Előzmény

Where tf
is Miguel?

Too old for hide and seek

Dátum 2006. augusztus 15.

Helyszín UK, Hertfordshire, Sakáltanya pub

Résztvevők

Vianne M. Gardner

Gemma Jenkins

[is Miguel?]

Where TF is Miguel?

Dátum2006. augusztus 15. kedd

NévGemma Jenkins

TWpolitika, alkohol

Oké. Abban igazat adok, hogy nem volt szép, ahogyan utoljára beszéltem Miguellel. Vagyis inkább beszéltem hozzá, hogy tönkretegyem az aktuális hódítási kísérletét. De ad 1, eléggé rászolgált a viselkedésével, és még így is keveset kapott azok után, amit Almával művelt, ad 2, ez még nem ok arra, hogy ghostolja nem csak az exbarátnőit, de a tulajdon testvérét is. Nem hiszem, hogy azt a kárt, amit okozott, valaha is rendbe tudja tenni, minekután már Daphné és Okostóni esküvőjéről is lemaradt, még ha talál is egy időnyerőt, amivel visszapörgetheti az idő kerekét. Ám ezen a ponton talán ideje félretenni a haragot, amit a helyzet okoz, mert az aggodalom teret követel magának, és a kettő nem fér meg hosszú távon egymás mellett.

A Világkupán történt dolgok kellettek még nekem, mint friss manikűrre a mandragóra átültetés (ezért se jártam herbológiára). Szerencsére nem vártam meg a puncsot, már a választási eredmények után eldöntöttem, hogy nem leszek hajlandó egy fasiszta ország fasiszta kormányának dolgozni. Egyébként a választások után Arlot is kirúgták még valahol az elsők között, és most nem tudnám megmondani, hogy ez a jobb, vagy az, ha kényszerből egy olyan kormánynak dolgozik, ami vértisztaságról meg ilyen hülyeségekről ábrándozik. Asszem, ez rendeződik hamar, ha még vissza akar menni, és nem akar ehelyett mondjuk kézműves agyagedények gyártásával foglalkozni. Nem kötelezheti őt a MACUSA semmire – és én is inkább felrúgok mindent, hogy önrendelkezni tudjak.

Így alakult hát, hogy már a Tusa utolsó próbája után elmondtam mindent az OMEN-nek, és így alakult az is, hogy végül szakítok életem egyetlen, hosszú távú kapcsolatával, Amerikával. Ég veled, Szabadság Földje! Már most hiányzol, napsütés, már most visszasírlak, refilles kávé!

Persze más okom is van itt lenni, mint az ügyes-bajos dolgaim intézése, mint a hol fogok aludni (a kocsimban, amivel a pub előtt parkolok), vagy a mit fogok csinálni (Hooters kiesik, egyetemre nem vettek fel, a britek minisztériuma viszont alig várta, hogy megszerezzen magának). A nagy kérdőjel még az, hogy Gemma vajon mit tud, ha tud? Mert őt még a VB-n is sokat láttam Miguellel lógni. Ha nem lenne Connor, azt hinném, hogy ők ketten… pedig Gemma nagyon távol esik Miguel általános ízlésétől. Talán Gemma most is a nagyon angol lakásának padlásán rejtegeti őt? Erről lenne szó?

Kedd van, egyetem nincs, kivételesen eső sincs, és itt ezek szerint a gólyatábort sem ismerik – vagy csak túl korai hozzá az időpont, mert azt nem mondhatom, hogy a britek nem szeretnek inni. Egy teljes évet jártam a Roxfortba, láttam dolgokat, és látom Gemmát is, amint… nem, az fura lenne, ha itt dolgozna, vagy tényleg így van? Mindegy, csak nem jön rá magától, hogy stalkolom, hogy tudjak vele beszélni ezen a napon.

- Gemmaaaaa! Hát szia! - millió dolláros mosollyal integetek neki, amikor sikerül elkapnom a tekintetét. Nyilvánvalóan csak véletlenül vagyok itt, éppen itt, nem pedig azért, mert tudtam, hogy itt lesz. Talán amiatt nem esik le az álla, hogy ide vetett a sors, azt hiszem, vannak páran, akik brit felsőoktatásra jelentkeztek, és Valenek sincsenek olyan tervei, hogy az Államokban maradna.

