Bejárati csarnok

[Odakint!]

~ . ~ Bekapcsolódás Alyssa és Fredy játékába ~ . ~

Nagyokat ásítozva vánszorogtam le a trükkös lépcsőkön. Nem is lenne meglepetés, ha azt mondanám, hogy megint sikerült eltévednem, hála a folyton mozgó, és agyamra menő lépcsőknek. Szörnyű, hogy már ötöd éves vagyok, és még mindig tudnak meglepetést okozni a varázsvilág dolgai. Igen, tudom… Én is boszi lennék, vagy mi fene, de akkor is… Néha teljesen képtelen vagyok kiigazodni a mozgó és beszélő festmények rengetegében, valamit a folyton változó, szinte önálló életet élő kastélyban.
Kezdett kicsit unalmas lenni a mai nap, hiszen semmi érdekes nem történt egésznap, ami kissé dühített is. Pont ilyenkor jön rám az öt perc, és harapok minden egyes szóért, amit csak hozzám intéznek.
~ Eh… Semmi kedvem nincs bemászni órára… Utálom… ~
Morogtam magamban, miközben az utolsó lépcsőadag felé közeledtem. Már akkor hallottam, hogy valakik elég erőteljesen vitatkoznak, amit úgy gondoltam, hogy semmiképp se hagyhatok szó nélkül. Legalább egy csípős megjegyzés társaságában kéne elviharzanom mellettük, hogy legalább vegyék halkabbra a dolgot, vagy gyilkolják egymást odakint, ahol senkit se zavarnak.
- Halló! Nem lenne egyszerűbb, ha csendben nyírnátok ki egymást? Odakint!
Nyomtam meg kissé cseppet se barátságos megnyilvánulásom végét. Végül is az egyikük Mardekáros volt, a másik pedig egy Hollóhátas. Egyik se sokkal jobb a másiknál, bár igaz, hogy a Mardekárosok gátlástalanok, és eddig a legtöbb Halálfaló tőlük került ki…

Afton & Fredy

Fredy Vilative... Így már valamelyest tisztább a kép. Hallottam róla egy-két dolgot, de olyannyira nem ismerem. Ezek után nem is annyira akarom megismerni. Egy pökhendi félvér, nincs is undorítóbb! Mégis kinek képzeli magát? Hogy egy aranyvérűvel kötekedik? Ha így folytatja nagyon kihúzza a gyufát.
A srác már nem járt messze attól, hogy egy átokkal a hasában végezze, ám még tudtam türtőztetni magam, hisz nem lehet csak úgy lövöldözni az iskolán belül. Ez az egy szerencséje volt eddig.
Annyiban igaza volt, hogy a Mardekárosok nagyrészt aranyvérűek, de nem mind! Mákja volt, hogy pont eltalálta, bár lehet a logikája sem volt valami rossz. Azt hittem befejezte mondandóját, így szólni akartam, mikor folytatta...
Mi?! Na, ez már végképp sok! Még hogy én őt nézzem? Idióta! Majd adok én neked! Engem ne merj sértegetni! Még hogy egy ilyen szerencsétlent bámuljak? Én?! Az lehet, hogy már láttam órán, de nem azért mert végig őt néztem. Ezt sajnos nem lehet elkerülni, ha már ugyanazon az órán tespedünk.
Az már csak hab volt a tortán, hogy az eszemre tett megjegyzéseket. Fenyegetően tűrtem fel talárom ujját, s megszólaltam. Eközben lassan a talárom alá nyúltam, ismét a pálcám után kutatva.
- Én legalább tudok gondolkozni, te nagyképű senkiházi! Jól figyelj, mert nem mondom el többször! Az én nevem Alyssa Sourheart és velem nem lehet így beszélni! De ezt most úgyis megtanulod!
Kirántottam a pálcám, ám valaki ismét félbeszakított.
Kezdem unni, hogy sosem tudom befejezni azt, amit elkezdek...
A szájharcos egy griffendéles volt, aki láthatóan nem állt a helyzet magaslatán.
Ez nekem sok mára... Hollóhát, Griffendél. Csúszik a színvonal! Már csak egy hugrabugos hiányzik a katarzisomhoz.
Pálcám visszadugtam a talárom alá, majd a griffendéleshez fordultam.
- Nincs jobb dolgod, mint itt rendezkedni? Ez különben sem a te dolgod! Inkább feküdj le és pihend ki magad...

