+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Fan-fic verseny
| | |-+  Nyári mesemondó 2002
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Nyári mesemondó 2002  (Megtekintve 484 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2021. 06. 25. - 12:41:21 »
+5

Nyári mesemondó



Elkezdődött a nyári szünet, meséld el hogyan telik a nyár, milyen volt az egyetemi felvételid, vagy éppen hogyan készülsz a Roxfortra a nyár vége felé.  

A játék június 25 - augusztus 31 között tart.  

Minden szösszenet 10 pontot ér.
Ha elkészültél jelezd ebben a topikban.
Naplózva

Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 06. 28. - 12:27:56 »
+5

in the silence
2002. június 16.

i wan to be happy;
but something inside me
screams that i do not
deserve it

style: your day zene: fix you

Könnyes lett a szemem, ahogy gyúrtam a tésztát. Nem kellett volna ennyire beleélnem magam. Nem kellett volna úgy tennem, mintha lenne jogom a születésnapját ünnepelni. Nem voltam ott, mikor szüksége lett volna rám… nem, mert az apját akartam megvédeni magamtól vagy magunktól. Noah volt a legnagyobb csoda, ami történt velem ebben az életben, mégis el kellett engednem. Az első szülinapja olyan volt, mint egy vízválasztó. Magamban eldöntöttem, hogyha magamhoz is veszem, azt még ez előtt teszem meg. Hát nem fogom magamhoz venni… nem tehetem meg vele innentől, hogy játszom az életével. Neki Tengerszem és Nat a biztonság, nem én.
Szánalmasnak éreztem magam, amiért annyira apává akartam válni és mikor megkaptam a lehetőséget, el kellett taszítanom magamtól. Talán nem csak az én hibám volt, talán nem így kellett volna történnie, de már nem ment. Nem tudtam megmenteni semmivel sem a házasságunkat.
Hamutartó konyhájában hűvösében csak Zeusz látta, ahogy mozdulatról mozdulatra magamba zuhanok. Azért sütöttem sütit, mert azt hittem, akkor majd jobb szülő leszek. Tudtam, hogy egy tálcányi félig égett, félig nyers kakaóscsiga sem fogja helyre hozni azt, amit csináltam. Hátat fordítottam az egész múltamnak.
Aidenre pillantottam, aki az étkező asztalnál ült, cigizett, volt előtte egy csésze kávé, meg egy könyv. Észre sem vette, mennyire ki vagyok borulva. Mondtam neki, hogy ma van Noah születésnapja és hogy sütök neki. De azt nem tettem hozzá, miért nem megyek oda és miért bagollyal akarom küldeni ezt. Legutóbb is Nat azt mondta, hogy szeret és totál kikészült. Nem akartam még jobban megkínozni. Elég volt az a majd’ három év, amit együtt éltünk le.
Vajon… hogyan kéne kinéznie a tésztának… – magyaráztam rekedten, el akartam terelni a saját figyelmemet arról a sok érzésről. Már-már az volt a gyanúm, hogy szétfeszít, ha nem bőgöm el magam. – Anyja sokkal ügyesebb volt ebben. Ha tudtam volna, hogy valaha lesz családom… vagy mi… akkor figyeltem volna rá… – tettem hozzá egy hangos sóhajjal.
Aiden felkelt a székből, még beleszippantott a cigibe, majd elnyomta a hamutartóba. Így sétált oda hozzám és karolt át hátulról. Így lehelt finom puszit a nyakamra. Nem ment el, nem fordított hátat, csak mert kellemetlen volt neki, hogy érzelmeim voltak. Annyi minden változott… annyi minden lett sokkal, de sokkal jobb. Ahogy kimondta, hogy nyuszi még meg is borzongtam. Talán nála jobban senki sem tudta, mennyire nehéz nekem ez az egész.
Jól vagyok, csak ügyetlenkedem a tésztával… – motyogtam és kicsit oldalra fordítottam a fejemet, hogy lássam őt. Erre kaptam az arcomra egy puszit, éppen a szemem alá, hogy a következő könnycsepp már ne tudjon csak úgy végig folyni az arcomon. – Sosem leszek ebben jó. – Tettem hozzá, csakhogy ne kelljen beszélgetnem arról, amit érzek. Nem lett volna túl tisztességes ezt az egészet Aidenre borítani. Nem is igazán voltam benne biztos, hogy megértené.
Nat biztosan nagy bulit szervez neki…– dőltem kicsit hátra, hogy még jobban belevesszek Aiden testének érintésébe. A melegsége, a puszta jelenléte elég volt ahhoz, hogy megnyugtasson. – Mindig azt akartam, hogy neki jobb élete legyen, mint nekem volt. Ezért nem haboztam, mikor dönteni kellett, hogy kinél maradjon a kicsi. Sosem adhattam volna meg neki azt, amit Nat. – Szólaltam meg aztán ismét, pedig nagyon nem kellett volna. Nem kellett volna arról beszélnem, hogy a gyerekkorom nem is létezett, hogy az egész egy meneküléssel, könnyekkel teli massza volt, aminek a csúcspontja volt a kicsapásom a Roxfortból.
Lehajtottam a fejemet. Az ujjaim a sodrófára simultak, majd finoman nyújtani kezdtem a tésztát. Éreztem az állagán, hogy nem a legjobb, de mégis dolgoztam vele, csináltam, mert… nem akartam azt sem, hogy úgy kelljen élnie, hogy nem tudja ki a másik szülője. Létezek Noah, én létezek és itt vagyok!

