To Sir Daniel Tayilor

Tisztelt Sir Daniel,

 először is szeretném megköszönni a segítséget, tanácsokat, melyeket fél évvel ezelőtt nyújtott nekem! Úgy érzem, hogy elengedhetetlenek voltak abban, hogy a Trimágus Tusa első próbáján jó teljesítményt nyújtsak, különben nem hiszem, hogy sértetlenül kijutottam volna az arénából.

 Természetesen foglalkoztam a mintákkal, amiket adott nekem. Sokat segítettek benne, hogy megismerjem magam- elsősorban azért nem írtam le, hogy mit fedeztem fel, mert szégyelltem az eredményeket, melyeket kaptam. Most már belátom, hogy ostobaság volt, és amennyiben ennyi késéssel is érdekli, szívesen megosztom Önnel az eredményeket.

 Elsősorban egy kellemetlenebb témáról szeretnék ugyanakkor beszélni: talán már hallotta, hogy a pontozás során az egyik bíró az Amerikai Egyesült Államokból nevetségesen alacsony pontokat adott két másik versenyzőnek; az egyikük mugli születésű, a másikuk pedig negyedrészt véla. Ez önmagában csak az adott személyt minősítené (még ha az adott személy nagyon magas rangot tölt be a MACUSA-ban, tudomásom szerint osztályvezető vagy osztályvezető helyettes), de rengeteg jelet láttam arra, hogy itt, az iskolában, a diákjaik között is vannak halálfaló szimpatizánsok.

 Nem kerültem egyikükkel sem igazán közeli viszonyba, de legalább háromról tudok, akik halálfaló nézeteket vallhatnak: Lucinda Yaxley, aki a Főosztályvezető unokahúga, az udvarlója (vagy vőlegénye, nem tudom biztosan), Orville Morris, és az Ilvermorny egyik bajnoka, Solace Barbon – utóbbival beszéltem néhányszor, és bár időközben mutatott rá jeleket, hogy nem akarja folytatni a halálfaló nézetek követését, továbbra is sokszor látom Morris mellett. Emellett tudom róla, hogy képzett a fekete mágiában (igaz, ez tudomásom szerint normális az Ilvermornyban).

 Tudom, hogy rengeteg dolga lehet most, és ez az egész talán csak ostoba vádaskodás, vaklárma, de ha valós veszélyben vagyunk, szeretnék megtenni mindent azért, hogy elkerüljünk egy harmadik háborút a halálfaló mozgalom maradványaival. Apámat gyakran vádolták azzal, hogy aurorként nem volt elég határozott Caramellel szemben, amikor megpróbálta elhallgattatni azokat a hangokat, akik figyelmeztettek a veszélyre, és ha én segíthetek most valahogy, szívesen megteszem, bármi is az.

Előre is nagyon köszönöm a figyelmét!

Sienna Scrimgeour
Roxfort, 2005.december 2.

Kedves Sienna,

Köszönöm a leveledet és mindenekelőtt a nyíltságot és a felelősségtudatot, amellyel megírtad.

Örömmel olvasom, hogy a tanácsaim hasznosnak bizonyultak és ezúton is szeretnék gratulálni a wampus-szal szemben mutatott páratlan teljesítménynek. Kiváló pálcamunka! Őfelségével élőben követtük a közvetítést, felkért, hogy amennyiben alkalmam adódik feltétlen tolmácsoljam feléd gratulációját. Édesapádra erős akaratú és fegyelmezett emberként emlékszik, úgy tartja, hogy felértél nevéhez és álláspontjában osztozom.

Ami a minták elemzését illeti, amennyiben továbbra is úgy érzed, hogy szeretnéd megosztani az eredményeket örömmel és érdeklődve olvasnám. Talán ezek mentén tudok lehetséges stratégiát ajánlani a következő próbára – de kérlek ne érezd ezt kényszernek. Hogyan haladsz a gömb megfejtésével?

