+  Roxfort RPG
|-+  2001/2002-es tanév
| |-+  Hertfordshire, egyetemváros
| | |-+  Hertfordshire városa
| | | |-+  Megvadult Unikornis
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Megvadult Unikornis  (Megtekintve 196 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2021. 06. 28. - 00:09:18 »
+1

Sophie Vanheim pennájából


A Megvadult Unikornis a környék egyik legnépszerűbb varázsvidámparkja. A látogatókat nem csak a híres, neonfényű Szivárvány Színű Vattacukor vonzza, hanem a lényhinta, ami varázslényeket formázó körhinta, a lebegő felhő dodzsem, az óriási unikornisos ugrálóvár akadálypálya, amin mindig változnak az akadályok. De itt található az Unikornis Szeme nevű gyönyörű óriáskerék, amivel be lehet látni a várost és éjjel csillámszínekben világít.
Naplózva

Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 06. 29. - 23:14:47 »
+1

Felhőkről lábakat lógatunk
Esther
(2002. augusztus 7.)
Ruci
14, 21, lassan 30 az idő makacs,
a lélek össze-vissza hajlik idebent légy száz,
ne ott kint


Iagzából csak eljöttem néhány dolgot elintézni, úgy tűnik felvettek az egyik kávézóba, diákmunkára szeptembertől, vár félidős lesz... vagy mi az.. részmunka idős, egyetem után egy kicsi kis kávés meló, de még alá kellett írnom a szerződést, és Jaspernek is szeretnék venni egy kis sós valamit. Szeretem meglepni, olyan jó érzés. Szóval iután végre aláírtam a papírokat és midnen ilyen hivatalos dolgok, kellően felnőttesnek éreztem magam, és elégedetten néztem körbe a kis városon. Aranyos volt és nagyon szép, szinte hihetetlen volt, hogy itt fogok élni, Jasperrel. El kell majd hoznom ide apáékat. Meg Rose nénit is. Alig várom, hogy körbesétáljam velük a helyet. A nagyi meg a papám meg... Hát nem tudom, még mindig para vot az a találkozás velük nyár elején.
A nap kellemesen és csodálatosan beragyogja a szép kék eget, az idő is esőmentesen szép. A kávézó előtt egy kisebb szökőkűt van, mindenhol gyerekek játszanak, meg idős emberek mászkálnak. Még most kevés az egyetemista, és furcsa belegondolni, hogy én is az leszek, és végre egyetemre fogok járni, ahol azt tanulom, amit mindig is szerettem. Ez nagyon is lelkesítő a számomra, alig várom, hogy pálcakészítő legyek, és lehessen egy saját kis boltom!
Ahogy Jasper felé kezdek indulni, ezek a godnolatok annyira lekötnek, hogy észre sem veszem: Eltévedek! De még hova! Egy hatalmas vidámparknál kötök ki. Pedig erről jöttem, nem? Vagy nem? Felém kúszik a vidám kacajok és a sikongatások hangja, valahol a messzeségben hömpölyög a hullámvasút, felhők úszkálnak magasan, emberekkel a fedélzetükön, a szél pedig cukrozott mézédes illatot hoz. Ami egyet jelent: vattacukor! Szinte hív, csábít be a kapuja, de ahogy haladok előre, nagyon elbámészkodva, belecspódom egy hátba.
- Oooughhh.... ne haragudj... - dünnyögöm majd megdörzsölöm az orromat és a szőke hajjal keretezett hátat lesem. Arra eszmélek, hogy már a sorrba állok, és a lány mellett, és így menthetetlenül belefolyni készülök egy vidámparkozásba.
Naplózva


Esther M. Doyle
(N)JK
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 07. 02. - 17:24:34 »
+1

vattacukros álmok



Sophie
2002. augusztus 7.

