Lorian Grimmstark

LORIAN GRIMMSTARK

Alapok

jelszó || a madár az ász
nem || férfi
születési hely || Godric's Hollow
születési idő || 1990.09.03.
kor || 15 év
vér || félvér
iskola || Roxfort
évfolyam || IV.

Figyelmeztetés: homofóbia

A múlt

- Ha megbízható seprűt akarsz, Nimbust veszel. Akár használtat is. Nem érdemes az alá adni.- a szőke fiú lelkesen felvette a Nimbus 2000-est, és megforgatta az ujjai között, alig néhány ujjnyira a másik fiú arca előtt, akinek a szája egy pillanatra tátva maradt, azután kinyújtotta a kezét. Lorian átadta neki a seprűt – ahogy összenéztek, egy pillanatra nem a seprűboltban álltak, hanem a Roxfort kviddics pályáján, készen rá, hogy győzelemre vezessék a csapatukat egy viharos őszi reggelen.

- Megpróbálok félretenni rá a zsebpénzemből. Van rá két évem. Három, ha nem kerülök be másodévben.

- Nem kerülsz be másodévben. Nagyon tehetségesnek kell lenned hozzá- nekem persze sikerülni fog, de te olyan... kicsi vagy.- Lorian elégedett mosolya egy pillanatra lehervadt, ahogy rájött, hogy a fiú rosszul érzi magát tőlük, és gyorsan folytatta, amit elkezdett. - Mármint úgy értem, nyilván fogó leszel. Abból csak egy van, nehezebb lesz. Nem nagyon vesznek be harmad-negyedév alatt fogót. De ha bekerülsz negyedévben, akkor is játszhatunk majd együtt három évet, ha az én házamba kerülsz.

A kisebb fiú kicsit felderült, Lorian pedig elégedetten nézte, miközben elkönyvelte magában, hogy most végre nem ő a fiatal, az elsős, akit mindenki lenyom.

- Egyébként együtt fogsz kezdeni a húgommal. Majd bemutatlak neki. Egészen vállalható, ahhoz képest, hogy lány. Tényleg, még be sem mutatkoztunk. Lorian. Lorian Grimmstark.- mosolyogva kezet nyújtott, a másik azonban habozva ránézett egy pillanatra, a kedves, szinte rajongó arckifejezést zavartság váltotta fel. Lorian mosolya is lassan lehervadt, értetlenül nézett.

- Én... öhm... sajnálom, de nem kellene beszélnünk. Apukám nem fog örülni.

- Miért nem?

- A családotok... a családotok gonosz a miénkkel... nem akarok bajba kerülni.

- Áh, értem.- Lorian újonnan visszatérő mosolyából hiányzott a kedvesség, ahogy egy határozott mozdulattal kinyújtotta a kezét, megragadta a Nimbust, és egy határozott mozdulattal kitépte beszélgetőpartnere ujjai közül. A másik fiú méltatlankodva felé nyúlt, de nem érte el, és mielőtt tehetett volna bármit, Lorian a legmagasabb polcra tette.

- Ez egy angol seprű, túl jó neked. De anyád biztos tud adni egy megbűvölt bagettet vagy szárnyas békát, az való a fajtádnak.- Lorian mosolya szélesebbé vált, ahogy a kisebb gyermek arcán harag terült szét, és kissé elvörösödött, ahogy válaszolt.

- Az én anyám legalább nem egy kövér disznó. Apukám mondta, hogy semmit nem tudtok eladni a hülye kávézótokban, és mindent ő zabál fel.- a fiú hátralépett, ahogy Lorian arca haragosra váltott, és a gallérja után kapott. Megfordult, hogy kisiessen, de csak két lépést tudott vágni, mielőtt egy kvaff a tarkójának csattant, és elterült a földön, és a fejét fogva pityeregni kezdett.

- Jaj, ne, most bőgni fogsz? Azt hittem, hogy fiú vagy... de hülye vagyok, mit is gondoltam! Apám mondta, hogy minden francia hülye kis buzeráns.- Lorian egy pillanatra elgondolkodott a szó jelentésén, de úgy döntött, hogy nem igazán számít, mert az apja tudja az ilyen dolgokat. Ha ő mondja, így van, és ez a nyomorult kis de Lys legalább megtanulja a helyét.

