h o n e y  &  k l o v e r
2006 • 05 • 16

to: l o r i

  A szagos müge rejtélyére azóta sem derült fény - arra viszont igen, hogy Lorian haja tényleg holdfényesnek látszik-e a májusi napsütésben. Vagy hogy észreveszi-e, ha hátulról, titokban és orvul egy kis lóherét lebegtet bele. Hanni a szebb napokat biztosan főleg az erdőben látott pokrócon hasalt és próbálta kifesteni a körmeit, inkább semennyi, mint kevés sikerrel. A fiút ez biztos legalább annyira érdekelte, mikor elmagyarázta neki, hogy lehet anélkül végigmenni a folyosón, hogy a vállával muszáj lenne fellöknie legalább két de Lys gyereket..

   Persze abban, hogy felelősségteljes legyen helyette, pont olyan jó volt, mint abban, hogy ne rágja le a körmét és aztán megpróbálja elrejteni egy szép színnel, ami véletlenül még egyenletes is és biztosan nem hullámosra szárad meg. Oh no, biztosan nem. De Vivient sehol nem látta, és amúgy is megpróbált olyan lánynak tűnni, aki nem rágja a körmét.

   Ezt még a tóból kileső kisbéka sem hitte volna el.

   - ...amúgy biztos vagyok benne, hogy még sosem simítottál unikornist. Ne is mondd, hogy igen. Ha simítottál volna, akkor a karakterednek unikornisa lenne. - nézett fel egy nagyon komolynak szánt pillantással, aztán elnevette magát és olyan természetesen lökte ki a körömlakkot a pokrócra, mintha eleve ezt tervezte volna.

    - De lehetne edgecornis is.. Például ha egy nekromantától kaptad? És a szarva egy régi kard. De az unikornisok mindenképp aranyosak, akkor is, ha csontvázból vannak. Sweetwoods körül amúgy él egy pici csorda, kijárnak gondozni őket. - rácsavarja a kupakot a kis üvegre, és közben nagyon reméli, hogy pont most egy prefektusnak sem jut eszébe, hogy megnézze a tavat, a partot, vagy a kisbékát, amelyik egyre közelebb merészkedett hozzájuk az aranypöttyös napsütésben.

   A talárját már korábban levette - és az csak így menekült meg tőle, hogy az ujja pasztell-rózsaszínben köszöntse majd a pontlevonásokat - így most a mellényét is legyűrte mellé. A május még sosem volt ennyire.. felhőket kergető, és bárcsak ilyen maradna akkor is, mikor majd az év végi vizsgák felhőzik be.. De most még Hanni nem akart gondolni erre, csak az edgecornisokra, és arra, hogy Lorian még mindig nem vette észre a lóherét a hajában.

   - ..amúgy szeretnél látni egyet? Miért nem jössz el hozzánk nyáron? Tarthatnánk háromnapos mesélést is, aludhatnál náluk. - kinyújtja a lábát, és a körömlakkról meg is feledkezve elkezdi piszkálni az egyik térdén a pokémonos ragtapaszt, aminek szintén nem lenne szabad épp egy roxfortos egyenruháját kiegészítenie, de egy evie volt rajta, és Hanni sok mindennek ellent tudott állni, csak a kísértésnek nem.
   

[- Még tényleg nem.]

Edgecorns and dark meetings

Hanni Haeni- 2006.05.16.

TW: homofóbia

  Van valami végtelenül békés a roxforti késő tavaszban. Mindig ott vannak azok a nagy tervek a horizonton, például hogy őszre már olyan kockahassal jövök vissza a Roxfortba, amilyenje a drow orgyilkosomnak van a most készülő rajzomon (nem érdekel, hogy 8-as az ereje), és bekerülök a kviddics csapatba (ahol lesz egy csomó üresedés). Persze, az is benne lehet, hogy a meleg napsütés több energiát ad. Ahogy Hanni is.

 Fogalmam sincs, hogy hogyan lettünk jóban. A Griffendél és a Mardekár ritkán illik össze, engem pedig különösen sok dolog lefoglal: le kell győznöm a csigazabálókat, be kell teljesítenem a potenciálomat varázslóként és párszaszájúként, be kell kerülnöm a kviddics csapatba, amihez meg kell majd győznöm róla Selwynt, hogy ott a helyem. Most mégis itt vagyok a napsütésben, és a drow orgyilkosom hasán kontúrozom a kockákat, illetve a körmeit csinálom meg feketére. Csak a buzik festik a körmeiket férfiként, de ha valaki oneshotol egy bugbeart körönként, nem nevezné senki buzinak. Engem sem hiszem, hogy bárki mer a tó feletti győzelmem után, úgyhogy lehet előásom a körömfestéket végre a ládám mélyéről. Amúgy is, ha a fekete köröm buzis, a rózsaszín nem az?

 - Még tényleg nem.- és nem is futott át a fejemen eddig a gondolat, de most, hogy Hanni megemlítette, valahogy... valahogy szeretném. Megérintem a fülemet egy pillanatra, ahogy ránézek, de amikor nem találok bogarat a kezemen, megnyugszom, hogy csak képzeltem az érzést a hajamban. Talán a lány jelenléte okozza: hiába vagyunk barátok, a kisugárzása mostanában egyre gyakrabban okoz furcsa érzéseket a bőrömön, mintha az egyik pillanatban forró, a másikban hideg vízzel öntenének le.

 - Ha engedélyezed hátasnak, illene a karakteremhez. Ssszarin kétszáz éves, biztosan dolgozott már nekromantának, aki adhatott neki egy hátast, ami olyan sokáig létezett, mint ő. Az órisái pók amúgy is megriasztja a fentieket.- bár gondolom, egy ló is, amelynek kard áll ki a fejéből, de ennyi szerepjátékos kihívás kell, ha már a háború istene lesz a karakter mechanikailag (ha kitaláltam, hogy mi legyen a szemével, hogy ne legyen hátrányom napfényben, de persze, egy könyörtelen orgyilkos amúgy is az árnyak mestere, nem a fényé).

