Röplabdapálya (homokpálya)

A homokra festett röplabdapálya az El Sombracel közepén helyezkedik el, így tökéletes találkozóhely lett a különböző iskolák diákjai számára. A hálót mágikus rögzítőkarók tartják, és a labdában is van egy kis repülőbűbáj, hogy látványosabb legyen a játék. A csapatok keverednek, és már most többféle szabályvariáció kering a játékosok között.

[@Tetsuya]

┏━━━━༻❁༺━━━━┓
Hello-Kitty-boots
on-your-neck-girl core

@Tetsuya
┗━━━━༻❁༺━━━━━━━━┛

A nyaram legnagyobb részét munkával töltöm – két hét telt el a nyári szünetből, de mióta csak hazamentem a Zsebkoszba, a bolti dolgokban segédkeztem. Persze nem ingyen, még akkor sem, ha a Worned Wand a családunk boltja.
Várom ugyan azt, hogy komolyabb pénzt is kereshessek Marseille-ben a nénikémnél, amit a rend kedvéért mindenkinek úgy adok elő, mintha csak tolmácsolni mennék, pedig valójában amit csinálni fogok, az sokkal illegálisabb annál, mint hogy milyen dolgokat találhatnak a boltunkban hébe-hóba. Viv persze tudja, mit csinálok majd, hiszen feltétlen bizalmamat élvezi. Az életemet tettem rá, és bármikor újra megtenném. Az idő meg majd igazolja, hogy jól döntöttem-e.
Az üzleti tárgyalásokat leszámítva, ahol csak ülnöm, néznem és éreznem kell, valószínűleg Marseille-ben is csak láblógatás lesz a medence mellett az idő nagyobbik részében, de az mégis más, mint ez. És bár Vivet nem tudtam rávenni, hogy tartson velem a röplabda pályára, találtam más áldozatot Tetsuban a mozgásra. Különben is megígérte, hogy nyáron gyakorol majd velem, hogy jobb esélyeim legyenek a Mardekár csapatválogatásán.
- Ты чё пялишься? – mordulok rá két Koldovos diákra, akik a röplabda pálya szélén beszélnek épp Tetsu lábáról, mint akik még nem láttak ilyet. Nos, talán valóban nem láttak még hasonlót, ez könnyen elképzelhető, de attól még nem egy múzeumban vagyunk. Menjenek az amerikaiak pavilonjához, ha katasztrófa turistáskodni akarnak. Tartom a fenyegető szemkontaktust, amíg el nem kotródnak. Varázslatot ugyan nem használhatok, de a kezemben tartott labdával is tudok olyan veszélyes lenni, hogy megbánják.
- Kössünk egy fogadást, Tetsu! – leteszem a labdát a földre, hogy a csuklómon lévő hajgumival összekössem a hajam. Tegnap Viv varázsolt rajta valamit. Sose gondoltam arra, hogy rózsaszín legyen a hajam vége, de végül is tetszik, miért ne. Nem érzem komfortosnak magam a fürdőruhához ennyi ember előtt, úszni meg nem tudok, ezért fehér edzőcuccban, mezítláb érkeztem - az outfithez járó csizmát valahol a pálya szélére raktam.
- Ha sikerül több labdát kivédenem, mint amennyit dobsz, akkor a következő egy hétben mindenkinek úgy mutatsz be, hogy én vagyok a példaképed. – szorosan kötöm össze a hajam, hogy ne zavarjon a játékban. Sose játszottam még ilyet, de láttam már, hogy a többiek hogyan próbálkoznak. Ha tényleg bevesznek jövőre a csapatba, akkor pedig Tetsu ellen kell majd játszanom közvetlenül, aki félelmetesen jó hajtó. Büszkén viselhettem az oroszlánjelmezt a Griffendélnek, jelenlétem pedig minden bizonnyal hozzásegítette őket arra, hogy bebiztosítsák győzelmüket a kisegítősök ellen. Reméltem, hogy megalázó lesz majd a vereségük, bár ezek a számításaim sajnos nem teljesültek, hiszen ahhoz a Hugrabugosoknak gondolkodniuk kéne, hogy megértsék. De nehéz úgy gondolkodni, ha az összes Hugrabugosnak annyi IQ-ja van elosztva, mint ahány házpontot szereztek egész évben, és az is nagyrészt Langleynál.

You know that I'm a threat
threat
threat
You wanna bet
bet
bet

Apám annyit ivott, amíg otthon voltam, hogy esküszöm jobb nekem tőle odébb néhány országgal, meg asszem neki is, mielőtt halálra alkoholizálja magát, nekem meg jobb híján végig kell nézzem. Az egészet nem értem, én nem vagyok otthon, amikor csak tudok, mióta ki bírok fizikailag jönni a lakásból, de anyám…hát ő igazán csinálhatna valamit. Vajon mennyire lenne para összeszedni, amikor kidől és áthopponálni vele a Mungóba? Ott fixen tudnának vele mit kezdeni, biztosan láttak már iszákost.

Most viszont nem ezzel kell foglalkoznom, mert állok itt a festői Barcelonában, rugdalom a homokot és érzem, hogy bámulnak. Nem nehéz kitalálni, hogy mi lehet olyan érdekes, most vagy a fekete Hello Kittys fürdőnadrágom izgatja a fantáziámat (it’s a cultural thing) vagy az abból kilógó ló…, ja nem, műláb. Értem, fura lehet, hogy itt áll egy csávó egy irdatlan fekete kimonóban és csak a fél lábára kell cipő, de akkor is. Kezdem úgy érezni magam, mintha én is az egyik pavilon része lennék. Mondjuk japáné, mert ma több hasonnemzetiségű diák köszönt rám, én meg próbáltam úgy csinálni, mint aki nem összesen hat mondatot tud a nyelven. Magamban épp azon örlődöm, hogy mit kéne beszólnom a közönségnek, de megelőznek, mert megérkezik Miss Agresszív egy röplabdával és azt hiszem beszól helyettem is.
-Gondolom nem azt mondtad a szlavista kollégának, hogy jöjjön ő is játszani-üdvözlöm mosolyogva a lányt- mellesleg cuki a hajad.
Tényleg nagyon kis kedves lett a nyári stiló, de még levegőt venni sincs időm és nem meglepő módon előkerül a fogadás ötlete. Biccentek is, hogy hallgatom, hogy most éppen milyen és hanyadik bőrt kívánja lehúzni rólam a kisasszony, nem is ellenkezem különösebben, megszoktam már az ilyen merényleteket szerény személyem ellen. Egy ideje már mennek az ilyen dolgok, a meccs óta biztosan, aztán valahogy akörül a fejemben beraktam Herát a „kishúgom” kategóriába, ha már nagyrészt úgy is viselkedem vele.
-Te figyeljél már, egy kérdésem van, de ilyen fizikai jellegű- követem a mozdulatot illetően és magam is összekötöm a hajam, hogy ne fújja állandóan a számba szél, nem azért növesztettem– hogy tudsz több labdát kivédeni, mint amennyit dobok?
Érdeklődő pillantásokat lövellek felé a napszemüvegemen keresztül, de azért van egy olyan sejtésem, hogy lesz itt valami trükk és nem olyan egyszerűek vagy épp érthetetlenek a dolgok, mint ahogy én azt most gondolom.
-Aztán meg, ha véletlenül én nyerek nekem mi jár?
Nem szoktam homokos talajon ugrándozni a lábammal vagy éppen anélkül, de abban bízom, hogy ő sem sokkal gyakorlottabb nálam. Mondjuk Heránál sosem lehet tudni, hogy hol a csavar!

