Karácsonyi céllövölde - folytatás

Karácsonyi céllövölde
2003.12.20.

      


  ♩ ♪ ♫ ♬

Nem is tudm, miért nem gyanakodtam jobban. Még akkor is megtalál a munka, ha Melanie-val vagyok, nagyon civilben, de most ráadásul egy kollégával tartózkodom itt, sokkal kevésbé civilesebben, mint alapból kéne. Nem meglepő, hogy az egyik üveggömbből egy magas szintű küldetés egyik bizonyítéka fordul ki.
Milton ügyesen leszereli a bódét felügyelő hapsit, és teljesen igaza is van.
- Nem a nehezedéssel van gond. Azzal, hogy ezt a játékot egy szint felett nem lehet megnyerni, mert valamilyen csalás van benne.
A másik erre színészkedik, szomorúan mosolyogva a fejét csóválja, és a “közönség megerősítését keresi a kimondatlanul képére írt véleményhez, miszerint “egyesek nem tudnak veszíteni”. Közben pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy ebben a játékban nyerni pedig lehetetlen.
Belekezdünk hát egy másikba, ami kirabolt ékszerboltról, lopott aranyról és drágakövekről, és alvilági feketekereskedelemről szól.
- Látja, nincs semmi csalás… - mutat körbe a pasas, és még mindig félig a körénk gyűlő bámészoknak mondja, hátha ott megerősítést talál. De a tömeg megoszlik, senki sem tudja, mit gondoljon, nekünk viszont ez a munkánk.
- Tehát, ha maga csak vezeti ezt a játékot, akkor biztos van egy főnöke. Jó lenne, ha előkerítené, mert ez a kis csecsebecse itt egy lopott ékszer és nagyon is veszélyes. Kíváncsi vagyok, kollégámmal mégis mennyi lopott holmit fogunk találni még a gömbökben.
A gömböt még kézzel se egyszerű megfogni, világosan látszik, hogy mágia menekíti el elsőre Milton kezei közül. Másodjára felfedi a benne rejtőző karkötőt, ami szép, de ugye nincsen rózsa tövis nélkül…
- Mit gondolsz? Talán nem is a gömbök, hanem a tárgyak vannak megbűvölve?
Míg a sál eredeti méretét ölti, én elgondolkodva bólintok. Aztán felnézek a férfire, aki közben… Elkerekedik a szemem, ugyanis már egyáltalán nem adja a lazát, hanem lesápadtan áll. Méghozzá a puskával a kezében. És ránk fogja.
- Nyugi-nyugi. Nekünk csak a főnökkel lenne egy kis beszélgetni valónk… - mondom, és békítőn emelem fel egy hajszálnyit mindkét kezem. Bár az egyikben ott a pálca. És ezt ő is tudja, meg itt mindenki. Az emberek megdermednek, az össznépileg elakadó lélegzetek egész hangosan csengnek össze. A pasi láthatólag gondolkodik, ha lő, én varázsolok, na de mit csinál Milton, és vajon megéri-e rohanni neki, vagy jó eséllyel úgyis elkapjuk.
Először azt hiszem, feladja, mert feltartja a puskát a plafon felé. Jól benézem, persze. Mielőtt rájönnék, mire készül, belelő egyet a felettünk lévő bódétetőbe, és a nyakamba potyog egy adag csicsás vásári izzó szilánkja, meg némi fadarab és szikrázó kábelek. Nyilván azzal avgyok elfoglalva, hogy a pálcámmal megvédjem magam ezektől.
- Picsába…
Nem tudom, hány kiskorú van körülöttünk, de ennél cifrábbat mondani nincs idő, ugyanis a férfi nemes egyszerűséggel kereket old. Kivágódik az oldalajtón, aztán eltűnik a szemünk elől.
- Tán’ egyéni vállalkozó…?
Nincs más hátra, mint előre. Nem tudom, Milton, meg a kutya mit tesz, de nekem még kell egy pillanat, hogy kikavarodjak a rámpotyogott vackokból, és követni tudjam őket. A fickó láthatólag a Zsebpiszok köz felé ered, így ha követni akarjuk, arra kell továbbmennünk.