style

Margaret megint felültetett. Nem ez volt az első mostanában, hogy a pasijára hivatkozva az utolsó pillanatban mondta le a találkozónkat. Ezért hát, egyedül sétáltam Hertfordshire külsőbb részei felé, ahol az új vidámpark is helyet kapott. Ennyit a kávézésról… pedig szívesen elmeséltem volna neki a nyári élményeket Bennel. Készen álltam rá, hogy megint teljesen elkötelezzem magam felé, de már nem úgy, mint kamaszkorunkban. Ez egészen más volt. Most már egy felnőtt kapcsolattá vált, amit akkor gyerekként nem tudtunk kezelni. Lehet, hogy kellett nekünk ez: megtapasztaltuk az életet külön-külön.
A vattacukor illat finoman cirógatott végig az orromon. Igazság szerint szívesen ettem volna egy kicsit… és normál esetben nem sok bátorságom lett volna egyedül besétálni egy vidámparkba és kérni egyet, de sokat változtam. Most már szembe tudtam nézni a magánnyal is. Így hát megindultam befelé. Egészen hosszú sor állt, így beálltam, éppen csak egy pillanattal azelőtt, hogy valaki nekem jött.
Kicsit kifordult a bokám, de nem annyira, hogy fájdalmas legyen. Könnyen visszanyertem az egyensúlyom. – Oooughhh.... ne haragudj... – – közölte a támadom… az a vörös lány. A vörös lány a Roxfortból, akit láttam egyszer-kétszer, de a nevét meg nem tudtam volna mondani.
– Te… téged ismerlek! – Mondtam, majd végig mértem. – Szeretnél bejönni velem? – kérdeztem, bár nem is tudom miért. Szemétség lett volna megmondani neki, hogy menjen a sor végére, már eléggé összegyűltek mögöttünk az emberek. Tudom! – kiáltottam fel hirtelen. – Margaret mondata, hogy te jársz most Flynnel… azzal a Flynnel… – Sóhajtottam, ahogy elértünk a jegypénztárig. Kérdés nélkül kifizettem a két jegyet, hogy aztán haladhassunk tovább befelé.
Sophie-val sosem beszéltem az iskolában. Talán hallottam róla egy-két pletykát, de a nevén kívül nem sokat tudtam róla. Igazság szerint nem mozogtunk egy társaságban, ráadásul fiatalabb volt nálam valamivel. Így eszembe sem jutott vele beszélgetni.
– Jasper nagyon jó pasi.
Naplózva


Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 07. 05. - 00:23:49 »
+1

Felhőkről lábakat lógatunk
Esther
(2002. augusztus 7.)
Ruci
14, 21, lassan 30 az idő makacs,
a lélek össze-vissza hajlik idebent légy száz,
ne ott kint



A lány, akibe belerohanok ismrős. Igazából lehet, hogy pár évfolyammal felettem járt a Roxfortban. Igyekszem egy kicist felnőttesen állni a dolgokhoz, de valahogy... valahogy még mindig Sophie vagyok, és Sophie általában elveszett és nem igazán tudja, hogy most ez csak egy nagyon ismerős arc  aRoxfortból, vagy csak valaki aki nagyon hasonlít rá. Szóval szerencsétlenül bámulok rá, miközben próbálok egy kicist értelmes fejet vágni.
– Te… téged ismerlek! – De jó, legalább egyikünk tud valamit! – Szeretnél bejönni velem? – Erre eszembe jut, hogy lehet nem kellene, mármint Jasper lehet azt hiszi meghaltam vagy valaki elrabolt vagy nem is tudom, de iagzából meg sem tudom rázni a fejem, hogy én csak belesodródtam a sorba, mert eltévedtem, már mellette álldogálok bénán, olyan kérdésekkel a fejemben, hogy mit is kéne csinálnom?
- Tudom!  Margaret mondata, hogy te jársz most Flynnel… azzal a Flynnel… - Erre sűrűbben pislogok felé, és lassan kapocslok is. Margaret... Margaret az a fura mogorva, fekete hajú Hollóhátas lány volt, aki folyton Banjamin után koslatott. És egy szőke barátnője... ÓÓó! És hűha... valahogy még nem készültem fel arra, hogy én legyek "Flynn barátnője". Kicsit zavarba jövök, de aztán csak összesszedem az agyam anynira, hogy emberien tudjak kommunikálni. -  Jasper nagyon jó pasi - mondja, én pedig besodródok vele a jeggyel a kezemben a vidámparkba
- Óóó! Nem hittem volna, hogy ilyen nagyon terjed a hír... Mámrint... Ő tényleg nagyon menő... - sóhajtok most már én is. - Főleg a haja, meg a szép szeme - ragadnak el az érzelmek, aztán csak eszembe jut, észbe kapni. - De te meg... Te meg Esther vagy! Ben barátnője! - mármint azt hiszem mostanában mintha az lenne, Jasper mintha meéslte volna.  Mondjuk a Roxfortban is összevisza pletykáltak benről, meg Estherről és Rayláról... Amíg Ben oda járt tőle meg Jaspertől voltak a leghangosabbak a folyosók.
Valahogy a felsőbb évesekkel nem nagyon beszélgettem az valahogy olyan fzurán távolinak tűnt a Roxfortban, pedig sok különmbség nem volt közöttünk. És most, hogy nem voltak már osztályok se házak, valahogy az emberekhez is egy kicsit könnyebben álltam hozzá. Némi pánikkal megfűszerezve, persze.
A vidámpark hatalmasnak tűnik és valahogy ijesztőak a sikolyok a hatalmas táűávoli hullámvasút felől, ami biztosan valamil ijesztő mágiával működik. Körbenézek, mert nagoyn nem voltam még ilyen helyen, maximum Rose nénivel ültem fel régen egy óriáskerékre. Szóval kicsit végigfut rajtam a libabőr, de azért csillógó szememkkel bámészkodom, aztán kiszúrom azokat a lebegő felhőket,a mik így kis távolságban a fökdtől lebegnek össze-vissza.
- Úh, abba bele kell ülnünk! - lelkesedem fel, és megindulok a felhők felé.
Naplózva


