Tikhon A. Donne

Tikhon Aleksander Donne

jelszó || l'esprit de l'escalier.
nem || férfi
születési hely || London, UK
születési dátum || Becsülhetően 1990. 11. 23.
kor || 15
vér || félvérként bejegyezve
foglalkozás || diák
funkció || Itt voltak az echte franciák is, mégsem raccsolt senki. Pánikkeltés, tényfeltárás, igazságmegmondás és szotyifogyasztás.

A múlt

-Mondták a telefonban is, hogy csodaszép, de erre azért nem számítottam-a könnyű selyemruhát viselő magas, csinos nő képtelen abbahagyni a mosolygást, ahogy a gyermekre néz. A ruhája anyagán látszik, hogy drága, azon, ahogy szinte megcsúszik rajta a fény, ahogy redőződik a testén. A férfi egyszerűbben öltözködik, leninget és lennadrágot visel, a cipője elegáns, lépte könnyű. Nem visel ékszert. Az árvaház igazgatónője megállapítja magában, hogy minden valószínűség szerint a férfi gazdag, de a nő van megáldva azzal a speciális és csodás képességgel, amit ízlésnek nevezünk.
-Ázsiai?-érdeklődik, ahogy leguggol a kisfiúhoz. Azt, hogy kisfiú nagyrészt csak a ruhája és a rövidre vágott tejfölszőke haja mutatja.
-Mondhatjuk úgy is-kezd magyarázatba az igazgatónő, hiszen rendkívül keveset tudni az egzotikus külsejű kisfiú származásáról, csak és kizárólag a neve árulkodik arról, ahonnan érkezett – valószínűleg szláv. A ruhája címkéjére a Tikhon Aleksandrovich név volt hímezve, méghozzá cirill betűkkel.
Ez némi érdeklődéssel töltheti el a férfit, megigazítja a szemüvegét és közelebb lép a gyermekhez, aki csöndesen igyekszik atomjaira szedni a szőnyegen az egyik játékautót.
-Tikhon-ismétli vissza a nő és óvatosan megsimogatja a kisfiú kezét, aki erre felemeli a fejét és ránéz, nem húzódik el, de kifejezett lelkesedést sem mutat – Hogy becézik? Mégse lehet folyton folyvást csak Tikhonnak nevezni! Olyan komoly név ez egy édes kisfiúnak!
Az igazgatónő felkészült, sejtette, hogy az elegáns gyógyítóval és művészettörténész férjével nem feltétlenül lesz a lehető legkönnyebb dolga, így még a kis Tikhon vércsoportját is meg tudta volna mondani, ha az iránt érdeklődnek.
-A leggyakoribb becézése az oroszoknál Tisha, illetőleg az Aleksanderből lehet Sasha is, de nyilvánvalóan meg is változtathatják a nevét, amikor lezajlik az örökbefogadási procedúra.
A nő legyint, a férfi pedig szintén lehajol a gyerekhez, aki a kezébe adja az autó egy aprócska kerekét, mintha különös kegyet gyakorolna rajta. Mindketten elmosolyodnak, az igazgatónő úgy érzékeli, hogy képesek lesznek harmonikus családot alkotni.

-Jóéjt Tisha!-megy el az ajtó előtt az anyja, biztosan a bézs selyempongyoláját viseli, amin nagy darumadarak szállnak. Kisebb korában Tikhon sokat álmodott ezekről a darumadarakról, pedig ki sem tudta mondani rendesen a nevüket. Azt sem tudta rendesen kimondani, hogy „rendesen”, ugyanis mióta csak megtanult beszélni, raccsolt.
Most éppen nem válaszolt semmit, mert hirtelen ólmos fáradtság telepedett a testére, gyakorlatilag amint párnát ért a feje, lecsukódtak a szemei és a mély álomtalan alvás állapotába került. Néha megtörtént vele, hogy ilyen furcsán aludt el, pedig semmivel sem lehetett fáradtabb, mint bármelyik másik átlagos nyári napon. Más alkalmakkor nyugtalanul, éberen aludt, minden apró zajra felriadt és pontosan hajnali háromkor nagyon gyakran megszomjazott és nem is tudott egykönnyen újra elszenderülni. A Roxfortban majd minden hajnalt így töltött. Az anyja azt mondta, hogy ez már akár alvászavarnak is nevezhető, éppen ezért olyan érdekes, hogy néha, mintha ez az alvászavar csak úgy eltűnt volna.