- Képzeld, megpattantam otthonról, úgyhogy még egy ideig élvezem az országotok vendégszeretetét. Láttad, mi volt a VB-n? Őrület, hogy megpuncsolták, ugye? Iszunk egyet? - vigyorogva csóválom a fejem. Igazából jó kimondani azt, hogy sikerült legyőzni azt a szörnyeteget, aki ilyen dolgokra akarta használni a hatalmát. Talán a britek se szentek, de valahogy mégis kevesebb a káros egyén már csak a mi végzős évfolyamunkban is.

[Vianne M. Gardner]

 

Szellőm most szárítsd az esernyőm,

Hadd ugorjam át A felhőm küszöbét, ne fogjál...

Címzett: Vianne M. Gardner

Időpont: 2006. augusztus 15., este

TW: enyhe káromkodás, nyers nyelvezet, alkohol

- És mit gondolsz, mit tudsz nekünk adni, Gemma, amiért megérné felvennünk téged? – nézett rám szigorúan Elektra Skouris, a Sakáltanya tulaja. Elgondolkodtam a kérdésen, ahogy végigjárattam az apró irodáján a szememet.

- Energiát. Jókedvet. Azt mondják, jók a szociális érzékeim, ezért tudok bárkivel jó kapcsolatot ápolni. Azt is mondják, hogy kreatív vagyok és jól értek az alkoholos italokhoz és finomításukhoz – mosolyodtam el finoman. - Voltak nehezebb időszakaink otthon, szóval nem nagyon tud elrettenteni semmilyen munkatípus és négy fiútestvér mellett azért megcombosodtam, úgyhogy nem szoktam általában összesza… Megijedni másoktól – javítottam ki gyorsan magamat. Hupsz. – Tehát ha ki kell rakni egy ittas ember szűrét, aki előtte összehányta a vendégteret, akkor ki is rakom és fel is takarítok, nem probléma – magyarázkodtam, ahogy hátradőltem. Szimpatikus volt a hely, meg a tulaj is amúgy. Láttam is, hogy engem méregetett, én meg nyugodtan vártam, hogy döntsön. Egy munkahelyem már volt a Púder Pubban, de ott azt mondták, hogy először csak kevés órát tudnak nekem adni egy héten, szóval eljöttem ide is. Mindkettő helynek megvolt a varázsa, bírtam a művészi lelkeknek fenntartott Púdert is, de azért az én stílusomhoz a Sakáltanya jobban illett, pláne ha inkább romkocsma jellege lett volna, nem ilyen modern. A Tabun is gondolkodtam, de az túl menő hely nekem, bár biztos voltam benne, hogy nem okozott volna problémát, elég volt Connor mellett előkelőnek tűnnöm, mikor nem voltam az.

Egy pillanatra ki is rázott a hideg, ahogy felidéztem bizonyos jeleneteket a Világ Kupáról. Örültem, hogy Connienak nem esett baja a merényletnél sem és annak is, hogy egyelőre egy pár hétre még hazament ő is, mert az talán elég idő, hogy az amcsik összekapják magukat, mielőtt tényleg visszamenne hozzájuk.

- Rendben van, Gemma. Elég magabiztosnak tűnsz, de megnézzük majd, hogy ez valóban így van-e, jó? – mosolyodott el Elektra. Nem volt a hangjában gonoszság vagy az, hogy ki akarna velem baszni, egész egyszerűen tényleg érdekelte. Intett, hogy álljak fel, majd megrázta a kezemet, aztán átvezetett a pulthoz, ahol ma este egy lány és egy fiú voltak a csap mögött. Nem volt nagy forgalom így augusztus közepén, szóval érthető volt. – Gemma, ők itt Axel James és Kayla Mason. Srácok, hadd mutassam be a mai jelentkezőnket, Gemma Jenkinst – mosolyogva lepacsiztam mindkettejükkel, tekintetem megakadt Kaylán: majdnem biztos voltam benne, hogy Ash egyik spanja volt, de egyelőre nem szélesedett a mosolyom. – Kérlek, a következő egy-két órában mutassatok meg neki pár dolgot, nézzétek meg, mennyire megy neki a pultozás, a vendégekkel hogyan viselkedik, ilyenek, jó? – nézett rájuk Elektra, aztán ők bólintottak, szóval magunkra hagyott minket a néni.