Esther M. Doyle
(N)JK
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 07. 09. - 13:36:23 »
+1

vattacukros álmok



Sophie
2002. augusztus 7.

style

Nagy nehezen felidéztem a lány nevét. Sophie. Igen. Sophie. Csak azért rémlett, mert régen még Cassennel jóban volt, vele meg néha-néha összefutottam Fynn miatt. Na igen, Margaret eléggé odavolt a mardekáros srácért, szóval odaverődtünk beszélgetni. Szegény barátnőm meg volt róla győződve, hogy majd elcsábítja a szőkségtől. Hát nem sikerült neki, ennek a Sophie-nak viszont annál inkább. Furcsa volt, egész ártatlan lánynak tűnt.
– Óóó! Nem hittem volna, hogy ilyen nagyon terjed a hír... Mámrint... Ő tényleg nagyon menő... – válaszolta Sophie, miután elvettem a jegyeket és az egyiket a kezébe nyomtam. – Főleg a haja, meg a szép szeme – folytatta nagyon ámuldozva. Hát igen, Fynn tényleg megér egy misét, de nekem mégis Benjamin volt az igazi. Az igazi? Esther, mi a franc van veled?! Megráztam a fejemet, nem akartam ennyire előre rohanni. Egy kamasz szerelemből csak most kezdtünk el felnőtté válni… és bár minden percet Bennel tudtam volna tölteni, nem engedhettem meg magamnak, hogy hirtelen belevessem magam mindenbe. Féltem kicsit, hogy majd megint elutasít.
– De te meg... Te meg Esther vagy! Ben barátnője!
Csak bólintottam és elmosolyodtam. Aztán Sophie-ról a tekintetem a bódékra vándorolt annak reményében, hogy esetleg megpillantom végre a vattacukorárust. Az édes illat vonzott be ide, és a gyomrom is korogni kezdett, szinte várva, hogy végre megegyem az áhított finomságot. Mostanában talán fel is csúszott rám egy-két felesleges kiló, mert Bennel olyan jókat ettünk. Egyrészt istenien főzött, másrészt egy halom tök jó étterembe elmentünk. Egyre többször kívántam meg ezt vagy azt. Érdekes, milyen hatással voltunk egymásra. Én lazább lettem, egyre több dolog érdekelt, főleg, ha azt közösen csinálhattuk.
– Igen. Ben barátnője vagyok… – Bólogattam, inkább nem téve hozzá, hogy „legalábbis most már megint.” Minden kapcsolatban vannak mosolyszünetek, a miénk kicsit hosszúra húzódott, de visszataláltunk egymáshoz. Éreztem a kémiát, hogy megint jól működik közöttünk és csak ez számított.
– Úh, abba bele kell ülnünk! – Hirtelen lelkesedni kezdett Sophie, én meg nem tudtam merre  indul meg, csak a vattacukrost kerestem. Azonban, ha nem akartunk elszakadni egymástól, akkor kénytelen lettem volna utána menni. Ahogy utána fordultam meg is láttam azokat a felhő izéket, amik cseppet ijesztőnek hatottak odafent.
– Várj, Sophie… nekem muszáj lesz vattacukrot ennem! – Nyafiztam és mutattam a kaját áruló bódék felé. Még meg is fogtam a lány karját, hogy visszahúzzam és odafordítsam. – Nem akarsz velem megkóstolni egy hatalmas lilát? – kérdeztem reménykedve. De azért a meggyőzés kedvéért hozzátettem: – Utána felülök veled a felhőre, ha magassarkúban felengednek. – Tettem hozzá és felemeltem kicsit a lábamat, hogy lássa, milyen cipőben vagyok. Hát igazából inkább csajos programhoz öltöztem, mert ha Margaret eljött volna, tuti nem vidámparkoztunk volna sokat és elrángat inni. 
– Valójában csak a vattacukor miatt jöttem be. Nagyon megkívántam.
Naplózva


Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2021. 07. 12. - 21:47:24 »
+1

Felhőkről lábakat lógatunk
Esther
(2002. augusztus 7.)
Ruci
14, 21, lassan 30 az idő makacs,
a lélek össze-vissza hajlik idebent légy száz,
ne ott kint



Még mindig egy kissé csodálkozva nézek Estherre. valahogy ő mindig is olyan volt, mint egy meseszép hercegnő, akit körberajongtak a fiúk, olyan kecses volt mindig is és olyan finoman nőiesen bájos, ami én szerintem nem igazán tudtam lenni. Valahogy olyan hatást keltett, mintha egy külön világban élne, és ez kicsit megrémísztett, nem is igazán beszélgettem vele. Meg Rayla midnig is valami hatalmas nagy lotyónak hordta el, amit már akkor is nagyon furcsállottam, de inkább nem mertem vele vitába szállni. Rayla mindig is olyan furcsán érdekes lány volt.
A jegyet a kezembe szorongatva követem Esthert, miközben el-el sodor egy-egy gyerek, akik viháncolva szaladnak be a kapun, aminek egy hatalmas ugró unikornis volt a boltíve, és a sörénye meg a farka szívárványszínben pompázva lobogott utána, akkor is ha fújt, ha nem fújt. Gondolom valami mágiával keltették így életre, néha pedig egyszerűen felágaskodott, és kalimpált a patáival, és a hátsó lábaival meg kirúgott, mindezt olyan nyekkenően félelemtes hanggal, hogy kiugrik a szívem most is, ahogy elhaladok alatta Esther társaságában.
– Igen. Ben barátnője vagyok… – vigyorogva bólogatok. Valahogy olyan jó párosnak képzelem őket.
- Hát ez tök jóó. nem izgulsz miatta a kviddics meccseken? Azt hiszem én mindig elájulnék, hogy ha Jasper kviddicsezne, az izgalomtól, nehogy negsérüljön. Aztán akkor is, ha megsérül - magyarázom, miközben belépve teljesen rácuppan a tekintetem a lebegő felhőkre, én meg egyszerűen csak bele szereték ülni. Nem lebegnek olyan magasan, mondjuk sosem voltam tériszonyos.
– Várj, Sophie… nekem muszáj lesz vattacukrot ennem!  Nem akarsz velem megkóstolni egy hatalmas lilát? Utána felülök veled a felhőre, ha magassarkúban felengednek.
A tekintetem a bódék feláé vándorol, és persze én is érezem az édes bódító és csábító illatot. Ahhh vattacukor, imádom a vattacukrot. Meg minden olyan vaníliás édességet. Hűű vajon van itt vanília pudingos, karamelles csiga izé? Mindegy is, az a lila vattacukor nagyon csábítónak hangzik, főleg, hogy minden második embernél az van. Lepislogok közben Esther szép, kecses magassarkújába, ami megint csak olyan elegánsan mutat, mint a lány.
- Eeeeez csodásan hangzik! Vajon milyen íze lehet? - vonulok Esther után, miközben lassan elérjük a bódét, ahol egy alacsony, napszemüveges néni vattacukrozik, és aki úgy néz ki, mint a Hihetetlen családból az öltöztető néni, csak őszben. - Egy olyan hatalmas lila vattacukrot szeretnénk kérni! - mondom lelkesen, majd kifizetem. Amint megkapjuk az óriási puffancs vattacukrot, le is csippentek egy darabot belőle, miközben Esther felé nyújtom. Egy rózsazsín pad felé sétálok, amikre midnenféle mozgő-forgó margaréta van pingálva, valahogy itt minden olyan lendületes és hiperaktív és tele van mágiával.
- Ez istenii - hümmögöm, miközben az édes kellemes íz szétárad a számban. - Ebből még vennünk kell hazafelé menet is!
Naplózva


