+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Egyéb
| | | |-+  Yoana Bertov
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Yoana Bertov  (Megtekintve 207 alkalommal)

Yoana Bertov
Boszorkány
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2021. 08. 02. - 19:31:10 »
+2

YOANA BERTOV


No tomorrow without a yesterday
Here's to my future
Goodbye to yesterday

        Alapok

jelszó || "Pööö!"
nem ||
születési hely, idő || Momino, Bulgária; 1975. augusztus 02.
kor ||  27
vér || félvér
munkahely || -
 


         A múlt

Egy kis bolgár faluban születtem, Mominoban, egy varázslócsalád hetedik, legkisebb gyermekeként. Nagy szegénységben éltünk, habár a szüleink keményen dolgoztak, hogy ne így legyen: gyógyfüveket termesztettek, és ezt adták el Szófiában. Ez nem hozott sok aranyat a konyhára, így általában csak anyánk ügyességén múlott, hogy ehettünk valamit vacsorára.
Az öt bátyámnak ez komoly nehézséget jelentett, amikor serdülőkorba léptek. Szükségük lett volna a megfelelő táplálékra, hogy megerősödjenek, és erőteljes férfiak váljanak belőlük. A vacsora helyett viszont gyakran csak egy kiadós verést kaptak, ha túl sokat méltatlankodtak a vacsora hiánya miatt.
Nővéremmel nekünk egy fokkal könnyebb sorunk volt, mivel a fiúk addigra már mind elhagyták a szülői házat és iskolába mentek. Mi kicsit könnyebben élhettünk, és a kemény munka helyett néha a játékra is idő volt. Katerina és én mindig hercegnőset játszottunk, és elképzeltük, hogy egy igazi lovag lesz a férjünk, aki mindent megad, amit csak kérünk.
Végül mi is elkezdtük az iskolát, és a hercegek, és lovagok helyett már inkább egy komoly és felelősségteljes varázslóról ábrándoztam, aki megteremti a tisztes megélhetést magának és a családjának. Mivel nekem is sok testvérem volt, nagy családról ábrándoztam, sok gyerekről, akikről gondoskodhatom, akiknek sokkal többet adhatok, mint amit én kaptam a családomtól.

Az iskolában közepesen jól teljesítettem, azonban már az első pillanattól kezdve feltűnt a gyógynövényekről szerzett tudásom. Habár mi voltunk Katerinával a legkisebbek, mégis mi segítettünk a legtöbbet a gyógynövénykertben. Szerettem a növényekkel dolgozni, így tizenéves koromra a kortársaimnál többet tudtam a gyógynövényekről. Emellett meglepően jól tudtam bánni az emberekkel is, így a tanáraim – látva szociális készségeimet – elkezdtek a gyógyítói pálya felé terelgetni. Éreztem, itt a lehetőségem, hogy kitörjek a szegénységből, hogy többre vigyem, mint a testvéreim. Ott volt előttem a sok negatív példa: a szüleim, a testvéreim, akikben mind meg volt a tehetség, mégsem tudták kihasználni. Belevetettem magam a tanulásba, és próbáltam a lehető legjobb eredményekkel elvégezni az iskolát.

Az utolsó év végén, büszkén vehettem át a bizonyítványom, és lelkesen, tervekkel tele vágtam neki a hazaútnak. Akkor már terveztem, hogyan költözhetnék el Szófiába, milyen ösztöndíjakat szerezhetnék, hogy bekerülhessek a gyógyítóképzőbe. A tanáraim jól kiokosítottak, elmondták, mit kell tennem, már csak meg kellett valósítanom. Azonban az utolsó év utáni nyáron minden álmom összetört.

Először fel sem tűnt, hogy Grigori és Milosh Antonov egyre többet jár át hozzánk. Azt hittem a nővéremnek udvarolnak mindketten, és majd Katerina dönt, melyikőjükhöz megy hozzá. Az Antonovok voltak a kis falu legtehetősebb családja, és a két fiút az iskolából is ismertük, néhány évvel voltak idősebbek nálunk. Habár ott kellett lennem minden találkozáskor, én gondolatban inkább a továbbtanulásomon gondolkoztam, talán ezért is nem vettem észre, hogy Grigori inkább engem figyel, mint a nővéremet. Arra pedig egyáltalán nem számítottam, hogy ő előbb fog lépni, mint a bátyja.

