+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  VEGYES CSAPATOK
| | | |-+  Joy and Sorrow
| | | | |-+  Aiden J. Fraser (Moderátor: Aiden J. Fraser)
| | | | | |-+  Őrizem a szemedet
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Őrizem a szemedet  (Megtekintve 1002 alkalommal)

Aiden J. Fraser
[Topiktulaj]
*****


Pirkadatkor a hajnalba olvadok

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2021. 07. 18. - 18:42:38 »
+1



Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked.
De a kezedet fogom,
S őrizem a szemedet.
Naplózva


Elliot O'Mara
Adminisztrátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 07. 18. - 23:22:16 »
+1

i promise
2002. augusztus 20.

a i d e n
thank you for loving
me when I still tasted
of heartache and war

style: for you zene: in the silence

Daniel ott állt mögöttem, miközben a tükör előtt igazgattam a tweed zakómat. Most nem a hagyományos zakó mellett döntöttem, mert meghagytam Aidennek a klasszikus eleganciát, én csak Elliotos akartam lenni… még egy csokrot is kikönyörögtem, amire mindenki azt mondta túl drága. Csakhogy, ha az ember a kezébe vett, akkor a világok felragyogtak, szépséges, sápadt csillagfénnyel. Elve nem akartam még ekkora felhajtást sem, de Aiden csak nem rég kapta vissza a családját. Fontos volt, hogy valaki itt legyen tőlük. Ezért meghívtam én is Deant és Danielt.
Ugye tudod, hogy mennyire korai ez még… – magyarázott Daniel a háta mögött. Tudtam, hogy nem lesz az ínyére, ha majd Aiden megkéri a kezemet, az meg még inkább, hogy egy hónappal ezután össze is házasodunk. Kezdetektől fogva ő volt az, aki mindig mindent ellenzett, én viszont tökéletesen tudtam, mi a jó nekem. Nem ez a szépséges római rom, nem is a helyet megvilágító lámpások érdekeltek. Sőt még csak nem is maga a szertartás, hanem, hogy végre pontosan úgy leszek együtt vele, ahogyan akarok. Ezt Daniel nem értette meg.
Már több, mint egy éve ismerem – mondtam és megfordultam, hogy a kezébe nyomjam a csokrot. – Ezt add oda apának! – Közöltem és alig vártam, hogy végre eltűnjön ebből a nyomi öltöző sátorból. Aztán kivettem a mérgezett tőrt a nadrág zsebemből… igen ilyeneket tartok magamnál a saját esküvőmön. Gratulálok, O’Mara! Megint megkoronáztad a napot! – a hang szokás szerint kínzott, de nem érdekelt. Odaléptem a sátor végéhez és felszakítottam az anyagot a pengével. Csupán ezután léptem ki annyira, hogy a szabad ég alatt találjam magam. Ezt egy kalandregényben olvastam még gyerekként és nagyon megfogott… csak sosem volt még sátram, ahonnan menekülni kellett volna.
Hallottam, ahogy Erica és Dean hangosan beszélgetnek. Talán azt vitatták meg, hogy éppen elég lesz egy bárány nászajándékba, nincs szükség egy egész nyájra. Természetesen Dean kötötte az ebet a karóhoz, hogy már pedig nagyon is szükségünk van egy rendes birkanyájra, hiszen egy igazi ír családnak ez a minimum. Erica talán éppen arról világosította már fel, hogy Aidenben egy csepp ír vér sincs, mikor sietve átlopóztam a sötétben az öreg oszlopok árnyékában a másik sátorhoz. Beledöftem a pengét a fehér vászonba, majd egyetlen mozdulattal felhasítottam azt. Fürgén siettem be, hogy máris ott találjam magam a Muci illatú sátorban.  
Muci! – Eldobtam a pengét és odasiettem hozzá, hogy a tenyereim közé fogjam az arcát és finom csókot adjak az ajkaira. – Végre… – puszilgattam tovább és közben finoman megsimítottam odalent. Közben elvettem a pezsgőt a másik kezemmel a kis asztalról. Biztosan valaki Aidennek töltötte ki, de én lehúztam az egészet. Kellett most az alkohol melege, ami végig bizsergetett a testemen.
A poharat leejtettem a földre. Talán összes is tört, mert véletlenül ráléptem. Nem számított az a milliónyi szilánk, engem az sem érdekelt, ha esetleg megvágom magam. Egyszerűen csak Aiden közelében éreztem elég nyugodtnak magam, hogy ez ne csak egy kötelezettségnek tűnjön.
Drasztikus módszerekhez kellett nyúlnom… Daniel elvettem a pálcámat, mert véletlenül rosszul kötöttem meg ezt a nyakkendő izét és majdnem megfulladtam. – Forgattam meg a szemeimet és közben megpróbáltam lelökni a válláról a zakót. – Ugye már nem kék a fejem? – Végig simítottam a felsőtestén, aztán letérdeltem elé, hogy szétszedjem a nadrágját. Nagyon stresszes volt ez az egész készülődés, inkább vágytam arra, hogy csak kettesben legyünk – valamilyen módon. Hozzá akartam bújni, csak érezni a cigifüstöt és boldognak lenni. Valahol ez a nap a családról szólt. Arról, hogy nem akartam elvenni Aident tőlük, sőt azt akartam, hogy az élete részének érezzék magukat.
Naplózva


