Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Mezőn szaladt kerezstül a szarvas,
ám ahogy megpillantott rám szegezte üveges tekintetét,
melyben láttam a saját halálom

egy nő, arca nem volt, a sötétség tátongott belőle,
az ujjai között morzsolt egy elszáradt, fehér halott virágot.
A kezét megfogta a vér.

rózsa, rózsa, szárba szökken, rózsa rózsa
rohad rohad rohad
és a végén ég, ég, ég,
az egész világ csak
ég, ég, ég

Tüskés bokor,
aggancs korona
rá nehezedik a világ súlya

kísért a tánc, kísért a tánc
mikor lesz vége
mikor lesz vége
mikor lesz vége
mikor lesz vége
soha nem lesz vége

Karácsonyi emlék
 
Itt volt, elment a szép karácsony,
S amíg itt volt, jó koszton éltünk,
Cukron, fügén, mákos kalácson.
 
Hozott diót, mogyorót, smukkot,
Új százkoronás is volt nála,
De erről alig szólt egy kukkot.
 
Hogy a pénzügy is derűt öltsön,
Adott az osztrák - magyar banknak
Húsz koronát - aranyban! - kölcsön.
 
És hozott új választó-listát.
Mely szerint csak Lukács szavazhat,
S megválaszthatja Tisza Pistát.
 
A Béke is, e bús egyénke,
Jött volna vele, ám egy hídon
A strázsa belelőtt szegénybe.
 
Örült Prohászka is Prizrendbe,
Az udvarias szerb kormánytól
Egy sérvkötőt kapott prezentbe.
 
Szóval a karácsony sok kincsét
Megkaptuk és ami a legfőbb,
Megszűnt a fűtőanyag-inség.
 
Ez üdvöt zengem el ma számmal:
Egész télen fűthetünk majd
Egy-egy dús - karácsonyi számmal!