+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  London
| | |-+  Abszol út
| | | |-+  Zsebpiszok köz
| | | | |-+  Sötét Tárgyak Bolhapiaca
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 2 [3] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Sötét Tárgyak Bolhapiaca  (Megtekintve 2410 alkalommal)

Evelyn Pye
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


Leendő firkász

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #30 Dátum: 2021. 11. 04. - 17:21:06 »
+1

Fynn



2002. szeptember 20.


Nem tudnám megmondani miért, de Fynnek olyan könnyen elhiszek dolgokat, és olyan könnyű bevallani neki érzéseket. Mintha ezer éve ismernénk már egymást. Nem tudom, talán tényleg így van, talán egy előző életünkben tényleg ismertük egymást, talán legjobb barátok is voltunk. Most viszont valami olyasmi van közöttünk, amit egyelőre nem tudok hova tenni. Egyértelműen azt mondja az ösztönöm, hogy vigyáznom kéne vele, másrészről viszont jól érzem magam a társaságában. Valahogy nem úgy látom a dolgaimat, mint máskor.
- Hát, tudod… A családom évszázadokra visszamenőleg tudósokból, medimágusokból áll. Sokan elég sokat értek el, és eléggé ismertek vagyunk. A családomban én vagyok az első, aki egyáltalán nem ezt a pályát választotta magának.
Kicsit meg is rántom a vállam, mintha nem is igazán érdekelne, de azért rosszul esik, hogy nem értik meg. A sok kórházban töltött idő után nem tudnék elviselni egyetlen olyan napot sem, mikor arra kéne rájönnöm, hogy egy-egy betegség mitől alakulhat ki vagy ellátni egy sérültet a Mungóban. De akárhányszor próbáltam megértetni ezt velük, mintha süket fülekre találtam volna. Illetve, egyszer anyánál mintha láttam volna a megértés jeleit, de ettől még tudtam, hogy nagyon is ellenzi.
Elég fesztelennek érzem magam, és az, hogy flörtölni kezdek egy elég szomorú téma után Fynnel talán azt is jelenti, hogy tényleg van közöttünk valamilyen szikra vagy kapocs. Ha nem lenne, akkor mégis mi okom lenne erre az egészre? Persze, ha a mellettem álló nem lenne partner benne, akkor valószínűleg gyorsan abba is hagynám. Viszont mielőtt még erről bármi pontosabbat megtudnék, jön a kis közjátékunk az idegen emberrel.
Azért örülök neki, hogy egyikünknek sem esik komolyabb baja. Igen, ebbe még ezt a férfit is beleértem. Mármint neki eleve volt valami baja, de azon túl. Miután sikeresen kiszabadulok, odamegyek a kiszabadítómhoz és kérem, hogy menjünk el innen mielőtt még ez az alak felébred és megint megpróbálkozik valami ostobasággal. Oké, azért is el akarok menni innen, mert nem éppen a legszebb emlékem ez a mostani, de túléltem a Roxfortot a háború idején, szóval nem lesz ebből sem komoly traumám. Legalábbis így biztos nem, hogy nem történt velem semmi komoly.
- Szóval akkor egy félreértés volt az egész? De mégis milyen bájital volt abban a fiolában, amiért akár ölni is tudnának? Csak nem valami drog jellegű? Azt mondtad fészküket. Többen is voltak?
Nem mintha újabb támadástól tartanék, de azért ezek után nem biztos, hogy Fynn olyan nyugodtan sétálgathat a Zsebpiszok közben. Ki tudja ki lesz a tömegből a következő. A támadónak biztos nem hinném el azt, amit mondd, főleg ha elég nagy hazugságnak tűnik.
Addig is, hogy tereljem kicsit a figyelmem erről a témakörről, megkérdezem milyen volt a nyara. Igazán érdekes lehet egy olyan ember számára, aki a bájitalokkal foglalkozik, szabadúszó, és olyan helyeken törzsvendég, mint ez is, és még ki tudja milyen alvilági helyeken.
- A családi receptjeid között van valami jó és hatásos fejfájás ellen is?
Nem, most nem fáj a fejem, de ha elkap egy roham, akkor van olyan, hogy órákig nem vagyok képes mozdulni. Az ágyon fekszem, és annyi egészen addig, amíg el nem múlik. Van valami bájital, amit anyuék szoktak adni, de az nagyon sokára hat és nem mulasztja el teljesen.
Hamarosan meglátom a bolhapiacot. Nagy a forgatag és biztos vagyok benne, hogy nem minden, vagy talán semmi sem legális itt, de ettől még megpróbálkozom olyannal, hogy körbenézzek. Talán megakad a szemem valami különlegesen, de közben követem Fynnt, még véletlenül sem akarom elveszíteni. Megállunk egy stand előtt, ahol egy látszólag pici alak ül… vagy alszik vagy nem tudom, de jó ideig ülünk ott, mire észrevesz.
- Tessék! – belenyúlok a táskámba és átadom a gépet.
Közben kirántok néhány iratot is, amiket gyorsan összeszedek, majd még guggoló állásból nézek a férfira, ahogy a masinámat vizslatja. Ránézek Fynnre is, hogy lássam, tényleg minden rendben van.
- Figyelj, láttam valamit az egyik standnál, ami mellett eljöttünk, visszamegyek megnézni, itt maradsz addig?
Még véletlenül sem fogom egyedül hagyni a gépemet egy idegennel, szóval inkább magam megyek annak a valaminek a nyomába, amit találtam. Talán semmi, talán valami, majd kiderül. Nem megyek messze csak pár lépést.
- Sikíts, ha van valami, jövök és megmentelek – mosolyodom el. Igazából egy oka van ennek a kijelentésemnek, hogy ne gondolják azt, egy gyenge nő vagyok, akit könnyen le lehet teperni.
Naplózva