[Afton & Alyssa]

Afton & Alyssa

Miután visszaszólt nekem a mardekáros, majd láttam, hogy pálcát vett elő. Felkészültem rá, hogy varázslatot fog alkalmazni, de szerencséjére ez nem történt meg. Egy ugyancsak velünk egykorúnak tűnő griffendéles hölgy bukkant elő. valamit panaszkodott nekünk, nekem pedig megfordult a fejemben, hogy esetleg most kéne megátkoznom a mardekárost csajt, de megúszta. Majd Alyssa ismételten visszaszólt, megjegyezném, hogy kivételesen nem nekem.  Megpróbáltam még a griffendéles hölgy előtt megszólalni, ami szerencsére sikerült.
- Mielőtt veszekedésbe kezdenétek, ahogy a két rivális ház tagjához illik, megkérdezhetném a Te becses neved? - Kérdeztem az újonnan megjelent hölgyeményt. Majd kicsit elgondolkodtam, hogy mégis mit fog kezdeni ez a két hölgyemény egymással. Azon sem csodálkoznék, ha elkezdenék egymást gyilkos átkokkal támadni. A biztonság kedvvért a kezemet a talárom belsejében pihenő pálcámra helyeztem. Szeszélyesek ezek a mai boszorkányok, nem tudni mikor kezdnek el átkot szórni. Reménykedtem, hogy minél hamarabb feltűnjön a színen egy tanár, vagy legalább egy prefektus, nem szeretném egyedül megállítani a két hölgyeményt. Ahogy Alysáról sem, úgy az újonnan feltűnt lányról sem kezdtem el kutatni emlékeimben. Biztos voltam benne, hogy nem fogok találni semmit.

~ . ~ Alyssa & Fredy ~ . ~

Valahogy nem tudott érdekelni ebben a pillanatban, hogy visszaszóltak, hiszen számítani lehetett rá. Ilyenkor előszeretettel kötök bele másokba, teljesen tudatosan, és szítok veszekedést. Néhány gyenge ásítást elnyomva hallgattam a két veszekedő fél megjegyzését, és kérdését, majd egy pillanatnyi gondolkozás után, úgy véltem, hogy válaszolni is kéne.
- Először is, Afton Clover Wyndham vagyok, és ha jól sejtem, veletek egy évfolyamra járok. Már néhányszor láttalak titeket órán.
Válaszoltam elsőként a fiú válaszára. Mindig is sikerült ignorálnom a Mardekáros egyéneket, hát most se fogok másként tenni. Valami azonban mégis arra késztetett, hogy visszavágjak a lány hisztis viselkedésére. Jól van, hogy már előzőleg veszekedtek kettecskén, de ha velem semmi gondja, akkor hagyjon békén akkor is, ha én beszóltam.
- Másodszor pedig nincs jobb dolgom, ráadásul nem mehettem el mellettetek úgy, hogy ne jegyezzem meg ezt a kis apróságot.
Ásítottam egy nagyot, de azért megpróbáltam praclimat a szám elé pakolni, hogy azért még se tűnjek tirpáknak. Ennek mondjuk csak az lett a következménye, hogy szerencsésen elejtettem néhány könyvemet, amik hangos csattanással és koppanással jelezték, hogy földet értek. Halk morgás és szitkozódás közepette guggoltam le, hogy aztán összegyűjthessem elszórt könyveimet.
- Mellesleg ti kik vagytok? Mondjuk azt látom, hogy egy mardekároshoz, és egy hollóháti ötödéveshez van szerencsém, de a neveteket nem tudom.
Kérdeztem, miközben tornyoztam fel az ölembe a könyveket. Még ha hallottam volna róluk, akkor se biztos, hogy emlékeznék rájuk, mivel elég rossz a névmemóriám. Bár ami azt illeti, nem csak az…

