+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  A 96/97-es tanév
| | | |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | | | |-+  Birtok
| | | | | |-+  Domboldal
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] 2 3 ... 8 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Domboldal  (Megtekintve 29064 alkalommal)

Josey Butler
Eltávozott karakter
*****

5

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2008. 04. 12. - 01:25:58 »
0

A kastélytól távoli dombocska, mely félúton van a falu és az iskola között. Oldalából remek kilátás nyílik a Roxfortra. Állítólag rejtett üregek találhatóak benne, de ezeket feltárni reménytelen vállalkozás.
Naplózva

Hermione J. Granger
Öröktag
***

?Hetedéves? szökevény; DS alapítótag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2008. 04. 14. - 15:42:41 »
0

..:: Akárkinek ::..

A mai reggel igencsak különösnem bizonyult Hermione számára. Nemcsak azért, mert ma kakaót ivott a jól megszokott tea helyett, hanem azért is, mert levelet kapott. Nem lenne olyan nagy dolog ez, mert hiszen a szüleitől nap mint nap kap levelet, de ez most más volt. Egy hóbagoly hozta a gondosan összetekert levelet, melyet selyemszalaggal kötöttek az állat lábához. Messziről jött, nagyon messziről.
A lány meglepődött kissé amikor reggeli közben kapta a küldeményt, mivel már rég nem jött erről az illetőről semmiféle hír. Már le is tett arról, hogy valaha még válaszol a hónapokkal ezelőtt elküldött levelére, ám ma megérkezett a válasz.
Ezt a pergamentekercsek szorongatja az egyik kezében, a másikban a titkon elemelt A sötét mágia alapismeretei című könyv lapul két ártatlan könyv közé csúsztatva. Kiér az iskolávól, hosszú hajában belekap a hűs tavaszi szellő. Nincs valami szép idő, de ezeket a leveleket sosem szokta az iskola falain belül olvasni. Főleg azért, nehogy elkapják Harryék, akik köztudottan utálják Hermione levelezőtársát. Ron a legdühösebb általában, ha szóba kerül, rendkívül kölönös...


Draga Hermioni!

Sajnálom, hogy olyan regen nem kaptál valászt a leveledre de sok probléma jött nekem mostanság a suliban és a kviddis csoportban egyaránt...

... Jo lenne megint találkozás...

...Szerintem még most is olyan szep vagy, mint a balon...

...Akarom, hogy a nyaron eljöjj hozzám Bulgária. Mindig jo meleg van itt és szép a tenger is, nem olyan, mint nálatok. Itt biztosan jol ereznéd magad...

Szeretö baratod: Viktor.



Ilyenkor mindig olyan fur érzés kering benne. Vajon van ennek a levezésnek azon kívül értelme, hogy tanítja Viktort az angol nyelvre? Valószínűleg nincs. De nem akarja megbántani a fiút, aki még úgy tűnik, most is bele van zúgva a lányba.
Naplózva

Vikitria Mirol
Eltávozott karakter
*****


Hetedév - Haláltfaló Iskolaelső Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2008. 04. 14. - 16:11:38 »
0