Fynn Kyteler
Varázsló
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #31 Dátum: 2021. 11. 13. - 17:23:08 »
+1

Ismeretlen ismerős



Evelyn

2002. Szeptember 20.

Bátor dolog szembefordulni a családi hagyományokkal, ha azok jó erősen vannak beágyazódva. Számítanod kell rá, hogy a legrosszabb esetben kitagadnak. A bővebb családi körben volt már ilyenre példa. Vagy csak apám ezzel ilyezgetett. Így utólag lehetséges, de ez ár nem hiszem, hogy valaha is kiderül. Meg igazából szarok is rá.
- Hát, tudod… A családom évszázadokra visszamenőleg tudósokból, medimágusokból áll. Sokan elég sokat értek el, és eléggé ismertek vagyunk. A családomban én vagyok az első, aki egyáltalán nem ezt a pályát választotta magának.
Hát ez nem olyan vidám téma, de legalább nem tagadták ki. Meg azért azt tapasztaltam, hogy a csinos lánygyermekekkel mindig elnézőbbek. A fiúk mások. Sokkal keményebb kézzel fogják őket. Nem tapad meg rajtunk annyira a fájdalom. Mikor kicsik voltunk, apánk engem minidg sokkal jobban leszidott, mint Alizont. Alizon például nem kínozta meg. Engem igen. Nem rendszeresen, de elő elő fordult. Alizonon soha semmilíen fekete mágiát nem alkalmazott. Gondolom én voltam az, akinek edződnie kellett. Bár nem gondolom, hogy sokkal jobb lehetett elbújni a szekrényben, és sírva onnan figyelni mindent.
Előjön az a kellemes lágy kis bizsergés, mikor flörtölni kezdünk. Ilyenkor mindig azt érzem, úgy hat rám az egész, mint egy drog. A nők nekem a drog. Ahogy közelebb lépek, és megérzem az illatát, olyanná válok, mint egy ragadozó, aki megérzi a vér szagát. De higgadt maradok. Váratlan kis vendégünk nem műsorozik sokáig. Ha Evelyn nem lenne itt, szívesen széttépném, de így...nem éri meg.
- Szóval akkor egy félreértés volt az egész? De mégis milyen bájital volt abban a fiolában, amiért akár ölni is tudnának? Csak nem valami drog jellegű? Azt mondtad fészküket. Többen is voltak?
Félreértés..így is mondhatjuk. Valaki valahol egyszerűen átbaszta. Ez elég gyakran megesik azkkal, akik nincsenek otthon a bájitalokban.
- Hát..pontosan én sem tudom, mit hitt. De...van pletyka arról, hogy Flamel megosztotta valakivel az életelixír receptjét, mielőtt meghalt. Az alvilági berkekben néha felüti a fejét a hír, és keresni kezdik. Nem tartom kizártnak hogy ez a fickó is azt kereste. Viszont miután hazavittem és megvizsgáltam, a lötty sima altató főzet volt.
Hangos egészen lehalkítom. Nem akarom, hogy valami fülelő fül meghallja. Bár én nem hiszem el a mesét, de időként felbolydul az alvilág és mindenki azt keresi. És miknek a száma nő meg ilyenkor? Csupa hamis löttyé. Engem is folyton vegzálnak, de nem értik meg, hogy ez egy hülye pletyka. Flamel idióta lett volna, ha azok után, ami bonyodalmat okozott a kő, továbbadja a lehetőségét annak, hogy még nagyobb baj legyen belőle.
- A családi receptjeid között van valami jó és hatásos fejfájás ellen is?
Semmi olyanom nincs, ami jó lenne fejfárásra, de egészen emberi praktikáim általában beválnak...
- Azt mondják, az endorfin csodákra képes.
Elkapom Evelyn zöld tekintét, és sejtelmesen elmosolyodom. Lassan pedig elérünk a piachoz is, épségben. Á, a jó öreg piac. Van, hogy csak úgy kijövök ide, körbenézni, de nem veszek semmit. Más a zöldséges piacra megy, én ide. Modjuk húspiac az itt is van...bár nem jó minőség. Alecto pedig a padon teszi tiszteletét. Mikor nagy nehezen felébred, Evelyn átadja neki a gépet. Lehet, hogy Alecto egy kis gazember, de én bízom benne, és ért a dolgához. Egyszer már megmentetttem a seggét, azóta hálás nekem. Evelyn érdeklődését viszont úgy tűnik, felkeltette a piac, túlságosan is.
- Figyelj, láttam valamit az egyik standnál, ami mellett eljöttünk, visszamegyek megnézni, itt maradsz addig?  Sikíts, ha van valami, jövök és megmentelek!
De még mielőtt megszólalhattam, volna, vagy elkaphattam volna a csuklóját, már el is tűnt a szemem elől, mint aki hoppanál. Pedig figyelmezteti akart, és azt mondani, hogy dehogy mászkálsz te itt egyedül! Idegsen kersem a tekintetemmel, de nem látom. Alecto a gépet vizsgálja. Valamit makog, hogy a hétvégén megbűvöli, rak rá álcázó bűbájt is, hogy ne lopják el, de én csak Evelynt keresem a tömegben.
- Aj, a francba te lány...
Naplózva