Afton & Fredy

A griffendélesek és mardekárosok tényleg nincsenek jó viszonyban, ám, hogy mégse adjak igazat Fredynek, visszafogtam magam. Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam.
- Én ugyan nem fogok összeveszni vele - böktem a griffendéles csajra a mondat végén. - Lehet, hogy ő az általam leginkább gyűlölt házba jár, ám én nem fogok lemenni a többi mardekáros és griffendéles szintjére, akik megállás nélkül szapulják egymást.
Afton, mi? Legalább a nevét elárulta...  Most, hogy jobban megnézem, ő is ismerős. Mi ez itt, évfolyam-találkozó?
A lány ismét megszólalt. Nem bírta megállni, hogy ne szóljon be nekünk, bár lehet jobban tette volna, ha kivételesen nem nyitja ki a lepénylesőjét. Mivel már kezdtem belefáradni a vitába, megadóan legyintettem szavaira. Ekkora azonban hangos puffanás következtében lepotyogtak a könyvei.
Hát, mára úgyis kivitatkoztam magam. Akár segíthetnék is összeszedni... De most hajoljak le egy griffendéleshez? Remélem ezt nem fényképezik le!
Kényszeredetten guggoltam le a lány mellé, majd felvettem egy könyvet és a kupaca tetejére csaptam.
- Az én nevem, Alyssa Sourheart - mondtam, majd felegyenesedtem. - A kollégát - itt Fredyre böktem -, inkább nem mutatnám be. Van neki is szája.
Lehet, hogy nem kellett volna segítenem neki? Most már mindegy... Megtörtént. Egyébként jól esett! Kifejezetten jobban érzem magam, bár rendszert nem fogok csinálni belőle.

[Afton & Alyssa]

Afton & Alyssa

Miután Afton felelt nekünk, sajnálatos módon leestek a könyvei, épp használtam volna a pálcámat, hogy segítsek neki felszedni a könyveit, amikor meglepő látvány fogadott. Alyssa lehajolt segíteni, az újonnan megismert Clovernek. Normál esetben, nyilván a varázserejét használta volna, ám az iskolatársa láttán, ez nyilván kiment a fejéből.Na mindegy, reménykedjünk, hogy nem járnak erre papparazzik, mert Alysat éveken keresztül kirekesztenék a mardekárosok. Majd miután a két leányzó felszedte a griffendéles könyveit felálltak, majd Sourheart bemutatkozott. Ezután fejével rám bökött és motyogott rólam valamit. Nem akartam inkább megérteni, hogy mit mond, de szerintem jobban is tettem.  Végül eldöntöttem, hogy bemutatkozok neki is.
- Fredy Vilative, egy évfolyamba járok veletek, ahogy mondtad és nem tudok mást mint téged ismételni, ugyanis valóban hollóhátas vagyok. Bár ezt szerintem a talárom árulta el. - Majd úgy gondoltam illene érdeklődnöm az új lánnyal kapcsolatban is. - Egyébként minek ennyi könyv, csak nem tanulni mész? - Épp azon gondolkodtam, hogy az egyik könyvét ne hívjam-e magamhoz a begyűjtő bűbájjal, de végül arra gondoltam, hogy az udvariatlan lenne, így elvetettem az ötletet. Vajon miért segített Aly az új hölgynek, esetleg szeretné a jó mardekáros benyomását kelteni?  Biztos a közelébe akar férkőzni, hogy könnyebben tönkre tudja tenni, vagy esetleg valami más dolog áll a hátérben? Mindegy a lényeg, hogy nagy eséllyel, nem most fognak párbajozni ...

