+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Eltávozottak kincsei
| | | |-+  Elizabeth Hepburn
| | | | |-+  Hepburn ház (Moderátor: Elizabeth Hepburn)
| | | | | |-+  emeleti szoba
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: emeleti szoba  (Megtekintve 821 alkalommal)

Elizabeth Hepburn
[Topiktulaj]
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2021. 08. 10. - 21:58:31 »
+1

Beth szobája mellett található az emeleten. Manapság inkább olvasó, filmezős szobaként funkcionál. Beth sok időt tölt itt, néha többet, mint a szobájában. Itt szokott rajzolni, írogatni, zenét hallagtni. Amolyan Chill szoba

Naplózva

Hugo Theron
Eltávozott karakter
*****


night owl

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 08. 30. - 09:34:58 »
+1

α ︱ e l i z a b e t h ︱ α

β︱Livin' the dream, watchin' the leaves︱β

Ω time 20020718 beat: take me somewhere nice Ω

Olyan szerencsétlenül érzem magam, hogy egelőre örülni sem tudok annak, hogy nem kell az utcán tengődnöm, vagy a fura varázslókat felszedő busz elől bújkálnom, akik minden áron el akartak engem vinni a Foltozott Üstbe. Féltem, hogy mi lesz velem, de mégsem volt kedvem visszafordulni anyáékhoz, mert egyszerűen élhetetlen volt ott minden és csöpögött a méregtől. Anyáék még gyertyát is gyújtottak Amy-nek a születésnapján,. mintha csak meghalt volna. Abban sem voltam biztos, hogy nem-e rendeztek neki valamikor áltemetést. A szüleim valamilyen beteges, groteszk módon ragaszkodtak a nővéremhez, pedig... Pedig mind a ketten lehet, hogy ugyan olyan tehetségesek voltunk. De iagzából ezt a gondolatot el sem tudom hinni. Megrázom a fejem, és hevesen dobogó szívvel nézek körbe az otthonos, barátságos házon, miután bemutatkozok Beth anyukájának. Furcsa barátságos szülővel találkoznom, ezért talán kissé bizalmatlanul és méregetem őt.
- Addig maradsz, ameddig szeretnél. Engem szólíts nyugodtan Annának - mondja kedvesen, én meg meköszörülöm a torkomat, és Bethre pillantok megerősítésképpen, vagy csak, hogy bátorságot merítsek a bájos, csillogó tekintetéből.
- Köszönöm, Anna - mondom aztán, még mindig zavartan az újdonságól, és a szituáótól. lassan beth és én maradunk zavartan ácsorgok továbbra is, amit ő is biztos érzékel rajtam. Nem úgy, mint a macskám, aki továbbra is a,lig várja, hogy kipattanhasson a táskámból és körbesétáljon az új otthonában. Szerencsére ő hozzám kötődik inkább és nem a szüleim házához. Ott valahogy... neki is rossz volt és nem is szeretett annyira lenni.
- A cicus? Zavarni? Jaj, dehogy is zavar, egy cicus sose zavar! Ugye...hogy is hívják?
- Meadow a neve - mosolyodom el. - A baglyomról neveztem el, aki tavaly elpusztult - sóhajtok fel. Anya biztos, hogy direkt vett nekem egy öreg baglyot, hogy ne legyen sokáig útban, míg Amy szinte egy alig felcseperedett fiatal hóbaglyot kapott, nekem jutott egy morcos, fekete bagoly, akinek hullottak a tollai. De szerettem azt a madarat is. - Őt az utcán találtam, anyáék nem is vették észre, hogy rejtegetem - vonom meg a vállamat. - Neked van háziállatod? - kérdezem kíváncsian.
- Nem, egy picikét se. Tudod, itt nem sokszor vannak vendégek, anya tesója szokott jönni, de ő nem messze lakik innen, és hát mi kette vagyunk anyuval. Szóval örül, ha végre más is van a házban. Szeret vendégeket fogadni, hiszen nem jön is gyakran senki - magyarázza, miközben felérünk az emeletre.
- Bájos anyukád van - mondom, és félmosolyra húzom a számat. - Az én szüleim... nagyon furcsák - teszem hozzá, én még el is húzom a számat.
- Ez itt jobbra az én szobám, később ha szeretnéd azt is megmutatom, és itt, ez itt a chill szoba. Illetve most a vendég szoba. Sok időt töltök itt is. Ha valahol találsz egy egy eldobott csoki papírt, vagy üres poharat, akkor bocsi...tegnap horror mozi estet tartottam...
Ahogy belépek a szobába annyira megdöbbenek. Mármint nem a kupin, az nem zavar, Beth kupija olyan aranyosan Beth-szes. Csak a különbség. Az én szobám csak fehér falból szürke szőnyegből és egy ágyból meg az íróasztalból állt, élettelen volt ls hideg, mintha csak begugtak vonla oda, hogy ne zavarjam Amyt, meg a szüleim. Ez a szoba tele van élettel. Ezt bizonyára Meadow is észrevezsi, mert egyet gondol és kiugrik a táskámból, hogy birodaliam körbesétálja és körbeszimatolja a szobát.
- Beth ez a szoba gyönyörű - mondom, de aztán hirtelen a macskám mellém ugrik, ontosabban fel az egyik kis asztalra, én meg ettől összerezzenek, majd csak azt veszem észre, hogy megbotlok valami párnában, és eldőlök, miközben véletlenül Beth is valahogy velem rántódik. Fogalmam sincs, hogy esünk, én igyekszem jól esni, hogy mondjuk mégse én zuhanjak rá a lányra, de aztán ahogy a földre kerülünk hirtelen nem is érzek semmi mást csak azt, hogy Beth ajkai valahogy az enyémen vannak.
Naplózva


