+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Mardekár
| | | |-+  Nora Narek
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Nora Narek  (Megtekintve 1521 alkalommal)

Nora Narek
Mardekár
*


A rendes lányok csendben sírnak

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2022. 07. 18. - 20:30:59 »
+4

NORA NAREK



I'm gonna swing from the chandelier
I'm gonna live like tomorrow doesn't exist
I'm gonna fly like a bird through the night
Feel my tears as they dry

        Alapok

jelszó ||  "a lélekállatod Smith professzor"
nem ||
születési hely, idő ||Jazd, Irán; 1987. 01. 24,
kor ||  16
vér || arany
évfolyam || V.


        A múlt


A háború híre csak az újságokból jutott el hozzánk, apánk pedig ezt örömmel használta fel arra, hogy minden kedvünket elvegye attól, hogy valaha is odaátra vágyjunk. Vagyis, ez is egyike volt azon terveinek, hogy egy helyen tudja a családunkat, és mindenkin rajta tartsa a szemét. A szemét, amelyek olyan sokszor égettek lyukat a hátamba, akármerre is mentem. Keserű érzés volt, folyton égette a tekintete a tarkómat, pedig tudom, hogy ezt is csak jóindulatból tette. Apám... Sőt az anyám sem volt rossz ember, ahogy a testvéreim sem. Csak... egyszerűen rabok voltak. A saját kultúrájuknak, a saját világuknak a saját életüknek. Gyűlöltem ezt. Nem akartam olyan lenni, mint ők. Többre vágytam. Sokkal-sokkal többre. És tudtam, hogy én képes lennék az eget is megkaparintani magamnak, ha nagyon erősen nyúlok a felhők felé.

- Aaaaarmiiiiinnn - karoltam át a bátyám nyakát, kissé talán alattomosan a háta mögé kúszva, és rácsimpaszkodtam, amennyire csak tudtam. Nem voltam már olyan gyerek, mint amilyennek mindenki kezelt. Legalább is én úgy éreztem, pedig még csak most kezdtek megmutatkozni a mágikus képességeim. - Aaaaar-miiiiinnnn Kérem a sütit - nyafogtam, miközben olyan eszeveszettül sóvárogtam az övére. Ő kettőt kapott, ez nem volt igazságos. A fiúk mindig kettőt kaptak. Nem volt igazságos. Nekünk karcsúnak és szépnek kellett lennünk, anyám szerint, hogy jó feleségek lehessünk. Ettől persze mindig kirázott a hideg. Nem akartam jó feleség alap lenni, ha tehettem volna el is híztam volna, de ahhoz túlságosan hiú voltam, és szerettem a testemet.
- Naaaa - duruzsoltam a fülébe. Ebben a pillanatban csak ketten ültünk az asztal körül, és csak ő volt olyan kedves, hogy néha adott az édességéből. - Legközelebb megeszem a... aa... brokkolit - ejtettem ki finnyáskodva, de közben nagy szemekkel néztem ki a szájából a süteményem. Persze, megkaptam a sütit, és én lettem a legboldogabb hét éves a házban.
Szerettem megkapni amit akartam. Nőként csak így lehetett érvényesülni, én pedig szinte túl könnyen csavartam az ujjaim köré az otthoniakat. A bájos mosollyal annyira de annyira sok mindent el tudtam érni, és imádtam. Persze amilyen nagy hatalomnak tűnt ez az elején, annál kevesebbet ért, ahogy idősödtem. Csak szép mosolyú buta ostoba libának tűnhettem, és én ettől igazán csak undorodtam. A nővéreim... pont ugyan ilyenek voltak. Bájosak. Kedvesek. És persze semmi beleszólásuk nem volt az életükbe, csak alázattal hajtottak fejet az apánk és az anyánk akaratának, hogy unalmas feleségekként tengődjenek és szüljenek egy halom gyereket. Én nem akartam ezt. Nem így. Nem olyannal, aki vastag szemöldökű, unalmas tömegfekete hajú és gazdag, hogy egy újintéssel vágja el a hangomat, ahogy apa is tette anyával. Ahogy a nővéreimmel is tették a férjeik.

