Mrs. Norris
Maffiavezér
  

,, a T E J hatalom ,,
A kutyák kutyák, a madarak madarak, a macskák... ISTENEK.
Hozzászólások: 3 158
Jutalmak: +2767
Játéklista: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Ház: -
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Nem nyilatkozom
Kapcsolatban: Mr Norris
Legjobb barát: Mindenki!
Kviddics poszt: Fogó
Nem elérhető
|
 Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel - és édességgel per itallal, amit az eseményre hoztál, mint a titkos bulira meghívott vendég, természetesen. A Szellemszállás körül egy apró udvar szolgál a friss levegő közösségben történő elszívására: az ablakok egyike sem néz közvetlenül ide, de két oldalt, és az épület mögött sem érzed igazán úgy, hogy egyedül lennél. A hátsó kijárat mellett egy rejtélyes ovális keret függ, benne egy törött tükör: ha belenézel, sosem a saját tükörképed látod, csak valakiét, akit remélsz megtalálni itt. A magas gazban valaki udvariasan elhelyezett néhány fáklyát - vörös fényük távol tartja a kíváncsiskodó falusiakat. Reméljük.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Heranoush Fletcher
Mardekár


kuromi-boots on ur neck girl core

Hozzászólások: 125
Jutalmak: +340
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Játéklista: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : sötétbarna
Szemszín: kék
Kor: 16
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hatodik
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: a nénikém vállalkozásában
Kedvenc tanár: Scrimgeour
Legjobb barát: match my freak & OG
Kviddics poszt: Őrző
Pálca: 9,5 hüvelyk, közönséges dió sárkányszívizomhúr maggal, nagyon rugalmas
Nem elérhető
|
Nem voltam biztos abban a tavaly történtek után, hogy lesz még alkalmunk a Szellemszállásra jönni – zárójeles megjegyzés, hogy legalább Tetsunak se sírna a szája, hogy a tavalyi volt az utolsó Halloween, amit velünk tölthetett. Nem mintha komolyan gondolnám, hogy Mr Playboy kviddicssztár Koreában akárcsak gondolna arra, hogy tavaly milyen jót szórakoztunk együtt ezen a napon (amíg el nem raboltak párunkat valami szellemek, festmények? Sajnos még mindig nem tiszta az egész, de ha idén bármi történik, akkor teszek róla, hogy a szüleim ne tudják meg. Biztosan nem fogom végigcsinálni velük azt, amit tavaly, és jó lenne, ha kibírnák májusig a seggükön anélkül, hogy ki akarnának íratni a Roxfortból.
Bőven éjfél körül járunk, amikor megfogom Vivien karját, hogy kiszabaduljunk egy kicsit a friss levegőre. A sok, táncnak aligha nevezhető ugrálásban az egyik macskafülem csálén lóg lefelé fejem oldalán. Érzem, hogy valami van vele, és meg kell igazítani, de a friss levegőn ez biztosan könnyebben sikerül. Ami meg a macskákat illeti, Viv jelmeztársa legalább annyi figyelmet kap, mint ő maga. Azt hiszem, Rathbone is bepróbálkozott nála, pedig tudhatná, hogy a barátnőm tabu. Gondolom, őt ez annyira nem érdekli, bizonyos társadalmi magasságokban a családi kötelékek sem látszódnak ugye.
- Csak egyet árulj el nekem, Viv. - a friss levegőre érve legalább már nem kell kiabálnom, ha beszélni szeretnék. A kismacskát se tudom, hogy bírja, Claw már rég szétkapott volna valakit az idegtől. Ugyanakkor Viv macskája valahogy el tudta érni, hogy az egyébként roppant területféltő, báró Clawdiuspawdiusmeowdius von Alleycattus ne csak megtűrje őt maga mellett, hanem védelmezze is. Azért ebben nagyrészt az is benne volt, hogy egész szeptemberben és nagyrészt októberben is figyeltünk arra, hogy ne maradjanak egyedül a macskák. Komolyan aggódtam, hogy Claw majd bántja a kisebbet, de végül ez nem történt meg, sőt, mintha kicsit ő is kiscicává vált volna. Persze nem tudom, hogy Claw milyen lehetett kiscicaként, mert nem láttam fiatalon. Csak összeszedtem a sikátor egyik szemeteséből tavaly nyáron.
- Ez a sárkányos hercegnő a könyvből, ez a Denerisz, azt mondtad, rabszolgákat szabadított fel. - az a sárkányimádó ötödévről azt hittem, hogy helyben megkéri Vivien kezét, amikor meglátta. Clawdiust megszégyenítő agresszióval morogtam rá, hogy hagyjon békén. Két éve, amikor megvédtem magam egy folyosói verekedésben, azt terjesztették rólam, hogy veszett vagyok, hátha emlékezett még erre. Annak százszázalékos mortalitási rátája ellenére még mindig talpon vagyok, ennek ellenére vannak helyzetek, amikor jól jönnek ezek a pletykák. Talán ha újra felkeltjük ezt a szóbeszédet, akkor majd nem mernek a karikák közelébe jönni a meccseken, nehogy elkapják tőlem.
- Tényleg ennyire hálásak voltak, hogy továbbra is ingyen dolgoztak neki? Akkor ennek így mi értelme? - több könyvet is elolvastam az ókori történelemről, és arról, hogy miként működtek a birodalmak. Érdekesnek tűnt. Fura, hogy ma már bizarrnak hangzik az, hogy élő emberek végezzenek rabszolgamunkát, és egyre több hangot hallani a házimanók mellett is, de annak idején ez a társadalom és a gazdaság egyik alappillére volt.
- Nézd, elmúlt éjfél! - a régi karórámra mutatok, amit most is magamon hordok. Tavaly ilyenkor kezdődtek azok a… dolgok, amikor ugyanitt jártam. A mutató szerint azonban már három perccel meghaladtuk az éjfélt. Valahogy megkönnyebbültnek érzem magam, hogy vége annak a rémálomnak, és magam mögött tudhatom azt. Ha történnie kellett volna valaminek, akkor már megtörtént volna. A biztonság kedvéért azért idén jobban odafigyeltem arra is, hogy ne zabáljam magam hasfájásig édességgel. Nincs sok nap az évben pedig, amikor ezt büntetlenül megtehetem. A padláson, amikor előadtam az idei horror történetet a kukacos testű néniről, még láttam pár vödör cukorkát. Majd biztosan megtömöm a zsebeim velük, mielőtt vége a bulinak.
- Boldog születésnapot, Viv! - hivatalosan ma ünnepeljük – miért is ne adnám neki az ajándékát már ma? A rejtőbűbájt megtörve szedem ki nadrágom zsebéből az apró csomagot. Idén szinte az összes nyári pénzemet eltettem, és be is fektettem egy részét a Gringottsnál, miután megnyitottam a saját trezoromat. Ettől függetlenül azonban még Marseilleben megvettem Vivnek azt, amit gondoltam neki. Az arany színű karkötő mellett a dobozban néhány elbűvölt charm található. Az egyiket, amin egy hangjegy van, ha Viv a füléhez emeli, akkor zenét játszik le neki. Egy másik, apró virág formájú Vivien kedvenc virágillatát árasztja, ha megérinti. A harmadik charmon egy apró tükör van, amin keresztül Viv úgy láthatja magát, ahogyan én látom őt.
Mennyivel szebb ez, mint az a papír karkötő, amit negyedévesen fontam neki mágiatöri közben!
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Vivien M. Smithe
Mardekár