 Lenézek a fekete foltra, amely az ingemen maradt, és ráébredek, hogy már percek óta nézhetem Hannit.

 Furcsa, hogy korábban soha nem hatott rám a véla varázsereje (amely bizonyítja persze, hogy nem vagyok buzeráns). Néha annak ellenére rajtafelejtettem a tekintetemet a franciák tehetségesebb bajnokán, hogy ő állítólag csak negyedrészt véla (és francia neve van, igaz, legalább L betűs), de Hannin csak mostanában kezdem, ami talán korfüggő. A gondolat majdnem olyan zavarba ejtő, mint a furán élethű álmok, amelyeknek egyre gyakrabban a tárgya.

 Felülök, és félreteszem a rajzot (ami nem lett túl jó, mert nem figyeltem rá túlzottan), hogy időt nyerjek a válaszra. Ez most... az, amire gondolok? Azt akarja, hogy aludjak náluk? Elnézek a tó irányába, és megpróbálok a legutóbbi Mágiatörténet órára gondolni, amely segít benne, hogy legyőzzem ezt a furcsa zavart.

 Persze, nem kérdeznék rá. A legnagyobb idióta dolog lenne. A lányok azt szeretik, ha valaki cool.

 - Én... mikor lenne? Valószínűleg ráérek.- azt nem teszem hozzá, hogy a szüleim engedélyét kérdéses, hogy megkapom-e. Anyám és apám sincs oda a vélákért, ahogy a legtöbb konzervatív varázsló és boszorkány elkerüli őket, apám tett néhány különösen sértő megjegyzést a francia bajnokra (igaz, ha az angol bajnok lett volna részvéla, talán nem zavarta volna annyira). Az biztos, hogy Hanniban semmi francia nincs (ha jól értem, európai is éppen csak), de kétlem, hogy örülnének neki, hogy vele töltöm az időmet.

 Persze, ez jár nekem. Nem akarok összeveszni apámmal, de hát, részleteket nem kell tudnia. És honnan tudná meg? Ha csak annyit tud, hogy időt töltök egy lánnyal, nem fogja zavarni.

 - Ha gondolod, megpróbálok mesélni nyáron. Szerintem már eléggé értem hozzá a szabályokat.- bár azt még nem találtam ki, hogy egy vámpírt hogyan szintezek le eléggé hozzá, hogy fun legyen, de végülis, az is fun, ha mindenki meghal a végén, nem?

h o n e y  &  k l o v e r
2006 • 05 • 16

to: l o r i

  Megpróbál nem ránézni a fiú hajára, mert akkor biztosan lebukna, és nem elég, hogy meg kell adnia minden korlátozás nélkül az edgekornist, de talán még az is felmerül, hogy tényleg jól emlékezett-e arra a szabályra az új rendszerben, járt volna-e az újradobás. Igen, járt volna, de a mesélőnek mindig igaza van.

   Akkor különösen igaza van, mikor nincs.
   Nem én hozom a szabályokat, a szabályok hoznam engem. Vagy mi.

   - Még mindig hülye neve van szegénynek, bár értem, hogy ő egy edgy drow. És azok a legutóbbi alkalom óta nem órisái pókok, hanem IUS-ok, ahogy mondtam Heliodorának is. Ja, akkor pont nem voltál ott, de a hivatalos nevük IUS. Insects of Unusual Size. - pedig ő javasolt több különböző nevet is, mert biztos lesznek bizonyos egyének az asztalnál, akik titokban gyerekek és röhögni fognak az asszociáció miatt. Például Hanni. Ő egy DMUS volt: Dungeon Master of Unusual Size, és mindig kicsit röhögött is szegény szerencsétlen Ssszarinon.

    Az most nem volt világos, hogy a pókok vajon insectek-e, de a mesélőnek mindig igaza van, és ezek különben sem természetes pókok voltak. Pont annyira nem voltak természetesek, mint írásbeli vizsgákat írni húsz fok felett, mégis megtörténtek.

    - Hááát.. mikor hazautaztunk, onnantól két hétre? Akkor már visszaérek. Sajnos idén csak több kicsi látogatásra tudok menni Mamoékhoz.. de addigra visszajövök. - a dátumot meg sem próbálja kiszámolni most, igazából nem is annyira fontos. A legjobb, ha a fiú egyből aznap érkezik, mint ahogy ő, mert az első pár napban mindig hiányzott neki Oroszország is, Mamo is..

   De ezt nem szeretné most megbeszélni Lorival, aki fiú és emiatt amúgy sem kifejezetten egy emotional support animal. Arra vannak a kövek is nála, köztük a nyugikő, amit egy hónapja faragott és csiszolt le: a benne ejtett mélyedést akkor is jól esett simogatni, ha épp nem is volt oka aggódni semmi miatt.

   - Oké, megpróbálhatod, Lorelai, de akkor ne felejtsd el, hogy nem lehet benne karaktered. Senki sem szereti a dmpc-ket.. és most lettél kész úgy tényleg Ssszarinnal, nagy a kísértés.. - a nyelvére harap, de a kitörni készülő kuncogást ez már nem rejti el a fiú elől. Ssszegény Ssszarin örökre elvesztette előtte az edgelord státuszát, hiába rajzolt neki egy nagyon spicy avatart is.

    Hát ez a baj az edgelordokkal: nagyon szexik, és nagyon kímélni kell őket a vicces dolgoktól.
    Vagy csak az asszociációktól.
    

[- Ssszarin nem edgy. Csak fekete humora van, de érthető, a klánja kidobta, és elnyomták Menzoberranzanban a Lolth papnők. Miután meg kellett ölnie drownikaiban az ikertestvérét.]

Edgecorns and dark meetings

Hanni Haeni- 2006.05.16.

