+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  A 97/98-as tanév
| | |-+  Egyéb helyszínek
| | | |-+  Skócia
| | | | |-+  Culloden Hotel
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Culloden Hotel  (Megtekintve 2402 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2011. 01. 10. - 22:33:02 »
0

Luxusszálloda.
Naplózva

Vaszilij Zajcev
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2011. 12. 26. - 20:38:07 »
+2

Rory Williams

Vaszilij a szobájában ül, a tévé mellett található kandalló előtti szőnyegen fekszik, és egyik kedvenc elfoglaltságát tölti, a varázspálcáját tisztogatja. Természetesen most is azon gondolkodik, hogy hogyan bírna kárt okozni a Griffendél soraiban, illetve hogyan lenne képes bekerülni a csapatba. Előveszi a frissen elcsent varázsigéket tartalmazó könyvét, ami számára már-már kötelező olvasmány, amit szeret olvasgatni.Vaszilij a Culloden szállodában a jól megérdemelt pihenését tölti, elzárkózott a külvilágtól, az ajtót kulcsrazárta, és várakozott. Gondolatai a griffendélen járnak, és szomorkodik: Szomorkodik, mert beképzeltnek tartja a griffendéleseket. A minap olvasta az újságában, ahogy egy griffendéles másodikos nyilatkozott a mardekárrol, kirázta a hideg, undorat képe ült ki arcára. Majd belemerült a könyvébe, és fel-felnézett a kandalló pislákoló tüzeire, ahol parazsak haltak meg és születtek újjá.  Amint említettem, a könyv varázsigéket tartalmazott. Azért olvasott, mert meghívott a szobájába egy embert, akivel beszélni szeretett volna, és minden eshetőségre felkészült.  Capitulatus, Cave Malicium, Deprimo, Oppugno. Legendás varázslatok, melyeket meg szeretett volna jegyezni. Ehhez nem kellet mást tennie, mint szépen lassan, halkan, de érthetően ki kellett ejtenie a varázslatokat, majd pálcáját végig kellett húznia a varázslat nevén. A pálcája.. A pálcája átkokra és ártásra volt specializálódva, jobb nem is lehetett volna, egy kisebb vagyonért vette ezt egy varázslótól.Sokszor egy vadiúj pálcára is lett volna pénze, egy nagyon jó pálcára, de ő ragaszkodott a jelenlegi, hét éves pálcájához. A könyvet bezárta, és várakozott. A pálcáját készenlétbe helyezte, majd kinyitotta az ajtót. leült az ágyra, és várakozott. Várt, várt, és várt. Egyszer csak a kilincs megmozdult, és beléptek az ajtón.
Naplózva

Rory Williams
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2011. 12. 26. - 21:02:31 »
0

Kis nyaralás, vagy mi a szösz címen végül Skóciában kötöttünk ki, ami szép hely, csak nincs kedvem itt lenni. Ásítok egyet a szálloda bejárata előtt, majd rápillantok az órámra és belépek a bejárati csarnokba, ahol egy embertömeg fogad. Átverekszem magamat egészen a lépcsőig, ahol meg valaki hátulról lerohan, de úgy, hogy mindketten elborulunk.
- Te nem vagy teljesen ép, Kevin! – kiálltok rá az alattam fetrengő és most már remélhetőleg igencsak lapos öcsémre, aki hol röhög, hol pedig megpróbál magáról legurítani, de én megmakacsolom magam és csak azért is rajta fekszem egy emberekkel teli helyiségben, ahol csak minden második néz minket hülyének.
- Leszállsz végre rólam? – morogja, majd én meg röhögve lefordulok róla és a puha szőnyegen landolok. Mikor felsegítem, még mindig röhögök és így is indulunk el a lépcsőn, arra az emeletre, ahol elvileg az ősök szobájának kellene lennie. Elvileg, de a szobaszámot csak úgy nagyjából tudom. Jól elbeszélgetünk, aztán meglátok egy szobaszámot, ami valami miatt ismerős és ráteszem a kezemet a kilincsre, miközben elbúcsúzom Kevintől, aki megy tovább a saját szobánkba. Kopogni, mint tudjuk luxus, így még mindig röhögve vágódom be az ajtón, ahonnan egy körülbelül velem egy korú fiú néz vissza rám, én meg egy pillanatra megütközve nézek rá, majd kényszeredetten rávigyorgok.
- Bocsi, rossz ajtó. – öcsém, ez gáz volt.
Naplózva

