Hugrabug vs Griffendél - lelátók

Itt szurkolhattok a csapatoknak, minden Kviddicsfan élhet vágyainak!  

Drukker versek, reagok, felkiáltások, hajtépések, ércelődések... ide velük!


A ZsupszChatet ezúttal nem aktiváltuk, úgy láttuk hogy nagyon nem volt kihasználva. 

Pourquoi l'hiver est-il si froid?

Lelkes szurkolók

2005. december 3. szombat

Ha nem lenne Miguel, nem jönnék ki erre a meccsre, pláne nem ebben a rettenetesen hideg, téli skót időben, amiben még a melegítő bűbáj és az általa adott extra pulcsi ellenére is fázom - de amíg itt vagyok, addig sem a szobámban, egyedül a halloween óta egyre aggasztóbb és meglehetősen ijesztő gondolataimmal. Talán ha elég hideg van, az majd kitisztítja a fejem, és nem fogja hagyni, hogy…
-Entonces estamos aquí porque... ¿te gusta Alma?- kérdezem tőle ahogy a lelátók felé sétálunk, egyrészt kihasználva az alkalmat, hogy gyakoroljam a spanyolt, másrészt hogy… megtudjak dolgokat, talán a saját testvérétől csak megkérdezhet ilyet az ember. Ugye? Mert egyébként miért lennénk ma a Hugrabug lelátókon, ha mindketten a Griffendélnek szurkolunk? Illetve egészen pontosan, ő Tetsuyának, én meg Annienek, de attól az még a piros csapat. Nem mintha bármi problémám lenne Almával, vagy a Hugrabuggal, csak nem ismerek onnan senkit igazán, rajta kívül. A problémám a hidegen kívül csak a tömeggel volt, bizonyos események óta jobban, mint egyébként. Pedig ott lesz még a Yule bál is… nem is akarok inkább gondolni rá.
-Ezt neked hoztam - nyújtom át Élodienak a forrócsokit, ahogy helyet foglalok a bátyám és közte, bár biztosan járkálni fog, hogy minél jobb képeket tudjon majd készíteni. Nekem itt van a Rokuro-féle tea, Miguel azt mondta, nem kér inni semmit, ha jól látom, Gemma és Malachi is iszogatnak valamit egy-egy bögréből - pedig én azt hittem, esetleg Malachi és Annie... de lehet, mégsem? - Varvaránál pedig… az ott egy laposüveg?
-Attól tartok, én nem tudok túl sokat a Hugrabugos csapatról - fordulok kedvesen érdeklődve Alma felé, abban a reményben, hogy ő esetleg igen. Az előző meccsükön a Hollóhát ellen nem voltam kint, és a Griffendélről is csak Annie miatt tudok bármit is, meg mert Miguel jóban van Tetsuyával. Ezek után például nagyon érdekel, miért adnak ki a sárga csapatban mind fura állathangokat.
Mindeközben a teámat iszogatva azon gondolkodom, hogy otthon már biztos felrakhatták a karácsonyi fényeket a kastélyra, és hamarosan kezdődnek a workshopok is, amiken idén nem veszek részt, de nem bánom, hiszen itt töltöm majd az ünnepeket Miguellel, ez pedig mindennél boldogabbá tesz. Neki már hónapok óta dolgozom az ajándékán, Élodién még el kell végeznem az utolsó simításokat, és még vennem kell egy-két dolgot, de egyébként nagyrészt mindennel és mindenkiével megvagyok már. Fél füllel azért figyelek arra is, hogy Vianne mennyire lelkes a hó miatt, amit elmondása szerint életében először lát, és hogy hóangyalt szeretne csinálni, lehetőleg most, és lehetőleg a pályán - erről legalább hárman próbálják meg lebeszélni.
Ha a kommentátor szavai annyira nem is, az azért eljut hozzám, hogy Varvarának mi a véleménye a meccsről, de főleg a női játékosokról, akik mind nagyon tetszenek neki, de végül az zökkent ki az ünnepekkel kapcsolatos, legalább pozitívabb gondolataimból, amikor hirtelen felém fordul és hozzám kezd beszélni. Meglehetősen összezavarodva pislogok rá, amikor megkérdezi, hogy Rokuro miért nem csatlakozott hozzánk.
-Hát mert… nem is szereti a kviddicset - és egyébként biztosan panaszkodna a hidegre is, teszem hozzá, bár már magamban, de hát ezzel Varvara is bizonyára tisztában van, vagy Vianne, ők jártak vele egy iskolába az elmúlt 6 évben. Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy akkor sem ment meccsekre, miért most tenné? És legfőképp: ezt miért pont tőlem kérdezi?
-Oh, milyen szép gól! - bólogatok elismerően, ezt már én sem tudom szó nélkül hagyni, ahogy Tetsuya olyan távolról bedobja a kvaffot, bár a hóesés nehezíti valamennyire a látási viszonyokat - és így például sajnos Anniet is nehezebben tudom követni.