Egyik nap, meghívtak minket ebédre. Már akkor furcsállottam, hogy miért csak én megyek, Katerina miért marad otthon. Anya, apa és én hármasban ballagtunk át a falu legszebb házához. A szüleim feltűnően jókedvűek voltak, anya még egy új ruhát is varratott nekem. Ahogy közeledtünk, egyre jobban izgultam, és egy rossz érzés kezdett elfogni. Csak egy oka lehetett annak, amiért engem hoztak, és nem Katerinát. Gyanakvásom beigazolódott, az ebéd végén Grigori felállt, odalépett hozzám, és megfogta a kezem. Finom húzással jelezte, hogy álljak fel én is, és anyám is bökdösött hátulról, így megtettem, amit kért.
-Kedves Yoana! Az elmúlt hetekben csodáltam gyönyörűen csillogó szemedet, elámultam a válladra hulló barna hajadon. Engedd meg, hogy megkérjem a kezed, kérlek, légy a feleségem.
Én ledermedve álltam, és egyszerre több dolog cikázott át az agyamon. Végig kellett gondolnom, hogy ez mit jelent. Zavarodottan néztem az előttem álló férfi szemébe, aki lelkesen várta megerősítő válaszomat. Én viszont nem tudtam válaszolni, nekem ehhez több idő kellett.
Kirántottam a kezem a kezéből, és kirohantam az ebédlőből. Hallottam, ahogy apám és anyám egyszerre pattannak fel, és futnak utánam.
Apám ért előbb hozzám. Hátulról elkapta a karomat és maga felé fordított.
-Ne tegyél tönkre mindent, te lány. – rázott meg erősen. Habár a fiúkat gyakran elnáspángolta, minket, lányokat soha nem bántott. – Ez az egyetlen lehetőségünk! Te vagy a családunk reménysége!
-De… Én nem ezt akarom. Szófiába kell költöznöm.
-Úgysem lesz belőled semmi! Nézd meg Petart! Mit ért vele, hogy tanult? A szomszéd faluig jutott!
Álltam ott lesújtva, rohanni akartam, üvölteni, de a jobbik énem, aki tudta, hogy hol a helye a világban. A megalkuvó felem tudta, hogy ez is egy lehetőség a feljebb lépésre. Itt is lehet esélyem egy jobb életre. Talán a gyógyítás nem az én életutam lett volna.
Apámra és anyámra néztem, láttam a szemükben a könyörgést. Ezzel a házassággal a többiek előtt is ajtókat nyithatok meg, mivel az Antonov család sok más vállalkozó családot ismert a környéken.
Könnyes szemmel bólintottam, apám büszkén átölelt – nem volt ennyire büszke rám, amikor a vizsgáim jegyeit nézte -, és visszakísért az ebédlőbe.

Az esküvőn mindenki kitett magáért. Pazar lakodalom volt, ott volt a falu apraja-nagyja. Addigra már Katerina is menyasszony volt, őt Grigori bátyja jegyezte el. Ivan, Todor és Boris, a három idősebb bátyjám a közeli seprűgyárban kezdett el dolgozni, az Antonovok ajánlották be őket. Nem én voltam a legboldogabb menyasszony a világon, mégcsak nem is a legelégedettebb, de látva, hogy a testvéreim sorsa kicsit jobbra fordult, elégedett lehettem magammal. Csak Mikhail nem jött el az esküvőre, ő valahol Nyugat-Európában élt, és szeretett volna minél jobban elkülönülni tőlünk.

Az első pár hónapban tökéletes boldogságban éltük az életünket. Grigori a Bolgár Mágiaügyi Minisztériumban dolgozott, én pedig a szüleimnek segítettem a gyógynövénykertben. Először apa jelent meg, aki csak némi anyagi segítséget kért. Aztán jött Todor. Végül pedig már mindenki hozzánk járt pénzt kérni. Hol élelemre kellett, hol az adósságokat kifizetni. Már csak azt vettük észre, hogy szépen lassan az is elfogyott, ami nekünk volt.
Ekkor két dolog történt egyszerre: én teherbe estem, Grigorit pedig kirúgták a munkahelyéről. Grigori teljesen maga alatt volt, amikor hazaért a munkából, én pedig kitörő örömmel fogadtam. A férjem viszont nem tudott szívből örülni a hirtelen jött gyermekáldásnak, inkább elvonult, és másnap reggelig nem is láttam. Amikor reggel a konyhába mentem, ő az asztalnál ült, és egy kupa gőzölgött előtte. Azt hittem teát iszik, de amikor szomorú tekintettel rám nézett, tudtam, hogy abban a kupában nem tea van. Még csak nem is valami erős szesz, amivel a bántát enyhítette volna.
-Yoana! Tudod, mennyire rettenetes helyzetben vagyunk. Egyszerűen nem tehetjük meg, hogy gyermeket vállaljunk. Én felelősségteljes apa szeretnék lenni. Ki kell lábalnunk ebből a helyzetből, aztán foglalkozhatunk a családalapítással.
-Grigori. Láttad a családunkat. A gyermek áldás és boldogság. Ő fogja visszahozni a szerencsénket és a nyugalmunkat.
Grigori csak a fejét rázta, és felém tolta a kupát.
-Idd meg!
Most rajtam volt a fejrázás sora, nem akartam bántani a gyermekünket. Könnyes szemmel, kérlelőn néztem rá, hogy ne tegyen ki ennek, ne kelljen így végeznie a csöppségnek. De ő nem tágított. Győzködtük egymást, órákon át, de végül Grigori megelégelte a dolgot.
-Ha nem iszod meg önszántadból, más módszerhez kell folyamodnom.
Döbbenten néztem rá, nem volt időm védekezni:
-Imperio!

