+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Roxfortos diákok
| | | |-+  Hugrabug
| | | | |-+  Merel Everfen (Moderátor: Merel Everfen)
| | | | | |-+  Or are you just happy to see me?
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Or are you just happy to see me?  (Megtekintve 296 alkalommal)

Merel Everfen
[Topiktulaj]
*


VII. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2021. 07. 17. - 00:11:05 »
+1

Az előző részek tartalmából

-Már kezdtem is volna elgondolkozni, hogy még a varázslódivat mércéjével is fura szabásmintával van dolgunk. Vagy hogy a reneszánsz gatyapőc ideje jött el, hogy reneszánszát élhesse.
Nem.
Eszembe se jutott ezen gondolkodni mostanig, amikoris ezzel akarok kötözködni, amivel merek fogadni, hogy amúgy mindketten tisztában vagyunk. Nem mondom, hogy átlátszó lennék, de vannak terek, ahol közismerten közel se vagyok csábítóan titokzatos. Inkább hírhedten jól ismert.
-Hát nézzük csak,.. úgy négy-nyolc jól dekoltált vagy szűk-vékonyan öltözött kidolgozott férfitest, potenciálisan diszkréten olajozva, akiknek a vonzóságáról tinilányok százainak egybevágó véleménye ad iránymutató felmérést? Szemben egy fiúkával, akinek eddig egy, tisztázatlan mértékig kettyós követője van. Bár tény, hogy közvetlenebbül kézzelfogható...
Kihívóan végigsimítok egy ujjal a mellkasán, mielőtt pimasz mosollyal ellépek körülnézni, mint ha már az említett zenekart keresném a tekintetemmel. Természetesen aztán csak megfogom a kezét, és vele indulok. Azt nem mondom, hogy ez szükséges támasz is, egy sört azért még én is bírok botladozás nélkül, láb és nyelv terén is, de valljuk be, hogy azért érzek némi forgómozgást, ami fizikailag nem létezik.
-Igazábóóól,.. van errefele egy tisztás, ahol egész jól lehet csillagokat nézni...
Az ajtón kilépve, Dominic kezét nem engedve el hátrafordulok, csókot dobni bizonyos, bár talán csak látni vélt személynek, hogy aztán néhány lépés múlva forduljak mégegyet, keresztül a valós téren, rántva magammal Monstrót is a túloldalra.

A tisztás ezúttal füves, a sziklarögnek elnézhető, hogy nem mászott sehova, a vastag, kidőlt fatörzs valamivel korhadtabbnak tűnik, és egyértelműen mohásabb, mint emlékszem. Persze három év távlatából mondhatni kézenfekvő ennyi különbség.
A félelem biológiai hiánya, és egy gondosan nevelgetett dacos magabitosság közös gyermekeként csak most kezd eszembejutni, hogy éppcsak becsípve hoppanálni egy olyan helyre, ahol korokkal ezelőtt jártam, egyszer, és nem a környezetet figyelve alaposan, az nem volt azért annyira garantált, hogy ne felejtsünk semmit a fogadónál. Gyanítom, ugyanebből a makacsságból kihúztam viszont. Gyakori jellemzője a mágiának az akaraterő igénye, ami alapján ezt az egész dolgot nekem találták ki, én kérem már Roxfort előtt is makacsságot reggeliztem. Jó hobbit módjára napi kétszer minimum.
Talán, esetleg, Monstroba belecsíphettem valahol véletlenül egy kicsit, de ugyan kérem, ha így is lenne, csíptem már bele jobban direkt.
-Látod, még ülőhelyet is foglaltam- dobok be a változatosság kedvéért most csak bájvigyort. Amennyit feltehetőleg mi ülni fogunk itt... Még ha valami italt hoztunk volna, úgy alibinek, de náh...
Naplózva


Dominic R. Monstro
Mardekár
*


a túl szőke srác

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 07. 20. - 08:19:48 »
0


t i s z t á s

Merel

2002. május 29.

- Hát nézzük csak,.. úgy négy-nyolc jól dekoltált vagy szűk-vékonyan öltözött kidolgozott férfitest, potenciálisan diszkréten olajozva, akiknek a vonzóságáról tinilányok százainak egybevágó véleménye ad iránymutató felmérést? Szemben egy fiúkával, akinek eddig egy, tisztázatlan mértékig kettyós követője van. Bár tény, hogy közvetlenebbül kézzelfogható...
Merel válaszára gúnyos vigyorra húztam a számat. Hát persze, az olajozott, izmos férftitestek… azt mindenki túlértékeli. Egy nem éppen kigyúrt állat is lehet vonzó, sőt, jó esetben sokkal vonzóbb. Mi a jó azon, hogy egy széles váll és egy vaskos nyak tetején egy kis gömb ül fejcímszóval? Dögunalom.
- Olajozott, izmos férfitestet? És azon mi érdekesebb nálam? Még akkor is, ha négy vagy épp nyolc van belőle… akkor is olyan, mint egy torz nyalóka, aminek a teteje kisebb, mint a fogója. Nem sok tartalom lehet benne – mondtam. Nem kéne persze ítélkeznem, hiszen én sem vagyok egy észlény. Mégsem kell kigyúrnom magam ahhoz, hogy rám nézzen egyáltalán valaki. Persze a csúnyácska arcról is könnyen elvonja néhány izom a figyelmet.
- Ez romantikusnak hangzik – válaszoltam. Nem kérdeztem rá inkább, hogy volt-e valakivel ilyen élménye. Az expasik témakörét amúgysem éppen kellemes feszegetni, ahogy az excsajokét sem, mint azt Ophelia esetében is tapasztaltam.