Elizabeth Hepburn
[Topiktulaj]
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 08. 30. - 19:50:39 »
+1

◊ kopogtatás nélkül... ◊
2002.07.18.

◊ HUGO ◊

Mi esernyőbe kapaszkodva szállunk,
A holmik meg még fölöttünk lebegnek


zene ◊ Home outfit ◊ stílusod

Hugo tekintetét fürkészem mindvégig. Olyan...ode oda cikázó, csodálkozó, mégis van benne...mitha félne...vagy nem tudom. Mitől félhet? Hugo nagyon különös. Érdekes..és...csodálatos. Ahogy aztán megindulunk a lépcsőn, olyan hirtelen és olyan élesen bevillan, hogy..Hugo tényleg itt van nálunk. Emlékszem, mikor beragadtunk a borzos szobába, és feladványokat oldottunk meg. Ott jöttem rá, hogy nagyon okos. Akkor sem volt jó kedve, és én akkor is bénán zavartam kezeltem az egészet. szépen lassan szedem a lépcsőfokokat. A szobám ajtaja csukva van, de oda bent talán most nincs akkora kupi. Pont most hagytam mindent szana szét. Nem gondoltam volna, hogy Hugoba botlok. Vannak véletlenek? Lehet hogy..nincsenek is. Hugo is, cica is...legszívesebben beköltöztetném őket örökre. Jaj, miket is gondolok, jesszus...nyilván az lenne a legjobb ha valahogy...szóval ha vaahogy sikerülne elsimítani a szülei és a közte lévő távolságot. De ahhoz tudni kéne, mi okozta.
 - Meadow a neve. A baglyomról neveztem el, aki tavaly elpusztult.
Szomorúan pillantok Hugora, tudatva vele, hogy ez igazán szomorú, és nagyon sajnálom.
 - Őt az utcán találtam, anyáék nem is vették észre, hogy rejtegetem.
Pfú, anya szerintem rögtön kiszagolná, ha titkon macskát tartanék. Azt hiszem, inkább kutyás vagyok, de igazából nem tudom. Kutyát ia szeretnék, meg  macskát is, meg madarat is. Olyat, amelyik beszél, azok jópofák.
 Neked van háziállatod?
Jó lenne, ha lenne. Már egy ideje gondolkodom rajta...a Roxfortban lehetne egy cicám...Sophinenak is ott volt Tarzan, Hugonak is van...
- Még nincs. Szeretnék...de eddig valahogy még nem vettem. De...mi lenne, ha örökbe fogadnék? Tetszik az ötlet. Szeretnék egy fehér cicát. Azt még nem tudom, hogy nevezném el.
 - Bájos anyukád van. Az én szüleim... nagyon furcsák
Éppen megszólalnék, hogy áá, tud kiabálni is, de tátva marad a szám, és levegőt se veszek rajta hirtelenjben. A szüleit említi. Hugo bánattól és titkoktól csillogó szembe nézek, és egy darabig nem tudok megszólalni. Igykeszem kipréselni a hangokat. Haragot érzek a szüleik iránt. Hagyni odáig fajulni a dolgokat, hogy a 14 éves fiúk megszökjön...bármennyire is össze tudok veszni anyával, ő sose hagyná, hogy kereket oldjak. Forrongok, de nem mutatom. Próbálom nem mutatni, lenyelni. Pedig éget, úgy érzem magam, mint egy sárkány, akinek a tűz ki készül jönni a száján, csak én nem hagyhatom, hogy a dühöm irányítson. Fóleg, mert felnőttekkel szemben ez igazán illetlen, és én nem szoktam olyat. Felnőttekkel nem.