Aiden J. Fraser
[Topiktulaj]
*****


Pirkadatkor a hajnalba olvadok

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 07. 19. - 23:46:24 »
+1


2002. augusztus 20.
outfit

take me to church



- Óh, édes kisfiam, annyira... annyira, de annyira büszke vagyok rád! - hüppögte anya mellettem, miközben magamra igazítottam az esküvői szettem utolsó darabját. Az öltözősátorban álltam a tükör előtt, és magam sem hittem el, hogy kit látok visszatükröződni benne. Persze anya alakja mellett a szemem sarkából Chrissie nőiesedő, kamaszos buksiját is láttam ahogy a hátam mögül kukucskált bele  aképbe, és éreztem apám erős kezének kedves szorítását a vállamon. Mintha csak egy elbaszott edevis tükre lenne ez itt előttem. De ők nem voltak itt. Csak mi hárman maradtunk. Csak mi hárman maradtunk a sátor bársonyos giccses körében. Meleg fényben úsztunk odabent. vagyis anyám éppen a könnyeiben úszott.
Benjamin a hátát az egyik oszlopnak döntötte és szemforgatva hallgatta anyánk bőgését, akinek az orra már piros volt a sok orrfújástól. Én csak hümmögtem egyet, ahogy lustán megforgattam a számban a cigarettámat, és rálestem anyaára aki kezeit a mellkasa előtt összekulcsova bámult rám. Segélykérően néztem Benjaminra, hogy kezden valamit anyánkkal, és ezeket a pillantásokat ritkán kapta tőlem, szóval örültem volna, ha éppenséggel cselekszik is. Szerencsére vette a lapot, és anya mellé lépett, hogy kihúzza és végre egyedül hagyjon. Még pár simítás hátra maradt rajtam, szerettem volna megkötni a nyakkendőmet, megigazítani a hajamat. És szerettem volna egyedül lenni. Hátha meghallom apám hangját. Vagy a húgomét.
- Jól van anya, hagyd magára légyszi, hadd Aidenkedjen még egy órát - szólalt meg Benjamin mire lesújtó pillantást vettettem a vigyorgó öcsém képébe.
- Várj, várj... Ezt még... oda akartam adni - sóhajtott anya és elém lépett, Finom remegő ujjai tétován érintették meg a mellkasom, én pedig kivettem a cigit a cámból, hogy ne füstöljem tele anya édes parfümjének a felhőjét. Vagy egyszerűen csak nem akartam befedni a hamuval. Aztán egyszer csak egy fehér tulipánt tűzött a mellkasomra, én pedig azt se tudtam, hogy mit mondja, Vagy hogy mondjak e egyáltalán valamit. De nem volt szükség, mert anya folytatta.
- Ezt apád hordta az esküvőnkön - sóhajtotta, majd megpaskolta a szívem helyén a mellkasomat és büszkén kihúzta magát. Szép, halványkék nyári huhájában még így is ragyogott.
- Anya... - éreztem, hogy megremegett a hagnom. ELliot biztos voltam benne, hogy teljesen ideg és ki van készülve. Az utóbbi napokban  teljesen bestresszelt. Engem meg itt éppen teletöltenek szeretettel. És most még csak el sem utasítom ezt. Mert olyan jól esik. Francba. - Köszönöm - suttogtam, mire Benjamin megveregette a vállamat, ahol apának a kezét éreztem, majd félig zsebbe dugott kézzel, félig anyá kezébe belekarolva kihúzta őt a sátramból.
Egyedül maradtam,. a csenddel, és remegő sóhajjal szívtam és szívtam meg fújtam ki a cigim füstjét az ajkaimon. Felpillantottam a sátor tetejére, és hosszú, hosszú ideig csak néztem felfelé. Mintha csak várnám apa hangját, várnám a húgomat, de persze nem ereszkedtek le onnan fentről mint valami gicces regényben, sőt nem bukkantak fel sehonnan. És egy részem olyan kibaszottul megkönnyebbült, hogy egyikük szellemét sem találtam meg a kriptánkban. Abba azt hiszem tényleg belepusztultam volna.
- Na, apa. Képzeld, megházasodom. Remélem... Remélem látod, hogy próbálkozom. Hogy szeretnék én is teljes életet élni. Olyat, amit mindig is szántál nekem - suttogtam bele a sátor csöndjébe. Kintről kellemes zsivaly szűrődőött be olyan halkan, hogy ha nem figyeltem talán nem is hallottam volna meg. Anya és Den hanga mondjuk egy kicsit élesebben hallatszódott be, de legalább megnyugodott ő is annyira, hogy rendesen, bőgés nélkül beszéljen. Itt álltam egy szakasznak a végén és egy újnak a kezdetén. Akartam ezt, midennél jobban, hogy Elliot mellett éljek amíg csak engedi az időnk.
- Muci! Végre… - Elliot hangjára összerezzentem. De ennyi éppen elég volt ahhoz, hogy felvegyem a szokásosan nyugodt és kissé beképzelt Aiden szerepét, a felnőttét, nem pedig agy olyan gyerekét, aki szerette volna maga körlül tudni családjának minden egyes darabját. Felvont szemöldökkel néztem az eldobott késre, majd megint ELliotra, és elviygorodtam.
- Ajaj, Nyuszi, megláttál a szertartás előtt, most mi lesz? - kérdeztem drámai hangon, miközben szinte belém folytotta a szavaimat a rámcsimpaszkodásával. A simogatására elégedetten sóhajtottam, de nem tudtam nem észrevenni, hogy teljesen ki van készülve, mert a pezsgő felé nyúlt és ivott is belőle. Aztán persze a pohár leesett és összetört, én pedig arrébb vontam ELliotot a szilánkokról, és halk sóhaj kíséretében egy kis intéssel a helyére varázsoltam a poharat.
– Drasztikus módszerekhez kellett nyúlnom… Daniel elvettem a pálcámat, mert véletlenül rosszul kötöttem meg ezt a nyakkendő izét és majdnem megfulladtam.  Ugye már nem kék a fejem?
- Mi a fasz? csúszott ki a szofisztikált kérdés a számon, reagálva a szavaira és aztán a tettére is, mert a tökéletesen összeszedett szerelésemett félig meddig lerángatta rólam. Szerencsére a tulipánt elég erős bűbáj védte minden ellen, de mielőtt ellökhettem volna, már ki is szedtek a nadrágomból, én meg egyszerűen csak hagytam, hogy így vezesse le mind a kettőnk feszöltségét. Még így is éreztem a kezei remegését.
- Jól van, engedd el magad - suttogtam. és belemarkoltam finoman a hajába. - Lemegy ez a fazsság és utána minden ugyan olyan lesz, mint eddig, és még fasza nyuszis gyűrűd is lesz
Közben valahogy kintről zajok egyre közelebbről jöttek, majd meghallottam Benjamin hangját, mögötte anyáéval, Metzével és persze Daniel is köztük volt.
- Aiden, csak hogy tudd Elliot eltűű... - robbant be az öcsém, majd kikerekedett szemekkel bámult ránk. Még nem bújtaott ki teljesen a gatyámból, szóval csak a helyzet lehetett neki kínos. Én persze halálos nyugalommal néztem rá, és rohadtul szórakoztató volt a zavarzságát megérezni,- Hát, akkor megtaláltad.  Öt percetek van, vagy a következő anyáék és Daniel lesz - magyarázta.
- De te nem is tudsz hazudni - sóhajtok fel. Benjamint a füllentésre rábízni olyan volt, mint Voldemortot egy helyen hagyni egy unikornissal. Ő csak tett egy legyintő mozdulatot és eltűnt a sátorból.
- MERLINRE ELSZABADULTAK A FEHÉR GOLYMÓKOK! - kiáltotta el magát, és tudtam, hogy direkt ő engedte ki őket. idióta.
Naplózva


Elliot O'Mara
Adminisztrátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 07. 20. - 19:13:38 »
+1

i promise
2002. augusztus 20.

a i d e n
thank you for loving
me when I still tasted
of heartache and war

style: for you zene: in the silence

Nem tudtam érzelmes állapotba kerülni. Túlságosan is belém állt az ideg, amit próbáltam azzal elfedni, hogy lerázzam Danielt és esetleg egy kis szexre rávegyem Aident, mielőtt odaállunk a kentaúr elé, hogy a végtelen univerzum előtt összeadjon minket. Nem is tudom miért voltam ideges… talán mert eszembe jutott, amikor Nattal csináltuk ugyanezt. Emlékeztem rá, mennyire szerettem volna, szinte ki zsaroltam belőle, csak azért, hogy ne lehessen mással. Megzsaroltam, hogy biztosítson a szerelméről, mert akkor voltak azok a furcsa ügyei a régi asszisztensével. Lehet, hogy ezért nem működött soha a kapcsolatunk, mert nem ő döntött így… hanem én akartam. Aidennek is célozgattam. Talán túl sokszor, túl erőszakosan.
A félelmeim egyre erőteljesebben uralkodtak el rajtam. Nem volt szükségem még Daniel okoskodásáról, hogy ez túl korai. Egyáltalán nem volt az. Összeségében több, mint egy éve ismertem Aident és mostanra már a kapcsolatunk is igencsak közeledett az egy éves évfordulójához. A gyomromba furcsa görcs állt, úgy éreztem, el tudnám hányni magam… vagy ha az nem, hát kiszakad a szívem a mellkasomon, mert az fájdalmasan lüktetett. Az egész testem remegett tőle, de leginkább a kezem. Ezért kicsit ügyetlenül téptem fel Aiden sátrának az anyagát. Nem számított. Rá volt szükségem, hogy megnyugtasson. A teste érintésére volt szükségem.
– Ajaj, Nyuszi, megláttál a szertartás előtt, most mi lesz? – kérdezte Aiden drámai hanggal. Nem számított. Az ajkaira tapadtam, a tenyereimmel finoman simítva az arcát. Kellett ez a puha érintés, kellemes, otthonos érzéssel látott el.
Leszarom… – Suttogtam vissza, ahogy végig simítottam rajta a lábai között. Szinte azonnal éreztem a reakciót, miközben a pohárért nyúltam. Kellett az az alkohol, hogy kicsit jobban érezzem magam. Csakhát, nem tudtam visszatenni és kicsúszott az ujjaim közül a pohár, hogy apró darabokra törjön össze.
Meglepett, hogy azután a simítás után még Aidennek volt annyi önuralma, hogy még odébb húzzon és egyetlen mozdulattal rendbe hozza az összetört üveget. Ezután térdeltem le elé és kezdtem el a nadrágját piszkálni. Na meg elmeséltem, hogy miért nem jöhettem varázspálcával és miért a mérgezett tőrhöz kellett folyamodnom a bejutáshoz.
– Mi a fasz? – kérdezte, de én csak közelebb hajoltam és az alsónadrág feletti kivillanó bőrrészre csókoltam. Az illata, a bőre meleg is már meg tudott kicsit nyugtatni. Lehunytam a szemem és tudtam: ez így tökéletes. Ezt akartam csinálni, akár örökre is.
– Jól van, engedd el magad – belemarkolt a hajamba. A hangján tudtam, hogy érzi, mennyire feszült vagyok. – Lemegy ez a fazsság és utána minden ugyan olyan lesz, mint eddig, és még fasza nyuszis gyűrűd is lesz. – Finoman a számba vettem, hogy egy megint lehunyhassam a szememet és csak őt érezzem. Azonban a kintről jövő egyre erőteljesebb mozgolódás és beszéd megzavart. Éppen akkor húzódtam el, mikor Ben belépett. A kezem miatt nem láthatott odalent mindent és nem is rángattam le Aidenről a nadrágot. Csak a lényeget szabadítottam ki.
– Aiden, csak hogy tudd Elliot eltűű... – robbant be a sátorba, én meg csak ártatlan pislogást engedtem meg felé. A helyzet kissé kínos volt, amitől én persze szokás szerint elvigyorogtam. Régen élveztem, ha másokat kicsit idegesíthetek. – Hát, akkor megtaláltad.  Öt percetek van, vagy a következő anyáék és Daniel lesz.
Nem akartam, hogy az öcsém előkerüljön. Csak sóhajtottam egyet. Ennyit arról, hogy jól érezzük magunkat… és talán tényleg jobb is lett volna ezt megtartani a nászéjszakára.
– De te nem is tudsz hazudni – közölte Aiden Bennel, de mindegy volt. Addigra ő már legyintett és ment is kifelé. Aztán jött is kintről a kiáltás a fehér golymókokról, én meg csak felpillantottam Aiden barna-szürke szempárjára.
Akkor gondolom tegyük ezt el a nászéjszakára… – sóhajtottam és szépen visszaigazítottam rá egy alsógatyát, csak egy utolsó csókkal illetve a legszebb részét, aztán felkeltem és begomboltam a nadrágját. Felhúztam a cipzárt.
Muci… nagyon félek… – bújtam hozzá és átöleltem. Kicsit könnyfátyolos lett a szemem, de akkor megint valami hang jött kintről. Nem akartam, hogy ezt is tönkre tegye valaki.
Elliot! – Daniel hangja csendült valahol, én az arcomat odanyomtam Aiden nyakához a fejemet. Nem akartam, hogy előkerüljön és ránk találjon. Nem akartam, hogy elrontsa a pillanatunkat. Ezért nyafogó hangod kiadva hoppanáltam. Nem túl messzire, a romok mellé az egyik oszlop mellé, aminek az árnyékába be tudtunk húzódni.
Aiden… még a színjátszos ízé előtt el akartam mondani. Fogadom, hogy örökre veled leszek. Akkor is, ha beteg vagy, ha szomorú vagy, ha csóró állatok leszünk, ott leszek és együtt küzdök veled. Úgy szeretlek, ahogy vagy, a sötétségeddel, a fényeddel, a fájó emlékeiddel és a boldog emlékeiddel. – Megcsókoltam lágyan. Aztán megint hozzá bújtam kicsit jobban és a puha, hullámos tincseivel játszottam. Közben a háttérben csitulni kezdtek a zajok, csak egy valaki lépése közeledett mind jobban.
Hát itt vagytok. Gyertek! Kezdődik a szertartás… utána smárolhattok a sarokba. – Hallottam meg Daniel dacos hangját.
Naplózva