[Hugrabug vs Griffendél]

Hugrabug vs Griffendél

"I’m a warrior, not because I always win, but because I always fight."

2005. decmber 3.

hangulat

Kissé elgondolkodva, de boldogan figyelem a körülöttem lévő diákok tömegét, akik a szokásosnál is több izgalommal vetik bele magukat a szurkolásba. Nem véletlenül, ugyanis egy hete zajlott le a Trimágus Tusa első próbája - véleményem szerint igazán érdekes pontozással az amerikaiak részéről - és mindenki arról spekulál, hogy mit találhattak ki a szervezők a második próbára. Arról meg már nem is beszélve, hogy ma Sienna is a pályán van, de most mint a Griffendélesek csapatkapitánya - és a Tusán, illetve a kviddics csapatban való helytállásáért le a kalappal előtte. A múltkor látott borzalmak emlékét elmosta az éjjel esett hó, fehérbe borítva a Birtokot és a környező területeket. Bár az ég szürke, a friss hó még így is varázslatos látványt nyújt, és én igazán hálás vagyok érte.
Másfelől egyre közelebb érkezünk a karácsonyi szünethez, ahogy előre haladunk a tanévben és már mindenki tűkön ülve várja, hogy eljöjjön az utolsó tanítási nap és zöld utat kapjunk a távozásra, miközben az ünnepi terveinket szövögetjük. Erre pedig még csak rátesz egy lapáttal a Tusa keretein belül megrendezett bál januárban, így pedig adja magát, hogy a beszélgetések arról szóljanak, hogy ki milyen dísztalárt fog viselni, illetve ki kivel megy, vagy szeretne menni - na meg persze tökéletes pletykaalap. Szóval túlzások nélkül állíthatom, hogy van mit megbeszélnie az embereknek.
Látszik a leheletem, ahogy a kezemben forrócsokit szorongatva, a decemberi csípős hideg miatt kipirult arccal figyelem az idei tanév harmadik kviddics mérkőzésének menetét. Az időjárásra és a csokoládémra való tekintettel nem szurkolok olyan hevesen, mint a Hollóhát elleni meccsen, de azért néha elhagyja a torkom egy-egy hangos kiáltás, illetve, hogy mindkét kezem melegen maradjon, egy kicsi, háromszög alakú hugrabugos zászlóval tűztem fel a hajam. Érdekes látvány lehetek így, hogy a rendetlen kontyomból egy szurkolózászló áll ki, de hát nem hagyhatom, hogy bárki is azt higgye, hogy a másik csapatnak szurkolok nem?
A jókedvemhez pedig csak hozzátesz, mikor meglátom Miguel-t, Daphné-t és Éloise-t közeledni és fülig érő vigyorral integetek nekik. Kicsit azért meglepő, általában nem a Hugrabug lelátóin szoktak lenni, ha jól emlékszem a griffendéles szurkolók között látom őket a legtöbbet..? De lehet, hogy összekeverem őket valakikkel.
- Bár éppen a levegőben száguldoznak, megpróbálom megmondani, hogy ki kicsoda, ha gondolod! - mosolygok Daphné-ra.
Igyekszem a szerepük szerint felsorolni a játékosainkat, vagy ha éppen nehéz őket megkülönböztetni - mert mondjuk éppen egymás mellett vannak - akkor a pályán való cselekedeteik alapján azonosítani őket a beauxbatons-os lánynak.
- Egyébként nem vagyok egy nagy kviddics rajongó, gyakorlatilag csak az alapszabályokat tudom - szabadkozom - De mindig kijövök, főleg, ha a Hugrabug játszik, különben hetekig azt hallgathatnám Ophelia-tól, hogy nem voltam szurkolni.
