+  Roxfort RPG
|-+  2005/2006-os tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Nyugati szárny
| | | |-+  Csillagvizsgáló
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Csillagvizsgáló  (Megtekintve 366 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2025. 06. 19. - 20:26:39 »
0



Ebben a toronyban zajlanak a Aszronómia órák éjfélkor. Ide a diákoknak akkor szigorúan tilos feljönniük, mikor nincs órájuk. Ha itt elkapnak olyankor, mikor nincs órád, igen hamar a házvezetőd irodájában találod majd magad, azt hallgatva, mi a büntetésed a kihágásért. Időközben helyet kapott egy Dumbledoret formázó mellszobor is.
Naplózva

Miguel Fuentes
Ilvermorny
*


#nohomo

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2026. 01. 07. - 15:49:37 »
+2

Una cita bajo las estrellas
2005. december 10. szombat
La señorita de Hufflepuff


Már a bál kihirdetésének pillanatában tudtam, ki az a pár ember, akivel szívesen tölteném ezen a rendezvényen az időmet. Első helyen természetesen mi querida hermanita áll, de ahogyan leszűrtem a szavaiból, ő a barátnőjével, señorita Élodie-vel jelenne meg, úgyhogy ezzel a listáról két személy kiesett. Aztán ott van kedvenc mindreader Barbie-m is, de őt nem kell félteni olyan téren, hogy ne lenne kivel mennie. Így hát a fent említett dolgok, és egyéb más közreműködő tényezők miatt - a teljesség igénye nélkül, hogy kifejezetten élvezem señorita társaságát, vagy hogy kifejezetten vonzónak találom, nem csak a megjelenését, de a személyiségét  - señorita Almára esett a választásom. Felettébb reménykedem benne, hogy amíg sikerül megterveznem és összeraknom a tökéletes pillanatot, addig senki nem hívja el, de ez a kockázat mindig fennáll, ha az ember tököl, és nem áll elé akár reggeliről kijövet, hogy feltegye az iskolás tinédzser fiú életében elég nagynak számító kérdést. Nekem azonban megéri a kockázatot, mégsem állhatok csak így két óra közötti séta során egy hölgy elé, hogy ugyan már eljönne-e velem a bálba. Az annyira snassz és még szépen fejeztem ki magam.

Így tehát első adandó alkalommal mikor csak mi magunk voltunk, elhívtam Almát egy randira. Nem, nem a bálra egyelőre, hanem  egy komoly hátsó szándékkal rendelkező randevúra szombat este a csillagvizsgáló toronyba. Bár kétesélyes volt, hogy egy amúgy tilos cselekedetre - mert a Roxfortban is minden, ami egy kicsit is élvezetes és izgalmas lenne, az tilos ugyebár - igent mondjon, de győzködés nélkül belement. Az első győzelem már megvan, csak le kell venni a hölgyet a lábáról, hogy a második is bekövetkezzék. A csillagvizsgálóban tett rövid körültekintés után előveszem a frissen készült süteményes dobozt és ünnepélyes keretek között átadom neki.
- Büszkébb lehetnék, ha azt állíthatnám, hogy én készítettem őket, de a konyhaművészet nem annyira az én asztalom, így drága húgom segítségét vettem igénybe az elkészítésüknél, de aktívan és lelkesen segédkeztem, becsület szavamra mondom - kacsintok a csodaszép hölgyre, ahogyan a reakcióját lesem. Reményeim szerint értékeli az igyekezetet, ha már ilyen téren tehetség és tudás nem sok járul hozzá. Mivel nem tudtam, hogy mik édességek terén a preferenciái, ezért egy télies ihletésű süteménnyel készültünk hermanitával - mézeskrémessel, ami legalább annyira édes, mint ő maga. Azért itt-ott egy-egy mézeskalács is befigyel, tekintettel a karácsonyra.
Egy rövidke bevezető könnyed csevegés után lassacskán ideje más vizekre evezni. Hiszen ajándékokkal is készültem a számára, még ha ismeretségünk nem is oly mélyen gyökeredzik, mint a Rengeteg fái.