[@Tetsuya]

┏━━━━༻❁༺━━━━┓
Hello-Kitty-boots
on-your-neck-girl core

@Tetsuya
┗━━━━༻❁༺━━━━━━━━┛

Még látom, ahogy a két orosz utoljára összesúg, mialatt eltávolodnak tőlünk. Mind a ketten egyszerre fordulnak vissza, hogy utoljára megnézzenek maguknak, amire egy nemzetközi, középső ujjas gesztussal reagálok. Tény, hogy nem minden helyzetben lenne ekkora pofám, de nem a Zsebkoszban és nem Karine nénikémnél vagyunk, ráadásul a fokozott tanári jelenlét miatt még mágiát is használhatok, csak hogy alátámaszthassam a kicsi a bors, de erős mondást.
- Mit gondolsz? – a kérdés persze költői. A nemzetközi napok alkalmából szerintem én is elég nemzetközi voltam hozzá, hogy ne kelljen hozzám google fordító (bár nem tudom, mi az), és kiderüljön, hogy nem a snapchatjüket kértem el (hogy jutnak eszembe ilyen szavak?).
- Köszönöm. Más is dicsérte. – nem kis munka volt, hogy az ilyen bókokra és dicséretekre ne kezdjek el ösztönösen tiltakozni, hanem fogadjam el. A dicséret persze nem nekem szól, hanem annak, aki megcsinálta a hajamat – Viv biztosan boldog lesz, ha elmesélem neki, mennyien fejezték ki hódolatukat tehetsége iránt. Ettől függetlenül azért a Zsebkoszban nem jelennék meg így, és már különben is megígérte, hogy visszacsinálja, mielőtt hazamegyünk
- Baaaaaka! – megdobom a labdával a hülye kérdésére, nyilván fejre célzok. Szerintem elég világosan és pontosan fogalmaztam. Minden Griffendélesnek ilyen idegesítően ostobának kell tettetnie magát? Scrimgeour érdekes módon nem tesz fel hülye kérdéseket.
- Akkor ezt most lassan és tagoltan fogom mondani, hogy te is megértsd. Ha több labdát dobsz sikeresen úgy, hogy nem tudom kivédeni, akkor te nyertél. – elmondanám neki japánul is, de nem hiszem, hogy előrébb vagyunk vele, mert ennyire nem tudok még a nyelven. Tavasszal kezdtem el, csak Tetsu miatt, hogy lássa, ha nekem megy, akkor neki is fog. Egyébként is kell valami lazítás a kobold mellett, rendesen fáj tőle az állkapcsom, olyan szavaik vannak. A japán legalább cuki, és az írásukat leszámítva egyszerű, meg végre legalább beszélni fogok valami idegen nyelvet. Angolul ugye mindenki beszél, így az nem ér. Két anyanyelvű vagyok, az örmény így nem számít. A franciát már nagyon régen használtam, tehát olyan, mintha nem beszélném. Az oroszt pedig beszélem, de az is inkább csak úgy van, mert senkivel se tudom gyakorolni, ahogyan a koboldot is magamnak szoktam csak mondogatni. Tehát akkor én végtére is nem is beszélek semmilyen nyelvet.
- Akkor sikerül a dobásod, ha sikerül földet érnie az én térfelemen. Nem sokkal másabb, mint a kviddics, és ott is ellenem kell majd megküzdened, ha bevesznek a csapatba végre. – szabaddá vált karjaimat kinyújtóztatom, hogy felkészüljek a játékra. Nem játszottam még ilyet, de figyeltem azt, ahogyan mások játszanak. Így találtam ki a saját, egyszerűsített szabályainkat. Az igazság még az, hogy túl alacsony vagyok támadónak. Biztosan nem tudok olyan magasra ugrani, hogy lecsaphassam a labdát neki.
- Azt te mondod meg, én mivel fizetek, ha veszítek. – nem fogok veszíteni, ettől függetlenül még Tetsut is megilleti a tétválasztás joga, még ha nem is beszéli saját gyökereinek a nyelvét, és időnként nagyon „baka” tud lenni.

You know that I'm a threat
threat
threat
You wanna bet
bet
bet

Miután Herát valószínűleg örökbe a lelkükbe kasírozták a szláv illetőségű, kedvesnek nem tűnő emberek, még kedvesen intek feléjük egyet. Na nem békejobb ez, inkább kis gúny, azt illetően, hogy milyen jól beszólt nekik egy rózsaszínhajú kisleány. Ugyanez a kisleány az elkövetkezendő tíz percben nekem is valószínűleg huszonhatszor fog beszólni, de majd úgy rakom el magamban a dolgokat, hogy ezt biztos baráti szeretetből teszi. Mert mi másból, ugye?