A hoppanálás kis hányingerrel járt. Az persze szinte azonnal elmúlt, mikor megérkeztünk és kicsit körbe tudtam nézni a füves tisztáson és venni egy mély levegőt. Egy kidőlt fatörzs is volt ott, mintha csak padnak szánták volna. Egy kevés moha is borította, amitől egészen mesebelinek tűnt.
- Látod, még ülőhelyet is foglaltam
Bólintottam egyet a korhadó törzset nézve. Aztán elvigyorodva Merelre pillantottam. Nem voltam benne biztos, hogy tényleg történni fog közöttünk valami. A magabiztossága néha kicsit rám ijesztett és nem tudtam, merjek-e kezdeményezni. Egyrészről akkor meglátta, hogy nem vagyok izmos, másrészt azt is látta volna, hogy semmi tapasztalatom nincs. A semmi túlzás, egyszer összebújtunk Opheliával, mikor még kevésbé volt őrült.
- Ez egy ilyen smárolós hely? – kérdeztem, ugyanis sosem hallottam róla és nem is jártam erre. Persze eleve nehéz volt a normális kommunikációra koncentrálnom, mert odalent még mindig bizseregtek és lüktettek dolgok. - Csak mert, akkor… – beszéltem halkabban, és közelebb léptem hozzá, hogy megcsókoljam.
Naplózva


Merel Everfen
[Topiktulaj]
*


VII. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 07. 20. - 20:16:38 »
0

-Naa, azért nem testépítőt vagy belga kékmarhát mondtam, csak szép ízlésesen, csak jól kell eltalálni az arányokat- piszkálódok tovább, Monstro hangnemére rálapátolva még. -De nyugi, ezek csak rocksztárok, őket még fölül tudhatod múlni.
Ha mondjuk egy Schwarzeneggerrel kéne versenybe szállnia viszont - szigorúan a nyolcvanas évekes akciófilmjeiből a komolytalan humorral - vagy akkor már ne felejtsük el a kedvenc hercegnőnket, Joshua Davist,..
...Valószínűleg továbbra is jó esélyekkel indulna, tekintve hogy ellenkezőleg nekem nem lennének említésreméltó esélyeim, legfeljebb képzelegni. De ez a legnagyobbrészt úgyis arról szól, hogy túl szórakoztató így tormentálni a drágát. Csak meg ne lepődjek, ha véletlen elijesztem...
-Már a csillagnézés, vagy a csillagnézés?- incselkedek is tovább inkább olyan témában, amitől kevésbé érezheti fenyegetve magát.

Apropó csillagnézés, ne felejtsek el nem gondolni jobban bele, honnan is ismerős ez a helyszín. Mármint, tagadhatatlanul meghatározó epizód volt, hosszabbtávú vonzataival együtt is, de jobban járunk, ha a nosztalgiát hagyjuk a rákba azon túl, hogy az elmaradhatatlan spéci válltáskám nem lenne nálam anélkül. Fura és eseménydús nap volt, főleg így azóta elfogulatlan fejjel visszatekintve, szóval inkább hagyjuk is...
Milyen jó, hogy Monstro pont belekérdez gyanútlanul... bár az inkább máshol volt már.
-Vagy az, vagy titkos banyák titkos találkozóhelye- vigyorgok inkább remélhetőleg a szokásos pimaszsággal, és hagyom közelebb húzni magam.
Viszont leszek jó gonosz, és rábízom a csókot, csak mármár passzívan viszonozva, például a preemptív "visszatámadás" helyett, ami magamat ismerve hevesebb kedvemben még elkerülhetetlen is lenne. De had érezze úgy, hogy próbálkoznia kell.
-...De tekintve, hogy ők nincsenek itt, hogy megkérdezzük, melyik...
Najó, a második kört megkaphatja a tormentálása nélkül is.
Naplózva


Dominic R. Monstro
Mardekár
*


a túl szőke srác

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 07. 25. - 10:39:22 »
+1


t i s z t á s

Merel

2002. május 29.

Merel kékmarhás megjegyzésére csak felvontam a szemlödököm. Minden bizonnyal még egy visszafogott, arányos izomaggyal sem tudtam volna felvenni a harcot, hiszen rajtam semennyi izom sem volt. Igazság szerint nem voltam egy nagy sportember, amit apám időnként fel is hánytorgatott, olyankor elmentem futni, hogy bizonyítsak. Az unalom viszont gyorsan rám talált és a sportot inkább az evés váltotta fel. Hízékony nem voltam, így nem látszott meg, amiket összeettem.
- Inkább csillagnézés – mondtam és picit zavarnak is éreztem magam. Értettem mire gondol csak a hangsúly miatt, de még mindig nem tudtam elég tapasztalt vagyok-e hozzá. Merel bizonyára nem is tudta, milyen híre van az iskolában. Azok alapján viszont, amit pletykálnak ő sokkal tapasztaltabb nálam.

