Saskia

Lazítani szeretnék már a tanulásból és a körülöttünk zajló eseményekből is kikapcsolni, így a seprűtárolóba megyek, hogy egy iskolai repülő alkalmatosságot kölcsönözzek. Nem volt kedvem a Nagyteremből felmenni a szobámba a sajátomért, na meg azt kímélni is szeretném éppenséggel, nincs értelme ilyen örömrepüléshez elővenni azt. A tárolóba benyitva viszont nem várt meglepetés fogad: formás női püspökfalatra eshet tekintetem. Picit ki is használom a lehetőséget, hogy őszinte legyek, megnézem, amit meg lehet. De csak nem fogok így állni mint a Bálám szamara, köszönök is, lenyelve minden feltoluló pikáns megjegyzést. Nem is részesülök rossz fogadtatásban éppenséggel, ami megnyugtat, tekintve, hogy akár fel is pofozhatott volna. Bámulhat ugyan, mindennapi egyenruhámban vagyok, annyi kivétellel, hogy talár most nincs rajtam, pulcsim és ingem ujja pedig könyékig feltűrve. Így mondjuk látszik, hogy éppenséggel nem vagyok egy gyenge ember vékonyságom ellenére, alkarom elég kidolgozott, és a ruha is jól feszül a karomon. Sportoltam mindig is aktívan, a repülés csak az egyik ilyen. Viszont a lány kezét nyújtja felém, amit el is fogadok, ám nem megrázom, hanem kis csókot lehelek kacsójára. Kicsit rendhagyó megoldás, de meglátjuk, mi lesz az eredménye.
-Én pedig Morgan. És nincs miért bocsánatot kérned. - mosolyodom el a mondat végén. Igen, valószínűleg mind a ketten tudjuk, hogy miről van szó. Viszont én is keresek magamnak gyorsan egy seprűt. Egy Jólsep-R lesz a választottam, ami bár közel sem olyan jó, mint az én Nimbusz 1500-asom, ami szintén nem egy új darab, de remek kis seprű. Majd Saskia egy felvetéssel él, amit én el is fogadok.
-Persze, miért ne? Én se játszottam sokat mostanában. -mondjuk az elkapásban vagyok a jobb, de a dobással se lesz éppenséggel sok gond. Így hát szerzeményemmel a kezemben megindulok én is a lánnyal együtt kifelé. Közben viszont én is kérdezek tőle.
-Melyik évfolyamra jársz egyébként? - nem árt azért tudni, hogy kivel repked az ember fia. Biztos, hogy nem ötödikes, mert akkor legalább látásból ismerném, de nem igazán rémlik a leányzó arca.