Ez a jelenet még kétszer ismétlődött meg, a harmadik alkalommal már nem kellett varázslatot használnia. Addigra Grigori elkezdett inni, és már én sem akartam, hogy a gyermekünk megszülessen. Nem akartam elhagyni a szülőfalumat, hiszen a szüleim egyre idősebbek lettek, nem volt már erejük gondozni a kertet. A gyógynövénykert volt az egyetlen, amit szerettem az életemben. Szerettem gondozni, szerettem vele foglalkozni. De ezt is elvették tőlem.
Amikor negyedszerre teherbe estem, könnyes szemmel mentem át anyámhoz, aki éppen a tűzhely mellett állt, és egy bájitalt főzött. Azt hittem, csak egy meghűlés elleni ital, de aztán rájöttem, hogy ez pont az a főzet, amit Grigori szokott áthozni nekem. Döbbenten néztem, ahogy anyám azt a főzetet kevergeti, amit nekem hamarosan meg kell innom. Akkor értettem meg, hogy terhesség megszakító bájital azokból a gyógynövényekből készült, amiket én gondoztam. Grigori mindig anyámhoz jött segítségért. Ő is benne volt az egészben. Egyszerűen felpattantam, és faképnél hagytam anyámat. A hazafelé vezető úton eldöntöttem, hogy ez alkalommal nem fogom meginni a főzetet, sőt nem fogom hagyni, hogy megitassák velem. Mert nem leszek ott addigra, amire ennek be kellene következnie.
Így indultam el Anglia felé, ahol Mikhail élt. Hallottam Petar bátyámtól, hogy nem lehet rá számítani, ne is próbálkozzunk nála, de ő volt az egyetlen esélyem. Elegem volt a szegénységből, a kilátástalanságból. Szükségem volt arra, hogy új életet kezdhessek, hogy lehetőséget kapjak egy teljes életre. És szükségem volt arra, hogy végre lehessen egy kisbabám, akit felnevelhetek, akinek megadhatom azt, amit a testvéreim és én nem kaptunk meg.

        Jellem

Mint a legkisebb gyerek, kiskorában ő kapta a legtöbb figyelmet, és ez egészen felnőtt koráig így is volt. Hozzászokott ahhoz, hogy mindenki rá figyel, mindenki vele foglalkozik, de aztán az iskolai évek alatt ez megváltozott. Ott visszahúzódóvá vált, mivel rájött, hogy sokkal szegényebbek az átlagos varázslócsaládoknál, és ezt szégyellte. Fiatalabb korában mindent megtett volna a családjáért, de felnőtt korára, amikor látta, hogy csak magára számíthat, ez megváltozott. Ennek ellenére nagyon hálás természetű, annak, aki segít neki, örökké a lekötelezettje marad. Nagyon gondoskodó, ezért is áldozta be az álmait a családjáért. A folyamatos kikényszerített terhesség megszakítások miatt nagyon vágyik már egy kisbabára – főleg, mivel a legtöbb testvérénél már van -, ezért menekült végre el Bulgáriából.