- Hé! Mit csináltál?! MIT CSINÁLTÁL A FIAMMAL?- Lorian a fülét markoló kéz felé kapott, és felnézett a dühös arcra. A mosolya egy pillanat alatt eltűnt, ahogy a haragos felnőtt az arcába kiabált, kinyitotta a száját, de nem jött ki rajta hang, csak egy nyögés, ahogy a férfi megrázta. Érezte, hogy kifolynak a könnyei, egy pillanatra arra gondolt, hogy buzeráns dolog sírni, úgyhogy inkább sípcsonton rúgta a férfit, aki dühösen mondott neki valamit, amit nem egészen értett.

Egy ököl úszott be Lorian látóterébe, amely a férfi állkapcsán csattant, aki magával rántotta a fiút, mielőtt elengedte, és mindketten a falnak csattantak. Több seprű is leesett a helyéről, miközben a földre zuhant fiú látta, hogy a férfi a pálcájáért nyúl- de nem elég gyorsan. Még csak félig vette elő, mikor apja, Lorcan Grimmstark az arcába nyomta a sajátját.

- Már gyerekekekkel verekszel, te gyáva csigazabáló?

(- Hé, mi folyik ott? Mit csinálnak a boltomban?)

- A fiad bántotta az enyémet, Grimmstark, és kétszer akkora, mint az enyém. Taníthattál volna neki némi tisztességet, amikor kijött a hegyitroll anyjából.

- Ahogy nézem, a te fiad olyan kis buzeráns lesz, mint te voltál az ő korában, de Lys. Le kellene átkozzam a fejedet, és bűvölnöm egy fehér zászlót a helyére. Az úgyis a nemzeti szimbólumotok.

(- Tegyék el a pálcát és takarodjanak a boltomból, vagy feljelentem mindkettejüket!)

- Meglátjuk, hogy ki a buzeráns, Grimmstark. Reggel hatkor, a szokásos helyen.

- Legyen. Ezúttal nem lesz itt McGalagony, hogy megmentsen. Gyere, Lorian... ez az üzlet bűzlik a buzeráns békáktól.- Lorcan Grimmstark a fia vállára tette a kezét, aki még vetett egy pillantást a földről feltápászkodó de Lys fiúra. Egy pillanatra eszébe jutott a kviddics meccs, amelyről beszéltek, mielőtt kiderült, hogy ki ő, de gyorsan egy lenéző mosollyal nézett rá, amikor meglátta a haragját.

Miért akarna bárki kviddicsezni egy kis buzeránssal?

Lorian igyekezett elfelejteni a kviddicset, ahogy elhagyták a boltot, és kiléptek a boltból.

- Veszünk neked egy seprűt. Egy újat, nem ilyen használt vackot. Ez a bolt már nem az, ami volt...- Lorcan Grimmstark a fia vállára tette a kezét, és megszorította azt. Az érzés szétáradt a fiúban, mint a méreg.

* * *

- Bonapartit!- Lorian kinyitotta az ujját a csillagképeket rajzolgató fiú feje felett. A kis levelibéka, melyet másfél órás program volt befognia, kapálózva érkezett de Lys fejére, aki sikítozva eldobta magát. A béka becsúszott a fiú talárjába, aki hisztérikusan dobálta magát, arcon rúgta a mellette ülő lányt is, aki hanyatt esett, miközben barátjuk sikertelenül próbált benyúlni a ruhái alá, hogy kiszedje a kétéltűt. A fekete kutyával díszített címergyűrűt viselő Lorian elégedetten mosolygott karba tett kézzel, miközben barátai hangosan röhögtek mögötte. Több elsős, de még az arra járó Yuria Travers is megállt kinevetni a pánikoló hugrabugost.

- Miért csináltad ezt, Grimmstark? Ez ostoba és gyerekes volt.- Lorian elégedett vigyora nem fagyott le, ahogy a nála fél fejjel alacsonyabb, egy évvel alá járó arcon rúgott hugrabugos lány odalépett elé, vérző orrát törölgetve. Egy pillanatra elkapta a vágy, hogy zsebkendőt kínáljon neki, de amikor eszébe jutottak apja mondatai arról, milyen emberek barátkoznak a csigazabáló buzeránsokkal, inkább a zöld almát vette ki a zsebéből a textil helyett, és beleharapott. A lány becsukta a szemét, ahogy az alma leve az arcába fröccsent.

