h o n e y  &  k l o v e r
2006 • 05 • 16

to: l o r i

  A szagos müge rejtélyére azóta sem derült fény - arra viszont igen, hogy Lorian haja tényleg holdfényesnek látszik-e a májusi napsütésben. Vagy hogy észreveszi-e, ha hátulról, titokban és orvul egy kis lóherét lebegtet bele. Hanni a szebb napokat biztosan főleg az erdőben látott pokrócon hasalt és próbálta kifesteni a körmeit, inkább semennyi, mint kevés sikerrel. A fiút ez biztos legalább annyira érdekelte, mikor elmagyarázta neki, hogy lehet anélkül végigmenni a folyosón, hogy a vállával muszáj lenne fellöknie legalább két de Lys gyereket..

   Persze abban, hogy felelősségteljes legyen helyette, pont olyan jó volt, mint abban, hogy ne rágja le a körmét és aztán megpróbálja elrejteni egy szép színnel, ami véletlenül még egyenletes is és biztosan nem hullámosra szárad meg. Oh no, biztosan nem. De Vivient sehol nem látta, és amúgy is megpróbált olyan lánynak tűnni, aki nem rágja a körmét.

   Ezt még a tóból kileső kisbéka sem hitte volna el.

   - ...amúgy biztos vagyok benne, hogy még sosem simítottál unikornist. Ne is mondd, hogy igen. Ha simítottál volna, akkor a karakterednek unikornisa lenne. - nézett fel egy nagyon komolynak szánt pillantással, aztán elnevette magát és olyan természetesen lökte ki a körömlakkot a pokrócra, mintha eleve ezt tervezte volna.

    - De lehetne edgecornis is.. Például ha egy nekromantától kaptad? És a szarva egy régi kard. De az unikornisok mindenképp aranyosak, akkor is, ha csontvázból vannak. Sweetwoods körül amúgy él egy pici csorda, kijárnak gondozni őket. - rácsavarja a kupakot a kis üvegre, és közben nagyon reméli, hogy pont most egy prefektusnak sem jut eszébe, hogy megnézze a tavat, a partot, vagy a kisbékát, amelyik egyre közelebb merészkedett hozzájuk az aranypöttyös napsütésben.

   A talárját már korábban levette - és az csak így menekült meg tőle, hogy az ujja pasztell-rózsaszínben köszöntse majd a pontlevonásokat - így most a mellényét is legyűrte mellé. A május még sosem volt ennyire.. felhőket kergető, és bárcsak ilyen maradna akkor is, mikor majd az év végi vizsgák felhőzik be.. De most még Hanni nem akart gondolni erre, csak az edgecornisokra, és arra, hogy Lorian még mindig nem vette észre a lóherét a hajában.

   - ..amúgy szeretnél látni egyet? Miért nem jössz el hozzánk nyáron? Tarthatnánk háromnapos mesélést is, aludhatnál náluk. - kinyújtja a lábát, és a körömlakkról meg is feledkezve elkezdi piszkálni az egyik térdén a pokémonos ragtapaszt, aminek szintén nem lenne szabad épp egy roxfortos egyenruháját kiegészítenie, de egy evie volt rajta, és Hanni sok mindennek ellent tudott állni, csak a kísértésnek nem.
   

[- Még tényleg nem.]

Edgecorns and dark meetings

Hanni Haeni- 2006.05.16.

TW: homofóbia

  Van valami végtelenül békés a roxforti késő tavaszban. Mindig ott vannak azok a nagy tervek a horizonton, például hogy őszre már olyan kockahassal jövök vissza a Roxfortba, amilyenje a drow orgyilkosomnak van a most készülő rajzomon (nem érdekel, hogy 8-as az ereje), és bekerülök a kviddics csapatba (ahol lesz egy csomó üresedés). Persze, az is benne lehet, hogy a meleg napsütés több energiát ad. Ahogy Hanni is.

