Chiringuizard – parti italbódé diákoknak

Ez az egyszerű, napernyő alá húzódó italosbódé a homokban áll, és azonnal a diákok kedvencévé vált. A pult mögött gyakornok bájitalkeverők dolgoznak, és árulnak szikrázó limonádét, buborékfű-lét, sőt egy enyhén kuncogást kiváltó dinnyeborostyánt is. Este lámpafüzér lobban fel, és a pult mellett tánc kezdődik a homokban – bűbáj nélkül, csak úgy. Nincs belépő, nincs szabályzat – csak egy tábla: „Ne varázsolj ital fölé, hacsak nem akarod meginni a hibát.”

Erre a helyszínre a diákok szabadon írhatnak, egyszerre akármennyi párhuzamos játék mehet. Hogy pontosan IC idő szerint mikor megy a játékotok, azt a reag elején jelezzétek, hogy mások is szabadon bekapcsolódhassanak.

Multizni nem lehet.

[Warning!]

"How the hell you spell show fur?"
"Chauffeur?"
"Ooooo fancy pants rich McGee over here FU"
· · ───────────── · ❥ · ───────────── · ·

@Rokuro ·⬧· 2005. július 3. vasárnap este

Warning! Agyrohasztó poszt, ostobaság, sztereotípiák

Már akkor szimpatikus volt ez az ország, amikor megtudtam, hogy minden nap szieszta van. Barcelona a legjobb ország, hogy minden nap buli van, ettől pedig totál hyped up lettem. Még inkább, amiért ez az egyetlen európai állam, ahol nincs hideg. A pavilonokat meghagyom a kockák perverziójának – valószínűleg a Barb-féle history nerdek és a Rokuro-sensei féle kultúrsznobok az egyetlenek, akik elkezdték a kálváriajárást, hogy ragadjon rájuk valami. Én inkább a közvetlen kultúra exchange-ben hiszek, abban mégis csak van valami személyes. Egyébként is, ki akar még nyaralás közben is tanulni? Na jó, az amerikaiba benéztem, de a felénél ki is sétáltam. Van, amit az én gyomrom sem bír elviselni.
Vagy mindenkinek most múlt el a jetlage, vagy a bolygók különös együttállása okozhatja, hogy a fél Ilveres delegáció valahogy eldöntötte, hogy pont a mai estén tartanak sziesztát az italbódénál. Kollektív tudatunk lehet, mert én csak Vodka Matroshkával és Wild West Vale-lel beszéltem meg, hogy tali a bódénál. Rokuro sensei-el italozgatni a parton, a homokba állított függőágyon just a coincidence. Már nem tudom, hogy hányadik jeges buboréklé-füvet kortyolgatom a csavaros, rózsaszín flamingós szívószálamon át. Biztosan Madri apu ötlete volt, de hát a mi igazgatónk mégis csak top-tier. Igazi main character vibes.
- Azt hallottam, Európában csak halat esznek. Szóval akkor Japánnal hasonló ország lehetnek, ugye? – de persze, ezt Rokuro sensei biztosan jobban tudja, mert mégis csak japán, duh! Azt is hallottam, hogy nem használnak fűszereket, csak sót, de szerencsére hoztam otthonról, nehogy hiányt szenvedjek belőle.
- Jártunk a magnixok között, és képzeld, vannak autóik! – mesélem lelkesen a buborékos italomat kortyolgatva flamingós szívószálamon át.
- Hihetetlen, hogy milyen gyorsan fejlődnek. Ugye ide minden vagy tíz év lemaradással érkezik meg. Nem hittem volna, hogy ismerik az autókat, azt hittem, mindenhova vonattal meg gyalog járnak. – folytatom a sztorizást. Tényleg elképesztő, pár éve még viskókban meg jurtákban alhattak, most pedig már oda mennek kocsival, ahova akarnak. Nem értem, miért forgatják a szemeiket minden alkalommal, amikor megtudják, hogy amerikai vagyok, pedig olyan sokat adtunk nekik.
- Képzeld, délután odajött hozzám pár srác, amíg napoztam. Azt hittem, hogy csak Londonban beszélnek angolul, but apparently not. Azt mondták, hogy írek, de ez nyilván hülyeség, mert nem is vörös volt a hajuk. – teljesen szőkének néztek, de én nem most jöttem le a falvédőről, duh! Azt is tudom, hogy a fővárosukban, Skóciában illegális az, ha nincs befonva a hajad. No joke in that. De nekik rövid, barna hajuk volt, szóval hard pass az állítólagos írségükre.
- Beszélgettünk, aztán az egyikük odahajolt, hogy szívesen megmutatnák nekem az Eiffel tornyot. Like, excuse me? – kérem ki magamnak az esetet. Azt azért én is tudom, hogy az Eiffel torony nem itt van. Meg persze azt is, hogy nem feltétlenül építészeti remekművekre irányult a meghívó.
- Nem vagyok térképfetisiszta, but I’m pretty sure, hogy az valami másik országban van. De hol is? Rómában, Velencében? – összecsücsörítem az ajkaimat és felfele nézek gondolkodás közben.
- Jaj, Róma Amerikában van, nem itt! De buta vagyok! – kellemes mosollyal koppintok rá a buksimra, hogy emlékeztessem magam, nem szabad ennyire szőkének lenni. Nem vagyok egy geography nerd, de ezt azért én is tudom, hogy Róma ott van Wyomingban.

