dans mon cœur

Gondolatok, naplóbejegyzések és levelek, amiket Miguel sosem kapott meg


Levélrészlet

Miguel, azt hiszem, minden ellenére én… szeretek itt élni. Tudom, tudom. Sokkal egyszerűbb lenne, ha utálnám, de…nem. Franciaország gyönyörű hely.
Imádom, hogy itt minden annyira szép zöld, és nem, nem úgy értem, hogy Új-Mexikóban nem volt jelen a zöld szín, de… de ez más. Itt tűző nap, sivatagi por és kaktuszok helyett tölgyek, hársak, fűzfák vannak, és friss, nedves föld és virágillat. Puha pázsit és… egy óriási erdő. Szerintem sosem láttam még egybe ennyi magas, csodaszép fát.
Egy kis faluban lakunk, Chenonceaux a neve (“sz”-nek ejtsd a szó elejét, ne “cs”-nek, és… ne ejts ki minden betűt, csak, amelyik szimpatikus), ahol nagyjából semmi nincs 300 emberen kívül, aminek a nagy része moldu (itt így hívják a magnixeket), de mégis, nem fogod elhinni: van itt egy óriási, gyönyörű kastély, amit a folyó fölé építettek. El sem hittem, amikor először láttam, olyan, mint egy mesekönyvben. Látom a szobám ablakából minden reggel (szerintem mindenki ezt látja a szobája ablakából. Tényleg nincs itt semmi más), és minden reggel ugyanúgy gyönyörködöm benne. Azt mondják, molduk építették a 16. században. És azóta itt van! Ez egészen elképesztő, nem? Tudnak valamit ezek a molduk, bár nem tudom, hogy csinálták, ha nincs varázspálcájuk.
Miguel, mi van, ha én tényleg szeretek itt élni? Ha… nem is akarnék visszamenni? Utálnál, még jobban, mint most? Én utálom magam emiatt, ne aggódj. Valószínűleg örökre bűntudatom lesz amiatt, amit tettem, de meg kell próbálnom szeretni a helyzetemet, főleg ha már én választottam. Bár annyira talán nem is kell próbálkoznom - talán túl könnyen belopta magát a szívembe Franciaország. Most talán azt hiszed, hogy akkor téged el is felejtettelek, de az lehetetlen. De… mégis azt hiszem, hogy talán… boldog lehetek itt.

Mi querido hermano,
Nagyon szeretnék beszámolni arról, hogy rengeteg barátom van az iskolában, de… azt hiszem, elvesztettem a képességemet, hogy barátokat szerezzek. Vagy talán soha nem is volt ilyen képességem, nem tudom, hiszen miért legyen, ha van az embernek egy ikre, aki a testvére és a legjobb barátja is egyben, nem? És még van számtalan unokatestvére is, tehát, lényegében adott, hogy sose legyen egyedül. Ha én magamtól nem is találtam volna barátokat, te találtál volna, és aztán barátkoztam volna velük én is, hiszen úgyse mentünk volna egymás nélkül sehova. Nem hiszem, hogy hosszútávon egyikünk is barátkozott volna bárkivel, aki valamelyikünket nem kedveli.
Vagy talán akkor is ilyen lennék, de legalább te velem lennél. De nem vagy. De ha rád gondolok… igen, szeretném elképzelni, hogy neked sok barátod van. Hogy mindenkit levettél a lábáról a mosolyoddal, a gitártehetségeddel (Ugye, megvan még a gitár? Kérlek, mondd, hogy igen!), na és persze az általános nagyszerűségeddel. Bárki szerencsés, akinek van egy olyan bátor, kedves, jószívű és vicces barátja, mint te. Igen, ez nem is lehet másként, ezt egyszerűen csak tudom, hívd nyugodtan kishugi női megérzésnek.
Remélem, őszintén remélem, hogy jól vagy.Vajon még mindig gyűlölsz?
Tu hermana Con amor,
Daph Mikaela

Mi querido Miguel,
Szeretném elmesélni, hogy itt sem maradtam háziállatok nélkül. Van egy családi macskánk, Ciel, aki egy óriási maine coon, komolyan, akkora, mint Maximus Decimus Meridius, csak több szőrrel és jelentősen több agysejttel - bár őszintén, az nem nehéz. Borzasztóan hiányzik Fluffy, szerintem egyébként jól kijönnének, bár Fluffy akkora, mint ennek a macskának a feje. Lehet megenné reggelire. Oké, talán mégsem jönnének ki jól. És nem, ne mondd azt, hogy Fluffy rettegésben tartaná, hiszen ő a legaranyosabb, legkedvesebb, legbolyhosabb kiskutya akit valaha hátán hordott ez a Föld, és nem fogadok el ellenvéleményt.
Remélem vigyáztok egymásra.
Mikaela

Mi hermano,
Miguel, hogy is írhattam le neked valaha azt, hogy szeretek itt élni, hogy boldog vagyok, amikor te nem vagy itt? Hogyan… miért… nem érdemlem meg, hogy így érezzek. Ez rossz, rossz úgy, ahogy van. Milyen jó, hogy nem láttad. Bárcsak láthatnád. Bárcsak én is láthatnálak.
Ma van a születésnapunk. Mint minden évben, most is sós karamellás tortát kapok, pedig nem is szeretem, nem igazán - de amikor megkérdezték, mi a kedvencem, azonnal rávágtam, hogy ez, mert… mert rád gondoltam, akkor is. Nem tudtam volna enélkül elképzelni a születésnapom, még ha… úgysincs már kivel elfeleznem semmit, és ez csak az én hibám.
Meg sem érdemlem ezt a tortát. Vagy az ajándékokat. Vagy a szüleim szeretetét. De azt megérdemlem, hogy utálj, főleg ha tudnád, hogy már spanyolul is egészen elfelejtettem. Nem ragaszkodtam eléggé hozzá, nem ragaszkodtam eléggé… hozzád. De hát ez már csak rám vall, nem? Igazad volt, amikor azt kiabáltad, hogy áruló vagyok. Igazad van, újra és újra és újra.
Boldog születésnapot nekünk, Miguel. Sokkal jobb testvért érdemelsz nálam.
Daphné