-Miss Wyne, kiskegyed szakértelmére lenne szükség terepen. Ha mihamarabb láthatnánk idefent a Zsupszkulcs Felügyeleten, az csodálatos lenne.
A megnyerő zengésű baritont továbbra sem igazán sikerül összeboronálni a hangot közvetítő, ezüstös fényű kolibrivel, bár értem, hogy így működik egy üzenetet közvetítő patrónus - Azt a varázslatot is időszerű lenne lassan elsajátítanom...
-Shelbyvel történt valami?- Kapkodva kezdem összeszedni a szerszámosládám menetkészre, remélhetőleg nem felejtve el berakni semmi olyan ritkább kelléket, amire szükség lehet kinn, ahol nem tudok csak átszaladni a polcokig. Sietősen megszorítom a szalamandraolaj eleve zárt kupakját, biztos ami biztos, megtapogatom a belső zsebemben a varázspálcát, hogy pláne ne azt felejtsem itt, és már szaporázom is a lépteimet a lift felé.
Egyszer kerestek porábban patrónussal a kis papírrepülők helyett, és akkor is sürgős eset volt - gyanítom most sincs másképp. És egész biztosan Shelbyvel van valami, a szedett-vedett "diszkrét flotta" darabja, és azoknak a legkevésbé egységes, így legbonyolultabban karbantartható a büvölésműve.
A GT 500as esetébe viszonylag egyértelmű választás, de mostanra minden kocsinknak adtam becenevet. A kollégák valahogy sokkal könnyebben veszik fel ezeket, mint márka és modell szerint, és sokat könnyít a dolgomon, ha ők is tudják, épp melyik járművünkről beszélnek, mint ha minden első öt percet jelmagyarázattal kéne tölteni. Na meg ...szóval lehet, hogy magam is hajlamos vagyok személyesíteni a kocsikat, és kötődni hozzájuk. De a komplexen bűvölt dolgok hajlamosak is kvázi-személyiség jeleit mutatni, úgyhogy lehet nem is alaptalan ötlet.


A bajba ragadt kollégát meglátva a még kezembe lévő Minisztérium-emblémás medállal integetek, ami az idefele zsupszkulcsként szolgált, aztán oda is caplatok.
-Mi történt? Minden rendbe? Már... a lerobbanáson kívül- érdeklődöm meg bénázva, egyelőre csak futó pillantást vetve Shelbyre. Semmi nem füstöl vagy törött láthatóan, ami egyfelől jó jel, de azt is jelenti, hogy nehezebb lesz megtalálni a hibát.

Lerakom a szerszámosládám a kocsi orra előtt, a medált meg jobbhíján a nyakamba akasztom. A zsupszkulcs varázslathoz sem értek, úgyhogy innentől maximum kiegészítőnek használható. Bár úgyis haza kell vinni Shelbyt is valahogy, ami az eligazítás alapján leginkább kompnak hangzik.
-Ó,.. az ijesztően hangzik- ismerem el a tenger fölötti rakoncátlanságról. Igen, komp. -Igazábol,.. nem sok szakértőjét ismerem én sem, és nekem munkaköröm. Otthon kicsit népszerűbb hobbi, de ott sem gyakori.
Már a varázslói körökbe, de szerintem lejön kontextusból, hogy arról beszélünk, bűbetlen oldalon értelemszerűen elég hétköznapian elterjedt dolog az autó.
-Mira Wyne- rázok kezet egy mosoly mellett a kollégával, közben már fontolgatva a hallott tüneteket. Végül oda is megyek a bemutatkozás után mostmár Shelbyhez, végigsimítva és a mozdulat végén meglapogatva a motorháztetőt.
-Na mi van veled? Csak nem frontszíjmű most is?- kérdem, leginkább csak magamnak, ahogy felnyitom.
-Otthon..?- válaszolom bizonytalanul, nem tudom tanítják-e errefelé bárhol a varázsautó-szerelést.
-Apámnak van egy műhelye, bűbetlen és mágikus egyaránt. Amerikába- mutatok rá valahol az arcom környékén a Southern akcentusomra, amit biztos Mr. Mirol is felismert, hogy nem helyi. -Nem tudom, oktatják-e valahol, itt a Minisztériumnál az otthonról hozott tapaszalatommal kezdtem pár éve.
A beszélgetést félig-meddig a motorházból folytatom, ahogy elkezdem átnézni a dolgokat.