- Én is tanulni fogok! - jelentettem ki először Arminnak. Motivált, hogy ő is mehet majd egyetemre, ráadásul Londonba. Ó, London! A csodálatos szabadság és a nyugati civilizáció fellegvára! Ahol van rendes tél! És... és a nők vehetnek magassarkút, vörösre festhetik a szájukat és a körmeiket is! Minden vágyam a vörös köröm volt, és hogy eldönthessem mit csináljak. A férfi, aki el akart venni tizenhét éves koromban egyenesen rémisztő volt. És kövér. - Tanulni fogok, és megyek utána Londonba! És akkor is egyetemre megyek, hogy embereken segítsek! - magyaráztam, miközben ezzel a vehemens kirohanással összeszedtem minden bátorságomat, hogy apám elé járuljak.
Igazából jó gyerek voltam. Minden egyes szabályt betartottam, amit csak be lehetett. Sosem volt velem baj a varázsló iskolánkban sem, minden eredményem makulátlanul tükrözte a tehetségemet. Sok mindent megtanultam már a könyvekből, és számos otthon megrendezett konferenciára is sikerült bejutnom, hiszen az apám lánya voltam. Nehezen de beleegyezett a terveimbe.

Az egyik előadáson láttam meg őt. Nem is tudom, olyan volt mint azokban az olcsó nyugati lányregényekben, amiket néhány lány csempészett be a suliba, és titokban járt kézről kézbe. Megláttam, és éreztem azokat a sokat emlegetett pillangókat is. Karizmatikus volt, vöröses szőke hajjal, és zöld szemekkel. Egész idő alatt a vonalait néztem, a hangját hallgattam. Kellemes hangú férfi volt, nem olyan, mint a férfi, akinek szántak. Akkor ő huszonnégy éves volt, én pedig lassan betöltöttem a tizenötöt. William Macmillan elvarázsolta az egész termet a konferencián, és én teljesen beleestem. Vele akartam lenni, vele akartam dolgozni, a közelében akartam lenni. Odamentem hozzá a konferencia végén, kihúzott egyenes háttal, büszke tartással, olyan kecsesen, ahogy az anyám tanította.
- Mr. Macmillan. Lenyűgözött az előadása. Kifejezetten érdekesnek találom, hogyan szeretné megoldani a rézhimlő testi hegeinek a gyógyítását. Felettébb érdekfeszítő megközelítése volt a témának. Merész - nyújtottam kezet felé. Zavartan elmosolyodott. Igen, alaposan felkészült voltam. Ki nem állhattam, hogy csak szép, de üresfejű nőnek néztek.
- Ez igen kedves magától. Azt hiszem senki sem mondta ezt ki ilyen nyíltan nekem. Tudja, néha eléggé nehéz előre lendíteni a tudományt, ha mindenki csak a hagyományos módszerekhez ragaszkodik - jegyezte meg mosolyogva. Óó, tudtam volna mesélni még erről, hogy ez itthon nem csak a tudomány terén van így. De a hazám volt, a vallásom volt, hiába korlátozott még a levegőben is, szerettem... Bájosan elmosolyodtam hát.
- Nem akar esetleg meginni velem egy... kávét, Miss? - kérdezte bizonytalanul, miközben körbenézett. Nem ismerte annyira a helyet sem, és olyan bájosan fess és férfias volt egyszerre. Nem tudtam nem bámulni.
- Nora Narek. Teát iszom - de szívesen megnézem, ahogy kávézol, bizutos az is őrjítően... szexi. Micsoda gondolatok ezek, Nora Narek! Ejejej, csak anyu meg ne hallja! - De ott lehet kávét is kérni - kacsintottam rá. Persze közben sokat és sokat meg nagyon-nagyon-nagyon sokat beszélgettünk. Igazából addigra már mindent tudtam róla, arc nélkül is lenyűgözött a kutatása. De nem rohantam le az előre feltett szándékommal, csak miután megbizonyosodtam róla, hogy tényleg így van. Mint már említettem, nagyon jól informált voltam.
- ... Úgyhogy úgy terveztem, hogy egy ideig itt fogok kutatni ennél az intézménynél. Meglehetősen modern.
- Remek ötlet. Én meg az asszisztense leszek - jelentettem ki, egy bájos mosollyal. - Ugyan, kell valaki helybéli, én pedig ismerem a kutatását. Cserébe nem kell sem tolmácsot sem pedig idegen és kulturális szakértőt fogadnia maga mellé - kacsintottam rá. Elértem amit akartam. És még annál is többet.
Majdnem egy évig volt Iránban. A kezdetektől fogva egymásra hangolódtunk. Sok mindent tanultam meg mellette, amiket a könyvekből nem tudtam. Természetesen azt hazudtam neki, hogy huszonegy éves vagyok. Szerettem őt, minden nappal egyre jobban és tudtam, hogy ő is engem. Pedig nagyon igyekeztük - na jó, csak ő - tartani azt a protokollt, hogy nem történik köztünk semmi. De az érzelmeink lassan átvették felettünk az irányítást. Először csak megcsókolt. Aztán a következő alkalommal már magához húzott. Aztán már egymás mellett ébredtünk. Tudtam, hogy nem fog örökké tartani, tudtam, hogy egyszer majd el kell neki mondanom az igazat. Tudtam, hogy elmegy... de én követni akartam. Nem csak miatta. Ki akartam apám és a családom aranyszínű árnyékából szakadni. De egy kis ideig. Egy kis ideig őrizni akartam ezt a pillanatot. A kettőnk koszos kis titkát. Ami rövidebb ideig tartott, mint kellett volna.