~ . ~ Alyssa & Fredy ~ . ~

Kissé nagyot néztem, amikor láttam, hogy a mardekáros lány leguggol mellém, és a könyvkupacom tetejére helyezi az utolsó, még a földön unatkozó könyvemet. Sose gondoltam volna, hogy egy mardekáros képes ilyesmi tettekre is. Csodáltam, hogy nem röhögött ki a kétbalkezességem miatt. Talán pont nekünk sikerül megtörni a két ház közti örök viszályt. Na igen… nem lenne rossz… Mindenesetre kissé bambán egyenesedtem fel, és próbáltam nem elejteni ismételten a könyveket.
- Kösz… vagy mi…
Sandítottam kicsit az Alyssaként bemutatkozott lányra. Rendben, hogy „kedves” volt, de ez még cseppet sem jelenti azt, hogy nincsenek hátsószándékai. Elvégre mardekáros lenne, vagy mi… Végül bemutatkozott a hollóháti srác is, akinek kérdése egyáltalán nem lepett meg. Na igen, valószínűleg eléggé strébernek tűnhetek ezzel a halom könyvvel, főleg mivel köztudott, hogy utálok tanulni, és csak legvégső esetben veszek bármilyen tankönyvet is magamhoz. Talán épp ezért olyanok a jegyeim, amilyenek…
- Öhm… Mondhatjuk tanulásnak is, de inkább csak keresgélek.
Mondtam kissé zavarban. Igazából még magam se tudtam, hogy mit keresek, de azért reménykedtem, hogy ez nem is igazán érdekli őket. Legfeljebb kitalálok valami nem létező varázslatot, ami után kutatok. Talán még segítenének is, bár ki tudja… Lehet, hogy még barátságot is kötök egy mardekárossal, ami csak érdekesebbé tenné ezt az amúgy is dögunalmas napot.
- Mellesleg ti merre tartottatok, mielőtt sikerült találkoznotok?
Kérdeztem kíváncsiskodva, bár talán semmi közöm nincs hozzá, hogy épp merre mentek. Nem kötelesek az orromra kötni, bár nem biztos, hogy meg is fogom érteni, magamat ismerve.

Afton & Fredy

Lehet, hogy mégiscsak megérte? Ki tudja... Talán a segítség nem is olyan rossz dolog. Bár az is biztos, hogy nagy erőfeszítés kell hozzá. Hát, mára ki is merítettem a bennem lapuló jótét lelket.
- Nincs mit! - válaszoltam Afton szavaira közönyösen.
Hm, meg is köszönte! Lehet, hogy mégsem olyan, mint a többi griffendéles? Nem arrogáns és nagyképű. Nem hiszi azt, hogy az ő háza az egyetlen az iskolában? Nem egy eltaposni való pökhendi alak?
Akkor már rájöttem, hogy nem. Közben a hollóhátas kérdésére válaszolva, Afton ismét megszólalt. Ám én csak késett válasszal feleltem.
- Jellemző, egy hollóhátasnak mi más is juthatna eszébe a könyvekről, mint a tanulás... Lehet, hogy épp el akarja égetni őket! Bár, az is lehet, hogy ez csak az én vágyam - gondolkodtam el a mondat végére érve.
Másnak nincsenek ilyen ingerenciái? Pedig tök mókás lenne!
Elképzeltem, ahogy a tó mellett máglyát rakok a könyvekből, középre beállítok egy oszlopot és a könyveket felgyújtva az oszlophoz kötözve tanárokat grillezek. Ám, ez sajnos nem mostanában fog megtörténni. Nem tartottam valószínűnek, hogy hagynák megégetni magukat. Mellesleg a könyveimre is szükségem volt, ha át akartam menni az RBF vizsgákon.
Micsoda kitolás! A tanulás miatt ki kell hagyni az efféle mókákat!
- Én épp a klubhelyiségbe tartottam, mikor nem-vagyok-magamnál uraság belém trafált. Bár az ő meggyőződése az, hogy én siettem. Ez abszurdum! Pont ezen vitatkoztunk, mikor ideértél.

[Afton & Alyssa]