- Csupán aggódom a barátod miatt. Azt mondta, hogy kviddicsező akar lenni, de olyan sovány... gondoltam, biztos hiányzik neki a házi koszt... mi van, de Lys, bőgni is fogsz megint? Vagy be is hugyozol?- a fiú önelégült mosollyal nézett a lány válla felett áldozatára, akinek barátja a ruhája alól végre eltávolította a levelibékát, és lefelé görbülő ajka arról árulkodott, hogy valóban kerülgeti a sírás. A béka kiugrott a másik fiú ujjai közül, és eltűnt az egyik fotel alatt.

- Nem eszem békát... anyád viszont biztosan, olyan kövér.

- Igen? Neked meg apád párnaharapó...- Lorian egy pillanatra elgondolkodott rajta, hogy mit jelenthet pontosan, amit az apja mondott a másik fiú apjára, miután ellátták törött csontjait két éve a párbajuk után, és láthatóan sem de Lys, sem senki más a barátaik közül nem értette, hogy mit jelent. De Yuria Travers értette, úgyhogy amikor röhögni kezdett, mindenki csatlakozott a nevetéshez.

- Meg fogod bánni egy napon, hogy piszkálsz, Grimmstark!

- Húúúúhhh...- Lorian és barátai egyszerre huhogtak gúnyosan, Nimu tett egy megjegyzést arra, hogy össze szokta hugyozni magát, Ad pedig további részletekkel látta el az elméletet. - Bejön apukád, vagy miért? Mert akkor bűvölök néhány csigamintát a párnámra neki. Hát írj is neki, te hülye kis buzeráns. Az én apám simán legyőzi a tiédet, megint.- de Lys válasz nélkül felállt, és barátai kíséretében elsietett.

* * *

Lorian arcán harag égett, ahogy megragadta de Lys talárját, és fél kézzel a falhoz nyomta. A megbűvölt tej még mindig fehérre festette haja egy részét, melyről újabb és újabb cseppek hullottak le időnként. Minden lehulló cseppet tehénbőgés kísért.

- Kinyírlak, te rohadt kis krászön zabáló féreg!- a fiú nedves, fehér hajtincsének végén újabb csepp folyadék gyűlt össze, mely egy hangos MÚÚÚÚ hang keretében lezúgott. A folyosón hangos röhögés söpört végig, Lorian tudta, hogy nemsokára mindenki látni fogja őket, de nem érdekelte. Ha ezt az apja megtudja, hogy egy rohadt kis másodéves túljárt az eszén...ütésre emelte a kezét, azonban de Lysnek csak a szeme árulta el, hogy fél az arcába csapódó ököltől. Mikor gyűjtött ez a kis féreg ennyi bátorságot?

Tele volt minden a fajtájukkal... de hiába jártak a családból az ő évfolyamára is, soha nem védte meg senki Loriantól, akinek az egyik kedvence volt a de Lysek között is. Elvégre, az apjaik is gyűlölték egymást. MÚÚÚÚ.

- Mit mondtál? Nem értem jól. Anyád biztos a fejedre öntötte a tejet az undorító kávétok helyett. Biztosan eltereli a munkától, hogy bemászik az asztal alá, amikor Mr. Logan meglátogat titeket.

- Miért mászna az asztal alá, te kis...- Lorian megállt, de látta, hogy a másik fiúnak sincs ötlete rá. Miért mondták ezt az anyjáról? Tényleg azt hiszik, hogy a vendégek cipőit tisztítja, mint valami amerikai házimanó? - A te anyád meg jakobinus, te kis szarevő!

- Grimmstark, tegye le de Lyst, most!- Lorian összerándult, és a válla felett hátranézett Oakley professzora. Csak most vette észre, hogy nem csak a falhoz nyomta, hanem meg is emelte a kisebb fiút, lassan engedelmeskedett a kérésnek. MÚÚÚÚ. Oakley professzor elfojtott egy mosolyt. - Magával mi történt?

- Rosszul sikerült egy kísérletem, professzor úr.- Oakley professzor vetett egy gyors pillantást a másik fiúra, hosszan fürkészte Lorian tekintetét, azután láthatóan úgy döntött, hogy nem kíván ezzel foglalkozni vacsora előtt, csak még egy figyelmeztető pillantást vetett a két fiúra, mielőtt tovább állt a Nagyterem felé. A diákok jelentős része is tovább állt, bár néhányan maradtak, főleg röhögni. MÚÚÚÚ. Több diák válaszolt a tehén hangjára, Lorian tudta, hogy egy darabig kísérni fogja a tehénbőgés a folyosókon, és a következő baromságig erről fog beszélni mindenki.

Bosszút akart állni.