Aiden J. Fraser
[Topiktulaj]
*****


Pirkadatkor a hajnalba olvadok

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 07. 21. - 22:58:22 »
+1


2002. augusztus 20.
outfit

take me to church



Nem is kellett volna, hogy meglepjen Elliot érkezése a sátramba. Sőt szinte számítottam is rá, hogy berobban az utóbbi diőben egyre stresszesebb lett, ahogy közeledett ez a nagy nap. pedig egyébként még csak miatta kértem fel egy kentaurt is, hogy meg legyen valósítva a szíve vágya. De ahogy hozzám ért, ahogy a szájába vett, csak hagytam magamat is sodródni, mert jól esett az ő kellemes érintése, és tudtam, hogy ezzel ő is levezeti a fezsültséget, ha szexre kerül sor.
De nyilván nem jött össze a dolog, az öcsém, és mindenki más is közebszólt. Mondhatni, nem ejtett zavrba benjamin feje, ahogy ránk bámult ELliottal együtt vigyorogtam egyet aztán pedig megforgattam a szememet az elszökött golymókos akcióra. Ő valahogy mindig így oldotta meg, ha valakir fedeznie kellett, inkább nem hazudott inkább magát keverte bajba, inkább ő sérült meg, csak hogy az ő igazságérzete se sérüljön de azért meg is védje azt akit akart. Nem mondta, de tudtam, hogy állandóam kínos szituációkba keverte magát, csak mert fedezte a hátamat, amikor éppen tilosban cigiztem a suli területén. Idióta barom. Nem sok időnk volt, ami kár volt, de azbban biztos voltam, hogy a nászéjszakát ennek fényáben nagyon is felejthetetlenné teszem. És azután az összebújás után még egy szakállfésű sem tudná rendesen kifésülni a hajunkat.
- Muci… nagyon félek… - gyengéden megsimogattam az arcát, ahogy hozzám bújt és beszívtam azt a kellemes illatot ami mindig ott bújkált benne, ami Elliotossá tette.
- Tudom, Nyuszi, tudom - dörmögtem, de Daniel hangja félbeszakított, én pedig idegesen feksóhajtottam, pedig közben teljesen visszahelyezkedtem a nadrágomba. Közben Elliot nyafogó hangjával kísérve beszippantott a feketeség, és egy romok melletti félreeső területre kerültünk. Nem sok időm volt Ellenállni, mert Elliot félrehúzódott velem. A holdfény szinte fátylat vont ránk, ahogy a tiszta, csillagos égbolt elterült felettünk azon a kis nyugalmas szigeten, ahová elmenekültünk a család és talán a kötelezettség elől egy rövid pillanatra. Elliot hangja kellemesen törte meg a puha csendet közöttünk.
- Na mi az, itt akarsz megerőszakolni, hm? szexi - mormogtam majd lehunytam a szememet és megcsókoltam. Engem is furcsán érintett ez az egész annyira nem én voltam, de tutdam, hogy mégis ezt akartam. Elliotot, magam mellett.
- Aiden… még a színjátszos ízé előtt el akartam mondani. Fogadom, hogy örökre veled leszek. Akkor is, ha beteg vagy, ha szomorú vagy, ha csóró állatok leszünk, ott leszek és együtt küzdök veled. Úgy szeretlek, ahogy vagy, a sötétségeddel, a fényeddel, a fájó emlékeiddel és a boldog emlékeiddel.
Összeszorult a torkom, nem tudtam, hogy mit feleljek erre a vallomásra, még mindig nem hittem el, hogy ez a világ engem befogadhat, azok után, amiket tettem, annak ellenére amilyne beképzeltül álltam mindenhez. És tényleg, Aiden te is beleillesz ebbe az egységes egészbe, tényleg van helyed ebben a kirakóban.
- Elliot... -suttogtam, és csak egy csókot leheltem a puha ajkaira, a nyelvem pedig úgy siklott át az ajkai között, mint kés a vajon. - te vagy a mindenem - én nem ragoztam túl. Sosem ragozta rúl, az Benjamin rezortja volt. Csak a tényeket mondtam, röviden. És az igazságomat. Ez pedig az én igazságom volt. Belesimultam egy újabb csókba, amit aztán Daniel zavart meg. Felsógajtva hajoltam el ELliottól, majd miután elengedtem, rájuk kacsintva előre vonultam.
Nem volt nagy pavilon a romok között, nyitott volt az egész. Polgéri stílusú volt egyszerű sötétezüstös székek, az oltárszerűség, amiben a kiégetős pinkben feszítő kentaúr állt, fején virágkoszorúval. Komolyan ennél nem lehetett volna egy kicsit visszafogottabb? És még perverz élmodozó vigyor ült a száján. A hozzá vezető út is rózsazsín rózsaszirmokkal volt beborítva, gonolom erről anyám gondoskodott. Mindenki kezében volt egy-egy világító lámpás, amit a terv szerint felengedtek volna, miután megtörtént a szertartás. Anya már ott várt a két családi ág sora között. Könnyes szemekkel rám nézett és belém karolt, hogy a kezemet szorongatva az oltár elé kísérjen a szűk családi kör között. Furcsa volt ezeket a lépéseket megtenni, mégsem voltak olyan nehezek, mint amilyennek képzeltem. A kentaúr mellett Benjamin állt, mint az én tanum, és le nem olvadt a szájáról az az önelégült vigyor. Én meg viszavigyorogtam rá, aztán megálltam a kentaur egyik oldalán és vártam, hogy ELliotot is bekísérjék, hogy utánna a szavinkkal is összekössük az életünket.
Ami csakis a miénk volt, és senki másé.
Naplózva


Elliot O'Mara
Adminisztrátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2021. 07. 22. - 17:25:29 »
+1

i promise
2002. augusztus 20.

