Kattints ide a válasz generáláshoz.

kihagyott lehetőség

visszanéző múlt

✦ From: Wesley Fawcett

ébren álmodó

Azt hiszem itt lenne az ideje felébredni. Azok közé tartozik, akik inkább befelé figyelnek, mint kifelé, akik a saját gondolataik útvesztőjében bolyonganak, míg a világ körülöttük halad tovább, mintha mit sem számítanának benne. Néha úgy tűnik, mintha minden kérdésed csak újabb kérdéseket szülne, mintha szándékosan keresné azokat a bonyodalmakat, amikből nincs egyértelmű kiút.
Nem vagyok az a tanár, aki erővel próbálja önre erőltetni az élet nagy igazságait, és azt sem várom, hogy a gondolatai hirtelen más irányt vegyenek pusztán azért, mert én azt mondom. De azt hiszem, az a dolgom, hogy néha emlékeztessem arra, hogy a világ nem csak az elméleteidől és a saját belső küzdelmeidből áll. Néha érdemes kilépni abból a burkolt szarkazmusból, drámaiságból és önmarcangolásból, amivel oly előszeretettel álcázza magát.

"Nem minden veszett el teljesen."

[Néha rajtad felejtem a tekintetem]

Néha rajtad felejtem a tekintetem ~ ~ ~
Már másodév óta érdekelsz. Már évek óta kíváncsi vagyok rá, hogy mi bújik meg a szemeid mögött. Talán, mert látni vélem, hogy van valamilyen hatalmas súly rajtad, látni hiszek valamit, ami a párás tükörből vissza-visszanéz rám egy álom és ébrenlét közötti zuhanyt követően.

 Többször is majdnem megszólítottalak, de nem lenne fair tőlem. Nem lenne helyes elvárnom, hogy feltárj dolgokat, amelyek csak a legközelebbi barátokra tartoznak. Talán rájuk sem.

[metanoia]

metanoia ~ ~ ~
Nehezen tudok rajtad kiigazodni.
Egyszer megközelíthető vagy, aki kívánja mások társaságát. Lelkesen ugrasz bele az órai projectbe, hogy olyat alkossunk, amire méltán büszkék lehetünk, és nehéz lesz elfelejteni. Aztán akkor, amikor azt hiszem, hogy megtört a jég, ismét megemeled azokat a falakat és burkolózol a meg nem értettség zárt függönye mögé.
Megértem azt, ha épp magányra van szükséged, és nem mindig van türelmed hozzám. Mégis, jó lenne úgy melléd ülni, hogy ne tartsak a pillanatnyi hangulatodtól többé.

[A titokzatos könyv]

A titokzatos könyv ~ ~ ~
Sosem volt túl sok közünk egymáshoz. Te a könyvek mögött leled a megnyugvást, én meg a mosolyom és hangos szavaim mögött. Nem vagyunk egyformák és örültem, hogy sosem próbáltunk meg jópofizni egymással, hogy mégis mennyire jó pajtik is vagyunk. Ha kellett, tudtunk együtt dolgozni és ennyi. De amikor idén mégis a könyvtárban kötöttünk ki korrepetálás címszó alatt, megijesztettél: te voltál az első, aki mindenféle ismerettség nélkül átlátott rajtam és a szemem közé is mondta a fájó igazságot. Tisztellek érte, de félek is, hiszen ha szinte nulla előzetes tudással ennyit láttál belőlem, akkor mire számíthatok még tőled?

[a porban elomló fagyott árnyékok]

a porban elomló fagyott árnyékok ~ ~ ~
Tudom, hogy a neved erőt, védelmet, komolyságot jelent; mintha valaki előre eldöntötte volna, kinek kellene lenned. De te sosem álltál bele ebbe az egyszerű képletbe. Jól látod, sokkal inkább vagy irodalmi lábjegyzetekből összerakott ember: egy kis wordsworthi szemlélődés, hemingwayi keménység, byroni túlzás. Nem igazán találkoztam még olyannal, aki ennyire tudatosan viseli a saját ellentmondásait.