Evelyn Pye
Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolája
***


Leendő firkász

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #32 Dátum: 2021. 11. 16. - 19:46:12 »
+1

Fynn



2002. szeptember 20.


Nagyon izgalmas érzés, ahogy haladunk a Zsebpiszok közben előre. Egyszerre érzem izgatottnak magam, ugyanakkor valami mintha kiabálna bennem, hogy el kéne innen mennünk. Végül is ezt az érzést Fynn magabiztossága elnyomja bennem, ezért magabiztosan lépkedek mellette. Még a támadás után is, bár, az kicsit elbizonytalanít, mégis úgy érzem, hogy ennek nem igazán lesz befolyásoló tényező az itt eltöltött időmre.
Figyelmesem hallgatom Fynn meséjét a történtekről. Megértem, hogy ekkora hajsza megy az életelixírért. Aki megrögzötten ragaszkodik az élethez, az mindent meg fog tenni az életben maradásért. Engem minden perc szórakoztat, amit élve tölthetek, és talán pont ezért nem is foglalkozok annyira az örök élettel. Nem akarom végignézni, ahogy a barátaim, a családom egyszer csak nem lesznek mellettem.
- Nem tudom, engem hidegen hagy az örök élet. Tiszta uncsi lenne.
Persze, egy ilyen pletyka egy bájitalmesternek, aki esetleg a fekete piacra is dolgozik, annak egy pokol lehet. Biztos rengetegen keresik a recepttel, ugyanakkor, ha tényleg létezik, akkor az illető halálra keresheti magát. Szerintem bájitalokból nem lehet olyan italt kotyvasztani, amitől az ember sokáig éljen, ha létezne, akkor a medimágusok is biztos használnák. Ott biztos volt valami más is, amit bele kellett tenni, vagy valamilyen ige, amit rá kellett mondani a bájitalra vagy nem tudom, csak napfogyatkozás idején lehet elkészíteni.
Viszont, ha már a recepteknél tartunk, akkor megkérdezem, van-e valami jó receptje fejfájásra. Nem szokott gyakran fájni, de ha mégis előjön, akkor szinte mozdulatlanná tud dermeszteni. Egyszer egy teljes napot átaludtam mire jobban lettem.
- Endorfin? Akkor egyek egy csokit vagy szexeljek és az segíteni fog? Talán legközelebb kipróbálom, ha találok olyat, aki egy szavamra ugrik – mosolyodok el.
Mire komolyabban belemehetnénk ebbe a történetbe, addigra elérjük a piacot. Csodálatos a felfordulás, ami itt fogad. Ebből a szempontból egyáltalán nem különbözik más piacoktól. Amiben viszont más, az a megvehető áruk. Le merném fogadni, hogy a valódi kereskedés nem a kipakolt pultokon zajlik, hanem alattuk valahol. Ahogy elhaladunk egy rakás pult mellett az egyik megfogja a tekintetem, de most nincs időm megállni. Egyelőre arra koncentrálok, ami miatt idejöttem. Ez pedig a gépem felturbózása.
- Üdvözlöm, Alecto úr! – köszönök neki, majd átadom a gépemet.