Kicsit a gyomrom is megrándult, ahogy a tisztásra értünk és tovább gondoltam vajon mit művelhetett korábban ezen a helyen valakivel. Meglehet nem én voltam az első légyottja az erdőnek ezen szakaszán. Nyeltem egyet, mintha attól magabiztosabb lennék, sőt még egy vigyort is magamra erőltettem.
- Vagy az, vagy titkos banyák titkos találkozóhelye – vigyorodott el pimaszul, ahogy közelebb vontam magamhoz. Rövid csókot adtam neki, ám nem találtam annyi viszonzásra, hogy megjöjjön az önbizalmam. Opheliával, azzal az egyetlen alkalommal, szószerint egymásnak estünk. Nem is emlékeztem pontosan hogyan kerültek le a ruhák és mi történt, csak a testem a reakciója maradt meg. Forróságot éreztem, meg vadul lüktetett bennem minden. Merel viszont kicsit elbizonytalanított. Biztosan valami nagymenő fiúkhoz van szokva… vagy férfiakhoz.
- ...De tekintve, hogy ők nincsenek itt, hogy megkérdezzük, melyik...- jött a folytatás. Bizsergést éreztem az egész testem ugyan, amit valószínűleg az ital és a hormonok együttese váltott ki.
- Sok fiúval voltál itt? – kérdeztem nyíltabban. Nem estem neki, hogy letépjem róla a ruháját, csak az anyagot piszkáltam, finoman az ujjaim közé csípve. Azért próbáltam beszélgetni, hogy legyen időm összeszedni a bátorságom. Megpróbáltam leküzdeni az érzést, hogy a lány távolságtartónak tűnik. Szívem szerint meg is kérdeztem volna, mennyire tartja komolynak ezt, ami közöttünk zajlik, de az igazság az volt, hogyha azt mondja, nem igazán, akkor is le akartam vele feküdni… csak még nem voltam benne biztos, hogy a tisztáson.
- Csakhogy tudjam, mennyivel kell versenyeznem – megcirógattam kicsit a haját, végig simítottam a nyakán és a mellein, ott kicsit meg is állt a kezem, mintha véletlen lenne. Aztán hirtelen mozdulattal felkaptam, hogy együtt dőljünk el a fűbe és félig ráfekve, megint röviden megcsókoljam. Bénának tűntem és az is voltam.
Naplózva


Merel Everfen
[Topiktulaj]
*


VII. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 07. 29. - 12:04:29 »
0

Olyan cuki, amikor elillan a menőgyerek-magabiztossága, és csak tátog esetlenül ...Merelkedrága, valószínűleg ezért nem volt még rendesen, teljes mértékben mondható pasid, mert folyton ezt csinálod, és elijeszted őket. Pláne a saját korosztályodban ezek még csak fiúkák, akik most kísérletezik ki a férfi identitásukat, persze hogy rosszul fogják bírni, ha fogod az összes magabiztos önelégült pimaszságodat, és beléjük lépsz vele. Gyakorlatilag önmagad shotgun-apukája vagy.
Tudod, csak hogy számolj ezzel is.
-Egyszer jártam itt eddig, és amúgy kést venni egy tábla csokiért. Mármint speciális, és jó ekkora, tálcányi tábláról beszélünk.- Remélhetőleg ez segít elbagatelizálni a hely históriáját annyira, hogy ne konkurensnek érezze. És jól elhallgatva egyéb eseményeket, amik ugyan nem voltak túl jelentősek, de azért eléggé illusztrálnák, hogy néhány évvel ezelőtti Merelkedrága is csak a baj meg a szégyen volt. Amúgyis mint tudjuk, milyen jó ötlet lehet randevún korábbi partnereket kitárgyalni.
A hírem miatt kérdezi vajon? Ismerem a rólam szóló pletykákat - bárki, aki Bern szobatársa, ismeri mindenkiről az összes pletykát, akár akarja, akár nem - nagyrészt nagyon jókat szoktam szórakozni rajta, mert tudom nem venni magamra, és így nézve derítően röhelyes dolgokat találnak ki az unatkozó diákok. Amelyiken nem, azok meg csak meh, mert túl szembetűnően teljesen légbőlkapottak. Kell egy egészséges morzsányi igazságalap, amin el lehet indulni. De belegondolva, miután azok még több tanárunk dominájaként is beállítottak, valóban... ha erre alapozol, tényleg megfélemlítőnek hangozhatok...
Vallani szoktam, hogy ha hírem elrettent attól, hogy megismerj ténylegesen, amúgy se bírnád a személyiségemet sokáig, de ja, kezdem látni az ezzel járó akadályokat.
-Meglepődnél, mennyit beelőztél már azzal, hogy megpróbáltál rajthoz állni- sejtelmeskedek, remélve, hogy azt jobban értékeli, ahol az egóján simítok végig, mint ahol a "megpróbáltál" még mindig elég feltételes módul hangzik - pedig inkább arra értettem, hogy ezt első lépésként már megtette, és még nem menekült vissza.
-Minőségellenőrzés?- vigyorodok a szokásos pimaszra, ahogy a keze megáll tétovázni - vagy pont nem tétovázni - és a pozitív visszajelzés kedvéért az egójáról felsimítok közben a tarkójára, a haját birizgálni.
Váratlanul ér, ahogy felkap, de ez koránt sem ellene szól. Belevigyorgok a csókjába, és jobban a tarkójába kapaszkodva, nehogy szökni akarjon, hosszan, hevesen viszonzom a csókot. Csak hogy egyértelmű legyen, megéri bátornak lenni, pont ezt hiányoltam már annyira valakitől.
Naplózva


Dominic R. Monstro
Mardekár
*


a túl szőke srác

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2021. 08. 07. - 11:39:47 »
0


t i s z t á s

Merel

2002. május 29.