a i d e n
thank you for loving
me when I still tasted
of heartache and war

style: for you zene: in the silence

– Tudom, Nyuszi, tudom – dörmögte. A hangja kellemes volt és megnyugtató. Persze, hogy tudta, hogy félek… ő Aiden. Azt is észreveszi, ha a legkisebb változás történik bennem. Még Nat sem ismert ennyire, hiába hittem, hogy ő lesz az én igazim.
Bár szükségem lett volna Aiden testének kellemes melegére, az ölelés is elég volt. A szex persze sok feszültséget képes lett volna felszabadítani, ám a simítása, a puha érintése a hátamon és a nyakánál összegyűlt füst- és kókuszillat egészen megváltoztatott mindent. Éreztem, ahogy a szívverésem közepes ritmusra vált és már nem éreztem a torkomban vagy a fülemben dobogni azt. Minden egészen másképpen hatott. A színjáték a családnak szólt, de a mondanivalója az egésznek, inkább csak nekünk.
Inkább csak hoppanáltam, mielőtt Daniel vagy valamelyik másik buzgó rokon ismét bedugta volna a fejét. Kellett egy pár pillanat kettesben, hiszen már olyan régen voltunk rendesen együtt. Régen… igazából egy napja, de ez a mai napi sürgés olyan zavaró volt. Szinte mindig elszakítottak Aidentől. Ezért ház hozzábújtam a csillagos ég alatt, az ezüstös holdfény fátyolosságában és csak élveztem az illatát.
– Na mi az, itt akarsz megerőszakolni, hm? szexi – mormogta és lehunyta a szemét. Ekkor hajoltam én is közelebb, hogy finoman elvesszek a csókba. Ez az egész esküvősdi a családdal, nem mi voltunk. Sem ő sem én, mégsem tehettük meg, hogy azt mondjuk: elszökünk. Aident csak nem rég kapta vissza Erica és Benjamin. Egyszerűen szükség volt rá, hogy ezeket a pillanatokat is velük éljék meg.
Ez a csodás kis holdfényes pillanat tökéletesen elég volt arra, hogy megtegyem a fogalmamat. Nem azt, amit majd odakint fogunk a többiek előtt. Ez a valóság volt, ami nem csak egy betanult sablonszövegre bólint rá.
– Elliot… – súgta a nevemet. Már ez is több volt, mint egy hosszú monológ. Régen nem volt velem ilyen belsőséges. Örültem, hogy a tavasz meghozta a mi áttörésünket. – te vagy a mindenem – folytatta. A szívem nagyot dobbant. Rövid volt, de mindent magába foglalt. Ez akartam lenni neki, valami végtelen dolog, amiben mindennap megtalálja az örömét, a szórakozását, a kikapcsolását, a menedékét. Én is adni akartam neki, nem csak elvenni. Ezért is szerettem volna megtanulni főzni vagy sütit sütni neki, hogy mikor hazajön legyent mit ennie. Nem tudom… csak adni akartam, hozzá tenni a kapcsolatunkhoz, bár egy ilyen helyzetben, két férfi között, gyakran nehéz megtalálnia az embernek a helyét… pláne, ha olyan maszkulin alkat van mellett, mint Muci.
Az újabb csókba összesimultunk. Mindennél jobban vártam a nászéjszakát és nem csak a szex miatt. Szerettem vele összebújni és beszélgetni, vagy csendesen várva, hogy odasúgja, mennyire szeret. Ez nekem elég volt a boldogsághoz, nem vártam semmi hatalmas dolgot. A csókot persze Daniel zavarta meg, szétrebbentünk és már ment is Aiden előre, hogy meginduljon a dolgára. Még hosszan utána pillantottam és nyeltem egy nagyot.
Most azon gondolkodsz, hogy megszöknétek? – átkarolta a vállamat és vezetett előre a romok közé. A szemem sarkából láttam csak, ahogy Aiden bevonult, mert közben megpillantottam Deant a bozontos vörös szakállával, szmokingba bugyolálva. A kezében ott volt a világító csokor, amit kaptam és ami Aiden szerint nyálas és menyasszonyos volt.
Remélem nem fogok hányni… – sóhajtottam és átvettem a felém nyújtott csokrot. Daniel még vállba veregetett és a násznép közé lépett, hogy ő is átvegye a kis lámpást, amit majd a végén az égbe eresztünk. Igen. Kicsit giccses, de bájos mégis ez az egész.
Anyád nagyon büszke lenne rád most, fiam. – Paskolta meg a vállamat Dean és nyújtotta felém a karját.
Óvatosan karoltam belé és hangosan sóhajtottam egyet.
Remélem akkor is az lesz, mikor hányok… – suttogtam, ahogy az andalító zene kíséretében megindultunk Aiden felé. Nem érdekelt, hogy lányos vagyok a csokorral, ilyen akartam lenni. Nem néztem a családra, mert nem számított semmi, csak Aiden szürke-barna szempárja.
A kentaur élénk rózsaszín szmokingját már csak akkor szúrtam ki, mikor odaértem. Elégedett bólintással pillantottam Aidenre, tudván, hogy ezt ő szervezte le. Az oltár egy apró kőkút volt, amibe néhány varázslatosan fel-felragyogó virágszirom úszott. Ez előtt ácsorgott a kentaúr, időnként a patáját csapkodva a földhöz. Közben Daniel is megpaskolta a vállamat, aki tanúként már ott várakozott.
A gyomrom csak akkor rezzent igazán össze, mikor a kentaur belekezdett a beszédébe. Nem volt hosszú, de kellően giccses ahhoz, hogy zavaró legyen: – Kedves Jegyespár, kedves vendégek! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy ezt a két varázslót a mágikus erők színe előtt és Merlin áldásával összeadjuk. Aki tud bármilyen olyan indokot, ami ezt a frigyet megakadályozza szólaljon meg most, vagy hallgasson mindörökre! – Nem várt, azonnal folytatta, hála az égnek. Nem szerettem volna megélni, hogy Nathaniel Forest berontson. Gyorsan a lényegi részekhez értünk: – Aiden James Fraser, fogadod, hogy az itt jelenlévő Elliotot házastársadul fogadod, vele leszel jóban, rosszban, betegségben, szegénységben, míg a halál el nem választ? – Aztán jöttem én: – Elliot George O’Mara, fogadod, hogy az itt jelenlévő Aident házastársadul fogadod, vele leszel jóban, rosszban, betegségben, szegénységben, míg a halál el nem választ?
Igen. – Bőgtem el magam, mint valami kisgyerek. De nem izgatott, hogy elcsuklott a hangom.
Nagy nehezen egymásra tornáztuk az aranycsillogású karikagyűrűket. Aztán jött végre a lezárás: – A varázsvilág mágikus erőinek nevében, házastársnak nyilvánítalak benneteket. Csókoljátok meg egymást! – Odahajoltam és átkaroltam a virággal a kezemben, hogy közelebb vonva elnyújtsam a csókot. A korábban befogott, hófehér golymókok pedig vidám, kissé magas frekvenciájú dalra fakadtak. Tudtam, hogy innen már csak egy kártyaintés, hogy ezt az egész helyet lagzihelyszínné változtassuk, s beusszanak az asztalok, a kaja is megérkezzen… na meg a pia, amire szükségem volt.
Naplózva


Aiden J. Fraser
[Topiktulaj]
*****


Pirkadatkor a hajnalba olvadok

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2021. 07. 25. - 21:51:41 »
+1


2002. augusztus 20.
outfit

take me to church



Rózsaszín, baszd meg. A kentaúr rózsaszínben volt, Elliot kezében az a giccses világító csokor, amitől kiégtem az esküvői rendezvényen. Komolyan, egy részem inkább rágyújtott volna egy cigire, és félrehúzódott volna, hogy a távolból gunyoros mosollyal nézze végig ezt a giccses cirkuszt. De nem, nem mehettem el, emrt ez a giccsi érte volt, a férfiért, akit szerettem, aki a mindenem volt, akivel a jövőmet akartam vele együtt. És miatta ezt a nevettséges kentaúrt is elviselem, meg a hülyén vibráló csokrot is a kezében. Ahogy felém vonult, a tekintetem végig az ő barnás szemébe nézett, nem is érdekelt más. Se ez a szaros szertartás, se semmi, csak hogy a végén végre együtt lehessünk, mint házastársak, hogy amíg csak bírunk egymás mellett működjünk. Ahogy mellém ért, végre elkezdődött a szertartás, és még közben ELliotra kacsintottam egyet, kellően szexin.
– Kedves Jegyespár, kedves vendégek! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy ezt a két varázslót a mágikus erők színe előtt és Merlin áldásával összeadjuk. Aki tud bármilyen olyan indokot, ami ezt a frigyet megakadályozza szólaljon meg most, vagy hallgasson mindörökre!
Erre meglehetősen hatásos fejjelm bámultam a kentarúrra, és így ő megköszörülve  atorkát folytatta a szöveget. Az kellett nekem, hogy betoppanjon a második após.  Gondoltam, hogy a kentaurok kellően drámaiak, de hogy ennyire. Merlinre. Reméltem, hogy nem kellett itt olyan hülye eskütételes szöveget utána elismételgetni, ami kellően kiégetős lett volna. inkább csak belefúrtam a tekintetemet a velem szemben álló Elliotéba. Megnyugtatott, miközben hallpttam, hogy a kentaúr szövegére majdhogynem felröhög Benjamin. Az veszélyes lett volna, mert akkor én is elröhögtem vonla magam és akkor az egész giccses szarságnak eltűnt volna a varázsa. Inkább nem néztem az öcsémre, elég volt a tudat, és belemerültem Elliot ragyogóan szép barna szempárjába.
– Aiden James Fraser, fogadod, hogy az itt jelenlévő Elliotot házastársadul fogadod, vele leszel jóban, rosszban, betegségben, szegénységben, míg a halál el nem választ?
- Igen - modtam, és még én is meglepődtem, hogy ezek a szavak mennyire könnyen és tisztán jöttem az ajkamra. Egy lágy kis szellő érte az arcomat, mintha csak apa és Chrissie érintett volna meg, de nem akartam ebbe mélyebben belegondolni, mert akkor lehet hogy én is elbőgtem volna magamat, mint ahogy most tette Elliot. Közben a gyűrűt az ujjára húztuk egymásnak. Mindig is azt hittem ennek súlya volt, de könnyen az ujjamra simult, és mintha ott se lett volna. persze tudtam, hogy mégiával itattuk át, hogy mindenhogyan összekössön minket. De valahogy nagoybb súlynak éreztem a házasságot, nagyobb kötelességnek régen. Vagy egyszerűen csak felnőttem.
A csókot hosszasan elnyújtottuk, hallttam a rokonokat tapsikolni, mert valahogy mindeki rágerjedt arra, hogy a házastársak csókolóztak nyilvánosan.
Közben mindenféle lámpások libbentek fel az égen, nyekeregtek a golymókok, és nem sokkal később beúsztak az asztalok a kajákkal, az alkohollal. Én pedig még midnig csak ELliotot csókoltam úgy, mintha nem is nagyon akartam volna elengedni. Aztáncsak elhúzdótam tőle annyira, hogy levegőt is tudjunk kapni.
- Még pár óra, és végre megtáncoltathatjuk a lepedőket - suttogtam a fülébe, mielőtt még elözönlöttek volna a rokonok gratulációi. Előbb Elliot családja jött oda hozzánk. Éppen Dean veregetett nagyban hátba, és komoly fejjel a kezembe nyomta a bárányt.
- Hmmm, hát köszönjük, Mr. O'Mara. Remélem a vérfarkasunk nem fogja megenni. - mondtam, erre persze valahonnan bekiabált Sean, aki már az asztalok körül ólálkodott.
- Kapd be Aiden!
- Már van akiét bekapom - kiabáltam vissza, majd ártatlanul rávigyorogtam Elliot mostohaapjára. Miközben a háttérben már nagyon örte az utat felénk az anyám is.
Naplózva