~ Hermione ~

Feldúltan rontok ki az udvarra aztán onnan amerre a lábam vissz, csak a kastélytól minél messzebb. Elegem van ezekből a… Azok a görények! Mit képzelnek magukról? Azt hiszik, mert hogy hetedéves Mardekárosok nekik mindent szabad? Ó, hogy a fene esne mindegyikükbe! Piton meg… Végig nézi az egésze! Hát milyen tanár az ilyen? Persze ha pálcát mertem volna rántani akkor egy adag pont a Griffendéltől, ráadásul még büntető munka is. Hát köszönöm de nem.
Nem fogok okot szolgáltatni annak a zsíros fejű kígyópofának, hogy valami számára örömteli, de az én számomra annál inkább rémes feladattal lásson el. Ráadásul órán is folyamatosan megpróbál keresztbe tenni. Miért fáj neki, hogy az évfolyam egyik legjobbja vagyok bájitaltanból? Hú, ha tudná, hogy az utált Griffendéles lányka valójában egy született Mirol… Hú de megnézném akkor az ábrázatát.
Dúlva-fúlva értem el az iskolai udvar egy távolabb eső szakára, egy domboldalra melyről szinte az egész birtok belátható volt. Nem volt egy közkedvelt hely a diákok között, hisz túlságosan is messze esett mindentől és köztudottan lusta a legtöbb Roxfortba járó. Én is talán kétszer vagy háromszor jártam itt az eddigi éveim során, de állítólag jó volt, hogy az ember egyedül lehessen. Ő a gondolatai és a természet. De Fred szerint másra nem alkalmas. Emlékszem még mikor teljes felháborodással mesélte, hogy oda akarta vinni Angelinat egy randevúra, végre kettesben lehessen, erre mikor kezdett volna érdekesebbre változni a dolog akkor hirtelen megjelent, McGalagony, és közölte velük, hogy nem csak ők látnak innen mindent, hanem őket is látja mindenki. George-gal majd megszakadtunk a nevetéstől. Azóta is folyamatosan felhozzuk a témát, de persze Fred is velünk együtt nevet a múlt régi szép emlékein. Kár, hogy már nem járnak ide…
Felfelé baktatva a dombon már kiszúrtam, hogy valaki már ül ott. Méghozzá egy nagyon ismerős valaki haját fújja a tavaszias, melegnek nem mondható szél. De mit is várunk még márciusban. Örülhetünk, hogy legalább már hó nincs, nézzük a dolgok jó oldalát.
Hermione üldögélt dombon a kezében egy pergamenttel és egy vaskos könyvvel. Miért nem lepődtem meg ezen? Mosolyogtam magamban. Komolyan már az lenne meglepetés, ha a mi drága Prefektusunkat nem könyvvel látná az ember. Nálam meg mondjuk az volt meglepő, ha azzal láttak. Hát igen… nem a tanulásról voltam híres, de legalább a gyakorlati tantárgyakban meglehetősen jó voltam, főleg bájitaltanból és SVK-ből. Nem hiába volt ez a két tantárgy a kedvencem.
Felértem Hermionéhoz.
- Szia! – köszöntem rá – Remélem nem zavarok.
Naplózva

Hermione J. Granger
Öröktag
***

?Hetedéves? szökevény; DS alapítótag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2008. 04. 15. - 00:10:49 »
0

Elolvassa még egyszer és még egyszer. Gonosznak tűnik talán, de megmosolyogja ezeket a vétett nyelvtani hibákat, ám igen dicséretes, hogy igyekszik a fiú. De miért? Ennek nincs semmi értelme.
Ron.
Nincs értelme, már pedig azért, mert nem fognak már soha többé találkozni. Nem fognak már együtt táncolni a bálon. A bál. Mily rég volt és mily szörnyen sikerült.
Ron.
Ő a hibás. Miatta sírt egész éjjel Hermione. Nincs arra megfelelő szó, hogy mennyire gyáva az a fiú! Nincs rá szó. Nincs. Ilyenkor csak arra tud gondolni, hogy milyen jó, hogy van Harry. Ő az, aki összefogja őt és Ront. Talán szóba sem álltak volna soha, ha nincs Harry. Jól emélkszik ám, amikor Ron olyan dolgokat vágott a fejéhez, ami miatt rengeteget sírt a vécében Hisztis Myrtle-lel együtt. Jól emlékszik minden esetre. Nem felejt, de nem ám. Soha.
Ron.
A levelet nézi, a görbe betűket, az olvashatatlan aláírást. Felpillant a Roxfortra. Innen a legjobb a kilátás. És ott van odabent Ő. Ő, aki meg sem érdemelné, hogy egy árva percet is foglalkozzon vele a lány azok után, ahogy bánt vele eddig.
Ron.
Hirtelen lépteket hall, amiből azonnal arra következtet, hogy valaki épp felé tart. A levelet gyorsan leteszi maga mellé, a rejtélyes könyv, ami a másik kettő között lapul még mindig biztonságban van, de azért leellenőrzi, nehogy egy tanár jöjjön és észrevegye, hogy mit is olvas valójában. Senkinek sem hiányozna, ha most lebukna. Ahogy Ő szokta mondani: "Hermione, Te vagy az ész a csapatban."
Megpillantja a felé igyekvő lányt, akit azonnal felismer. Viki, az évfolyamtársa, akivel ráadásul háztársak is. Kissé idegesnek tűnik. Nos ő nem az a fajta lány akkor, aki elvonul a vécébe sírni. Végülis, nincs két egyforma ember.
-Szia Viki! Dehogy zavarsz, ülj le mellém! - mondja a lány és rápillant a másikra. Ugyan semmi köze hozzá, de azért megkérdezi Vikitriát:  - Miért vagy ilyen zaklatott? - Hátha a segítségére lehet valamiben. Mardekárosokat és talán még a Hugrabugot is kivéve bárkivel szívesen beszélget, ha tud segít is. Megrögzött jótevő. Bár nem mindig sikerül úgy, ahogy ő szeretné.
Ron.
Naplózva