A költői kérdésére csak nevetek, nem vagyok a nyelvek nagy tudója, esetemben néha már azért is pezsgőt kell bontani, hogy angolul ki tudom fejezni magam. Ezzel együtt meg rohadt retek lusta vagyok rendesen nekiállni a japánnak, elnézve a kis írásjeleiket meg az ezer vonásukat talán majd, ha már kviddicssztár lettem és ki is öregedtem. Akkor lesz időm ennyi indokolatlan kanjit megtanulni!
-Gondolom Viv volt a fodrász-teszem hozzá a hajához, mert a kedves kebelbarátnője igazán ért az ilyen dolgokhoz. Az én fekete körmeimet is ő festi ki néha tisztességesen, mert az ennyire finom, pepecselős szopódásre egyszerűen képtelen vagyok. De hát ugye szerencsés életem van, mert ha az drága lány épp jobb lábbal kel segít, meg hát Herára is mindig számíthatok…kiváltképp, ha földbe kell döngölni.

És meg is történt a dolog, repül a labda, ki tudja hol áll meg és, ha nem lennének ilyen jók a reflexeim talán orrba is találna, de szerencsémre elkapom.
-Örülök, hogy jól megy a japántanulás-mondom a labdával frissen a kezemben és nem is teszem hozzá, hogy lehet még jobban is, mint nekem. Hiszen nincs szebb annál, mintha a saját nyelvemen mondják rám, hogy olyan hülye vagyok, mint hat másik, azért szerencsére annyira még ő sem expert, hogy japánul folytassa a magyarázkodást. Ellenkező esetbe el kellene vinnem Ishida bá-hoz, hogy inkább tanítassa őt, mert több értelme van vele foglalkozni, én meg csak hadd keringjek a seprűmön, mint sárkányfos a kék égen.
-Jó, sikerült feldolgoznom-bólogatok, szóval akkor minden feladatom annyi lesz, hogy felmérjem merre vagy mennyire gyorsan tud jobban kimozogni és pont oda célozni. Vagy hagyjam nyerni? Bahh, rájönne és belevezényelne a tengerbe rituálisan megfulladni.
-Na viszont, ha én nyerek -gondolkodom el a labdát dobálgatva- akkor, mindenkinek, akivel csak találkozunk mondasz rólam valami kedveset. Vivnek is. Na nézzünk egy próbadobást!
Mondom a feltételeimet, aztán bele is próbálom a normál protézisem a még normálabb lábammal a homokba. Ezen a pengeprotézis csúszna, szóval maradt ez az opció. Mindenesetre elütöm a labdát, egyelőre nem célzok kifejezetten sehova, csak nagy erőt viszek a mozdulatba.

[@Tetsuya]

┏━━━━༻❁༺━━━━┓
Hello-Kitty-boots
on-your-neck-girl core

@Tetsuya
┗━━━━༻❁༺━━━━━━━━┛

Egyrészt örülök annak, hogy nem esett baja, és sikerült elkapnia a labdát, mielőtt mondjuk eltalálom az orrát. Másrészt azonban szomorú vagyok, hogy nem fáj neki eléggé. Igazán megérdemelte volna ezért az értelmetlen kérdésért a büntetést, a fájdalomnál pedig nincs jobb tanító mester. Fiatalabb koromban is ez volt a legnagyobb tanító mesterem abban, hogy ne kapjanak el, és hogyan legyek ravaszabb, mint mások. Hogy szépen fogalmazzunk, a Zsebkoszban felnőni olyan lecke, amit a Roxfort nem tanít meg. Mondjuk úgy, hogy hasznomra vált az évek alatt, különösen a büntetések megúszásában. Bár Jackdaw-val még sikerült összeverekednünk a folyosók egyikén az utolsó tanítási napon, a tanárok pedig azt ígérték, hogy a szeptembert majd büntetőmunkával fogjuk kezdeni, de én azért bízok abban, hogy elég fejfájást kapnak majd a kiállítás alatt ahhoz, hogy megfeledkezzenek a retorzióról.
- Nem akkora szégyen a nyelvtudás hiánya, Tetsuya. Lehetnél mondjuk tiszteletbeli brit. – elképesztően demagógok a britek, hogy nem tanulnak semmilyen nyelvet. Értem, azt hiszik, hogy körülöttük forog az egész világ, és nincsenek rászorulva. Nem is nehéz hülyére venni őket emiatt.
- Vagy egy olyan yakuza, akit a rivális banda egy nyelvkönyvvel intézett el. – a yakuza már rég levágta volna a szépen manikűrözött ujjait ezért. A nyelvét felesleges, úgy sem tud megszólalni japánul. Szóval Tetsunak ideje összeszednie magát, mert olyan nincs, hogy japán is, de közben a kimonót összekeveri a katanával, annyira nem tud semmit. Jó barátként persze számíthat rám, hogy megadjam a kellő motivációt neki. Csak az előnyére válik majd, ha példát vesz rólam ebben.
Határozottan biccentek a fogadási feltételére. Nincs mire kötekednem, mert egyrészt az általa kiszabott büntetés kellően arányos azzal, amit én kiszabtam neki, másrészt pedig egyszerűen nem tervezek veszíteni. Még egyet nyújtózok a homokban, hogy felkészüljek a mérkőzésünkre, ujjaimmal sikeresen meg is érintem mezítlábas lábujjaimat. Ahogyan elfoglalom a védő pozíciót a háló túlfelén, már érkezik is a labda – jól emlékszem még a gyakorlásra a csapatkapitányukkal, Scrimgeourral, akinek az első dobásai rendszerint sikeresen betaláltak ellenem. Most megpróbálok szemfülesebb lenni – már vetődök is a labda felé, magam előtt összekulcsolt és kinyújtott karokkal, hogy megakadályozzam a földet érését. A labda élesen csattan bőrömön, és kerek, piros nyomot hagy maga után. Kicsit csíp, de nem érdekel, hadd fájjon. Felpattan a karomról a labda magas ívbe, egy pillanatra pedig el is veszik a fényben, mielőtt visszazuhanna, hogy átpasszolhassam azt Tetsunak.
- Újra. – közlöm, és készülök a következő dobásra. Nagylelkű vagyok, ezért ezt a dobást nem számítom bele az eredményre, hiszen Tetsu is azt mondta, hogy próbadobás volt csak. Már a lelátókról is láttam, hogy képes elég erőseket dobni, szóval azért majd fel kell kötnöm a gatyát, ha ellene akarok majd védeni, ha bevesznek a csapatba. Aztán most nincs itt Scrimgeour sem, hogy rám igazítsa a kviddicses védőfelszerelést, ami az őrzőnek jár.

