i pick my poison and it's you
elnézek, mikor nézel - nem azért, mert nem akarlak látni, inkább azért, mert túlságosan is.
néha úgy teszek, mintha nem vennélek észre - minden alkalommal elhiszem, hogy a próbálkozás tovább tart majd néhány pillanatnál, ugye? és minden alkalommal váratlanul ér, amikor te visszanézel.
vagy már engem nézel.
a beszűrődő fény vagy a falon, a megkopott arany a kereten; a legerősebb alkohol vagy, a legfinomabb harapás; a merülés előtti gondolat, és az első rögtön utána, a fulladó lélegzetvétellel; az az apró seb vagy, ami húzódik bőr alatt - de minden egyes nap egyre kevésbé, egyre finomabban; és mégis, sokkal több vagy ennél - minden egyes pillanattal több vagy.
néha még küzdök - nem ellened, a gondolatod ellen. az illatod ellen az orromban. az érintésed ellen, amit lenyomatként érzek. túlságosan tökéletes vagy, és tökéletesen tökéletlen: ahogy rámnevetsz, ahogy a nevemet mondod, ahogy az én leheletemet lélegzed be, ahogy még mindig nézel, ahogy olyan, mintha nem akarnál elnézni.
remélem, hogy tudod, hogy én sem akarok. hogy úgy kapaszkodok beléd, mint az utolsó kortyba szokás; hogy úgy vágyom rá, hogy megégess, mintha te lennél a nap. néha még abban is merek reménykedni, hogy látsz bennem valamit - nem tudom, mit, mi lehet érdemes, mi lehet még az, ami megmaradt. de te visszahozol részeket. nem tudom, hogyan csinálod. azt is megkérdezhetném, hogy miért - de talán akkor abbahagynád?
Tu vas tout droit vers ma tête
Et je vais tout droit vers le bord.