Elliot O'Mara
Adminisztrátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2021. 07. 26. - 16:47:39 »
+1

i promise
2002. augusztus 20.

a i d e n
thank you for loving
me when I still tasted
of heartache and war

style: for you zene: in the silence

Nem számítottak a világok, a lámpások, de még csak a taps sem, ami a csókunk alatt ugyanúgy ott volt. Nem is néztem fel az égre, ahogy mindenki elengedte a fénypöttyöket, amik egyre inkább távolodtak fel, fel az égbe. Talán rábólintottam, mikor Erica megkérdezte akarok-e ezt, vagy éppen amazt. De a lényeg nem ez volt, hanem az a csók, amiben összeforrtunk gyűrűstől, igenestől, mindenestől. Valahogy ez az egész hirtelen révben ért. Már nem csupán testileg voltunk egyek. Most már az életünk is végleg eggyé vált… legalábbis reméltem, hogy végleg. Az ujjaim közül kicsúszott a csokor és csak átkaroltam a nyakát az egyik kezemmel. A másik finoman a derekára simult, hogy odalent is összeérjen a testünk. Egyetlen hatalmas massza voltunk.
Szeretlek… – súgtam az ajkaira, ahogy elhúzódtam. A szemeibe néztem, a fényes barnába és a tompa szürkébe. Boldog voltam, mindenél boldogabb, hogy elveszhettem abban a pillanatban, mielőtt még letámadtak volna a gratulációkkal.
– Még pár óra, és végre megtáncoltathatjuk a lepedőket – súgta a fülembe, mielőtt végleg a vendégek felé fordultunk. Sosem vágytam ilyen esküvőre, mégis melegséggel töltött el a tudat, hogy én ehhez a családhoz tartozom. Kicsit megborzongtam a gondolattól, hogy hamarosan egymás karjában veszhetünk el. Ezt vártam a legjobban, hogy kettesben legyünk.
Alig várom. – Kacsintottam rá és kicsit végig simítottam a hajamon, hogy szexizzek neki.
Természetesen az első Dean volt. A karjában ott volt a kis bárány, akit hozott. Sejtettem, hogy nem sikerül majd Ericát meggyőznie egy egész nyájról. Az azért túlzás lett volna Hamutartó aprócska udvarán. Még így sem voltam benne biztos, hogy nem nyomnak fel a mugli szomszédok a rendőrzőknél… vagy mi a nevük.
Üdv a családban, fiam. – veregetteg meg Dean Aiden vállát. Láttam, ahogy kicsit meg is szorongatja, aztán a kezébe nyomta a fiatal bárányt. Az teljesen békésen tűrte, hogy mozgassák őt.
– Hmmm, hát köszönjük, Mr. O'Mara. Remélem a vérfarkasunk nem fogja megenni. – Mondta Aiden nagy boldogan. Sean persze már ott volt az asztalok körül szokás szerint, láttam, ahogy bele-beleszagol a tányérokba, meg megnézi magának a fehértulipános asztaldíszt. Ez utóbbit jó lett volna, ha nem falja fel, ahogy az asztal szélén sorakozó, dalolászó fehér golymókokat sem.
– Kapd be Aiden! – Kapta fel a fejét aztán Muci szavaira és morgolódva bökdösni kezdte a golymókokat, akik így néha-néha túl magasan énekelték a lágy muzsikát. Nem tudtam nem megmosolyogni a dolgot.
– Már van akiét bekapom – pillantott Deanre szinte ártatlan vigyorral a képén.
Vigyázz a fiamra, Aiden. – Morogta oda a mostohaapám, aztán hozzám lépett és hosszan megölelt. – Gratulálok! – Súgta a fülembe és megpaskolta a hátam, mielőtt elhúzódott volna. – Anyád örülne, ha láthatná, milyen boldog vagy. – Tette hozzá, majd távolabb húzódott. Már Ericát is láttam utat törni felénk, ám őt Daniel beelőzte és a kezembe nyomta a csokrot, amit korábban elejtettem.
– Ugye eldobod bátyus? Szeretnék megverekedni érte Bennel. Gratulálok. – Mondta és ő is odahúzott egy ölelésre. A másik kezével odavonta hozzánk Aident is. – Fraser, ha kárt teszel a bátyámba, letépem a farkad, világos? – Kérdezte és ugyanolyan kedves vigyorral nézett ránk, mint korábban.
Látod, az öcsém is szeret.– Nevettem el magam, ahogy Aidenre pillantottam. Volt egy pillanatnyi szünetünk, míg az asztalok között keringő tömegben senki sem tudta merre kéne menni. Imádtam, hogy még ez is képes volt káosszá válni.
Így sétált tovább végre utat engedve Ericának is. Megsimogatt az arcomat, aztán Aidenét is.
– Drágáim, annyira összeilletek. Jó titeket ilyen boldognak látni. – Suttogta meghatottan és Aiden arcára hangosan cuppanó puszit adott. – Annyira szeretlek titeket! – Tört ki könnyekben és ő is összeölelt minket. A válla felett láttam meg Bent. Lényegében már csak ő maradt, mert Metz Erica után mindkettőnket vállon veregette, Seantól meg nem vártam sokat, hiszen a golymókok és a vacsora ígérete lefoglalta.
Köszönöm… – Csak ennyit súgtam oda.
Naplózva


Aiden J. Fraser
[Topiktulaj]
*****


Pirkadatkor a hajnalba olvadok

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2021. 07. 28. - 23:25:12 »
+1