- Csá, Gemma! – mosolygott rám Kayla. – Üdvözlöm Asht, ha mész majd haza – kacsintott rám, szóval már biztos voltam benne, hogy ő az.
- Engem szólíts nyugodtan AJ-nek, jó? – mosolygott rám a srác is. – Ma főleg velem leszel, úgyhogy gyere, körbe is mutatok mindent...

Azt kell, hogy mondjam, hogy tényleg rohadt jól éreztem magamat. Persze a sörcsapolás és vendégekkel foglalkozás kicsit sem volt megerőltető, a kávékészítést még gyakorlom majd és az itteni koktélokat is meg kell tanulnom, de hát, nem véletlen voltam alkesz csövesbánat, menni fog ez. A srácokkal is jól kijöttem, szóval két óra után elengedtek, Elektra meg behívta AJ-t beszélni, így Kayla egy kicsit egyedül maradt, szóval vele maradtam beszélgetni, amíg a srác vissza nem jött. Arra viszont nem számítottam, hogy a mai este még egy ismerős hangot fogok hallani. Összeráncoltam a szemöldökömet, ahogy a hang forrását kerestem, majd ahogy megláttam Vit, szélesen elvigyorodtam és hasonlóan lelkesen kezdtem neki integetni. Közben Kaylat is behívták, AJ meg visszajött, szóval oda is léptem a lányhoz.

- Sziaaaaa Viiii! – mondtam neki, majd ha nem zavarta, akkor meg is öleltem. – Hát, te? Hogyhogy itt? – néztem rá meglepetten. Az is furcsa volt, hogy én itt voltam, de én is csak azért, hogy ezt az állásinterjút megcsináljuk, aztán egy kicsit még rendezkedtem a kolin, fiszem-faszom bürokrácia meg ilyenek. De hogy ő mit csinált itt, az rejtély volt… Egészen addig, amíg ki nem fejtette. – Ja, para azért… Nem mintha bánnám a szőke, felsőbbrendű, rasszista és hadd ne folytassam milyen fejének az eltűnését… Bevallom, így kicsit én is nyugodtabb vagyok, ha arra gondolok, hogy Connor ott tervezi tölteni az évét… Bár ahhoz kicsit le kell nyugodnia a kedélyeknek. Nálatok mit szóltak hozzá? Mizu otthon? – kérdeztem rá, majd ahogy azt kérdezte, iszunk-e, egy pillanatra elbizonytalanodtam, ahogy véletlen még mindig a Sakáltanya kötényét szorongattam a kezemben. Odahajoltam AJ-hez, hogy kellettem-e még, mire csak kiröhögött, és elkérte a kötényt, hogy mára végeztem és ne akarjak ilyen lelkesen túlórázni, mert hamar azon fogom kapni magamat, hogy állandóan hajnalig itt leszek. Most ez akkor jót jelentett? Fel fognak venni? Faszért kell ilyen ködösen fogalmazni, bleh…

Legnagyobb meglepetésemre AJ azt mondta, hogy nyugodtan készítsem el én az italainkat, kíváncsi, mit fogok alkotni. Be kellett vallanom, az egész este nem izgultam annyira, mint most. Viannenak természetesen egy kicsit savanykás, de azért édeskés koktélt készítettem, persze csillámporral és flamingó díszítéssel és az egészet átjárta az ananász íz azért. Magamnak meg csapoltam egy sört, aztán kitöltöttem két nem annyira erős felest is, hogy aztán a fizetésem nagyobb részét máris visszarakjam a kasszába, de hát ez ilyen volt… Ezek után mutattam Vinek, hogy menjünk, üljünk le az egyik kényelmes részen, kicsit távolabb mindentől.