- Öhm... hát köszönö...

- Kussolj! Csak azért csináltam, mert nem akarom, hogy elfoglalt legyél a hülye büntetőmunkád miatt. Lerendezzük ezt, ha nem vagy gyáva, mint a párnazabáló apád. Szombat, reggel hét, a Tó túlpartján. Ne merj elkésni! Úgy fogjuk csinálni, ahogy az őseink ötszáz éve.

* * *

- Szóval, mi ez a hülyeség? Cerebrum Vol...

- Certamen Volantis, egy nemes hagyomány, melynek 1507-ben, mielőtt kivezették a halálozási ráta miatt a sportok közül, Sir Vordt Grimmstark volt a legnagyobb bajnoka. De ezt már mondtam... remélem, elolvastad a könyvet, amit adtam, ha meghalok, a segédemként te fogod az égre vinni a fekete vérebet.- Nimueh láthatóan szkeptikus volt azt illetően, hogy valóban ezt tenné-e, ha Lorian meg találna halni, de azért bólintott, miközben elvett egyet a felhajtott ingben hozott fánkok közül. Egyet odakínált a fiúnak is, de az csak felemelte a fejét. A sisak csördült egyet, ahogy a pajzsnak vagy a seprűnek csapódott.

- Ez eddig a leghülyébb ötleted, nagyobb baromság, mint örökbe fogadni azt a kígyót, vagy eltitkolni négy és fél órán át, hogy megharapott... miért nem hívod ki simán párbajra és bűvölsz békalábakat az arcára? Nem lenne sokkal egyszerűbb?

- Nem vívtak háromszáz éve Certamen Volantist az országban. Ha apám megtudj... szóval gyakorolni akarom a repülést... ne terelj el! Van kérdésed?

- Kettő is. Miért néz ki úgy a bukósisakod, mintha egy kutya éppen kihányná az arcodat? És miért hány a pajzsodra festett kutya kígyókat?- Lorian még dühösebben nézett a lányra.

- Nem hány senki semmit! A kutya természetesen a Grimmstark ház címere. Ez a sisak az ükapámé volt. A kígyókat pedig nem kihányja a kutya, ez szimbolizmus. Azt szimbolizálja, hogy beszélek a kígyókkal.

- Ezt az a kígyó nem így gondolta, amelyik megharapott. De akkor a neved Lorian Sziszvau lesz?

- Nimm, segíteni jöttél, vagy kritizálni? Azt mondtad, hogy szívesen leszel a segédem. És hogy a kis szarzsák megérdemli... a rohadt kis Oidipusz buzeráns.

- Persze, segíteni jöttem.- a lány majdnem megkérdezte, mit jelent a kifejezés, de végül nem tette. Betömte a megmaradt két fánkot a szájába, és a talárjába törölte a kezeit, ahogy meglátta a két hugrabugos fiút a tó partján. A kis de Lys egy őrző sisakot szerzett be, a nagy lovagi pajzs eredetét pedig mutatta a még mindig mozgó páncélkesztyű, melyen segédje rajta tartotta a lábát. Az ő seprűje is Nimbus volt, bár legalább két-három szériával elavultabb változat, mint Loriané.

- Most megfizetsz mindenért, te kis szarházi... és milyen pajzs az? Még saját címered sincs.- Lorian önelégülten megemelte a sajátját, melyhez hozzáérintette a pálcáját. A kutya és a kígyók is megmozdultak.

- Nem kell címer, te pudingzabáló!- de Lys dacosan nézett Lorianra, miközben segédje a pajzsért nyúlt.

- De, kell. Segítek.- az idősebb hugrabugos fiú elvette a pajzsot, és hozzáérintette a pálcáját. Lorian összevont szemöldökökkel figyelte, arcán elsápadt a harag, amikor meglátta a négy tehéntőgyet, melyekből fehér tej folyt alá, amikor ellenfele visszavette a pajzsát.

- Ha vele végeztem, te jössz, Gharman. Felvetted a pelenkádat, de Lys?

- Csak szeretnéd, ha kellene pelenka.- a két diák a levegőbe emelkedett, és körözni kezdtek egymás körül a tó zavaros vize felett, alig néhány méterre, mindketten felemelve a pajzsukat. Nimueh odasétált a hugrabugos fiú mellé.

- Szia!

- Szia!- a fiú kivett a zsebéből egy fémdobozt, és a szájába dobott belőle egy kemény cukrot. Amikor Nimueh felé kínálta, a lány elfogadta. Gharman a párbajozókon tartotta a szemét, miközben megszólalt.

