Fekete-tó

[α ︱ b e t h ︱ α]

α ︱ b e t h ︱ α

β︱Nekem azt mondták, hogy egyszer te is szerelmes leszel ︱β


Ω time 20030412beat: i m m u n i s s á _ v á l u n k Ω

Kavarog a fejem és ahogy Beth-re nézek csak még jobban összezavarodom. pedig nem szeretek összezavarodva lenni, akkor kibillenek önmagamból. Szeretek tisztán látni, ésszerűen gondolkodni, hogy a lehetpő legpraktikusabban éljem a mindennapjaimat, de ha Beth mellettem van semmit se látok úgy, ahogy eddig. Nem tudok nem rá godnolni, minden gondolatomba benne van, a szép vörös haja, a szeplői a mosolya, ahogy hozzám szól, és én egyre jobban elvesztem a fonalat. Nem tetszett ezm és mégis olyan jó volt vele lenni. Az agyam a káosz ellenére is olyan nyugot lett. Nem gondoltam haza. Nem gondoltam annyiszor Amyre. beth olyan volt, mint egy kellemes gyógyír a lelkemre.
A csókra megdöbbenek, és nem is nagyon értem, hogy mi történik krülöttem. Az első csókom attól a lánytól, aki tetszik nekem de túlságosan féltem magamnak is ezt bevallani, mert hát. MÉgsem vagyok olyan különleges. Beth meg gondoltam valami menőbb srácokat szereti, akik olyan... nem tudom színesebb egyéniségek, mint én. Zavartan elkapom róla a csók után a tekintetemet, aztán visszanézek rá, miközben a hajamat kezdem megint piszkálni az ujjaim között Érzem azt is, hogy egy kicsit még el is pirulok. Nem iagzán találom a szavakat, csak makogok. Ez pedig idegesít, Én mindig megtalálom a szavakat. Inkább odaajlotam és még jobban megcsókolom, miközben a szívem egyre hevesebben dobog. Úgy érzem teljesen elveszek a csókban az illatában és az ajkai puhaságában.
- Én sem. Én képtelen vagyok rá...már egy ideje. - ahogy megfogja a kezem csak zavartabb leszek, és azt se tudom, hogy a szemébe nézzek-e vagy a kezére, vagy a hajára, úgyhogy egy rövid ideig inkább becsukom, a szívem meg úgy dobog mintha ki akarna szakadni, ami persze lehetetlenség de most simán elhinném, hogy képes lenne arra is. zavartan megköszörülöm a torkom inkább.
- Tényleg? - kérdezem, halkan, miközben ő folytatja.
- Én..azt hiszem..féltékeny voltam Alfra is, mert..mert...féltem, hogy te is úgy érzel iránta, ahogy ő irántad - erre aztán kinyitom a szemem és zavartan rábámulok. Alf... Alf furcsa velem mindig, és nem is igazán értem, hogy miért, olyan mintha egy idegesítő kisöccs lenne, aki figyelemre vágyik.
- Tessék? Hogy Alf? - kerekedik ki a szemem, és megrázom a fejem. - Én... nem is tudtam, hogy ő... Mámrint észre se vettem, hogy ő - makogom zavartan. Tényleg nem vagyok olyan különleges, hogy még egy fiú is belém zúgjon, aki fiatalabb nálam. Beth is hihetetlen, de Alf. - Nekem Alf olyan volt, mint egy kisebb tetsvér - magyarázom.
felsóhajtok, és közelebb ülök Bethhez, hogy át tudjam karolni. Most olyan kellemesen békésnek tűnik minden, és olyan ösztönösen csinálom, hogy fel se tűnik mit csinálok. csak utána és akkor is zavartan pislogok hol rá, hol az égre... valahova.
- Én nekem te... szóval te vagy az aki tetszettél.. régóta, szóval... - dünnyögöm, mert nem is tudom mit kéne csinálnom Férfi vagyok kedvezményeznem kellett volna, de ő volt az aki megcsókolt. - Szóval, leszel a barátnőm? - nézek rá a szemébe és óvatosan megint megcsókolom.