Vaszilij Zajcev
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2011. 12. 26. - 21:24:07 »
0

Az ajtón bepillantott egy emberke, aki egyből visszazárta az ajtót, és bocsánatot kért. Meglepődtem, hisz a barátomnak már rég meg kellett volna érkeznie. Ekkor bagoly érkezett, aki hozta a hírt, hogy barátom nem tud mégsem eljönni a megbeszélt találkozóra, hiszen incidens történt vele: ellopták a seprűjét. Összeráncoltam szemöldökömet, majd felálltam, felvettem kedvenc mardekáros, méregdrága taláromat, felkötöttem kiscsizmámat, eloltottam a kandallóban a tüzet egy pálcalengetéssel, majd kimentem az ajtón, magam mögött bezártam. A fiú, aki előbb benyitott, még mindig a folyósón játszott az öccsével, odamentem. Vaszilij Gregorovics Zajcev-mutatkoztam be a velem egykorú tanoncnak, hiszen ismerős volt számomra, részben azért, mert idétlen röhögését mintha hallottam már az iskolában, részben azért, mert a hugrabug talárját viselte. Ez a fiú emlékezeteim szerint, ha most éppen nem csalnak, akkor a mardekárba szeretett volna belépni. Így úgy gondolom, hogy egy kicsit "undorodik" tőlem, hiszen nekem sikerült, ami neki nem. Ő egy olyan házba került, amely igazából pártatlan, és ahová szerintem nem igazán kötötték barátai, nem vágyott ide. Életemben előszőr megsajnáltam egy embert. Szemében láttam, hogy elfojtottan csalódott. Majd bemutatkozásom után kinyújtottam kezemet, arra utalva, hogy mutassa meg a pálcáját. Egy kis habozás és kételkedés után odaadta. A pálca láttán elmosolyodtam, a pálca maga rövidebb volt az enyémnél, viszont tiszafából készült, amely elég drágának számított. Egyszarvúszőrt én nem kedvelem, de van aki jól bánik az ilyen pálcával. A pálcát kivizsgálás után visszaadtam, és arra gondoltam, hogy összebarátkozhatnánk. Beinvitáltam a szobámba, miközben testvérét visszavittük a szülei szobájába. Amatőrnek gondoltam a srácot, tanítani és beavatni szerettem volna. Az ajtóm felé vettük az irányt. kinyitottam egy pálcalegyintéssel, beléptünk. A tüzifát gyorsan bedobáltam a kandallóba, ő addig az étkezőasztalnál várakozott. Begyújtottam, majd csatlakoztam hozzá. Beszélgetést kezdeményeztem, melyben reméltem, hogy többet megtudok róla.
Naplózva

Desdemona Lamoureaux
Eltávozott karakter
*****


D.E.V.I.L.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2012. 02. 26. - 20:29:17 »
+1