Naplózva


Charlie Oswin
Mardekár
*


VI. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 07. 02. - 19:09:27 »
+5

farkascsapda


2002. július 23.

Az erdő hűvöse betört a faház romos belsejébe. Az elmúlt néhány óra komoly nyomott hagyott a berendezésen. A nehéz faasztal darabokra tört, a székek sérülten, felborulva álltak közötte. Az ágy is beszakadt, a matrac véres volt, a takaró és a párnák pedig szanaszét hevertek.
Hangosan kaptam levegőéért, hogy megpróbáljam csillapítani a fájdalmat, amit éreztem. Nem a véres marásnyom lüktetése fájt igazán, hanem a furcsa égő érzés, amit az ereimben éreztem, mintha mozgott volna alattuk valami. A szaglásom is megváltozott, a saját vérem fémes bűzét olyan erőteljesen éreztem, hogy öklendezni tudtam volna. Éreztem, hogy a gyomrom nem bírja, görcsölt és szenvedett, mégsem jött a hányás. Elviseltem, mert megtanultam elviselni.
Apám csehül beszélt hozzám, ott állt felettem, immáron emberi alakban. A vérfarkas visszahúzódott, ahogy felkelt a nap és aranyos színűre festette az eget. Nem bírtam ránézni, lesütöttem a szememet, ahogy a tekintete az arcomra vándorolt. Láttam a kezén, az arcán a saját véremet… hogy tehette ezt velem? A szavait nem értettem, túl rosszul voltam ahhoz, hogy felfogjam.
– Túl fogod élni. Az utódom leszel. A falka vezére. – Lassan kirajzolódott a mondandója értelme. Az oldalamon tátongó sebre simítottam a tenyeremet, ahonnan a méreg szép lassan szét áradt a testembe, hogy olyan szörnyeteggé válljak, mint ő.
– Gyűlöllek… – dadogtam, ahogy a hangom bírta. Rekedt, idegen hangom volt, mintha nem is a sajátjaim lennének. Az ujjaim belemartak a sebembe, mintha ki tudnám tépni. De nem, fájdalmasan jelezte, hogy már pedig marad és mostantól a részem lesz. Képtelen voltam felfogni, mi lesz velem… mennyit változik minden… hogy veszélyes leszek a saját családomra, a barátaimra…
– Ez anyád nevelésének az eredménye. – Úgy közölte, mintha tény lenne, de fogalma sem volt, hogyan életem odahaza. A nevelőapám ugyan nem kezelt sosem a saját gyerekeként, mégis jobban éreztem magam vele, mint a sajátom közelébe. Apám veszélyes volt… és most… engem is azzá tett. Remegve próbáltam felülni, remélve, hogy el tudok szökni, de a mellkasomra fektette a talpát, hogy lenyomjon a földre.
Vicsorogva bámult rám, mintha mondani akarna valamit. Csakhogy nem volt ideje kinyitni a száját, ugyanis időközben egy valami zaj jött odakintről. Egy pillanattal később már olyan élesen hallottam a zajokat, hogy tudtam, körbe vették a házat… körbevették és volt egy ismerős illat, egy ismerős szívverés. Anya.
Apám arcára pánik ült ki, felkiáltott, majd egész egyszerűen elhoppanált. Az érkező aurorok úgy törtek be a házba, hogy már csak engem találtak ott… félig eszméletlenül. Az erőm elhagyott, sötétség talált rám és már csak azértem, ahogy anyám a karjai közé vesz. Talán sírt is, mert éreztem még a nedvességet, mielőtt egészen elvesztem volna a sötétségbe, ami körbevett. Az biztonságot adott, megnyugtatott, lecsendesítette az elmém kattogását arról, hogy mi is lesz a jövő, ami vár rám.
Naplózva