◊ itt vagyok, itt vagyunk◊
2003.04.12.

◊ Hugo ◊
Nehezebb titkolni a való érzelmeket, mint színlelni a valótlanokat.

zene ◊ Elephant Gun outfit ◊ simple

Pár hónapja, sőt pár hete sem gondoltam volna, hogy meg merem csókolni. Valami elemi erő késztetett, hogy megtegyem. Eddig még sohasem érezhető fura vibráló melegséggömb járja át a testem, ahogy magához húz, és visszacsókol. Teljesen hülyék, akik azt gondolják róla, hogy egy kis hülye stréber. Mindig is azt gondltam hogy okos, és elég helyes gyerek. Aztán ez az elég helyes gyerek még helysebb srác lett. Az sem zavar, hogy másfél évvel fiatalabb, egyszerűen csak..megtörtént és beleszerettem. Most pedig boldog vagyok, kisebb tüzijátékok robbannak bennem, és igyekszem elmagyarázni, miért aggódtam az utóbbi időben. Nem esett le rögtön, hogy mi a baja velem, aztán egyik este könyvet olvasva rájöttem. És onnantól azt próbáltam meg találgatni, vajon Hugo is vonzódik e hozzá, meg úgy egyébként a fiúkhoz.
- Tessék? Hogy Alf? Én... nem is tudtam, hogy ő...Mámrint észre se vettem, hogy ő
Figyelem őt, az arcát, a gesztusait, amikből látszik, hogy nagyon zavarban van, keresi a szavkat, mit is mondhat erre. Pedig én nem is várok már nagy válaszokat, a csókkal úgyis megkaptam.
Nekem Alf olyan volt, mint egy kisebb tetsvér.
- Én pedig éreztem, hogy úgy néz engem, hogy mindjárt rám küld minimum egy ragyakórt. Szívből utál, de tényleg. Téged meg imád.
Nevetek fel, mert így, mindezek után már csak egy vicces sztorinak tűnik. Úristen, lehetek ennél is megkönnyebbült? Mintha mázsás szikák kerültek volna le a vállamról, amiket már jó ideje hodozok, lassan egy éve. Hónapról hónapra nehezebbek lettek. Hugo pedig átkarol és én esküszöm, erőszakkal tartom a szívem a helyén, mielőtt kiszakadna belőlem, és a boldogon elszárnyalna, vagy egyszerűen kipattanna. Hugo itt van, átkarol engem. Megcsókolt, és bár ezelőtt nem is volt igazo csókom, de nem felejtem el soha, mert tökéletes volt.
- Én nekem te... szóval te vagy az aki tetszettél.. régóta, szóval...
Tetszettem neki, végig tetszettem neki! Vagyis lehet nem végig, de már régótaaa, hallod Beth? Régótaaa. ez a szó jó hangosan visszhangzik a fejemben, ami most csak ezzel a szóval van tele. Régóta.
-Szóval, leszel a barátnőm? Wíííííííííííííííí, igeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen, de nem kiablok, nem is tudok, mert Hugo puha édes ajkai újra az enyémre tapadnak, és én szinte feloldódom benne. Lassan nyitom ki a szemem, mielőtt válaszolnék, nem szabad kiáltani, a végén még megijesztem. Inkább csak pirulva, halkan mondom ki.
- Igen, leszek a barátnőd. A szám még mindig széles mosolyra húzódik, el sem hiszem ami történik. Hugo megcsókolt, Hugo a barátom. Az első barátom. Így tudnék maradni vele az idők végezetéig, de vissza kell mennem korrepetálni. Kézen fogom, és felhúzom magamhoz.
- Gyere, mutatok neked valamit, utána el kell mennem Suet korrepetálni bűbájtanból. Remélem, most nem növeszt fogat és nem némít el.
Ahogy befele haladunk, nem engedem el Hugo kezét, és csak erre tudok gondolni.

A helyszín szabad, köszönöm a játékot!