Az aggályaiddal kapcsolatban, köszönöm a bizalmadat azonban óvva intelek attól, hogy magad próbáld meg kezelni a helyzetet. Ne próbálj meg bizonyítékokat gyűjteni, ne figyelj meg senkit és kérlek ne kockáztass.

Talán te is tudod, hogy az amerikai mágus társadalom merőben más, mint a brit. Nálunknál jóval frissebb emlékeik vannak arról, hogy milyen út vezetett a Nemzetközi Varázstitok Alaptörvényig. Sajnos éppen ezért a szélsőséges eszmék termékeny táptalajra találnak náluk és magát a Rappaport törvényt is relatíve nem olyan régen törölték el. De tény, hogy a jelenleg feltörekvő Yaxley szenátort és szimpatizánsait feszült figyelemmel követjük Európából az illetékes szervekkel. Nem igazán lep meg, hogy a lánya és annak baráti köre is húzhat az ideáikhoz.

Amire meg szeretnélek kérni, az az, hogy próbáld magadat távoltartani ezektől az emberektől. Sajnos nem csak az eszméik, de a tudásuk és a hatalmuk is veszélyes. Barbon biztos pálcával szállt szembe a gargolylal, Morrisék vagyonát sok brit Lord megirigyelné, ha pedig Yaxley csak fele akkora politikai játékos, mint az apja, messzire érhet a keze.

Megértem a félelmeidet és aggályaidat, de remélhetőleg a fél év végével többé nem fogsz találkozni ezekkel az emberekkel. Kérlek most koncentrálj leginkább a következő próbára. Vedd úgy hogy a legtöbb amit tehetsz a saját eszméid képviseletéért – és az övék elítélésért -, hogy jobban teljesítesz mint Barbon.

Amennyiben nem érzed magadat biztonságban a jelenlétükben vagy bajnoki pozíciódban kérlek mindenképpen értesíts engem és tanáriadat.

Üdvözlettel,
Sir Daniel Tayilor
London, 2005.december 7.

Nyitás: kattints a borítékra • Bezárás: katt ide

Tisztelt Sir Daniel,

 nagyon köszönöm! Nagyon sokat jelent nekem mind Őfelsége, mind az Ön megbecsülése. Már a kezdetektől szerettem volna megfelelni annak a képnek, amelyre apám büszke lenne, és nagyon sokat jelent nekem, hogy olyanok, akik jobban emlékeznek rá, mint én, hozzá hasonlítanak. Igyekszem mindent megtenni érte, hogy a másik két próbán is méltóképpen képviseljem az országunkat, a Roxfortot.

 Még nem sikerült megfejtenem a Gömböt teljesen. Már felfedeztem, hogy sötétben egy kígyószem alakját veszi fel, amely megbénít, és hogy a pókok elmenekülnek előlem, amikor nálam van (szinte mindig nálam van). Emellett volt szerencsém megtapasztalni, hogy kővé dermeszt, ha belenézek – ezek egy baziliszkusz tulajdonságai, az alapján, ami 1992-93-ban történt a Roxfortban. Azt ugyanakkor még nem tudom, hogy mire utalhat ez; azt szerencsére nem gondolom, hogy baziliszkusszal kell küzdenünk, tudomásom szerint mindenhol illegális a létrehozásuk. Idővel meg fogom fejteni.

 Az Amortentia illata olyan volt, mint egy bőrkabát eső után, ami beszívta a cigaretta füstöt. Több ember is eszembe jut, akire ezek a képek jellemzőek a múltamból. A Százfűléfőzet íze enyhén ananászos volt, egyszerre édes és sós, ezen gondolkodtam, de nem vagyok benne biztos, hogy mit jelent. Mindenesetre sokat gondolkodtam a hibáimon: nem bízom magamban eléggé, hajlamos vagyok tönkretenni emberi kapcsolatokat, és úgy érzem, hogy sokszor rosszul válogatom meg, hogy kiben bízzak. Nagyon szívesen venném a tanácsait ezekkel kapcsolatban; azt hiszem, a Trimágus Tusával kapcsolatban nem lenne fair a többi versenyzővel szemben, ha bármilyen segítséget kérnék.