Tú y yo a la fiesta

Egyértelműen úgy érzem magam, mint disznó a szentélyben éjnek évadján. Kellemetlenül, testidegen módon, irritáltan. Itt mindenki hangos, ittas, zavarbeejtően boldog és kellemetlenül viháncol. Szívem szerint rájuk is szólnék, hogy micsoda rút dolog ilyen éktelenül kiabálni egy ilyen szép partszakaszon, gondolom ettől a rémes rikoltozástól még a homokos talajt kedvelő növények sem maradnak meg errefelé. Nincs itt se sásliliom, se szalmagyopár, nem is beszélve a bőrlevélről. Inkább nem szólok egy árva szót sem, még azt tessenék gondolni rólam, hogy egy százéves japán kertész hátramaradt szelleme vagyok, aki a világ különbözőpontjain éli a növényvédő kényszerét, mely tán a vesztét is okozhatta.
Összességében annyira illek ide, hogy fugu a fára, mégis megpróbálok szocializálódni, hiszen nem ülhetem végig a Kiállítást a pavilonok kertjei, a szobám és a magányos tengerpartok komfortos szentháromságában. Pedig az lenne számomra igazán békés és meghitt, hiszen senkivel sem szeretem annyira eltölteni az időm, mint önmagammal. Talán csak növényeket szeretem még annál is jobban, hisz azok bár lehetnek komplikáltak, szubtilisek, mégsem okozhatnak soha akkora gondot, mint az emberekkel való kapcsolattartás.

Most is igyekeztem elvonulni még mielőtt besokallhattam volna a tulajdon iskolatársaimtól néhány más nemzethez tartozó, de épp ugyanannyira lármás diákkal kiegészülve. Megpróbáltatásaim ott kezdődtek, hogy ezek az imbecillisek itt nem tartanak sem matchát, sem pedig szakét, de még egy tisztességes pohár sojuval sem állt módjukban megkínálni, így most jobb híján valami hasonlatosan zöld kotyvalékot lögyböltem ivás címén a poharamban.
Messziről már hallottam, hogy a három grácia is jelen van a sokaságban, tőlük tán csak a halláskárosultaknak jut lehetőség menekülni, el is gondolkodom azon, hogy valamiféle hangszigetelő bűbájt vonjak magam köré, amitől ez az egész zsivajgózsúr kicsit kellemesebbnek tetszhet, de mire megtenném Vianne már hozzám beszél, amennyiben pedig szóba kívánnak elegyedni velem, nem kifejezetten korrekt dolog elszigetelődni.
Felnézek a szuperszőkeség élő bizonyítékára készen arra, hogy meghallgassam mi mondanivalója van, aztán mondatonként fog el egyre jobban és jobban a balsejtelem, miszerint arra, ami itt most elhangzik senki sem tudott volna megfelelően felkészülni. Eleinte inkább közbe sem szólok, csak igyekszem appercipiálni azt, amit hallok. Mindig, amikor azt hinném, hogy ez a kedves, jóindulatú hölgy már nem tud nekem újat mondani, akkor megjelenik és…nos megfogalmazhatatlan mindaz, ami történik.

-Remélem tudod, hogy nem jellemző, hogy egy adott ország kizárólag peszktariánus életmódot folytasson-fűzöm hozzá az Európa összességéről tett megállapításához és már ekkor is jól tudom, hogy ez még nem minden. Innestől kezdve olyan szóáradat zúdul szegény fejemre, melyet, ha eső lenne, még bazenben sem lehetne eltárolni.

-Londonban? -akadok fent a következő orbitális dezinformáción, de csak azért, mert a magnixokkal és a közelekedési eszközeikkel nem vagyok hajlandó foglalkozni – szerinted milyen nyelven beszélnek a Brit szigeteken? Vagy Ausztráliában? Szuahéliül tán?

A vörös hajat azért fejben felírom a képzeletbeli listámra, mely a „Dolgok, amiket Vianne-nak is illene tudnia” nevet kapta és az utóbbi néhány évben napról-napra csak telik.

-Vianne, minden tiszteletem a tiéd, mert nagyon joviális embernek ismerlek de -keresem a megfelelő szavakat, hisz még véletlenül sem szeretnék keresetlennek hangzani – de te hallod is, amit mondasz, vagy a szájszerved elhagyó hang nemes egyszerűséggel bevesz egy kanyart és eltűnik az ionoszférában?
Tudom, hogy ezek a jóindulatú töltelékszavak nem feltétlenül mentenek meg attól, hogy sértőnek tűnjek, de valamit igazán mondanom kellett. Ha igazán jó napom lesz, akkor lesz lehetőségem meginni az italom, mielőtt azt a kedves szőke évfolyamtársam az arcomba borítaná.

[Warning!]