Vikitria Mirol
Eltávozott karakter
*****


Hetedév - Haláltfaló Iskolaelső Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2008. 04. 18. - 21:38:13 »
0

Helyet foglaltam Hermione mellett a kicsit nyirkos fűben, közben pedig válaszoltam a kérdésére.
- Áh, csak a szokások. Néhány Mardekáros belém kötött, és jót röhögtek, hogy Piton szemeláttára nem rántottam pálcát. Pedig…. – és szokásomhoz híven megint hirtelen váltottam hangnem, mert az eddig ideges és felháborodottból, most vidámabbra vettem a figurtát – na de mindegy, legalább kezdek fejlődni. Most nem miattam veszetett a Griffendél pontokat.
Hát igen… Nem egyszer előfordult már, hogy nem érdekel ki mit lát, belementem egy párbajba akár szavakkal akár pálcákkal ment a csata. Ez voltam én. Hirtelen haragú, másrészről, pedig nagyon büszke. És utáltam, ha valaki nem vesz emberszámba, a Mardekárosok, meg ezt túl gyakran tették meg. Valakinek mégis el kellett néha látni a bajukat?
De lényegtelen. Most vége. Eltűntem onnan pont levonás nélkül. Egész jó vagyok. De azért majd megkapják a magukét, amiért rám szálltak. És fogadjunk nem lesz ekkora pofájuk, ha nem lesz ott a drága Piton bácsijuk, hogy megvédje őket. A gerinctelen kis mocskok…
De tényleg elég! Téma elfelejtve. Kész.
- Amúgy te mi járatban erre, ahol a madár sem jár? – kérdeztem- Csak nem megint Ron volt tapló?
Tényleg elég elhagyatott hely volt a birtoknak ez a fele, főleg ebben a még tavasziasnak jócskán nem nevezhető időben. Mondjuk az elmúlt napokhoz képest ma egész meleg volt, de azért jöhetne már az a nyár igazán. Sokkal élvezetesebb a meleg, mint ez a kiszámíthatatlan hőmérséklet.
Ron meg… Az én drága kereszttestvérkém. Egy igazi tapló volt. Nem is tudom, hogy születhetett bele abba családba. Mondjuk azért Percy sem volt semmi, de Ron… Na jó, azért őt is szerettem, persze erről fogalma sem volt. Két dolog miatt. Egy, mert állandóan belékötöttem, kettő mert soha nem látott túl az orra hegyénél. Ő volt azaz ember aki ha megbántott valakit, akkor utána ő haragudott az illetőre, hogy mi baja van, ő ugyan semmi rosszat nem mondott. Szegény Hermionét nem is értettem, hogyan tudja elviselni. Azt meg főleg nem értettem, hogy Ron miért viselkedik így szegény lánnyal. Komolyan, mint valami rossz szerelmi történet… Ha nem tudnám róluk, hogy barátok akkor még gyanakodni kezdenék.
Naplózva

Hermione J. Granger
Öröktag
***

?Hetedéves? szökevény; DS alapítótag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2008. 04. 21. - 10:53:42 »
0

Kissé elkalandoznak a gondolatai, de felfogja, hogy Vikitria mi mond neki. Igazából meg sem lepődik. Legyint egyet kezével, majd megszólal.
-Áhh, hagyd rájuk! Nincs annál rosszabb, ha Piton büntetőmunkára küld. Jól tetted, hogy nem csináltál semmit. Ezek a Mardelárosok mind egy szálig szemetek, igen odavannak a származásukkal, meg többnek érzik magukat, mint mi vagyunk. De azt mindketten tudjuk, hogy jó nagyot tévednek, nem igaz? Velem is gyakran csinálnak olyat, hogy minden ok nélkül belémkötnek. Főleg Malfoy, Crak és Monstro. Áhh... de azzal vigasztalom magam, hogy már csak egy év van hátra... velük.
Az elmúlt hat év során igencsak sokszor érte atrocitás a Mardekárosok ááltal. Az a legrosszabb, amikor elkezdenek "sárvérű"-zni, és kórusban éneklik a folyosón. Roppant megalázó tud lenni.
De sajnos, Hermione nem tehet semmit ez ellen, hiszen az büntetéssel járna. Épp elég, hogy Harryékkel így is gyakran áthágják az iskola szabályait. Nem kell még ez is a tetejébe.
-Semmi különös, csak kaptam egy levelet az egyik barátomtól, és kijöttem a kíváncsi szemek elöl, hogy elolvassam. Ron? Áh, róla jobb nem is beszélni. Tudod, hogy mindig én vagyok a fekete bárány mindenben... - mondja lemondóan.
Miért van, hogy már megint ő jár a fejében?
Pedig olyan egy undok, kiállhatatlan alak, hogy az biztos, hogy ha most találkoznának először, nem menne oda hozzá. Mikor először meglátták egymást, még minden más volt. De az évek során megváltozott a kapcsolat. Lám-lám, milyen hamar feledésbe merült a levél, amit az imént olvasott! Már másvalaki körül keringenek a gondolatai.
Naplózva