 [[Értő szemmel jól látható, hogy a levél következő sorait többször mágikusan eltávolították és újraírták, mielőtt megszületett a végleges verzió.]]

 Tudom, hogy amit írt az amerikai halálfalók megfigyeléséről, olyasmi, amit én is mondanék egy nálam fiatalabb boszorkánynak vagy varázslónak. Tudom, hogy ezek az emberek mit tettek az apámmal, és tudom, hogy ha tényleg megtudok valamit, ami veszélyes lehet a terveikre, nem haboznának bármi áron elhallgattatni engem, ha erre rájönnek. De úgy érzem, hogy vagy most intézzük ezt el, vagy akkor, amikor megint egy Thicknesse ül a miniszteri székben.

 Boldog lennék, ha nem hallanék róluk soha többé, de sajnos tudom, hogy a világ nem így működik, ahogy nem így működött akkor sem, amikor Mr. Caramel kormányzata egy évig úgy próbálta megoldani Voldemort visszatérését, hogy tagadta a létezését. Tudom, hogy csak egy diák vagyok, és nem az én dolgom lenne ezt elintézni, de az én életemet is tönkre fogják tenni. Már most is ott vannak több barátom körül, talán be akarják szervezni őket, talán valami rosszabbat akarnak. Bármi is a végső céljuk itt, az biztos, hogy nem akarnak semmi jót nekünk; biztosan nem bocsátották meg, ami legutóbb történt a Roxfortban, amikor hatalmon voltak.

 Mindenképpen szeretnék tenni valamit, de úgy látom, hogy jobb pozícióban vagyok hozzá, ha tudom, hogy milyen információ segítene, mintha olyasmit üldözök, amit Ön és a Minisztérium esetleg tudnak már. Elég sok kapcsolatom van mindkét vendég iskolában (egyelőre), valószínű jobb pozícióban vagyok az információgyűjtéshez, mint egy auror lenne. Van bármi, ami segítene Önöknek?

Előre is nagyon köszönöm a figyelmét!

Sienna Scrimgeour
Roxfort, 2005.december 9.

U.I.: Megígérem, hogy egyszer, amikor gyakornok leszek, főzök Önnek kávét. Nem az a tervem, hogy hősi halált halok.

Kedves Sienna,

Biztos vagyok benne, hogy kitűnően fogsz teljesíteni és tovább öregbíted a Scrimgeour nevet!

Valóban ezek a nyomok a baziliszkuszra utaló jelek és kiváló összekötés a ’92-es tanév eseményeihez, jómagam is ezen az úton indulnék el. Javaslom, hogy végezz alapos kutatómunkát a baziliszkuszokon és használd ki az hazai előnyödet. Valószínűleg többet tudsz az Roxfort titkairól és történelméről a többi bajnoknál. Beszélgess portrékkal, szellemekkel, tanárokkal és keresd fel a titkait az összes tanteremnek, mosdónak, és lépcsőfordulónak. Szabadkozni és bűntudatot érezni pedig felesleges, a Trimágus Tusa régi hagyománya a szabályok flexibilisen való kezelése és a bajnokok segítése, ne hidd azt, hogy a többiek nem kapnak segítséget. Amikor auror leszel terepen, akkor is szabadkozni fogsz amiért felkészülsz vagy hallgatsz a jelekre, fülesekre?

Köszönöm szépen a bizalmadat, hogy megosztottad velem a minták eredményeit és valóban érdekesek. Az amorthentia kifejezetten különleges, hogy ennyire személyekhez tudod kötni. Ez összegezve pálcád védelmi bűbájokhoz való affinitásával kiváló kombináció lehet. A védelmi bűbájok leggyakrabban a pozitív érzelmekből táplálhatóak melyekhez az emlékek kiváló mankók. Javaslom, hogy szedd össze, akár egy pergamenre leírva a legszebb emlékeidet melyek eszedbe jutnak a bőrkabátos és cigarettafüstös személyekről és próbálgasd a bevett védelmi bűbájaidat ezekkel az emlékekkel a szemed előtt gyakorolni. Egy protego is masszív ólomfalnak tűnhet, hogyha kellően erősen van megidézve.