You know that I'm a threat
threat
threat
You wanna bet
bet
bet

Most, ahogy így állok itt a homokban, egyrészt tök fasza, hogy csak a fél talpam alatt forrósodik fel, másrészt meg rohadt egy dolog, hogy a másik fél talpam alig láthatóan, de jobban belesüpped a cuccba.
Kicsit nehezebb így akkora kontrollban tartani a mozgásom, mint a szilárd talajon vagy a levegőben, de gondolom azért meg tudom ugrani ezt az akadályt is, meg majd a japán tudást is, csak azt egész biztosan nem ma. Jó, nem ma és nem is holnap. Nem is lenne baj ezzel a nyelvvel, ha nem kellene rajta írni meg olvasni, mert valahogy ott veszek el, mint mochi a világűrben. Mert hát milyen dolog az, hogy oda van baszki rajzolva egy fél krix-krax, meg egy negyed téglalap, aztán arra gondol a költő, hogy rizsföld. Aztán mellérajzolnak még két másikat és máris nincs franc köze sem az egésznek a rizsföldhöz. Pedig azt a rühes rizsföld kanjit legalább már le bírom írni, nem úgy, mint a nevemet. Már japánul! Amúgy totálisan le tudom írni a nevem, nem vagyok debil!

-Most miért? Nem vagyok már egyébként is az?-dobom fel a labdát és ütögetek rajta egyet kettőt, csak hogy belejöjjek a dologba. Nem nagyon vágom a nemzetközi viszonyokat azon kívül, amiről a sensei beszélt nekem, de akkor most britnek lenni így kellemetlen? Mondjuk nekem majdnem mindegy, nem szokták belőlem kinézni a fene nagy angolságom, míg meg nem szólalok.
-Nyelvkönyvvel, mi?-vigyorodom el, ahogy megpróbálok valami storyt képzelni az eseményhez, amiben a fejemben két elegáns, öltönyben feszülő japán úriember áll egymással szemben, meg ugye a nyelvkönyv – Remélem legalább agyoncsapta vele.
A próba szett rendben, elkapta és nekem is sikerült, bár, ha felpörög a tempó még lehet gond a lábammal, de azt a gondot, majd megoldom akkor, ha már kicsit pontosabb fogalmaim vannak róla.
Mivel újra hozzám került a labda már helyezkedem is az újabb dobáshoz, hiszen drága, kedves fogadott húgom, az ő nagyon finom stílusában már jelezte, hogy jöhet a következő.
-Amúgy állítólag sok itt a zsebes meg a con man-kezdek csak úgy dumálni, mert nyilván nem bírom ki, hogy halálos csöndben toljuk végig a sessiont, ha már hallótávolságban vagyunk, nem úgy, mint egy kviddicsmeccsen- találkoztál már velük? Vagy ami még rosszabb…ők veled?
És már megy is a labda, ami nagyjából úgy néz ki, mintha a bal sarokba akarnám bevágni, de avatott szemek talán észrevehetik, hogy elöl fog földet vagy esetleg Herát érni.

[@Tetsuya]

┏━━━━༻❁༺━━━━┓
Hello-Kitty-boots
on-your-neck-girl core

@Tetsuya
┗━━━━༻❁༺━━━━━━━━┛

Technikailag igen, britek vagyunk, Nagy-Britannia területén születtünk, és a brit varázslóiskolába is járunk. Talán én egy picit jobban is, mint Tetsu. De nem olyan hülye a srác, mint aminek szereti tettetni magát. Azért sokat segítene magán, ha néha venne is pár levegőt, mielőtt cselekszik, ez kétségtelen, de sokkal többet ki tudna hozni magából. Az csak a kezdet, hogy megtanulja a saját nyelvét.
- A mi fajtánk kicsit akkor is kívülálló lesz, ha történetesen ide született. – minden nemzetnek van egy identitása, egyeseknek pedig dominánsabban, mint másoknak. A Fletcher név régi, brit-ír varázslócsaládhoz tartozik ugyan, de az én neveltetésemben már erősebbek voltak az örmény gyökerek. Apámtól is elvárás volt, hogy igenis, megtanulja a nyelvet, nem volt opció a nem. Büszke vagyok arra, ahonnan származom, és szégyennek tartom, hogy a nagyszüleimnek annak idején el kellett menekülniük otthonukból, hogy megússzanak egy kivégzést. Persze az én családom története és az övé lényegesen különböznek egymástól, de nem hiszem el, hogy Tetsu nem néz furán, amikor még a varázslóközösségben is vakon áradoznak a királynőről, vagy amikor Griffendél asztalánál ül, és babot kennek a toastra. Nálunk ez csak akkor volt reggeli otthon, amikor tényleg rosszul ment az üzlet a háború előtt, és tényleg nem volt másra pénzünk.
- Én foglak agyoncsapni vele, ha nem foglalkozol vele rendesen. – kimozgatom még egyszer a lábaimat, amíg arra várok, hogy lecsapja nekem a labdát, bár eközben az én fejemben is hasonló szituáció rajzolódik ki, öltönyös figurákkal, aktatáskával, napszemüveggel, stukkerekkel, katanákkal, és az imént már említett nyelvkönyvvel. Biztosan szórakoztató lehet yakuzának lenni, úgyhogy ez még nagyobb motiváció arra, hogy komolyan vegyem a japánt. Amúgy is sokkal aranyosabb a hangzása, mint a koboldnak.
És érkezik is a labda – hozza magával a szimatot is, mert jobb szavam nincs arra, ami ilyenkor történik. Látom, hogy emeli a labdát és a kezét, és tudom, hogy ettől most hátrébb kellene ugranom, hogy bevédjem a bal sarkot, de egy másik ösztön felülírja ezt. Előrelépésemet követően leguggolok kinyújtott kezekkel, összekulcsolt csuklókkal, és vissza is pattan a labda az alkaromról.
- Nem tudom, miért engem kérdezel. – válaszolok a lehető legkomolyabb fejjel, majd visszapasszolom neki a labdát, és visszaállok a pozíciómba, hogy tudja, készen állok a következő körre.
- Amúgy azonnal megérzem, ha nálam próbálkoznak. És a zsebesek is tudják, hogy kivel nem érdemes. Fura, engem például még sosem zsebelt ki senki. De hallottam, hogy egy amerikai, buta liba azt hiszi, megvette a Notre Dame-t. - szinte már szégyellem, hogy nem én találtam ki ezt a csalást. Bár azt hiszem, nekem ez legfeljebb a Big Bennel menne, mert ez csak akkor hiteles, ha helyi vagy, vagy minimum annak tűnsz. Már tényleg nincs kapacitásom megtanulni a spanyolt is, hogy aztán helyinek tettessem magam.