- Te láttál már ilyet?- több átok is elrepült a levegőben körözők felől, ahogy egyre emelkedve lövöldöztek egymásra, egyelőre elhibázva a másikat.

- Nem... de Lorian folyamatosan erről beszél...(- Egyél szart! Ez minden, te csigazabáló szarházi?)- Elképesztő hülyeség.

- Szerintem is (- Úgysem találsz el, Grimmstark! Én nem a dagadt anyád vagyok. Petrificus Totalus!) - Valami ötszáz éve utálják egymást a családjaik.

- Hatszáz. (- Confringo! Na mi van, bőgni fogsz? Maradjunk a csiklandozó bűbájnál, te ostoba kislány?)- Van kedved köpkövezni, miután vége ennek a hülyeségnek?

- Ha nem kerülünk büntetőmunkába. (- Capitulatus! Vége van, te fattyú!) - Vagy valamelyikük a Mungóba. De szívesen. Ismered a Kraken vermet? Szereztem hozzá egy táblát.

- Jaj, persze, játszhatu... (- Arresto Monentum! Most van vége... Áh-győ, bagettszopó!)- mindketten felnéztek, ahogy Lorian felemelt pajzzsal nekirepült a levegőben megdermesztett, tehetetlen kisebb fiúna, aki előbb felnyögött, azután lefordult a seprűről, és sikoltva belezuhant a vízbe, néhány méterre a parttól. Ahogy levegőért kapva feljött, és a karjára szíjazott pajzzsal megpróbált a felszínre kerülni, Lorian elégedetten lesiklott a vízfelszín fölé.

- Apád talán szereti felzabálni a párnák tollait, de biztos csalódott lesz, hogy ilyen csicskát nevelt. Illik hozzád az a tehéntőgy... na mi van? Most tényleg belefulladsz a vízbe, mint valami buta normann számszeríjász?

- Segít... segíts...- Lorian egy pillanatig lebegett még ellenfele felett, mintha gondolkodna valamin, azután lassan kilebegett a partra, és elegánsan leugrott a seprűről, mielőtt vállon veregette a másik hugrabugos fiút.

- Akkurátus pajzsot választottál de Lysnek. Tényleg olyan jól úszik, mint a tehéntőgy.- Lorian vetett egy pillantást Nimuehra, azután elindult a kastély felé, miközben Gharman fiú kötelet bűvölt, és belőtte a pálcájával a végét a kisebb, sikoltozó fiú felé. A Grimmstarkok végre legyőzték a de Lyseket, annyi évszázad után. Két hétre, amíg valaki nem helyezett madárpókot Lorian táskájába...

Idővonal I I

1990.09.03. Lorian születése
2002.09.01. Lorian megkezdi a tanulmányait a Roxfortban
2002.09.10. Lorian első balhéja a de Lys család tagjaival
2003.08.15. Lorian megkapja a seprűjét, miután összeverekedett egy nála fiatalabb de Lysszel
2004.01.10. Lorian felfedezi, hogy beszél a kígyókkal. Nem tökéletesen, meg is harapja, amit „örökbe fogad”
2005.04.19. Lorian fényes Certamen Volantis győzelme

Jellem

Lorian meglehetősen arrogáns, beképzelt és konfliktuskereső, aki megragad szinte minden lehetőséget, hogy provokáljon másokat. Különösen a de Lys család tagjaival szemben barátságtalan, bár nem kizárólagosan családja ősi riválisaival keres konfrontációt. A legtöbb esetben nem megy tovább jól választott sértéseknél, bár nagyon szívesen toldja meg őket átkokkal, ha úgy látja, hogy megteheti. Általában okosan választ célpontot, bár nem nehéz provokálni.

Köszönhetően kiemelt státuszának a családján belül, illetve a ritka mágikus képességnek, amivel született, Lorian nagyon sokat képzel magáról, és úgy gondolja, hogy varázslóként sokra hivatott. A bőséges önbizalom, elitizmus és ambíció mellé társul intelligencia, szorgalom és legalább egy minimális mértékű önismeret is a saját határait illetően, bár sok tinédzser fiúhoz hasonlóan ő is könnyen belemegy vetélkedésbe, ha valaki megkérdőjelezi a képességeit.