Kérlek értesíts, hogyha történik előrelépés ezzel a módszerrel kapcsolatban és rá tudunk térni az erősebb, összetettebb bűbájokra.

Sienna, nem fogok köntörfalazni. Bár mennyire is átérzem és megértem a félelmeidet egyáltalán nem tetszik a szituáció és nem támogatom, hogy a kelleténél jobban bevonódj az eseményekbe. Rengeteg bajtársat vesztettem el a háború során és bár igazat adok abban, hogy a tagadásban élés nem akadályozná meg ennek a megismétlődését, téged sem lökhetlek a sötét varázslók elé. Ugyanakkor azt is látom, hogy hajthatatlan vagy és biztos vagyok abban, hogy intő szavaim ellenére is cselekedni fogsz – az a cselekedet viszont legyen akkor már, ahogy írtad is, hasznos.

Yaxley közvetlen támogatói körében sok a hangos ember, akiket könnyű megtalálni és profilozni. A halkabbak viszont nagyobb kihívást jelentenek, jobban eltüntetik a nyomukat. Nem vagyok biztos abban, hogy a gyerekeik is ilyen ügyesek lennének ebben. Próbálj meg minél többet megtudni az amerikai diákok családi hátteréről. Hogy ne legyél feltűnő beszélgess mindenkivel, származástól és gyanútól függetlenül.

Amennyiben gyanús elemeket észlelsz, kérlek értesíts.

Legyél óvatos, kerüld a konfliktust és ne kockáztass. Ez parancs.

Üdvözlettel,
Sir Daniel Tayilor
London, 2005.december 10.

Nyitás: kattints a borítékra • Bezárás: katt ide

Kedves Sir Daniel,

szeretnék Kellemes Ünnepeket kívánni Önnek! Remélem, hogy van ideje pihenni is a szolgálat mellett.

 Átgondoltam, amit a segítségről mondott, és belátom, hogy igaza van. A halálfalók szolgái bizonyára most is nagy erőkkel dolgoznak rajta, hogy megoldják a saját bajnokuk feladványait, úgyhogy minden előnyt ki kell használnom nekem is. Azt hiszem, hogy lett is egy viszonylag szilárd elképzelésem azt illetően, hogy mi a Második Próba, és amíg el nem jutunk odáig, folyamatosan készülni fogok.

 Nagyon köszönöm a tanácsot! Elkezdtem naplót vezetni, átgondoltam az Amortentia hatásait, és valóban úgy érzem, hogy fejlődést tapasztalok a képességeimben. Sokat segít az is az önbizalmamon, hogy a pajzsbűbájom kitartott a wampus ellen, és egyetlen karcolás nélkül úsztam meg a próbát a valószínűleg második legveszélyesebb lény ellen. Emellett nagyon sokat dolgozom egy diáktársammal a fizikai erőnléten, még ma reggel is kimentem futni, úgyhogy a védekezéssel nem hiszem, hogy problémáim lesznek. Persze, van bőven hová fejlődnöm, különösen az offenzív mágia területén; úgy érzem, hogy a támadó varázslataim viszonylag limitáltak, majdnem minden, amit ismerek, roxfortos tananyag (bár sok dolgot megtanultam már az órák előtt).

 Megértem a félelmeit, de úgy érzem, hogy ez nem várhat. Ha a ’91-es évfolyam nem tett volna meg mindent, hogy megállítsák őket, ma a halálfalók uralnák az országunkat, és talán sok más országot a miénken kívül. Tudom, hogy sok diák meghalt az én házamból, ismertem például Colin Creevey öccsét, úgyhogy nem gondolom, hogy veszélytelen, amit csinálok. De ha nem teszek semmit, tönkremehet minden, amiért ők meghaltak.