Afton & Alyssa

Miután Afton megköszönte Alyssa segítségét, a mardekáros leányzó közönyösen felelt neki. Majd miután az újonnan érkező hölgyemény feltett egy kérdést, arra Sourheart "kisasszony" készségesen felelt. Miközben rám is tett megjegyzéseket. A "csípős szájú"/AS Alyssa/ megjegyzéseit inkább elengedtem a fülem mellet, majd én is megszólaltam végre valahára.
- Igaz, nem figyeltem oda, de te is el lehettél foglalva, hogy még kikerülni se próbáltál! - Majd eszembe jutott, hogy van egy "külső szemlélő" is, aki teljesen pártatlan. Talán ha nekem nem hisz, neki fog. - Afton, eben egyetértesz velem, vagy nem? - Kérdeztem tőle ellentmondást nem tűrő hangon, amelyben minden valószínűség szerint igazam volt. Majd visszatértem Alyssa megjegyzésére a könyvekkel kapcsolatban. Igaz ami igaz a tankönyveket én is elégetném, bár én nem azért, mert nem szeretek olvasni vagy mert nem tudom megtanulni. Hanem azért, mert azt is egy tanár parancsára kell olvasnom, sokkal jobban tetszik, ha azt olvasok, amit én akarok nem pedig azt, amit mások mondanak. De vajon, miért gondolja azt Sour, hogy stréber vagyok? Csak azért mert hollóhátas vagyok, nem jelenti azt, hogy stréber vagyok, hiszen ő mardekáros létére segített egy griffendéles diáknak. Talán mégis jobb lett volna lefotózni azt a pillanatot, akkor minden bizonnyal nem piszkálna, vagy legalábbis nem ennyire.Mindegy, ami történt megtörtént, de nagyon úgy tűnik, hogy valóban nem lesz szükség pálcára, legalábbis addig, amíg bírom tettetni a süketet. 

~ . ~ Alyssa & Fredy ~ . ~

A meglepetések egyre gyakrabban értek. Nem hogy segített Alyssa, de még a kérdésemre is válaszolt. Igaz, nem túlságosan barátságos hangnemben, de hát mit várhat az ember egy mardekárostól… Bár már az is csoda volt, hogy egyáltalán segédkezet nyújtott, amikor elpottyantottam a könyveimet. Kitudja… Talán kezdenek megváltozni a mardekárosok, és nem próbálnak belekötni az emberbe ott, és akkor, amikor lehetőségük van rá. Ebből is látszik, hogy mennyire változnak az emberek. Még van remény…
- Izé… Biztos… Fogalmam sincs…
Makogtam kissé zavartam Fredy kérdésére. Mégis honnan tudhatnám azt, hogy melyikőjük volt a hibás a kis koccanásnál. Valószínűleg mindketten, hibásak voltak, legalábbis a hallottak alapján. Lassacskán kezdtem azon venni magam, hogy Fredytől jobban tartok, mint a mardekáros Alyssától. Ki hitte volna, hogy egyszer egy könyvmoly hollóháti fog majd megijeszteni. Mondjuk az is igaz, hogy a tudás iránti vágyuk ijeszt meg inkább, mintsem a viselkedésük. Valahogy mindig elriasztottak, ha sikerült összeakadnom velük. Lehet, hogy az is benne volt, hogy nem igazán szeretek tanulni, sőt… inkább állok szembe egy tucat dementorral, minthogy tanuljak. Na jó… lehet, hogy ez kicsit túlzás lenne… De akkor se vagyok hajlandó tanulni, maximum vizsgákra, de azokra is csak minimálisat. Elég csak néhányszor elolvasnom, és már máris megtanultam olyan szintre, hogy ne bukjak meg. Igen, nálam ez a cél… A mugli sulikban is nagyjából ez volt a helyzet, bár ott kissé eltért a rendszer.
- Egyébként Alyssa… Nem fognak fellógatni azért, mert velünk beszélgetsz?
Tettem fel újabb kérdésemet, hogy megtörjem a hármunk között beállt csendet. Tényleg érdekelt volna a többi Mardekár tag véleménye arról, hogy a házuk egyik tagja épp egy griffendéles, és egy holláháti diákkal társalog.
~ Kíváncsi lennék a reakciójukra, amikor megtudják… ~
Suhant át arcomon egy halvány mosoly, jelezve két beszélgetőtársamnak, hogy mókás gondolataim támadtak. Azonban mosolyom okának több oka is lehet, melyek nem feltétlenül egyeznek meg az eredeti okkal. Hirtelen egy másik gondolat futott át az agyamon. Mi van, ha mondjuk ki közösítik emiatt, vagy hasonlók…
- A könyvekre, és a tanulásra visszatérve… Attól, hogy Fredy a tanulásra asszociált a könyvekből, még nem biztos, hogy stréber. Na nem mintha a védelmére kelnék.
Mondtam a fiút védve, aki ránézésre igazából nem tűnt strébernek, bár ki tudja… Nem minden az, aminek látszik.