You know that I'm a threat
threat
threat
You wanna bet
bet
bet

+? káromkodás, rasszizmus meg ilyenek

Az is érdekes kérdés, hogy amúgy mi a picsáért foglalkoztatják Herát alig tizenöt évesen olyan dolgok, mint az én japán tudásom, meg az, hogy miért baszódik ezzel lassan annyit, hogy még maga is megtanul japánul. Abban mondjuk olyan biztos vagyok, mint a bal lábamban, hogy ha nekiugrik a dolognak úgy rendesen, sokkal előbb fog megtanulni japánul, mint én.
-Jó, igaz -hagyom rá, miközben megmozgatom a tagjaimat, a nehezebbik lábamat pedig kicsit belefúrom a homokba. Vannak olyan szenzációk, amiket még másfél év lábatlankodás után is veszett nehéz megszokni, például a fantomérzékelés, ami a gyógyítók szerint lehet, hogy sosem szűnik meg teljesen. Azért arról is tájékoztattak, hogy ahogy telnek az évek, mert esetemben szerintük bőven van lehetőségem többet élni a jelenlegi formámban, mint két lábbal, van rá esély, hogy egy szép napon fogja magát és ez a furcsa, uncanny érzés örökre elmúlik. Mintha soha nem is lett volna jobb lábam. Kibaszott para! Szóval most élvezem a homok melegét, amit valójában pont ezzel a lábammal nem is érezhetnék és készülök a következő pillanatomra, mert eddig úgy állunk, hogy sehogy.

-Veled is rasszisták a bennszülött angolok? -kérdezem tőle hirtelen, mert amúgy erre mindig kíváncsi voltam, de valahogy sosem találtam olyat, akitől ezt megkérdezhetném és releváns választ kaphatnék. Mert Ishida sensei azt mondja, hogy nem, de ezt igazából nem így mondja, hanem valami irdatlan szóvirággal. Echohawk bőre, amint napot kap olyan sötét lesz, hogy erősen kiesik a whitepassing fogalma alól,a Morgenstern kompánia és Nebelwald pedig pont annyira nem európai pacekkal látta meg a napvilágot, mint jómagam, szóval lehet, hogy a  kedves -csak meg ne tudja, hogy ezt gondoltam róla- fogadott húgomra van szükség, hogy rasszizmusról alkotott elméletem kiteljesedhessen. Igen, vannak elméleteim, tényleg nem vagyok halál hülye!

-Szerzel egy nyelvkönyvet, hogy ájultra püfölhess vele? Még sosem mondtak nekem ilyen kedveset-elmosolyodom. Gondolom ezért olyan a viszonyunk amilyen. Ő nyomhatja fullba az agresszív kismalacos dolgot, én meg igyekszem jól érteni és akkor nincs felesleges szájhúzkodás meg félreértés az egészből.
Továbbra sem szerzek pontot, ez a trükk nem jött be, valószínűleg az segítené, ha megküldeném, mint O’Harát az élet, de nem gondolom, hogy azt pont neki kellene levenni karral. Mondjuk, ha tényleg ellenem akar játszani néhány hónap múlva akkor fölösleges agyon kímélnem.
Amúgy nem véletlen, hogy még a zsebesek sem kezdenek vele, para a csaj!
-Hogy mitredámot?-kérdezek vissza, mert először rendesen azt hiszem, hogy félrehallom. Hogy miért? Mert ilyet senki nem hisz el, aki meg elhiszi, azt másnap kicsit jobban eladják, mint a Notre Dame-ot. Mindenesetre hamarosan meghallom, hogy a fülemmel semmi baj, sőt, de még azelőtt igyekszem csak úgy jó erőből átküldeni a labdát a lány térfelére, mielőtt hétrét görnyednék a röhögéstől.
-Nem baszdmeg, ilyen nincs -kapkodom a levegőt, mert ugyan nem tudom, hogy hogy néz ki a szerencsés tulaj, de van egy olyan érzésem, hogy biztosan szőke egy kicsit - mondjuk ugyanaz a nép, akik azt hitték, hogy  Európa egy ország,de ez még tőlük is sok lenne!
Hogy az anyámba lehet azt hinni, hogy Európa egy lóbaszó nagy ország? Nekem eleinte még azt is nehéz volt feldolgozni, hogy a UK-t egybe számoljuk.
-Amúgy…van hozzád egy fontos kérdésem! - és nem az, hogy a Notre Dame-hoz jár-e a toronyőr. Bár most, hogy így jobban belegondoltam, lehet, hogy azért ezt is fontos lenne tudni.

[@Tetsuya]