- Na, hát, akkor egészségedre! Az újra szabad Amerikára és rátok! – emeltem vigyorogva a poharamat, majd le is húztam a felest. Persze meg sem közelíti az otthonit, de azért legalább volt valami kellemes csúszása. – Na, mesélj, hogyhogy itt? Azért még elég kevesen vagyunk itt augusztus közepén… Csak szeptemberben kell jönni. Én is csak az állásinterjú miatt voltam itt pár napot. Szóval te hogyhogy itt kötöttél ki? – néztem rá érdeklődve és kíváncsian, mert tényleg érdekelt, közben nagyot kortyoltam a sörömből.

[is Miguel?]

Where TF is Miguel?

Dátum2006. augusztus 15. kedd

NévGemma Jenkins

TWpolitika, alkohol

Holtakról jót vagy semmit. Egyrészt sajnálom Lucindát, mégis csak a saját apját veszítette el, másrészt viszont… hát nem volt kár érte. Már akkor se tetszett a képe, amikor csak szenátor volt. Volt alkalmam egyszer-kétszer találkozni vele, amikor Arlo elvitt a MACUSA-hoz körbenézni, hogy milyen lesz majd a munkahelyem (joke’s on him, sose történik már meg), de egyetlen, kósza, üres gondolat se távozott a fejéből. Még az ilyen hétköznapi dolgokra se gondolt vissza, hogy vajon kezet mosott-e, mielőtt kezet fogott Arloval, én meg általában nem bízom azokban, akiknek nem hallom a gondolatait.

- Mit mondhatnék, Gems? - megforgatom a szemeim az ölelés után, ahogy szóba kerül Mr. President. Különösen butának találom a potilikusokat, amiért egymást szedik szét a helyzet miatt ahelyett, hogy mártírt faragnának halottjukból… Vihetik Barbont az élére, ő úgyis profi ebből, szerintem még RAVASZ vizsgát is tett belőle.

- Gondoltam rá, hogy írok Lucindának, vagy esetleg meglátogatom, azért biztos nem könnyű neki. De nem hiszem, hogy szüksége van a négyezredik sajnálkozó emberre. Meg aztán erre vannak ott a saját barátai. - Lucinda olyan, amilyen, de mégis hét teljes éven át lakótársak voltunk. Hiszem, hogy ott lakik benne a jó, és tudom, hogy még fogunk találkozni a jövőben.

- Arlot ugye már a választások után megkérték, hogy légyszi, vedd ki az összes szabadságod, amíg a felmondásodat rendezzük. Büszke vagyok rá. - teátrálisan legyezgetni kezdem a szemeim a meghatódottságtól. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy azért rúgták ki, mert a fasiszták nem bíztak benne. Sajnos ettől még nem lett bizonytalanabb a dedikált helyem Daddy Maddock oldalán, amíg Daddy Maddockból Vegetable Maddock nem lett.

- Connie lehet, hogy Tusa bajnok, de nagyon, nagyon buta, ha itt hagy téged csak azért, hogy Amerika földje felett repkedjen. - kéretlenül is tudom, hogy sokat őrlődött valami leveleken a tanév második harmadában. Szegény, fehér bőrű, ciszhetero férfiemberünknek túl sok lehetősége van, amiből választhat, de rossz neki. Gondolom, majd érte is elmondok egy imát valamikor, ha épp nincs jobb dolgom. Aranyosnak tűnt Gemmával, mintha tényleg odalenne érte, de férfiből van, ami azt jelenti, hogy Gems előbb vagy utóbb csalódni fog benne is. Addig tart a nagy odaadás, amíg áll a…

- Szerintem Arlot most visszaveszik, de igazából én már tavasszal szakítottam a terveimmel. - vagyis hát mások tervével, de ez részletkérdés. Most abba azért nem megyek bele, hogy miket tettem azért, hogy petmittálva maradjon a stayem a Királyságban, de maradjunk annyiban, hogy bármikor megtenném újra, csak hogy valahogy fel tudjak lépni a fasizmus ellen.