Mosolyom kiszélesedik, ahogy elképzelem, hogy szobatársam hitetlen tekintettel bámul rám, és szándékosan túljátszva a sértődöttséget, drámaian elfordítja tőlem az arcát.
Fél füllel hallgatva a többiek beszélgetését a következő hetek eseményire terelődtek a gondolataim. A szünet első felét a fővárosban töltöm, a családommal töltve az ünnepeket. A King's Cross-ról egyből a nagyszüleimhez megyek majd, hogy ne kelljen feleslegesen utazgatnom, apa és a rokonság többi része majd pár nappal később csatlakoznak hozzánk. Az új év még nem tudom, hogy fog telni pontosan, de a Tusa - talán egyetlen - fénypontja a bál lesz, amit már most is izgatottan várok. Átfut az agyamon egy gondolat, amit először elhessegetek, de csak vissza-visszatér. Végül kíváncsian fordulok a többiekhez.
- Ti mit terveztek az ünnepekre? - nézek végig a társaságon érdeklődve - Nekem majd még pár dolgot vennem kell és gondoltam ez jó kifogás lesz, hogy körülnézzek a Covent Garden karácsonyi vásárán, Londonban. Talán találok valamit, amit felvehetek a Yule Bálra, bár még nem hívott el senki.
Minden akaraterőmre szükségem van, hogy az arcom ne árulja el, hogy mennyire tudatában vagyok, hogy Miguel mellettem ül, és bár az illendő távolság megvan köztünk, még így is érzem a belőle áradó meleget, ahogy kicsit előrehajolok, hogy rálássak a barátaimra. És minden próbálkozásom ellenére, mégis rápillantok a fiúra, hátha elárul valamit a tekintete. Az egész csupán egy pillanat, ahogy realizálva tettemet Daphné-ra irányítom a figyelmem. Vajon észrevette?

Tejones contra leones
2005. december 3. szombat

Figyelmeztetés: itt-ott fellelhető trágárságok, basic mexican bullshit

Legnagyobb sajnálatomra idén a lelátókról lehetek legközelebb a kviddicsezéshez, így minden egyes alkalmat megragadok, hogy kint legyek a meccseiken. Természetesen a mostani meccsen is a pirosaknak szurkolok, Amigo Tetsuya tiszteletére, de mégis a sárgák leltói felé veszem az irányt Hermanita és Señorita Élodie társaságában.
- No, estamos aquí porque disfruto especialmente de su compañía, más allá de que me guste. - felelem Mikaela kérdésére. Attól még, hogy Alma éppenséggel pont az esetem, van benne valami, ami megragadja a figyelmemet, tovább, mintha csak egy egyszerű szép arc lenne. Miatta, csak és kizárólag miatta megyünk a Hugrabugos lelátók felé, amúgy is már érlelődik bennem egy fontos kérdés irányába. Fogok egy forraltbort valami alsóbb évestől, lehet fizetni is kellett volna érte, csak nem mert szólni érte. Hogy a bőrszínem, vagy a Tio Javiertől eltanult igazán nem túl megnyerő pillantásom ennek az oka, az már igazán nem érdekel. A sárgáknál egészen érdekes a hangulat a pirosakhoz képest, pero por suerte még azelőtt megpillantom Almát, hogy rögvest vissza óhajtanék fordulni. Kicsit zsúfolt ez a lelátó a táncoslábúak miatt, de kihasználva a testméreteimet, utat török magamnak és asombroso kompániámnak egészen hasta la encantadora dama de Hufflepuff.