- Valóban furcsák lehetnek ha..ha..hagyták, hogy minden idáig..
Sziszegem a fogaim között, mérgesen. Még szerencse, hogy megérkeztünk a szobához, így csak elharapom a mondandóm végét, majdnem a nyelvem hegyével együtt. Óvatosan nyitom ki az ajtaját, nem emlékszem pontosan a kupleráj méretére. A Sok csokis papír, és a ..jeszsus, a rajzaim...ugye nincs itt az, amit a legutóbb rajzoltam? Jaj, nem, még csak egy kéz. Hugo kézfeje, de még nem tartozik hozzá semmilyen egyéb testrész, így nem lehet olyan könnyen felismerni. Talán jobban rendet kéne tartanom. Nézem, ahogy körbe pislogja a szobát, közben a mögöttem lévő szekrényem lévő poharakat igyekszem a könvek mögé rejteni. Beth, beth, miért nem vagy rendesebb..Na majd ha itthon is lehet pálcával pakolni...mák, hogy boszorkény vagyok...
 -Beth ez a szoba gyönyörű
Az utolsó poharat is sikerül egy nagyibbacska könyv mögé tuszakolni. Az van ráírva hogy Gyógynövények Európában. Éppen visszafordulok Hugo felé,
- Ugyan, ez csak egy ku..óóóó-
Nem vettem észre, mi történik, csak mikor már a föld felé zuhanunk. Mikor félek, behunyom a szemem. Már csak azt veszem észre, hogy földet érésnél valahogy...kinyitom a szemem, Hugora valahogy félig ráesve, találom magam. A szám pedig...a szám pedig véletlenül valahogy Hugo száján landol. Ahogy elérkezik a tudatomig, a szívem valamiért szerintem mindjárt lyukat ver Hugo mellkasába, olyan erővel dobol. Kinyitom a szemem, egyenesen Hugo szemeibe nézek, majd zavartan felülök Hugo mellé.
- Én...ne haragudj, nem direkt... vagyis hogy csak ahogy rántottál és.... ne haragudj, nem fáj semmid?
Kerültem már hasonló helyzetbe Louis Souliervel a folyosón, de az más volt. Ott valahogy csak nevettem, szívből nevettem, aztán futottunk, nehogy FRics elkapjon minket. De most semmi kedvem nevetni, most csak zavarban vagyok, mert mégiscsak ő Hugo..akit, szóval aki..tetszik. De nylván valóan én nem tetszem neki, még csak nem is mondta hogy elment otthonról, és ettől még inkább csak elszégyellem magam, és elvörösödöm. És amúgy, ha vissza megyünk a suliba, rátapadnak majd a lányok. Nem tudom mennyire van tisztába vele, hogy megnőtt, és még helyesebb lett, mint volt. Én meg aztán nem vagyok valami ügyes a fiúk terén. Meg szép se. De az sokszor mellékes.
Naplózva