"How the hell you spell show fur?"
"Chauffeur?"
"Ooooo fancy pants rich McGee over here FU"
· · ───────────── · ❥ · ───────────── · ·

@Rokuro ·⬧· 2005. július 3. vasárnap este

Warning! Agyrohasztó poszt, ostobaság, sztereotípiák

Mindig öröm Rokuro nerd-sama legújabb szóvirágait hallgatni, amiket csak úgy kitalál. Nos, valakinek biztosan, mert nekem csak a fejem fáj tőle. Egészen döbbenetes, hogy konkrétan gondol is ezekre a szavakra. Néha kontextus nélkül csap meg a belső hangja ezekkel az értelmetlenségekkel. Roku szótárának már saját lore-ja van a fejében, és minden alkalommal képes sokkolni velük. Hát így jár az, aki növényektől tanul beszélni. Egyetlen pozitívum ebben, hogy inkább a kacifántos szavaira gondol, mint a Római Birodalomra.
- Óóó, arra gondolsz, amikor úgy esznek, mint az ősemberek? Gondolom, a sok autó miatt nem lehet egyszerű. – az utóbbi években lett divat nálunk, hogy nem esznek kenyérféléket, hanem sok halat, húst meg zöldséget. Az egyik boltban ’ciscoban láttam ilyen peszktariálós süteményt is méregdrágán.
- Igazad van, nagyon drágák azok az ételek. Papíron jól hangzik, de közben meg lowkey katasztrófa. Meg az a sok magnix autó… – biccentek határozottan a gazdasági okfejtésre, hiszen hey! Ki mondta, hogy szőkékkel nem lehet igazán komoly témákról beszélgetni?
- Azok a brit szigetek olyanok, mint nekünk Hawaii, ugye? – szürcsölök bele a buboréklébe. Másképp nem tudnám elképzelni ezeket a brit szigeteket. Gondolom, oda járnak az angolok nyaralni, csak nem repülővel, hanem piros buszokkal. Láttam egy mozgófilmet Londonról, nagyjából van elképzelésem a városi vibe-ról.
- És just for your interest, Ausztráliában deadass németül beszélnek. – szabad kezemmel Rokuro sensei előtt csettintek egyet, hogy nyomatékosítsam, amit mondok.
- Találkoztam két ausztriai lánnyal a pavilonunknál, elég erős volt az akcentusuk, de jó volt a vibe-juk, sokáig beszélgettünk. Elfelejtettem megkérdezni tőlük, hogy miért nem dipelnek onnan, mert vagy 85% esély van arra, hogy valamilyen állat kicsinál. Nem értem, miért laknak ott emberek egyáltalán. That place is legit trying to unalive you. – kiráz a hideg a gondolatra, hogy bármelyik pillanatban megtámadhat egy mérgeskígyó, egy feketeözvegy, egy cápa, egy medúza vagy egy kenguru. Nem is kellenek oda a mágikus lények, mert a nem mágikusak is veszélyesek földön, vízen és levegőben egyaránt. Vannak nálunk is veszélyes lények persze, és a partra is szoktak hirdetni cápariadót, de az egy teljesen új szint, amit Ausztriában képviselnek. Lehet, inkább Orville sárkányait választom, mint a medúzákat meg a kígyókat. Bizonyára Európa is tele van sokkal biztonságosabb helyekkel.
- Hogy lennék már ovális? – még fel is háborodhatnék ezen for real, de csak elszédülök gondolatban az emlegetett kanyaroktól. Rokuronak szegénynek csak a növényei a barátai, úgyhogy türelmesnek kell lennem vele. Ugyanezért a mondatért Miguel mondjuk elérte volna, hogy egy teljes tanévre megszüntessem vele az orális kommunikációt, meg persze minden mást is.

Tú y yo a la fiesta

Amennyiben lenne vagy szeretném, hogy legyen valami közöm az éppen mindenről és bármiről szimultán előadást tartó finom női hölgyhöz, bizonyára azt mondanám, hogy ez a napom fénypontja. Ellentétben ezzel, viszont én cseppet sem kívánom a közelebbi fizikai vagy lelki kapcsolódást Vianne-nal és ő is éppen így érez szerény személyem iránt, tehát nem kell ilyen blődségekre gondolnom sem, hiszen úgy is látná, ami mellesleg rettenetes lehet számára. Már belegondolni is borzasztóan diverzáns, hogy mit láthat mások fejében, pláne azokban a percekben, mikor példának okáért nem érti őket. Engem szóban sem ért, így kizárom annak lehetőségét, hogy a képességét használja velem szemben, de nyilvánvalóan számos olyan legilimentorral van még lehetőségem találkozni életem során, akinek a személyes szótára meghaladja a száz szót.
-Bátorkodnálak megkérni arra, hogy fejtsd ki jobban miféle összefüggés van az ősemberek és az autók között!-kérem, holott pontosan tudom, hogy ez azon mondatok közé kellett volna tennem, melyeket kiszűrök és még véletlenül sem foglalkozom velük annál tovább, mint hogy komprehendáljam őket.

Tovább kellett volna ugranom a Brit szigetekkel kapcsolatos kérdésre, ami sokkal inkább megérdemli a kiigazítást, mert, szintet valóságos fájdalomkért éri a testem, ahogy egyáltalán áthalad az agyamon. Ha magammal hoznám a katanám a partra, most nemes egyszerűséggel beledőlnék, mint annyi ősöm tette (állítólag). Elképzelhető, hogy nekik is hasonló kaliberű emberekkel kellett megértetniük magukat? Csak mert könnyen el tudom képzelni, hogy ez nyomós okot adott az öngyilkosságra.
-Nem, még véletlenül sem olyan -sóhajtok egy rendkívül mélyet- a Brit-szigetek elnevezés Nagy-Britannia egészére vonatkozik, hiszen az egy szigetország.
Ezt valóban megpróbáltam úgy explanálni, hogy még a gyengébb felfogóképességgel rendelkezőknek se okozzon problémát, így őszintén reménykedem abban, hogy ezt a geográfiai kitekintést sikerült levezényelnem, de ahogy hallom további országokat sem igazán értünk.
 