Bízom annyira Fynnben, hogy rá merjem hagyni ennek az ügynek az elintézését, ezért gyorsan közlöm vele, hogy visszamegyek az egyik standhoz megnézni valamit, aminek következtében neki kell figyelnie a gépemre. Nem hagyok neki választási lehetőséget, mert meg is fordulok és utána már vegyülök is el a tömegben. Mármint nem gondoltam volna, hogy ennyi ember összejöhet valahol egy pillanat alatt. A távolból a zajokon keresztül hallom a hangját, de nem fordulok meg. Nem akarom, hogy elvigyék előlem. Az a valami nagyon is kell nekem.
Megállok a pult előtt, ami mint kiderült azért jóval odébb van Alexto asztalától, és csodálom a csodát. Soha nem voltam nagyon oda a zsebórákért, de ez valahogy nagyon is vonzott magához. Mintha beszippantana.
- Nekem ez kell. – Megfogom és felemelem. - Mennyibe kerül?
Az addig teljesen érdektelen és inkább a tömegre figyelő eladó hirtelen felém fordítja a tekintetét. Elmosolyodik, majd megdörzsöli a tenyerét. Valamiért nem hagy nyugodni a helyzet, ezért lassan hátrálni kezdek. Tudom, ha még egy vagy két lépést teszek, akkor a tömegben akár el is tudnék tűnni az illető elől, de nem akarok olyan meglepetéssel találkozni, mint az előbb Fynn. Én nem biztos, hogy jól ki tudnék jönni belőle.
- Mennyit ér meg magának?
Ez volt az a kérdés, amire nem számítottam. Biztos vagyok benne, hogy sokkal többet, mint amennyit képes lennék fizetni neki. Nem azért, mert nincs nálam elég pénz, hanem inkább azért, mert nem bízok benne, hogy tényleg csak annyit kérne. Beleállok így is az események sodrába.
- Amennyi pénz nálam van és… – Gyorsan végiggondolom, hogy mi van még nálam. - Fel tudok még ajánlani egy különleges tojást. A tojás különleges. Ha két hónapig hagyják, hogy kikeljen, akkor a madár tolla egy igazán ritka bájitalhoz lesz összetevő.
Basszus, ez akkora kamu, hogy biztos vagyok benne, átlát rajtam. Én legalábbis nem lennék olyan hülye, hogy ne derítsem ki melyik bájitalhoz való, de most semmi sem jut eszembe, ami esetleg olyan sokat érne, kivéve… Hát, persze.
- Szigorúan két hónapot kell várni, és tökéletes összetevője az életelixírnek.
A férfinak felcsillan a szeme, meg is ragadja a tojást, majd úgy csinál, mintha a legdrágább kincse lenne. Odaadom neki a pénzt is, de azt nem fogadja el. Szegény nem tudom mit fog tenni, ha rájön, hogy a tojás csak egy sima fürjtojás és ha két hónapig hagyja pihenni az záptojást eredményez.
Megfogom a zsebórát és visszaindulok Fynn és Alecto felé. Tudom, hogy nincsenek messze tőlem, attól a standtól, ahol voltam, de a fergetegben nem találom. Kezdek kétségbeesni.
- Fynn!
Basszus, Alecto meglépett a gépemmel, Fynn pedig utánament? Mégsem kellett volna egyedül hagynom őket? Bolyongok csak, mikor meghallom a korábbi árus hangját, ahogy utánam kiált, és a hömpölygő tömegben azt is látom, hogy rohan utánam, szóval én is rohanni kezdek egészen addig, amíg Fynnbe nem ütközök, majd elbújok a háta mögött, de a zsebórát továbbra sem engedem el. Remélem nem vesz észre az az eszelős.
Naplózva


Fynn Kyteler
Varázsló
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #33 Dátum: 2021. 11. 22. - 10:11:04 »
0