- Olyan inspirálóak a csillagok, megértem, hogy a bálnak is ez a témája - kezdek óvatosan, puhatolózva mozogni a fontosabb témák felé. Közben a csillagos égboltot figyelem, majd a Gemini csillagkép felé bökök a kezemmel. - Tudom butaság, de mindig az Ikrek csillagkép tartotta bennem a lelket még, amikor fogalmam sem volt, Mikaelával mi a helyzet. Ilyenkor mindig kicsit közelebb éreztem magamhoz, és ameddig a Castor és Pollux csillagok ugyanolyan fényesen ragyogtak, addig elhittem, hogy Mikaelával is minden rendben és valamivel nyugodtabban tudtam olyankor aludni - igazából magam sem feltétlenül értem, miért vagyok képes ilyen jelentéktelennek, de számomra mégis elképesztően fontos és intim részleteket elárulni neki. Pont neki, egy olyan lánynak, akit kevesebb, mint fél éve ismerek, mégis megfogott az aurája, a személyisége, mindene. A csillagos ég alatt azonban legfényesebben mégis csak ő ragyog, ahogyan elszakítom pillantásom az égbolttól, hogy ránézhessek. Akaratlanul is mosolyogni kényszerülök, ahogyan arra gondolok, hogy mennyire kedvelem ezt a lányt, és milyen jó lenne, ha az év végével nem szakadna meg minden... de a sok "mi lenne ha" útjában áll mindenféle álnok de édes képzelgésnek. A tanév végén megyek vissza Amerikába, a családomhoz, ami egyenlő minden kapcsolat elvágásával. A többiek érdekében természetesen. Nem akarnám, hogy bárkinek baja essen miattam és az egész drogbalhé miatt. Ez azonban nem egy olyan dolog, amit megosztanék vele, vagy akár bárkivel...

- És ha már itt tartunk a csillagok és bálok témájánál, nem felejtettem el, amit a kviddics meccsen emlegettél. Reményeim szerint még változatlanul páratlan vagy, a szó egyik értelmezésében bizonyosan és mindig is az leszel, de én most főleg arra lennék kíváncsi kedves Alma Liora Remington, hogy elkísérhetlek-e a Yule Bálra? - nyúlok finoman az egyik kezéért, hogy a formális kérdés után egy kézcsókkal illethessem a drága hölgyet. Aztán mielőtt még válaszolna, előveszem a wampusos sportdzsekim belső zsebéből a kis fadobozt, melyre masnival egy pergamen lap van erősítve és átnyújtom neki. - Válaszodtól függetlenül ez a kis csomag téged illet, remélem tartalmában örömedet leled - mosolygok rá, hiszen a nemleges válasz nem opció. Mármint az ajándék elfogadásának terén, az mindenképpen az övé. A pergamenen egy neki szóló vers van, spanyolul, de ott szerepel alatta a fordítás is. Az angol fordítás természetesen átköltött valamennyire, a spanyol pedig egy neki íródó dalszövegem egy részlete, de erről még nem tud. A dobozkában - ami egyébként úgy néz ki, mintha egy nagyobb fának egy vastagabb ágának egy apró részlete lenne, oldalt kéreg borítja, alul egy kis moha, a tetejére pedig ízléses levélszimbólumokkal körbevéve a neve díszeleg - pedig egy arany karkötő látható, mely "lánc" része leveles növényszárként kacskaringózik, a karkötő éke pedig egy kő, amelyben halványan leveles ágak hajlonganak, egy erdő hangulatát visszaadva, évszakokhoz és a kedvéhez igazodva. Felhúzva pedig a friss erdei talaj, a fák kérge és a különböző aljnövényzetek illata érződik, bárhol is legyen. Valamint a karkötő mellett a kis dobozban különböző méretű, formájú magok foglalnak helyet. - Azok a magok a hazám jelentéssel bíró fáiból egy válogatás: gyapotfa, Montezuma-ciprus és Guaiacum sanctum magjai vannak, meg egy pár fúriafűz magot is sikerült beszereznem, bár ez nem hazai kincs, de gondoltam hátha örülnél nekik - a kezét már elengedtem, hogy megnézhesse az ajándékait, már csak az ítéletét várom igencsak reménykedve.
Naplózva

Alma L. Remington
Hugrabug
*


cozy sunshine

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2026. 01. 26. - 13:59:01 »
+2

Whisper of the stars


Miguel Fuentes
2005. december 10.