┏━━━━༻❁༺━━━━┓
Hello-Kitty-boots
on-your-neck-girl core

@Tetsuya
┗━━━━༻❁༺━━━━━━━━┛

18+ káromkodás, rasszizmus, szervezett bűnözés említése

Na és erre mi a helyes válasz, amivel nem borítok ki mindenkit? Mivel simogassam az angol-angolok lelkét, hogy megnyugodjanak, nincsen probléma, csináljanak mindent csak tovább? Mondjuk nem tudom, szerintem ezekről még soha senkivel se beszéltem. Egyrészt mert nem szeretek panaszkodni, azt meghagyom a Hugrabug szenvedélyének, másrészt pedig nincs is igazán kinek. Viv szőke, nagyon fehér és nagyon szép, Siddel meg nem igazán szoktunk ilyesmikről beszélgetni, ha leülök mellé játszani, hogy negyedjére is elverjen az adott héten. Persze én elég fehérnek nézek ki, így nem feltételezik, hogy nem vagyok teljesen angol, amíg meg nem szólalok. Az akcentusom közel sem olyan erős, mint anyámé, és a roxfortosok se szokták tudni hova rakni a nevem és a beszédmódom. De azért nem mondom, hogy mindig minden simán megy.
- Egészen addig whitepassing vagyok, míg ki nem ejtem a nevem. Aztán már hirtelen bevándorlók gyermeke. – megvonom a vállam, ez ilyen, közben meg azt se tudják, honnan is jöttem egyáltalán. Az armenofóbia talán nem UK-ban jellemző igazán.
- Általában görögnek hisznek, meg az öcsémet is. – nem mintha nagyon sokszor emberek közé járna, egyrészt a kora, de nagyobb részt a betegsége miatt. Armen még csak most lesz hat, de már most látszik a jellegzetes orrformája, amit anyám oldaláról megörökölt.
- Aztán meghallják, hogy Fletcher és a pénztárcájukat keresik. Chhh… Tizenhárom éves korom óta nem szorulok ilyen módszerekre. – azt meg talán Tetsu is gondolhatja talán, hogy nem anyámék álma volt az, hogy a Zsebkoszban növünk majd fel. Nem mintha lenne okom panaszra, mert az a sok mocsok, amit ott láttam, megtanított arra, hogyan legyek életrevaló. Például arra, hogy ne osztogassam olyan könnyen a bizalmam, és úgy általában ne legyek kibaszott ostoba. Küldeném ezeket a jótanácsokat a mélyen tisztelt publikumnak, kifejezetten a hírös-nevös Béke Évfolyamának, mert néha fizikailag fáj, hogy milyen debilek tudnak lenni.
- De mégis van baszdmeg. – én sem akartam elhinni a dolgot.
- Nem mondom, hogy nem inspirál, a London Eyet még eladhatnám. De megyek tolmácsolni a nénikémhez Marseillbe, úgy kevésbé függ a balek-fogó szerencsémtől a nyári keresetem. – a kiállításon sem maradok végig, éppen csak egy hetet engedek meg magamnak itt, aztán zsa armenian mob.
Tetsu új szervája közben annak ellenére is kifog rajtam, hogy őt közben elfogja a nevetőgörcs. Remélem, a meccsen nem fog így röhögni ellenem, mert nem adok rá okot. Kinyújtott karjaimon erős, piros nyomot hagy a labda, az ereje pedig olyan nagy, hogy a labda lendülete engem is a földre terít. Uhh, a meccsekre sürgősen javítanom kell az erőnlétemen és az állóképességemen.
- Fenntartom a jogot arra, hogy nem válaszolok, vagy durván válaszolok, ha nem tetszik a kérdésed. – tápászkodok fel és porolom le a homokot a hófehér nadrágomról, mielőtt visszadobnám neki a lasztit. Eddig kettő-egy a javamra. A karom még mindig kibaszottul fáj, a bőrpír még mindig látszik, de senki nem nyer vele semmit, ha sírok miatta.

You know that I'm a threat
threat
threat
You wanna bet
bet
bet

TW: káromkodás, rasszizmus és társai

A válaszból azt tudom leszűrni, hogy ezek szerint az angolok szimplán csak rasszisták, mint állat. Gondolom ő sem szokott erről ilyen hosszú elméleti vitákat folytatni senkivel, én is csak azért hoztam fel, mert már rég rágom magamban a dolgot, meg nyelem a szart, mikor megkérdezik, hogy Morgensternéknél vagyok-e a harmadik, pedig hát az álljon tőlem a legtávolabb!
A műlábas faszi egyenesen megdicsérte Ishida senseit, hogy milyen szép szál fia van, elképzelni nem bírom hogy bírja mindig ilyen sima képpel kiigazítani az ilyeneket. Bár az tény, hogy néha jobban örülnék az Ishida névnek a sajátom helyén, nem kapálóznék minden ellen úgy, mint az a búvalbaszott lánya.
-Franc gondolta volna, hogy ezek mindenkinek a segglyukszájút játsszák-húzom el a számat még a gondolatra is, mert mint számomra már kiderült, nem csak az a kurvamód fontos, hogy bevándorló vagy, hanem az is, hogy milyen. Mert akkor ezekből kábéra van valami közös megegyezése alapján létrehozott fehérpaktum, hogy ki mennyire jó bevándorló. Ennél a résznél én mondjuk erősen kussolok, mert, amikor kibököm, hogy japán vagyok, az embereknek a shinkansen, a sushi meg az anime jut eszébe, ami azért akkora viszolygást nem szokott kelteni. Mondjuk nekem Pear Harbour, a gésák meg a csápospornó jutna először eszembe, szóval örvendek, hogy engem senki se kérdez.

-A görög az milyen? Azokat bírják, nem? Kultúra, szobrok, olimpia meg ilyenek.
Mindig szerencsés, ha megmutathatom micsoda kultúrember vagyok, bár Herát nemigen szokta boldogabbá tenni, hogy tudok három dolgot egy teljesen random népségről. Nekem semmi különösen ergya nem jut eszembe a görögökről, viszont ez nem karrier, mert az örményekről sem.
Aztán itt nem is olyan csendesen sokkot kapok az adásvételen, mert, ha van egy nép, amit az angol olyan odaadással ekéz, ahogy királynőnek örül, hát azok a tipikusan tudatlan jenkik.
-Azért remélem van köztük olyan, akinek kettőnél több agysejtje van-szórakozom jól mások kárára, azt mondjuk kicsit sajnálom, hogy hugica csak így bedugta a fejét erre latin partyra, ki tudja miről marad le.
-Pedig kíváncsi vagyok mennyit fizetnének ezek seggbuták mondjuk a Towerért.
Aztán a labdát úgy baszom oda, mint infláció a forintot, de már valahogy akkor megbánom, mikor elhagyja a kezem. Remélem, hogy egyből kihagyja, mert ez a dobás még engem is megmozdítana, ha fogadnom kellene, de nem...nyilván beleér, én meg csak idegesen sóhajtok.
-Bocs, ez szemét move volt, dobd vissza teljes erőből -vonok vállat, miközben rugdalom a homokot. Mi a francot fogok vele kezdeni, ha őrző lesz? Majd igyekszem mellette bedobni, azt hiszem, kezdem kicsit megérteni Echohawk "mindenki élje túl" típusú politikáját, pedig a playán aztán a tulajdon anyámat is lelökném a seprűről, ha lehetne. Na mindegy, legalább a posztjából adódóan legalább helyben lesz, pont arra amerre nekem kell majd bűvölni a kvaffot, majré lesz, nem tudom nem látni úgysem.

-Szerintem a második lehetőség lesz-mosolyodom el, mikor elérkezünk a nagy kérdéshez, de simán lehet, hogy fejbedob a labdával, aztán le van baszva mit akarok-, a kebelbarátnőd a virágot...azt bírja?
Végül is minden lány bírja a virágot, azt hiszem, eleve csak azért kérdezem, mert ezeknél a legendás negyedéveseknél sosem lehet tudni. Eleve miért tolult az agyamba a kebel szó? Tényleg méretes kretén tudok lenni.