Ismeretlen ismerős



Evelyn

2002. Szeptember 20.

Egyet kell értenem Evelynnel, az örök élet egy idő után unalmassá válhat. Mikor már mindent láttál, mindenki meghal melletted, akkor az örök élet szenvedés is lehet. Nem tudom, én bitos vagyok benne, hogy ez a pletyka egy hatalmas baromság. De itt sokan elhisznek dolgokat, ha reményt ad nekik. Az egész életüket is képesek felálfozni azért, higy meglegyen a remény, a lehetőségük, hogy jobban éljenek. Itt nem csak mi fordulunk meg, itt van   a varázslóvilág legszegényebb rétege is. Feltűnnek a prostik között, a pitimegélhetési tolvajok között, és ilyenek azok is, akik kijárklnak a muglik közé. hogy tenyérből jósoljanak. Persze nem tudnak. Fájhat a muglik feje miattuk. A fejfájára viszont tényleg jó az endorfin, nem hazudtam. Nekem eddig mindig bevált. Gyerekkoromban vettem észre, hogy ha fájt a fejem, de történt velem valami, ami hirtelen feldobott, elmúlt a fejfájásom. Persze most nyilván arra céloztam, hogy én tudok neki ebben segíteni bármikor, és nem kell csoki se, elég ha nélam alszik. Kávét is főzök reggel, és kibaszott jó kávét főzök.
- Endorfin? Akkor egyek egy csokit vagy szexeljek és az segíteni fog? Talán legközelebb kipróbálom, ha találok olyat, aki egy szavamra ugrik –
Elvigyorodom, jó hallani, mert pont itt áll mellette a lehetséges megmentője. Szívesen leszek az ügyeletes fejfájás megszűntetője.
- Ó, ugyan, nem kell keresned, én itt vagyok, és bármikor ugrok a szavadra...
Finoman végigsimítok a karján. Bármikor elromantikáznék vele. Pezsgőfürdő, halk zene, ő meg én...
- Jönnek a hideg őszi esték, jó összebújni valakivel.
Közelebb bújok hozzá, és halkan a fülébe suttogok. -És még kávét is főzök reggel.
És ezzel el is jutunk a piacig. Evelynnek tett ígéretem be is tartom. Mind a fényképezőt, mind a kellemes forró éjszakát. Látom Evelyn arcán, hogy igyekszik a szemével végigpásztázni a piacot, a standokat. És igen, mire azt mondanám neki, ne menj egyedül, mindjárt végzünk, már köddé vált. Rém gyorsan eltűnik a szemem elől, aminek egyáltalán nem örülök. Nem akartam egyedül hagyni a piacon, ki tudja, ki rántja be egy sikátorba, rabolja ki, vagy valami még rosszabb. Nem volt neki elég, hogy mielőtt ideértünk volna, már megtámadtak minket? Alectonak bólintok, mindjárt visdzajövök, addig vessen ki rá pár bűbájt. Erősen kutatom a szememmel a tömegben.
- Ajj, te lány, mi lehet annyira fontos, hogy így eltűnj? Ez nem a kibaszott pláza...
Morgok az orrom alatt. Hol a picsába tűnt? VIssuanézek Alectora, aki épp pálcát szegez a gépre, én meg előrébb haladok kicsit, de nem találom sehol. Visszamegyek Alectohoz.
- Nem volt itt? Nem láttad?
- Kit?  - A csajt, akivel jöttem, te idióta!
Rázza a fejét, hogy nem látta. Közben mormol még valamit a bajsza altt a pálcával, aztán odaadja a gépet.
- Kész. Nyomjel is van rajta.
Elveszem a gépet, és újra elveszek a tömegben Evelynt keresve. Ezúttal nem kell sokáig keresnem. Valaki nagy erővel nekem jön. A hátam mögé bújik, és a fejem mögül leskelődik.
- Basszus, mi a fészkes fenét csináltál? Baj van? Hol voltál?
Láthatóan menekült, így csak kézen ragadom, és arrébb sietek vele, ki a tömegből, egy padhoz. Örömmel konstatálom, hogy még nem esett baja. Egyben van, az arcán nincs semmi vágás, nem kiabál a fájdalomtól, tehét oké, életben, épségben. 
- Kis híján szívrohamot kaptam miattad te lány. Itt nem jó ötlet csak úgy eltűnni egyedük a tömegben. Észreveszem a kezében az ellső ránézésre medálnak tűnő dolgot. Aggódva nézem a kezében lévő tárgyat. Itt nem szoktak ártalmatlan  szép ékszerek csak úgy itt lenni. Az embert meg pláne nem kergetik meg, ha csak egy szép ékszer.
-Evelyn, ugye nem csórtad el? Mi ez?
Naplózva

Oldalak: 1 2 [3] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.059 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.