Elalélok a flamingó koktéltól, hogy találta ki, hogy ez az egyik kedvenc állatom? Megérteném, ha Connor Floridába költözne, egyrészt a vad flamingók, másrészt pedig Disney World miatt. De a mátkáját legalább magával vihetné, ha már… Szakítottak volna? Nem, akkor máshogy adta volna elő Connie minden férfi fantáziát mellőző tervét, melyben úgy döntött, óceánok szelik át a távolságot közte és élete „szerelme” között. De mire számítottunk? Férfiak… ezeknek is csak az eltűnésen jár az eszük, mintha egyenesen allergiásak lennének ránk, engem meg közben megesz az ideg a bizonytalanságtól Miguelito miatt.

- Prosit! És gratulamatula a munkádhoz! - emelem a feles pohárkám, hogy clingeljen egyet Gemmáéval. Egyébként vezetek, de ez valahogy nem jutott időben eszembe. Majd csak akkor, ha végre kitekintek az ablakon, ahonnan jól látható, milyen szépen parkoltam párhuzamosan a pub előtt.

- Hát egyrészt felvettek. - rövid hatásszünetet tartok keresve a reakcióját, hogy vajon sikerült-e elég meggyőzőnek lennem. A jegyeim persze nem jók semmire, van, amiből buktam is, de én már csak a hangulat miatt jártam ki az utolsó két évem, meg mert amúgy se varázsolhattam nagykorúságomig. Damned augusztus 31, konkrétan csak a tavalyi nyár utolsó napja volt, amikor varázsolhattam legálisan.

- A Mágiaügyi Minisztériumhoz. Mindenféle dolgokat fogok majd megszakérteni nyomozásoknál, és ezt most tök komolyan mondom. Szeptemberben ideköltözöm. - a kezemmel az ablak felé mutatok, ahonnan látszik a pink csodabuszom, amit elő-szülinapi ajándékként kaptam meg.

- Másrészt szerettem volna elérni téged, Gems. Reméltem, hogy egy picit talán lehet, hogy tudsz nekem segíteni. - ki kell húznom belőle, hogy hol van Miguel, de Gemmára barátként tekintek. Nem hiszem, hogy képes lennék lelkileg arra, hogy hosszabb ideig, szándékosan megtévesszem.

[Vianne M. Gardner]

 

Szellőm most szárítsd az esernyőm,

Hadd ugorjam át A felhőm küszöbét, ne fogjál...

Címzett: Vianne M. Gardner

Időpont: 2006. augusztus 15., este

TW: enyhe káromkodás, nyers nyelvezet, alkohol

Egészen furcsa kombináció volt ez az egész. Még én magam sem szoktam meg, hogy az egyetemi környezetben voltam, ráadásul egy munkahelynek nevezett helyen (már ha felvesznek ugye…). Aztán most itt volt Vi, akit a Roxforthoz ÉS Amerikához kötöttem és nagyon nem tudtam még összerakni, hogy most Angliában voltunk és az egyetemen. Fú, azért nem lesz egyszerű az átállás, azt hiszem… Hallgattam Vit és elfintorodtam egy pillanatra azért.

- Szerintem Miss Hűtőmágnes túléli, ha nem mész oda. Nem olyannak tűnt, mint aki kifejezetten túl jól viseli ezeket. De nem ismerem és nem is bánom. Szerintem tuti, az apja félig dementor családból jöhetett, mert csak rájuk néztem és a maradék életkedvem is eltűnt a picsába… - forgattam meg a szememet. – Szóval ne látogasd meg szerintem… Még a végén berántanak valami szarba, ki tudja, most miket terveznek, de komolyan – néztem rá tényleg komolyan. – De talán ha írsz neki, az kedves. Nem mintha értékelné valószínűleg. Abban sem vagyok biztos, hogy processzálni tudja a nem létező limbikus rendszere az érzelmi részét a gesztusodnak… - csóváltam a fejemet. Egyáltalán nem bántam, hogy már nincs ennyire közel hozzám mindennap. Azt jobban sajnáltam, hogy egy olyan országba hagytam elmenni Connort, ahol az ilyen Yaxley-félék még könnyűszerrel juthattak hatalomra. Bár tény és való volt, hogy még éppen annyira időben tették el láb alól, hogy ha valamelyik kölykének eszébe jutna apucihoz hasonló álmokat megvalósítani, akkor még van rá esélye, mert a durva dolgok meg lettek előzve szerintem, szóval nem vesztette el az összes szimpatizánsát talán. Aztán tudja a franc, nem értettem a politikához, pláne nem az amcsihoz.