Iconic By Mistake

Hozzászólások: 119
Jutalmak: +189
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Szőke
Szemszín: Kék
Kor: 16
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hatodik
Családi állapot: Bonyolult
Kapcsolatban: 最愛の人
Legjobb barát: Scary Dog Privilege
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Cseresznye, sárkány szívizomhúr, 11 és ¼ hüvelyk, kellemesen ruganyos
Nem elérhető
|
TW: tárgyiasítás, general shaming, káromkodás, öngyilkosság gondolatának megjelenése a szövegben ✧ ✦ ✧ One, two, I'm coming for you Three, four, too late to run Five, six, I don't do tricks I am the trick, boo, run!
✧ ✦ ✧ A szellemszállás. A lepukkant, pókhálós, öreg épület terei megtelnek zenével, vidám nevetéssel és sikongatással, a falak élettel teli pulzálnak. Az egész olyan...émelyítő. Figyelni a poharad mögül, ahogy mindenki élvezettel ugrál, jókedvűen beszélgetnek, ahogy mások egy éjszakára legalább megfeledkeznek a problémáikról. De Te is itt vagy, nem igaz? Mert ha nem lennél itt, mindenki tudná, hogy gond van, akkor mindenki tudná, hogy sebezhető vagy. Ezért vagy itt, ezért kortyolsz aprókat az alkoholmentes gyümölcsléből. Nem láthatja senki. Nem tudhatja senki. De mégis tudják, nem igaz? Ha nem is mindenki, Heranoush és Imogen tudják. Bármennyire is tagadod a nagyérdemű előtt, a veszteség lassan ölő méregként ott lappang benned, szépen lassan felemészt belülről. Érzed magadon az alattomos oldalpillantásokat, szinte hallod a hozzájuk tartozó lekicsinylő, tárgyiasító gondolatokat. Egy kurva vagy, egy önmagát túl nagyra tartó kurva, nem is éred meg a beléd fektetett energiát és mégsem tudnak ellenállni neked a legtöbben. Mégis kell, hogy érinthessenek, hogy elmondhassák legalább egyszer megvoltál nekik, Te pedig engeded nekik. Engeded, mert az undor irántuk és önnön magad iránt még mindig viselhetőbb érzés, mint a veszteség, ami ért Téged - kapásból nem is egy, hanem több. Megint, megint kezdenek elkalandozni a gondolataid. Hiába az a sok tanulás Mr. Hamox-szal, mostanában egyszerre olyan, mintha semmit sem érnének és mintha egymagad képes lennél megváltani a világot. A kettősség őrjítő - őrjítőbb, mint valaha. Yukihime dorombolása az, amely kirángat a végtelen-végtelen spirálból. Hálával, szeretettel vegyes fájdalommal pillantasz le a kismacskára, aki egyszerre emlékeztet arra, amit elveszítettél, de közben itt van melletted, hogy átsegítsen. Nem felejthetsz, de mész tovább, ahogy ez mindig is volt. A múlt elől menekülni nem lehet. A légkör, az élettel teli zsibongás egyre fojtogatóbb. A háttérzajok összemosódnak, talán az a hetedéves mardekáros mond is neked valamit, akivel technikailag "együtt jöttél", legalábbis a páros jelmezetek ezt sugallja.
Derült égből villámcsapásként érkezik Heranoush, kinek a keze a tiéden egyfajta mentőövként szolgál - partra húz, Te pedig végre újra kapsz levegőt - távol a tömegtől, távol a zajtól, távol az ítélkező, beskatulyázó pillantásoktól.
- Figyelek - irányítod rá még fásult kékjeid, amelyek tudatoddal karöltve kezdenek kitisztulni a friss levegő hatására. Yukihime lekéredzkedik a kezedből, Te pedig akaratának eleget téve óvatosan a földre helyezed, hadd kergessen egy pillangót a sárkány jelmezében - amit természetesen a saját jelmezeddel egyetemben Te magad készítettél.
- Iiigen... nézel Rá továbbra is kérdő tekintettel, egyelőre nem igazán érted mire is szeretne Heranoush kilyukadni. Yukihime, azaz most helyesebben Dragonhime ellenben nagyon jól elszórakozik a pillangó kergetésével, ahova éppen rövidke időre az Te figyelmed is elterelődik.
