Hugrabug vs Mardekár - lelátók

Itt szurkolhattok a csapatoknak, minden Kviddicsfan élhet vágyainak!  

Drukker versek, reagok, felkiáltások, hajtépések, ércelődések... ide velük!

[- Ha mi nyerünk, és a Hollóhát lenyom titeket, mi leszünk a bajnokok.]

Mardekár lelátó

Hanni Haeni

Ha van jó nap a Hugrabug elleni meccsre, az az április elseje. Ez a nap akár a vereségre is megfelelne, és ha bejelentenék, hogy ez a Brown kapta el a cikeszt, garantálhatjuk, hogy elsőre mindenki röhögni fog, hogy április eleji tréfa. Régen a Hugrabug is tiszteletre méltó volt (állítólag), de szomorú napok szálltak a Hugrabugra (legalább az ő kapitányunk már kidobta persze a csaját a csapatból).

 Ahogy figyelem a játékot Hanni mellett az alkalomra összerakott zöld szendviccsel a kezemben, önkéntelenül is elkezdem fejben magamat látni zöldben, ahogy támadásra vezetem a Mardekárt kvaffal a kezemben. Persze, szívesen lennék terelő is, akkor, ha de Lys jövőre tényleg bekerül a Hugrabugba, bezúzhatom újra a hülye csigazabáló képét, ezúttal mindenki előtt, és senki nem szólhat rám, mert szabályos lesz. A gondolat édesebbé teszi az uborkát a hosszú kifliben. Persze, még be kell jutnom- jó vagyok, de Selwyn lesz a kapitány, és Selwynnek francia rokonai vannak... ugh.

 - Ha mi nyerünk, és a Hollóhát lenyom titeket, mi leszünk a bajnokok.- ellentétben a tavalyi évvel, amikor két csapat között már gyakorlatilag eldőlt a bajnokság, most mindenki mindenkit eléggé körbevert hozzá, hogy matematikailag bárkinek legyen esélye. Talán a Hollóhátnak nehezebb, bár ha Tavish összekapja magát, nem hiszem, hogy nehéz lesz nekik győzniük.

 Vetek egy gyors oldalpillantást Hannira, hogy elkerüljem, hogy megbökjön, azután harapok még egy adag szendvicset, amely hirtelen kevésbé finom, ahogy nyomorék sárgába borul a lelátónk. Ugh. Ki találta ki ezt? Miért kell elcseszni ezt az eseményt? El is terelődök a kommentártól, meg az állástól, azon sem gondolkodom túl sokat, hogy ki a szar az a Madlock, és ismernünk kellene-e. Persze, a „Béke Évfolyama” tele van belsős poénokkal, tippre talán Jenkins beceneve lehet-e. Őrült hajfonat? Nincs is hosszú haja... talán valami hülye szexvicc O'harával.

 Pár másodpercet szánok a kapitány megfigyelésére. Azután, hogy milyen ocsmány állapotban jött ki arról a Trimágus Tusa próbáról, meglepő, hogy most semmi baja nincs, még ha tudom is, hogy a gyógyítók tudománya lenyűgöző. Amikor engem megharapott az a kígyó, gyakorlatilag halott voltam két napra, egy pohár vizet alig bírtam meginni... ha belegondolok, mennyi harapta meg... talán nem úsztam volna meg, hiába vagyok különleges.

 - Amúgy számoltam. Száz évente volt eddig Tusa. Most csak tíz telt el. Ha megint leosztjuk, szerintem tartanak egyet akkor is, amikor mi leszünk hetedikesek. Szerintem jó bajnok lennék... leszek.- aztán remélhetőleg addigra a franciákat lecserélik mondjuk újra a Durmstrangra, mert a de Lysek miatt elég francia van már így is a Roxfort birtokán. Bőven elég. Igaz, az a véla csaj, el kell ismerni, hogy ügyes volt- talán főleg azért, mert csak részben francia, és a többi része véla.

 Egy pár másodpercre rajta felejtem Hannin a szemem, el is felejtek rágni, azután újra a meccsre nézek. Ketten együtt nagy csapat lennénk, megállíthatatlanok. Persze, én egyedül is az lennék, mert kiválasztott vagyok, a mágia megáldott egy különleges képességgel, amelyet talán százan sem birtokolnak a világon. És szinte biztos vagyok benne, hogy senki nem ír párszaszóul rajtam kívül.