Esther M. Doyle
(N)JK
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2021. 07. 18. - 15:36:43 »
+1

vattacukros álmok



Sophie
2002. augusztus 7.

style

– Hát ez tök jóó. nem izgulsz miatta a kviddics meccseken? Azt hiszem én mindig elájulnék, hogy ha Jasper kviddicsezne, az izgalomtól, nehogy negsérüljön. Aztán akkor is, ha megsérül.
– Hát… mondjuk, hogy nem rajongok a kviddicsért én sem. De még sem beszélhetem le a szenvedélyéről. – Simítottam végig a nadrágomon, mintha gyűrött lenne. Valójában csak nagyon megszoktam a könyvbemutatókon, hogy mindennek makulátlannak kell lennie.
Az édesillatra kicsit megborzongtam. Annyira kívántam a vattacukrot s ahogy közelebb léptünk egyre áthatóbb lett az aromája. Igen, tökéletesen tudtam, hogy ezt akarom. Ezért jöttem be eleve, de idebent már annyira hatalmába kerített, hogy még a gyomrom is korogni kezdett. Na meg az édességevés mégis csak biztonságosabb volt, mint tűsarkúban felverekedni magam valami lebegő felhőkre.
– Eeeeez csodásan hangzik! Vajon milyen íze lehet? – mondta Sophie. Sikerült elcsábítanom tehát oda, ahová mentem volna inkább a játékok helyett. Sosem voltam az a nagy vidámparkba járós, ráadásul a magas dolgokat sem szerettem. A nyugisabb dolgok vonzottak inkább, mint az olvasás, a lágy zene és a vásárolgatás. Esetleg beülni valahova egy jó kávéra, egy kellemes vacsorára vagy sétálás a városban.
– Azt hiszem, rágógumi ízű. – Rántottam vállat. A vattacukor általában sima cukor volt, különösebb buké nélkül. Így mikor beálltunk a megfelelő bódé elé,. Sophie sem ízt mondott, hanem a kiíráson szereplő hatalmas lila példányt kérte. A bácsi csak biccentett, majd a gépbe szórva egy jó adag csillámos cukrot készíteni kezdte a remekművet. Csak néztem, ahogy nő és nő… és hamarosan már Sophie-nál is volt az édesség. Óvatosan vettem át, rácsípve a hurkapálcikára. Én is letéptem egy adagot és finoman azon kezdtem el csámcsogni, ahogy megindultunk a legközelebbi pad felé.
A virágos minta tetszett, ahogy a rózsaszín is. Tökéletesen illet ehhez a csajos naphoz. Keresztbe tettem a lábam és finoman elhelyezkedve bámultam meg a korábban kinézett felhős játékot… hát nem szívesen mentem volna fel rá, de Sophie még talán meggyőzhetett, hogy ez is lehet jó mókat.
– Ez istenii – mondta Sophie, én pedig csak összeragat ajkakkal bólintottam. – Ebből még vennünk kell hazafelé menet is!
– Végül is ez a mai nap már úgyis egy cukorsokkal ér fel… – Sóhajtottam egyet, majd újabb adag vattacukrot téptem, ami finoman az ujjamra tapadt. Nem számított, könnyedén leszedtem a fogaimmal, hogy csak a kellemes, ragacsos érzés maradjon utána.
– És te hogy jött él össze Jasperr Flynnel? Ő olyan nagyvilági, te meg inkább bájos vagy. – Egyáltalán nem kritikának szántam, inkább csak nem tűntek egy kaliberűnek. Persze a nagy okoskodás közben nem vettem észre, hogy a hajam beleakadt a vattacukorba. – Jaj…
Naplózva


Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2021. 07. 20. - 14:43:34 »
+1

Felhőkről lábakat lógatunk
Esther
(2002. augusztus 7.)
Ruci
14, 21, lassan 30 az idő makacs,
a lélek össze-vissza hajlik idebent légy száz,
ne ott kint