 Fogalmam sincs, hogy hogyan lettünk jóban. A Griffendél és a Mardekár ritkán illik össze, engem pedig különösen sok dolog lefoglal: le kell győznöm a csigazabálókat, be kell teljesítenem a potenciálomat varázslóként és párszaszájúként, be kell kerülnöm a kviddics csapatba, amihez meg kell majd győznöm róla Selwynt, hogy ott a helyem. Most mégis itt vagyok a napsütésben, és a drow orgyilkosom hasán kontúrozom a kockákat, illetve a körmeit csinálom meg feketére. Csak a buzik festik a körmeiket férfiként, de ha valaki oneshotol egy bugbeart körönként, nem nevezné senki buzinak. Engem sem hiszem, hogy bárki mer a tó feletti győzelmem után, úgyhogy lehet előásom a körömfestéket végre a ládám mélyéről. Amúgy is, ha a fekete köröm buzis, a rózsaszín nem az?

 - Még tényleg nem.- és nem is futott át a fejemen eddig a gondolat, de most, hogy Hanni megemlítette, valahogy... valahogy szeretném. Megérintem a fülemet egy pillanatra, ahogy ránézek, de amikor nem találok bogarat a kezemen, megnyugszom, hogy csak képzeltem az érzést a hajamban. Talán a lány jelenléte okozza: hiába vagyunk barátok, a kisugárzása mostanában egyre gyakrabban okoz furcsa érzéseket a bőrömön, mintha az egyik pillanatban forró, a másikban hideg vízzel öntenének le.

 - Ha engedélyezed hátasnak, illene a karakteremhez. Ssszarin kétszáz éves, biztosan dolgozott már nekromantának, aki adhatott neki egy hátast, ami olyan sokáig létezett, mint ő. Az órisái pók amúgy is megriasztja a fentieket.- bár gondolom, egy ló is, amelynek kard áll ki a fejéből, de ennyi szerepjátékos kihívás kell, ha már a háború istene lesz a karakter mechanikailag (ha kitaláltam, hogy mi legyen a szemével, hogy ne legyen hátrányom napfényben, de persze, egy könyörtelen orgyilkos amúgy is az árnyak mestere, nem a fényé).

 Lenézek a fekete foltra, amely az ingemen maradt, és ráébredek, hogy már percek óta nézhetem Hannit.

 Furcsa, hogy korábban soha nem hatott rám a véla varázsereje (amely bizonyítja persze, hogy nem vagyok buzeráns). Néha annak ellenére rajtafelejtettem a tekintetemet a franciák tehetségesebb bajnokán, hogy ő állítólag csak negyedrészt véla (és francia neve van, igaz, legalább L betűs), de Hannin csak mostanában kezdem, ami talán korfüggő. A gondolat majdnem olyan zavarba ejtő, mint a furán élethű álmok, amelyeknek egyre gyakrabban a tárgya.

 Felülök, és félreteszem a rajzot (ami nem lett túl jó, mert nem figyeltem rá túlzottan), hogy időt nyerjek a válaszra. Ez most... az, amire gondolok? Azt akarja, hogy aludjak náluk? Elnézek a tó irányába, és megpróbálok a legutóbbi Mágiatörténet órára gondolni, amely segít benne, hogy legyőzzem ezt a furcsa zavart.

 Persze, nem kérdeznék rá. A legnagyobb idióta dolog lenne. A lányok azt szeretik, ha valaki cool.

 - Én... mikor lenne? Valószínűleg ráérek.- azt nem teszem hozzá, hogy a szüleim engedélyét kérdéses, hogy megkapom-e. Anyám és apám sincs oda a vélákért, ahogy a legtöbb konzervatív varázsló és boszorkány elkerüli őket, apám tett néhány különösen sértő megjegyzést a francia bajnokra (igaz, ha az angol bajnok lett volna részvéla, talán nem zavarta volna annyira). Az biztos, hogy Hanniban semmi francia nincs (ha jól értem, európai is éppen csak), de kétlem, hogy örülnének neki, hogy vele töltöm az időmet.

 Persze, ez jár nekem. Nem akarok összeveszni apámmal, de hát, részleteket nem kell tudnia. És honnan tudná meg? Ha csak annyit tud, hogy időt töltök egy lánnyal, nem fogja zavarni.

 - Ha gondolod, megpróbálok mesélni nyáron. Szerintem már eléggé értem hozzá a szabályokat.- bár azt még nem találtam ki, hogy egy vámpírt hogyan szintezek le eléggé hozzá, hogy fun legyen, de végülis, az is fun, ha mindenki meghal a végén, nem?