Josey Butler
Eltávozott karakter
*****

5

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2008. 05. 05. - 22:35:56 »
0

~ Nem neked, ne aggódj Bibíí ~


Egy unalmasnak ígérkező tankönyv, egy jegyzetfüzet, meg egy cerka. Mindebben persze semmi érdekes nincs. Igazából a szürke égben sincs semmi említésre méltó. Süt a nap, meleg, fényt ad, ott van, ennyi. Közönyösen nézi a léptei mentén elhajló fűszálakat, érzelem nélkül szívja be a tavasz édes és gyönyörű illatát. Meg se mosolyogtatja, hogy pár elsőéves ott marháskodik feltűrt nadrágszárral a tó szélén, és fröcskölgetik egymást, és észre sem veszi, hogy a vízcseppeken átszűrődő fény apró, titkos szivárvánnyá törik meg.
Kiroppantja a nyakát, mielőtt odaérne a platánfához, melyet kinézett magának. Egyszerű és sivár, és főleg elhagyatott. Mereven, darabos mozdulatokkal kucorodik le a tövébe és húzza lábait törökülésbe. Felüti a könyvet, a nyomtatott betűkre mered, és nem gondolkozik.
Haja fésületlenül lóg arcába. Kézfejei olyanok, mintha semmi hús nem lenne rajtuk, viszont a kendőzőbűbáj miatt nem látszik rajta semmi: egyetlen heg, és egyetlen ér sem. Vicces, mert a puska se, amit bűbájtan után nem mosott le végül, hisz minek... úgyse látszik.
Öklébe köhög, felzavarva valami lassan ólálkodó csendet, és félve néz föl. Vajon hallotta valaki a köhintést?
De nem... Mindenki kellően messze van tőle.
Itt nyilván nem fog zavarni senkit.
Minden erejével próbál az írásra koncentrálni, bal kezében görcsösen szorítja a ceruzát térdére fektetett jegyzettömbje felett. Elolvassa az első sort, majd a következőt, majd újra az elsőt, nem érti. A mondatok átsuhannak az agyán, mintha soha nem is lettek volna ott.
Gondolatai elkalandoznak.
Mint mindig.
Naplózva

Quintin Reyes
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2008. 05. 06. - 13:43:46 »
0

Exemnek

Szép nap volt ez nem vitás. Quintin pedig élvezte, hogy újra itt van, a Roxfortban. Hiányzott neki a birtok, nem is tudta, hogy mennyire. A diákok valószínűleg nem ismerték meg, még ő maga sem szokta meg, hogy ha tükörbe nézett nem az az arc nézett rá vissza, aki több mint 17 évig tette. Nagy változás volt és bizony nem tudta volna megmondani, hogy örül-e neki. De legalább inkognitót biztosított neki a kíváncsi tekintetek elől. Az egyetlen dolog, ami elárulhatta volna kilétét a pimaszul a ruhán hagyott láng alakú vörös minta és a talár hátuljára festett bordó oroszlán kontúrja. Ezeken kívül teljesen megfelelt egy tizenkettő egy tucat Roxfortos diáknak. Éppen elhatározta, hogy felmászik a dombra és onnan körülnéz, hogy mi változott a birtokon, amíg nem volt itt, mikor észrevette a magányos lányt.
A harag lobot vetett szemében és szívében és egy pillanatig már-már félő volt, hogy ott helyben pálcát ránt és rátámad a lányra. Hiszen ő tette tönkre az életét, felgyújtotta a házát, összetörte a szívét és azóta sem tudta elfeledni a kínokat. Meg mert esküdni, hogy mindenről ő tehet és ha ő nincs akkor még mindig békében élhetne, semmi sem változott volna és ugyanúgy tudna szívből nevetni a többiekkel a klubhelységben. De ez nem így van. Minden megváltozott, csak a gyűlölet örök.
Végül erőt vett magán, a pillanatnyi mozdulatlanságot kirázta tagjaiból és mégis nekiállt, hogy megmássza a dombot. Alig karnyújtásnyira ment el a lány mellett, majd mikor végre fölért és körülnézett visszanézett rá is. Szemében ott lángolt az ismerős láng és még arra is vette a fáradtságot, hogy testéből lassan kifogyó mágikus erő maradékát felhasználja a szem egy pillanatra való zöldre színezésére. Igen, lassan újra fel kell töltődnie valahogyan, de erre még van ereje.
Naplózva