Afton & Fredy

Honnan tudná szerencsétlen csaj, hogy nem figyeltem oda, mikor itt sem volt! Na, de Fredy! Ne próbáld meg magad mellé állítani, mert ennek nem lesz jó vége...
A gyanúm beigazolódott. Afton nem tudott állást foglalni, hiszen még csak azt sem tudta, hogy ütköztünk össze. Én ezért is nem kértem ki a véleményét. Na meg, mert tartottam attól, hogy griffendéles létére még a hollóhátasnak adna igazat.
- Sajna ez nem jött össze - jegyeztem meg félreérthetetlenül ironikus hanggal és lebiggyesztett ajkakkal a fiú irányába.
Szívesen kötözködtem az erősebbik nem képviselőjével, hiszen elég mulatságos volt, mikor visszavágott, én pedig élveztem, hogy csipkelődhetek vele. Bár feltűnt az is, hogy az utóbbi megjegyzéseimet elengedte a füle mellett. Ez kezdett egyre jobban idegesíteni.
Mi az, hogy nem figyel arra, amit mondok? Ez mégis csak sértő!
Ezt komolyan is gondoltam. Én legalább méltattam arra, hogy választ adjak neki... Elhatároztam, hogy úgy is szóra fogom bírni, ha törik, ha szakad!
- Remélem, hogy nem - válaszoltam Afton kérdésére. - Bár a nagy részük nem mer kötekedni. Ha nem tetszik nekik valami, tehetnek egy szívességet! Félre ne érts, a legtöbb mardekárost kedvelem, de azért házon belül is akadnak konfliktusok. Ezeket nagyon szeretem. Mindig kapok egy újabb alkalmat arra, hogy megalázzak valakit a többiek előtt. Annyira jó érzés!
Nem tudtam, hogy a lány aggódik-e értem vagy más okból kérdezte. Végül arra jutottam, hogy pár percnyi ismeretség után nem nagyon szoktak aggódni az emberek egymásért. Nyilván csak kíváncsi volt, hogy viszonyulnak ehhez a többiek.
A következő megnyilvánulását azonban már nem értettem. Vajon a fiút védte? Bár tagadta, de ki tudja... Mindenesetre nem hagytam szó nélkül, bár az egész monológom normális, emberi hangnemben adtam elő.
- Magamból indultam ki. Én ezer dologra asszociálnék a könyvekről, de a tanulás lenne az ezeregyedik.
Itt kis szünetet tartottam, majd ismét megszólaltam.
- Nem lenne kedvetek kimenni a birtokra? Kezdek fázni itt bent. Kint biztos találnánk olyan helyet, ahova odasüt a nap. De csak akkor, ha egyáltalán képesek lennétek arra a szörnyűségre, hogy egy mardekárossal együtt mutatkozzatok.

[Afton & Alyssa]

Afton & Alyssa

Miután Afton válaszolt nekem, Alyssa, természetéhez híven, megjegyzést tett erről is. Ahogy az előzőket is, mindenki biztonsága érdekében elengedtem a fülem mellett.  Majd Windham ismét egy kérdést tett fel, amire Sour mardekároshoz méltóan válaszolt. Náluk minden bizonnyal normális ez a dolog, ám inkább nem követem a boszi példáját és teszek őrá egy megjegyzést. Végül pedig nem kis meglepetésemre a griffenséles boszorkány a stréberségem ellen szólt. Ennek külön örültem, hiszen egyáltalán nem vagyok stréber, min5t a többi hollóhátas. Majd végül a mardekáros boszi egy ajánlatot tett nekünk, mire én feleltem neki először.
- Nekem megfelel, bár igaz ami igaz, úgy emlékszem Te is befelé  jöttél, de erről inkább nem nyitnék vitát. - Feleltem neki, majd a végére egy mosolyt is sikerült összeszednem, ám hirtelen le is hervadt, visszaemlékeztem arra, amikor Alyssát menedékként használt. A (K)egyetlenem is éppen az udvarra tartott, na mindegy remélem nem futok össze vele, legfeljebb ismét hölgyek háta mögé bújok... De ha mégis észrevenne, akkor mit csináljak, küldjek rá egy némító átkot, vagy egyszerűen meneküljek el. Talán a könyvtárba nem jönne utánam, de hogy a férfi mellékhelység előtt megvárna, annak több esélye van. Mindenesetre, most kiszabadulok egy kicsit és csak isten áldásában reménykedhetem.