A helyszín tetszett, de ahogy kettesben maradtunk a magabiztosságom is kicsit megingott. Eddig egyszer voltam együtt lánnyal és akkor úgy éreztem nagyon jól ráhangolódtam a dologra, de Merel tekintetétben volt valami zavarba ejtő, a megjegyzéseiről nem is beszélve. Tudni akartam mekkora az a bizonyos kokurencia, akivel fel kell vennem a versenyt. Persze a válaszából nem a lényeg maradt meg, hanem a méretesnek leírt tábla csoki.
- Most én is meg tudnék enni egy akkor csokit… – köszörültem meg a torkomat és elvigyorodtam. A gyomrom ugyanis már az édesség említésétől is korogni kezdett. Képtelenség volt megérteni, hogyan lehetek állandóan éhes, de nem is próbáltam komolyabb magyarázatot találni rá. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy egy kicsit nyugisabban kezeljem a helyzetet, habár Merel híre még mindig ott motoszkált a fejemben. Elég sok emberrel összeboronálták már, még tanárokkal is, és még Aerith is úgy vélte, hogy a legtöbb pletykának van némi igazság alapja. Inkább nyíltan rákérdeztem a mennyiségre.
- Meglepődnél, mennyit beelőztél már azzal, hogy megpróbáltál rajthoz állni – nyeltem egyet és elvigyorodtam. Az izgalom persze tovább tetőzött bennem, de az egósimogatást azért érzékeltem a mondanivalója mögött. Bátorságom volt odahajolni hozzá, meg minden, csak féltem, hogy elszerencsétlenkedem, mint a legtöbb dolgot. Valójában a kérdésére sem tudtam válaszolni, annyira erősen éreztem magamban lüktetni azt az italt. Az ösztönök irányítottak, így a bénaságom ellenére sem álltam le.
A földre kerülés kicsit elszerencsétlenkedtem, mert alaposan beütöttem a térdemet, de végül, ahogy fölé kerültem és kinyújtottam a sérült végtagot a fájdalom is csillapodni kezdett. Egészen kicsit béna voltam.
A tenyerem finoman simított végig a teste vonalán a rövid csókunk közben. A hajpiszkálástól csak sóhajtani tudtam egyet az ajkai közé. Nem bántam cseppet sem, hogy közelebb kerültünk, hogy a csók hevesebb és hosszabb lett. A tenyerem persze tovább vándorolt a derekára, a csípőjére, végül hátra simulva a fenekén állt meg, hogy úgy vonjam közelebb magamhoz. Ezután tértem vissza a mellkasára és próbáltam róla letornázni a ruhát. Nem is tudom, csak látni akartam, így picit elhúzódtam az ajkaitól.
- Ezek a női ruhák… - vigyorogtam kicsit kétségbeesetten, mert nagyon nem boldogultam seohgy sem vele.
Naplózva


Merel Everfen
[Topiktulaj]
*


VII. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2021. 08. 08. - 23:41:09 »
+1

getting spicy

Az a tábla csoki - ami már évekkel ezelőtt rég elfogyott - tényleg ennyire megragadja mindenkinek a figyelmét?
-Na majd legközelebbre szerzünk azt is.
Egy rajztáblányi bájitalos csoki... bár gyanítom nem pont a kedvderítősre lenne esetünkben szükség, ami lehetőségek széles skáláját tárhatja fel, ahelyett milyennel kísérletezhetnénk még. Nem is rossz ötlet...
De úgy tűnik, Monstro bátorsága is megkerül, úgyhogy diszkréten átruházom rá az események vezetését, itt-ott megösztökélve néha persze. Kész sztereotíp macska tudok lenni, ha ahhoz van kedvem, megengedem, hogy kényeztess, és csak hátradőlök élvezni a teljeskörű ellátást, ami kijár. Esetünkben, vagy szándék, vagy csupán megingó egyensúly okán, egész szószerint értve azt a hátradőlést. Nyekkenek egyet, de kit érdekel, estem én már nagyobbat seprűről, és a földnél is keményeb a gurkó.
Is.
Ahogy Dominic is további felfedezésekre isndul, a hajáról visszatérve a nyakára, onnan besimítok a ruhája alá, a lapockájával ismerkedni egy kicsit. Ahogy távolodni kezd, onnan ki is körmölök a bőrén, csak az izgalom kedvéért, és épp csak annyira erősen.
Felkönyökölök, az egyik vállam kihívóan kilógva már a skarlát ruhadarab nyaknak szánt részén, továbbjutni nem akar a folyamat.
-Talár, neked is van ilyened akárhány- élcelődök, bár ha roxforti egyenruháról van szó, nem egészen helytálló, az előlről egy gomb híján teljesen nyitott - meg ruhán felülre szánják. Ez a dísztalárom, ahol a szegély összetalálkozik a nyakamból lejövet, egybefüggő darabként folytatódik, úgyhogy ha azt akarjuk, hogy a legkevésbé allatsszon alkalmi ruhának, teljesen helytállóan írható le bokáig érő pólóként.
De ha már így elakadtunk úgyis, Dominic szemébe fixírozva a tekintetem, elő is halászom a dekoltázsomból - igen, figyelme tárgyai közül - a varázspálcámat, természetesen egy kihívó szemöldökvonással fűszerezve. Amúgy se kényelmes ott annyira, ha nem magam kihúzva állok.
És hogy csavarjak egyet az érdeklődésén, benyúlok a pálcával a hátam mögé a talár alatt. Vajon mennyire tudja egy alohomora szabadon értelmezni magát? A hírhedt kapocs a hátam közepén még tud valahogy kifacsart értelemmel mechanikus zárnak számítani?
Náh, diffindo, most nem akarok macerálni. Úgyis csak egy varázslat megjavítani.
A nyíróbűbáj ugyan nonverbális volt, de bízok benne, hogy ha Monstro nem eleve rájött, mivel ügyeskedek, úgyis mindjár felfedezi, mi vált az imént lazábbá.
Persze a külsőbbik, dísztalár réteggel még így is neki kell megküzdenie, mindent azért nem adhatok ingyen. Oké, egy kihívó pillogást még hozzátehetek az ajánlathoz.
Naplózva


Dominic R. Monstro
Mardekár
*


a túl szőke srác

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2021. 08. 10. - 16:20:13 »
0

 

t i s z t á s

Merel

2002. május 29.