 Viszonylag keveset haladtam sajnos a felderítéssel, nem igazán találok könnyen lehetőséget rá, hogy közel kerüljek ezekhez a diákokhoz. Van egy Silas Robertson és egy Nathaniel Nox nevű barátja Morrisnak, ők talán benne vannak, bár a nevük alapján nem hiszem, hogy aranyvérűek, úgyhogy nem tudom, hogy mi a helyzet a szüleikkel. Mindenesetre ők tűnnek talán a gyengébb láncszemnek, megpróbálok közelebb kerülni hozzájuk. Ezen kívül beszéltem egy lánnyal egy prominens amerikai családból, akivel barátok vagyunk, és akinek a családja nem vallja ezeket az elveket, és bár nem mondta ki egyértelműen, az a benyomásom, hogy ő is úgy látja, hogy a halálfalók felemelkedése valós veszély.

 Barbon idő közben látványosan elkezdett eltávolodni Morristól. Egészen hihető, bár arra nem jöttem még rá, hogy pontosan mit akarnak elérni ezzel; az mindenesetre biztos, hogy nagyon sokan elhitték ezt, úgyhogy talán így akar kapcsolatokat építeni, és csatlósokat szerezni az országunkban, az iskolánkban. A közvetlen környezetemben is van, aki bedőlt neki, és az a benyomásom, hogy nem nekem hinnének, ha elkezdeném erre felhívni a társaim figyelmét. Barbon egyáltalán nem érződik karizmatikusnak, de néha az a benyomásom, hogy páran akkor is a barátai akarnának maradni, ha előttük ölne meg muglikat. Ebben a kérdésben teljesen tehetetlen vagyok, egy időben engem is meggyőzött, hogy őszinte a változása.

 Azonnal jelentkezem, ha megtudok még valamit.

Sienna Scrimgeour
Roxfort, 2005.december 24.

U.I.: Küldtem néhány roxforti süteményt, és szereztem egy díszített szalvétát a Hollóhát asztaláról. Remélem, hogy örül neki.

Kedves Sienna,

Kellemes ünnepeket kívánok neked is!

Nagyon köszönöm a süteményt és a szalvétát. Boldog roxfortos éveket idéztek fel bennem!

Nekem is eszembe jutottál az ünnepek alatt, remélem örülni fogsz az ajándékodnak.

Örülök, hogy úgy döntöttél, hogy elfogadod a segítségemet és ami azt illetti gondolkodtam is azon, hogy mi várhat rád. A Trimágus Tusa próbái mindig is egy bizonyos minta alapján voltak megszervezve. Így, hogy az első próbán bestiákkal találtátok szemtől szemben magatokat úgy gondolom, hogy a másodikon a megmentésen és gyorsaságon lesz a hangsúly és bizony itt a legeredményesebb valóban az offenzív mágia használatával lehetsz, hogy minél előbb túljuss az akadályokon.

Az efféle varázslatokkal ellenben vigyáznod kell. A mágiakutatók a mai napig vitatkoznak azon, hogy hol húzódik a határ a jogos támadóátok és a feketemágia ártásai között. Ahogy a mágiánkat érzelmeink erősen befolyásolják úgy egy átoknál fennáll a veszélye, hogy amennyiben túl sok negatív érzelemmel vegyül már inkább lesz szándékos ártás. Én úgy tartom, hogy mindez ismét az önismerethez és a pálcamágiához vezet vissza, hogy mennyire tudod kontrolálni az érzelmeidet és mennyire vagy harmóniában saját mágiáddal – és pálcáddal.

Amíg a mogyorópálcámat használtam, a logikus döntésekből eredő varázslataim operáltak a leghatékonyabban. A tölgypálcám ellenben a lojalitást és tettrekészséget támogatja. Például amikor lovagi eskümre és az Korona védelmére koncentrálok egy párbaj során, tisztábbak az átkaim, mint valaha. Úgy gondolom, hogy a te szőlőpálcádnál érdemes lehet megint visszafordulni a védelem felé és a defenzív érzéseket offenzívává fordítani. Próbálj ki egy-egy párbajátkot azzal a gondolattal, hogy óvni kívánsz valamit vagy valakit.