-Persze, mér mindig frontszíjmű-ugrás?..- Leginkább hangosan gondolkodok, de odébbaraszolok egy fél lépésnyit, ha esetleg Mr. Mirol is bekíváncsiskodna. -Történt bármi közvetlen azelőtt, hogy elkezdett rakoncátlankodni? Itt, a frontszíj részben átugrott az ékszíjra, de nem egyértelmű mitől... Az is lehet, hogy csak összeértek, és a súrlódás rántotta meg, mer merőlegesen futnak egymásra..? Az a baj, hogy ez a mű kocsinként különböző szerkezet, őskáosz dolgozni vele.
Lehet, érthetetlenül traktálom a kollégát a részletekkel, próbálom minnél átláthatóbban vezetni le, de részbe magamnak is segítek vele összpontosítani. Ha gondolnom kell rá, hogy minden részletet mondjak is, nem siklok el rutinból valami fölött, ami lehet pont a hibának bizonyulna végül. És legalábbis nekem, segít csak tudni is, hogy van ok-okozat és működés, nem csupán tudhatatlan feketedoboz az egész bűvmű, talán Mr. Mirolnak is segít jobban bízni Shelbybe ha kicsit többet ért belőle.
-Ezeknél a kocsijainknál itt a frontszíjjal kapcsolódik a bűvmű a bűbetlen motorra, de mnitha példányonként egyedi megoldás lenne, pontosan hogy van, ebből van a legtöbb fejvakarásom. Az antik Fordjainkkal nem lenne ilyen, azok legalább letisztult egységesek- utalok a minisztériumzöld oldtimer flottánkra. Miniszteri konvojnak használjuk őket inkább, vagy hasonló alkalomra, civil forgalomba már túl feltűnőek. Olyankorra van a "diszkrét flotta", mint Shelby itt, azok viszont nagyon szedett-vedett bagázs, különböző időkből, és van gyanúm, hogy különböző kezek munkáiként is.
A Shelbynél épp hibás repülés és láthatatlanság funkciók részleteiről például egy teljesen véletlenszerű, kávészüneti beszélgetésből tudok Mr. Weasley Seniortól, akiről azelőtt nem is tudtam, hogy bármit ért varázsautókhoz. Mégcsak nem is a Közlekedésügyön van, és egész biztos sokkal magasabb szinten, mint én. Minimum valamilyen főosztályvezető..? MACUSAként hétszentség, hogy össze sem futhatnák véletlen a mondjuk FBCVNO főnökével, nemhogy hobbikról csevegjünk egy kávé fölött.
-Ugye? Olyan kis csinos- helyeslek a Shelbyt érő bókra, megveregetve a kasznit kicsit. -Már csak problémás kevésbé lenne...

-El tudom képzelni...- Én paráznék attól is, ha jól működve kéne repülnöm vele. Főleg ismerve a hajlamosságát hibára. És még szárnya sincs, hogy siklani tudjon, ha a bűvmű nem tartja fenn. A seprűk legalább párszáz év alatt ki vannak már tapasztalva, hogyan csinálható stabilra, kocsiból még a bűbetlen sem létezik annyi ideje.
-Atlnta, Georgiába. Külváros úgy délnyugat felé. De csak óvatosan ajánlanám diplomaták szórakoztatására, nagyon ...sajátos humora van.
Ha Mr. Mirol például beajánlni akarná az autószerető kollégának, gondoltam ezt érdemes előre tudni Apáról. Főleg valami tisztviselőt, imádna kiadósan próbára tenni a piszkálódó stílusával.
-Nem feltétlenül Shelby itt konkrétan, de általába a széria ezekből az újabb darabokból.
Illetve, kevésbé régiekből, modell szerint ezek sem épp fiatalok, de van különbség oldtimer és múzeumi darab között.
-Csak ugye ez az egész it,.. főleg innentől, a bűvmű,- gesztikulálom körbe a vonatkozó részt, -minden darabnál tök más. Nagyjából ugyanazt csinálja, de tök máshogy van összerakva, máshogy kötődik be, és a pontos bűvölések sem feltétlen ugyanazok egy az egybe.
Közbe nekiesek megfeszegetni a frontszíjat, hogy visszaugorjon a helyére.
