vængmaður

v æ n g m a ð u r

16+

  Ahogy az alkoholos intoxikáció lassan elönt, kicsit természetesebben történik a mozgás a zenére, amely meglepően tetszetős számomra, különösen annak fényében, hogy kortársaink komponálták, és ők a zenekar is. Az alkohol is segít benne, hogy könnyebben mozogjak, táncoljak, nem is próbálom megkeresni a karmestert, felfogtam, hogy nincs szükség rá, és csak próbálom átadni az érzéseimnek magam. Érzem a lüktetést a szemeim mögött, ahogy látom a sok mosolygó diákot, akik ma éjjelre elfelejtették a világ problémáit. Ma én sem próbálom megoldani az erőszakmentesség-tökéletes társadalom paradoxont.

A fények villogása valamilyen remegő érzéssel tölti meg a hasamat. Örülök neki, hogy nem tértem haza a Téli szünetre Izlandra, nem tudom elképzelni, hogy emocionális kitörések nélkül elviselném a tudatot, hogy Liliya többé nem lesz már ott, hogy mit gondol rólam, hogy lassan egyedül maradok. Tudom, hogy szociológiailag és filozófiailag helyesek a tézisek, és egy napon én leszek a családfő, de jól esik ma távol lenni mindentől. Talán tényleg segít az emocionális tapasztalat, mert nem egészen úgy látok már pár részletet, mint régen. Az biztos, hogy az Imperius-átkok és Megszeghetetlen Eskük rendszerét sokkal kevésbé látom elfogadhatónak, a Nagyobb Jó érdekében.

Kiiszom a maradék alkoholt a poharamból, azután a pulthoz megyek, és miközben rendelek egy újabb mohito koktélt. Flora szemébe nézek, aki továbbra is a fiút nézi, aki a két kis ütővel üti a dobokat. Most nem szükséges kérdeznem, miközben belekortyolok az italba, könnyű leolvasnom az arcáról, hogy vonzónak látja a fiút. Érzem, hogy enyhén elmosolyodom, ahogy arra nézek, és nézem a fényeket táncolni a sötét helyiségben a többi diák között. Nem tudtam elképzelni, hogy ennyi ember között, ekkora zajban érezhetem a káoszban azt a nyugalmat, amelyet régen éreztem a tél és a tűz határán, a forró izlandi forrásba süllyedve télen. A jövő gondjai és problémái távol vannak, nem kell többé foglalkoznom velük, mintha soha nem is léteztek volna.

Florára nézek, ahogy a zene véget ér, és csendben bólintok, amikor elmondja, hogy mit szeretne. Egy gyorsat kortyolok a koktélomból, ami kicsit megkever, de korábbi empirikus bizonyítékok alapján tisztában vagyok vele, hogy komoly intoxikáció nélkül képes vagyok meginni négyet azzal az ételmennyiséggel, amit az alapozó bulin fogyasztottam Florával. A világ kicsit forog, de nem annyira, hogy ez gátolja a mozgásomat, eléggé hozzá, hogy elcsendesítse a gondolataimat, az aggodalmakat az iránt, hogy a kölcsönkapott felső nem fedi a felsőtestem nagyjából negyvenhat százalékát, az aggodalmaimat amiatt, hogy a rövid hajstílus, amellyel kísérletezem néhány hete, mulatságos lesz mások számára. Kikerülök egy csapat diákot, és anélkül, hogy időt hagynék magamnak, hogy átgondoljam ezt az egészet, a zenekar két tagja felé indulok. Felidézem a módszert, melyet Freyától tanultam a szociális ismerkedésre, és nem hagyom, hogy megzavarjon az aggodalom, amikor rájövök, nem tudom, hogy a plusz mondatot én adtam-e hozzá. Megböködöm a dobos felkarját, és mosolyogva felnézek rá.

  - Szia! Ismered a barátnőmet, Florát? Úgy vélem, hogy szexuális kapcsolatba kíván kerülni veled.- látom a lány arcán egy pillanatra, hogy valószínűleg nem volt helyes hozzáadnom a mondatot, a szociális ismerkedés minden bizonnyal az utolsó mondat nélkül működik jól. Ettől függetlenül mosolygok, amikor a fiú nevetni kezd, azután Flora is, elmondja rólam, hogy szeretem kínos helyzetekbe hozni (én pedig nem tiltakozom ellene, bár nem érzek ilyen irányú preferenciát), és az alkohol most nem hagyja, hogy szégyenkezzek. Amúgy sem történt probléma, amikor az élő zenét lecseréli valamilyen elektronikai mugli eszközről játszott változat, Flora táncolni hívja a fiút, aki probléma nélkül követi, és rám hagyja a bordó színű koktélt, amit ivott.

Magamtól mosolygok a másik fiúra, ahogy a zene dübörgését érzem belülről, mintha a testem belsejében is lennének halló szervek, valószínűleg a frekvencia miatt. Nem érzem, hogy mozgatnom kell az arcizmaimat, el kell képzelnem, hogy milyen mimikát kívánok felvenni, és nem üldözik egymást kétségek. Nem tudok olyan tisztán gondolkodni, nem tudom felidézni a negyedik Declinatio plurális ragozását, de minden olyan békés. Ma éjjel azt kívánom, hogy örökre így maradjon minden, hogy valaki más legyen felelős mindenért. Talán Liliya sem gyűlölne. Csak távol, mélyen figyelmeztet valami rá, hogy holnap, amikor az intoxikáció elmúlik, folytatni fogom a küldetésemet, hogy az emberek ne csak ma éjjel lehessenek boldogok.

  - Nagyon élvezetes volt hallgatni a zenéteket. Biztosan nagyon jó zenetanárod van.- igyekszem túlkiabálni a zenét, miközben felnézek a fiúra. Most, hogy közelebbről megnézem az arcát, eszembe jut néhány emlék róla, még tavalyról, amikor a Rendes Bűbájos Fokozatra történő felkészülés során több tanár is beszélt hozzá évközi teljesítményéért, és furcsa a gondolat, hogy az idei első félévben már nem láttam. Természetesen előfordulhat, hogy más tárgyakat vett fel, mint én, tudom, hogy rengeteg karrier lehetőség nem igényel egyetlen RAVASZ-nál többet, és láthatóan elég tehetséges komponista és előadóművész hozzá, hogy ne szoruljon rá fnanciálisan egy jó eredményeket igénylő állásra.

Későn ébredek rá, hogy Flora koktéljába iszok bele, melynek nem ismerem összetételét, és bár kellemes piros gyümölcs érzése hozzáad ahhoz a furcsa... teljesség élményhez, amit most érzek, nem folytattam még teszteket, hogy milyen biológiai hatásokkal járhat, ha a mojito koktél mellett ezt az ismeretlen elnevezése alkoholos mixtúrát is fogyasztom. Egyelőre ugyanakkor nem érzem, hogy bármilyen negatív hatással járna.

  - Szeretnél táncolni?- most csak halkan figyelmeztet az elmém, hogy a táncok, melyeket futólag tanultam gyerekkoromban, mint a keringő, nem segítenék a mozdulataimat ezekre a hangokra, mert más típusú, jóval gyorsabb zene szól, kötetlenebbül. Nem is szoknyát, hanem térdénél tépett (de nem tönkrement, elméletileg divatos, szándékosan tépett, mert talán valamilyen társadalmi állásfoglalás direkt szegénynek látszani) kék gazdálkodó nadrágot viselek. A koktél ugyanakkor jobban működik a fejemben, mint a Felix Felicis, és ezúttal talán nem leszek mulatságos, mint legutóbb, amikor ilyen típusú zenére kívántam táncolni.