- Hogy érted ezt? - közben elgondolkodsz a kérdésén. Nem kifejezetten érdekelt ez a könyv, a jelenlegi "partnered" nyomta a kezedbe, hogy megismerd a karaktered háttértörténetét. Nem túlzottan a Te ízlésed az efajta irodalom, de mégis jobb volt, mint a saját nyomoroddal, vagy éppen a mágiatörténet házidolgozattal foglalkozni. - Szóval amit Én kihámoztam ebből a történetből, az az, hogy ezek az emberek sosem vágytak a szabadságra igazán. Ameddig egy éteri elérhetetlen dolog volt, addig akarták, vágytak rá, de amint megkapták kétségbe estek. Akik rabszolgasorban nőnek fel egyszerűen már nem tudnak a későbbiekben mit kezdeni a szabad akarattal, ezért elég volt nekik a szimplán jobb körülmények biztosítása. De ugye az ember gyarló, ezért egy idő után ez sem lesz elég. Kapzsi az ember, mindig egyre többet és többet akar, sosem elég az neki, ami van, aztán egyszer csak... elveszít mindent. - Csak nem tapasztalatból beszélsz? Csak nem Te is addig és addig akartál többet, ameddig végül mindened odalett? Mindened... Persze utólag könnyű okosnak lenni és már késő bánat. És Te, Te őnző visszataszító lélek még azon is elgondolkodtál, hogy elvedd a saját életed. Nem csak gondoltál rá, majdnem meg is tetted. Egyedül az rémített meg, hogy akkor ugyanolyan lennél, mint Natalie és... és elárulnád ezzel Heranoush-t. Csak ez tántorított el attól, hogy véget vess annak a nyomorult és fájdalmasan jelentéktelen életednek.
Pillantásod teljesen önkéntelen siklik Heranoush karórájára. Elmúlt éjfél. De miért is fontos ez most? Nem érted. Az egész világ lassan forog körülötted, az epés gyomorsav egyre fentebb és fentebb kúszik a torkodban.
"Boldog születésnapot, Viv!"
A legjobb barátnőd felköszöntött.
"Boldog születésnapot, Vivien!
Már előre látod a köszöntő levelet, amely Evelyntől fog érkezni holnap.
És még ki tudja mennyi jelentéktelen köszöntést fogsz kapni. De tudod, mit nem fogsz se hallani, se látni Vivien?
"Boldog születésnapot, Kincsem!"
Soha. Többé.
Nem is tudod hogy landol az apró kis csomag a kezedben. Nincs is igazán meg a mozdulat, amivel kibontod. Örülnöd kellene. Hálásnak lenned, már csak azért is, hogy a borzalmas személyiséged ellenére, és annak ellenére, hogy nálad rosszabb barátot kívánni sem lehetne van még valaki aki szeret és törődik veled. Te pedig az önsajnálatba temetkezve kapaszkodsz a benned tátongó ürességre, amit az elvesztése okoz.
- Hera, ez... - nem találod a szavakat, mert nem is vagy itt fejben teljesen. Biztos, hogy ezt Ő is érzi. Mindenkinek fájdalmat okozol Vivien. Mindenkinek. Megerőlteted magad és a Mr. Hamoxtól tanult módszerrel elzárod a negatív gondolatok nagy részét. A vékony, kifinomult aranyláncon megcsillan a közeletekben lebegő gyertya fénye. Egy igencsak vérszegény, de őszinte mosolyra húzódnak vékony, rózsás ajkaid. - Ez gyönyörű! És ezek a kis charmok...? - kérdezed, ahogy kezedbe veszed a kis tükröt és meglátod magad... egy hazugságot. Akit benne látsz az élő, az jelentős, az erős, az kedves, az egy jó barát, akire számítani lehet. Valaki aki számít. Ehhez képest Te egy porhüvely vagy, lopott érzelmekkel, tanult normákkal és egy rothadó szívvel.
- Köszönöm szépen... - suttogod magad elé, ahogy visszaejted a kis tükröt és inkább kezedbe veszed a virágot, és... egyből eltelíti az érzékeidet a cseresznyefavirág édes illata.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Elowen Dawlish
Griffendél