-...Úgy! Bocsánat... Szóval képzelheted, mennyit segít kitapasztalni a hibákat. Rájössz, Shelbynél mi volt a hiba, és sehol máshol nem ér sokat tudni, mer annyira más, hogy max félig igaz ott is, amit kitapasztaltál, mer más a szerkezet. Másik bűvölések támaszkodnak egymásra, úgyhogy ha valami elromlik, kocsinként másik funkciókat ránt magával,.. Érted, kész káosz.
Nem tudom, ez mennyire magyarázat volt, mennyire inkább csak a frusztráció kiadása. Ezér kéne újakat szerezni már, hogy a bűvmű egységesen legyen megcsinálva köztük. Van olyan gyanúm, hogy a "diszkrét flotta" mindig csak egy szándékozott utca-közömbös kocsi akart lenni, csak az új felelősök mindig összerakták a magukét, ahelyett, hogy külön kitapasztalják az elődjeik kocsijait, a régebbieket meg a garázsba hagyták. És most van vagy féltucat vegyes kocsink mégvegyesebb bűvművekkel.
-Láthatatlanság és repülés,..- hümmögök a megfigyelésen. Valahonnan rémlik ilyen kombináció, de ez sem konklúzív még, ez-e a ludas. De legalább tudom, hogy honnan kezdjek tesztelni majd.
-Akkor gondolom az ő kedvéér küldtek kocsival egyáltalán. És akkor Shelbyék lesznek eleve, ha nem is ő konkrétan. Ezek csak annyira régiek, hogy elmegy klasszikusnak. A Fordok konkrétan a harmincas évekböl vannak, az úton azok már feltűnőek lennének csak azzal, hogy múzeumba illenének. Azok inkább arra vannak, ha sok személyt, esetleg csomaggal együtt, kell együtt vinni valahova, úgy hatékonyabb lehet kandallónál vagy seprűnél.
Tény, azok állandóra vannak bűvölve észrevétlenné tevő bűbájokkal is, ami meginn egy téma. Forgalomba viccesen jön ki, úgyhogy gyanítom a sofőrök örülnek a másik jellegzetes, összenyomódva kis helyen átpasszírozódós bűbájnak rajtuk.
-Hát itthagyni már csak a Varázstitok okán sem lehet, de a repülét egyelőre nem kockáztatnám tenger fölött, úgyhogy marad a kerülőút és komp.- Szerencsére kaptam térképet meg útbaigazítást a szigethez. -Ami hasszú út lesz úgyhogy nyugodtan előre hoppanálhatsz, ha van dolgod.
Ha jól látom, a bűbetlen motorral nincs baj, úgyhogy hagyományosan még vezethető Shelby. Egy másik ok, hogy ugyan nem meggyőződésem a történet a Tiltott Rengeteg vérautójáról, de nem akarok forrása lenni hasonlónak Shelby itthagyásával sem.

-Akkor az egy ritka előny ővele- állapítom meg a humorbírásról. -Szeret szórakozásból piszkálódni, amivel kevesen tartják a lépést. Anyáék voltak, akiket ismerek is.
És mint tudjuk, Anyának is megvoltak a határai vele. Auntie-ról még nem hallottam, hogy besokallt volna, de ők nem is éltek közös háztartásba.
De csak ne a családi életemmel traktáljak egy kollégát.
-Nem annyira az újabb vagy régebbin múlik, hanem hogy hülyén van-e megcsinálva.
Vélem felismerni jelét, hogy ő is tapasztalatból beszél, de gondolom, az ő szakterületén is ugyanúgy igaz. Az a rész meg egybeesés, hogy az újabb van hülyén kitalálva, biztos voltak régi dolgok is nyomik, csak azt mostanra megváltoztatták, és nem tudjuk. És hasonlóan, ami most túl nyomi, azt meg csak lecserélik használhatóbbra.
Például ha besokallok, túszul ejtem az egész flottát, és nem adom ki őket amég az összesen újra nem szereltem a bűvművet egységesre...
Oké, Lu, lázadást tervezni azér nem kellene.
-Szivesen- mosolygok a köszönetre. -Egy-két ilyet hasznos lehet megtanulni, lehet terepen is megoldható. Mint ez, amikor a frontszíjmű ugrik le. Nézzük meg hátha szerencsénk van, és ennyi megoldja?
Magyarázat közbe mégegyszer mutatom a részeket, amit helyre raktam az előbb. Talán ez a hiba tényleg csak ennyi, és - legalább Shelbynél - kézzel helyrerakható.