Lorian nagyon büszke az örökségére, sokszor hivatkozik a Grimmstarkokra, és gyakran visel egy fekete kutyafejes gyűrűt, hogy emlékeztessen mindenkit a hovatartozására. Hasonlóan több családtagjához, a konfliktusban a de Lys família tagjait látja vétkesnek, és mivel meg akar felelni szintén radikális apjának, minden lehetőséget megragad, hogy lenyomja, legyőzze őket. Ahhoz, hogy ezt sikerrel megtegye, hajlandó kevésbé egyenes utakon járni. Nem idegen tőle mások társadalmi alapú lenézése, bár nála a vér helyett a vagyon és de facto befolyás az értékmérő.

Amikor éppen nem a de Lys család bukását tervezi, Lorian szívesen tölti az idejét varázslósakkal, edzéssel, vagy azok társaságában, akik hibái ellenére is a barátainak nevezik magukat. Sok fiatalhoz hasonlóan szereti a kviddicset, bár visszavonta a jelentkezését háza csapatából, mert nem értett egyet az összetétellel. Nagyon szereti a Certamen Volantis néven ismert archaikus, seprűháton vívott varázslópárbajokról szóló történeteket (és a megvalósítást, ha talál olyat, aki olyan hülye, mint ő, és bele tudja csalni egy kihívásba). Bár nem veri nagy dobra, nagyon szereti a történeteket, különösen lovagokról és mítikus dolgokról

Lorian titkos oldala, amit senkinek nem mutat meg, hogy szeret párszaszó nyelven alkotni, főleg verseket, bár naplót is vezet olyan gondolatokkal, félelmekkel, amelyeket angolul nem is lenne hajlandó végiggondolni: a kígyók nyelve biztonságosabbnak érződik számára. Annyira tart attól, hogy megossza ezeket, hogy létrehozott egy saját ábécét saját írásjelekkel a gondolatai vezetéséhez. Az egyik újabb, számára ijesztőbb gondolat, hogy felfedezte, hogy vonzódik a fiúkhoz is, és nem tudja megbeszélni senkivel ezt.

Lorian minden hibája ellenére őszintén szereti a családtagjait (bár kerüli az érzelgősködést), és hűséges a barátaihoz. Bár a szó hagyományos értelmében nem becsületes, ha valaki kivívja a tiszteletét, meg szokta tisztelni (szereti azt hinni magáról, hogy a Grimmstark család lovagja).

Merengő || A legjobb emléke, amikor először beszélt kígyóval. A legrosszabb, amikor egy kígyó megharapta, és majdnem meghalt a mérgétől (mert eltitkolta órákra).
Edevis tükre || Bekerülni valamilyen legendás történetbe, mint valami nagy hős.
Mumus || Kelpie

Apróságok

mindig || Repülés, történetek, kviddics, kígyók, párbajok, kalandok
soha || Binns órái, de Lysek, franciák, pókok, Kelpie, tehenek
hobbik || Repülés, edzés, olvasás, párbajozás, kalandozás
Malíciamutató || A de Lys család tagjait
Százfűlé-főzet || A százfűléfőzet íze édes, bár enyhén keserű. Színre sötétzöld, kissé darabkás.
Amortentia || Frissen sült pékáru és könyvek illatát érzi, a kandallóból szállű füst illatával vegyítve
titkok || Vonzónak találja a fiúkat is.
azt beszélik, hogy... || Valamilyen meg nem határozott elmebetegségben szenved; valójában gyáva; ő Draco Malfoy második eljövetele

A család

apa || Lorcan Grimmstark; 38; félvér. Lorian felnéz az apjára, és meg akar felelni neki.
anya || Sarah Grimmstark (Barclay); 36; félvér. Lorian szereti az anyját, felnéz rá, és nagyon feldühíti, amikor megjegyzést tesznek a súlyára.
testvérek || Aveline Grimmstark; 14. Lorian viszonylag sokat veszekszik a húgával, az iskolában pedig keveset beszélnek, bár ettől függetlenül nincsenek rosszban, és Lorian protektív felé.
állatok || Storm. 5. Fekete fülesbagoly.