The Janitor's Most Wanted
Hozzászólások: 21
Jutalmak: +56
Származás: Félvér
Hajszín : Sötétbarna
Szemszín: Barna
Kor: 15
Ház: Griffendél
Évfolyam: Ötödik
Családi állapot: Egyedülálló
Kedvenc tanár: Leon Lutece
Legjobb barát: Hanni Haeni
Kviddics poszt: Hajtó
Nem elérhető
|
Smaragdváros Sárkányhercegnője és a Nyolcadik Utas keltetője
 2006.11.01. Elmúlt az éjfél. - Ancalla TW: káromkodás, szégyen, részegség, cigarettaság, halál
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Ancalla Glasmont
Hollóhát


Hozzászólások: 12
Jutalmak: +29
Előtörténet: Megnézem!
Játéklista: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Ötödik
Családi állapot: Egyedülálló
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Gesztenye, Sárkány szívizomhúr, 11 hüvelyk
Nem elérhető
|
Elowen "Kilátszik a gyíkemberségem"... Fel kellett volna pofoznom, tessék "gyíkemberség", keresztbe az arcán... Megérdemelné, de az is igazolná csak. És nem felejtené el innentől örökké szóvá tenni, hogy mennyire őt igazolná az incidens. Úgyhogy megérdemelné, a karmolásnyomokkal együtt, de nem adhatom meg neki a győzelmet. Úgyhogy csak füstölgök Cissa megjegyzésein, az épület mögött bújkálva pillanatnyilag mindenki elől, és dohogva piszkálom a karmaimat a bal kezemen - egyelőre úgyse látja senki, megszüntettem rajta a bűvölést. Elég baj, hogy valahol még egyet is értek vele, nem kell minden lehető alkalmat direkt megragadnia, hogy még az orrom alá is dörgölje... Tessék, itt a karomágy tövében még el is sötétül egy egyértelmű zöldig... Legalább a bőröm visszavilágosodott a nyár óta - a tavas incidensnél Basile is azt hitte már róla, hogy rosszul vagyok, és voltam annál még zöldebb is nyár végére. Ijedten kapom a hátam és a fal közé a kezemet, ahogy lépteket hallok, hogy mire a hangok gazdája ideér, úgy tegyek mint ha nem lenne semmi gond. Hiú remény volt hogy ne járjon senki az épület mögött előbb-utóbb, így is egész biztos vagyok, hogy másik falához is vannak valakik félrevonulva a nagyobb tömegtől. De ameddig engem békénhagynak,.. -A Sárga Köves út szerintem nem erre van... vagy ez valami más?-Azért erre jöttem.- Fellélegzek kicsit, Elowen szeret provokálni ugyan a piszkálódás kedvéért, de legalább nem abszolút gonoszságból szokta. Lehetnék rosszabb tásaságban is. A tüzes kérdésére most lehet, hogy én vagyok csak túl gyanakvó, de úgyis tárgyát veszti, mire jelét adnám. -Mi történik, jól vagy?- Persze ivott vagy összeevett vagy mindkettő, valami barátságtalant, itt és pont ő, mit vártunk - gondolnám, ha nem valami nyálkás fura izé robbanna elő a testéből, hogy ijedt sikkantással kell hátrébb botladoznom. -Miaf?..Egy pár sort még pislognom kell, hogy mi volt ez, miközben Elowen már nevet a dolgon. -Szörnyű vagy!Legalább nem hányt le ő vagy az izéje zöld sugarakkal, még ha elég alacsony léc is ez. De hát az alanyhoz kell igazítani a mércét. -Szívrohamot kaptál, ugye? Te minek öltöztél?-Hogy ne legyek meztelen- dohogok még, de a kínált cigiből tétován elfogadok egy szálat. Bár a módszerei hagynak kívánnivalót, azt el kell ismernem, hogy az iménti bánataimról elterelte a figyelmemet, ami segít valamennyit. Talán jobb is a társasága mint ha egyedül morgolódnék itt, mint eddig, még a hülyeségeivel együtt is. A cigit még csak nézegetem egyelőre, tudom mi az, de nem ez a legismerősebb formája. Bár... -Szerinted működne ez pipában is?
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Heranoush Fletcher
Mardekár