Aztán elvigyorodtam, ahogy magyarázta az otthoni helyzetet és pacsira nyújtottam a kezemet. Hátha akkor most megint lesz egy kis lehetősége kiteljesednie. Nem voltam teljesen biztos abban, hogy kicsoda Arlo, de nem volt lényeges: fontos személy volt Vianne életében, szóval ja. Aztán ahogy Conniera esett a szó, szelídült a mosolyom, de szeretetteljes maradt, hátradőltem.

- Vi, ez az álma… Mindig is ez volt. Csak azért, mert én január-február környékén bekerültem az életébe, nem kérhetem és nem is akarom, hogy dobjon mindent félre értem, amit előtte hosszú évekig épített… Gyerekkora óta tervezi ezt, így is kurva nehéz volt ez az egész. De sokat beszéltünk róla és ez a legjobb neki, ebben én is egyetértek. Az, hogy nekünk milyen lesz… Szar. De legalább tudatosan megyünk bele, szóval mindent meg fogunk tenni – rántottam meg a vállamat. – Úgyhogy kikérjük magunknak, nem hagy itt engem – vigyorodtam el végül. – Meg ha ezen múlna, mehetnék vele én is ugyebár... Nem csak ő dobhatna el mindent értem... – húztam fel a szemöldökömet. Nem mintha ez opció volna. Egyikőnk sem volt az a típus, akinek kényelmes lenne, hogy a másik „bekorlátolja”. Se én, se ő nem akarta a másikra tolni a saját elképzeléseit. Most még. Nyilván tisztában voltunk azzal, hogy eljön az a pont, amikor majd kompromisszumot kell kötni és teljesen közösen tervezni, ha együtt akartunk maradni, de meglehetősen későn jöttünk össze és későn jutottunk el oda, hogy akkor ez tényleg komoly kapcsolat és van helye a következő évben is, úgyhogy nem lett volna okos döntés valamelyikőnknek félredobnia a terveit a másikért. Most még nem.

- Na, de ez jó hír, mert akkor lesz munkája. Te meg ha amúgy sem akartad, akkor meg fasza, hogy nem mész! Szerintem kurva nehéz döntés lehetett, hogy a biztonságos, megszokott „otthon” helyett azt választottad, hogy maradsz. Oké, hogy itt voltatok egy évet, de érted, na. Szóval szerintem tök bátor döntést hoztál és persze ha kell bármi, szóljál, Vi! Itt is leszek, meg azért tudok szerválni ezt-azt, ha kell. A bátyám is itt él már két egyetemi éve, szóval őt is tudom riasztani, ha kell, egy szavadba kerül! – mondtam őszintén neki. El tudtam képzelni, milyen szar lehetett egyedül maradni támogatás nélkül, szóval azt nem kívántam neki. Aztán elvonultam gyorsba megcsinálni az italokat és láttam, hogy tetszett neki, amit csináltam. Hát, azért felszedtem ilyen-olyan tudást az év közben. Azért Halloweenkor is töltöttünk időt, meg azért Miguel is mesélt, meg ezeken kívül is beszéltünk, szóval azért teljesen vakon nem voltam, haló. Legalább apróságokat megjegyeztem.