Megértem az érveidet és átérzem a gyászodat, de a szituáció teljesen más. A ’91-es évfolyamon ott volt Harry Potter, a kiválasztott és Hermione Granger akiből ha így halad az ország valaha volt legfiatalabb Mágiaügyi Miniszernője lesz. Emellett majdnem minden évben magával Tudjukki-vel kellett személyesen szembe szállniuk. Kérlek ne hasonlítsd hozzájuk magadat és ha bár látni egy mintázatot, éles párhuzamost sem lehet húzni a mostani és a tíz évvel ezelőtti események között. Az óvatosság és megfontoltság nem a bátorság és az elszántság hiánya.

Nox és Robertson érdekes nevek lehetnek, köszönöm, hogy megosztottad őket velem. Ami Barbont illeti nem lepne meg, hogyha ez a távolodás nem színjáték lenne. Solace a neve alapján minden bizonnyal vadász-leszármazott. Az ősei pénzért vadászhattak le más varázslókat és boszorkányokat, hogy a muglik kivégezhessék őket. Az ilyen családok helyzete ma is nagyon labilis Amerikában, éppen ezért könnyen felhasználhatóak is a Morris féléknek. Tartsd rajtuk a szemedet, de esélyes, hogy ez egy kehülőben lévő nyom.

Továbbra is légy óvatos és ne kockáztass.

Üdvözlettel,
Sir Daniel Tayilor
Liverpool, 2005. December 25.

Nyitás: kattints a borítékra • Bezárás: katt ide

Kedves Sir Daniel,

 nagyon köszönöm az ajándékot! Jól esett, hogy gondolt rám.

 Nem gondoltam még erre a megközelítésre. A morális részről volt szó egy Sötét Varázslatok Kivédése órán, bár a professzor végül nem tette egyértelművé a gondolatait. Én talán kicsit túl szélsőségesen állok hozzá, de úgy érzem, hogy nincs olyan varázslat, olyan eszköz, amely minden esetben elkerülendő. Nem szeretek ártani senkinek, de néha muszáj drasztikus eszközökhöz nyúlni, ha valaki csak lefegyverzéssel és kábító átokkal próbálkozik, a tapasztalataim szerint nem szokott túl sokáig állva maradni.

 Kipróbáltam a tanácsát, és úgy érzem, hogy valóban erősebbek a varázslataim, ha arra koncentrálok, hogy mit akarok megvédeni. Ugyanakkor úgy érzem, hogy kicsit lassabban reagálok,  ha erre figyelek. A legtöbbször arra koncentráltam mágiahasználat közben, hogy meg tudjam mondani, hogy mit fog tenni az ellenfelem. Mindenképpen gyakorolnom kell ezt, de úgy érzem, hogy elég idővel tényleg segíthet a varázslataim erősebbé tételén anélkül, hogy lelassítana.

 Az egyértelmű azonosságok, párhuzamok ellenére nem vagyok annyira öntelt, hogy Harry Potterhez hasonlítsam magam. Tisztában vagyok a korlátaimmal, nem vagyok annyira erős, mint Harry Potter volt az én koromban, nem vagyok annyira okos, mint Hermione Granger, és azt hiszem, hogy nem vagyok annyira jó barát sem, mint Ronald Weasley. Nem akarok semmilyen elismerést, egyszerűen csak szeretném, ha a barátaimnak nem kellene átélniük, mint az előző generációnak. Ha Harry Potter a Roxfortba járna még, minden bizonnyal megtehetném, hogy nem teszek semmit, de ő nincs itt, és valakinek most is tennie kell valamit. Nem vagyok benne biztos, hogy van-e bárki az iskolában, aki hajlandó rám rajtam kívül. És tudom, hogy meghúzhatnám magam, én nem okoztam Voldemort bukását, nem leszek örökre célkeresztben, akár akarom, akár nem. De tenni akarok valamit.