-Igen, ez a hátránya a kandallónak meg zsupszkulcsnak, kevés dolog fér rajtuk át egy körbe.
De valamér mégse akarják átvenni a varázslók a praktikusabb járműveket. És nem lehet amiatt, hogy nem működnének mágiával, mer itt a példa. Oké, még vannak hibái, de minek nincsenek eleinte?
-Igazán nem muszáj, úton nem hiszem, hogy rosszalkodni karna. De megköszönöm a segítséget.
Kompon szerintem én sem voltam még, de annak idején ide hajóval jöttünk Anyával. Nem mondom, hogy nem örülök, hogy ezúttal nem egy egész óceánt fogunk átszelni.
-Aaa... térképezés az jó ötlet. Itt a szigeten én is először járok.- A legtöbb, amit tudok a helyről, az egy térkép fölötti szóba eligazítás, amit kaptam, ahogy kiküldtek.
-Hátö. Az egyik fele az itt lakik, az ötödévem utáni nyáron költöztünk ki. De általába nyáron szoktam hazalátogatni, akkor szokott lenni egy varázsautós találkozó, amire Apával kijárunk. Mondhatni továbbképzés.
Egyelőre nem fűzöm hozzá, hogy a találkozó idejét el is szoktam könyvelni továbbképzésnek, úgy annyival több időt kinn lehetek egybe. De tekintve, hogy az egyetlen varázsautós közösség, amit ismerek, tényleg is az áll legközelebb bármi továbbképzéshez, és szoktam is felszedni mindig egy-két új trükköt vagy tippet. Néha még én is át tudok adni másnak egyet-egyet.
-Na gyerünk kislány, mutasd mit tudsz.
Lecsukom és kedvesen megsimogatom a motorháztetőt, aztán beülök a volán mögé. Ideje megtudni, hogy rendesen elindulni tudunk-e már legalább. Egyelőre csak üresbe.

-Nos.- És ennyivel szerintem össze is foglalom megfelelően a problémát otthonról. Én nem fogok panaszkodni, ha nem kell részletekbe menni, hogy is van akkor hogy egy egész óceánnal odébb költöztünk végül.
Egyfelől én szivesen maradtam volna, ha múlik rajtam a döntés - akkor még nem voltam elég nagy hozzá - de nem tagadom, azóta nem csinálnám vissza, ha tudnám is. Vannak innen emlékeim, amikről még ha el is fogadom lassan, hogy már csak emlékek maradnak többé, soha nem adnám fel őket egy más útér cserébe.
Ez az út pedig eddig nem vitt még vissza maradandóan.
-Kétlem, hogy diplomaták túl sokan járnának rá, de szóljak, ha tudom az ideinek a dátumát?
Csak hogy inkább arról az útról beszéljünk, ami ideiglenesen szokott visszavinni Amerikába.
-Óóó, ez nagyon sokat segítene, igen- ámulok a térképen. Nem nagy sziget, a fő útjai mentén nem lehetne nagyon messzire tévedni, de ha tudunk visszafordulás nélkül, egyből mindig jó irányba menni, én nem utsítom el.
Ahogy Mr. Mirol odébb áll a kocsitól, helyeslően bólogatok.
-Ne állj elé és mögé! Szerintem nem fog, de meg tudod állítani ha hirtelen meglódulna?
Egy Impedimenta vagy hasonló elég kéne legyen hozzá pillanatnyilag. Mindenesetre meglapogatom a műszerfalat, Shelby is érezze, hogy bízok benne. Ha érez ilyesmit. Bűvölt dolgoknál nem olyan egyértelmű, hogy nem, mint gondolná az ember.
Beindítom a motort, és várok egy kicsit, ráncolt homlokkal figyelve a műszerfalat. Végül elemelkedem Shelby-t a földről, és fülelek a motor hangjára egy darabig. Végül bekapcsolom a kiábrándítórendszert is, és figyelek tovább.
Egyelőre semmi gyanús. Nem garantál sokat, de kezdésnek ígéretes. Végül sorba lekapcsolom a bűvműveket, és egy pálcaintéssel kinyitom a túloldali ajtót, hogy Mr. Mirol is beszállhasson.
-Rendbe, alapjáratba szerintem nem fog rosszalkodni már, a többit meg ki tudom vizsgálni majd már otthon.
És amint ő is beszállt, végre el is indulhatunk hazafelé. Már ideje, mer még nincs vége a napunknak.