Családtörténet ||
A Grimmstark egy befolyásos és vagyonos angol család, vérvonalukat egészen a roxforti alapítók koráig vezetik vissza. Bár elvesztették aranyvérű státuszukat, amikor VIII. Henrik és I. Erzsébet udvarában több, pillanatnyilag előnyös házasságot kötöttek a nemességgel, vagyonuk és befolyásuk miatt most is szerepelnek több brit aranyvérű család állandó vendéglistáján. A XIV. század óta a család mindenkori főága Godric’s Hollow mellett él gótikus kúriájában, Grimmholdban. Szinte a teljes család Godric’s Hollowban él, az évszázadok alatt tucatnyi mellékáguk lett, és több tucat varázsló viseli ezt a nevet. Több befektetésük van, elsősorban vendéglátással és befektetéssel foglalkoznak. Nemzetközileg a Grimmfog Hotelről a legismertebbek, mely a Hebridák közelében épült. Godric’s Hollowban saját elmondásuk szerint a címerükről elnevezett Black Hound kávézó jut az emberek eszébe a családról; valójában közmondásos ellenségeskedésük a de Lys családdal teszi őket hírhedtté a város jobbra érdemes lakosságának körében.

Nehéz pontosan megmondani, hogy mikor kezdődött a viszály a két család között, és pontosan miért – egyes források egy XVII. századi, öt halottat eredményező varázslópárbajhoz kötik az ellenségeskedés kezdetét, mások egy ennél korábbi földviszályhoz, megint mások egy középkori szerelmi háromszöghöz. Azóta minden generáció szinte összes tagja gyűlöli a másik család tagjait, az ebből fakadó feszültség pedig érezhető a város mágusainak körében. Szinte évente vannak párbajok az egymással ellenségeskedő családtagok között, és gyerektől aggastyánig igyekeznek minden szinten keresztbe tenni az ellenfeleiknek. Az utolsó halálos áldozata a rivalizálásnak a Grimmstarkok oldaláról ‘98 tavaszán egy Alva nevű, Thickness alá dolgozó (és potenciálisan titokban halálfaló) auror volt, aki párbajban meghalt egy de Lysszel szemben (igaz, főleg azért, mert nem ment be a Mungóba kezeltetni a zsiráfnyakat, amit a párbaj alatt szerzett, hanem megpróbálta egyedül helyrehozni).

Lorian apja, Lorcan Grimmstark a családfő negyedik fiaként látta meg a napvilágot, és a Roxfort elvégzése után pénzügyet tanult, majd a családi vállalkozásban helyezkedett el. Elsősorban az ő érdeme a Black Hound kávézó sikere, melynek köszönhetően öt év alatt megduplázta a méretét és bevételét. Felesége, Sarah Barclay kisebb befolyású félvér családból származik, akivel tinzennyolc évvel ezelőtt házasodtak össze. A pár Godric's Hollow belvárosában él.

Lorcan a családja berkein belül is a de Lysekkel legellenségesebbek közé tartozik, melyet a neveltetésén kívül egy iskolai, öt éven át tartó rivalizálás is tovább tüzelt, mely odáig durvult, hogy 1997-ben egy rövid időre minden de Lyst kitiltott a Black Houndból (és végül csak azért vonta vissza a tiltást, mert nem utálta őket annyira, mint a kimaradó galleonok hiányát). Lorcan négy párbajt vívott de Lysekkel, ebből kettőt felnőttként, az utolsóról mindkét segéd a Mungóba került, míg a párbajozók maguk törött csontokkal távoztak. Lorcan és a nézeteit gyorsan átvevő Sarah belenevelték a gyerekeikbe a de Lys család iránti gyűlöletet. Lorian különösen fogékonynak bizonyult erre az ideológiára.

A Grimmstark a világ kevés örökletes párszaszájú családja közé tartozik, bár a Gauntokkal ellentétben korántsem mindenki örökli a képességet; a tizenhatodik században megritkultak a kígyókkal beszélni képes boszorkányok és varázslók, és ők is gyengébb képességeket adnak tovább, általában olyan felhígult formában, hogy egy szakértő nem is nevezné párszaszájúnak őket. Lorian adottsága a családban kiemelkedőnek számít.

Külsőségek

magasság || 179 cm
testalkat || Sportos
szemszín || Ezüstös kék
hajszín || Fehér/szőke
kinézet || Annak ellenére, hogy Lorian még tizenhat éves sincs, magasabb sok felnőttnél – ez, viszonylag mély hangja és magabiztossága együttesen elegendőek hozzá, hogy sok helyen elhiggyék róla, hogy tizenhét-tizennyolc éves, és esetleg ki is szolgálják dolgokkal, amikkel nem kellene. Viszonylag izmos, bár nem annyira, mint a nála idősebb sportoló fiúk. Sokszor lehet elkapni a tekintetében valami fenyegetőt, amikor dühös, általában azt a benyomást kelti, hogy egyetlen gesztusra vagy szóra van egy átoktól (ez nem feltétlenül tévedés). Amikor nem dühös, arrogánsnak tűnik, gyakran felemeli az állát, és olyan mosoly ül az arcán, amitől az a benyomása a haragosainak, hogy ütni való képe van.