Nemsokára egy újabb megbízás elébe kell néznem, de ez egyáltalán nem tölt el aggodalommal. Az idő telik, ám sem nyugtalanít. Tudom, hogy nem szabad semmit sem elsietni, mert mindennek megvan a saját ideje.  
Az utóbbi időben nem kaptam újabb feladatokat a Nagyúrtól, ugyan is már két hónapja egy véráruló nyomában vagyok. Nem egyszer volt lehetőségem lecsapni rá, de úgy gondoltam, hogy az nem lenne túl érdekes, és annál inkább összecsapott munka. Köztudat, hogy nem szeretem elkapkodni a feladataimat. Muszáj egy ideig az áldozataim nyomában lenne, hogy többet tudjak meg róluk. Ez abból a szempontból jó, hogy könnyebb lesz végezni velük, ha eljön az ideje. Szinte gyerekjáték, ha ismerem az zsákmány szokásait, mert így nagyjából tudom, hogy mire számíthatok.
Ezúttal az a különbség, hogy nem egyedül kell dolgoznom. Nem igazán tudok, vagy inkább nem igazán szeretek csapatban játszani, mert olyankor az az érzésem, hogy függök a másiktól. Ha valamit elcsesz, az akár az én életembe is kerülhet. Ez természetesen fordítva is igaz. Nem szeretek felelőséggel tartozni mások életéért és kétségkívül óvni sem akarom őket. Elég, ha a sajátomra kell figyelnem. A tény pedig, hogy a csapattársam férfi sem igazán izgat. Attól hogy a másik nemhez tartozik, nem azt jelenti, hogy jobb nálam, vagy jobban teljesít bizonyos dolgokban. Azt is tudom, hogy Danténak hívják, idősebb nálam és hogy lassan három éve, hogy a Nagyúr szolgálatába állt. Ez természetesen nem azt sem jelenti, hogy sokkal tapasztaltabb is. Rengeteget éltem át, nem kevés dolgot vészeltem át. Azt hiszem, az évek során bőven volt lehetőségem élettapasztalatot szerezni. De perpillanat ez lényegtelen. A legfontosabb, hogy el kapjuk a vérárulót, bármibe is kerül ez.
A Culloden luxusszálloda egyik fényűző, de nem a legluxusabb lakosztályában ülök egy kis asztalnál, ami a szoba egyik sarkában van. Azért nem választottam a legdrágább lakosztályt, mert az túl feltűnő lenne, nekem pedig az a célom, hogy minél jobban eltitkoljam, hogy a szállodában vagyok, ugyanis akit keresek, szintén itt van.  
A karosszékben ülök, lábaim keresztbe vetve, a tenyereim pedig egymásnak simulva az egyik combomon pihennek. Hűvös tekintetem az órára szegeződik. Már csak tíz perc. A megbeszéltek szerint Dante hét után jön. Remélem, hogy nem fog késni. Nem szeretem, ha valaki pontatlan. Hanyagságra és komolytalanságra utal, és véleményem szerint nem lehet olyasvalakiben megbízni vagy azzal dolgozni, akire legalább az egyik jellemvonás igaz.
Ha ideér, tudni fogom, hogy ő az. Tudtommal kétszer kell kopognia. Először csak egyszer, majd egy rövid szünet után még kétszer. Ezzel a módszerrel kevesebb az esély arra, hogy egy idegennek nyitok ajtót. Kötve hinném, hogy valaki pont így kopogna. Szinte lehetetlen.
Ismét az órára pillantok. Már csak öt perc. Gyerünk Dante, már csak rövid öt perced maradt.
Naplózva


Dante Fcartrough
Eltávozott karakter
*****


a bit evil, a bit sweet

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2012. 04. 06. - 22:08:38 »
+1