2002. augusztus 20.
outfit

take me to church

18+

A fellebegő lámpásik csillogó, meleg fénnyel pöttyözték be az eget, mintha felengedtük volna a csillagokat, mintha egy Kisherceg beli világba csöppentünk volna, ahol az égen lévő csillagokat lámpásokból festijük fel. Úgy éreztem, hogy egy kicsi mese jellegűvé vált az életem, és benne Elliot volt a rózsám, a rókám egyszerre, akihez mindennél jobban ragaszkodtam és akit mindennél jobban szerettem.
Ahogy odajöttek hozzánk gratulálni, nem iagzán figyeltem oda. vagyis ez csak részben igaz, igazából mindent megfigyeltem és midnenre emlékezni fogok még ötven év múlva is, hogy ki mikor jött hozzánk, miket adtak, vagy mondtak. De valahogy most a központban a szívem előtt Elliot volt, ő a legfontosabb, és ez a mi esténk. Iagzából alig vártam, hogy végre kettesben legyünk... de most ahogy anyámat és Benjamint láttam közeledni, a kecskével a kezemben, egy kicsit megint megdobbant a szívem. Hogy még nekem is lehetett esélyem egy ilyen életre, hogy nem hagytak el, hogy értem képesek voltak kűzdeni és kitartani. Hogy amikor eltűntem, Benjamin csak a hasamba vágta az öklét, mind a két alkalommal, hogy után aza nyám kókuszos pitét sütött, és összegyógyította minden alkalommal a sebeimet, hogy ELliot visszafogadott. Abban a pár évben, amit Amerikában vagy itt bolyongva töltöttem nem tudtam volna semmi iránt olyan hálát érezni.
– Vigyázz a fiamra, Aiden - mormogta Dean, mire én vetettem rá egy bájvigyort. Igazából nem is volt kérdés, hogy ezt fogom tenni, valahogy az anyja hófehér pálcája is képes volt engem elfogadni. Nem tudtam volna nem vigyázni rá, amúgy is én voltam a menőbb és a tökösebb kettőnk közzül.
– Ugye eldobod bátyus? Szeretnék megverekedni érte Bennel. - erre elröhögtem magam, és szinte éreztem a közelben lévő Benjamin szemforgatását. - Gratulálok. Fraser, ha kárt teszel a bátyámba, letépem a farkad, világos?
- Ennyire szeretnéd te is? Látod, Nyuszi, olyan npszerű vagyok, hogy ő meg is tartaná - vigyorogtam megint ártatlan szexi mosollyal. Majd hagytam, hogy meglapogassa és megölelgesse Elliotot. Végre odaért hozzánk anya is, rögtön kaptam is egy cuppanós puszit tőle az arcpmra, ami valahogy megmelengette a szívem. Olyan volt, mint amikor először váltunk el tőle, amikor a Roxfortba mentünk, és amikor hazajöttünk. Mintha megint minden visszakerült volna a rendes kerékvágásba.
– Drágáim, annyira összeilletek. Jó titeket ilyen boldognak látni.  Annyira szeretlek titeket! - sóhajtotta miközben ölelgetett minket és biztos voltam benne, hogy összeken minket a sminkjével. De olyat tettem amit nem ritkán. Sőt egy kezemen tudtam megszámolni eddig hányszor. De visszaöleltem őt. és ebben az ölelésben akkor abban a pillanatban olyan sok minden benne volt.
- Mi is szeretünk, anya - suttogtam, hogy csak ő hallja. Végül aztán odakeveredett Benjamin is, furcsán méregetve megállt előttünk. A karjába Esther karolt, és én vetettem felé is egy vigyorgást. Nem volt vele különösebben semmi bajom, a múltam része volt, már amennyire annak tartottam, és vicces volt Elliotot féltékenynek látni.
- Jól áll nektek a majdnem pingvin szerkó. Uncsi - vonta fel előttünk a szemöldökét BEnjamin, aztán csak fogta magát és beleboxolt a vállamba, olyan jól irányzott sportolói izmos ütéssel, mire felmordultam, aztán magáho ölelt, én pedig meglapogattam a vállát. - gratulálok gerlepár - tette hozzá viygorogva
- Persze, te kész lennél úgy az oltár elé állni, mint aki most készül Fidzsire. hawaii ingban, napszemüvegben, fürdőgatyában - mormogtam a szememet forgatva. Közben lassan elkotak a gratuláló tömegek és végre elmehettünk az asztalokhoz, az éneklő golymókok mellett. Egy hiányzott, a háttérben pedig Sean rohangált farkas alakban, egy szporán hanon éneklő golymókot üldözve.
- Milyen bájos, játszani akar - mondtam viygorogva Elliotnak, miközben leültünk, hogy megkezdődjön a szokásos procedúra, a piálás és a kajálás. De előtte még hosszasan magamhoz vontam ELliotot, hogy a vendégek szeme láttára elcsattanhasson a második hitvesi csókunk is, na meg azért, hogy irigykedjenek is. Utána meg az éjflig tartó dínomdánom vette kezdetét.

- Baszkii - túrtam bele  ahajamba, ahogy kissé támolyogva, kissé becsípve léptem be Elliotba karolva a sátram bejáratán. Kifogástalanul néuztem ki így is, hogy enyhén szét voltam csúszva. Holnapra szólt haza a zsupszkulcs, szóval midnekinek volt a területen egy kis bérelt sátra ami hangulatos volt. Kissé ingatagon, és kibazsott fáradtan kerestem Elliot ajkait, miközben kezemmel igyekeztem megszabadítani magunkat a cuccoktól.
Naplózva


Elliot O'Mara
Adminisztrátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2021. 07. 29. - 10:00:34 »
+1

 
i promise
2002. augusztus 20.

a i d e n
thank you for loving
me when I still tasted
of heartache and war

style: for you zene: in the silence

18+

Talán kicsit túlzottan is hálás voltam Ericának azért, amit tőle kaptam. Nem, nem csak Aidenre gondoltam ez alatt, hanem a családra, amibe olyan szívélyesen fogadott be. Mondhatta volna, hogy túl idős vagyok a fiához, hogy nem helyes, hogy ennyi idősen csak úgy elveszem tőle a lehetőséget, hogy éljen… megkötöttem valahol ezzel a házassággal. Engedtem, hogy elhúzódjon tőlünk és szépen elsétáljon. Még utána pillantottam, mielőtt Benjamin és az a csaj megérkeztek. Nem néztem a szőke lányra inkább, csak Aiden tükörképére próbáltam koncentrálni.
– Jól áll nektek a majdnem pingvin szerkó. Uncsi – jegyezte meg. Beleboxolt Aiden karjába, olyan Benesen. Erre elmosolyodtam, és kicsit megigazítottam megint a zakómat, jelezve, hogy én aztán nem vagyok pingvinnek öltözve. Örültem, hogy megölelték egymást. – gratulálok gerlepár – tette hozzá, mikor én is magamhoz vontam. Aidennel nem csak egy anyukát kaptam, hanem egy öcsköst is. Benjamin kicsit olyan volt, mintha az én testvérem is lenne. Daniel mellett kész felüdülés volt, hogy valakivel tudok főzni és bohóckodni.
– Persze, te kész lennél úgy az oltár elé állni, mint aki most készül Fidzsire. hawaii ingban, napszemüvegben, fürdőgatyában – mondta neki Aiden.
Szép lassan a gratulációk tovasiklottak. Mindenki elfoglalta a helyét az asztal körül… kivéve Seant, aki éppen farkas formában játszott kergetőset egy golymókkal. Az persze hangosan visongott, kevésbé élvezve a szituációt.
– Milyen bájos, játszani akar – jegyezte meg Aiden, ahogy leültünk mi is asztalfőhöz. Előttünk volt a legnagyobb asztaldísz, ami vagy harminc fehér tulipánból állt, középen meg volt egy aranypáva. Sejtettem, hogy az majd Aidennek tetszeni fog, a boltba is gyűjti az ilyen giccseket.
Van egy olyan érzésem, hogy a golymók inkább az életét félti. – Sóhajtottam egyet a jelenetre, ahogy mosolyogva elnéztem a mi óriás kutyánkat. Azt sem bántam, hogy Sean ilyen közel került hozzánk, kicsit örültem, hogy nem az utcán éhezik, hanem benyúl a hűtőnkbe, ha megkordul a gyomra. Volt egy olyan érzésem, hogy a mai menü nagyrésze is Seanban fog kikötni az én részemről… nem igazán tudtam, mit kéne enni, így a kiválasztását Ericára bíztam és biztos voltam benne, hogy az én ízlésemhez képest valami túl előkelőt választ.
A második házastársi csókunkba beleremegtem. Nem is tudom… valahogy könnyebb lett volna, ha csak ketten vagyunk. De ahogy meghallottam az „awww”-hangokat, tudtam, hogy ez kellett nekik. Ericának boldognak kellett látnia a fiát, Deannek boldognak kellett látnia engem, hogy megnyugodjon, sínen vagyok.
Az este jól sikerült. Legalább egy pofárka lángnyelvet mindenkivel innom kellett, közte meg folyamatosan jöttek a borok és a pezsgő. Pohárköszöntőből is kicsit túl sok akadt és tudtam, hogy ezt még a tömény csokitorta sem szívja fel, főleg, hogy abban meg rum volt.


Már elmúlt bőven hajnali kettő is, mikor betértünk a sátorba. Kicsit tántorogva kapaszkodtam a szintén tántorgó Aidenbe. Mindketten alaposan becsíptünk és mivel Mucit nem sokszor láttam ilyennek, valamiért őrülten szexinek találtam. A legutóbbi ivásnál túl gyorsan dőlt ki, nem tudtunk még csókolózni sem.
– Baszkii – mondta, miközben kissé behúzott a sátoba. Itt készült korábban, most viszont egy hatalmas ágy is helyet kapott. Számos ilyen sátrat béreltünk ki a rom környékén, hogy mindenkinek jusson pihenőhely. A csókba beleborzongtam. Éreztem az alkoholos leheletét az arcomon simítani végig. Minden olyan kibaszottul tökéletes volt.
Muci… szexi vagy részegen… – motyogtam, ahogy kikötötte a nyakkendőszerűséget rajtam… vagy kendőt vagy mi volt az. Én közben szétnyitottam az övet a nadrágján, hogy könnyen cipzározzam le és gomboljam ki. – Azt mondtad nagyon jó lesz a nászéjszakánk… – suttogtam és besimítottam az alsógatya alá, kicsit rámarkolva. Imádtam az érintését, hogy már annyitól is egészen beindul, hogy csak érintjük egymást… főleg, mert én is hasonlóan éreztem magam.
Muszáj lesz levenned ezeket a kényelmetlen cuccokat… – Csuklottam és közben tornáztam le róla a nadrágot és az alsót, remélve, hogy ki tud belőle lépni magától. Tovább simítottam odalent, a másik kezemmel a mellényt gomboltam rajta, aztán szedtem le a nyakkendőt is.
Naplózva


Aiden J. Fraser
[Topiktulaj]
*****


Pirkadatkor a hajnalba olvadok

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2021. 07. 29. - 21:01:09 »
+1