Belekortyolok az italomba és arra gondolok, hogy tulajdonképpen a saját estémet fuseráltam el. Ha kissé modortalanabb ám, élelmesebb vagyok ravaszul arcomra boríthattam volna a nálam lévő Higuchi Ichiyō kötetet és tettethettem volna azt, hogy alszom. Még Vianne sem venné a bátorságot, hogy felrázzon egy békésen alvó ember, legalábbis most így gondolom.
Következő percekben kiselőadás következik, így lehelyezem az italomat és mutogatni kezdek.
-Először is tegyük fel, hogy Ausztria itt van – mutatok jobb kezemmel meglehetősen messzire tetszőleges irányba- ott található Schönbrunn,  a wiener schnitzel és, amennyiben probléma adódna, azt mondják  „entschuldigung”.
Ezután a bal kezemmel is kalimpálni kezdek, de teljesen ellentétes irányba.
-Ausztrália ellenben itt van, Ausztriától kolosszálisan messze. Itt lakik a kenguru, az aboriginal őslakosok, és a koalák. Itt is lehet wiener schnitzel, de atipikus. A koaláknak nem mellesleg tetemes hányada nemibeteg – arról, hogy ezt tudom, egy magnix természetfilm tehet, amit végtelen unalmamban néztem végig néhány éve – azt illetően igazad van, hogy in effectu rémületes hely.

Elképzelhető, hogy ezen beszélgetés után magam is kedvet kapok egy ausztrál kiruccanáshoz és hagyom egy kengurunak, hogy agyonrúgjon. Ilyenkor igyekszem igazán fejben tartani a tényt, miszerint elképzelhető, hogy az intelligenciahányadosom bőven meghaladja Vianne-ét, de a szociális képesség és hajlandóság tekintetében mindenképpen ő vezet, amit mégiscsak ildomos lenne valamennyire tisztelni, de aztán még a joviális szót sem tudja értelmezni, ami kicsit visszaveti a jovialitásom.
-Jo-vi-á-lis – szótagolom lassan – semmi köze a tojáslakú zárt görbéhez, azt jelenti, hogy jókedélyű, kedves embernek tartalak – ingatom a fejem és belekortyolok az italomba, amiből lehet, hogy négyet kellett volna egyszerre kirendelnem.

[Warning!]

"How the hell you spell show fur?"
"Chauffeur?"
"Ooooo fancy pants rich McGee over here FU"
· · ───────────── · ❥ · ───────────── · ·