[Céllövölde]

TO; Edward


2003. december 20.
Céllövölde
16+

Gondolta a fene, hogy egy ilyen ártalmatlan kis verseny ekkora felhajtáshoz fog vezetni. Mégis mi értelme van ennek így? Nem lehet egy normális délutánunk anélkül, hogy dolgoznunk kelljen? Persze, az is benne van, hogy Edwarddal egyikünk sem az a fajta, aki könnyen szemet huny valami spiclisség felett.
A bámészkodók is egyre többen vannak, ami igazából nem meglepő. Mióta kiderült, hogy talán csalás az egész mindenki arra vár, hogy mi lesz a vége. A csalás ténye egyébként még nem is lenne akkora gond, hiszen a vásári árusok jó része ebből él. Csalásból, hogy ne lehessen kifosztani őket, de az már más kérdés, hogy a csalás mégis milyen mértékű.
A mi esetűnkben már nem csak egyszerű megtévesztésről van szó, hanem komoly bűncselekményről. A lopott holmi értékesítése vagy legalábbis ilyen módon történő továbbadása súlyosbító körülmény, szóval egy idő után már nem is nagyon foglalkozok azzal, hogy mi lesz a kis versengésünk eredménye. A ránk szegeződő puskával már viszont annál inkább.
- Nyugi-nyugi. Nekünk csak a főnökkel lenne egy kis beszélgetni valónk…
Nem vagyok biztos benne, hogy ennek a söpredéknek van főnöke. Ha pedig mégis, akkor túlságosan is bízhat az alkalmazottjában, ha elárulta neki a gömbök titkát. Ha pedig nem árulta el, akkor nem értem, hogy mi értelme ennek a nagy hercehurcának. Ha elsőre szót fogad és együtt működik velünk, akkor nem lett volna semmi baja. Így már viszont más a helyzet. Azok után, hogy a levegőbe lő, pedig egyértelmű hogy több rendbeli bűncselekmény elkövetésével is lehet vádolni.
Feltéve, ha elkapjuk, mivel a helyzetünk innentől kezdve már közel sem egyszerű. Jelzek Azazelnek, hogy menjen utána és ne hagyja megszökni, próbálja meg sarokba szorítani.
Amíg a kutya és a drága menekülőnk távolodnak tőlünk, addig kollégámmal igyekszem kicsit rendbe szedni a helyet.
- Senki nem sérült meg? – fordulok hátra a bámészkodókra.
Ahogy látom, mindenki jól van, talán csak egy kis döbbenet látszik rajtuk. Legalább ezzel nem kell foglalkoznunk. Előveszem a pálcámat és körbekerítem a területet. Szükség lesz itt egy kisebb csapatra, akik összeszedik a bizonyítékokat.
- Tán’ egyéni vállalkozó…?
- Akár az, akár nem. Hosszú este elé néz, mert most szétrúgom a kibaszott seggét ezért az egészért.
Egy patrónust indítok meg a Főparancsnokság felé. Kell ide egy helyszínelő különítmény. Mi viszont nem tudjuk megvárni őket, ezért remélem kitart majd a védővarázs, és senki nem fogja megbolygatni valami kis csecsebecse miatt. Ha szerencsénk van pár percen belül úgyis ideérnek.
- Menjünk, nem tudom Azazel mennyi ideig tudja feltartani.
Megindulok a Zsebpiszok köz felé, de nem vagyok egyedül. Edwardon kívül néhány bámészkodó is megindul velünk.
- Segítünk elkapni. Nem úszhatja meg!
Megtorpanok, majd visszafordulok a tömeg felé.
- Kérem, hagyják ezt ránk. Nem akarjuk, hogy megsérüljenek. A helyzet sokkal jobban el is fajulhat. Inkább várják meg a kollégáinkat, és mondják el nekik mi történt, amíg vissza nem érünk.
Nem tudok több időt fordítani rájuk. Nem tudom Ed elkapta-e már, ha nem torpant meg velem, de az biztos, hogy már jó mélyen vagyunk a Zsebpiszok közben, amikor meghallom Azazel ugatását, és egy másik csoport nézelődőt. Nos, így ránézésre néhányan már ismerik őt, ezért remélem, hogy nem fognak közbe avatkozni. Megállok a sarokba szorított vad előtt, és ekkor hallom meg, hogy mindazok ellenére, amit mondtam, voltak néhányan akik bemerészkedtek ide és látni akarják az események folytatását.
- Jobb lesz, ha feladod, haver. Innen már nincs menekvés. A kérdés az, hogy önként jössz velünk vagy viszünk. De ha viszünk, akkor az nem lesz kellemes.