– Hát… mondjuk, hogy nem rajongok a kviddicsért én sem. De még sem beszélhetem le a szenvedélyéről - ezzel modnjuk teljesen egyet értek. Ha modnjuk Jasper esetleg auror lett volna, arról sem beszélhettem volna le. Mondjuk Jasper azért nem volt egy olyan minden veszélyben fejjel megyek előre a falnak típus. Aminek azért örülök, mert hát nem aggódom rajta szét magam, és eléggé nyugisak is vagyunk együtt, már ha nem réngatom bele olyan hülyeségekbe, mint az óriáskerekezés meg ilyenek.
A pörgésról szólva meg annyira rálendülök a vattacukor témára, hogy el is felejtem a repülő felhőket. Pedig azok olyan aranyosak!... De a vattacukor meg... Vattacukor! És olyan az is, mint egy felhő, bár én nem ülnék bele mert összeragadnék és nem is repülne. De azért ez olyan nasi volt, aminek a feltalálója nevét áldom.
Estheren végipillantva árad belőle a női báj és kellem, nagyon szépen és csinosan néz ki, mintha a Szombati Boszorkány divatrovatából lépett volna elő. Rajta látszik, hogy egy érett nő, én meg csak... Itt feszítek mellette virágos farmercuccban, meg ilyenek, szoval itt rikítok mellette, mint egy hat éves kislány, aki méhecskének szeretett volna öltözni. Mondjuk az más dolog, hogy magamat nem tudnám ilyen elegánsban elképzelni.
- Jól megvagytok Bennel? - kérdezem menet közben a vattacukros felé kíváncsian. - Biztos izgalmas lehet mellette az élet, legutóbb láttam, ahogy egy csapat rajongó elől menekül műbajusszal... - idéztem fel magamban az eseményt. - Óó, tényleg! Róla mintáztad a mesédben a herceget, ugye? Ugye? - kérdezem csillogó szemekkel, mert igen. Megvan a könyv. És igen. Imádom, olyna bájos olyan kellemes és jóóó olvasni.
Közben odaérünk a vattacukroshoz, és elig várom, hogy kis darabkékat tépkedjek le róla, még amikor jó meleg és puha. Remélem sok cukor olvad rá a pálcikára azt mindig szeretem lerágcsálni, még akor is, ha hülyén nézek ki. Mint valami kutya, aki a csonttal kűzd. Élvezettel nyammogok a vattacukron, ahogy a padhoz sétálunk, kicist érzem is, hogy veszélyesen kezdek ragadni.
– Végül is ez a mai nap már úgyis egy cukorsokkal ér fel… - sóhajt Esther én meg átkukkantok a vattacukor mögül rá.
- Óó, te olyan csinos vagy, úgysem látszik meg rajtad ez a pár édesség - mondom vigyorogva, miközben a nyelven majdnem hozzátapad a szájpadlásomhoz. Ez a vattacukor szokatlanul ijesztően nagyon-nagyon ragad.
– És te hogy jött él össze Jasperr Flynnel? Ő olyan nagyvilági, te meg inkább bájos vagy - erre elpirulok, mert végül is igaz ő olyan nagyon menő és nagyvilági. Vannak nálam menőbb és nagyvilágibb meg izgalmasabb lányok is, de mégis valahogy én tetszem neki, ez pedig olyan aranyos és zavarba ejtő.
- Óóó, hát... összefutottunk a Roxmortsban és kávéztunk. Mind a ketten el voltunk kenődve, tudod, mert éppen szakítás után voltunk... Eh, hát akkor a legjobb barátnőmmel Avery Cassennel járt, de vele megromlott a kapcoslatom egy ideje nem is beszélünk. Aztán szakítottak, én is szakítottam TeddyJonessal... És valahogy ott a mélabúnkban egymásra találtunk azt hiszem - motyogom kicsit zavarba jőve. - És mi a ti történetetek? - kérdezem vigyorogva. Mindig is izgalmas dolog kibeszélni a romantikus dolgokat a lányokkal, hogy együtt örüljünk visongassunk, ugráljunk vagy sírjunk.
– Jaj… - dünnyögi Esther, és én is észreveszem, hogy a szőke tincsei beleragadnak a vattacukorba. Sűrűűn pislogok, hogy mit is csináljak, aztán megpróbálok neki segíteni, de én is beleragadok a vattacukorba, ráadásul nem csak hajastól, hanem az arccsontommal odatapadok Esther homlokához, hogy a lehető legnevettségesebben nézzünk ki.
- Ajjajj...
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.068 másodperc alatt készült el 35 lekéréssel.