Előzmények


A Nap lemenő fénye meleg, sárga fénnyel vonta be a tájat... A fénysugarak meg-meg törtek egy egy fűszálon. A narancssárga fény egy házat is bevont ragyogásával...
A ház padlásán épp egy szőke hajú lány térdelt a porban kopott farmerjában, egy öblös láda előtt. A lány egyre ismétlődő mozdulattal bele nyúlt a ládába, kivette a keze ügyébe kerülő dolgot, forgatta a kezei között, nézegette, majd letette az egyre növő kupac tetejére.

Aztán egyszer csak egy olyan dolog akadt a kezébe, ami fel keltette az érdeklődését.
Kis alakú, bordó, bőr kötéses könyvecske volt... A lány lefújta róla a port... A hulló porszemek szikrázva csillogtak a padlás ablakon beszűrődő Nap fényénél. A lány belefeledkezve bámulta az apró kis csodákat, ahogyan légies mozdulattal aláhullottak, hogy eltűnjenek sorstársaik tömegében, eggyé válva a földdel, amin oly sokan lépkedtek már.
A lány tekintete visszatért a könyvecskére. A finoman megmunkált bőr puhasága melegséggel, és izgatottsággal töltötte el a lányt.
A könyvön aprócska, arany lakat díszelgett, mintegy védelmet nyújtva a gazdája titkainak az illetéktelenekkel szemben.
Igen. Ez egy napló volt. De nem csak egy napló volt... Ez "A" napló volt.
A lány, hogy megvizsgálja a lakatot, mutató ujját rátette a kis zárra, amely halk, szinte titokzatos kattanással szabaddá tette a bepillantást tartalmába.
Tudta, hogy ez a zár nem nyílt volna ki bárkinek...
Óvatos, szinte tiszteletteljes mozdulattal nyitotta ki a naplót, melynek megsárgult lapjai üresen, és kétségbeesetten kiáltottak a szavakért és a titkokért.

Csak az első lapra volt írva egy szöveg cikornyás, dőlt betűkkel...


A lány beleborzongott a szavakba... Magához szorította a naplót, felállt, másik, szabad kezével leporolta a térdeit, és eltűnt az értékes kinccsel a kezében az emeletre vezető ajtó mögött.

És a por csak szállt, az immár üres padláson, és a Nap csak sütötte az elhagyott tárgyakat, és a ládából kipakolt tárgyak csak feküdtek magányosan a földön...