[@Tetsuya]

┏━━━━༻❁༺━━━━┓
Hello-Kitty-boots
on-your-neck-girl core

@Tetsuya
┗━━━━༻❁༺━━━━━━━━┛

18+ káromkodás, rasszizmus, szervezett bűnözés említése

Hát még ha kitérnénk arra a jelenségre is, hogy nem pusztán jó bevándorlók és rossz bevándorlók vannak, hanem jó szegények és rossz szegények is, mintha valóban lenne különbség. Nyilván szemlesütve és pironkodva kellene nekem mindenért bocsánatot kérnem csendesen és alázatosan, és el kellene fogadnom, hogy nem lehet kitörni abból, amibe születtem. Na meg az anyukájuk vitrines szekrényét fogok én ebbe beletörődni. Akkor már leszek inkább rossz szegény. A legilimencia ezen foka azonban egy másik történet, ez a bekezdés így csak gondolati síkon történik meg egy amorf zsebuniverzumban.
- Meg azt is mondják, hogy hangosak. De ez épp igaz az én rokonaimra is. – kifejezetten visszafogott a habitusom, ezt minden bizonnyal a brit nevelési környezet okozta nekem. Maradjunk annyiban, hogy nem ez volt a legrosszabb dolog, amit nekem valaha mondtak. Mindenesetre nem sokat adok a sztereotípiákra még az amerikaiak intelligenciáját illetően sem. Éppenséggel Tetsu is olyan, mintha egy teljesen másik kirakósnak lenne az egyik kis puzzle darabkája. A színséma hasonló, látnád, hol lenne a helye, de a forma akkor se passzol, ha belepaszírozod.
- Nem tudom, hogy akarok-e még ilyen dolgokkal foglalkozni. – pedig tavaly nyáron még adományokat gyűjtöttem az utca embereitől a beteg kistestvérem gyógymódjára. Történetesen tényleg van egy beteg kistesóm, és tényleg beadtam az összekoldult zsetonból a közösbe, de a pénz önmagában még nem lenne elég arra, hogy meggyógyítsa Arment. Meg aztán rohadtul nem szoktam erről beszélni a suliban senkinek, csak Viv tudja, hogy mennyire rossz is a helyzet odahaza. Úgy érzem azonban, hogy ha folytatom az egyszerű csalásokat, akkor benne fogok ragadni. Látom azokat, akik huszon-harminc évesen is ugyanazt művelik, mint amit az én koromban tettek, és nem keresnek vele többet. Ha jól megy a nyári munka, akkor inkább jövőre is ezt folytatnám, hogy minél többet tanulhassak Karine nénikémnél. Gondolom, Tetsu se szeretne mondjuk kispadon ülni, ha a meccs sztárja is lehet.
Különben nem zavarna az erős dobás – meg kell tanulnom ezeket is védeni, mert láthatóan ez még nem megy. Már a nézőtérről is láttam, hogy Tetsu milyen erőseket tud dobni, ezzel pedig biztosan lesz problémám, ha sikerül megpályáznom az őrző helyét. Már épp passzolnám vissza normál módon, amikor kinyitja a száját, és felteszi azt a kérdést, amire figyelmeztetett. A kebelbarátnőm? Virágot? VIRÁGOT?
- Chikara Tetsuya! Mit gondolsz? – emelem a hangom a kérdésre. Ezer meg egy gondolat fut át az agyamon. Azt se tudom, hol kezdjem! Abban az egyben igaza van, hogy kiszámítható vagyok, és valóban a durvább választ választom.
- Szerinted mikről szoktunk mi beszélgetni Vivvel? Virágokról? Pónilovakról? – arcom ezen a ponton undorral telve torzul el - Fiúkról? – szinte köpöm a szót. A feltételezésével csak becsmérel minket, miszerint Vivvel efféle felszínes csacskaságokról szoktunk beszélgetni. Kit érdekel, szereti-e a virágot? Komolyan ez volt az a kérdés, ami foglalkoztatta őt annyira, hogy ilyen felvezetés után feltegye azt?
- Mélységesen sértve érzem magam. Kezdem határozottan azt feltételezni, hogy csak azért beszélgetsz velem, hogy közelebb kerülj a csinos és attraktív kebelbarátnőmhöz. – hozzávágom a labdát a tőlem telhető legerősebben, ami neki nagyjából egy normál passznak felelhet meg. Kár érte, pedig igazán kedveltem, de igazán bánt az, hogy csak erre használ.

You know that I'm a threat
threat
threat
You wanna bet
bet
bet

TW: káromkodás, rasszizmus és társai

Legalább ma is tanultam valamit, amitől kevésbé érzem magam ignoráns baromnak, mint tegnap. A rasszizmus gyakorlásából mondjuk származásom miatt kimaradok, de már csak azt is kibaszott kellemetlen volt látni, hogy valaki fintorogva szolgálta ki apámat az arca miatt. Szóval nem csak az fontos, hogy mondjuk milyen vagy, mert még az sem elég, nem. Itt basszameg, ezeknek kultúrjapánnak kell lenni és amúgy szívem szerint megmutattam volna az eladónak, hogy mindig kéznél van a lábam egy jó kis rúgásra, mert hát hogy van pofája?!

Mikor meglátnak valakit, akit úgy visibly nem a királynő költött ki pontban az ötórai teára, tényleg képesek élből úgy kezelni, mint a véresrongyot, néha még én is megkapom "a nézést" a stílusom meg a lábam miatt, de azt el nem bírom képzelni azzal a hülye fejemmel, hogy mit kapott apám egy fél arcát elrondító sebhely miatt.
Szar az egész, csak ezt tudom mondani!