TW: homofóbia

 - Ssszarin nem edgy. Csak fekete humora van, de érthető, a klánja kidobta, és elnyomták Menzoberranzanban a Lolth papnők. Miután meg kellett ölnie drownikaiban az ikertestvérét.- befejezem Ssszarin szemének kontúrozását (a fekete szemfesték segíthet a napfényérzékenység elleni debuffban, azért van egy csomó állatnak is), és közben elgondolkodom rajta, hogy miért nevezik annak. Vagy engem. Csak őszintén alkottam egy karaktert, aki érdekes főszereplő lenne (ellentétben dagadttörpeakikovácsésutáljaazelfeleketdeszeretiapiáthuszonöttel). Ami azt illeti, ez a valóságban is így működik. Őszintén, kit érdekelnek a hugrabugosok? Vagy kisegítősök, ahogy a hetedévesek közül páran hívják őket.

 Az IUS kifejezést elraktározom, bár nem vagyok benne biztos LLG alapján, hogy a pókok rovarok. Azt hiszem, hat végtaggal rendelkező lények azok csak, mint a méhek, hangyák, kentaurok (ezért emlékszem, hogy valamelyik idióta kapott egy tíz pontos levonást tavaly), de a pókok azok elvileg pókok. Persze, kit érdekelnek? A pók Lolth szimbóluma, Ssszarin pedig nem szolgálja Lolthot, és kifejezetten fontos, hogy kígyóméregből, méghozzá Faerun mamba mérgéből készíti a különleges drow mérgét. Heliodorának sem lehet kifogása, mechanikailag beleegyeztem, hogy legyen ugyanaz.

 - Két hét? Rendben...- fejben már gondolkodom rajta, hogy kinek lesz a születésnapja, lesz-e bármi esemény, például a Grimmstark főág oldaláról, amelyen ott kell lennem, de nem érdekel, kitalálok valamit. A szüleim nem szóltak róla, ami meg a kávézóban történő besegítést illeti, azt majd a húgom intézi. Úgyis tartozik most nekem, amiért benyeltem helyette azt a büntetőmunkát, amikor megátkozta azt a de Lys hülyegyereket ő is, miután levertem párbajban. Oakley arról már írt a szüleimnek is, úgyhogy most apám is nagyon büszke rám. Furcsa, hogy Oakley, aki a mi városunkban lakik, nem látja be, hogy a de Lysek milyen károsak, azt meg főleg nem látja be, hogy soha nem lesz anyámék felé negatív következménye semminek, amit ellenük teszek.

 - Nem vagyok Lorelai! Ez ilyen buzielf név... és nem kell megpróbálni, menni fog... és nem teszek be dmpc-t, olvastam a szabálykönyvet.- persze, ez nem vonatkozik Ssszarottra, Ssszarin ikertestvérére, akit a fejkánonom szerint Vecna visszahozott a halálból haláljuhászként, és a terveim szerint ő lenne a megbízó, akiről menet közben derül ki a háttértörténete, és akkor lehet neki segíteni megtalálni Ssszarint. Ssszarott nem dmpc, soha nem írnám meg karakterként, a szabálykönyv tiltja az élőhalottakat (ami az első koncepcióm volt, egy vámpír vagy lich nagyon mély karakter lehetne. Rögtön azután, hogy megnéztem, mi mindenre immunis meg rezisztens egy élőhalott, ki is találtam Ssszarott háttértörténetét).

 - Amúgy most min nevetsz? Ssszarinen? Nincs vele semmi baj, szerintem teljesen élethű, hogy egy könyörtelen orgyilkos ilyen fizikummal rendelkezzen. Főleg egy drow.- nem annyira tetszik, hogy Hanni kineveti a karakteremet, de azért odamutatom a rajzot. Értem a sztereotípiákat, de én azt a fájdalmat játszom ki a karakterrel, amit én éreznék, ha nem lehetnék Grimmstark többé, például mert elárulnám őket valamilyen módon, például szövetkeznék egy de Lysszel, csak ebben az esetben a drow társadalom árulta el Ssszarint. Megpróbáltam erdei elffel játszani (a mozgásbónusza amúgy optimális is lenne a késelős-lopakodós stílusomhoz), de valahogy nem ugyanaz, mint a drow. Vagy a tiefling boszorkánymester.

 Végigfuttatom a tekintetem Hannin, ezúttal tovább elidőzik a szemem a ragtapaszon. Kigombolom a felső alatti gombot, és leveszem a nyakkendőmet. Hirtelen melegem lett, még jobban.

 - Amúgy... milyen karaktert hoznál? Engedélyezek bármilyen kasztot meg fajt, és szerintem kettes vagy hármas szinten kezdünk.- akkor már fair lehet egy cambion miniboss a teamnek, aztán ha tpk lesz, majd Ssszarott visszahozatja őket Elistraevel (Ssszarott és Ssszarin valójában Elistrae gyerekei btw).

 Egy pillanatra eszembe jut, hogy talán nem engednek el, de kirázom a fejemből a gondolatot. El fognak engedni. Csinálok valamit, ami megnyeri apát... az év végi jegyeim amúgy is jók lesznek, úgyhogy amivel igazán lenyűgözhetném, talán egy újabb párbajgyőzelem. Ezúttal egy idősebb ellen.

h o n e y  &  k l o v e r
2006 • 05 • 16

to: l o r i

  Ha lett volna nála véletlenül KitKat valamelyik süteményéből, most fogadhatnának abban, hogy Ssszarin mennyire edgylord: Hanni legalább három feketeszezámos pogácsát fel mert volna tenni arra, hogy ha ezzel a kérdéssel McGalagonyt találja meg, még ő is egyetértett volna. A siker érdekében nem félt volna macskamentát is bevetni, bár erre ezúttal nem lett volna szükség.