kuromi-boots on ur neck girl core

Hozzászólások: 125
Jutalmak: +340
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Játéklista: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : sötétbarna
Szemszín: kék
Kor: 16
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hatodik
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: a nénikém vállalkozásában
Kedvenc tanár: Scrimgeour
Legjobb barát: match my freak & OG
Kviddics poszt: Őrző
Pálca: 9,5 hüvelyk, közönséges dió sárkányszívizomhúr maggal, nagyon rugalmas
Nem elérhető
|
Nyilván el is olvashatnám azt a regényt, amiből Vivien beöltözött. Mert egyébként szeretem a történeteket, és ha tényleg tele van sárkányokkal, akkor nem lehet rossz. Viszont ilyen regényeket nem nagyon szoktam olvasni, azokról azt hiszem, örökre leszoktatott annak a bűnözőnek a ribanca, az a Forest vagy kicsoda. Néhány éve sokat szerepelt az újságokban a neve, azt hittem, sose kopik ki a köztudatból. Annyit cringe-eltem a regényein, hogy azóta arra használom, hogy otthon a szobámban kitámasszam a ruhásszekrényem sarkát az egyenetlen padló miatt.
Vivcsó ruhásszekrénye is megroggyant kissé, amikor az az áruló, hitszegő, egoista, féllábú gazember ki nem költözött belőle. Yukihime nem tűnik kifejezetten vérszomjasnak, ahogy a valakik által korábban odaidézett pillangót kergeti, de ha igazi sárkány lenne, akkor bárcsak megenné a másik lábát is azért, amit Viviennel tett.
Érzem azt, hogy az emberek mikor nem mondanak igazat, de még sem ismerem eléggé az embereket. Ennek a bizonyítéka, hogy abszolút nem tudom megérteni, miért nem faroltak el Denerisztől a rabszolgái, ha már szabadok. Nagyjából tűkön ülve várom a májust, hogy végre nagykorú legyek, és végleg hátat tudjak fordítani a Zsebkosznak, mert nagyjából bárhol jobb, mint ott – és minél több időt töltök onnan távol, annál jobban látom ezt. Szerintem konkrétan még a bácsikámnak is jót tett a pár év elvonó, még ha ő kényszerből az Azkabanban is töltötte az elmúlt időszakot.
- Tehát a láncaiktól szabadultak, de lelkükben szolgák maradtak. - valami ilyesmi következtetést vonok le belőle. Azért egyre több igazságot látok benne. Ezek szerint ha valaki elég időt raboskodik, akkor idővel a nyitott ajtón se mer majd kilépni.
- Ígérd meg, hogy felpofozol, ha a rabszolgák mentalitását követem valaha is. - kérem meg, miközben finoman odébb vándorlok a kijárattól, hogy ne álljuk el az utat másoktól. A szellemszállásos bulik kimondatlan szabálya, hogy odabent is lehet dohányozni, amit meg is tudok érteni a tipikus időjárás miatt. Persze tavaly nem a megfázás volt a legnagyobb problémám. Még mindig nem tudom, hogy éltem túl az egészet, de vagy akkora sokk ért, hogy magamtól felejtettem el, vagy részlegesen amneziáltak, mert egyáltalán nincs emlékem arról, hogy mi történt aközött, hogy követelőztem attól a teremtménytől, és hogy a gyengélkedő hideg ágyában ébredtem.
Tudom, hogy az emberek azt várják el az ajándékozásokkor, hogy látszódjon a másik arcán az öröm. Mindig mélységes csalódást okozok ebben, mert képtelen vagyok arra, hogy látványos arckifejezéseket mutassak. Irigylem, hogy sokaknak ez természetesen jön, de nekem ha vannak szláv rokonaim valahol a távoli messzeségben, akkor ezt az egyet megörököltem tőlük. Persze, tudok mosolyogni, és biztosan látszik rajtam, ha tetszik valami, de nem olyan látványos ez, mint mondjuk Hazelnél. Cserébe viszont én se várom el, hogy Vivien helyben elaléljon attól, amit kapott tőlem. Fordított helyzetben nekem is kényelmetlen lenne. Éppen ezért nem is kezdek el hosszas fejtegetésbe azzal kapcsolatban, hogy egy mágikus ékszerész készítette ezeket Marseille-ben, és hogy mennyi időmbe tellett megtalálni őt, vagy hogy miért éppen ezeket választottam neki. Szerintem magától is rá fog jönni, vagy ha valamiért nem, attól még ugyanúgy örülhet neki. Röviden biccentek a lezárásaként, majd felkapaszkodok és felülök az egyik ablakpárkányra. A zene talán jobban kiszűrődik innen, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a birtokot ellátták pár bűbájjal, hogy a falu lakóinak ne tűnjünk fel, vagy legfeljebb kísérteteknek gondoljanak minket.
Csak egyetlen pillantást vetek a griffendéles játékosra és a vele érkezett lányra. Az ő ruhája egyébként nagyon tetszik, és lehet, hogy majd odamegyek megdicsérni később, ha még látom. Ha ugyanazt vettem volna fel, mint tavaly, akkor úgy is tűnhetne, mintha összeöltöztünk volna, de most mindenképp valami kényelmesebbet szerettem volna hordani, ha esetleg megint beüt a krach és menekülni kell. Abban a nagy szoknyában meglehetősen problémás a futás. Az is tetszik igazából, hogy az idei, egyszerű jelmezemben jobban látszik, mennyire kiizmosodtam. Dawlish fikaszörnyes jelmeze csak simán gusztustalan. Nem igazán értem, de nem érdekel annyira, hogy odamenjek megkérdezni. Nem foglalkozom velük ennél tovább; elég nagy az udvar, elférünk, és igazából nem nagyon érdekel, hogy mit csinálnak.
Tekintetem megakad az udvar egyik dekorációján, egy jókora, törött tükrön. Halloween ide vagy oda, azért annak nem örülök, hogy a balszerencsét is meghívták a buliba. Látványosan kiráz a hideg a gondolatra.
- És pont ma nem vettem fel a szerencsezoknimat… - elfordítom a tekintetem róla, hogy a magammal hozott, alkoholmentes, szisszenős üdítőt bontsam fel a fal egy kiálló kövén. Viv azért jól tudja, hogy milyen babonás vagyok, és minden meccsre ugyanazt a tőle kapott zoknit veszem fel. Mondjuk szerencsére nem én törtem szét azt a tükröt, szóval nem engem fog üldözni a hét év balszerencse.
- Szóval az a fiú, akivel jöttél, róla mit kell tudni? Milyen ember? - nyilván nem egy Tetsuya, mert ha pipa is vagyok rá, azért igazából szomorú vagyok, amiért nem látom többé, és amiért ilyen gányul alakultak a dolgok. Muszáj viszont megszoknunk azt, hogy ő Koreát és a címlapot választotta, mert a hírnevére mi csak teher vagyunk, mindketten más szinten. Tovább kell lépnünk, főleg Viviennek.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Vivien M. Smithe
Mardekár