- Lefeküdtem egy idősebb férfival - Egy selyem hálóruha volt rajtam, amin jellegzetes hímézések voltak. Vállkendőt terítettem magamra, ami puha ölelésként terült szét rajtam. Armin szobájában álltam, már javában este volt. Éppen lefekvéshez készült, és a hangom hallatán megdermedt a mozdulatban. Szipogtam egyet. Valahol ki kellett adnom, és Armin szobája volt az egyetlen hely, ahol ezt megengedhettem magamnak. A legnagyobb bizalmasai voltunk egymásnak. Még egyet szipogtam, intenzívebben és csuklásba is fulladt, mert el akartam fojtani a hangomat, nehogy más is meghallja.
- Igen... Igen, tudom... Nem volt helyes döntés, de annyira okos volt inteligens. Imádom az okos férfiakat, mármint eddig csak a tudomány szempontjából, de... De ő valahogy mégis megérintett. A lelke szólt hozzám - magyaráztam összevissza dadogva, miközben dühös könnyek csorogtak végig az arcomon. Nem is engedtem, hogy megszólaljon, csak zúdult ki belőlem az elfojtott hónapok hangja.
- Én... Én csak közel akartam lenni hozzá, rajongtam érte. talán te is olvastad a cikkeit. William Macmillan, tudod, és hát tudod milyen vagyok, kellett. Kellett, hogy tanulhassak mellette, vele... És... azt hazudtam neki, hogy huszonegy éves vagyok. Mégis csak tizennégy éves voltam akkor! Aztán aztán egyszer csak megtörtént... Ha ezt apa megtudja... ha ez kiderül... - szaladtam oda hozzá, és teljesen hozzábújtam. Nem szerettem gyengének látszani, de most hirtelen ez az egész olyan nehéz teher volt.
- Merlinre, Nora! De mégis mi történt? Bántott? - kérdezte miközben a hajamat simogatta.
- Nehem... Csak... Annyira... utálom most! Én... én én elmondtam, hogy hány éves is vagyok. Azt hittem, hogy elmondhatom, mert... nem is tudom miért. Akkora szamár vagyok Armin, azt hittem tényleg szeretett, de én neki csak egy egzotikum vagyok... voltam. Elment - magyaráztam, és nem is volt teljesen érthető, de nagyjából kitalálhatta, hogy mi történt. Hogy ő! Meg hogy én! Hogy ő! Ő nem is. Ő aztán engem sosem úgy! És így még rosszabb! Hát ő nem pedofil! Hát ő hazamegy! Sose akar látni! A karrierje!
Utáltam, és én sem akartam látni. De ezzel is csak az erősödött bennem, hogy tovább kell mennem. Fel kell kapaszkodnom a csúcsra, hogy minden férfinek megmutassam, nem csak egy üres fejű egzotikum vagyok. Megumatom az apámnak. A családomnak. És ennek a szemét alaknak is.