   Szinte látni lehet a szemein, ahogy a gondolatai egy bárányfelhőn elúsznak - mert miért szeretik annyira a macskák a macskamentát? Tényleg olyan nekik, mintha amortentiát illatolnának? Az ő macskamentája lehetne a péksütemények.. Hol is jártunk?

   - De azért kellett megölnie, mert született még két öccsük? Vagy még egy? Vagy.. titokban vonzódott hozzá, mert a tiltott dolgok izgik és ez egy ilyen heated rivarly volt? - valamire még emlékezetett, de a drow előtörténete azóta mindig kicsit sötétebb és részletesebb lett. Annyira, hogy Hanni szerint most már ráfért volna egy kis smut is, hogy levezesse a sok felgyűlt sötét energiát.

    Vagy valami mást, de ezen most inkább csak magában kuncog egy kicsit.

    Az érdekes téma volt, hogy milyen fizikummal rendelkezett a karakter - mikor lerajzolta, a ruhái épp leszakadni készültek egy különösen intenzív párbaj után, ez ellen pedig Lorinak nem sok kifogása volt. Hanni amúgy sem tartozott azok közé, akik megijednek néhány mellbimbótól vagy különösen esztétikus, félig letépett, sötét bőrnadrágban ábrázolt pénisztói. Mármint a nadrág volt félig letépve.

    Mert Hanni az a lány volt, de a már nem annyira heteronormatív dressplay nem az a lány volt.
    Senki sem szereti, ha a szexi karakterek komolyan megsérülnek.

    - Nagyon jó, hogy kérdezed, mert túl sok ötletem van, főleg így, hogy több napig leszel nálunk és nem csak én mesélek ugye. De kitaláltam.. valahogy. - de vissza a komolysághoz, a karakterek megtervezése ugyanis rsb volt, ahogy írta is legutóbb a szupertitkosított üzenetében Heliodorának, aktuális fedőnevén Aranyszín Poszátának. A szín adta magát és persze madárnak is kellett lennie, de sas vagy holló mégsem lehetett.

   Tehát rsb volt, Real Serious Business. Napok óta merengetett rajta, mit lenne érdemes hoznia Lori első mesélésébe, hogy ne csak támogassa, de ki is használja a ritka alkalmat, hogy most ő is játékos lehet. A Roxfortban erre szinte soha nem került sor sajnos, de most itt lesz rá egy csomó napjuk, nem lehet csak úgy elkomolytalankodni.

   - Szóval az én karakterem egy undead bard, Grim Shady. - jelenti ki büszkén, és csak akkor lehetne büszkébb, ha közben sikerült volna megtalálnia a rajz vázlatát is, amely a karaktert ábrázolta. A karaktert és a csuklyás köpenyből kilátszó arcélét. Lehet, hogy a küszöbön az asszociáció kedvéért magasarkúban kopogó bűbájtan vizsgájuk már rohamosan közeledett, de Lori első mesélése legalább ilyen fontosnak tűnt.

    Miután sikerült rengeteg penna, ételes doboz, vizes kulacs, pergamen és tolltartó, a kis szerszámai és jegyzetfüzetei mellett megtalálni, boldogan felmutatja azt a leendő mesélőnek. Muszáj megelőznie mindenki mást ezzel az ötlettel, mert ismerte a szerepjátékosok természetet: két bárd egy mesélésben nem fért meg. Kivéve, ha összejöttek. Akkor még kevésbé.
    

[- Menzoberranzan sötét tárnáiban csak három fia maradhat életben minden nőnek. Ssszarin és Ssszarot ikrek voltak, a második-harmadik szülött, de azután az anyjuk megszülte a félöccsüket, és mivel ő ilyen nagyon erős volt már születésekor, Ssszarin és Ssszarot halálos párbajban el kellett döntse, hogy ki hal meg a halálos párb... érted. És Ssszarin nyert, de bűntudata volt Ssszarot miatt, úgyhogy felkerekedett, mert Ssszarot lezuhant a mélyben egy tárnába, és megpróbálta megtalálni. Így került a felszínre.]

Edgecorns and dark meetings

Hanni Haeni- 2006.05.16.

TW: homofóbia

  - Menzoberranzan sötét tárnáiban csak három fia maradhat életben minden nőnek. Ssszarin és Ssszarot ikrek voltak, a második-harmadik szülött, de azután az anyjuk megszülte a félöccsüket, és mivel ő ilyen nagyon erős volt már születésekor, Ssszarin és Ssszarot halálos párbajban el kellett döntse, hogy ki hal meg a halálos párb... érted. És Ssszarin nyert, de bűntudata volt Ssszarot miatt, úgyhogy felkerekedett, mert Ssszarot lezuhant a mélyben egy tárnába, és megpróbálta megtalálni. Így került a felszínre.- azon egy pillanatra elgondolkodom, hogy logikus-e, hogy valaki mélyebbre akar utazni az Underdarkban, és valahogy kijut a felszínre, de feltételezem egyrészt, hogy nagyon összetett az utak hálózata, másrészt ennyi művészi szabadságot megérdemlek. Vaaaagy, Ssszarin harcolt egy Beholderrel, ami elkezdett előle a felszín felé menekülni, és Ssszarin a Beholder hátán jutott ki a felszínre. Ezt vajon megengednék? Tudom, hogy Heliodora ilyen ruleslawyer, és a Beholder erősebb egy 3-as szintű karakternél, de Ssszarin sokkal erősebb volt a backstorymban. A napfény szívta le az erejét.

 - Igen, elég heated volt. Ők ketten voltak a legjobb harcosok Menzoberranzanban, Lolth személyesen nézte, ahogy szablyákkal harcolnak. Nem volt köztük más...- eszembe jut a legutóbbi rajzom viszont, ahol meztelenül rajzoltam le őket, ahogy késekkel harcolnak, de nem hiszem, hogy volt ebben bármi szexuális. A görögök is folyamatosan levetkőztek verekedésekhez, a drowknál is így működik, meg gondolom az ikertestvérek között ez eleve természetes, ha egyneműek. Ugyanúgy néznek ki meztelenül.