@Rokuro ·⬧· 2005. július 3. vasárnap este

Warning! Agyrohasztó poszt, ostobaság, sztereotípiák

- Persze, nagyon szívesen. – kavargatom a buboréklét, miközben hallgatom a kérdést. Vianne Maeve Gardner szívesen áll szolgálatára az érdekesebbnél érdekesebb, de haszontalan információk tekintetében! Csak nehogy aztán Rokuro nerd-sama azt gondolja, hogy ő itt az intellektuális felsőbbrendűség, tudok én is dolgokat. Például tudom, hogy Everheart kivel kavart titokban karácsonykor, és hogy Madri apunak augusztus 8-án van a szülinapja. Meg azt is, hogy Hawthorne miért nem Wandell mellett ült idefele a buszon, ahogy szokott. Ideje lenne, ha elismerné végre, hogy én is tudok ám dolgokat, mégpedig olyanokat, amik eszébe sem jutnak.
- Az ősemberek nagyon régen éltek, úgy vagy… Kétezer éve. 2005, ha pontosak akarunk lenni. Mivel akkor még biztosan nem voltak autók, ezért a peszkratiánus étrend fenntartható volt. Tudod, mindent nyersen ettek, nem ismerték még a sütőt. De ma már mindenhol fejlett technológia van, és egyre nehezebb nyers kaját találni. – kisegítem Rokurot a hiányos információival. Tudom, hogy azt képzeli magáról, hogy ő már egy felsőbb intellektualitás, és biztos vagyok benne, hogy minden nyáron ellátogat az Area 51-be, hátha elviszik az ufok. Ha mondjuk én egy ufo lennék, tudjátok, azok a nagy szemű, zöld, földönkívüli lények, biztos gyorsan visszahoznám, amikor ilyen hülyeségeket mond, hogy szigetország. Full cap az egész, hát mekkora hazugság!
Mondom én, hogy Rokuro térkép-fetisiszta. Ő az egyetlen személy, aki egy technikailag bulin képes térképekről magyarázni. Hiába mutogatja nekem az aussie dolgokat, hálátlan közönség vagyok, és nem érdekel, hogy mekkora a távolság a wiener schnitzel és a kenguruk között. Nem ugyanaz? Nem mindegy?
- Legközelebb majd azt próbálod beadni nekem, hogy az USA szomszédja nem is az USB, hiába jön utána az ABC-ben. Azt amúgy tudtad, hogy a katicabogarak nagy része is nemibeteg? És a tavaly elballagott Horned Serpent évfolyam. Vannak következményei, ha inkább Horny Serpentként zárod az évet. – kacsintok rá, és húzom fel a lábaim a hintaágyon. Innen jól rálátok arra, hogy a víz közelében mozgolódás következik. Hallottam pár gondolatot arról, hogy holnapra, július negyedike alkalmából tűzijátékkal készülnek nemzeti színeinkben, és sikerült elkapnom azt is, hogy ma csak tűzijáték próba lesz a holnapi, éles előtt. Az egyetlen és egyedülálló Vodka Pop Varvara Babe nagyon izgatottnak tűnt, amikor megemlítettem neki a dolgot. Talán őt látom ott a parton segédkezni?
- Amúgy nem jutnál semmire az „I’m asleep” thinggel, átlátok rajta. Oké, csak lélegezz normálisan, nem fog észrevenni. Ha most megmozdulok, rájön, hogy ébren vagyok. Ne vakard meg az orrod, ne vakard meg az orrod… oh, great, it’s too late. Pislognom kell… baszki, az alvó emberek nem pislognak. A párnának fura szaga van. Oscart érdemlek, ez már basically method acting. Engem néz. Shit, stay still. – gúnyosan adom elő mindazt, amit már annyiszor hallottam. Nem mintha kíváncsi lettem volna ezekre, de ez nem egy olyan dolog, amit csak ki-be tudok kapcsolni. So-so egész jól ki tudom zárni a felesleges zajt, de ehhez is évek rutinja kellett. Na például ezt a gondolatot pont elkaptam, hogy úgy kellett volna tennie, mintha alszik egy uncsi könyvvel a fején. How dare you.
- Most már nem magyarázod ki, hogy lekövéreztél, vihetnek az ufok. Kész, vége, ennyi voltál, Rokuro. Aztán ha tényleg elvittek, azt azért majd mondd el, hogy a globális felmelegedés tényleg létezik-e. Nehezen tudom elképzelni, nálunk Californiában mindig ugyanolyan napsütéses idő van. Meg hát itt is. – nem zavartatom magam amiatt, hogy nem követhette a földönkívüliekről szóló gondolatmenetemet, hiszen vele ellentétben ő, nos, nem képes turkálni a gondolataimban.

Tú y yo a la fiesta

Pontosan tudom, hogy már maga a kérdésem is könnyen vezethet ahhoz, hogy meglehetősen eretáltan érezzem magam, mert Vianne természetesen rendelkezik válasszal. Az igazán formidábilis az a tényező, hogy nem tudom eldönteni, hogy az ősemberek és az autók kapcsán előadott monológja improvizáció-e, vagy esetleg korábban már megszületett benne ez a remeknek nehezen nevezhető gondolatmenet.
-Tehát akkor, te geniun módon véled azt gondolni, hogy az élet a bolygón 2005  éve kezdődött meg? Az ősemberek 0-tól léteztek?-csupán azért kérdezek vissza, mert el sem tudom képzelni azt a logikát, aminek a segítségével ilyen mélységekbe juthatott ezen kedves és rettenetesen szőke évfolyamtársnőm. Eleinte az az elképzelésem, hogy az ókori Egyiptomot illetően teszek neki fel egy fogós kérést, de ezt azonnal elvetem, mert a végén még azt az eredményt kapnám, hogy az ősemberekből lettek az egyiptomiak, aminek hatására közelebbi felfedezéseket akarnék tenni a föld középpontját illetően és beleásnám magam a homokba. Attól pedig hirtelen passzióm támad fára mászni, hogy azt gondolja, hogy a nyers ételt a mai világban valósággal meg szükségeltetik találni, hiszen nem csak úgy terem mindenféle adekvát helyeken, de ebbe már bele sem kötök, nehogy a továbbiakban meg kelljen vitatni.

A továbbiakban nem kap túl sok figyelmet Ausztria és Ausztrália nem kis távolsága, bármennyire eklatán módon is igyekszem átadni a velük kapcsolatos információkat, aztán pedig szinte szó nélkül maradok, mert bármennyire is szeretném tudni, bizony fogalmam sincs arról, hogy mi is lehet az az USB, mégha abban biztos is vagyok, hogy nem a szülőországom szomszédságában helyezkedik el. Glabellámat ráncolva gondolkodom el a dogon, hiszen tudom, hogy Vianne-t teljes feleslegesen kérdezhetném, hiszen szerinte az USB egy ország, de vajon milyen?
-Valóban?-érdeklődöm- Mit tudsz még erről az USB-ről? Illetve a katicabogarakat illető tudásra hogy tettél szert és pontosan milyen nemibetegséggel rendelkezhet egy bogár?