[Hugrabug vs. Mardekár]

Hugrabug vs. Mardekár

"Badgers know where their strength lies. Do you?"

2006. április 1.

hangulat

Vidáman ballagok ki Miguel, Daphné és Élodie társaságában ezen a kissé még hűvös, de kellemes tavaszi reggelen a kviddicspályára, hogy a házamnak szurkolhassak a Mardekár ellen játszott mérkőzésen. A pálcámmal feltűzött hajjal élvezem az arcomat lágyan simogató napsütést és csapatunk egyetlen fiútagja mellett lépkedve, jókedvűen hallgatom a többiek beszélgetését.
Korábban is érezni lehetett a levegőben, de felérve a lelátókra szinte vágni lehet a diákokból áradó csintalanságot. A fejekben formálódó - és valószínűleg megvalósuló - csínytevéseket, amivel április elseje előtt kívánnak tisztelegni, lehetetlen letagadni. Ösztönösen figyelmesebb leszek a környezetemre, mielőtt valami kellemetlen meglepetés érne valamelyik vicces kedvű háztársamtól, bár a zöldben díszelgő szurkolóktól a helyzetre való tekintettel, jobban tartok, mint a borzoktól. Főleg, ha azt nézzük, hogy a Mardekár kapitányát és fogóját milyen pletykák lengik körbe és ennek következtében a piszkálódáson - ami az utóbbi esetből tanulva némileg enyhült - már nem kell csodálkozni.
Mielőtt elindulnánk a szurkolói tömegben, Daphné és Élodie felajánlják, hogy hoznak valami harapnivalót, így kérek én is egy teát, majd megegyezünk, hogy Miguellel addig foglalunk a társaságunknak helyet. A sárgában virító, izgatottan várakozó diákok között nyomakodva kapaszkodom az előttem lépdelő fiúba, hogy el ne veszítsem. Mikor végre találunk egy megfelelő helyet és én is kapok végre levegőt, észreveszem Annie-t és vidám csillogással a szememben integetek neki odahívva őt magunkhoz. Nem sokkal később a két beauxbatons-os is megtalál minket én pedig hálás tekintettel fogadom el az italomat. A mérkőzés kezdetéig érdeklődve hallgatom a körülöttem folyó beszélgetést, már amennyire a zaj ezt engedi, aztán a sípot meghallva a pályára kapom a tekintetem.
Izgatottan figyelem a meccsen lejátszódó eseményeket és hangos szurkolással - meg a kezemben magasra tartott kicsi sárga zászlóval - támogatom a Hugrabugot. Időnként rápillantok Miguelre, miközben hatalmas mosollyal az arcomon együtt kántálok a többiekkel, és belekarolva a tekintetemmel igyekszem rávenni, hogy szurkoljon velem.

[Miguel]

Équipe jaune... mais en vert?

Hugrabug lelátók

2006. 04. 01.

Örülök, hogy Miguel, Élodie és Alma társaságában tölthetem ezt a mai, meglepően kellemes napot - úgy tűnik, április környékén már itt is egészen kellemes az időjárás, és elegendő lesz hamarosan egyetlen vékony kabát is. Úgy érzem, a napsütés, a rügyező fák és a frissen nyíló virágok illata határozottan hozzájárul egy kellemesebb lelkiállapothoz, habár az nem tölt el különösebb örömmel és megnyugvással, hogy néhány ember ma különösen szórakoztatónak fog találni olyan dolgokat, amik nem feltétlen azok. Ez némiképp beárnyékolja a mai időtöltést, de remélhetőleg mindenki jobban el lesz foglalva a kviddics meccsel, és azon belül is magával a meccsel, nem a játékosok magánéletével, mint a legutóbbi alkalommal. Almához hasonlóan azért én is különösen körültekintő vagyok ma, már ami a környezetemet illeti, mert én sem szeretnék kellemetlen meglepetéseket.