 Egy pillanatra elgondolkodom rajta, hogy megmutatom Hanninak a rajzot, de a gondolattól valahogy bizsereg kicsit az arcom. Talán később... végülis, ha valakinek tetszene, az ő lenne.

 Kicsit összehúzom a szemem. A Lorelai után lehet, hogy Hanni a Grim Shady névvel engem gúnyol valahogy, de úgy döntök, hogy nem veszem fel, ha ez sértés volt: Hanni egyrészt soha nem akarna tényleg megsérteni, másrészt tudom, jobban rajtam ragadna. Amúgy sem hiszem, hogy bárkinek feltűnne ez összefüggés, ha van is bármennyi. És azt kell mondanom, az undead bard egy nagyon menő koncepció, nagyon, nagyon sötét dalokat tud írni és énekelni. Egyszer kipróbálom én is... bár előtte a tiefling szerzetest akarom, amikor matekozgattam, úgy láttam, hogy egészen optimális a sebzése, és a tieflingnek szarvai vannak, ha szúrt sebzés kell... mondjuk most, hogy belegondolok, csak lehetne egy tőr a karakter oldalán arra az esetre.

 - Engedélyezem. Vecna támasztotta fel?- ha igen, össze lehetne írni a storyját a main villainnel, Ssszarottal. Ami valószínű érdekesebbé tenné az interakcióikat, Grim Shady és Ssszarot akkor biztos sokat küzdöttek Vecna kegyeiért, mielőtt együtt legyőzték és megszöktek tőle... ezt ki kell még találnom, Vecna is erősebb egy 3-as szintű karakternél. Bár Ssszarot+Bardic Inspiration... nem tudom, azért nem olyan tiszta, hogy ki nyerne.

 Kicsit fordulok, ahogy elkapom az eldőlni készülő ételdobozkát, azután gyorsan elkapom a Ssszarin-Ssszarot meztelen drownikai rajzot, remélhetőleg azelőtt, hogy Hanni észrevenné. Az egyik szobatársam látta, és szerinte buzik rajzolnak ilyet (aztán fejbe lett dobva egy ingemmel, és meg lett mondva neki, hogy ő a buzi). Persze, Hanni tudja, hogy én nem vagyok buzi. Hátraigazítom a hajam kissé, és inkább becsukom most a vázlatfüzetemet, csak a ceruza marad a kezemben, amit megforgatok az ujjaim között.

 - Lehetne az, hogy Lorcan számokat énekel... vagy bármi mást.- rájövök, hogy most valószínűleg megsejti, hogy hallgatok Lorcant, ami elég buzis az egyik unokatestvérem szerint, másrészt a neve sokak szerint hasonlít az enyémre meg Locketére (jó, főleg az enyémre), és három éve egy akkor végzős lány azzal küldött el az útjából, hogy „most kell nekünk a kanapé, Lorcan, sötét herceg.” A barátnői meg nevettek. Mondjuk ma már nem sértődnék meg, Lorcan jobban néz ki, az egyik lánynak meg francia neve volt, úgyhogy olyan sokat nem kell várni tőlük. A franciák meg a kultúra... aztán mindenki megszállja őket.

 - Tényleg, nem is kérdeztem... hányan leszünk? Csak hogy hogyan balanceoljak?- ha négynél többen lesznek, a Spectatort kicserélem full Beholderre.

h o n e y  &  k l o v e r
2006 • 05 • 16

to: l o r i

  Hanninak mindig az volt az érzése, hogy a Menzoberazzan egyszerűen túl dallamos volt ahhoz képest, hogy milyen helyszínnek szánták, és néha titokban szerette mondókaként is használni. Men-zo-be-ra-zzan, mert Hanni nem rajongott közel sem annyira a helyes szótagolás örömeiért, mint amennyire a dallamos szavakért - de mert a komoly mesélő csak komolyan beszélhet és csak néha röhöghet a karakterek nevén, ezért visszafogta magát.

   - Jó, de miért nem fogtak össze és ölték meg a bátyjukat? Vagy az anyjukat? - és még azzal is tudott volna vitatkozni, hogy az miért lett volna kellően dark és edgy, tehát épp olyan, amire Lori is vágyott, lehetőleg olyan mennyiségben, ami már egy teljes dark romance sorozatban is nehezen fér el.

    De lehet, hogy csak újra kellene olvasnia a jegyzeteit, ami azért ment nehezen, mert ha leírva is meglátta Ssszarin nevét, akkor annyira sem tud komoly maradni, mint amennyire akkor sikerült neki, mikor a nyelvére harapva bólogatott a fiú legújabb, legalább három zsepivel fogyasztásra ajánlott ötleteit.

    - Mármint ruhák? Vagy egy másik drow? Lehet, hogy elvesztettem a fonalat.. miért kellett a ruháik nélkül harcolniuk? Mert Lolth úgy szereti nézni...? - azt addig is sejtette, hogy a panteon több tagját ihlethették olyan ötletek, amelyeket Lori és a hozzá hasonló fiúk egyszerűen buzisnak neveztek volna. Bár az nem volt egészen világos, meztelenül egymásnak feszülni a valószínűleg a negyedik körös dobások után a földön..

    Szóval hogy az miért nem számít annak?
    Vagy eleve.. miért baj, ha valami, ahogy Lori fogalmazna, buzis?

    - Ööö, nem t'om, ezt még nem találtam ki. Talán? Ha úgy neked könnyebb. De Grim Shady.. szóval ő nem edgy, - ezzel a kijelentéssel most biztosan olyan hatást keltett a fiúban, mint amit ő remélt általában másokban: a sírok döbbenetes mélységéből fakadó, jelzősszerkezetekben bővelkedő ijedtséget. Félelem és reszketés a karakterlapon.