18+
testiség és hasonlók

Merel érintése a hajamban, a nyakamon, szépen tovább vándorolt a ruhám alá. Érezhette, hogy egészen szálkás vagyok, de nem túl izmos. Az a kigyúrt verzió, amit korábban emlegetett nem én voltam. Ahhoz biztosan többet kellett volna edzeni, de nem volt rajtam sok zsír. Próbáltam én is kicsit gyorsabbra venni a tempót, hátha sikerül kiszabadítanom a ruhájából végre. Ahogy kicsit felkönyököl és lecsúszott a válláról az anyag, finom puszit adtam a felszabadult bőrfelületre.
- Talár, neked is van ilyened akárhány – mondta. Éreztem, hogy jól szórakozik rajta, én viszont már tényleg úgy éreztem, hogy hamarosan a nadrág is szétreped rajtam. Kemény cuccot keverhettek abba az italba, ha ilyen hatást vált ki belőlem. Opheliával nem éreztem ennyire kétségbeesetten szükségesnek a dolgot. Most viszont a gondolataimban ott lüktetett, hogy muszáj, muszáj, muszáj megtennünk.
- Az a talár még csak nem is hasonlít erre - válaszoltam az élcelődésre. A lélegezetem viszont eladtak a következő pillanatban. A tekintetem követte a mozdulatot a dekoltázshoz, szépen elidőztem a formákon, míg ő a pálcáját húzta elő. Valami, mintha szakadt volna, de a hang elég tompa volt.
Végül úgy döntöttem másképp oldom meg a dolgot. Lenyúltam a bokájához. Úgy simítottam végig a lábain, hogy feltűrjem vele a ruha anyagját. Így egészen be tudtam feküdni a lábai köz. Még jobban érezhette a nadrágom alatti forróságot, ahogy teljesen odasimultam. Tovább túrtam fel az anyagot, hogy minél több bőrfelület villanjon ki. Kicsit lejjebb is csúsztam, megpusziltam a hasán a bőrt, aztán óvatosan meg is harapadtam és egészen addig csókoltam fölfelé, míg ki nem villantak a finom, nőies domborulatok.
- Ez volt a jó megoldás… – suttogtam, ahogy felsiklottam megint az arcáig és megpusziltam az ajkait röviden. Aztán újra, újra és újra. Úgy éreztem képtelen volnék tovább tartani magamat. Nem akartam gondolkodni már, csak tovább lépni a következő szintre, amikor remegve összeforr a testünk.
A tenyerem végig vándorolt az oldalán, megint kitapintottam a teste alakját. Aztán a medencecsontjánál elkezdtem letornázni a bugyit róla. Nem kellett teljesen, csak annyira, hogy oda tudjak nyúlni és apró simításokkal kényeztessem. A gondolkodás nem ment tovább, csak az ösztönöm irányított tovább.
Naplózva


Merel Everfen
[Topiktulaj]
*


VII. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2021. 08. 11. - 02:41:04 »
0