Desdemona

Nem különösebben szeretek késni, sőt nem is szoktam, de ezúttal mégis úgy jött ki a lépés, hogy sietnem kell, nehogy pontatlan legyek. Ennek oka pedig, hogy feltartottak. Én teljesen időben elértem ide a szállodába, még a hatalmas cucctáskám ellenére is, erre nem a recepción tartottak fel? Kezdődött azzal, hogy elém furakodott valami újgazdag nő, kb az ötvenes évei végéből, de még mindig tűsarkúban tipegett, vagy inkább botladozott, és azon volt kihalva, hogy a kis vakarék kutyáját nem engedték be az étterembe. Igen, ez már elég ok lett volna arra, hogy az ember ott helyben a falnak verje a fejét, vagy előkapja a pálcáját, és leátkozza a vén banyát, hogy ilyen hülyeségekkel áll elő, de ő még vagy fél óráig folytatta a nyávogást. Szegény recepciós arca is már öregedett vagy tíz évet ettől a fajta kommunikációtól, de végül én már ott tartottam, hogy mindjárt ráküldök a nőre egy Cruciot, de ezt nem tettem meg, mivel kerülnöm kellett a feltűnést. Nem lett volna jó, ha már most magamra vonom a figyelmet, ki tudja talán elijesztettem volna a keresett személyt. Mert ugye én sem nyaralni érkeztem ide, hanem egy megbízást teljesíteni, ráadásul nem is egyedül. De ahhoz, hogy megismerjem a leendő társamat még át kellett verekednem magam a recepció okozta gondok sokaságán.
Szóval miután a hölgyet sikerült végre azzal elküldeni, hogy adtak engedélyt a vakarcsának, végre én következtem. Azt hittem, hogy végre valahára csak bejelentkezek, megkapom a kulcsot, és mehetek is a dolgomra, csakhogy egy kis gond akadt, ugyanis nem találták a nevem a rendszerben. A recepciós erre hívta a műszakis gyereket, aki negyed óra múlva ki is jött, én meg idegesen pillantgattam az órámra, ugyanis az nem állt meg, s egyre inkább sürgetett az idő.
Úgy tűnt soha nem lesz vége ennek az egésznek, de aztán hosszú-hosszú percek múlva sikerrel jártak, én megkaptam a kulcsom és a szoba számom, majd nyargaltam fel a szobámba, hogy lerakjam a cuccaimat. Kicsit igazítottam a megjelenésemen, hiszen mégiscsak egy hölgyhöz mentem, majd útnak indultam, hogy megkeressem az ő szobáját. A kopogást sem felejtettem. Első alkalommal egyszer, második alkalommal kétszer kell. Ez a terv. Így lett lebeszélve Desdemonával. Desdemona. Szép név, csak kicsit hosszú. Azok közé a nevek közé tartozik, melyeket az ember, ha túl gyorsan mond ki, akkor bizonyosan beletörik a nyelve. Tekintélyt parancsolnak, és általában akik birtokolják, azok is ugyanilyenek. De majd meglátjuk.
Megálltam az egyik ajtó előtt, s még mielőtt kopogtam volna, az órámra pillantottam. Még két percem maradt. Lassan felemeltem a kezemet, s kopogtam egyszer, kis szünet, kopogtam kétszer. Minden a megbeszéltek szerint, már csak arra vártam, hogy kinyíljon, majd mikor az megtörtént, mosolyogva köszöntem.
- Üdvözletem! Elnézést, hogy megvárakoztattalak, de akadt némi gondom a recepción. – kértem bocsánatot, és reméltem, hogy nem igazán okozott ez gondot neki. Nem akartam rosszul indítani.

Naplózva

Desdemona Lamoureaux
Eltávozott karakter
*****


D.E.V.I.L.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2012. 09. 21. - 15:41:07 »
+1