Ha azt mondanám, hogy nem reménykedtem abban, hogy Miguel elhív a bálra, akkor hazudnék. A kviddics meccs óta mindig és mindenhol megtalálta a tekintetem a fiút és próbáltam magamat meggyőzni arról, hogy csak azért szeretném, ha ő lenne a partnerem a rendezvényen, mert a barátaim többsége sem egyedül megy. Bár nyilván én is tudtam, hogy ez azért mégsem teljesen igaz. Elvégre, akkor bárki más is megfelelne a szerepre és nem kottyantottam volna el teljesen véletlenül pont előtte, hogy még nem hívott el senki.
Mikor végül odalépett hozzám, a szívem kissé hevesebben kezdett verni és azt suttogta a mellkasomban: "Talán most majd elhív..?" A bennem zajló érzéseket nem tettem közszemlére és a szokásos barátságos vigyorommal üdvözöltem a fiút. A fiút aki ugyan elhívott, de nem a bálra, hanem a Csillagvizsgálóba. Pillanatnyi csalódottság futott át rajtam, amit úgy palástoltam, mintha ott sem lett volna és gyorsan száműztem is a kellemetlen gondolatot és a pozitívabb dolgok felé tereltem a figyelmem. "Elvégre ez egy randi, nem?"
Végül persze örömmel mentem bele a dologba, nem foglalkozva az olyan lehetséges következményekkel, mint a pontlevonás vagy büntetőmunka - amíg nem életveszélyes vagy illegális, addig nincs okom nemet mondani egy ilyen ajánlatra.
A megbeszélt időpontig kicsit olyan lehettem, mint akinek elgurult a gyógyszere. A pillanatnyi csalódottságomat teljesen elfelejtettem, a mosolyt nem lehetett levakarni az arcomról és volt, hogy elkalandoztam a növényeim locsolása közben, ami miatt állandóan víztócsákat törölgettem az ágyam mellett, mikor magamhoz tértem.
Ma a nap nagy részében a szekrényemben derékig eltűnve dobálgattam ki a ruhákat, próbálva eldönteni, hogy mit is vegyek fel. Ahogy közeledett a találka ideje, én egyre jobban kapkodtam a készülődéssel és végül természetesen eléggé meg kellett szaporáznom a lépteimet, hogy ne késsek el - mindeközben nyilván ügyelve arra is, hogy ne kapjanak el a Csillagvizsgáló felé menet.
Elmosolyodom, mikor eszembe jut az első találkozásunk. Eddigi - és úgy sejtem egész - életem legvalószerűtlenebb élménye volt. Az egyik pillanatban zuhantam, a másik pillanatban egy helyes amerikai fiú karjaiban találtam magam. Fogalmam sincs, mit keresett pont ott, pont akkor, de az egyszer biztos, hogy hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy megmentette az életem.
Azóta többet találkozunk, többet beszélgetünk és igazán megkedveltem Miguelt ezalatt a pár hónap alatt. Nem nehéz a társaságában lennem, sőt kifejezetten természetesnek érzem, ha a környezetemben van, és őszintén bevallom, megnyugtató is. Valamiért - talán a megismerkedésünk körülményei miatt - biztonságban érzem magam, ha tudom, hogy ott van mellettem. Ez a mosolygós arcú, spontán srác nem csak külsőre, de személyiségre is olyan, mint a nyár. Aki miatt elhiszi az ember, hogy létezik a boldogság.
Nem tudom pontosan, hogy mit jelentenek ezek az érzések, amik az utóbbi időben itt kavarognak bennem. Sosem váltott ki belőlem ilyen reakciót senki és igazán biztonságban eddig csak a családom körében éreztem magam. Sokat lapozgatom édesanyám naplóját, hátha van valami hasznos tanácsa a számomra ebben a helyzetben.