Nem sokkal később Armin elmehetett Angliába. Ez pedig a legnagyobb erőt adta nekem, hogy addig nyüstöljem otthon az apámat és az anyámat, hogy én is utána mehessek. Egy új világ sok új lehetőséget tartogathatott nekem, még ha egy kicsit később is kerültem Armin után, úgy éreztem, hogy egy új világ fog rám várni. Tele lehetőségekkel.



        Jellem

Nora egy roppant karizmatikus lány, aki képes bármit elérni, amit csak akar. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy lenyűgöző a mosolya, és szép. Emiatt egy kissé hiú, talán az egyik legjobb barátnője a saját tükörképe. Szeret adni magára, órákat képes tollászkodni a tükör előtt. Úgy érzi otthon korlátozva voltak a lehetőségei.
Alázatos, a szülei tiszteli, ahogyan a testvéreit is, ám képes az ujja köré csavarni a családfőt így pedig szinte bármit képes elérni nála. Tudja, hogy ő több annál, hogy átlagos aranyvérű háziasszony legyen, és ehhez meg is van a saját esze. Makacs és a végletekig kitartó, tudja mit akar saját magától és az élettől. Szeret idősebbnek tűnni, mint amennyi általában, és talán sok mindenben tényleg érettebb a társainál is, ám mégis sok-sok kamaszlányos tulajdonsága van.
A szíve hiába tört össze, mégis sokszor képes teljesen indokolatlan sztárokba, magazinok címplapfotóján szereplő modellekbe beleesni. Persze ezek csak plátói szerelmek, mégis meglehetősen könnyen ki tudják zökkenteni a lányt a kissé talán túlságosan nemesi, és enyhén gőgös jelleméből. Zavarában meglehetősen bájos is tud lenni. Ahogy említettem, másoknak talán túlságosan is beképzeltnek tűnhet első látásra, pedig igazán jó barát is tud lenni. Főleg amilyen törtető és határozott jellemmel bír.
Nora jelenleg olyan, mint egy szárnyait bontogató hattyú, még kamasz és csapongó, mégis egy kicsit talán túlságosan felnőtt is.



        Apróságok

mindig || tisztaság, igényesség, szép ruhák, rúzs, szempillaspirál, Helva, édességek, sütemények, ékszerek, gyógyítás, függetlenség, önállóság, Armin
soha || erőszak, kényszer, érdekházasság, kosz, rendetlenség, igénytelenség, csótányok, patkányok, keserű ízek,
hobbik || szépség-magazinokat olvas, vásárolgat, Helvával játszik, édességeket nassol, tökéletes esküvőről ábrándozik és egy fiúról akihez nem kényszerből megy hozzá, körmöt lakkoz, ismerkedik a nagyvilági és a nyugati kultúra életével
merengő ||legjobb: Mr. Macmillannel töltött éjszaka, elköltözés otthonról. legrosszabb: amikor Mr. Macmillan faképnél és magára hagyta.
mumus ||A mumus úgy jelenik meg nála, hogy egy arc nélküli férfi felől nyúlik hozzá egy lánc, ami az örök elköteleződést jelenti olyan iránt, akit sose szeretett
Edevis tükre ||Díjazott plaszti-medimágus, és mellette megjelenik a büszke családja és élete nagy szerelme
százfűlé-főzet ||töményen édes, karamell állagú, az íze pedig olvadt csokoládé ízű
Amortentia ||citrus és friss óceánillat
titkok || Egy éjszakát eltöltött William Macmillannel, még 15 évesen, miközben nagykorúnak hazudta magát
azt beszélik, hogy... || rémes akcentusa van és sosem fog tudni rendesen megtanulni angolul
túl könnyűvérű, akár csak a bátyja



        A család

apa || Hassan Narek; 61; aranyvérű, szerető
anya || Basima Bousaid; 58; aranyvérű, szerető
testvérek || Mehdi Narek; 33, távoli
Musa Narek; 28 távoli
Amaal Kader (született: Narek); 27, türhető
Haifa El-Amin (született: Narek), 22, tűrhető
Armin Narek, 19, szerető