Bocsánatot kérek a hatalmas késésért! <3

A pontosság igen fontos, főleg ha az ember halálfaló. Nekünk, a „rosszaknak” mindig ébernek kell lennünk, nem szabad hibáznunk. A pontatlanságból nagy baklövések alakulhatnak ki, ugyanis az idő nagy csalóka. Amikor például kimondjuk azt, hogy egy perc, olyan kevésnek tűnik, de az igazság az, hogy ennyi idő alatt egy egész élet megváltozhat.
Nagyon jól emlékszem az első küldetésre, amit természetesen a Nagyúrtól kaptam. Akkor még fiatalabb voltam, és teljesen tapasztalatlan. Nem tudtam kezelni az indulataimat és inkább a szívemet és az érzéseimet követtem, a józan eszem helyett. Épp ezért majdnem beleszaladtam egy átokba, csupán egy hajszálon múlt, hogy az ellenfelem pálcájából süvítő Avada Kedvara eltaláljon. Ezután majdnem elvesztettem a kitűzött személyt, de a furmányosságomnak és a szavak erejének köszönhetően végül kivégeztem az ellenségemet, ezzel pedig sikeresen teljesítettem a Nagyúr parancsát. Szerencsém volt, ezt a mai napig sem tagadhatom, hisz, ha elhibáztam volna a küldetést, akkor most nem lennék itt. Még ha a vetélytársaim átkait ügyesen visszavertem volna, nem hinném, hogy a Sötét Nagyúr megbocsátotta volna az ügyetlenségem miatt balul elsült megbízást.
Az egyik hibám a sok között az, hogy előítéletes vagyok, és ha valakiről megalakítom a saját véleményemet, az illetőnek később nehéz dolga lesz, ha meg akarja változtatni a meglátásaimat. Persze nem egyszer tapasztaltam azt, hogy nem szabad megítélnem valaki úgy, hogy közben nem ismerem, de szerintem sokkal nehezebb megjegyezni egy személyt úgy, hogy közben semmi rossz tapasztalatunk nincs vele kapcsolatban.
Az órára pillantok, és azt látom, hogy csak három perc van hátra a találkozás időpontjáig. Lehet, hogy más küldetést kapott, és valami hiba csúszott be… Ez egy jó példa arra, hogy egy baklövésből egy másik születik. Akár a dominóvár – ha egy dől össze, akkor a többi is össze fog, mert hatással vannak egymásra.
Az óra mutatója még egyet mozog és vele egyetemben valaki az ajtóra kopog. Mintha csak az, aki a bejárat előtt áll, megbeszélte volna az órával, hogy együtt mozogjanak.
Az illető csupán egyszer kopog. Nem válaszolok rögtön, meg sem mozdulok, hanem várok egy picit. Pár másodpercen belül két másik kopogás is hallatszik. Elégedetten elmosolyodom, majd felállok a helyemről. Egy mozdulattal ellenőrzöm, hogy minden hajtincsem a helyén van e, majd magabiztos léptekkel az ajtó felé indulok. Elfordítom a gömb alakú kilincset és óvatosan kinyitom az ajtón. Velem szemben egy a húszas éveiben járó, fiatal férfi áll, aki szívdöglesztő mosollyal az arcán köszön rám. Még be sem lépett a szobába, de már bele is kezd egy magyarázatba. Én nem kérdeztem meg volna, hogy miért nem jött előbb, hisz végül is a megbeszélt időpontnál korábban érkezett, azonban tetszik, hogy úgy érzi, magyarázattal tartozik nekem.
A muglikat és a nevetséges tévedéseiket használja fel kifogásnak. Még szerencse, hogy ki nem állhatom az összest és a sárvérű csemetéiket.
-   Üdv! – köszönök vissza, majd ismét halványon elmosolyodom. – A muglik és a szánalmos kis életük… Komédiákat lehetne róluk írni. 
Az agyhoz lépek, ahol pár órával ezelőtt leraktam a combközépig érő kabátomat, majd felveszem azt és a társam felé pillantok.
-   Nos, van már tervünk? – kérdezem meg, és addig nem indulok kifelé, amíg nem felel. Ha még nincs tervünk, akkor egy kicsit még maradunk a szobában, míg megbeszéljük, hogy melyikünk mit fog csinálni. Viszont, ha minden kész, akkor nincs értelme tovább húzni az időt. Végezzünk csak el minél előbb a feladott parancsot.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 08. 30. - 05:56:33
Az oldal 0.072 másodperc alatt készült el 35 lekéréssel.