    Szívesen megnevezte volna az inspirációit, de egyáltalán nem gondolta, hogy Lorian örülne neki, vagy hogy úgy eleve meghallaná, mert most majd biztosan a szívéhez kell kapnia, és emlékeztetnie Hannit arra, hogy ha valami undead, akkor csak edgy lehet. Ezzel mondjuk több klasszikus vámpíros regénnyel lehetett volna vitatkozni..

    Legalábbis Hanni szerint, aki ezeknek a köteteknek lelkes, és nagyon titkos fogyasztója is volt.

   - Hmm.. még nem tudom. Elhívom KitKatet és.. valakit, akit most úgy neveznék, hogy Aranyszín Poszáta. Egyébként szerinted is vicces név az, hogy poszáta? Eredetileg nem gondoltam rá, de most hogy ki is mondtam.. mondjuk nem annyira, mint a barázdabillegető, de érted. - lelkesen a táskájába túr ismét, megfeledkezve a friss körömlakkról, aminek az árnyalatát majd megcsodálhatja később a táska felületén a következő örökre.

    A megtalált pergamenen jegyzetek sorakoztak az általa átlátható, de senki más által nem értelmezhető formájukban: az írásjelek mintha nem engedelmeskedtek volna semmilyen logikus sorrendnek vagy rendszernek. Hanni azonban vidáman nyújtotta oda Lorinak, mintegy bizonyítékul.

    - Itt vannak a részletek, a névsor, meg ott a cím is, ha szeretnéd leírni. Hogy hol lakom.. de van amúgy egy közösségi kandalló is, a miénk épp nem működik, és minden héten írok Appának, hogy hívja ki a kanszakértőket. Kandalló szakértőket. - vidáman grimaszol, míg meglengeti a pergament kicsit. Pontosan tudta, hogy hangzott a szó, de ha bárki rákérdez.. Hát ez volt a kézenfekvő rövidítés, nem igaz?

    És amúgy is mindig jól szórakozott, mikor Lorian megpróbált úgy tenni, mint aki nem pirul el ezektől.


    

[- Ha megölik az anyjukat, egész Menzoberrazan ellenük fordul, mert férfiak. Lehet maga Lolth is megtámadja őket, és ellene itt nem voltak elég erősek. Még. Harcolniuk kellett egymással, hogy egyikük élhessen.]

Edgecorns and dark meetings

Hanni Haeni- 2006.05.16.

TW: homofóbia

   Egy pillanatra úgy érzem, hogy nem tudok választ adni a kérdésre. Persze, Ssszarin és Ssszarot együtt nagyon erősek, úgyhogy a magyarázat, hogy a bátyjuk 10-es szintű Evocation Wizard, az anyjuk meg 15-ös szintű Death Domain papnő, nem lenne elég. Szerencsére remek vagyok rögtönzésben, úgyhogy a csend rövid.

 - Ha megölik az anyjukat, egész Menzoberrazan ellenük fordul, mert férfiak. Lehet maga Lolth is megtámadja őket, és ellene itt nem voltak elég erősek. Még. Harcolniuk kellett egymással, hogy egyikük élhessen.- igazán tragikus és drámai, igazi Shakespeare-i tragédia. Természetesen a mieink a legjobb tragédiák- a franciáknak meg ott van a Dumás meg a Molyőr. Nem is igazán érdemelnek gondolatot, Basile biztos valami buzi francia high elf wizardot hozni, és az lenne a fő plot, hogy van egy vasálarc a pofáján, amit nem tud leszedni. Az övére is kerülhetne egy.

 - Művészeti alkotás, mint a görögöknél… meg assassinok, az orgyilkosoknak lehet a ruhájuk alatt mérgezett tőr, tű, magehand scroll. Ez meg szablya harc volt.- persze, szimbolizmus is. Együtt születtek meztelenül, és együtt harcolnak életre-halálra meztelenül. Szimbolikus, ha valaki szerint ez buzis, az biztosan a görögöket meg rómaiakat is buzinak tartja.

 Persze, logikus, hogy Lolth is szereti a meztelen férfiakat, aki olyan erős, mint Ssszarin. Ő egy farkas a birkák között… pókok között. Lolth tiszteli az erőt, és ahányszor ránézek a rajzra, tudom, hogy az erő. Kicsit, mint mi, Grimmstarkok.

 - Ja, nem gondoltam. Csak gyökerek írnak simán edgy karaktereket.- Hanni pedig nem gyökér. Basile biztos olyat hozna, hogy megszállták a high elf faluját, megették a gnollok a sajtjukat meg a köcsög francia vörösbort, aztán állítottak egy királyt akit lefejezhettek. Igazán idióta edgy szar, mélység és szimbólum nélkül, mint a francia regények. „Jaj ne, börtönbe zártak! Most veszek egy szigetet, a grófja leszek és bosszút állok… jaj ne, a bíboros embereivel kardozunk, de nem igazi kardokkal, hanem azokkal a buzis francia fogpiszkálókkal… jaj ne, húsz évig szoptam kenyérlopásért, most meg polgármester vagyok…” Random faszságok. Azt mondjuk jól átadják, hogy végül minden elbaszódik- náluk.

 Nem is megyek nagyon bele Vecnába, helyette azon kezdek gondolkodni, hogy kicsoda is ez a poszáta. A neve alapján szőke… bár nem feltétlenül. Rá is kérdezhetnék persze, de inkább csak gyűrögetem a plédet. A rejtélyek nem arra szolgálnak, hogy valaki csalással szerezze meg a megoldást. Poszáta, és aranyszínű…

 Átveszem a papírt, és bólogatok, pedig az igazat megvallva fogalmam sincs, mi van ráírva. A kanszakértőkön elmosolyodom, közben viszont tudom, hogy ez talán nehezebb lesz. Aveline sem mehetett el két éve nyáron valakihez, mert nem voltak rajta a hopphálózaton. Persze, én 16 vagyok majdnem, nekem amúgy sem kell engedély.