18+ definitely spicy
avagy 16+ + + +
Milyen figyelmes az apróbb részletekre is ez a kis vállpuszi, meg is jutalmazom egy bájpillogással érte.
-Csak viszonyítás kérdése- erősködök még a talárok margójára. Egymáshoz képest ja, különböző talárok, de ha egy szandálhoz viszonyítunk, alig van különbség. Vagy épp elvágott pántú melltartóhoz, csak hogy témánál maradjunk, mert a nap legjobb kérdése már így is az, hogy Merelkedrága mi a jó rákért gondolkodik ilyeneken, miközben a susnyásban hentereg a fiújával ..."csillagot nézni".
A fiúja mondjuk egyértelműen nem csillagot, viszont annál inkább néz. Mondjuk eleve ez volt a mozdulat célja, nagy sikert is aratott. Talán ez is adta meg a motivációs löketet a bokámnál kezdett magánakcióra? Csiklandós nem vagyok, de élvezettel megmocorgok az ujjai alatt, ahogy felfedez, egyben terelve magával a dísztalár anyagát is. Próbálna ügyeskedve helyet találni újonnan textiltelenített területeken, én ezt azzal előzöm meg, egy pimasz vigyor kíséretében, az egy szál - ezúttal vörös, a hagyományos módszerrel alkalmira átváltoztatott - tornatopánkát viselő lábam vádlijával végigsimítva az ő lábain, én húzom be a kívánt - leplezetlenül egyre kívántabb - helyre.
Ahogy továbbviszi a felfedezés útját, jóleső hümmögéssel "dorombolva" nyúlok el a hátamon, és tekintve, hogy merre tendálunk rohamosan, elkotorászok közben a táskámig, első körben a rejtett zsebébeni élesebb szomszédai miatt indokolt fémdobozkát halászva elő.
-Mmmhmhm, na várj, azért ne most akaszd föl magad- kuncogok zöngésen, ahogy Monstro közben megtalálja a korábban is kutatott érdekes részt - és a beleiktatott kóstoló közben a lazán együttorlódó kosárkettősnek sikerül valahogy a fején fennakadnia. Ha nem akarom a vállpántjait is hasonlóan szétbarbárkodni, innen most túl macera lenne a fehérneműdarabtól megszabadulni, de legalább segítőkészen leakasztom a fiúka fejéről, mielőtt belegabalyodna.
Bizonyos hírembe beleillhetne egy kis fehérneművel fojtogatósdi, ha fűszerezni kell az eseményeket, de Dominic pillanatnyilag anélkül is túl jól halad, kár lenne végül azért maradni hoppon, mert egy pikáns balesetnek esett áldozatául, mielőtt végeztünk volna.
-Mmmh!- adok hangot az élvezetemnek két szájrapuszi közé, ahogy az ujjai megtalálják a következő izgalmas területet. Rámarkolok a csuklójára hogy véletlen se tudja félbehagyni a kényeztetést arrafele, és kétségbevonható kecsességgel, de valahogy feltornázom magunkat valami térdelés vagy ülésfélébe. A talárom ugyan csálén félig visszábbhullik rám, de gyanítom, hogy ez nem sok panaszt fog eredményezni, amint kibontom Monstro feszüledező nadrágját.
Kihívóan Dominic szemébe pillogva, végigmarkolok a második, intim helyen tárolva kényelmetlenné váló pálcán, amit ez a kő meg kidőlt fatörzs ma itt láthatott, és akkor már szájon is csókolom a fiúkát, csak hogy neki is legyen mibe belesóhajtania. Aztán pimasz vigyorral jól magára hagyom.
Persze nem sokáig, meg messzire se megyek, csak a biztonsági fémdobozkából halászok elő bizonyos négyszögletű kerek tasakot, mert ha ennyire lelkesen felnőttek akarunk lenni, akkor legyünk is felelős felnőttek, a következő felvonáshoz belépő is kell.
Naplózva


Dominic R. Monstro
Mardekár
*


a túl szőke srác

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2021. 08. 14. - 13:10:22 »
0

 

t i s z t á s

Merel

2002. május 29.


18+
testiség és hasonlók

Merel bőrének az íze megült az ajkaimon, a nyelvemen, ahogy felfedeztem minden porcikáját. Nem volt az a csontsovány típus, inkább érződött rajta, hogy a kviddicstől sportos a teste. Nem titkoltam el, hogy tetszett, képtelenség lett volna amúgy is. Az ujjaim lágy mozdulattal követték az ajkaimat. Csak a jobb kezem maradt odalent, hogy újra és újra végig cirógassak rajta. Engem még az sem zavart volna meg, ha esetleg fennakadok a melltartóban.
Merel egy kis kacagás mellett szabadított ki a fogásból. Így rápillantottam, és elmosolyodtam. Csak a kezemmel ügyködtem félre az útból az anyagot, hogy aztán a meztelen mellkast borítsam el puha csókokkal és apró harapásokkal. - Veszélyes ruhadarabok... - leheltem a bőrére. Közben érezrem, hogy odalent rátaláltam az érzékenyebb területekre. Még belőlem is kiszakadt egy sóhaj, ahogy belefeszült a teste. Egyre többet, egyre gyorsabban akartam... de ahhoz akkor is elő kellett készíteni a terepet, hogy még véletlenül se legyen neki kellemetlen. Talán nem voltam a legjobb parti, hiszen túl okos nem voltam, meg figyelmes sem éppen... ahogy nem igazán értettem a normális kapcsolatokhzo sem, de fájdalmat nem akattam okozni neki akkor sem.
Hagytam magam aztán mozgatni. A kezem nem húztam el, hamar térdelésben találtam magam. Egy kicsit most engedtem magam irányítani. Hagytam, hogy kibontsa a nadrágot rajtam,  már úgyis annyira feszült, hogy csak szabadulni akartam tőle. Finoman sóhajtottam a csókba, ahogy rám markolt. Láttam, ahogy elővesz egy óvszert, a keze nyomán a bőrömön hideget érezrem.
- Majd én... - súgtam és átvettem. A felvétel könnyen megvolt, ebben már nem voltam ügyetlen. Túlzottan is az ösztöneim irányítottak. Merelt csak odahúztam az ölembe utána, kényelmesebben elhelyezkedve. Reméltem, hogy átveszi kicsit megint a helyzet vezetését. Imádtam, hogy sokkal, sokkal önállóbb, mint a lányok, akikkel addig voltam. Mindenesetre feltoltem rajta megint a kissé visszahulló anyagot, hogy tökéletesen lássam őt, a bugyit korábban sem húztam le róla, így most is csak félrelöktem, és még közelebb húztam, hogy a testünk összeolvadjon.
Naplózva


Merel Everfen
[Topiktulaj]
*


VII. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2021. 08. 16. - 00:44:28 »
+1