Iconic By Mistake

Hozzászólások: 119
Jutalmak: +189
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Szőke
Szemszín: Kék
Kor: 16
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hatodik
Családi állapot: Bonyolult
Kapcsolatban: 最愛の人
Legjobb barát: Scary Dog Privilege
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Cseresznye, sárkány szívizomhúr, 11 és ¼ hüvelyk, kellemesen ruganyos
Nem elérhető
|
TW: tárgyiasítás, general shaming, káromkodás, önbántalmazás, öngyilkosság gondolatának megjelenése a szövegben ✧ ✦ ✧ One, two, I'm coming for you Three, four, too late to run Five, six, I don't do tricks I am the trick, boo, run!
✧ ✦ ✧ Elnézve a csillogó, színes papírpillangót, amelyet Yukihime oly' lelkesen kerget, igencsak keserű szájízzel bukkan felszínre az emlék, hogy mennyire örült ez a tüneményes macskagyerek, amikor végre levelet kaptál Chikarától. A probléma csak az, hogy túl későn érkezett. Emlékszel még, hogy hogy dörgölőzött a fehérség a levélhez, amin érezte másik gazdájának illatát, milyen hangosan dorombolt és már-már várakozón nyávogott, hogy nyisd ki. Nem nyitottad ki. Egyből dobtad is a levelet a tűzre. Már nem tudott semmi olyat írni Chikara, ami helyre hozhatta volna a dolgokat köztetek.
Már nem maradt semmi, amit helyre lehetne hozni...
Kevesebbet aludtál, mint eddig valaha. Már a napközbenjeid sem voltak nyugodtak, mert ha kicsit elkalandoztál, mindig Rá gondoltál. Magad előtt nem tagadhattad, mennyire hiányzik, mennyire áhítozol a közelsége iránt - de minden elveszett, amikor a karrierjét választotta és nem Téged. Mindent megváltoztatott. Korábban sem azért flörtöltél fűvel-fával, mert annyira kedvelted mások közelségét, szimplán csak kiváltképp élvezted látni, milyen hatással vagy másokra, és tetszett, hogy ha ügyesen játszol a szálakkal, megkaphatod, amit akarsz. Most azonban már ez nem hoz lázba. Chikara óta egyszerűen nem bírod elviselni, ha más akárcsak hozzád ér, így elég nehéz visszatérni a régi rutinhoz, ugye? A legtöbben, akik a prédáid szoktak lenni, nem szeretik, ha valamiért meg kell dolgozni. Ez alól kivétel a mostani balek, aki eddig... egészen türelmesnek és megértőnek tűnik, és a száját is tudja másra használni, nem csak smárolásra, ami mondhatni... pozitív. Valahol talán hálás is vagy neki, hogy ezekkel a sárkányos történetekkel kicsit lefoglalt, bár kicsit visszás a dolog, mert a sárkányokról mindig egy bizonyos féllábú, ha nem is szamuráj, de potenciálisan híressé váló hajtó jut eszedbe.
- Igen, valami ilyesmi. Legalábbis Én így vettem le - vonod meg a vállad. Igazából talán lettek volna jobb opciók is ennél a mardekárosnál, de Holloway inkább az árnyak közül leselkedik, akárcsak egy stalker, McRae egy fuckboy, Hera rokona, az a Rathbone pedig még neked is tabu, még ha az erkölcseid a béka segge alatt is vannak, a többi meg... meh. Egyébként is elég silány mostanság a Roxfort felhozatala...
-Rendben, majd így teszek, de szerencsére Te nem vagy szolgalelkű, ellentétben a nagy többséggel... - forgatod a szemeid és kapásból elég sok nevet fel tudnál sorolni, akik ilyen gyomorforgató tulajdonsággal élik a mindennapjaik. Mondjuk meg is érdemlik a sorsuk, hogy kihasználják és eldobják Őket. Nem a Te problémád.
Ami az ajándékodat illeti, igazán tetszik, de mégsem tudod rendesen kifejezni. Szerencsére a Herával való barátságotok amúgy sem ilyen felszínességeken alapul, tudja, amit tudnia kell és Te is tudod, amit tudnod kell. Ameddig Ő felül az ablakpárkányba, addig Te egy ügyes mozdulattal magadra kanyarintod az ékszert. Már csak az érintése is azt sugallja, hogy finom, igényes munka. Yukihime befejezi a papír pillangó kergetését és immáron hangosan dorombolva a lábaidhoz dörgölőzik. Herától ihletet kapva az ablakpárkány felé pillantgatva lecsüccsen és követelőzve kezd nyávogni. Egy ideig figyelmen kívül hagyod, csak akkor fordulsz felé egy apró, lemondó mosollyal, amikor befejezted a karkötővel való pepecselést.
- Hogy Te milyen borzalmasan akaratos vagy! - csóválod a fejed mosolyogva, aztán eleget téve a cica óhajának, lehajolsz és felteszed Hera mellé. Ott igazán elégedetten gömbölyödik össze egy kis fehér, szőrös gombóccá és dorombolásba kezd. Követed Hera tekintetét a kis felszólalása nyomán, majd mosolyogva csóválod meg a fejed. Nem igazán tudtál sosem azonosulni a babonás természetével, de tiszteletben tartod.
- Milyen szerencse, hogy Én ma felvettem a szerencse melltartómat. Így legalább addig nem kell aggódnod, ameddig melletted vagyok. - Te magad sem feltétlenül bánod, ha nem kell több időt töltened... nos azzal, akivel jöttél. Nem azt mondod, és nem is azt gondolod, hogy olyan borzalmas társaság lenne, de már egy kicsit sok. Nagyon sok. És semmi esetre sem Chikara. Úgyhogy nem jó... Bár ezzel a mentalitással akár bocsánatot is kérhetnél, de ahhoz túl büszke vagy. És különben is, Ő dobott félre Téged, nem fordítva...
- Oh, hogy Róla mit kell tudni? - elgondolkodsz, de igazából nem látod értelmét, hogy barokkos körmondatokban körülírd a semmit Herának, mások meg úgyis hallótávolságon kívül vannak. - Igazából semmit. Csak pótlék szerencsétlen, annak is elég silány... - fájdalmasan sóhajtasz egyet, ahogy vállad megvonod. Igazából már rájöttél, hogy soha senki nem lesz képes a helyébe lépni, tehát minden próbálkozás felesleges. Mégis úgy vagy vele, hogy inkább ez, és mkás, számodra jelentéktelen embereket bánts meg és a saját reputációd rombold, mintsem az önsanyargatásba menekülj - a mostaninál jobban - amivel Heranousht bántod. Persze teljesen nem tudsz leszokni arról, hogy vadgosd magad, tépd a bőrös és véresre karmold a tested, ahol épp éred, de igyekszel Herára tekintettel lenni és ezt minél inkább rejtve csináld.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Heranoush Fletcher
Mardekár