~ . ~ Alyssa & Fredy ~ . ~

Na jó… talán nem kellett volna Fredy védelmére kelni, mert még a végén rosszra gondolnak… Bármiben fogadtam volna, hogy mindketten kapásból rosszra gondolnak. Simán kinéztem volna Alyssából mert mardekáros, Fredyből meg egyszerűen azért, mert férfi… Kevés az olyan ember, aki képes meghódítani a szívem. Bár igaz, nem is sokan próbálkoztak még ezzel.
- Részemről is oké. Csak akkor előbb felszaladok ledobni a könyveket.
Mondtam, majd felemeltem az ölemben nyugvó könyvek halmazát. Kellemes lett volna ezekkel sétálgatni… Valószínűleg az is csoda lett volna, ha nem bukok fel egy-két kőben, miközben hurcolászom magam a kitudja milyen könyveket.
- Majd ott találkozunk.
Fordultam vissza a lépcső felé, és már trappoltam is fel rajta. Igaz, úgy terveztem, hogy az ebédlőben átlapozok legalább egy könyvet, de nem árt egy kis pihenés. Ráadásul a kutatási munka se szalad el, főleg mivel nem a sulihoz kell. Van rá jó néhány évem, hogy kiderítsek néhány dolgot a családomról ért átokról. Még szerencse, hogy nálam vége szakadt, és alkalmam van a kutatásra. Anyuék igazán bíznak abban, hogy találok erről valamit, és én is reménykedek benne. Bár eddig még nem sikerült semmit találnom…
Meglepően hamar érkeztem meg a griffendéles klubhelység bejáratához. Úgy tűnt, a lépcsőknek egyáltalán nincs kedvük velem szórakozni, vagy meg egyszerűen bambán sokkal könnyebben tájékozódok. Egyszer még mindenképp ki fogom próbálni ezt az „odanemfigyelős” sétálgatást, hátha valami érdekes helyen lyukadok ki. Talán még egy jók is rejtekhelyet is sikerül találnom.
Mély levegőt véve terültem szét ágyamon, miután sikeresen megszabadultam a felesleges súlyoktól. Szépen, nagyságrendben, toronyba rendezve állt az ágyikóm mellet a könyvhalmaz. Na igen… néha kissé bolond tudok lenni, ha szimmetriáról van szó… Amint sikerült kifújnom magam, feltápászkodtam az ágyról, és elindultam a többiekhez, a megbeszélt helyre. A lépcsők, mint az előbb, most is jól viselkedtek, ami kezdett egyre jobban kezdeni. Néha eléggé utáltam, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy szeretném. Főleg akkor, amikor épp van úti célom, és sietek is. Pár percnyi szorgos sétálgatás, és nézelődés után végül ismét sikerült velük összefutnom.