         Apróságok

mindig || gyógynövények, rózsa, gondoskodás, rajzolás, tenger
soha || Imperio, házasság (újra), részegség, macskák, szegénység
hobbik || gyógynövénykertészet, gyógynövények lerajzolása
merengő || a legrosszabb, amikor először elveszítette a kisbabáját
a legjobb, amikor a legkedvesebb tanára azt mondta neki, hogy akár gyógyító is lehet belőle
mumus || Gregori a bájitallal
Edevis tükre ||  Yoana a régi és az új családja körében, ahol ott vannak a szülei, a testvérei, a szerető férje és a gyerekeik, és mind boldogok
százfűlé-főzet ||
egy gyógynövény-főzet lenne, tele jó illatú füvekkel, a színe egy gyógylikőré lenne (olyan barnás, de amiről tudod, hogy finom)
Amortentia || borsmenta illatú lenne
titkok ||
amikor megházasodtak Grigorival, utána titokban egyszer elutazott Szófiába, hogy megnézze az iskolát, ahol gyógyítónak tanulhatott volna. Be is ment, körülnézett, de aztán összefutott egy professzorral, aki megkérdezte, mit csinál ott. Nem válaszolt, csak elszaladt.
azt beszélik - Mominoban -, hogy... ||
… soha nem lehet gyermeke, hiszen ennyi év alatt már igazán meg kellett volna fogannia egy csöppségnek.
[/font]

        A család

apa || Nikolai Bertov; 68; félvér; átlagos volt, amíg ki nem derül, hogy ők is benne vannak abban, hogy Yoanának ne legyen gyermeke
anya || Katerina Ivanova; 62; félvér; átlagos volt, amíg ki nem derül, hogy ők is benne vannak abban, hogy Yoanának ne legyen gyermeke
testvérek ||
Ivan, 35, átlagos
Todor, 34, átlagos
Boris, 32, átlagos
Petar, 30, átlagos
Mikhail, 30, rideg
Katerina, 28, átlagos, de vele jön ki a legjobban
férj|| Grigori Antonov, 31, kifejezetten rossz


Családtörténet ||

Több generáció óta szegények, mint a templom egere. Ha valami Mominoban kimondja, hogy Bertov, akkor máris tudja mindenki: a legkoszosabb, legszegényebb családról van szó. Ettől függetlenül tehetségesebb varázslók is akadnak közöttük. Petar gyógyító lett, ám ezzel sem tudott kikerülni a szülei által épített sorsból. Ivan, Todor és Boris egy helyi seprűkészítő cég alkalmazásában állnak. Katrina és Yoana pedig egy szegény testvérpárhoz mentek hozzá. Pontosan ugyanúgy élnek mindannyian, mint a szüleik. Mikhail volt az első, akinek sikerült kiszakadnia ebből, és most Yoana próbál szerencsét, a bátyja esetleges támogatásával.


        Külsőségek

magasság || 170 cm
testalkat || látszik rajta, hogy azért vékony, mert nem táplálkozik rendesen, és nem azért, mert olyan jól tartja magát
szemszín || barna
hajszín || szőkésbarna (hosszú)
kinézet ||

a Bertov testvérek közül arcra ő volt mindig is a legcsinosabb. Viszonlag magas, viszont ehhez képest nagyon sovány. A szegénység, és az alultápláltság ellenére mindig fontos volt neki, hogy a lehetőségekhez képest jól nézzen ki. Míg a szülei és a testvérei rongyos, szakadt ruhákban is utcára léptek, ő mindig rendezett kinézettel jelent meg a faluban.

        Tudás és karrier
pálca típusa || 13 hüvelyk, cédrus, főnixtoll
végzettség || Durmstrang Intézet
varázslói ismeretek ||

Yoana nagyon jól ismeri a gyógynövényeket, és ebből fakadóan konyít a bájital főzéshez is. A háztartási varázslatokban is otthon van, hiszen egészen sokáig vezette a saját háztartását. Viszont a harci varázslatokban egyáltalán nincs otthon, utoljára az iskolában kellett használnia ilyeneket.

        Egyéb

avialany || Lily James
Naplózva


Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 08. 03. - 16:25:11 »
+1

Kedves Yoana!

Azt kell, hogy mondjam te egy nagyon erős és bátor nő vagy! Az előtörténeted olvasása közben csak az járt a fejemben, hogy mennyivel többre vagy hivatott annál, mint hogy az életed egy kis faluban tengesd napról-napra élve. Felháborító és mélységesen szomorú, hogy ennyiszer elvesztetted akaratodon kívül a gyermekeid a nyomás miatt. Rendkívül nehéz egy ilyen nyomorúságos helyzetből kitörni, és neked sikerült, ami elképesztő. Nekem ez nem sikerült volna. Van még esélyed kivirágozni, és megtalálni az igazi helyed a világban. Őszintén kívánom neked, hogy találd meg az utadat, és a testvéredet.
Az előtörténet nagyon tetszett, szépen érzékeltetted Yoana érzéseit. Köszönöm az apróbb javításokat is.
Nincs is más dolgom, csak az, hogy most már én is az utadra engedjelek, így hát

az előtörténeted:



Játsz vadakat és szépeket!

Sophie
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.043 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.