· · ─ ·☀︎· ─ · ·


Körbevesz minket az éjszaka, ahogy egy pokrócon ülünk a Csillagvizsgáló padlóján. Semmiségekről beszélgetünk halkan a tiszta csillagos eget figyelve a fejünk felett. Nem messze tőlünk csak egy apró lámpás szolgáltat némi fényt, épp csak annyit, hogy lássam a mellettem ülő fiú arcát.
Elővesz egy mézes krémessel és mézeskaláccsal teli dobozt és drámaian felém nyújtja. A szemem felcsillan a sütemény látványára és a mentegetőzését hallva képtelen vagyok visszafogni a kacagásomat, főleg, mikor a végén még kacsint is egyet. Vidámságomat alátámasztja a szemem sarkában megjelenő szarkalábak. Vigyorogva kiveszek a dobozból egy krémest és beleharapva felpillantok a csillagokra.
Akármennyire próbálom, nem tudom figyelmen kívül hagyni az este romantikus hangulatát. Ahogy a lámpás fénye pislákol a lábunknál, a fejünk felett pedig az univerzum végtelen történeteket mesél reményekről és álmokról. Miguel közelsége lehorgonyzott a tudatomban, érzem a belőle áradó meleget, a csak rá jellemző, kissé fűszeres illatot.
Mikor elkezdi mesélni az Ikrek csillagképhez kötődő történetét, kissé közelebb hajolok hozzá, hogy követni tudjam hova mutat. A szívem nagyot dobban, nem csak azért mert ebben a helyzetben csupán pár centi választ el tőle, hanem azért is , mert örülök, hogy megoszt magából valamit, még ha apróságnak tűnik is, tudom, hogy számára ez nagyon sokat jelent. Tudom mert nekem is van hasonló szentimentalitásom. Együttérző mosoly kúszik az arcomra, ahogy még mindig előrehajolva a fiú sötét szemeibe nézek.
- Én ezért szeretem annyira a fákat A családom abban hisz, hogy az emberek a haláluk után fák lesznek - magyarázom - Ezért a közelükben mindig úgy érzem, hogy anya velem van.
Pár másodpercig még az arcát fürkészem, majd hirtelen észbe kapva hátrébb húzódom. Arcomon zavart pír jelenik meg, amit valószínűleg ő nem lát a félhomályban, én pedig azzal próbálom palástolni, hogy újra a csillagokra nézek, mintha semmi nem történt volna.
Aztán elhív a bálra. Ahogy kimondja a nevemet, melegség jár át, a szívem örömtáncot jár. Eszembe jut a korábbi csalódottságom és ostobának érzem magam a reakcióm miatt. Gyengéden megfogja a kezem és csókot hint az ujjaim tövébe. A levegő a tüdőmben reked. Az érintése meleg, a csókja helye bizsereg az én szívem pedig azzal fenyeget, hogy megáll.
Ám nem, hogy időm nincs reagálni, még magamhoz sem térek jelenlegi sokkomból, mikor elővesz egy fadobozt és átnyújtja nekem. Kikerekednek a szemeim, ahogy lassan érte nyúlok, hitetlenkedve pillantok először Miguelre, majd a dobozra. Azt óvatosan tartva csodálom meg a kialakítását mielőtt az egyik szárát meghúzva kioldom a masnit és elolvasom a pergamenre írt szavakat. Elmosolyodom, majd a lélegzetem ismét eláll amint kinyitva a dobozt a szemem elé tárul egy finoman kivitelezett levelekből álló arany karkötő. A tekintetemben végtelen csodálattal, simítok végig az ékszeren, bár alig merek hozzáérni, nem is tudom miért. Majd, abban a pillanatban, hogy a mellettem lévő fiú újra megszólal, észreveszem a magokat. Annyira meghatódok, hogy a magyarázatát hallgatva a szívem túlcsordul az érzelmektől és könnyek gyűlnek a szemembe. Gyorsan letörlöm őket a kézfejemmel és Miguel felé fordulok.
Lágy tekintettel követem végig arcának minden részletét - már amit látok a félhomályban. A szögletes állkapcsát, a mindig kisfiúsan mosolygó ajkait. A most várakozón megemelkedő szemöldöke vonalát, az arcába lógó kócos hatást keltő göndör fürtöket. Végül egyenesen a meleg barna, néha már feketének tetsző szemeibe nézek. A tekintete kifejező, többnyire tele szeretettel - kifejezetten, ha Daphnéról van szó -, vidámsággal, de mindig megbújik benne egy kis szomorúság is. Még csak szeptember óta tudunk egymás létezéséről, és mégis sikerült olyan jól megfigyelnie, hogy a számomra legtökéletesebb ajándékot sikerült nekem adnia.
Már nem érdekel, hogy ostobának érzem magam a viselkedésem miatt, ahogy az sem érdekel már, hogy megpróbáljak rájönni, hogy mit is érzek pontosan Miguel iránt. Egyetlen dolgot tudok csak biztosan, hogy szeretném igazán megismerni ezt a fiút, szeretnék igazán közel kerülni hozzá. Szeretném, ha miattam a szomorúság eltűnne a szeméből. Szeretném, ha a tanév végén nem fejeződne be a történetünk.
Végül elvigyorodom, ahogy finoman kiveszem a dobozból a karkötőt.
- Nem kell megvesztegetned ahhoz, hogy igent mondjak a báli meghívásodra - mondom és felé nyújtom a kezem, hogy segítsen nekem felrakni az ékszert.
Naplózva

"Never fear shadows. They simply mean there's a light shining somewhere nearby."
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2026. 01. 10. - 08:18:33
Az oldal 0.242 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.