- Egi! – vigyorogtam és lehúztam az italt. – HALÓ! Ne kiabáljuk el, még csak megnéztek ma! – nevettem fel. Azért elég pozitívan álltam az egészhez, de majd meglátjuk, aztán érdeklődve-meglepődve néztem rá. - Na, nice, gratu! Nem is tudtam, hogy idejössz! – néztem rá fejcsóválva. – Milyen szakra jössz? Összebeszélhettünk volna vagy valami! Azért sokan jöttünk ide, szóval ja! – jártattam a lepcses pofámat, aztán a számra csaptam. – JA, HOGY JA! Sorry, azt hittem, az egyetemről beszélsz! – nyújtottam rá a nyelvemet, ahogy szándékosan átvert, aztán persze leesett az állam. – ANYÁS, EZ KURVA MENŐ! – lettem nagyon lelkes, előre is dőltem. – Ne bassz, tényleg?! – néztem rá kicsit gyanakodva, hogy átvert-e éppen most is, de nem úgy tűnt, szóval folytattam. – És ezt hogy kell elképzelni? – kérdeztem, miközben lecsekkoltam a kocsiját. De fasza is lenne egy saját autó! Mondjuk, ha rajtam múlott, sosem lesz, mert annyit én az égvilágon nem tudok dolgozni, hogy legyen… Arra meg gondolni sem akartam, hogy Connie venne nekem, mert már attól kivoltam, hogy az utazásokat ő fogja valszeg állni… Bár azt határozottan el tudtam képzelni, hogy Tetsuval száguldozunk ide-oda valamiben, hehe. - Menő buszocska! – vigyorogtam és bólogattam, ahogy lenyakaltam a fél sört, aztán megkomolyodtam, ahogy éreztem, hogy valami van. - Mizu, baj van? Mondjad nyugodtan, Vi, itt vagyok! – nyúltam előre és automatikusan fogtam meg a kezét, most már kezdtem rendesen megijedni, bár azt nem tudtam, hogy én mit tudtam neki segíteni, ez most nem érdekelt. Mi a fos történhetett?

[is Miguel?]

Where TF is Miguel?

Dátum2006. augusztus 15. kedd

NévGemma Jenkins

TWpolitika, alkohol, szexuális utalások

- Igen, valószínűleg ez lesz, írok majd neki. Milyen remek ötleteid vannak! De csak egyet árulj el nekem, Gems… - mégis csak hét évig voltunk szobatársak, és nagyon kevés kellett hozzá, hogy közvetetten az apjának dolgozzak, igaz, szándékom ellenére. Persze a politika mindent borított – főleg az én hozzáállásomat, mert végül megtaláltam a módját annak, hogy keresztbe húzzak minden előre eldöntött tervet és megállapodást. Arlót meg ugye már tavasszal kirúgták, szóval nem tudom, hogy mennyi lett volna a reális esélye annak, hogy most tényleg New York felhőkarcolói között parkoltassam a verdám, nem pedig egy angol varázslókocsma előtt, bár Papa Maddock még úgy is ragaszkodott hozzá, hogy nem tudja, hogy egyébként lefeküdtem a halott fiával. Őszintén nem tudom, hogy ez rontott vagy javított az esélyeimen, a világkupa óta azonban triplán nem releváns. Kár is ezen gondolkozni tovább.

- Mi az a limbikus rendszer? - ah, ha az esküvő előtt tudtam volna erről! Biztosan megbotránkoztattam volna Rokurot azzal, hogy milyen szavakat is ismerek. Gemma pacsiját se hagyom lógva, bár az talán nem Arlo limbikus rendszeréhez van köze.

- Az az álma, hogy az Államokban repkedjen? Come on, Gems, Connie úgy a leghíresebb kviddicsezők egyike, nincs szüksége Amerikára. Old Hollywood a múlté, már tudnunk kéne, hogy nem kötelező a siker és a nő között dönteni. - minden más csak mellébeszélés és semmi más. Nem hiszek a Hollywoodi mesében, pedig imádom LA-t, de hibás az összes film, az azt mondja, vagy a siker, vagy a szerelem, a kettő együtt nem működik. Amúgy is az összes pasi gusztustalan, kevés a normális. Pedig Conniemonnie olyan… normálisnak tűnt, átlagosnak. Szerintem egy csomó galnak kint van a falán a posztere varázslattal félmeztelenre csupaszítva.

- Persze ha véletlen úgy alakulna, hogy utánamennél, jusson eszedbe, hogy vannak ott barátaid, akik segítenek. Amúgy melyik államba ment? - mert amúgy fogalmam sincs róla, hogy melyik államba ment kviddicsezni, államunk pedig több van, mint amit két kezemen és a lábujjaimon meg tudok számolni. Mondjuk nem értek egyet azzal, hogy egy pasi miatt mindent el kell dobni, egy pénisz sem ér ennyit, még akkor sem, ha a hozzá tartozó fejnek éles, erős állvonala van, meg olyan erős hasizmai, hogy hagymát lehetne szeletelni rajta.