-Foglaltok nekünk helyet, kérlek? Addig mi hozunk mindenkinek valamit a büféből-fordulok a kérésemmel Alma és Miguel felé. Az említett helyen viszonylag rövid sorbanállás után már egy pohártartóval a kezemben, és szendvicsekkel a táskámban igyekszem fel a lépcsőn Élodie társaságában, aki a mai játékra is elhozta a fényképezőgépét. Szerencsére ő jóval előbb észreveszi Almát és a testvéremet, mint én, szóval én csak követem, sűrűn elnézést kérve másoktól és reménykedve abban, hogy senki nem fogja szándékosan vagy véletlenül kiverni a kezemből a pohártartót, vagy leönteni valamivel, viccből vagy… anélkül.

-Ezt neked hoztam - adom át a teát kedvesen Almának , miközben helyet foglalok. - Annie, remélem, ez jó lesz? - egy mosollyal felé nyújtom a barackleves poharat. Azt mondta, a dinnyeleven kívül bármi mást szívesen megiszik. - Jól hallottam, hogy új fogója van a Hugrabugnak? - kérdezem, mert sorbanállás közben pár alsóbbéves mintha erről beszélgetett volna előttünk, de az okát persze nem tudom, viszont talán Annie igen. A Mardekárnál legjobb tudomásom szerint változatlan a csapat felállása, bár bízom benne, hogy valamivel kevesebb szabálytalanság fog most történni, mint a legelső meccsen.

-Miguel, ezt pedig a tiéd. Kértem bele ugyan chiliszószt neked, de… - sóhajtok, ahogy átnyújtom neki az italát és a sonkás szendvicset, ami biztosan nem lesz neki megfelelően csípős, de attól tartok ezen a problémán továbbra sem igazán tudok változtatni. Ahogyan azon sem, hogy az itteni madeleine, amit Élodienak hoztam, egyszerűen nem olyan, mint az otthoni.

Van nálam egy kis sárga, Hugrabugos zászló, ami viszont a meccs viszonylag elején zöldre vált, ahogy minden másik, eredetileg sárga zászló, kitűző, felirat illetve minden egyéb, amit a szurkolók hoztak a saját csapataik biztatására. Bár én továbbra is a Hugrabugnak szurkolok, de akkor ezek szerint… most már zöldként? Legalább a játékosokról még mindig tudni lehet, melyik csapathoz tartoznak.

-Szerinted… mi történt a cikesszel? Láttál már ilyet? - kérdezem mosolyogva Migueltől, fogóként bizonyára több rálátása van annak a kis aranylabdának a mechanikájára, ami most épp előttünk éppen… táncol, azt hiszem? Ameddig Gemma és az új hugrabugos fogó nem veszi ismét üldözőbe.

[Miguelt]

April Fool's

Dátum 2006.04.01. szombat

For Hugrabug lelátók

TW -

A

fényképezőgép lencséjén át látom meg először Miguelt és Almát. Véletlen csupán, hogy hamarabb kiszúrtam őket, az ujjam viszont cseppet se olyan véletlenül nyomja le a gombot kattanásig, hogy megörökítsem őket az utókornak, de legfőképp saját maguknak. Nem annyira szeretek embereket fotózni, úgy nem, ha tudják, hogy fénykép készül róluk, mert azonnal befeszül minden arcizmuk, hogy mosolyogjanak rajtuk, és ettől cseppet sem érződik természetesnek. Mindig azok a legjobban sikerült fotóim, amiken nem tudják, hogy kamerám lencséjének kereszttüzében vannak.

Érzem, hogy jó kép lett, és talán nem haragszanak meg nagyon rám, amikor megkapják. Alig várom, hogy előhívhassam őket.

- Szegény már tegnap se nézett ki túl jól. - válaszolok Annie után. A látszat ellenére figyelek az emberekre, ebből a magasból mondhatni, úgy sincs jobb dolgom, sőt, akarva-akaratlanul olyan dolgokat veszek észre, amiket mások nem. Például ki olvas inkább magazinokat a könyvek mögé rejtve az órákon, vagy ki szokta inkább az egyes professzorokat stírölni, amikor azt hiszi, senki se látja. Azt már tegnap láttam, hogy Langley nincs olyan jó passzban; sajnálom is, hogy nem kérdeztem meg, hogy van, olyan kedves volt év elején, amikor elmagyarázta, melyik órára melyik a legrövidebb útvonal.