Hugo Theron
Eltávozott karakter
*****


night owl

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 09. 06. - 19:08:01 »
+1

α ︱ e l i z a b e t h ︱ α

β︱Livin' the dream, watchin' the leaves︱β

Ω time 20020718 beat: take me somewhere nice Ω

Ahogy az állatokra terelődött a szó, kicsit megkönnyebbülök, hogy a keserédes dolgokról nem kell beszélnem. Sosem lehettek meg a szavaim, amit anyáékkal tapasztaltam meg olyan természetesnek és fájónak tűnt. Egyszerűen nem tudtam, hogy erről bezsélnem kell, hogy bármit is tehetnék ellenük. És most mégis itt vagyok a világ legaranyosabb lányával az ő házában, miközben felszedett engem, miközben én csak egy csavargó voltam. Egy elegánsan öltözött kölyök képű csavargó. Sosem hittem a sorsban, de az, hogy már megint összesodort minket az élet kezdett furán hatni. Amikor beszorultunk a Borzodóba is furcsa volt, és már akkor is olyan kedves volt hozzám, miközben én... én csak Hugo voltam.
- Az örökbe fogadás illene hozzá. Te mindenkit megmentesz - motyogom zavartam, és csak a hajammal kezdek babrálni megint, miközben ledobom a cuccaimat a szobába. MÉg a szanaszéjjel dobott dolgok sem zavarnak, túlságosan tetszik, hogy van benne élet, hogy ez a ház színes és vidám, hogy nincsenek szürke falak, hogy nincsenek furcsa szülők, hogy nem jut eszembe minden egyes dologról a nővérem. MÉg meg sem látogattam. Azt sem tudom, hogy képes lennék-e rá, hiszem miattam lett ilyen. Képtelen vagyok most még a szemébe nézni. Pedig a szülinapja is közeledik.
Inkább eltereltem a gondolataimat, a csönd is beállt,. ahogy a szüleim szóba kerültek, és hirtelen úgy érzem, hogy a lábam alatt kinyílik a föld és csak a fekete lyuk terül el alattam, ami egyre jobban húz és húz lefelé, de a szoba feldob, és még beth is olyan viccesen aranyos, ahogy összevissza hagyott cuccait kezdi el midenhova begyömöszölni. Kiszúrom, hogy könyvek is sorakoznak mindenfelé, és már tudom, hogy én is jól fogom magam érezni ebben a szobában. Nekem szinte csak könyveim vannak, és azok egy részét is titokban vettem Roxmortsban, a másik fele pedig Amy tankönyvei, mert a szüleim nem vettek nekem újat. Ez másnak talán tök jó érzés, de nekem mindig is megalázó volt. Mintha én nem érdemelnék meg újat. Most, hogy Amy már nem volt itt második éve, az új tankönyveket is lassan nekem kell majd beszereznem.
Akármi is történt, akáérmiben is botlottam meg, mind közrejátszott abban, hogy Beth száján landoljak. Igazából tudományosan nem minősül csóknak, mert hát akaratunkon kívül történt és egyébként is csak egy baleset, de ettől függetlenül én rettenetesen zavarba jövök, és gyorsan le is mászok róla, hogy felüljek. MÉg a fölemben cseng Beth sikítása, és még a szívem is ijedten dobok a zuhanástól. Nem szeretek lefelé esni, olyan, mintha sosem érne véget a zuhanás, aztán egyszer csak belecsapódom a földbe és elönt a fájdalom.
- Én...ne haragudj, nem direkt... vagyis hogy csak ahogy rántottál és.... ne haragudj, nem fáj semmid?
- Nem nem... Neked se? - rázom meg a fejemet. Aztán csak nem kérdezem meg, hogy ugye nem haraptam meg még közben a száját is, így is rettenetesen zavarban vagyok és a hajamat is piszkálom közben. Inkább csak zavartan felállok, és felsegítem őt is a földről, és abban reménykedem, hogy nem vörös a fülem vagy az arcom. Közben belép Beth anyukája is egy süteményes tálcával a kezében, amin két csésze pillecukorban ázó kakaó is van.
- Ó, talán rosszkor nyitottam be? Mindig elfelejtek kopogni - pislog ránk, mert nyilvánvalóan mind a ketten furán szerencsétlenül nézhettünk ki, de én csak megrázom a fejemet és elveszem a sütimet. Most csak örülök, hogy minden rendben van, hogy nem kell azt a fojtohgató levegőt szívnom otthon. És bár sosem vallanám be, de beth közelében még az életet is sznesnek látom. Ahogy Beth anyukája megint magunkra hagy minket, csak halkan suttogok, és talán meg sem hallja.
- Köszönöm, Beth.

︱ KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT! szív
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.083 másodperc alatt készült el 37 lekéréssel.