+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  London
| | |-+  Abszol út
| | | |-+  Zsebpiszok köz
| | | | |-+  Deranged Delicacies
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Deranged Delicacies  (Megtekintve 125 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2021. 06. 24. - 12:17:17 »
+4

Merel Everfen pennájából


Az Abszol út és Zsebpiszok köz sarkán, éppcsak az utóbbira nyíló bejárattal, áll a nagyon, mármár kaotikusan szines Deranged Delicacies cukrászda. Specialitásuk a bizarr, a szokatlan, és jellemzően a kihívó, netán polgárpukkasztónak is mondható, és mindez sütemények formájában.

Klasszikus termékeik közé sorolhatóak ilyenek, mint a Szinesztéziás Sütemény, mely egyesek szerint kék-zöld pöttyös ízű, mások az illatát azonosítanák egyértelmű baritonként. Beszámolók alapján mindenkinek más-más abszurdumként jelenik meg az ízvilág, de egyben minden fogyasztója egyetért: ha túl sokat eszel belőle, az érzékeid hajlamosak összetéveszteni magukat egymással pár napig.
Másik klasszikusuk a Woodoo-fánk, ez első pillantásra csak annyiban különbözik egy egyszerű cukormázas fánktól, hogy emberforma alakba sütik, viszont ha a szemébe nézel valakinek a fogyasztása közben, az érezni fogja a harapásokat a figurának megfelelő helyeken - általában izgatóbb, mintsem fájdalmas mértékig.
De számtalan más, hasonlóan szokatlan édesség is megtalálható náluk, csak néhány további példaként említve az ehető Füstölt Füstöt, a tényleg Minden Ízű Tortát - köztük elvontabbakkal is, mint például a "győzelem" vagy épp "bosszú" ízei, a klasszikus vanília, pacal, és törött számítógép mellett, - valamint innen származik a Visszanyaló Fagyi is, amit a debütálása nyarán más fagyizók készletei közé is becsempésztek.
Maga a cukrászda viszonylag kicsi, odabent csak egy-két asztalnak van elég hely a vendégek számára, viszont a cukrászda kiszolgál elvitelre, és egyedi megrendeléseket is elkészítenek alkalomadtán.
Naplózva

Leah Barlow
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 11. 22. - 18:17:09 »
+1


Sean Westerfeld

2002. DECEMBER 23.

Két nappal ezelőtt

Fel-le járkáltam a nappaliban és idegesen csavargattam a hajam. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, még is mit csináljak. Kezdtem ideges lenni, de ettől már csak nem hátrálhatok meg. Minden előkészítést megtettem, de most még is úgy érzem, hogy talán Jo-nak van igaza és nem kellene, túlgondolom a dolgot és egyszerűen el kellene felejtenem a dolgokat. De a lelkiismeretem ott szól a fejemben, hogy mit is kellene csinálnom és mi a helyes és talán nem kellene ennyit aggódnom, elvégre nem is ő lesz bent, még csak nem is személyesen neki fogom odaadni, szóval kár az izgalomért.
- De úgy izgulok!-Kiáltottam a nappali csendjébe, halálra rémítve NeMo-t, akiből elkezdtek kipötyögni az ékszereim. Most még erre is csak fújtattam egyet, és felkaptam a becsomagolt ajándékát. Felöltöztem, és elhopponáltam a bolt elé. Egy magas, sötét hajú férfi- akarom mondani, fiú állt a pultban. Nagyon fiatalnak tűnt, de még is valahogy érettnek. A fene tudná eldönteni, és most egyáltalán nem is akarok ezzel foglalkozni. Leköt, hogy izzad a tenyerem, és a szívem vagy 220-szal ver, arról nem is beszélve, hogy úgy állok, mint aki lopni készül, de ha már eddig eljöttem, nem fordulok meg. Benyitottam a boltba, ahol valaki épp vásárolt, szóval kivártam a sorom és amint alkalmam adódott odasomfordáltam a pulthoz és letettem az ajándékot a pultra.
- Ezt kérlek, add oda Sean-nek. Érteni fogja, kitől kapja, már csak a szagból is.-Csúsztattam a kezéhez és mielőtt bármit is mondhatott volna, kimenekültem. Gondolom eleget mondtam, hogy tudja nem ártó szándékkal jöttem, szóval csak remélni tudom, hogy megkapja. Nem tűnt olyannak, aki nem adná oda, szóval immáron nyugodt szívvel hopponáltam haza és megdicsérve magam a jó munkámért, felbontottam egy, khm három üveg bort és megnéztem pár karácsonyi filmet.


2002. DECEMBER 23.


Mivel minden készen állt a holnapi napra, így teljes lelki nyugalommal ülhettem be a Deranged Delicacies, egy-két Woodoo fánkra, hozzá egy „Mézeskalácsos-almás pite” ízesítésű forró csokival, a hozzá passzoló tejszínhabbal, amin pici habcsók mikulások táncoltak, a cukordísz és öntetek sokaságában. Roppantul gusztusosnak tűnt minden, és teljesen boldogan kezdtem el kanalazni a tejszínhabmázt. A kis mikulások konkrét menekülést végeztek a kanalam ellen, de legnagyobb sajnálatukra, az egyikük a kanalamon végezte, én pedig a többiek megfélemlítése céljából, egyszerűen leharaptam a fejét és letettem a kis tetemet a többiek elé. Morbid lett volna, ha felkel és még így is táncol, de nem tette, a többiek pedig beletörődve a sorsukba, egyszerűen tovább táncoltak, elfogadva a sorsukat. Helyeslően bólintottam, majd felkaptam az egyik fánkot, és jóízűen leharaptam az egyik lábát. Lelkesen ettem, és körbenéztem az üzletben. Nem volt senki a személyzeten és rajtam kívül, de ez most pont tökéletes is így. Elégedetten bólintottam, majd beleittam a forró csokiba és ismét az ablak felé fordulva, egyszerűen leharaptam az egyik kezét a fánknak. Olyan finom ízük van, megértem, miért szeretik annyira. Úgy döntöttem, most kannibál leszek és egyszerűen leharapom a fejét, amikor egy ismerős magasságot, hajat és arcot láttam meg. A fánkom feje helyett szerencsétlennek a fél fejét haraptam le, és ha minden igen-már, mint amit erről a fánkról beszélnek, akkor szegény Sean fél fején érezhette, ahogy valami megharapja, vagy karcolgatja a bőrét. Konkrétan köhögő roham fogott el és most nem tudtam, hogy hova is bújjak, csak remélni tudom, hogy nem vesz észre, bár úgy megkérdezném, hogy örült-e a fényképalbumnak és annak a külön képnek, amin mind a négyen rajta vagyunk. A két testvér középen, és mindkettejük oldalán az, akit egymás után a legjobban szerettek, vagyis Sean Kate-et, Su pedig engem.


Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.039 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.