kuromi-boots on ur neck girl core

Hozzászólások: 125
Jutalmak: +340
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Játéklista: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : sötétbarna
Szemszín: kék
Kor: 16
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hatodik
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: a nénikém vállalkozásában
Kedvenc tanár: Scrimgeour
Legjobb barát: match my freak & OG
Kviddics poszt: Őrző
Pálca: 9,5 hüvelyk, közönséges dió sárkányszívizomhúr maggal, nagyon rugalmas
Nem elérhető
|
Megemelem kissé a kezem, hogy a fehér macska kedve szerint elhelyezkedhessen mellettem. Jól viseli a tömeget, nem olyan idegbeteg, mint az enyém, akit a klubhelyiségből is csak azért merek kiengedni, mert mindenkinek rosszabb lenne, ha nem tenném. Claw mégis csak az én utcámban nevelkedett, feltalálja magát, de csak aggódom azért, ahogyan az emberekre reagál. A leginkább rühelli az összeset, de ki hibáztatja őt ezért? A bárót azért biztosan nem mertem volna elhozni ide, mert most vagy két deszka közé szorulva rejtőzködne az emberek elől, vagy Roxmorts utcáin rohanna tovább a nagyvilágba, én meg soha többet nem látom, és ott állok majd macskátlanul.
Szerencsére ez a veszély nem áll fent. Báró Clawdiuspawdiusmeowdius von Alleycattus most pókokra meg egerekre vadászhat az alagsorban, hogy a legszebb gyilkosságait hordja vissza a Mardekár lányhálójába trófeaként. Az évnek ebben a szakaszában mintha kicsit több ajándékot hozna haza… de gondolom, a rágcsálók is szívesebben húzódnak ilyenkor a kastély vastag falai közé. Már elkaptam egyszer, ahogyan a báró megpróbálta tanítgatni Yukihimét, bizonyára ennek eredménye a sikeres papírpillangó vadászata is, de azért még időbe telik, mire a tanítvány túlszárnyalja a mestert. Azt viszont meg kell hagyni, az ő bundája sokkal selymesebb, mint a báróé, bár az is sokat változott, mióta az utca helyett nálam van gondozásban.
A sötétben nem látszik a pír az arcomon, amikor Vivien a szerencse fehérneműjét emlegeti. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy viccelt-e vele, vagy komolyan gondolta, és tényleg van neki szerencsemelltartója. Azt nem hiszem, hogy kigúnyolna, még ha tudom is, hogy ő nem hisz azokban a babonákban, amikben én. Aztán mégis felvetem rá a tekintetem. Addig se azt a törött tükröt nézegetem.
- Akkor ma mellettem kell maradnod. Egészen hazáig. - csak félig gondolom komolyan. Még ha nem is hiszem, hogy komolyan akar valamit a partnerétől, meg kell adnom neki az esélyt arra, hogy ezt felfedezze saját magának. Minél többet látom szenvedni Vivient idióta faszik miatt, annál jobban undorodok tőlük. Kezdem elfogadni, hogy ilyen értelemben más vagyok, mint a többség, ugyanakkor kezdem látni azt is, hogy mennyi felesleges energiát megspórolok ezzel magamnak. Persze a hátrányai is megvannak; igazán, őszintén szeretném megérteni Vivient, és szeretném, ha tudná, hogy rendben van, tudunk ilyenekről is beszélgetni, ha erre van igénye. Kibírom pofavágás és hányingerszimulálás nélkül is, ha olyanokról mesél, amíg nem nekem kell csinálnom persze.
- Kár, amúgy rendesnek tűnik. Szerintem a mesém is tetszett neki a padláson. Nem érzek semmit a… - összeráncolom kicsit a macskásra sminkelt orrom, és rá is mutatok szabad kezemmel. Vivien jól tudja, hogy mire is gondoltam ezalatt pontosan, hisz ő az első személy a családomon túl, aki tud róla. Aztán részegen Tetsunak is bevallottam, és könyörögtem, hogy ne mondja meg O’Harának, mielőtt csalás miatt kiraknak a csapatból.
Liv írott szavai jutnak az eszembe, amit a levelemre válaszolt. Az emberek nem arra vannak, hogy használják őket mindenfélére. Ezt mondjuk a szüleimnek nem tanította meg senki, miután nagyjából öt évesen már a Wornedben dolgoztattak, mondván, ez családi vállalkozás.
De én meg nem a szüleim vagyok.
- Amúgy engem is elhívott valaki, de nemet mondtam. Azt hiszem, én… - biztos vagyok abban, hogy Vivien már tudja. Mégis ő az, akinek szavakkal még nem mondtam ki. Előbb Tetsunak, aztán az a levél Livnek… úgy érzem, hogy szükségem volt a biztos megerősítésre a dologgal kapcsolatban, és arra is, hogy tudjam, rendben van, ha esetleg később mégis meggondolom magam. Ez jelenleg elképzelhetetlen, de ugye nem tudhatom.
- Nem hiszem, hogy valaha bárkinek igent fogok mondani. Nem látok olyan jövőt magam előtt, ahol ennek szerepe lenne. - pedig elég határozott az elképzelésem. A Gringottsban már megnyitottam a saját számlám, és továbbra is félre fogok rakni, hogy el tudjam indítani a birodalmam. Talán anyámék vállalkozása se lesz haszontalan, legalább az adósságon kívül valami mást is öröklök majd tőlük.
- Amúgy szerinted mi vesz rá arra valakit, hogy turhának öltözzön? - ezt már elfojtott hangon, suttogva kérdezem tőle úgy, hogy eltakarjam a számat a fikás elől. Talán ezzel akar elijeszteni a következő mérkőzéstől, hogy ne akarjak hozzáérni a kvaffhoz, miután összefikázta azt.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Vivien M. Smithe
Mardekár