Alfonz Baldron
Mardekár
*


I. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 07. 07. - 10:34:48 »
+2

Az a bizonyos levél


2002 nyár
Caerlaverock-kastély


Csendesen lengedezett a szél a fák lombjai alatt. Kellemes volt, ugyanis az elmúlt napokban egészen durván meleg volt és nem szerettem nagyon kint lenni. A szél viszont könnyebbé tette és mintha nem is égetett volna olyan szörnyűségesen a nap. Így húzott be a tegnap érkezett levéllel a kezemben az egyik árnyékába.
Már tegnap feltépte a borítékot anyám és felolvasta a szöveget. Én viszont a saját szemeimmel is akartam látni a Roxfortból érkező levelemet. Így hát kihúztam a pergament a borítékból és szétnyitottam, hogy a cirkalmas betűket olvashassam.

Tisztelt Baldron úr!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember 1-jén kezdődik.

Tisztelettel:
Minerva McGalagony
igazgatónő

Elégedetten néztem végig a szöveget. Baldron úr… és Roxfort. Olyan volt, mint egy valóra vált álom, hiszen minden erőmmel azt akartam elérni, hogy olyan lehessek, mint Dominic. Rá akartam hasonlítani, így attól kezdve, hogy megkezdték a tanulmányaikat az iskolába, én is ezt akartam. Magas akartam lenni, nagymenő, mint ő. A ruhatáramat is egyre inkább hozzá igazítottam, anyám nem kis aggodalmára. A szakad nadrág és a mugli ruhatár egyéb szépségei nem igazán nyerték el a tetszését. Ez biztosan jó, kicsim?– Faggatott újra és újra.
Kihúztam a másik lapot, amin egy lista volt arról, hogy mit kell majd venni.

Az első évben a következő ruhadarabok szükségesek:
1. Három rend egyszerű munkatalár (fekete);
2. Egyszerű hegyes süveg (fekete) mindennapi használatra;
3. Egy pár munkavédelmi kesztyű (sárkánybőr vagy hasonló);
4. Egy téli köpönyeg (fekete, ezüstcsattal)
A tanuló minden ruhadarabján köteles feltüntetni a nevét!

Tankönyvek Minden tanulónak saját példánnyal kell rendelkeznie a következő művekből: Dabrak, Miranda: Varázslástan alapfokon
Bircsók, Bathilda: A mágia története
Goffrid, Adalbert: Modern varázsláselmélet
Ripsropsky, Emeric: Az átváltoztatásról kezdőknek
Spora, Phyllida: Ezer bűvös fű és gomba
Mixel, Arsenius: Ismerkedés a varázsitalokkal
Salmander, Göthe: Legendás álltatok és megfigyelésük
Reskesh, Quentin: A sötét erők. Önvédelmi kalauz

Egyéb felszerelési tárgyak: 1 db varázspálca
1 db üst (ón, II. méret)
1 készlet üveg- vagy kristályfiola
1 db teleszkóp
1 db rézmérleg
Ezenfelül minden tanuló magával hozhat 1 db baglyot, macskát vagy varangyos békát.
A SZÜLŐK SZÍVESKEDJENEK TUDOMÁSUL VENNI, HOGY AZ ELSŐÉVESEK NEM HASZNÁLHATNAK SAJÁT SEPRŰT!

Nyeltem egyet. Akartam seprűt, volt is, egy egész komoly darab. Mégsem bántam, hogy nem vihetem magammal, anyám csak aggódna, hogy fel is ülök rá, nem csak dísznek tartom a szobámban. Ugyanakkor csak egy dolog érdekelt: kiszabadulni otthonról, kicsit függetlenebbnek lenni. Így hát, alig vártam, hogy ez az új élet elkezdődjön.
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.194 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.