Ezek az éjek olyanok voltak, mintha nem is léteznének igazán. Másnap mindig kimerültebben ébredt, mint ahogy lefeküdt, a szája száraz volt, a feje pedig kóválygott. Ezek az ébredések voltak egyedül a szégyenhez társíthatóak a fiú életében, soha senkinek nem is állt szándékában beszélni róluk. A furcsa idegen merevségről, amit az izmaiban érzett, a kissé kellemetlen ragacsos, de éppen alig tapasztalható érzetről, amivel akkor találkozott, ha az ágyékához nyúlt, vagy a már majdnem teljesen száraz lepedőhöz. És ott volt még az az illat, amit senkihez és semmihez nem tudott társítani, sem pedig azonosítani nem volt képes. Csak azt tudta, hogy ismerős.
Nem tudta volna pontosan megmondani, hogy mikor kezdődtek ezek az éjek. Talán tizenkét és tizenhárom éves kora között. Nem voltak rendszeresek, vagy kiszámíthatóak, semmilyen logika szerint nem lehetett megjósolni, hogy mikor lesz a következő. De ezúttal valami más volt, ugyanis Tischa az ólmos fáradtság megérkezte előtt nem sokkal rosszul lett. Talán valami rosszat evett, talán a kert hátuljában, a vadrózsabokorban sebtében és titokban elszívott erős piros Marlboro tette, de nem tudta magában tartani a vacsoráját.
Hasonlóan szunnyadt el, mint máskor, de a tudata ezúttal az éberség felszínének közelében sodródott. Olyan volt, mintha egy tó mélyéről igyekezne felfelé úszni a fény felé, valami mégis mindig visszarántaná. A szobában sötét volt, érezte azt a bizonyos illatot és azt, hogy nincs egyedül. Mintha kezek simítottak volna végig a testén, mintha meleg levegőt érezne a nyakán, a kezek utat találnak a pólója alá, az alsónadrágjába. Valaki bőrét érzi a magáén súrlódni, ki akarja nyitni a szemét, de nem emlékszik rá, hogy az akarattól eljutott-e valaha a tettig,

Másnap hasogatott a feje és borzalmas hányingere volt, alig tudott kioldalogni a konyháig.
-Jóreggelt!-mondta az apja, ahogy felpillantott a művészeti folyóirat legutóbbi számából, amit Tisha is egészen érdekesnek talált, főleg a meztelen női és férfi test ábrázolásait, de ezt nyilvánvalóan nem kötötte az apja orrára.
-Pont azt!-válaszolta és úgy hajtott fel egy pohár vizet, mintha egyenesen a Góbi-sivatagban éjszakázott volna három feldúlt skorpióval.
-Rosszul festesz. Kérsz kávét?-kérdezte a férfi és aggódó pillantásokkal ostromolta Tishát, aki úgy érezte magát, mintha az éjszaka folyamán átrobogott volna rajta egy londoni tehervonat, legalább száz vagonnal
-Losszul is élzem magam, mint egy pályaudval-vette rá magát arra, hogy leüljön-kélnék, köszönöm.
Az apja bólintott és bekapcsolta a hipermodern kávégépet, amit nem is olyan régen hozattak Olaszországból. A kávé kellemes aromája töltötte be a napfényes konyhát, Tisha pedig az asztallapra szorította -paldon, szolította- a fejét, hátha ez enyhít a szenvedésein.
-Miért érzi magát rosszul a pályaudvar?-érdeklődött a férfi, miközben letett elé egy kis bögre gőzölgő fekete kávét.
-Nem tudom, inteljúvolj meg egyet, ha láélsz!