2002. augusztus 20.
outfit

take me to church

18+


Ahogy a sátor elzárt minket a külvilágtól, melyen így is eléggé ingatag lábakon álltam, teljesen olyan volt, mintha egy nem létező teher szakadt volna le rólam. Mindennél jobban csak arra vágytam, hogy ELliotot a saját csókjaimmal borítsam el, és ne engedjem ki az ágyból, úgy a következő örökkévalóságig. Francba, kibaszottul nyálas tudok lenni részegen, még szerencse, hogy Benjamin most tábvol volt tőlem, hogy ezzel szivatni tudjon. Amikor becsiccsentettem folyton idéztetett velem valami hülye beret amit én persze rohadt szenvedélyesen adtam elő. AZért én még így sem akartam a szilárd és megingathatatlan Aident kivetkőzni magamból ELliot előtt, szerettem én lenni az aki  erős és sebezhetetlen, még akkor is, amikor mindenki életét is meg akarja menteni, és minden átkot ő kap seggbe. De most úgy éreztem egyre inkább elmosódtak a határaim egy hatalmas nagy masszává, aminél nem láttam át, hogy hol is volt az a bizonyos ne lépd át vonal. Saját magamnak építettem meg a falakat, saját magam véstem a határvonalakat  aföldre, és most mégis az alkohol ködében egyáltalán nem láttam más, csak ELliotot. Mert ő volt most a legfontosabb, és akivel kurvára le akartam feküdni, hogy minél jobban érezzem őt a testemen.
- Muci… szexi vagy részegen… homályosan elvogyorodtam ahogy egyre határozottabban terelgettem az ágy felé, miközben egyik kezemmel forrón tútram bele a hajába, míg a mésikkal kezdtem kiszabadítan minden felesleges cuccából - Azt mondtad nagyon jó lesz a nászéjszakánk…
- Már most is nagoyn-nagyon jó, mert velem lehetsz, csakis velem - mormogom két hosszabb csók közben.
Ladobódtak végre a ruháing, az ujjaimmal végigzongoráztam Elliot bőrén, és csókolgatni kezdten, miközben még nem döntöttem le az ágyra. A legjobbat akartam neki adni, hogy az esténket, ami csak és kizárólag rólunk szólt, megkoronázzam. Lassan csókról csókra hhaladtam lefelé, hogy minden egyes kis centiét megérintsem, megízleljem, és hogy beborítsam minden olyannal, amit szavakkal nem tudtam kifejezni neki. Ajkaimmal finoman harapdáltam a hasán lefelé egészen az ágyékáig, hogy onnan lejjebb finom mozdulatokkal lényeztessem.
Nem csináltam túl sokáig, de éppen eléggá ahhoz, hogy felforrósodjon köztünk a levegő. Utána felegyenesedtem és finoman végigsimítottam az arcvonalának élén, hogy aztán ujjaimmal felemeljem elliot állát hogy rendesen belenézzek a szemébe.
- Ha rád néze, úgy érzem teljes vagyok - motyogom kissé bódultan és tompán az alkoholtól, de ahogy a szavak elhagyták a számat, nem tudtam nekik megálljt parancsolni, tudtam, hogy ezt mésnap meg fogom bánni, de egyszerűen csak tódultak kifelé a mondatok egymás után a számból. Minden, minden.
- Te vagy az, akihez mindig visszatértem, ahova úgy éreztem hogy ott menedékre lelhetek, akinél nem kell annyi álalrcot hordanom. Ne haragudj, ha megbántottalak, ha sebeket okoztam neked, ha feltéptem azokat. Hogy egyszerűen csak elhagytalak, mintha ki tudtalak volna tépni a szívemből, amiről azt hittem, hogy nincs olyanom nekem. Szeretlek, Elliot mindenemmel, amim csak van - dünnyögtem a fülébe, és lehunytam a szememet.
Ekkor dőltem neki, hogy lezuhanjunk a puha ágyra, ami talán nem volt olyan kényelmes, mint a Hamutartóban lévő ágyunk, de mégsem éreztem hogy a betonon feküdnék. Nem támadtam le, nem akartam túllenni gyorsan ezen, mintha csak egy szokásos szex lenne. Ez ennél több volt, ez volt az első közös éjjelünk együtt, mint férj és férj. Luxussal akartam neki ezt az éjszakát megadni, úgy, hogy azt sose felejste el.
Lágyan simítottam végig a testén, miközben nyelvemmel átsiklottam a puha ajkai között, hogy rátaláljak az övére. Lassan táncoltam vele, minden egyes pillanatot megragadva, hogy az a legjobb legyen. Olyan utakat járt be a kezem, amiket imádott, amikről tudtam, hogy felizgatja.
odakintről néha még be-be hallatszódott  anásznép egy részének a hangos cseveje, mi egészen hamar leléptünk, egyezerűen csak őt akartam. Nem volt már türelmem és energiám másra, csak Elliotra, és öürltem is, hogy az előbbi elszólásaimat, a remegő hangomat, a csillogó tekintetemet nem hallotta és látta senki más Ellioton kívül.
Lassan felkeltem mellőle, egy csókkal, miközben fölégördültem, hogy össze tudjam érinteni a csípőnket, miközben végig a tekintetét kutattam a billegő ágyban, mert az volt az egyetlen stabil pont most, és az elmúlt hónapokban is, ami egyenesben tartott.
Aztán egy finom mozdulattal összeérintettem a csípőnket, hogy lágyan lassú tánc ritmusával keringőzzünk a takarók és a párnák között.
Naplózva


Elliot O'Mara
Adminisztrátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2021. 07. 30. - 21:44:40 »
+1

i promise
2002. augusztus 20.

a i d e n
thank you for loving
me when I still tasted
of heartache and war

style: for you zene: in the silence

18+

Pontosan egy éve. Pontosan egy éve csókolt meg először egy mocskos szórakozóhely padlóján fetrengve, miközben egy mágiával átitatott medált próbáltunk megszerezni. Aident szétverték és majdnem engem is, még is az az este mindent megváltoztatott. Még emlékszem, ahogy először éreztem a nyomát a testemen másnap reggel... és azt kívántam, most is legyen így. Az alkohol talán kicsit erősebben dolgozott bennem. Minden érintése kellemes bizsergetést hagyott maga után. Kellemes volt, forró, lüktető. Csak ő tudta ezt kiváltani belőlem.
- Már most is nagoyn-nagyon jó, mert velem lehetsz, csakis velem – magyarázta két csók között az ajkaim közé. Csak sóhajtottam egyet, ahogy a szavai mögött különösen szexi birtoklási vágy húzódott meg. Imádtam, mikor kifejezte valamilyen módon, hogy csak és kizárólag magának akar. Olyankor férfias volt ezekben a pillanatokban.
A simításába egyenesen beleremegtem. Érezhette, ahogy az ujjai nyomán finom libabőr ül meg rajtam... de a csókok. Azok adták meg a kegyelemdöfést. Ahogy halad lefelé és a hasamon éreztem már a nedvességet, a vállára kellett támaszkodnom. Hangos nyögéssel vettem, amikor az ajkai odalent is rám fonódtak. Remegve, reszketve sóhajtoztam folyamatosan és úgy éreztem, menten összerogynak a térdeim, olyan közel van a gyönyör. De Aiden nem kínzott, nem... éppen csak a hangulatot hozta meg. A forróság megtöltötte a sátrat, ahogy felhúzódott újra.
Megemelte egy simítással az államat, hogy a szemébe pillantsak. Imádtam a tompa szürkét és a barna csillogó pillantás egységét.
- Ha rád néze, úgy érzem teljes vagyok  - motyogta. A hangja tompának tűnt a fülemben megülő furcsa búgás kicsit elnyomta... de még így is érezem, ahogy a részegségtől, s a túlzott érzelmességtől, hogy a gombóc nőni kezd a torkomban. Nem akartam szex közben bőgni, mert az olyan ciki, de a szemem könnytől csillant a sötétben. Ahogy odasimult hozzám.
- Te vagy az, akihez mindig visszatértem, ahova úgy éreztem hogy ott menedékre lelhetek, akinél nem kell annyi álalrcot hordanom. Ne haragudj, ha megbántottalak, ha sebeket okoztam neked, ha feltéptem azokat. Hogy egyszerűen csak elhagytalak, mintha ki tudtalak volna tépni a szívemből, amiről azt hittem, hogy nincs olyanom nekem. Szeretlek, Elliot mindenemmel, amim csak van - Súgta, ahogy a fülemhez hajolt. Éreztem, ahogy egy kis pityergős hüppögés tört ki belőlem.
- Én is nagyon szeretlek Muci... – motyogtam. Hagytam, hogy a súlyánál fogva kicsit lenyomjon. Így kerültem a puha ágyra, a hátam könnyedén ütközött neki és finoman átkaroltam a nyakát. Így húztam közelebb egy lágy csókra a férjemet. Még nem szoktam meg, hogy így nevezhetem, mégis a gondolattól többnek éreztem magam, meg azt, ami közöttünk van.
A lassú, mély csók egészen felforrosított megint. Az arcomon végig folytak a könnyek közben, ahogy a testünk lassú táncot járva össze-összesimult. 
A csípőnk összeért. Az ágy minden mozdulattal lendült velünk. Kicsit recsegett, kicsit billeget. A keringőtől hangosan nyöszörögtem újra és újra, minden mozdulatra. Szerettem, ahogy Aiden kitöltött, ahogy eggyé váltunk. A könnyek már csak benedvesítették az arcomat, nem követték újabbak. A forróság elterelte a figyelmemet az egészről.
- Ah... Aiden... – nyögtem a nevét, ahogy megfeszült a hátam. A forróság egyetlen hullámmal futott végig rajtam, ahogy finom, fehér nedvességgel borítottam Aiden izmosodó mellkasát és a saját felsőtestemet.
Naplózva