18+ spicy hot

-Annak kell lenniük- kacarászok Monstro megjegyzésére, itt-ott beleborzongva a kényeztetésbe, kóstolgatásba -Veszélyes dolgokat tartanak vissza.- Már csak tudhatja, amennyire őt is az irányításuk alá vették ezek a veszéyes dolgok.
Közben a haját túrkálom ráérősen, sóhajtok egy jólesőt egy pikánsabb harapásra, aztán ahogy Dominic ujjai lejjebb kalandoznak izgalmas dombokra, egy pillanatra bele is markolok a szőke tincsekbe. Szerencséjére, ez nem állítja meg semmiben, talán még segít is ösztökélni élvezetes kíváncsiságokra.
Kapkodva-türelmetlenül feljebb kerülünk, sóvárogva már a fő műsorszámra. Örömmel veszem Monstro önálló kezdeményezését, mert hallottam már egy-két elméletet arról, ilyen mugli találmányok hogyan megvetendők, megbízhatatlanok, vagy akár veszélyesek - elég abszurdan irreális ötletekkel néha - és ki mások körében lenne a legesélyesebb ilyesmi muglirezisztencia, mint aranyvérűeknél. Én kérem jobban bízok valami kézzelfoghatóban, mint valami bűbájban, ami csak utólag derülne ki, ha soha nem is létezett. Bár tény, Monstro van, hogy muglibban öltözik, mint én, aki abból a világból jövök, nem ő lenne a fő gyanusított ilyen előítéletek kapcsán. Meg ha tényleg akar bármi folytatást, úgyis kénytelen lenne ő adni be a derekát.
De jutalmul a progresszív fejéért, amég ügyeskedik ő is, én a már csak vállaimról lógó melltartót tornázom ki a talár alól, csak kényelmetlen lenne ott útban úgyis. A talár maga az marad persze, úgyis élvezi szerintem az izgató rejtelmeit.
Hagyom magam az ölébe rántani, vigyorogva kapaszkodok meg a vállában, hogy hanyatt ne essünk. Illetve ő csak, nekem az előre lenne. Ficánkolok egy kicsit helyezkedni, sóhajtva egy zöngéset, ahogy összetalálkozok valami forróval ott az ölében. Szóval ilyen lehetett ősanyáinknak seprűre ülni a párnázóbűbáj elterjedése előtt...
Ahogy feltúrja a taláromat megint, kacarászva áthúzom a fején a szegélyét. Ahhoz ugyan szűk lenne, hogy ő is kibújjon a nykán, ha ketten viseljük a ruhadarabot, de élek a gyanúval, hogy így sátorként is talál alatta érdekeset.
Talán csak az egyensúlyunkat vesztjük el így összegabalyodott ökörködtünkben, de ha már észreveszem, hogy úgyis dőlünk, szándékosan is rásegítek, magam alá teperni.
Kihámozom a fejét a saját taláromból, hogy hosszan megcsókoljam, aztán felülök az ölében. Mohón kapkodom félre a maradék, még útba kerülő anyagokat, egy kézzel megtámaszkodok a mellkasán, ahogy a másikkal segítek magunknak egymásra találni a vágyban.
Mélyet sóhajtva markolok bele a ruhájába, ahogy testileg egyesülünk.
Érdekes paradoxon, ahogy ez az egész első élménynek érződik. Az a másik első alkalom egyszerűen túl máshogy működött, mást jelentett, még abban se vagyok biztos, mennyire testi vágy mozgatta, vagy mi más, ha más. Időtlen, meghatározhatatlan kötelék intimitása. Ez, most... na ez olyan hormonálisan felizgatott tinédzserek kísérletezése a testi élvezetekkel, mint annak a rendje. Semmi mélylelki misztikum, de ilyenkor, ilyennek, valószínűleg nem is kéne arról szólnia, itt csak felfedezzük a világ egy újabb részletét.
És milyen jó kis részletét! Bekarmolok Monstro felsője alá, ha segít a hátát nem a földhöz szögezni mindkettőnk súlya alatt, le is túrom róla, és harapok egy izgalmasat is a kulccsontja végére. Épp csak annyira, hogy már hagyjon nyomot egy időre, de olyan pontra, ahonnan véletlen nem kandikálna ki a hétköznapok során. Csak egy titkos kis emlékeztető, merre jártam. Többekközt.
Apróbb, finomabb harapásokkal visszaaraszolok a vállán, fel a nyakán, egy hosszabb csókig, amit megszakítva felkönyökölök a mellkasán, felvont szemöldökkel mintegy érdeklődve, na kinél legyen a tánc vezetése. Addig csípőtájt lustán mocorogva nem hagyom lankadni az érdeklődést.
Naplózva


Dominic R. Monstro
Mardekár
*


a túl szőke srác

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2021. 08. 25. - 17:52:44 »
+1


t i s z t á s

Merel

2002. május 29.


