A leghatalmasabb erő az univerzumban a pletyka.

Átlagos nap volt ez is mint a többi. Lépkedtem a folyosón a beszélgető emberek között és úgy éreztem mintha engem bámulnának. Persze időnként megbámultak és ez így volt rendben, az egyik falnál megálltam, megpillantottam néhány háztársat és meghallottam a nevemet. Próbáltam kivenni valamit a sustorgásból.
- Hallottad már hogy...
-Persze már mindenki tudja. Szerinted igaz?
-Nem tudom de ha ő mondta biztosan.
Fölvontam a jobb szemöldököm és tovább figyeltem, még mindig engem bámultak, háztársaim és idegen diákok egyaránt. De vajon miért?
- Úgy áll ott mint egy faszent. Mi baja lehet?
-Lehet hogy még nem tud róla, jó lenne ha valaki beszélne vele a dologról akkor legalább tudnánk igaz-e.
Az egyik barátnőm Alice elindult felém, aztán megállt mellettem és kérdően nézett rám.
- Mi az nem jól látsz?  
Kérdeztem gúnyosan de Alice nem mosolygott csak nézett rám olyan furcsán.
-Igaz?
Csak ennyit kérdezett. Az első gondolatom az volt hogyan lehet erre választ várni de még második gondolatként is ez jutott eszembe. Elég nehéz úgy válaszolni bármire is hogy nem tudod miről van szó.
- Mi igaz?  Jó lenne ha elmondanád mert ötletem sincs arra hogy mi van itt.
Alice megcsóválta a fejét majd nagy levegőt vett.
- Shayla mondta hogy a Roxfort cédája vagy. Elvileg és gyakorlatilag is ennyiről van szó.
Egy szuszra hadarta el az egészet és továbbra is furán méregetett. Én csak nyitogattam a szemem, Shay sosem szeretett különösebben de hogy ilyen dolgokat mond rólam az már túl megy mindenen.
- Cöh... és mégis mivel indokolta?
Kíváncsi voltam rá hogy szép körítése is van-e a dolognak vagy csak szimplán beledumált a levegőbe az én drága nővérkém. A lány elgondolkozott, aztán újra megszólalt.
- Nem tudom. Én legalább is nem hallottam mást csak ezt hogy alig van olyan fiú akinek ne tetted volna szét a lábad. Na most igaz vagy nem?
Szerettem volna még válaszolni de az emlegetett Shayla megérkezett.
-Minden szavam igaz, én nem hazudok. Soha. Ugye?
A barátnői, inkább követői bólogattak, én nagyot sóhajtottam majd odaférkőztem a nővéremhez az első ötletem az volt hogy erőből vágom pofon a második hogy csak higgadtan, közönyösen válaszoltam..
- Na ne mondd. Az se igaz amit kérdezel.
Mondtam gunyorosan, de Shay csak vigyorgott rám.
-Ezt most nem kérdeztem állítottam.
Mondta nekem csípőre tett kézzel. Én is csípőre tettem a kezem és szem forgatva válaszoltam.
- A te kérdésed és állításod között nem sok különbség van.
Angyalian mosolyogtam a nővéremre aki utált velem szópárbajba bocsátkozni egyrészt mivel abban úgy is én vagyok a jobb másrészt azért mert egyáltalán nem tud frappáns mondatokat kitalálni felvonta a szemöldökét, én is farkasszemet néztem az ellenségemmel.
Igazam van drága nővérkém?
Kérdeztem még mindig a szép vigyorommal. Láttam Shaylán hogy mérges, de a többiek nem nevették ki ahogyan hajdobálva elviharzott. Nézett rám mindenki szótlanul. Belenéztem Alice szemébe és azonnal tudtam mi van. El is képedtem rajta.
-Ti komolyan elhiszitek?
Úgy néztem rájuk mint a hülyékre, nehogy már benyalják ezt az ócska hazugságot.
-Nem tudom Broo. Lehet hogy tényleg igaza van csak nem vallod be?
Alice ritkán nézett így ilyen bátortalanul, segélykérően láthatóan feszengett, ideges volt a válasz miatt.
-Tudod mit? Ha ilyen ostoba vagy hát hidd el. Engem pont nem érdekel mit hiszel.
Mondtam tovább mosolyogva de már gyűltek a könnyek a szememben.
-Egyéb hozzáfűznivaló?:
Néztem a többiekre de senkinek nem állt szándékában megszólalni. Még egyszer végigfuttattam a tekintetem a hiszékeny ismerősökön és ismeretleneken aztán elindultam a klubhelyiség felé. Olyan dühös voltam hogy legszívesebben zokogtam volna.