 Kicsit eltakarom az arcom a papírral, amikor rájövök, hogy a kanszakértő mi lehet. Buzis… bár gondolom, ilyen típusú gyógyító is van.

 - Öhm… a kanszakértő más lehet. Ezt amúgy megbűvölted?- a pálcámért nyúlok, de nem próbálom meg feltárni a titkokat, melyeket a papír rejtegethet, esetleg elcseszem Hanni titkos dokumentumát- bárki máséval leszarnám, de azt nem akarom, hogy ő szomorú legyen.

 - Mindenki marad végig? Apukádnak nem lesz durva ennyi mindenkit elszállásolni?- ha olyan, mint minden lány apukája, az biztos, hogy ki fog akadni, főleg ha engem meglát. Az a típus vagyok, aki elől az emberek rejtegetik a lányaikat. Még azután is én vagyok a legvonzóbb Godricban, hogy Locket átműttette magát.

 Azon kapom magam, hogy mosolygok Hannira. És nem a szokásos „ha behugyozol, de Lys, nem fogod tudni a fehér lepedőt megadásra használni, csak azt hiszik majd, hogy ciprusi vagy” mosollyal. Gyorsan el is tüntetem a mosolyt. Nem láthatja, hogy újra és újra ránézek, az kudarc, a lányokat nem érdeklik, akik érdeklődnek irántuk.

h o n e y  &  k l o v e r
2006 • 05 • 16

to: l o r i

  Egy egész pillanatra elgondolkozik rajta, bölcs-e feltenni a következő kérdést, de aztán gyorsan elhessegeti, mintha egy túl lelkes doxi lenne - utóbbihoz hasonlították már, és ha nem is könnyen, de el kellett ismernie, hogy van benne valami. Igaz, az ember szívesebben lenne valaki édes kis furkásza, de valakinek az óvatlanul karaktereinek nevet adókat is meg kell harapnia, igaz?

   - Oki, de... miért nem az a nevük, hogy.. Ssszaritt és Ssszarott? - megpróbál a lehetőségekhez képest neutrálisan maga elé nézni, sőt, biztos találna a táskájában valami annyira fontos dolgot, amiért érdemes a maradék körmeit is elrontani, mielőtt tényleg nevetni fog. Pedig meg kell edződnie, mert Loriant ismerve sok hasonló nyelvi örömmel lesz gazdagabb ezen a nyáron.

    Apropó, nyár és nyelvi örömök - rásandít a magában sokszor csak Lorítónak nevezett fiúra, és erősen elmereng rajta, hogy vajon ő szokott már randizni? A történetekben persze, de azokat olyan balladai homály fedte, mint azt, hogy miért fogy el egy marék sült krumpli pont olyan gyorsan, mint néhány szál.. Lehetséges, hogy Lorító is rejteget itt dolgokat? Hanni nem feltételezte, hogy aki ilyen sok részlettel meséli, hogy szakadt le a nagyon edgelord drowról a ruhája, az ne merengett volna ilyesmin már.

    Vagy a fiúk tényleg ilyen böték ennyi idősen?

    - De máshova nem tudják elrejteni? Vagy.. oda Lolth sem lát be? - most már muszáj belebámulni a Tóba, hátha a kedves polip pont most bukkan fel és akkor egy lelkes integetéssel elvonhatja ezt a beszélgetést az elkerülhetetlentől. De azért ha felveti majd a többieknek, biztosan mindenki egyetért vele abban, hogy Lolthnak ahány szeme volt, azzal mind a nyálát csorgatta mások élet-halál harcára. És a képzavarra.

    Persze, ki tudja? Hanni annyira volt edgy, mint egy furkász.

    - Mit? A lapot? Nem még, miért? - szerencsére a beszélgetés amúgy is elterelődött, mint egy csapat zavart bárány a legelőn, így nem kell felhívnia a figyelmét arra, hogy egy drow assassinnál nincs edgybb. Vagy buzisabb, ahogy Lori fogalmazna, mert már a foglalkozás neve is beszédes. Vagy csak az ő asszociációi?

    Hiába, a szerepjáték a boldog perverzek műfaja - azzal kinyújtja a lábát, nézegeti a felemás zoknit és a kis cipőjét, amit egy prefektus biztosan pontlevonással jutalmazna.

   - Ja nem, ne aggódj, az egész padlás az enyém! Egyszer, mikor vihar volt és apa épp két hippogriffet vizsgált, mert valami olyasmiről írt, akkor amíg tartott, felhozták őket a gazdájukkal és ott sátraztunk. El fogunk férni bizti-bizti. - alig várja, hogy megmutassa a falut a barátainak. Vagy az azt körbevevő erdőket. Fákat. Facsoportokat - de hogy másra is gondoljon, a tavakat, a titkos kis rejtekhelyeit.

    Az iskola utolsó napjain amúgy is nehéz koncentrálni bármire, ami nem egy kehely fagyi vagy hogy milyen vicces lenne fürdeni most az óriáspolippal. Biztos nem próbálta még senki, de Hanni és páran mások szerettek neki pirítóst dobálni, hátha ezt még pont nem próbálta előttük senki.

    - És azt nem tudom, ki meddig maradhat.. Hogy kit meddig engednek el a szülei. Tudom, hogy vannak, akik.. so akik.. nem örülnek annyira ilyenkor. De ha elengednek, akkor süthetünk pillecukrot, meg biciklizhetünk az erdei utakon, és megnézhetjük, vannak-e kis knézlik. - azt nem teszi hozzá, hogy és ha megijesztitek őket a manly bickeringgel, akkor mindenkinek megcsípem a fülét.

    Ez csak magától értetődik egy doxitól. Vagy furkásztól.


    

[- Miért lenne az a nevük?]