- Csodálatosan szép, szurkolásra alkalmas napot kívánok neked Alma. Megjelenésed és kisugárzásod ma is, mint mindig természetesen meleg és ragyogó, mint a spanyol napfény. Igazán csinos az a kis zászló is a hajadban - kacsintok rá a végén. Kedves húgomat már ismeri, hagyom is őket beszélgetni, amire fél füllel figyelek, másik fülemmel meg a kommentátort hallgatom, és próbálom felvenni az események fonalát. Egy egészen más arcát látni mindkét csapatnak, mintha csak szerelmetesen simogatnák egymást. Köze sincs ennek a meccsnek a korábbiakhoz, elég csalódottnak érzem magam.
¿Dónde está la emoción, el drama, el dolor, los huesos rotos y la sangre? Vale, me he dejado llevar un poco, pero el quidditch es un deporte violento, y estos... solo falta que se den besitos en sus pupas, en serio...
Az első meccsen Mikaela szeplős kis barátnője határozottan jobban célzott, de ennyire elvéteni valakit... lehet szándékosan tette? Ennyire nem akar nyerni? Bár aztán végül véletlen mégis talál az a gurkó.
A második ilyennél már élek a gyanúperrel, hogy ez valami új technika, amely... sokkal kiszámíthatatlanabbá teszi őt. Ha ez így van, és nem véletlen, akkor visszavonom minden negatív gondolatomat vele kapcsolatban, ha csak a szerencse műve... menjen el lottózni.

- Én terveztem élvezni iskolád vendégszeretetét a szünetben. Ritkán jut el az ember egy másik varázsiskolába, ha már itt vagyok, a lehető legtöbbet szeretném látni belőle - azt azért mégsem mondhatom, hogy nem tolhatom haza a képem, miután Barbonka eldugta a drogjaimat, mert Tio Javier ígyis elképesztően mérges rám épp, amiért az eladások és a híresztelés nem olyan mértékű, mint amit kiadott nekem, de carajo aurorok meg újságírók lebzselnek mindenütt, én pedig nem akarok apámhoz csatlakozni a börtönben. Na és ha azt megtudja, hogy egy iskolatársam úgy elrejtette a cuccokat, mint a picsa, akkor amúgy sem jönnék már vissza, mert valamelyik mocsárban rothadna szarrá a testem szünet végére. Szép kilátások, ugye? De todos modos inkább maradok itt a biztonságos Roxfortban, majd év vége felé elkezdek aggódni a jövő dolgain.
Tekintetemet leginkább előre szegezem a pályára, amint a fogók üldözőbe veszik a cikeszt, őket vizsgálom. Biztos vagyok benne, hogy náluk jobb lennék, Langley, a sárgák fogója meglepett az előző meccsükön. Most majd kiderül, csak szerencse volt-e, vagy eddig eltékozolt potenciált rejteget magában.
Érzem magamon Alma pillantását, és bár elraktároztam az információt, hogy még senki nem hívta el, ezt nem engedem láttatni az arcomon.

- Oh, valóban? Pedig azt gondoltam, hogy a hozzád hasonló lányokra már azelőtt lecsapnak, mielőtt az ember kettőt pislog, és kimondja, hogy Gustatio Perfecta - a kezem önkéntelenül is feszül, majd ernyed a cikesz üldözését figyelve. Nagyon hiányzik, hogy újra élesben játszhassak...