Iconic By Mistake

Hozzászólások: 119
Jutalmak: +189
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Szőke
Szemszín: Kék
Kor: 16
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hatodik
Családi állapot: Bonyolult
Kapcsolatban: 最愛の人
Legjobb barát: Scary Dog Privilege
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Cseresznye, sárkány szívizomhúr, 11 és ¼ hüvelyk, kellemesen ruganyos
Nem elérhető
|
TW: tárgyiasítás, general shaming, káromkodás, önbántalmazás, öngyilkosság gondolatának megjelenése a szövegben ✧ ✦ ✧ One, two, I'm coming for you Three, four, too late to run Five, six, I don't do tricks I am the trick, boo, run!
✧ ✦ ✧ A mellkasodban megjelenő melegség hatására kivirágzik benned újra a szeretet - amióta Chikara nincs melletted, csak rövid időkre történik ez meg, de legalább megtörténik - mosolyogva figyeled egymás mellett a fekete és a fehér macskát. Eszedbe jut a kis kopasz macska is, Catkara és a mosoly keserédessé válik. Yukihimének is hiányzik, még ha Őkopaszsága rühellte is a fehérséget - a kismacska azonban nagyon élvezte a goromba cica társaságot. Bár itt van most neki Clawdius, aki például vadászni tanítja - szerencsére olybá tűnik, hogy Yukihime foga sem fűlik az egerekhez, patkányokhoz, egyéb undorító rovarokhoz - de szerencsére eddig Yukihime egy tetemet sem hagyott ajándékként a párnádon, csak különböző megbűvölt papír origamikat.
Elnézve Őket egészen idilli a kép, csak a jól öltözött morcos macska és annak a hasonlóan marcona ábrázatú, nagy darab, de csupaszív gazdája hiányoznak. Egy hatalmas sóhajjal összefonod a mellkasod előtt a karjaid és kicsit megdörzsölöd a libabőrösödő karjaid.
- Egy pillanatra sem hagylak Magadra - feleled mosolyogva. Alapvetően nem vagy babonás, ha nem is szerencsemelltartó ez, ami most rajtad van, de mindenképp a kedvenced - ez volt rajtad, amikor hivatalosan Chikara barátnője lettél, vagy amikor Japánban volttatok együtt... ééés már megint Rá gondolsz. Abban az igazán csinos szőke buksidban megszületik a gondolat - nem először, de talán most a legtisztábban - hogy ahelyett, hogy pótlékokat keresel, inkább... valahogy Chikarával kellene rendbe tenni a dolgokat. De hogyan? Hiszen pont Ő volt az, aki a hülye kviddicset választotta helyetted, és amikor erről szó volt, még azt hittétek teljes meggyőződéssel, hogy terhes vagy. Ha ez sem volt elég, hogy Téged válasszon, akkor így... esélytelen, igaz? Akkor meg miért ne foglald le Magad másokkal?
Pont azért, mert már nem leled örömöd ebben. De ahhoz még hosszú utat kell bejárnod, hogy rájöjj: talán az eredendő bűn, a hiba Benned keresendő. Több pszichomedimágus is feszegette már a témát, hogy előbb újra meg kell tanulnod Önmagadat szeretni, mielőtt tudnál nyitni a világ felé. Te azonban ezeket a nézeteket teljesen elutasítottad, mondván, hogy nem fogsz Te senkit sem szeretni, és ha nyitsz a világ felé, úgyis csak fájdalom és szenvedés a jussod. Ahogyan ezt a jelenlegi helyzeted is bizonyítja... de akkor miért Rá gondolsz megint? Arra, hogy minden jobb volt, amikor mellette voltál?
- Igen, rendesnek rendes, de nem... - de nem Ő, igaz? Ez a legnagyobb problémád mindenki mással. Az ablakhoz lépsz és a párkánynak támaszkodva figyeled Yukihimét, akinek a fülei meg-megremegnek az ébrenlét és az álom határán lebegve.
Amikor Hera őszintén belekezd abba, amit már rég tudtál, és régebben el kellett volna mondania Neked - legalábbis jóval előbb, mint valami bárgyú magazinba írogasson róla - Rá emeled a kék szempárodat. Te már jóval hamarabb rájöttél arra, hogy Heranoush nincs odáig a kapcsolatokért. Nem tudod hibáztatni, többet árt az egész, mint használ, nézzünk meg csak Téged, nem? Azért "randizgatsz" másokkal, hogy eltereljék a figyelmed Róla, de igazából semmi sem használ - nagyobb az utána keletkezett tátongó űr, mint amit az anyád, a családod elvesztése okozott. Most azonban igyekszel saját nyomorod csak egy kicsikét háttérbe szorítani, és türelmesen megvárod, hogy a mondandója végére érjen. Szíved szerint a fejéhez vágnád sértettségedben, hogy örülsz, hogy végre Neked is sikerült elmondania és miután már mindenki más is tudja egy újságból, Téged is méltóztatik tájékoztatni erről. De nem teszed. Nem teszed, mert nem engedheted meg Magadnak azt, hogy Őt is elveszítsd. Egy valakit már sikeresen elmartál Magad mellől a gőgös büszkeségeddel, most lenyeled az önérzeted és a sértettséged. Lassan bólintasz.
- Jól is teszed... - lágy mosolyra húzódnak az ajkaid. - Az számít csak, hogy Te mit érzel komfortosnak. A társadalom meg feldughatja Magának a hülye normáit - egy kis hatásszünetet tartasz. Vacillálsz azon, hogy megoszd-e vele, ami nyomaszt. Hogy vajon Magadra kellene-e terelni a szót, amikor Róla van szó. Fogalmad sincs, mit kellene tenned egy ilyen őszinte pillanatban. - Szerintem... - mély levegőt veszel. -... szerintem Én sem fogok soha többet igent mondani másnak... - csak egyetlen embernek, de Neki nem kellesz. Sosem szoktál ilyet csinálni, mert tudatosan figyelsz rá, de most szorongásod ékes jeleként elkezded rágni a szád belső felét - egészen addig, ameddig meg nem érzed a véred nyugtatóan fémes ízét.
- Őszintén szólva fogalmam sincs, de nem is érdekel - vonod meg a vállad. Nem tudod, kiről van szó, de tényleg semennyire sem érdekel - még annyira sem, hogy akárcsak a fejedet megmozdítsd, hátha meglátod kiről beszél - nem vagy hajlandó jelentéktelen statisztákra figyelmet fordítani.
- Viszont lenne egy kérdésem... vagyis inkább kérésem. Ugye mivel a mai nappal nagykorú lettem, segítenél a pénzem kezelésében? Arra gondoltam, hogy valamit csinálni kellene azzal a sok pénzzel, amit gazdagéktól kapok támogatásként, ameddig még a Roxfortban tanulok, hogy ne elértéktelenedjen, hanem tudod... akár több legyen. De ehhez Én sajnos nem értek - igazából most sem nagyon tudod, hogy mi beszéltél, de azt tudod, hogy muszáj tudatosabban bánnod a pénzeddel, mint egy bizonyos igencsak felelőtlen, de annál szerethetőbb egyén.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
|