Úgy néztek rám, mint aki szellemet látott.

Josey Butler
Eltávozott karakter
*****

5

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2008. 05. 06. - 15:06:20 »
0

~ a (nem is annyira) halott exnek ~


Kanáriból levesestál...
Ennek semmi értelme. Soha nem is volt. Miért akarná valaki a háziállatát átváltoztatni étkészletté, ha egyszer ott van a székláb vagy bármi más? Sőt... milyen ember az, akinek nincs normális étkészlete...?
Perverz ez az egész. A mágiát értelmesebb dolgokra is lehetne használni.
Mondjuk arra, hogy megakadályozz bizonyos fatális dolgokat. Vagy arra, hogy visszamenj az időben, és mindent elölről kezdhess. Arra, hogy eseményeket meg nem történtté tehess - annak legalább van értelme. Ha tehetné, és visszamehetne, mindent másképp csinálna.
Nem születne meg. Például.
Flitwick a legutóbbi órán mintha említett volna valamit a tér-idő kontinuumról, és arról, hogy vannak a folyamatosságban bizonyos gócpontok. Nem úgy van, hogy minden választásoddal elindítasz egy új dimenziót... Ezeken a fordulópontokon áll vagy bukik minden. Egy teljes nap, vagy csak egy óra... Vajon melyik volt az? Az a veszekedés, és aztán a tűz, ami után nem emlékszik jó ideig semmire? Vagy már az az este, amikor lelopózott a Westminster Abbey alagsorába?
Mi lett volna, ha másképp cselekszik? Vajon most itt üldögélne valaki mellette? Vagy tök mindegy, mit csinál... Quintin ígyis-úgyis halott lenne?
Arról legalább nem ő tehet.
Bár persze lehet, hogy ezt is vissza lehet vezetni őrá. Sőt, ha Quin egy másik kocsiba száll be... Mondjuk abba, amelyikben ő ült egyedül...
Figyelmét egy reppenő karmazsin pillangó vonja magára. Követi tekintetével, egészen addig, míg a képbe nem kerül egy fiú alakja, aki a domb aljában áll, és Jos egy pillanatig egészen biztos benne, hogy őt bámulja. A hideg rázza ki ettől a pillantástól. Gyorsan visszabújik a könyvbe, ami ott várja a térdén, hogy végre olvassanak belőle, de csak azt a furcsa-ismerős alakot látja maga előtt. Lehajtott fejjel gubbaszt, egészen picire húzza össze magát, ahogy a fiú felé közeledik. Csak ide ne jöjjön. Ó, kérlek, csak nehogy idejöjjön.
Apró csengettyűt ráz meg valami fejében, mikor a másik tőle centiméterekre ér. Ugyan meg sem áll, mégis olyan, mintha lassított felvételt nézne. Tovább lép. Háta mögött halad el. Gyűlöli, ha az emberek a háta mögött ólálkodnak, ám ezúttal megállja, hogy rosszallóan hátraforduljon. Hallja maga mögött a lépteket, ahogy távolodnak, távolodnak, végül csend.
Mély lélegzetet véve pillant bele az üres jegyzetlapba, majd a nyomtatott sorokra, de képtelen bármt is kezdeni velük.
Iszonyatos, zavaró érzése támad, mintha valaki figyelné. Mintha tekintet fúródna a hátába: rosszindulatú, gyűlölködő tekintet. Ösztönösen néz hátra.
Kicsavart törzzsel mered a domboldal tetején délcegen álló alakra.
Kísértet.
Kísértet...
Ezer "nem" és száz "miért" forr a torkára. Tág pupillákkal bámulja, ahogy a fent álló alak sötét hajába beletép a szél, s ugyanez a fuvallat orkánként kezdi fojtogatni. Legalábbis így érzi.
Démonok a fejben.
Feltápászkodik, ingatag lábakon megáll, karjait maga mellett lógatja.
Még mindig ugyanaz a kép.
Bizonyára téved.
- Mi van?
Mindig téved.
Naplózva

