne bármi is, rajta kívül. Az édes csókok émelyítőek voltak, fenségesek. Hiába nem melegedett még fel a szoba, úgy éreztem, testem kétszáz fokon lángol. Abszolút nem fáztam, a csizmát önfeledten rúgtam le magamról. Már azt sem tudtam volna megmondani, a sapkám hova tűnt.
   Szemeim kinyitottam, mikor egy pillanatra elszakadtam tőle, hogy elegendő levegőhöz jussak, majd ott fojtattam, ahol abbahagytam. Pár csók után nyakára tértem. Izgalommal, átszellemülten szívtam a finom, puha bőrt. Tudtam, hogy ezt a pillanatot mindketten kellőképp érezzük.
   Éreztem.
   Combját megmarkolva az ágyra döntöttem, és kiéhezetten hajoltam felé, szememben láthatta a vad csillogást, az éhséget, melyet vele akartam elfeledtetni. Mosolyogtam, mert jobb nem jutott eszembe, még pár másodpercig merültem el tekintetében, utána ujjaim a ruha alá találtak, számat ismét övére tapasztottam.
   Szinte hallottam szíve vad dobogását, s ő is hallhatta enyém. Mintha hullámvasúton ülnék, mely villámsebességgel száguld egyre feljebb és feljebb, hogy aztán tűzijátékok közepette meredek lejtőbe kezdjen, ám a vég így is csodálatos lesz. Ezt tudtam. Ha mással nem is voltam tisztában, ha jelen pillanatban el is vakított a rengeteg érzelem, melyek mind Nadine felé irányultak, s melyek mind arra ösztönöztek, szeressem, legjobb tudásom szerint, ha a fény csökkent is a szobában, mintha nem is én, hanem valaki más irányítaná, még ha a tűz vadul is ropogott hátam mögött, akkor is tudtam.
   Ez az éjszaka hibátlan lesz.




Köszönöm a játékot! <3


Naplózva
Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2017. 09. 23. - 19:12:04
Az oldal 0.055 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.