Aiden J. Fraser
[Topiktulaj]
*****


Pirkadatkor a hajnalba olvadok

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2021. 07. 31. - 19:19:40 »
+1


2002. augusztus 20.
outfit

take me to church

18+



Éreztem, hogy nem sok hiányzik nekem ahhoz, hogy telejsen elvesszek az élvezetben. Lüktetett  afejem az alkoholtól, és billegett az ágy is, miközben párás tekintettel bámultam az egyetlen biztos pontra az életemben, aki alattam fekütt és velem együtt mozgott. Élvezettel olvadt össze minden mozdulattal a testünk, és amikor Elliot felnyögött a nevemet sóhajtva, lehunytam a szememet, miközben végigszaladt rajtam is a remegés, mimözben hosszasan megcsókolva zuhantam én is az ágyra.
- Ah... Aiden..
- Imádlak - suttogtam még mindig párás hangon, auz alkohol miatt, miközben szexi mozdulatokkal leettem magamról Elliot finom nedvességét közben. Persze midnent istenien szexisen csináltam,d e ha vele voltam szerettem volna ezt még jobban kihangsúlyozni, hogy le legyen teljesen nyűgözve tőlem. Elnyúltam a puha ágyban, miközben az éjszakai csönd borult le teljesen az esküvő helyszínére.
- Na, megvalósult álmaid esküvője, Nyuszi? - kérdeztem, miközben  felkaparom az ágy mellől a leesett pálcámat, és egy intéssel romantikus gyertyafényes meleg hangulatot varázsoltam a sátorban. Igazából ezt a nászéjszakára tartogattam, de valahogy akkor nem volt ez eszembe. Egyszerűen csak érezni akartam és érinteni, de most vaalhogy a sátorból hiányzott a kellemes és romantikus kivilágítás, a saját fényei olyan unalmasan prűdek voltak.
- Azért az a rózsazsín virágkoszorú a fején egy kicsit túlzás volt - tettem hozzá szemforgatva, majd a piszkálás képpen gonoszul elvigyorodtam és ránéztem Elliotra. - Pucéran jobban nézett volna ki - kacsintottam rá ártatlanul, majd hozzábújtam és átöleltem. Jól esett az illata és a testmelege. Ahogy ebszélgettünk lasssan elnyomott valami édeskés álom, miközben az éjjel hajnalba fordult.
Zajra riadtam fel, egészen kora reggel, mert odakint mindeki készülődött.
- Basszameg - morogtam, másnaposan fejfájással ébredve, és kurvára nem örültem annak, hogy mindenkinek a kiabálását meg az összepakolását hallottam. Mekkora fos dolog már erre kelni az embernek az első házas napon?
- Nyuszi, kelj fel - ráztam fel Elliotot, miközben kipattantam az ágyból, és magamra kaptam egy szexi fekete inget sötét nadrággal, és pár intéssel rendbe szedtem a hajamat. Halottam hogy odakint rólunk bezséltek, hogy keltsenek e minket, hogy szóljanak-e nekünk, de nekem semmi kedvem nem volt hivatalos dolgokkal foglalkozni most, se segíteni a cuccok elpakolásába. - Szökjünk meg - vigyorogtam rá, majd amikor elkészült, csak magamhoz rántottam egy lenyűgöző mozdulattal és hosszasan megcsókoltam.
- Vár ránk egy nászút, mondjuk Norvégiában - kacsintottam rá, és elhoppanáltam, magunk mögött hagyva mindent, a sátrakat, a golymókokat és a valószínüleg megdöbbent arcokat.
Naplózva


Elliot O'Mara
Adminisztrátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #13 Dátum: 2021. 08. 01. - 08:43:41 »
+1

i promise
2002. augusztus 20 - 21.

a i d e n
thank you for loving
me when I still tasted
of heartache and war

style: for you zene: in the silence

18+

Az élvezett megbénította az agyamat. Nem tudtam gondolkodni, egyszerűen csak Aiden létezett… a teste által kiváltott ritmus, a lüktetés és az a felemás szempár, amibe egészen szerelmes voltam. Szinte éreztem a hiányát, ahogy elhúzódott tőlem, mintha egyetlen hatalmas űr maradt volna odalent, mert már nem töltött ki és hamarosan a csók is félbe szakadt. A teste mellém zuhant az ágyra, míg én levegőért kapkodtam már.
Imádlak – suttogta kissé remegő hangon. Még dolgozott benne is az alkohol, ami az én fejemet is eltompította. Ahogy ránéztem és láttam, hogy nyalja le az ujjairól a nedvességem, megint megborzongtam. El tudtam volna kezdeni előről… de az éjszakai csend emlékeztett rá, hogy el kéne dőlni, kipihenni az egész esküvőt. Most már egy egész életünk volt szeretkezni.
Na, megvalósult álmaid esküvője, Nyuszi? – kérdezte, miközben valamit matatott. Egyszer csak a pálcával a kezében pillantottam meg, amint egy intéssel meleg fényt varázsolt körénk. A gyertyák finom lángjai robbantak fel. Csak nyeltem egyet, belegondolva, mennyire tökéletes most minden s hogy talán már a pirkadattal együtt visszatér minden a megszokott kerékvágásba. Örökre a tudatomba akartam vésni ezeket a pillanatokat.
Hát nem tudom, az a kentaur eléggé menő volt. – Sóhajtottam és egy kicsit el is nevettem magam, ahogy eszembe jutott a rózsaszín szmoking, amiben volt. Hát talán még nálunk is feltűnőbb volt, de cseppet sem bántam a dolgot. Én nem szerettem szerepelni, legalábbis nem így. Egyedül Aiden és a családja miatt vállaltam be. Az enyémet aligha érdekelte, hogy mikor és hogyan házasodom meg. Nekem már nem volt anyám, aki finoman elsimítsa a ráncokat az ingemen vagy segítsen készülni, Daniel meg nem bizonyult éppen a lelkes öltöztetőnek, akire szükségem lett volna. Irigyeltem Aident Ericáért…
Azért az a rózsazsín virágkoszorú a fején egy kicsit túlzás volt – magyarázta és közben találkozott a pillantásunk. – Pucéran jobban nézett volna ki– gonosz kis vigyorral az arcán folytatta. Hozzám bújt, átölelt, éreztem, milyen forró a teste és hogy mennyire erősen lüktet a szíve. Cseppet sem bántam, hogy most így összesimulhattunk.
A kentaurok amúgyis általában pucérok, Muci… – suttogtam és lassan éreztem, ahogy elpilledek. A testem megadta magát az alkoholnak és kimerültségnek. Talán motyogtam még valamit a kentaurról, mielőtt végleg elnyomott volna az álom Aiden karjaiban. Mély álom volt, hosszú és pihentető.


Nyuszi, kelj fel! – Megrázkódott az egész testem. Erre riadtam fel, miközben éreztem, hogy Aiden már kipattant az ágyból. Hallottam, ahogy matat valamivel. Alig tudtam kinyitni a szememet, ő már a haját igazgatta a varázspálcájával. Kintről hallottam, ahogy a rokonság hangja szűrődik be. Valamit rólunk beszéltek, de még túl fáradt voltam, hogy megpróbáljam kivenni.
Aludni akarok… – közöltem rekedt, nyafogós hangon, ahogy megdörzsöltem a szememet. Azt sem figyeltem, mihez nyúlok, csak elkezdtem öltözni és rendezgetni magam, néha-néha megállva, hogy lehunyjam a szememet. El tudtam volna aludni állva. Talán kettőkor ért véget maga a vacsora, aztán még szexeltünk… és nem hittem benne, hogy három óránál többet aludtunk.
Szökjünk meg – mondta. Megint kinyitottam a szememet, láttam, hogy Aidenben több energia van, mint bennem. A vigyorától és a szavaitól egészen megremegett a gyomrom. Aztán közelebb lépet, magához vont, a csókban pedig hagytam magam elveszni. Imádtam az ajkai, a nyelve nedvességét, hogy most már tényleg birtokol engem… ez a tudat egészen beindított, akárcsak a megszökés iránt vágy. Átkaroltam és hozzásimultam.
Vár ránk egy nászút, mondjuk Norvégiában – kacsintott rám, majd hoppanált bele a sötétségbe.


KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 1.372 másodperc alatt készült el 45 lekéréssel.