Szőke, majdnem fehér haja van, melyet röviden hord, a szeme pedig ezüstös kék (néhányan, akik nem ismerik egyik családot sem, a Malfoyok oldalágának gondolják őket, bár mind a vértisztaságban hívő Malfoyok, mind a franciákat mélyen megvető Grimmstarkok tagadják, hogy lenne bármilyen rokonság a családjaik között, és nem is találni ilyet egyik családfán sem). A bőre világos színű, az egyetlen megkülönböztető jel rajta a két, enyhén rózsaszín pont a bal keze mutatóujján, mely egy kígyó vagy sikló fogaitól származik.

Lorian szereti a fekete kutya szimbólummal ellátott dolgokat, általában egy gyűrűt hord a családjuk címerével a bal középső ujján, de néha-néha kísérletezik más ékszerekkel is. Az iskolán kívül előnyben részesíti a kényelmes ruhákat, bár valahogy mindig szereti felhívni magára a figyelmet. Kicsit jobban ért a mugli öltözködéshez a legtöbb varázslócsalád gyermekénél, köszönhetően annak, hogy Godric's Hollow lakossága vegyes, bár a stílusa korlátozott (főleg bőrkabátokat hord). Szereti túlfújni a parfümjét, melynek erős illata van. A varázspálcáját a jobb oldalán, egy erre a célra készült hüvelyben tartja, hasonlóan egy tőrhöz.

avialany || Finn Bennett

A tudás

varázslói ismeretek ||

Lorian tehetséges és szorgalmas varázsló, akit motivál mind a versengés és riválisain felülkerekedés, mind a kiválasztottság tudat, ennek megfelelően korához képest kiemelkedő képességekkel rendelkezik. Különösen párbajképességei magas szintűek, eléggé hozzá, hogy kihívást jelentsen egy hatodévesnek vagy nem különösebben tehetséges végzősnek, és ismer egy-egy olyan átkot is, amelyet csak hatod és hetedévesek szoktak megtanulni. A párbajozási stílusa ötvözi az agressziót a valamivel kreatívabb és látványosabb varázslatokkal (különösen, ha közönsége is van). Mindhárom pálcás tárgyból kiváló, különösen Sötét Varázslatok Kivédésében jó.

Bár nincs olyan tárgy, amelyből kifejezetten gyenge lenne, Lorian kevesebb energiát szentel a nem pálcás tárgyaknak: a bájitalait ügyesen és pontosan készíti el, de semmi különlegesre nem képes, a Gyógynövénytan nem foglalkoztatja, Mágiatörténeten pedig nem figyel oda, elfoglalja magát Binns óráin, és könyvből tanul. Nem annyira jó sem Legendás Lények Gondozásából, sem Rúnatanból, bár nem nagyon kap Elfogadhatónál rosszabb jegyeket.

Bár nem került be a háza Kviddics csapatába, Lorian elfogadható seprűlovas, igaz, a kviddicsnél jobban érdeklik a seprűháton vívott párbajok, amelyről rengeteg elméleti tudással rendelkezik. Ami a gyakorlati tudását illeti, többel rendelkezik, mint kellene, kevesebbel, mint szeretne. Viszonylag stabilan irányítja a seprűjét varázslás közben.

Született párszaszájúként Lorian tökéletesen érti a kígyókat, és majdnem tökéletesen megérteti magát velük, bár van néhány kiejtési pontatlansága, amely miatt a számára idegen kígyók elsőre néha bizalmatlanul reagálnak. Lorian kidolgozott egy írásrendszert a párszaszó szövegek feljegyzésére az elmúlt három évben, bár ezt a rendszert nem osztotta meg senkivel, az írásjeleket versírásra és naplóelemzésre használja.

Lorian az angol mellett valamennyire beszél franciául, de akcentussal beszéli (igaz, nem annyira durva akcentussal, mint amit mutatni szeret, ha de Lysekhez beszél, hogy felbosszantsa őket- például magától nem ejtené a croissant-t krásszöntnek).

pálca típusa || 14 hüvelyk, Galagonya pálca, sárkányszívizomhúr mag. A pálca majdnem teljesen merev.