Jellem
Tisha jelleme tulajdonképpen az örökölt bárdolatlanság és a liberális nevelés korai formáinak szerencsétlen összekapcsolódása miatt olyan, amilyen. Első pillantásra olyan ember benyomását kelti, aki képtelen öt percnél tovább komolyan viselkedni. Állandó közléskényszere van, bármit kimond, ami csak eszébe jut és, ha figyelmet kap, azt láthatóan élvezi is. A humora egyike kedvenc fegyvereinek, csípős, epés, fájdalmasan. tud csattanni a másikon. Szereti maga körül pörgetni az eseményeket, még akkor is, ha ezeknek nincs különösebb célja, azon kívül, hogy jól szórakozzon. A stílusa keresetlen, szókimondó, időnként kifejezetten bunkó, ráadásul mindezt olyan természetességgel és bizonytalan határvonalon mozgatja a humor és a sértés között, hogy sokszor nehéz eldönteni, hogy viccelt-e, vagy pont azt mondta, amit valójában gondolt.
A saját világának egyértelműen ő maga a középpontja, elvárja, hogy mások foglalkozzanak vele, gondoljanak rá és kikérjék a véleményét, bár, ha ezt nem tennék meg, van képe magától is elmondani. Hajlamos annak igazat adni, aki éppen előtte áll, és ritkán érzi szükségét annak, hogy következetes maradjon azzal kapcsolatban, amit éppen kinyilvánított. Helyezkedő embertípus, mindig oda szeret húzni, ahonnan valamiféle hasznot remél, bár azok, akikkel szorosabb barátságba kerül, mindenképp előnyt élveznek nála. Nem különösebben ragaszkodik az elveihez sem, különösen nem a csip-csup ügyek és konfliktusok esetén. Különös módon kifejezetten élvezi, ha mások alábecsülik. Szeret kevésbé intelligensnek mutatkozni, mint amilyen valójában, időnként már-már komikusan egyszerűnek vagy kissé gyengeelméjűnek tűnve. Ezzel tudatosan vizsgálgatja a körülötte lévők, az autoritás és a saját határait, csak hogy mindig legyen valami, amit alkalomadtán még át lehet lépni.
Beszédhibáját egyáltalán nem szégyelli, nem is igyekszik elrejteni vagy javítani rajta, teljeséggel hidegen hagyja az is, ha más teszi szóvá. Véleménye szerint a legjobb védekezés a magabiztos fellépés.
Pártolja a szabad szerelmet, a szexualitást és a szabadelvűséget úgy általában és ösztönösen bizalmatlan mindenféle tekintéllyel szemben. Nem szereti, ha megmondják neki, mit gondoljon, hogyan viselkedjen vagy kit kellene tisztelnie, majd ő tudja, hogy miszerint szeretne létezni. Előszeretettel veszi a szabályokat egyfajta ajánlott dolognak, mint kötelezettségnek, és meggyőződése, hogy az emberek túlságosan ragaszkodnak olyan rendszerekhez és hierarchiákhoz, amelyek valójában csak azért működnek, mert mindenki úgy tesz, mintha természetesek lennének, és véleménye szerint ez „kibaszott kafkai”. Nagy műveltséggel rendelkezik a klasszikus művészetekben, így az irodalmat illetően is, de ez csak abban van segítségére, hogy minél több olyan utalást tudjon elejteni, amit mások nem ismernek, vagy hogy hangot adhasson annak, hogy egyesek olyan hülyék, hogy a Csehovot se tudják megkülönböztetni a csehótól.

Külsőségek
szemszín || sötétbarna
hajszín || szuperszőke
kinézet || Középmagas, szálkás testalkatú fiú, akiben van valami határozottan finom és kecses, de ezt általában elrejtik az Adidas melegítők és a bővebb ruhák. Szereti az ékszereket, főként a drágákat, ezeket szívesen hordja is, minél inkább nem illik a ruháihoz, annál jobb. Az egyenruhája, bár minden évben méretre szabják, mindig kicsit úgy áll rajta, mintha sietősen rángatta volna magára a darabjait. Bármilyen szedett-vedett is legyen az, amit visel, a cipője ezzel ellentétben mindig tiszta.
Az arca kifejezetten androgün módon szép, gyermekkorában, de még a pubertás beköszönte előtt is gyakran nézték rövidhajú lánynak. Főként nyáron, a bőre megtelik alig látható kicsiny szeplőkkel. Nem lehet nem észrevenni az ázsiai vonásait, amik alapján nehéz lenne bármelyik konkrét országhoz társítani. A természetes világosszőke haja viszont nem is engedi, hogy azokhoz a konkrét nemzetiségekhez sorolják, amik láthatóan jelen vannak a diákok között.

Kapcsolatok
Basile de Lys – szobatárs, akitől hajnalok hajnalán előszeretettel kérdezi meg, hogy alszik-e, bármikor egyetért vele, ha Lorian nincs ott

Lorian Grimmstark – bármikor egyetért vele, ha Basile nincs ott, és természetesen őt is örömmel felkelti, amikor csak lehetősége nyílik

Hanni Haeni – tulajdonképpen földije, de nem földije. Ugyan, ki tudja?

Azt beszélik…
-Egy kviddicsmeccs alatt megevett két kiló szotyolát, a héját pedig eldobálta.
-Szűz.
-Dehogy szűz, megvolt neki Madame Rosmerta.
-A szülei olyan gazdagok, hogy kiskorában nem ő ment nyaralni, hanem a nyaralás jött hozzá.
-Ha jövőre nem kerül be a kviddicscsapatba, a szülei majd befizetik.
-Basile helyett raccsol.

Pálcatípus
11¾ hüvelyk, égerfa, sárkányszívizomhúr mag, meglepően hajlékony

Egyéb
avialany || Lee Felix

-Interszexuálisként született és még csecsemőkorában véglegesítették a nemét.
- Nevelőapja John Donne, metafizikus költő leszármazottja.
-Nevelőanyja családja szegről-végről Mary Boleyn leszármazottja, tehát meglehetősen távolról, de rokonságban állnak a királyi családdal.
-A pontos születési ideje és helye nem ismert, nagyjából 1-2 éves lehetett, mikor egy görögkatolikus templomban hagyták London külvárosában.
-Van tehetsége a párbajokhoz, nem könnyű ellenfél.