How to get eight hours of sleep in three hours?

HERE WE FUCK*NG GO AGAIN

I mean good morning!

Basile de Lys

DATE

2006.05. hajnalok hajnala

Tikhon Aleksander vagy Alksandrovich-ahogy tetszik- Donne-hoz hozzá lehetne állítani a toronyórát láncostól. Természetesen nem fizikai értelemben, mert rettenetesen buta dolog lenni a Big Bent vagy egy rokonát épp ehhez a tizenötéves nyurga nyikhajhoz támasztani, az időt viszont mindkettő megbízható pontossággal jelzi, bár a Big Ben harangozik, Tichon pedig csak felzavar másokat.
Átlagosan minden éjjel hajnali három környékén Tikhon agya jelezte a hozzátartozó testnek, hogy szüksége lenne némi hidratációs szünetre, ezt pedig a már említett test oly módon adta tovább Tikhonnak, hogy hirtelen, csak úgy magától kipattantak a szemei, majd valósággal kivetette az ágy. A sötétben általában két-három percre volt ahhoz szüksége, hogy felmérhesse, hol tartózkodik, mi történik vele, és mit kellene csinálnia, hogy minél előbb visszaalhasson.
A kérdésekre a válaszok tehát: Roxfort, a saját ágya, szomjas, valamint innia kell, de ha már felkel inni, bizonyára valami egyebet is tehet, hogy elszórakoztassa magát, míg újra el nem pilled.
Tichon Aleksandrovich nem élvezte az úgynevezett alvászavarát-csak az anyja nevezte így, de a fiúnak még véletlenül sem volt kedve bájitalokat szedni erre a problémára, hogy aztán a végén anélkül már aludni se tudjon- viszont, ha már megverte vele az ég, szerette más problémájává is tenni.

Felkelt, nyújtózott egy nagyot és ellenőrizte, hogy éppen megvannak-e nem kifejezetten hű, de annál szeretetteljesebb háziállatai, a két patkánya. A lusta állatok éppen a vánkosa melletti kisebb, kisrágcsálóknak épp ideális méretű párnácskán aludták az igazak álmát. Tichon sóhajtott, tessék, még a patkányok is jobban alszanak nála, de őket nem volt szíve felriasztani. Egyikük még horkolt is.
Sosem tudta, hogy melyik-melyik, nem azért, mert ugyanolyanok lettek volna, hanem mert ötlete sem volt, hogy eredetileg melyiket nevezte el Bűnnek és melyiket Bűnhődésnek, csak arra emlékezett, hogy Bűn több agysejttel rendelkezik, néha viszont úgy tűnt, hogy a két kis dög együtt sem képes felmutatni egy egész és működő agysejtet. Ennek ellenére Tichon határozottan ragaszkodott hozzájuk és szerette őket, bár azért választott épp patkányt, mert úgy érezte, hogy az illik a legkevésbé valakihez, akinek a szülei elegánsak és túlműveltek.
A szüleit nem foglalkoztatta, hogy mit vásárolnak neki, ha engedélyezték volna a hangzatos nevű manult az iskolában, bizonyára abból is igyekeztek volna szerezni neki egyet, Tishának viszont balszerencséjükre sosem voltak nagy igényei. A patkányok azért kaptak rájuk illő kicsiny talárt, bár mintha Bűnhődés kezdte volna kihízni a magáét.

Végül is a kövérebb Bűnhődés, az okosabb meg bűn, erre jutott magában, miközben megitta a pohár vizét. A fürdőszoba utolsó előtti csapjánál valahogy jobb volt a víz, mint máshol. Más az íze. Ezt a többieknek nem említette, mert még a végén elviribölnék előle, maradjon ez csak az ő titka és jóízű vize.
Töltött még egy pohárral és visszaindult a hálóterembe. Az ajtóban megtorpant, nekitámaszkodott az ajtófélfának, elgondolkodva azon, hogy ma hajnalban kit is rázzon fel. Lorian már tegnap megkapta a magáét, őt ma kihagyja a buliból, aztán egyszercsak megállapodott a szeme Basile de Lys ágyán.
-Bingó-suttogta magának és törökülésbe helyezkedett a fiú ágya mellett.
-Basie, éblen vagy? Alszol?-kérdezte, miközben egyik ujjával megpiszkálta Basile orrát, ehhez a művelethez egyszer már az egyik patkány farkát is használta, azt élvezte eddig a legjobban.
-Ne aludjál!
Megvárja, hogy a másik kinyissa a szemeit, mielőtt rászabadítja a mai hülye hajnali gondolatát.
-Allól mi a véleményed, hogy a háziállatainkat igazából nem ölökbefogadjuk, hanem ellaboljuk, aztán csak azélt lagaszkodnak hozzánk, melt beüt náluk egyféle Stockholm Szindlóma?