Afton & Fredy

- Ha kíváncsi vagy, azért indultam el befelé, mert az udvaron túl sok volt az árnyék és fáztam. A barátnőimet akartam kihívni egy kicsit a naposabb helyek valamelyikére, mikor jöttél te!
Újra visszautaltam a fiúval történt incidensre, nyomatékosítva azt, hogy az ő hibája volt az egész. Nehogy már elfelejthesse ezt a kisebb bakit.
Közben Afton is igent mondott a javaslatomra, ám előtte úgy döntött leteszi a könyveit, így elment. Fredyvel egyedül maradtunk egy rövid időre. Mivel kínosnak éreztem a köztünk lévő csendet, próbáltam feldobni valamilyen témát.
- Na és - kezdtem -, biztos nem akarod elmondani ki elől bujkáltál? - hánytorgattam fel a nem is olyan régi eseményt. -Voltak már elképzeléseim, de tőled szeretném hallani az igazat!
Közben gondolatban visszatértem arra, hogy mind a ketten igent mondtak az ötletemre. Jó érzés volt,hogy újabb emberekkel sikerült megismerkednem még itt, a Roxforton belül, akik annak ellenére, hogy nem mardisok egész jó fejek. Bár egyikükkel sem indult valami fényesen a kapcsolatom, sikerült mindegyikből kihozni valamit jót. Legalábbis én úgy éreztem, hogy így történt.
Persze lehet, hogy ők máshogy látják, sajnos a fejükben egyelőre nem tudok olvasni, de nyilván ha terhükre lennék, vagy nem lennék szimpi nekik - ami azért elképzelhetetlen -, visszautasítottak volna. Így van egy kis remény arra, hogy akár barátok is legyünk. Mondom, akár... Ez egyáltalán nem biztos, lehet, hogy valamelyikükről kiderül, hogy pszichopata, azokkal meg inkább nem nagyon próbálkoznék kapcsolatot teremteni. Még a végén engem nyírnak ki. Na az lenne a ciki, nem pedig a faláb! A lényeg, hogy majd meglátjuk mi sül ki belőle. Egyelőre leginkább a hollóhátas sztorija izgat, hisz abban látom a legtöbb fantáziát. Persze, ha valami kevésbé izgi dolog sül ki belőle, mint mire számítottam kicsit el leszek keseredve. De hát, ilyen az élet!
Nemsokára megjelent Afton is, így már csak Fredy válaszára vártam. Addig nem voltam hajlandó elindulni, hisz ez az információ nem maradhatott ki a beszélgetésből!

[Afton & Alyssa]

Afton & Alyssa

Miután Afon elment a griffendélesek hálókörletébe elraknia a könyveit, a beszélgetésünkben "kínos" csönd állt be. Éppenséggel, nyilván a világ 70%-ával ellentétben, szerettem a csendet. Mindig is szerettem ha csönd van, végre nyugodt mindenki és hallani a természet hangjait, már ha akkor éppenséggel van. Például, ha hajnalban van nagy csönd, ez gyakran szokott lenni, akkor hallani lehet a tücskök ciripelését, kora reggel pedig az ébredező madarak énekeit lehetett hallani. A most beállt csöndben csupán a fák leveleinek lágy rezgését lehet hallani. Ezen hang nekem sokkal, de sokkal jobban tetszett, mint az emberi. Majd végül az emberi hang legyőzte a természet halk zaját és Alyssa a beálló csöndben egy kérdést irányított felém. A kérdése nem túlságosan lepett meg, nyilvánvalóan kíváncsi volt egy-két dologra és ez is közéjük tartozott, na de erről nem tehet senki. Elgondolkodtam, hogy egyáltalán feleljek-e neki és ha felelek is, mennyit mondjak el. Végül döntöttem, az igazságnak egy részét mondom csak el, majd időközben Afton is megérkezett. Majd megszólaltam.
- Szerintem indulhatunk, ha mindkettőtöknek megfelel! - Majd nem is húztam az időt én elindultam, a "barátaim" ha kissé dühösen is, de követtek. Az utat lassan tettük meg, az ismételten beálló csöndben, amit nyilván Alyssa nem rég feltett kérdése váltott ki, amire még most is várja a választ. Végül találtunk egy megfelelően napos helyet, amely a sírkerthez egész közel volt. Ismét csönd, majd egy ideig még élveztem a halk és kellemes szótlanságot, majd hogy elkerüljem, hogy a türelmetlen mardekáros leányzó ismételten megtörje a természet gyönyörű hangját feleltem neki. Felé fordultam és egyenesen a szemébe mondtam a dolgot.
- A kérdésedre az egyszavas válasz, "tudomki" lenne. - Majd hogy elkerüljem a további kérdéseket folytattam. - Nem, nem beszélek félre, nem tudodki, vagy tudjukki, hanem "tudomki" számomra tudjukkinél sokkal rémisztőbb és félelmetesebb boszorkányról beszélek. Tudjátok van vele egyfajta kapcsolatom, ami szerinte őt felhatalmazza arra, hogy ha teheti húzza az idegeimet és állandóan rajtam lógjon. - Majd vártam, hogya válaszom mit hoz ki a hölgyeményekből ...