levelek neked

A fű sarját nyírom, a fákat nyesem,
fázó bárány módján a Napot lesem.
Lapokkal, levéllel halmos asztalom:
zsongó gyepem ágya csendesebb halom.

Asztalom bús szirtjén lapok, levelek,
lelkekből verődött, nyugtalan sereg
idevert madárraj, zsibog és csipog:
üzenetek, élet, levelek, lapok...

Drágám,

Tudod először hazudni akartam, hogy nem vagyok házas, de amikor bevallottam és elmondtam, milyen gondjaink vannak, te támogató voltál. Sosem felejtem el, hogy új reményt adtál, családot és még gyerekeket is, akkor is, ha soha nem leszek az apja egyiküknek sem. Nekem ez nagy élmény, és nélküled nem kaphattam volna meg.
Maradj velem örökre, csak ezt kívánom.

J. M.