-A hangosak állítólag jobb arcok -vonok vállat - anyám is olyan hangos tud lenni, hogy egyből átjön a szomszéd, pedig mi még görögök se vagyunk.
Meg amúgy én sem vagyok egy ilyen szekrényben emberek elől bujkáló japán figura, meg asszem kezdetben apám se ilyen volt. Csak ő általában nem a szekrényben lapul, ha nem a kocsmában, pedig innen nézve én kihúznám neki a fiókost, hogy inkább másszon bele.
-Nem kell vele foglalkozni, úgyis több eszed van neked az ilyeneknél-adok neki igazat és közben próbálok vetni egy pillantást a kezére, ahol a labda érte, elég vörösnek tűnik. De hát ez lesz, ha bekerül a kviddics csapatba, nem? Ott sem fogom tudni feltétlen körbe ügyeskedni, pedig azt kellene, mert bántani nyilván nincs passzióm. Mármint feminizmus meg minden, de ha csak azt nézzük, hogy kilóban meg centiben hol vagyok hozzá képest, már akkor sem annyira fair a felállás. Az agya viszont fixen nehezebb, mint az enyém, vagy nem...ott nem a méret a lényeg, hanem a barázda! Na ő biztosan jobban be lett szántva, mint én, már agyilag!

Azért számítok rá, hogy a következő labdát megküldi, de a kérdésem után az a tippem, hogy fejre várhatom.
Ajjaj, bassza meg a rézfaszú bagoly, teljes név! Ezt ugye nem fogja személyes sértésnek venni, ugyeee?
-Nem?-állok a homokban, mint egy nagy raklap szerencsétlenség- Gondolom arról, hogy hogyan lehet minél gyorsabban pénzt csinálni, meg a...világuralomról és a színes hajról?
Ezzel nem mentem meg a dolgot, mi? Pedig a pónit tényleg nem gondolnám komolyan, miért beszélgetne bárki pónikról? Előbb jutna eszembe Észak-Korea Vivien látványától, mint a pónik. Uhh..., azt hiszem fura a viszonyom Észak-Koreával.
Mi az istenért ne beszélnének amúgy faszikról? Jó, azt értem, hogy Hera néha tőlem is behány kicsit, de azért Vivnek biztosan lenne róluk némi mondandója!

Amúgy a feltételezése, na az letaglóz. Mellkassal kapom el a labdát, gyanús, hogy ez most egy "rohadj meg" passz volt .
-Hé! Ezt nem mondod komolyan! ?-pislogok rá sértetten -Még a matek se jön ki, hát veled voltam jóban előbb! Jóval előbb, csak mondom!
Egy teljesen vaktában dobott labdát kap vissza, mert az agyam még küzd a feldolgozással. Egyáltalán hogy lehet valamit tizenöt másodperc alatt így túlagyalni? Barázdák, azokkal lesz a baj!

[@Tetsuya]

┏━━━━༻❁༺━━━━┓
Hello-Kitty-boots
on-your-neck-girl core

@Tetsuya
┗━━━━༻❁༺━━━━━━━━┛

18+ káromkodás, férfigyűlölet, szervezett bűnözés említése

Nem az erősségem a nyers erő, így az erős labda odavágásom teljesen átlagosnak hat. Nem okozhattam vele még csak fájdalmat is, hiába minden igyekezetem. Mélységesen sért a feltételezés, hogy nem lenne jobb témánk Vivvel nála, meg esetleg más fiúkról. Miért hiszik azt a férfiak, hogy a világ körülöttük forog? Le a patriarchátussal! Nekem nem kell más férfiak vezetékneve, a Fletcher nevet egyedül fogom naggyá tenni, és szolgasorba állítom majd az összes férfit, akihez közöm lesz. Esetleg dolgozhatnak nekem – a lehetőség Tetsu számára is nyitott, ha befuccsolna a kviddicses ambíciója, valamire csak jó lesz. Kell majd a munkája, hogy eltakaríttassam vele a patriarchátus romjait, hogy a helyére új birodalmat építsek, a férfiak pedig legfeljebb akkor vehetnek majd levegőt, ha engedélyt kérnek tőlem. Mert Heranoush Fletchernek és Vivien Smithenek nincsenek szükségük férfiakra! Nem kellenek férjek, se hősök, se megmentől. Legfeljebb inasok, akik behozzák nekünk a buborékos teát.
- Világuralom. – ízlelgetem magamban a kellemes szót. Az ideális világ olyan, ahol a tápláléklánc csúcsán én állok. Persze azt is tudom, hogy a világ nem ennyire egyszerű, a hatalom pedig nem állandó. De ha mégis az lenne, újraformálnám az egész civilizációt saját ízlésem szerint.
- Hát mégis csak tudsz valamit rólam, Chikara Tetsuya. – észrevettem, hogy az emberek jobban félnek, ha a teljes nevükön szólítom őket. Na jó, a színes haj is gyakran előjön. Vivnek köszönhetem a rózsaszín tincseimet is, amiket bűvölt nekem.
És hát a pénz. Bár igazából arról főleg én beszélek nagyon sokat.
Hagyom a visszadobott labdát pattanni a homokban. Megérdemlem, hogy felszámoljam a büntetést a tévedésem miatt, a találat az találat, de épp jobban zavar ez a dolog vele meg velem meg Vivvel. Amióta csak kibújtak Viv ikrei, úgy kell elhessegetni körülötte a fiúkat. Rohadt fárasztó ám minden alkalommal kitalálni valami hisztit, hogy legyen indoka inkább velem foglalkozni. De hát mire valóak a barátok?
A lábammal gurítom vissza a labdát magamhoz, mielőtt túl messzire téved. Lehajolok a háló alatt, hogy Tetsu mellé lépjek a labdával a kezemben. Igazából nem is kell annyira lehajolni érte. Gyanakvóan húzom össze két szemöldököm, orrcimpám pedig kétszer-háromszor látványosan megmozdul, mintha csak a levegőbe szagolnék bele. Technikailag így is van. Szeretném érezni azt, hazudik. Szeretném, ha a levegőben terjedő illat olyan fanyar és keserű lenne, hogy önkéntelenül is grimaszra torzul tőle az arcom. Nem foglalkozom olyan apróságokkal, hogy akár creepyn is hathat, ahogyan közelebb hajolok hozzá ezért, de bárhogyan is erőlködök, nem érzek semmit. Oldalra húzom a számat, egyenesen csalódott vagyok, hogy nem kaptam hazugságon. Most kérhetek bocsánatot.
- Hiszek neked. Bocsi, Tetsu. – adom a kezébe a labdát, hogy ezután visszamehessek a saját térfelemre. Tetsu valóban korábban jóban volt velem, mint ahogyan elkezdte szánalmas albatrosz násztáncát Vivnek. Ha ugyanezt az energiát a japánba fektetné, akkor már ő kérdezhetne ki engem a szavakból és nem fordítva.

//köszönöm a játékot