 Nem szeretném hosszan leírni, hogy mit gondolok Barbonról, milyen élményeim voltak vele, de tényleg egy ilyen családból származik az elmondása alapján. Nem tudom, hogy az egész bűntudatból történik-e részéről, vagy egyszerűen csak opportunista, de én úgy látom, hogy ez az egész részéről színjáték. Nagyon is jóban volt Morrisszal, az őszinte véleményét hallottam nyáron, és bár én is elhittem, hogy megváltozott a véleménye, a tettei alapján nem gyűlölte meg a halálfalókat. Szeretném, ha tévednék, eggyel kevesebb ellenségünk lenne, de ez az egész túl hirtelen történt, nem tűnik valódinak.

 Egyelőre sajnos nem tudtam új információkat kideríteni, de írok, amint megtudok valamit. És Boldog Újévet Kívánok!

Sienna Scrimgeour
Roxfort, 2006. január 2.

U.I.: Küldtem néhány roxforti süteményt, és szereztem egy díszített szalvétát a Hollóhát asztaláról. Remélem, hogy örül neki.

Kedves Sienna,

Örömmel olvastam soraidat, és különösen azt, hogy hasznosnak találtad a tanácsaimat és hogy örültél a sálnak.

Amit a varázslatok erkölcsi határáról írsz, nem éretlen gondolat. Valóban akadnak helyzetek, amikor a világ nem fekete és fehér. De hadd tegyek hozzá valamit, amit az évek és a rutin tanítottak meg nekem: a kérdés ritkán az, hogy egy varázslat önmagában megengedhető-e. Igét kántálni és pálcát rántani mindenki tud. A valódi kérdés az, hogy mit tesz azzal, aki kimondja. A mágia nem csupán eszköz, de lenyomat is. Mindig hagy nyomot a használóján. Egy erős jellem, aki tudja hogyan használja, valóban tud igazi ártásokat is alkalmi eszközként használni, de másokat felfalhat.

Az, hogy a védelemre koncentrálva erősebbnek, de lassabbnak érzed magad, teljesen természetes. A tudatos mágia kezdetben mindig lassabb, mint az ösztönös. Érdemes lehet a párbajritmusodon gondolkodni amíg ezen a tudatosságon dolgozol. Amennyiben eléggé védekezel, kellő időt nyersz erősebb támadások megigézésére. Én a Bolluath-féle két és feles technikát javaslom. Egy kisebb ártás, egy védekezés majd a védelmi árnyékból egy nagyobb ártás. A párbaj és a tánc között sok a párhuzam, fontos hogy kidolgozd és megtaláld a ritmusodat – ahogyan a wampus ellen is tetted.

Szeretnék reagálni az elszántságodra. A gondolatot, hogy „valakinek tennie kell valamit” megértem. De vigyázz vele. A legveszélyesebb illúzió az, hogy az ember egyedül maradt felelősséggel egy egész helyzet súlya alatt. A világ rendje nem egyetlen diák vállán nyugszik. Tenni sokféleképpen lehet. A figyelés tett. A tanulás tett. A visszafogottság néha nagyobb tett, mint az elsőként kimondott átok. Az óvatosság nem a bátorság ellentéte, hanem annak fegyelmezett formája. Az előző generáció története nem parancs a mostaninak. A ti feladatotok nem az, hogy megismételjétek, hanem hogy másképp éljetek és tudatosabbak legyetek. A figyelés és a felkészülés az első lépés ehhez. Büszke vagyok arra, ahogyan gondolkodsz. De még büszkébb lennék, ha előbb mérlegelnél, mint cselekednél.

A neveket és benyomásokat, amelyeket említettél, köszönöm a bizalmadat, de arra kérlek, írásban ne részletezd tovább ezeket. Egy időre el kell hagynom az országot így kénytelen vagyok levelezésünket megszakítani.

Visszatértemkor keresni foglak.

Légy óvatos. Ne kockáztass.

Boldog Újévet kívánok neked.

Üdvözlettel,
Sir Daniel Tayilor
Liverpool, 2006. január 8.

Nyitás: kattints a borítékra • Bezárás: katt ide

Köszönöm a játékot!