Quintin Reyes
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2008. 05. 06. - 15:22:45 »
0

Az alak a dombon még egyszer végignéz a tájon, majd a lány felé fordul. Magában megjegyzi, hogy szánalmas látványt nyújt, ahogyan esetlenül áll ott, arcán pedig olyan kifejezéssel, mintha kísértetet látna. Kísértetet... hehe. Pedig nem kísértet, sőt nagyon is él. Arcán megjelenik az ismerős félmosoly, bár ha valaki Quintin arcán látta ezt régebben nem biztos, hogy az új arcon is felismeri. a tétova kérdésre felhúzza szemöldökét, majd félvállról, miközben elfordul még odaveti.
- Mégis mi lenne?
Tesz két lépést, hogy ellásson egy fa mellett miközben a tájat figyeli, ahogyan az enyhe szellőtől hullámzik a fű. A szél a hajába is belekap, néhány kósza hajszál kezd repkedni a széllel ám most nem veszi a fáradtságot, hogy kisimítsa az arcából. Csak néhány másodperc telt el, míg háttal volt, ám neki sokkal többnek tűnt. Most viszont, miközben visszafordul mindkét kezével a zsebébe nyúl. Két varázspálcát szed elő, a 12 hüvelykes főnixtoll magosat és a 11 hüvelykes, orosz fenyőből készített, egyszarvúszőr magosat. Azt, amelyiket még első találkozásuk napján mutatott a lánynak. Feldobja a levegőbe, a pálca megpördül, majd elkapja és visszarakja a zsebébe, eltüntetve azt szem elől. A saját pálcáját átdobja a másik kezébe és egy kört rajzol a levegőbe. Egy kört, mely ablakként működik a múlta és egy lassan fél éve leégett házat jelenít meg még eredeti pompájában.
South Bohemia…
Naplózva

Úgy néztek rám, mint aki szellemet látott.

Josey Butler
Eltávozott karakter
*****

5

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2008. 05. 06. - 15:56:59 »
0

Szánalmas. A látvány. Az érzés. Ő maga. És minden más.
Egyrészt nagyon jól tudja, hogy kit lát ott a domb tetején.
Másrészt tudja, hogy Quintin halott. Nagyon, kibaszottul, kurvára halott, és a holtakat semmi nem hozza vissza az életbe. Semmi. Tök felesleges a millió bőgéssel töltött óra, hiábavaló a rengeteg rimánkodás. Mindegy, hogy bocsánatot kérsz-e a hideg sírkőtől. Az már örökké hallgatni fog.
Százszor látta már ezt a kísértetet maga előtt, bár nem pontosan ezt, hisz ez valaki teljesen más, de...
Ez a megérzés ez nagyon zavaró.
- Mit bámulsz? - kérdi türelmetlenül és idegesen, mire a másik csak fogja magát, és hátat fordít.
Ez hülye...
Méterek választják el őket egymástól. Ismerőssé válik számára a fiú ruhájának mintája, és mintha a tartása is egészen biztos ugyanaz lenne. Tekintete követ egy feldobott, majd trükkösen elrakott pálcát. Hol a saját pálcája egyáltalán?
Majdnem beleröhög a saját arcába. A kísértetek ellen egy pálca sem hatásos, főleg nem azok ellen, amiket csak odaképzel.
Tesz egy lépést a dombon fölfelé, majd mégegyet. A kettejük közt levő távolság csökken, és egyre inkább olyan érzése támad, hogy nem kéne közelebb mennie, de nagyon nem, ám mégis tovább halad. Meg kellett volna próbálna érinteni a szellemalakot, mikor karnyújtásnyira volt tőle.
Hülyén érzi magát.
A varázskörre néz, melyben egy kép jelenik meg. Egy kép, mely valahová mélyel el van ásva Josey elméjének legmélyére. Egy kép egy ismerős házról, egy idilli pillanatról.
Megtorpan, bár már egyáltalán nincs messze a másiktól. Rémülten pillant a fiúra, majd a képre.
Ijedten rázza a fejét. Tagad.
- Nem! Te nem létezel, csak képzellek!
Nem mintha ez bármikor segített volna rajta, mikor az ágyhoz szíjazva sikoltozott.
- Tudom, hogy meghaltál, tudom, és ez nem is te vagy!
Van egy-két metamorf a kastélyban.
A ruhákat akárki reprodukálhatta. A minták kopottak. Nem, Quin mindig adott a külsejére.
Tesz még egy lépést az alak felé, karja felé nyúl, meg akarja érinteni.
Hülye próbálkozás. Az elméje által kreált embereket is mind meg tudta érinteni. Az őrület valóságos, mindig is az volt, bár úgy hitte, már kigyógyult belőle.
Naplózva