- Ne aggódj, fel fognak venni. - vigyorgok az ital mögött sejtelmesen. Biztosan bele tudnék nézni a leendő főnöke és kollégái agyába, ha szeretnék, meg se kéne erőltetnem magam, de a női ösztöneimre is elég most hagyatkoznom ahhoz, hogy tudjam, biztonságban van. A vigyorom aztán nevetéssé fakad, ahogyan Gemmának leesik, nem az egyetemeik bármelyikén tervezem tölteni az elkövetkező éveimet. A kezdő italt szerencsére már bepusziltam, mire ez megtörténne.

- Gemma, megbuktam defenzív mágiából. Hogy vettek volna fel? - ennek ellenére nem tudom, miből vettem a bátorságot arra, hogy egy levelet írjak az aurorképzőnek, de hamar beláttam, hogy nem nekem való az egész. Szeretnék viszont jót tenni azzal, amit tudok, és szeretnék minél több sötét varázslót és halálfalót rácsok mögött látni. Ehhez pedig nem kell tudnom, hogy miféle varázslattal lehet elkergetni az inferusokat, mégis hogyan találkoznék velük? Soha nem lesz dolgom ilyenekkel, de korrupt politikusokkal már annál inkább.

- Nem tudom, hogy mennyit mesélhetek erről, de annyit talán elmondhatok, hogy segíthetek abban, hogy igazságosabbak legyenek az ítéleteknél. Most ez így tudom, hogy nagyon izgalmasnak hangzik, de szerintem élőben ezek hosszúak és unalmasak lesznek. - meg ahogyan megállapodtunk, először csak nagyon unalmas kiképzéseken veszek részt, hogy beleérezzek abba, hogy milyen információk értékesek, mire is kíváncsiak. Valószínűleg csak az épp kihallgatott személy közelében fogok ülni és hallgatni, akár gyanúsítottról, akár tanúról van szó.

- Köszönöm! Képzeld, ebben csináltak! És most már benne is élek. - a kezembe veszem a másik italt, miután bemutattam a buszom, ezzel együtt pedig a mozgó házamat is. A tértágító bűbájok miatt egészen komfortos belülről, ráadásul tényleg szinte bárhol ellakhatok vele. A Minisztérium azért nem fog rosszul fizetni, néha talán az OMEN is megdob zsebpénzzel, de a pénzügyi tudatosság valahogy véletlenül icipicit lehet, hogy kimaradt a tananyagomból.

- Gems… - engedem, hogy megszorítsa a kezem, és nagyon vissza kell fognom magam, hogy elzárjam a gondolatait. Úgy érzem, hogy nem az a helyes, hogy visszaélek a képességemmel. Ahogyan Senor Herrerától tanultam, veszek pár mély lélegzetet lehunyt szemmel, és elképzelem, ahogyan láthatatlan kezek vastag falat emelnek közénk tégláról téglára. Gondolatainak hangjai még így is áthatolnak rajta – ám azt legalább értelmezhetetlen zajjá torzítja, amiből nem értek ki egyetlen szót sem.

- Tudom, hogy a világkupán találkoztál Miguellel, és tudom azt, hogy bajban van. Kérlek, Gems… ha tudod, hol van, kérlek, mondd el. - nem volt szép az utolsó interakcióm vele, az egész Kanyon visszhangzott a pofonomtól. De Miguel attól még fontos személy számomra. Akkor is, ha mind tudjuk, hogy soha nem lehetünk együtt, mert nem fog működni. Akkor is, ha néha egy fasz, aki meggondolatlan hülyeségeket csinál, és akkor is, ha azzal ijeszti el a barátnőjét, hogy nekiáll fuckboykodni. Miguel viszont sokkal több nekem, mint az exem. Szeretem… nem szerelemből, legfeljebb talán egy kicsit, de szeretem, és nem akarom, hogy megélje azt a sorsot, amit a családja szánt neki.

Nincs igazság az életben, ha nekem sikerült letérnem az előre kijelölt útról, de ő továbbra is annak fogságában kóvályog valahol Mexikóban.