Edgecorns and dark meetings

Hanni Haeni- 2006.05.16.

TW: homofóbia

  - Miért lenne az a nevük?- majdnem biztos vagyok benne, hogy viccelődik a nevükön, de nem bosszantom fel magam. A drow nevek elsőre tényleg viccesen hangzanak, azután az ember megismeri őket jobban, és rájön, hogy mély kultúrából származnak. A külföldi nevek amúgy sokszor kurva ostobán hangoznak a mi nyelvterületünkön, mint a de Lys. Mintha valami eldőlne... vagy a Basile, az meg bezöldül.

 Leesik aztán, hogy miért Ssszarin és Ssszarott néven kellene futniuk, de szerencsére csak a szám széle rándul meg, ellenállok a csábításnak, hogy kiröhögjem a saját plotomat. A saját karaktereimet. Nem akarom, hogy Hanni örökre erre emlékezzen, mert ha ezek a szarral kapcsolatos viccek megjelennek bárhol a játéktér közelében, Ssszaren és Ssszarott olyan halott lesz, mintha nem tudom... Sharnak hívnák őket. Az is egy jó backstory lenne... de majd egy másik karakterre, Shar és Lolth nem jönnek ki jól egymással.

 - Lolth mindent lát.- inkább nem is kommentálom, hogy Hanni miként hivatkozott karaktereim orgyilkosi képességeire, inkább elnézek én is a tó felé, melynek felszíne alatt ott bújik valahol zöldben merengő Klubhelyiségünk. Annak ellenére, hogy a karakterem aurája meglehetősen durva ostrom alatt van, továbbra is szívesen vagyok Hannival, aki talán okkal teszi fel ezeket a kérdéseket. Amúgy is fontos, hogy ne „vegyem a lapot,” a lányok utálják, ha valaki átlátszó és könnyen fel lehet őket bosszantani apróságokkal.

 És az igazi férfiakat nem könnyű megnevettetni sem olyan dolgokkal, mint a kanszakértő. Kanszakértő... még mindig muszáj a papír mögé rejtenem a mosolyomat, még azután is, hogy megtudom, hogy nem rejtőzik semmilyen mágikus tulajdonság mögötte.

 - Mármint... tiéd-tiéd? Van egy egész emeleted?- mindig rohadtul irigyeltem azokat is, akiknek saját fürdőszobájuk volt (ez a gazdagok és az egykék kiváltsága), a saját szint meg még annál is hihetetlenül jobb. Egy egész, saját, titkos emelet... egy pillanatra elképzelem, hogy kígyókat tartanék ott, talán ott rejteném el a szótáraimat, naplóimat, verseimet, oda vonulnék vissza gondolkodni, amikor furcsa gondolataim vannak. Aveline rögtön elcseszné persze valahogy, olyan nincs, hogy ne nyomulna be és próbálna kiszakítani egy kis részt a birodalmamból. És amilyen rohadt sok szívességet tennem kell majd neki, hogy fedezzen nyáron, vagy legalább ne áruljon be... könnyen lehet, hogy elveszítem a szobámat is.

 De egy padlás, egy de Lys-k nélküli nyár lehetősége, egy nagy DnD event... megismerni Hanni otthonát, megérik, hogy részleges szobaprivilégiumokat adjak a húgomnak. Amíg ő nem akar persze valamit, vagy nem követ el hibát, akkor behajtom. Ilyen az élet, ilyen a világ: ez a természetes.

 - Ja, persze, hogy elengednek... és jövök, mindenképp. Ez nem is kérdés. Jók lesznek az év végi jegyeim, nincs okuk rá, hogy ne engedjenek.- megdörzsölöm a csuklómmal az orromat, ami egy olyan szokás, amelyről le kellene szoknom, mert már Aveline is észrevette, hogy akkor csinálom, ha hazudok valamiben, és szégyellem a hazugságot, pedig ő csak egy gyerek. Hanninak nem kell tudnia, hogy nem annyira stabil az állásom, és ha megtudnák, hogy egy félvélát készülök meglátogatni... sőt, akár tetszik... na, akkor biztos, hogy nem mehetnék. De nem a Hugrabugba osztottak, mint valami lúzert, a szabályokat arra találták ki, hogy megszegjék őket, a következmények pedig nem többek, mint egy árlista (ezt egyszer Traverstől hallottam, ahogy Ravensongnak magyarázott, és ha valamit, ezt mindenképpen érdemes tovább vinni a következő generáció számára).

 Talán más okból is vonzó számomra ez a kis esemény. A tavalyi, francia pékség elleni hadjáratunk, az egész éves küzdelmek, párbajok, seprűcsaták után egy kis béke, távol a földjeinkre betolakodó franciák nélkül pihentetőnek tűnik. Néha eszembe jutott, hogy milyenek lennének a mindennapjaim, ha lenne egy normális szobatársam, és a három weirdo elviselhető, de ha de Lys helyett lenne valaki, akit kedvelek... hogy került a Mardekárba? Be kéne vágni az összes franciát a Hugrabugba, ehhez képest elöntik a házamat, ahogy elöntötték Godric's Hollowt is.

 - Én tudok maradni tovább, mint a többiek... akár két hétig. Ha úgy alakul, hogy neked meg apukádnak sem sok a két hét persze.- elnézek a tó felé, hogy elrejtsem a lelkesedésemet, amelyet nem kellene látnia, nem kellene tudnia, hogy mennyire tetszik az ötlet. Akkor kevésbé tűnök szánalmasnak, kétségbeesettnek.

 Nem is tudom, hogy mivel akarom folytatni, mert a következő pillanatban elterel a hangos csobbanás, ahogy egy hatalmas csáp kiemelkedik a vízből, nem messze tőlünk, és beterít minket vízzel. Kissé tátva marad a szám – nem emlékszem rá, hogy az óriáspolip valaha ennyire közel előtört volna a víz alól.