állatok ||Helva, egy csokiszínű keverék cica

Családtörténet ||

A Narek család lényegében egy régi tudós család, akik nem csak iráni, de egyiptomi felmenőkkel is rendelkeznek. A legtöbb tagjuk tudományos, vallástudományi munkát végez, például Korán értelemzéssel foglalkozik, de a varázslással kapcsolatos filozófiai kérdéseket is ismerik. Hassan Nareképpen emiatt rendkívül szigorú, vallásos és tudományos életet folytat. Ennek a gondolkodásnak köszönhet ismerkedett meg Basima Bousaiddal, akinek az apjával sokszor dolgozott együtt.
A Bousaid család vonzódik a vallási kérdésekhez, ugyanakkor leginkább külkapcsolatokkal foglalkoznak. Ezért Narmin fiútestvére szinte mind nagykövetek valamelyik országban és rendkívül teheteséges varázsolók. A munkájuk miatt elköltöztek Iránból, így leginkább csak a lánytestvérek maradtak közel a családi házhoz, így Armin közöttük nőtt fel. Amaal és Haifa rajongással szeretik az öccsüket, akár csak a kishúguk Nora. Rendkívül szoros kapcsolat alakult ki közöttük.
Amaal a Kader család egyik tehetséges, fiatal tagjával házasodott össze. Jelenleg egy pálcakészítő üzletet vezetnek közös erővel, amit majd közös gyermekeiknek akarnak tovább örökíteni. Haifa az El-Amin családba házasodott be, akik repülőszőnyeg-kereskedelemmel foglalkoznak.

        Külsőségek

magasság ||160 cm
testalkat ||finom, karcsú, arányosan szép, nőies alkata van, amire kifejezetten büszke is.
szemszín ||zöldes
hajszín ||sötétbarna
kinézet ||

Az első dolog, ami feltűnhet rajta, hogy a körmei mindig érzékien csábító vörös színnel vannak kilakkozva, ami nem egyszer háborította már fel a Roxfort tanári karát. Szeret sminket használni, ami erőteljesen kiemeli a finom vonalú ajkait és a szemét. Ha teheti csinosan, és nagyon elegáns, drága holmikat vesz magára, kifejezetten olyan darabokat, amiket otthon nem hordhatott. Elegtáns, mégsem vér,lázítóan kihívó ruhák ékesítik a szekrényét. Szereti a merész, magassarkú cipőket is. Ad magára direkt az az érzést kelti, hogy idősebbnek nézzen ki a koránál.


        A tudás

varázslói ismeretek ||
Nora precíz és tudatos személyiségének köszönhetően mindegyik tárgyból jól teljesít, habár neki is megvannak a nehézségei. Ügyetlen repüléstanból, Jóslástanból, és Astronómiából. Leginkább azokból a tárgyakból teljesít a legjobban, amik igazán érdeklik, és tudja, hogy tehetséges is benne. Ezek a tárgyak a Gyógynövénytan, a Bájitaltan, az Átváltoztatástan és  Bűbájtan. Ha pedig rászánja az időt, akkor a Rúnaismeretből is ügyes tud lenni. SVK-ból elég változóan teljesít.
pálca típusa || Fenyő, unikornisszőr mag, 11,5 hüvelyk
RBF ||


        Egyéb

avialany ||Sarah Hyland
Naplózva

Elliot O'Mara
Adminisztrátor
***


Mucipuma

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2022. 07. 18. - 20:52:10 »
+2

Kedves Nora!
Mondhatná az ember, hogy ezek a mai tizenévesek... de valójában nagyon is megértem, miért lettél olyan, amilyen, miért hoztál ilyen döntéseket, miért tetted azt, amit. Te nem úgy akartál felnőni, mint a nővéreid, a kiszakadási lehetőséget kerested a kezdetektől fogva, habár gyönyörű kultúrába születtél. A döntéseiddel persze az életedet is kockára tetted, de van egy hűséges társad. A bátyád.
Nem tudok belekötni az előtörténetedbe. Minden szava tökéletesen lett megkomponálva, látszik rajta, hogy élvezettel és örömmel íródott. Ilyesmit mindig a lehető legszívesebben olvas az ember, ezért köszönöm neked, hogy bearanyoztad az estémet.

Az előtörténetet tehát:

E L F O G A D O M

A házad pedig a...



Gratulálok! Az eligazító-pm hamarosan érkezik.

Üdv,
Elliot

Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.524 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.