Kicsit abban bízok, hogy egyikük se néz az arcomra Daphné chilis megjegyzését követően. Biztos vagyok abban, hogy vannak olyan hölgyek, akik nehezen tolerálnák a csípőset, ha esetleg… A fejem felett elrobbantott petárda aztán ki is zökkent a gondolatokból. Veszek egy madeleinet magamhoz, szerintem annyira nem rossz, még ha nem is olyan, amit otthon lehet kapni, hogy aztán újra fotózni kezdjek.

Kevéssé koncentrálok a mérkőzésre, és több fotót szentelek a közönségnek, meg a páholyokban történő, apró csínyeknek. Szerintem még mindig durva ez a sport, pedig még nem is tartunk ott, amikor Jenkins összetöri magát. Nem tudom megérteni, miért teszik ezt önként magukkal, és őket még nyereménnyel se kecsegtetik, mint a bajnokokat. Ha tudtam volna, hogy mérges kígyók vermébe fognak dobni, biztosan nem dobom be a nevem a Serlegbe. Bár szerencsésen alakult, a Serleg jól tudja, hogy legfeljebb az ördöghurokkal bánnék el, meg egy osztálynyi, tinédzserkorba érett mandragórával.

- Hát ez meg? - csodálkozok rá a kis sárga zászlóra Daph kezében, ami a szemem láttára zöldül át. Még a borz is kígyóvá változik rajta, vele együtt pedig az egész lelátó felveszi Mardekár Malazár választott színét. Újabb és újabb fotók készülnek az összezavarodott meccsnézőkről mindkét oldalról.

h y p e  b o i
2006 • 04 • 01

to: l o r i

   Miután Hanni egész reggel azon merengett, vajon miért is hívják a szagos mügét szagos mügének (és hogy ez a szagos pozitív vagy negatív jelző-e inkább az angolban) a meccs felvetése úgy érte, ahogy másokat a felvetések úgy általában: ezek a mások biztos nem neveznének egy meccset felvetésnek, főleg, ha Lorian ezt háromszor biztos megemlítette már. A hármat is csak azért meri gondolni, mert jól hangzik, de fel is tehetné épp az új készülő vázlatait rá, hogy ennek a többszöröse sokkal valószínűbb.

   - Ahaa.. Hát nem tudom, a hold útjai kifürkészhetetlenek. - bólogatott Lorian szavaira, és mert a fiút nyilván kevéssé zavarta meg a válasz, amit akkor is hallott, mikor rosszat dobott, de Hanninak nem volt szíve azt mondani, hogy akkor most -20 HP. Ha most kimondaná hangosan, hogy a kviddics kicsit mindig olyannak tűnt neki, mint a legutóbbi könyveiben olvasott kinkek egy része, hogy csinálni jobb, mint nézni.. De nem, ma inkább a reggeliről mentett nutellás szendvicset választja és gyorsan be is tömi a szájába.

   Különben nem is Nutella volt, de abban nem volt biztos, hogy van-e megfelelője a mágusok között a márkának. Kivárja a megfelelő pillanatot, hogy megbökje a fiút, közvetlenül azután, hogy egy lehetséges Tusáról kezd beszélni, aztán felajánlja neki a szendvics másik felét, míg a száját törölgeti a diadalmas vigyortól. És a nutellától.

   - És akkor te lennél a Sötét Lovag irl is? Én szurkolnék neked biztosan. De ki lenne a griffis bajnok? Mert griffis bajnoknak lennie kell, az előzőn is volt, és most itt van Sienna.- jelenti ki magabiztosan, mert ez a dolgok rendje, a nap felkel (kivéve ha ez egy post-apokaliptikus setting, amiben pont mostanában gondolkozott.. koncentrálj, Hanni!), Skócia hűvös, a Tusán van griffendéles bajnok.

   Egyedüli vörös-sálas alakként ő is felpattan a végeredményt jelző sípszó után, együtt tapsol a többiekkel - bár kell pár pislogásnyi idő, mire rájön, hogy mi is történt végül, ki kapott el és mit. Azért a lehetőséget így is kihasználja, hogy megbökje Loriant, főleg, mert sejti, hogy a fiú hamarosan részletesen elmeséli majd neki, hogy melyik taktika miért nem volt jó, lehetőleg hosszú monológok és szakkifejezések formájában, amit már a Nutellás szendvics sem menthet meg..