Úgy néz ki ez az én Golgotám itt és most, ezen a gyönyörű, de kissé túlságosan meleg tengerparton, ezzel az édes, zöld itallal a kezemben Vianne M. Gardner valószínűleg idegösszeomlást fog okozni nekem. Én pedig, mivel udvarias vagyok, amellett pedig minden jel szerint mazochista, tűröm és bátorítom is egyaránt. Nem mellesleg a Horned Serpent ballagó osztályának genitáliára azt hiszem soha többet nem szeretnék visszatérni ebben az életben. Amelyikhez közöm volt, az épp elég empirikus ismeretben részesített, ami valljuk be, sokkal szerencsésebb, mintha valami sokkal kellemetlenebben részesített volna.
-Tudatomban áll, hogy nem tehetsz ellene, de csak a miheztartás végett nagyon rút dolog belehallgatni más emberek gondolataiba-ingatom a fejem és közben magabiztosan arra gondolok, hogy nem, nem tudok semmit egyik Horned Serpentes ballagó genitáliájáról és azok közül is, leginkább egy bizonyos úriemberéről nem tudok, abban pedig csak reménykedem, hogy most nem hallgatja ezt is, aztán pedig jönnek az ufók, amiket nagyon nehezen tudok bárhol is elhelyezni.
-Nos rettenetesen sajnálom, ha esetleg a szavaimmal vagy a teljesen önkéntelen és intim, senki másnak nem szánt -csupán próbálom igazán kihangsúlyozni ezt az aspektust – gondolataimmal megbántottalak. Természetesem gracilis ifjúhölgynek tartalak, de pontosan mi közöm is van nekem az ufókhoz?
Azon kívül persze, hogy az átlagember mellett néha határozottan földönkívülinek tűnök és helyütt annak is érzem magam. Lehet, hogy Vianne ezzel a megjegyzésével csak arra célzott, hogy  azért kellene elvinniük az űrlényeknek, hogy magamhoz hasonlatos, értelmes lények társaságában lehessek, hiszen, ahogy a mondás tartja, azonos árnyak azonos fényhez gyűlnek.

[Warning!]

"How the hell you spell show fur?"
"Chauffeur?"
"Ooooo fancy pants rich McGee over here FU"
· · ───────────── · ❥ · ───────────── · ·

@Rokuro ·⬧· 2005. július 3. vasárnap este

Warning! Agyrohasztó poszt, ostobaság, sztereotípiák, szexuális utalások

- Bocsikah, én nem érzek így. Ne hari, Rokuro, nem vagy az esetem. – pedig kedvelem én a shy guyokat, de azt annyira nem, ha sokat is gondolnak magukról titokban.
- Good to know, hogy még se vagy impotens, pedig kezdtem komolyan aggódni érted! Örülök, hogy erektáltan érzed magad, és nem fogok haragudni, ha gondolsz majd rám. – rákacsintok azért, nincs ebben szégyen, de egy kicsit azért arrébb is húzódok tőle, miután meghallom erektált gondolatait. Tudom, hogy nagyon lenyűgöző vagyok, és igazán szép a hajam, ráadásul most finom, sós illatú is.
Jaaaaaaj, már megint ezek a matematika leckék! Inkább az erektáltság Rokuroval, mint az algebra! Annyira boldog vagyok, hogy nem születtem magnixnak, így nem kínoznak tovább matekkal. Állítólag az ő iskoláikban még egyetemen is ezzel foglalkoznak. Minek? Miért? Hogyan? És mégis kit érdekelnek? Már persze Rokurot kivéve, de mind tudjuk, hogy csak azért csinálja, hogy különbnek érezze magát másoktól.
- Csak hogy tudd, 2005-öt írunk, ha elfelejtetted volna. December 31-én van a bolygó szülinapja. Mit gondolsz, miért ünneplünk minden évben olyan hangosan? – ideje, hogy Rokuro is okuljon végre egy kicsit, láthatóan ráfér. Persze mindig számíthat rám, ha egy kis tudásra, értékelhető, érdekes, hasznos információra van szüksége. Professzor Gardner in da house! Bár nem mondom, hogy akik a víz mellett szórakoznak, és készítik be a próba tűzijátékot az estére, nem töltik hasznosabban az időt. De tényleg, kit érdekel, mi volt régen? Elvileg nyaralunk itt Afrikában, vagy mi, nem pedig iskolában vagyunk. Remélem, hogy Rokuro értékeli, hogy miféle áldozatokat meg nem hozok azért, hogy kicsit jobban képben legyen a minket körülvevő világgal.
- Láttam egy magazin címlapján a katicás dolgot. Te vagy a földrajzfetishiszta, Rokuro. Te mit tudsz róla? – játszom ki az UNO reverse cardot ellene. Miért nekem kell ezekkel a helyekkel annyit foglalkozni, amikor ő alszik térképekkel lányok vagy fiúk helyett? Fura fétishei vannak, de persze, én californiai vagyok, ami a második legnagyobb ország Texas után, elfogadok így mindent és mindenkit. Bizakodásra adhat okot, hogy nem csak a térképektől, hanem igazi lányoktól is érezte már magát erektáltan. Remélem, nem veszi el a kedvét az, hogy nem viszonzom erektáltságát, vonzalma pedig egyoldalú marad. Kár, hogy a katicáknál nincs ilyen probléma, azok az összes rokonukkal erektáltak, így nincs semmi, ami megfékezi az egyébként full real és tényleg valós nemibetegséget, amit terjesztenek egymás között, amivel a narrátorom sem viccel.
- Ha tudod, hogy nem tehetek róla, akkor miért shame-elsz miatta? – azért azt hiszem, hogy ezt jogosan kérem ki magamnak. Ugye nem hiszi azt Rokuro, hogy aktívan tudok tenni ellene valamit? Ahogyan ő sem tehet váratlan erektáltságáról. Természetes dolog, bár kicsit furán adja tudtomra, hogy mennyire gracilisnak (szépnek??? remélem) tart.
- Hát gondolom, azért akarsz ilyen okos lenni, hogy elvigyenek az ufok magukkal. Majd szorítok neked, hogy találj olyan ufo leányt, akit szintén elég gracilisnak tarthatsz és erektálhatsz rá helyettem. – tudom, hogy most is azért beszélget velem, mert így azt hiszi, növeli az esélyeit, mert mellettem különösen okosnak tűnhet, de persze, szívesen segítek neki, hogy megszabaduljunk tőle. A tiszteletére is lövik fel az első tűzijátékokat a magasba, hogy biztosan idetaláljanak azok az ufok.

