+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Bűntársak
| | |-+  (N)JK
| | | |-+  Elfogadott (N)JK-k
| | | | |-+  Esther Margaret Doyle
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Esther Margaret Doyle  (Megtekintve 556 alkalommal)

Esther M. Doyle
(N)JK
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2021. 04. 23. - 20:52:31 »
+3

ESTHER MARGARET DOYLE



így ejtsd a nevet || eszter márgáret dojl
nem ||
kor || 1983. július 19.; 18 éves.
vér || félvér
foglalkozás || gyerekkönyveket ír
funkció || Benjamin Fraser exe, meg Aidennek is valami hasonló


A múlt
Csendes nyugalom telepedett rám, mintha nem nyomasztana soha az életben semmi. Aki kívülről nézett a kis kávéházban, amint a kéziratot lapozgattam, azt hihette: az égvilágon semmi sem bánt vagy zavar. Nem így volt. Elég volt ránézni a szövegre, amit írtam. A gyereknek szóló mese, mintha átcsapott volna egy felnőtt nő rémálmainak gyűjteményévé. Még csak egy éve kezdtem írni, éppen azután, hogy kikerültem a Roxfortból és az egyik iskolai barátnőm apja bejuttatott egy kiadóhoz. Egyre több felkérés érkezett, egyre varázslatosabb mesékkel kapcsolatban és ebből kifolyólag hamar meggazdagodtam. Talán félév alatt futottam be, amiről azt mondták kész csoda, én viszont egyenesen élveztem, hogy úgy élhetek, ahogyan nekem tetszik. Már nem egy árva lány voltam, hanem egy nő, aki élvezhette, amit megadott neki a világ.
Élveztem azt, hogy van pénzem mindenre. Élveztem, amikor felolvasó esteket tarthattam gyerekeknek, vagy mikor a Reggeli Prófétának adtam interjút. Csak az elmúlt időszak lett felkavaró. A csillogás mellett a magány is rám talált. Rájöttem, hogy a gyerekek, akikkel együtt nőttem fel, távol sodródtak tőlem, távol sodródott tőlem a kamasz szerelem… és néha-néha a háború borzalmai sejlettek fel a lelki szemeim előtt. Ahogy menekültem a maszkos, csuklyás emberek elől, ahogy nem tudtam kiállni a nekem fontosakért… ahogy nem találtam Aident… nem találtam Bent… és nem tudtam mi történt velük. Mindez ott volt a kéziratban, amit csak a Két fivér meséjének neveztem el. Nem volt gyerekeknek való. Kiadásra sem érett meg.
–… és sohasem találta meg őket… sohasem… – motyogtam magam elé a leírt sorok tartalmát. Észre sem vettem, hogy odalépett mellém a pincér lány, sőt talán meg is szólított. A szemem előtt egészen más pörgött, nem a kávézóban voltam. Menekültem a zajok, a vérszag és minden egyéb elől, ami megijesztett. Nem néztem vissza, nem segítettem senkinek.
– Mit mondtál?
– Bocsánat. – Pillantottam fel, egy rövid összerezzenést követően. – Egy kicsit elkalandoztam. – Tettem hozzá, majd elmosolyodtam a szokásos bájossággal. – Tudnál hozni nekem még egy kávét? Köszönöm.
Csak biccentett, majd ott hagyott egy pár magazint az asztalon. Szombati Boszorkány, meg valami művészlap is akadt ott… engem még is az előbbi fogott meg és rajta egy kép arról, hogy Benjamin Fraser dohányzik. Csakhogy az nem Ben volt, a nagymenő kviddicsjátékos…  nem az én Benem. Aiden volt. Felismertem a szemeit, ahogy az izmok megfeszülnek az arcán. Ujjaimmal megsimítottam a képet, az pedig megborzongtott. Mindketten hiányzotak. Mindketten hiányoztak, hiszen a mesém is erről szólt. A háborúban elengedtem őket egy rövid időre... de sosem találtam rájuk igazán.

Jellem
Kifelé mindig a mosolygós, kedves, már-már ártatlannak tűnik. Igazi álmodozó, akinek ha az ember a szemébe néz számos történetet és kreativitás lát megcsillanni. Ez a mindennapokban is meglátszik, hiszen szorgalmasan építgeti a saját kis mesebirodalmát, ami olyan színes, olyan kellemes és olyan védelmező, amilyenre neki is szüksége lett volna gyerekként az árvaházban. Ugyanakkor egyszerre önző és hiú is, úgy gondolja, amit akar, azt megérdemli és meg is szerzi, akár minden energiáját belefekteti.
A múltja is gyakran sötét felhőként emelkedik feletette. Nem beszél róla senkinek, de ott viseli magában mindazt, ami a szülei között történt. A fájdalmat a kedvesség álarca mögé rejti, így sokan nem is sejtik, mi emészti őt belülről. Személyisége éppen emiatt sokszor labilis, kissé ellentmondásos, és amikor elveszettnek érzi magát inkább begubózik.



Külsőségek
szemszín || kék
hajszín || sötét szőke
kinézet || 167 centis alkatával és meglehetősen formás, nőies vonalaival könnyedén magára vonja a figyelmet. Ehhez hozzájárul a szőke hajzuhatag és a bájos arc azokkal a szépen csillogó kék szemekkel. Régebben imádta a kókusz illatú kencéket, szinte a védjegyévé vált ez az aroma, manapság viszont inkább púderesebb, lágyan virágos illatokat ken és fúj magára. Felnőtt határozottan, ez pedig nem az illatán, de az öltözködésén is meglátszik. Próbál sportosan elegáns lenni, ami kifejezetten elnyőnös a meglehetősen rohangálós életviteléhez.


Kapcsolatok
- Benjamin Fraser exe
- Aiden Fraser exe

Azt beszélik…
Lefeküdt mindkét Fraser fiúval. (Tény, hogy mindkettejükkel kapcsolatban volt, de Benjaminnal feküdt csak le.)

Egyéb
avialany || Giorgia Whigham

Szeretném, ha Emily bírálna el. <3

Naplózva

Emily M. Dean
Adminisztrátor
***


■ leendő medimágus ■ ex-mardekáros

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 04. 24. - 20:04:52 »
+3

Hello, Esther! Mosolyog

♦ ♦ ♦

Jajj, kérlek, kávézz velem! :D Én nem tudom, hogy milyen bűbáj hatása alá vontál, de az biztos, hogy bírlak  Men? Nagyon várom, hogyan alakul a történeted!

♦ ♦ ♦

Az adatlapot ezennel...


!

Jó szórakozást kívánok! Mosolyog 

Ui. Nehéz a pasikkal, mi? Hááát
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.126 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.