Quintin Reyes
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2008. 05. 06. - 16:07:46 »
0

Összehúzott szemöldökkel néz a lányra. Ennél azért kicsit normálisabbnak ismerte meg. Tény, hogy sosem volt az ész embere, sőt nagyon sokszor hajlandó volt a saját feje után menni vagy bizonos "barátok" tanácsait követni akiket valószínűleg valamelyik londoni kukából húzott elő de ez akkor is sok tőle. Persze a szavait szokás szerint megjegyzi, hogy aztán egyszerre kommentálhassa őket.
- Tényleg nem létezek, ebben igazad van. Abban viszont tévedsz, hogy képzelődnél. Igaz, hogy meghaltam és sajnos az is, hogy ez nem én vagyok. Mármint nem teljesen. Mert ugye én ez voltam.
*azzal a varázsablakból eltűnik a kép és helyette Quintin jelenik meg benne, pontosan úgy, ahogyan a Westminsterbe indult még a nyáron*
- Mindazonáltam jobb lenne ha hinnél a "képzelséseid"-nek. Nem vagyok sem szellem sem kísértet, bár azt sem mondanám hogy élő ember vagyok. Bár ki tudja... csak definíció kérdése. Voldemortot is élőnek tekintjük, mivel tud enni, sétálni, beszélni és gyilkolni. Nos ezeket én is meg tudom vagy tudnám tenni tehát talán mégis mondhatjuk, hogy élek.
Teljesen belemerül a fejtegetésbe. A mágiaelmélet ezen része mindig is le tudta kötni a gondolatait és most is elveszik a külvilág, míg a gondolatmenetet próbálja végigvinni. Aztán valahogy rájön hogy más is van itt és ő hangosan beszél.
- Jaj de udvariatlan vagyok.
Apró gonosz mosoly a szája szélében.
- Örülök, hogy újra látlak.
Viszont a szeme ennek pont az ellenkezőjét mondja.
Naplózva

Úgy néztek rám, mint aki szellemet látott.

Josey Butler
Eltávozott karakter
*****

5

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2008. 05. 06. - 16:28:13 »
0

Vékony, csontos ujjai a ruha puha, meleg anyagába akaszkodnak, mint a denevérek karmai. Érzi az ellenállást, érzékeli a meleget, tapintja a testet. Valódi. Az Isten verje meg. Az Isten verje meg...
Lélegezz, Jos. Lélegezz.
A holtak nem térnek vissza. A holtak nem térnek vissza.
Nézi a képet Quintinről, a régit, az igazit, ami mégis áttetsző: egy láthatatlan selyemre van kivetítve, és mögötte látszanak Roxmorts falu házai. Melyik a szellem, és melyik a valódi? Keze egy testet tapint, szemei egy árnyképet látnak. Képtelen levenni a szemeit a régi Quintinről. Könnyek folynának a szeméből, ha tudna még sírni. Mozogni, cselekedni látja azt, akit, azt hitte, soha többé nem lát már.
Boszorkányság...
Hallja a fiú szavait, idegen, értelmetlen mondatok, halálról, életről és a halál utáni életről. Quintin mindig megtalálta a kiskapukat.
És kimondta A Nevet.
Magát Tudjakihez hasonlítja.
Ha lehet, Jos még sápadtabb lesz, mint eddig volt. Kezét undorodva veszi le a ruháról, mintha egy háromnapos hulla ragacsos bőréhez ért volna hozzá. Rettegve mered a fiúra, rázza a fejét. Gúnyolódnak vele. Megijeszti ez a tekintet.
Fuss már, te ostoba!
Lábai földbe gyökereznek, kezét a szája elé emeli, szemeiből nem tudja, mikor csordultak ki a könnyek. Megbénítja a rémület és az undor.
- Hányingerem van... - hallatszik valami elhaló nyögés, alig artikulál. Öklendező köhögés tör fel belőle, még sokkal szánalmasabb és sérülékenyebb, mint ezelőtt.
Naplózva