Tú y yo a la fiesta

TW: szexuális utalások

Vianne mondtának hatására, miszerint nem vagyok az esete megdöbbenésemben és értetlenségemben szinte egyszerre iszom ki poharam tartalmának felét, ezzel épp annyi folyadékot tartva a számban, amit meglehetősen nehéz lenyelni, ennek ellenére igyekszem a lehető legméltóságteljesebben abszolválni a folyamatot és elrejteni, hogy már a ténytől is hiperventillálok, hogy ez a mondat el kellett, hogy hangozzon. De miért is kellett elhangoznia?

Kénytelen vagyok visszamenőleg monitorozni, nem csak önnön kijelentéseimet, hanem gondolataimat is, mert ez egy igazán horribilis félreértés.
-Nem, nem ilyenről szó sincs, magam is éppen úgy érzek veled kapcsolatban, ahogy azt ki találtad fejteni-értek egyet  figyelve arra, hogy még véletlenül se legyek túl heves, hiszen még a végén arra következtetne, hogy valójában tagadom nemlétező vonzódásom. De Vianne nem az a típus, aki ennyiben hagyja a dolgot és nem tesz megjegyzést az állítólagos…impotenciámra? Az emberek ezt gondolják rólam, méghozzá orvul a hátam mögött? Igazán pompás, hogy magam nem tudok belepillantani a fejükbe, bizonyára nem válna örömemre, amit ott találnék. Amennyiben mégis impotens volnék, ugyan mi közül volna ehhez a tényhez? Felháborító!
-Őszinte részvétem, hogy így kell megtudd, de valóban nem vagyok impotens-igazítom ki, mintha csak a gémek haladási irányáról és alakzatáról tartanék rövid előadást, hiszen számomra az egész ügy nem is több egy kissé személyes, de azért tudományás tévedésnél – korábban már felfedeztem és degusztáltam minden számomra adekvát jelenséget, melynek során azon hipotézis bizonyítására jutottam, hogy aszexuális vagyok.
Tekintve, hogy ebben csak három-négy hónappal ezelőtt lettem teljesen biztos, ezt még ebben a formában senkivel sem közöltem. Kellemes érzés végre kimondani, még egy ilyen végtelenül kellemetlen szituációban is, miközben abban lakozik minden reményem, hogy a szőkeség címeres képviselője érti majd, hogy mire is gondolok pontosan. Csupán azért, mert ezt sem telne igazán rövid időbe explanálni.

Ha már az időnél tartunk, folytatódik ezen illukratív beszélgetés a föld korát illetően, mely Vianne számára valóban 2005 évet takar. Ettől okvetlenül hangulatom támad belesétálni a tengerbe, de nem teszem. Végül is a lány mutatott nekem valamit abból, hogy mi is engem illetően a közvélemény, így talán én is tartozom neki azzal, hogy igyekezzem minél jobban edukálni. Bár eddig a frontális módszer nem volt túl sikeresnek mondható, illetve az, hogy szerinte a bolygónak van effektíve születésnapja kissé megrémít.
-Az ilyen típusú ünnepek a Gergely naptár létrejövetele végett esnek bizonyos napokra-igazítom ki a dolgot egy kedves mosollyal. A Gergely naptárról biztosan tud! Logikátlan lenne nem tudnia róla.
A katicák vélt vagy valós nemibetegségéről nem jut tudomásomra több információ, bár érdekesnek találnám, ha Vianne szabadidejében rovarokkal foglalkozó magazinokat olvasna, inkább gondolnám olyannak, akit leköt a pillanatnyi divat és a bulvárhírek.
-A földrajzfetisiszta egy elég erős megfogalmazás-vonom fel a szemöldököm, hiszen tulajdonképpen nem geográfiával foglalkozom, sokkal inkább magával a földdel és a bennük élő növényekkel- herbarista vagyok. Csak annyi földrajztudással rendelkezem, mint bárki más, kivéve talán Japánt domborzatát és vízrajzát.
Nyilvánvalóan tudom, hogy keveset tehet a képességeit illetően, bár azt gondolom, hogy megfelelő bájital tudná tompítani ezeket az érzékeket, vagy csupán igyekezhetné nagyobb sikerrel figyelmenkívül hagyni mások olyan privát gondolati szféráját, de azt semmiképp nem szerettem volna, ha emiatt. Amiatt meg végképp, hogy igyekeztem a magam finom és udvarias módján megdicsérni mindenféle önös érdek nélkül, de láthatóan ezzel sem értem célt. Az ufokat meg olyan mértékekbe menően nem értem, hogy véleményt is alig tudok róluk megfogalmazni. Abban sem vagyok biztos, hogy hiszek a létezésükben.
-Igazán köszönöm a jókívánságokat, de már van menyasszonyom-sóhajtok egy nagyot még a gondolatra is, hiszen ettől hirtelen kicsit mégis szeretnék megismerkedni néhány földönkívülivel – és sem rá, sem pedig rád nem gondolok semmiféle önkielégítés jellegű tevékenység közben.

