Tudod, megannyi hónapon át gondolkoztam azon, hogyan is érzel irántam. Azon járt az agyam, hogy mit látsz, amikor rám nézel, és mi jár a fejedben, ha meghallod a nevem. Igent mondtam volna akkor is, ha korábban lépsz, és nem bántam volna, ha egyszerűen megfogod az arcom és megcsókolsz végre.
Aztán végre felismerted, hogy ugyanabban a dalban vagyunk mi ketten.
Hogyan tovább, Tommy, merre visz az utunk? Én nem tudom, nem adhatok erre választ, hisz lehet az bármi bármerre. Bevettük már Londont és Párizst, de meghódíthatjuk együtt Szöult és Washingtont, láttuk együtt Godric's Hollow-t, vár még ránk Salem, és megannyi ismeretlen város, aminek nem is tudom a nevét.
Nem tudom, merre megyünk tovább. De azt tudom, hogy én mennék veled, Tommy. Akárhová.