Quintin Reyes
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #13 Dátum: 2008. 05. 06. - 16:36:59 »
0

-Megbocsátasz?
A kérdés az alig értett mondatnak szólt, bár lassan Quin előtt is világossá válik mit is mondott a lány. Az viszont már nem esik le neki, hogy mi is az oka a dolognak, neki fel sem tűnt, hogy az előbb kihez hasonlította magát. De tulajdonképp miért is számítana? Lassan 6 éve vallotta már, hogy csak a célok a fontosak, az oda vezető út nem. Ha arra van szükség, hogy a Sötét Nagyúr eszközeihez folyamodjon a saját életének megmentése érdekében meg fogja tenni. Ha embert kell ölni ahhoz, hogy egy barátja túléljen valamit akkor habozás nélkül meg fogja tenni és később sem lesz bűntudata. Viszont nem tenne semmi rosszat ha nincs rá nagyon komoly oka. Ez alól talán a Mardekárosok kivételek, akiket néha tényleg el szokott kapni egy-egy rövid helyretétel erejéig a folyosón vagy épp a birtokon, de ők se szenvedtek még soha komolyabb sérülést... legalábbis olyat nem amit a javasasszony ne tudott volna kikúrálni.
Még egyszer végignéz a lányon, majd elgondolkozó hangon megjegyzi.
- Ahhoz képest hogy állításod szerint én haltam meg még mindig jobb bőrben vagyok nálad. Így viszont nem értem miért kéne nekem halottnak lenni.
A cél mindössze annyi volt, hogy leszólja Jos kinézetét. Arra nem gondolt, hogy esetleg a lány úgy fogja érteni, hogy neki kellett volna meghalnia. Pedig a mostani lelkiállapotában ez könnyedén megeshet...
Naplózva

Úgy néztek rám, mint aki szellemet látott.

Josey Butler
Eltávozott karakter
*****

5

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #14 Dátum: 2008. 05. 06. - 17:08:53 »
0

Ilyenkor jó, hogy hetek óta egy falatot sem evett. Nincs mit kiöklendeznie. Meggyötört gyomra erőlködik egy ideig, de végül feladja: mély levegőket vesz, köhög még párat, az epe keserű íze marja a torkát, de nincs mit tenni. Össze kell szednie magát.
Agya lassan feldolgozza a kapott információkat. Él, állítása szerint, legalábbis félig él. Megérintette, valódi. Beszél hozzá, de nem érinti meg. Nyilván kölcsönös az undor. Meg is érti.
A megjegyzésre benne szakad a lélegzet. Tény, hogy Jos pocsékul néz ki, még rosszabbul, mint nyáron. Most legalább a sebhelyek nem lászanak, de az összkép attól még borzasztó: csapzott haj, beesett, karikás szemek, halálsápadt arc, zörgő csontok. Nem, nem érdekli a külseje, soha nem is érdekelte.
A beszólás második fele talált be inkább. Az is csak azért, mert teljes egészében egyetért Quintinnel (?).
Hosszú a csend. Hűvösödik a szél.
- Tudom, hogy azt kívánod, bár én lennék halott - szólal meg kis idő elteltével, rekedten, csendesen, lehajtott fejjel. - Tudom, hogy gyűlölsz. Elcsesztem az életedet, nem? Valószínűleg így van. Mindenki életét elcseszem magam körül. Bosszút állhatsz, ha akarsz - mondja beletörődően. - Nyugodtan kitépheted a beleimet és felköthetsz velük a fára. Nem számítana. Úgyse bocsátasz meg, akármit mondok. Úgyse érdekel... Akármit akarnék mondani.
Felnéz, haja arcába lóg, nagy, barna szemei eltökélten csillognak. Morbid elszántság, végzetes nyugalom van bennük. Leereszti két kezét.
Naplózva
Oldalak: [1] 2 3 ... 8 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2019. 01. 02. - 13:48:08
Az oldal 0.185 másodperc alatt készült el 44 lekéréssel.