18+
testiség és hasonlók

Elvesztettem a józan eszem, ami abban a helyzetben nem is volt akkor probléma. Nem gondoltam bele többé, hogy Merel mennyi sráccal lehetett már együtt s hogy azok mind tapasztaltabbak és ügyesebbek voltak nálam. Az ujjaim belemartak a vörös talár anyagába, feltúrtam a testén, de nem akartam teljesen levenni róla. Egyszerűen csak imádtam, ahogy az anyag kontrasztban ár a bőre fehérségével. Egészen izgató volt.
Az ölembe kerülve még erőteljesebben éreztem az illatát. Közelebb került, én pedig még egy kicsit rásegítettem, hogy a testünk egyetlen forró masszává olvadjon. Egészen összesimultunk, ettől csak még jobban elvesztettem a józan eszemet. A játék a talárral csak tovább tüzelt, annyira, hogy már le akartam teperni… de igyekeztem megőrizni az úriemberségem. A testünk amúgy is egyesült, szinte egy pillanattal később. Megfeszült a gerincem, egy sóhaj erejéig hátravetettem a fejemet, éreztem, ahogy az ujjai a ruháimba markolnak. A csókja még ott égett az ajkaimon, de el kellett húzódnom, hogy engedjek azoknak a kínzó vágyaknak.
Egészen más volt, mint Opheliával. Valahogy azt is a hormonok irányították, de nem ennyire áthatóan. Merelt jobban akarta a testem, sokkal, de sokkal jobban. Érezhette mennyire remeg a testem a puszta egyesüléstől. Közben pedig átadtam kicsit neki az irányítást. Letúrhatta rólam annyira a felsőt, hogy aztán a mellkasomhoz érjen. Most tényleg láthatta, mennyire nem vagyok izmos, inkább csak közepesen szálkás a sok mászkálástól. De nem is számított, inkább csak az is harapás a kulcscsontomon.  Szisszentem egyet, a fájdalom viszont meglepően kellemesen érte a testemet.
A harapást több kicsi érkezett végig a vállamon, a nyakamon, egészen az ajkamig egy hosszabb csók erejéig. Ahogy felkönyökölt a mellkasomon, csak egy pillanat erejéig várattam, majd válasz nélkül forduldtam egyet, hogy a testét magam alá szegezzem a földre, a fűre. Aztán ritmikusan mozogtam újra és újra, hol hevesebben, hol lassabban, amint megint összeforrt rendesen a testünk. Éreztem, ahogy az izzadtság apró cseppekben jelen meg a homlokomon. Már csak a sóhajaimat fogtam fel, illetve Merel hangját, amik reményeim szerint elégedetten csengtek. Nem voltam elég figyelmes, hogy ezt magamtól biztosan tudjam.
Csak mozogtam és mozogtam, ahogy a forróság mind jobban uralta el a testem. Az ajkaim néha-néha csókoltak, máskor az alsó ajkát harapták a fogaim finoman. Talán túl heves voltam, de a vágy már túlzottan is feszített, olyan közel voltam a gyönyörhöz, ahol már nem lehetett egész egyszerűen visszatartani. Ki akart törni belőlem, én pedig készen álltam, hogy hagyjam kiszakadni. Egy-két hangosabb nyögést engedtem még meg magamnak, mielőtt a forró nedvesség kiszabadult belőlem. Így omlottam rá Merel testére.
 

Naplózva


Merel Everfen
[Topiktulaj]
*


VII. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2021. 09. 11. - 22:58:31 »
0

18+ still spicy

Meglepett sikkantásból nevetek fel, ahogy Monstro hirtelen átgurul minket az én hátamra, hogy átvegye a kezdeményezést. Eleinte próbálok kicsit rásegíteni csípőből az élményre én is, de a talaj és Mondtro eltökélt kísérletezése között mozgástér is szűkösen van rá, meg végülis anélkül is teljesen jó ez. Minek fáradjak, ha nem kell tennem érte alapon, inkább át is térek a főfogás helyett a köretre, a kezeimmel bebarangolni, néha itt-ott karmolni vagy szorítani Dominic testét, a hajába túrva két kézre fogni a fejét, hogy odahúzzam vad csókokra, egy perverz humorú ötletet spontán megragadva.
Csak hogy szó ne érhesse a ház alul fekvő tagját, hogy ő itt szorgosan dolgozik, én meg csak hagyom lustán, hogy kiszolgáljon, és csak tétlenül élvezkedek - nem mintha számítanék ilyen panaszra reálisan - én a csókkal veszem át a kezdeményezést, és a nyelvemmel másolok le bizonyos mozgást, annak térfélcseréjével, pillanatnyi ritmusával, és próbálom visszafogni a szemtelen vigyort közben, az nem túl kompatibilis a csókolással. Na melyikünk bírja tovább vajon elröhögés nélkül, ha ő is rájön, mit kap vissza épp idefent?
Ha más nem, végül azért kell majd felhagynom a gúnyos csókkal - mert Merelkedrágának valahogy még azt is sikerül megoldania, hogy azzal piszkálódjon, ahogyan smárol - ahogy a gyönyör egyre erősebben hullámzik végig rajtam, mert hát más szájából kicsit körülményesebb levegő után kapkodni, mint hagyományosan a légkörből.
Egy sor zöngés sóhajjal söpör végig rajtam az élvezet, Monstro hajába markolva húzom magamra, és mivel közben a hátam is épp ívbe feszül,.. gyanítom nem lesz panasza rá, ezzel pont hova ölelem a fejét.
-Na vajon tőled látok csillagokat?- kérdem kimerülten kacarászva, miután kipihegtül magunkat mindketten, egymásra borulva. Bár több köze lehet a dolognak ahhoz, hogy a hátamon fekszek szabad ég alatt, és ránk sötétedett már teljesen is, de ezzel most nem húzom le az önbizalmát. Majd ha bekapja a csalit, és föl találná vállalni, hogy az ő érdeme, na majd arra válaszul. Bár, gyanítom a közbenjárása nélkül nem is lennénk idekint, szóval végülis,..
Apropó lassan be kéne menni innen, mert még ránk zárják az iskola kapuját. És ráknak van kedve a Szellemszállás felől alagutazni be. Mondjuk ráknak van kedve pillanatnyilag felkelni innen, jó ez itt, kényelmes a fű, a takaróm se utolsó,..
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.116 másodperc alatt készült el 45 lekéréssel.