[Warning!]

"How the hell you spell show fur?"
"Chauffeur?"
"Ooooo fancy pants rich McGee over here FU"
· · ───────────── · ❥ · ───────────── · ·

@Rokuro ·⬧· 2005. július 3. vasárnap este

Warning! Agyrohasztó poszt, ostobaság, sztereotípiák, szexuális utalások, politika

De ha nem jövök be neki, és nem impotens, akkor mi? Meleg? Na és a szülei tudják? Szegény Madri apu, biztosan egy csomó levelet kap, hogy miattuk ilyen, pedig ilyet csak a buta emberek mondanak, akik tele vannak gyűlölettel, mert nincs jobb dolguk ebben az életben. Ha tehetnék, Madri aput befóliáznák, és még csak nem is bubble-wrapbe. Plusz ezek szerint… Rokuro sensei samát is?
Majd az önvallomása a helyére rántja a dolgokat, mintha csak rácsapott volna a nagy, piros  plot twist gombra. Hát persze! Mi más is lehetne? Csapnék is a homlokomra, ha nem szorongatnám benne a koktélom maradékát, igaz, most már csak pár jégkocka csúszik az alján némi vodka-but-make-it-a-mood utóízzel. Felvisítok az örömtől, és akarata ellenére jól megölelgetem, mintha csak a Hallmark valamelyik karácsonyi filmjében lennénk. Tudom, hogy puffogni fog miatta, de come on, honestly! A háza neve Pukwudgie, a világ összes vigaszölelését automatikusan megérdemli.
- Annyira örülök neked, Rokuro! – a hideg pohár ölelés közben hozzáér a hátához, de hát mit csináljak vele? Minden viccet félretéve tudom, hogy milyen nehéz lehetett neki ezzel megküzdenie, és ténylegesen kimondania. Talán én vagyok az első, akinek elmondta? Eléggé olyan vibe-om van tőle.
- Ne aggódj, mostantól mindenkit felvilágosítok, aki azt gondolja rólad, hogy impotens vagy. Vagy ne tegyem? Melyik zavarna jobban, melyik a kisebb rossz? – fontos a konszenzus ugyebár, én pedig megpróbálok jó barát lenni.  Tudom, hogy nem illik beleszólni mások privát drámájába, de lehet, hogy a pletykák jobban zavarják. Azért Rokurot nem úgy ismertem meg, aki olyan lenne, mint én, nem szenved kényszeres közlésben, és nem tud róla mindig mindenki minden körülmények között mindent. Bár én is cserébe szinte mindent tudok másokról, szóval úgy fair, hogy tudják, melyik quodpotos sráccal voltam legutóbb az öltözőben.
Elengedem az ölelésből, hogy a Föld bolygó szülinapjáról beszélgessünk, meg valami Gergelyről és a naptáráról. Ezen a ponton bevallom, kezdek kicsit elveszni, nem ismerek semmilyen Gergelyt. Nem tudom, mi szükségem lenne a naptárára. Már nyílik is a szám a következő bölcsességre.
- Van nekem sajátom, köszi. Gergely tartsa meg a magáét. – különben is bunkóság, hogy olyan napokra pakolgatja az ünnepeket, amikor neki tetszik. Ha megtudom, hogy ő a tehet a hétvégére került ünnepnapokról, amikor azok lehetnének hétfőn is… Hát meg fogom keresni ezt a Gergelyt és lesz egy kis beszélgetésünk erről.
- Mi is herbaristák vagyunk családilag, Miguel szokta hozni nekünk a sárkányfüvet. Te is tőle veszed? – azt mondta, most is hozott ki magával, de persze, miért is ne tette volna? Ez a főherbarista dolga, sose jöhet üres kézzel. Az mondjuk kevésbé lep meg, hogy Roku is sárkányfüvezik, mint egy tisztességes californiai, mint az, hogy nem is impotens. Jól teszi; a helyében én is csak így tudnám elviselni magam.
- Lassíts már, Rómeó. Problémád van neked, nem menyasszonyod. – hát hogy lenne már neki menyasszonya? Ha volt is, már rég ghostingolta. De akkor mire végez önkielé… Jaj, hát most mondta, hogy aszexuális! Rokuro, meg a cifra szavai, aztán még én vagyok a buta, hogy nem értem.
- Na de, örültem. Megyek a tűzijátékhoz. Holnap is kint leszel? Dumcsizzunk majd! – felállok a hintaágyról, és egy elmaradhatatlan csókdobást követően taposok is a vízpartra, hogy a csajokkal nézzem tovább a showt.

//köszönöm a játékot!